2013. április 7.

A legnagyobb szeretet


Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. (János 15:13)

Egy család súlyos autóbalesetet szenvedett. Misi, a két fiútestvér közül a fiatalabbik, súlyosan megsebesült, és vérátömlesztésre volt szüksége. Misi nyolc éves bátyjának, Daninak megegyezett a vércsoportja az öccséével. Édesapja leült mellé, és elmagyarázta neki, miért szükséges ez a vérátömlesztés, és hogy milyen csodálatos lesz ez Misi számára. Rövid hallgatás után Dani azt mondta:

- Jól van, apa, odaadom a véremet Misinek, hogy meggyógyulhasson!

A kórházban félliternyi vért vettek Dani vénájából. Csak miután kivették a tűt, fordult édesapjához, s miközben könnyek peregtek le az arcán, azt kérdezte:

- Apa, mikor halok meg?

Az édesapa döbbenten eszmélt rá, hogy Dani félreértette a véradásról szóló magyarázatot. Úgy értette, hogy az összes vérét oda kell adnia, hogy megmentse öccse életét. Azt hitte, hogy amikor a véradás befejeződik, ő meg fog halni. Mégis beleegyezett, hogy kistestvérén segítsen.

Jézus nemcsak fél liter vért adott nekünk, hanem egész életét odaáldozta mindnyájunkért. Ráadásul nemcsak a barátaiért, hanem az ellenségeiért is. Dicsőség Neki mindezért! Bennünket pedig mindez hálából arra indít, hogy ahol, és akin tudunk, segítsünk. Akár véradásról van szó, akár másról…



Ronto Kitty-dicséretek

Az engedetlenségről


Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés” (1 Sám. 15, 23)


Dr-Kováts György: A tanítás ajándékával kapcsolatban, egy kérdésre ezt válaszoltam:


A tanítás ajándéka megmutatkozik. Ha ott van, az Ige szerelmese lesz a tanítvány, és ahogy megérti, összefüggésekben kezdi meglátni az Igét. Szinte állandóan tanulmányozná, és ahogy elkezdi bontani neki a Szent Szellem, mintha "pontokban állna össze", vagy az egyik a másik igéhez fűződne hozzá, összekapcsolódnak a megértett üzenetek, és kicsi gyöngyszemekből egész füzérek állnak össze.

Persze tanítási ajándék is több van, mint ahogyan evangélistai ajándék is több fajta van, és mindenből sok a változat az Úr munkájában. Ennyit röviden. A szerénység nem akadálya annak, hogy egy ajándék kibontakozzon, mert a kibontakozása először mindig a zárt ajtók mögött, az Úr előtt, a tanulmányozásban, a kutatásban, az Ige feletti gondolkodásban, imádkozásban, és mindezek összegyűjtésében kezdődik el. Ezt semmilyen szerénység nem akadályozza. Utána, amikor tovább-tovább adjuk, biztos, hogy az Úr is úgy intézi, hogy eleinte néhányaknak, egy-egy tanítványnak, vagy csak kis csoportnak adjuk tovább, és ez is belefér a szerénység kereteibe.

Egyébként, aki tanító, arra vágyik, hogy felépüljenek az emberek, mindenki, akit csak lehet építeni, mindenki, akit ismer, és ahogy ez a vágya áthatja, amit lehet, tesz ennek érdekében - s közben elfeledkezik arról, hogy szerény, csak teszi a dolgát, és az Úr pedig előhozza a szükségeknek megfelelően, egyre inkább az ajándékot. Így teljesedik, gazdagodik, munka, használat közben.

A hamis vallásokról


Készítette: Logos Hageeos

Sajnos az Őrtorony Társulat ez ellen harcol minden erejével.
Nekünk akik Jézus igaz követői vagyunk nem szabad engednünk ama téves tanításoknak, és minden erőnket felhasználva az Úr segedelmével mentsük meg ami még menthető. Ne hagyjuk,hogy Jézust újra meg újra megfeszítsék.

Bibliai nevek jelentései

Készítette:AZ Úr Szolgálója

A KEDVES TESTVÉREKNEK 
áldott szavak nevek 
és Bibliai nevek jelentése
Minden név héberül van, 

Abigél az öröm atyja
Abimelek atyám király
Absalom atya a béke
Adónia az Örökkévaló az Úr
Aj a rom
alleluja dicsérjétek az Örökkévalót
Ananiás Isten megkönyörült
András férfias
Anna bájos, kellemes; könyörület, szánalom
apostol küldött
Atalja fönségét tudtul adta Isten
Azariás Isten segített
Ábel hiábavalóság
Ábnér az atya világosság
Ábrahám sokaság; nagy ős
Ádám ember
Áháb az atya testvére
Áház az Úr megragadott
Áházjá Isten megragadott
Babilon Isten kapuja
Barabás az Atya (Tanító) fia
Barnabás a vigasz fia
Báruk áldott
Benjámin a jobb (kéz) fia, kedvenc
Betánia szegény ház; Ananiás háza
Beteszda a kegyelem háza
Betlehem a kenyér háza
Betszaida a halászat helye
Bét-Seán Seán kígyóisten háza
Bétel Isten háza
Biblia könyvek (görög)
Cidkija Isten az én igazságom
Cijon kiemelkedő, kitüntetett hegy
Dániel Isten a bírám
Dávid kedvenc
Debóra méhecske
Delila csalfa szerető (arab)
Dina ítélet
Efrájim Isten termékennyé tett engem
Ehud balog
Eliezer Istenem a segítség
Elizeus Isten segített
Elohim Isten, istenség
Erzsébet Isten a teljesség
Eszter Astarte
Ezdrás Isten segítsége
Ezekiás erősségem az Örökkévaló
Ezekiel Isten erőt ad
Éden gyönyörűség
farizeus elkülönülő
Galilea pogányok földje
Gábriel Isten hőse, férfia
Gedeliás nagy az Isten
Getszemáni olajprés
Gibeón kettősdomb
Gideón aki lever, levág
Gilgal nagy kövek; kör
Golgota koponya (arám)
gyehenna Hinnom-völgy (Gé-Hinnom)
Hadassza mirtusz
Haggeus ünnepem
Havva (Éva) élet
Hágár vándor
Hermon szent, érinthetetlen
Hizkija (Ezekiás) Isten az én erőm
Hozsánna ments meg, könyörgök
Hóseás Isten megment
Hulda vakondok
Illés Jahve az Isten
Isbóset a gyalázat embere
Izajás megsegít az Örökkévaló
Izmael Isten hallja; bár meghallgatná Isten
Izrael Isten ereje, harcosa; Istennel viaskodó
Izsák mosolygós, nevetséges
Jákob a sarokba (Ézsau sarkába) kapaszkodó; fondorlatos
János az Úr kegyes
Jeremiás az Úr emelje föl
Jeruzsálem a béke városa; teljes város
Jesája (Izajás) mentsen meg az Isten!
Jezabel fivérem, Zebul (Baál)
Jezreel Isten vet
Jonatán Isten adta
Jordán lefelé ereszkedő
Josafát az Úr ítél
jóbel év évforduló
Jóél Adonáj az Isten
Jójákim Isten felállítja
Jónás galamb
Jósiás Isten meggyógyít; gyógyítson meg
József adjon még az Isten fiúgyermeket
Józsua az Úr megment
Judit (Jehudit) a zsidó nő
Júda hálaadás?
Kafarnaum Náhum faluja
Karmel Isten gyümölcsöskertje
Káin (fiat) szereztem (Istentől)
Kána nádszál
Kánaán alföld (kánaáni)
kánon zsinórmérték, szabály
Kóré kopasz
Lázár Isten megsegített
Lévi kísérő
Libanon a lavan (fehér) szóból
Lucifer fényhozó (latin)
Makkabeus kalapács
Malakiás hírnököm
Mammon gazdagság, pénz (arám)
Manna a héber-arám mán (micsoda) szóból
Mara keserű
masiah (Messiás) felkent
Matatiás Isten ajándéka
Mattanja Isten ajándéka
Máté Isten adománya
Mátyás Isten ajándéka
Melkicedek igazság királya
menóra lámpás
Mihály ki olyan, mint Isten
Mikeás ki olyan, mint az Úr?
Mirjám a Mária eredetije
Moria Isten megmutatja
Mose (Mózes) kihúzó; a vízből kimentett; talán egyiptomi név
Naómi kedves lányka
Nábál esztelen
Nátán adott
Negev dél
Nehemiás Isten az én vigasztalóm
Noé nyugodt
Palesztína a filiszteusok országa
passió szenvedés (latin)
pászka elkerülés (arám)
Penuél Isten arca
peszah elkerülés
Péter szikla (görög)
próféta szószóló
prozelita közelítő, betérő (görög)
püspök felügyelő (görög)
Rafáél Isten meggyógyít
Ráhel anyajuh
Rehabeám a nép kiterjesztője
Rút barátnő
sabbat pihenés
Saked virrasztó; mandulafa
Salamon békés
salóm aléhem béke veletek (héber)
Saul kért
Sámson napocska
Sámuel Isten meghallgatott
Sára úrnő
Sátán az ellenfél
Seol alvilág
Sém hírnév
Sibbólet kalász
Simon meghallgatott
slom aléhon béke veletek (arám)
Szamária őrség
Szedekiás Isten igazságos
szeráf égőangyal, tűzangyal?
széder rend
Szofoniás akit Isten oltalmaz
Tarsis távoli vidék (görög)
Tábita gazella (arám)
Tel-Aviv a tavasz/a remény dombja
Thomasz csodálatos (görög)
Tóbiás Isten jóságos
Tóra tanírás
Uriás Isten az én fényem
Uriel Isten az én fényem
Zakariás Isten emlékezik
zelóta buzgó
Zorobábel bábeli sarj
zsidó Júda-törzsbeli
zsinagóga gyülekezet (görög)
Isten nevei
Él isten
Elohim istenek, istenség (a törvényeket alkotó ítélő)
Jahve Léteztető (JHVH; az irgalmas, megbocsátó, ígéreteit megtartó)
Él-Saddáj Hatalmas Isten (végtelen hatalmú)
Adonáj Uram (a JHVH olvasata)
Köszönöm ha meg osztod!

Hirdesd azt, hogy mennyire szeret az Úr, ne azt, hogy te mennyire szereted Őt! vid

Kenneth E Hagin : A magasztalás ereje


1. rész

 Sok ember hisz az ima erejében, de nem mindig az ima egyedül az, ami végzi a munkát.
A dicsérettel és hálával „fémjelzett” ima hozhat csak eredményt.
Erő van a magasztalásban!

Az imádság témájához kapcsolódva a Biblia nagyon fontos tanítást ad arról,
hogy hogyan kaphatunk Istentől:
a hálaadás és a dicsőítés közvetlenül kapcsolódik az imádsághoz.

Az Apcsel 16-ban olvashatunk arról, hogy Pált és Silást bebörtönözték Filippiben az evangélium hirdetése miatt. A 25. vers mutatja meg nekünk a kapcsolatot az imádság és a dicsőítés között:

Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják őket. (Apcsel. 16. 25.)

Láthatjuk ebből a versből, hogy Pál és Silás nem csöndben dicsőítették az Urat, mivel azt mondja a vers, hogy a foglyok hallották őket. Néhányan azt mondják – „Nos, én hiszek a dicséretben, elfogadom, de csak csendben, magamban dicsérem Istent.” Itt viszont épp azt olvassuk az Apcsel. 16. 25-ben, hogy Pál és Silás dicséretet énekeltek Istennek és nem voltak csöndben. Nemcsak a többi fogolytárs hallotta őket, hanem maga Isten! És mikor Isten meghallotta, hogy Őt dicsőítik, lenyúlt és megrázta az öreg börtönt úgy, hogy az ajtók kinyíltak!

Észrevetted, hogy nincs arról beszámoló, hogy bármilyen más épület is megrázkódott volna – csak a börtön? És azt is észrevetted, hogy Isten nem rombolta le a börtönt, csak megrázta, amíg minden ajtó kinyílt és a bilincsek feloldódtak? Miért? Mert Pál és Silás imádkoztak és énekkel dicsőítették az Urat! Most nézzünk meg egy másik igét, ami ehhez a témához kapcsolódik:

Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. (Fil. 4.6.)

Pál akkor ezt a Filippibeli gyülekezetnek írta, de az egész egyháznak szól ma. Amikor azt írta „… ne aggódjatok …”, lehet, hogy épp a börtönben átélt tapasztalataira gondolt. Tudtad, hogy Pált és Silást nemcsak bebörtönözték, hanem meg is verték? Azért tudjuk, mert miután kiszabadultak, azt mondja az Ige a börtönőrről, hogy … magához vévén őket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektől. (Apcsel. 16.33.)

Szóval, tudjuk, hogy Pált és Silást megverték, a hátuk megsérült és a lábukat is lebilincselték. Láttál mát megbilincselt embert? Nos, Pál és Silás lebilincselt állapota azt jelentette, hogy egy helyre voltak zárva és nem tudtak mozogni! Hátuk vérzett, lábuk bilincsben és a legbelső börtönbe voltak zárva.

Ilyen körülmények között, amiben Pál és Silás akkor volt, látszólag minden joguk meg lett volna a világon, hogy bosszankodjanak és aggodalmaskodjanak. De Pál ezt írta: „Ne bosszankodj és ne aggodalmaskodj semmi felől.” (angol fordítás) SEMMI FELŐL! Ez azt jelenti: sem kicsi, sem nagy, sem közepes dolog felől – semmi felől!

Nos mit szándékozol tenni, ha nem bosszankodhatsz, aggódhatsz, vagy aggodalmaskodhatsz? Azt szándékozod tenni, amit a Biblia mond: .. imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat Isten előtt. (Fil. 4.6.)
- Még a börtönben is, megbilincselt lábakkal? – kérdezhetné valaki. – A válasz: igen.
- Még vérző háttal, ütésekkel telve ? – A válasz ismét: igen. MINDEN ALKALOMMAL!

Elmondok néktek egy történetet egy fiatal szolgálóról, aki megtapasztalta a magasztalás erejét gyógyulást nyervén. Ő maga mondta el ezt a történetet. A Nagy Gazdasági Válság első idejében ez a szolgáló – egy utazó evangélista – még nagyon fiatal volt. Megházasodott, született egy kisbabája, amikor a feleségével felfedezték, hogy a férfinek tuberkulózisa lett. (A Nagy Gazdasági Válság idején az Egyesült Államokban a tuberkulózis ölte meg akkor a legtöbb embert.)

Bárhova ment az evangélista, elmondta a gyülekezetnek, hogy tuberkulózisa van és kérte az embereket, hogy imádkozzanak érte. Azt mondta: „Imádkozzatok értem minden alkalommal amikor gondoljátok. Ha nincs a gondolatodban, ne érezd kényszernek, de azért próbáljatok meg rám gondolni. Hányan fogjátok megtenni?” Az emberek felemelték a kezüket jelezvén, hogy imádkozni fognak a férfi gyógyulásáért.

Nos, ez a férfi rosszabb állapotba került, ahelyett, hogy javult volna. Végül már prédikálni sem tudott. Eladták otthonukat és apósához költöztek, akinek egy farmja volt Texasban. Ágyhoz kötött lett, és vérzett is. Az igazat megvallva, a halál szélén volt. Annyira gyenge volt ez a férfi, hogy egyedül még felkelni sem tudott az ágyból.

Azt mesélte nekem: „egy napon, mialatt az apósom szántott és az anyósom a ház mögött mosott, kinéztem az ablakon és láttam néhány fát és egy csomó bokrot úgy negyed mérföldre a háztól. Nem tudtam megfordítani a testemet, csak a fejemet, úgy láttam meg a bokrokat. Nem tudom miért, hisz oly gyenge voltam, de azt mondtam az Úrnak: Uram, adj erőt, hogy ki tudjak kelni az ágyból és el tudjak jutni azokhoz a bokrokhoz . Odamegyek és addig imádkozom, míg meggyógyulok vagy meghalok. Vagy egyik, vagy másik.”

Aztán így folytatta: „Tettem egy kísérletet, hogy ki tudjak kelni az ágyból, és addig próbálkoztam, míg valahogy, nagy nehezen sikerült kikecmeregnem a házból és eljutottam a bokrokig. Kimerülve lehuppantam, mire az ördög megszólalt: ’Na fiú, most aztán tényleg bolondot csináltál magadból, még nem is kiabálhatsz segítségért. Nem tudsz olyan hangosan kiabálni, hogy azt bárki is meghallaná. Senki nem tudja, hol vagy és nem is fogják megtudni, mígnem az egerészölyvek oda nem vezetik őket hozzád.’

„Nem tudok ugyan hangosan beszélni - mondta erre a férfi – , csak suttogni tudok, de suttogom, hogy: Uram, tudod, hogy miért jöttem ide, imádkozni addig, míg meggyógyulok, vagy ameddig meghalok. Amint egy kis erőt veszek, elkezdek imádkozni.”

A férfi így folytatta: ”Egy kicsit feküdtem és gondolkodtam azokról az emberekről, akik az elmúlt hónapokban és években ígérték, hogy imádkoznak értem.” Azt gondoltam: „Hogyha csak a fele is imádkozott azok közül az emberek közül, akik mondták, hogy imádkoznak az egészségemért, akkor is emberek ezreinek imája szállt fel.” Aztán azt gondoltam: ”Nos, ha az ima megtette a maga részét, akkor már megtörtént. Meg kell, hogy gyógyuljak.”

Láthatod, az imának megvan a maga helye. Menjünk vissza az Apcsel. 16.25-höz: Éjféltájban pedig Pál és Silás IMÁDKOZTAK és énekkel dicsőítették az Istent …
Mielőtt folytatnám a gondolatsort, nézzük meg ezt a szót: „éjféltájban”. Hiszem, hogy ez a vers szó szerint éjféltájt jelent. Másrészt viszont átvitt értelemben is használhatjuk ezt a szót, mint: sötétségben. Ilyen értelemben, a „sötétség” szó jelentheti életünk legsötétebb óráját, olyan helyzetet, amikor mindennek vége.

Nos, az Apcsel. 16-nak ez a verse elmondja nekünk, mit tegyünk a sötétségben. Nem kell sötétségben lenned! Nem kell azt mondanod senkinek, hogy :”Nem tudom, mit tegyek!” A Biblia elmondja, mit tegyél! Az ördög azt mondja, hogy tárd ki a kezed és add fel. De az Apcsel. 16.25 azt mondja, hogy Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték Istent….

Igen az imának megvan a maga része, a probléma viszont az, hogy mi csak ezt a részt akarjuk megtenni. Mindkettő szükséges – ima és dicsőítés – csak a kettő együtt végzi el a munkát. Pál és Silás imádkozott és énekkel dicsőítették Istent! És a Biblia azt mondja, hogy megszabadultak. Ez volt az eredmény. Lehet, hogy te is imádkoztál már a „sötétségben”, de vajon mennyi időt töltöttél el dicsőítéssel? Láthatjuk a Bibliából, hogy erő származik a magasztalásból.

Adok még egy példát az Igéből, mert meg van írva: ….. két vagy három tanú vallomásával erősítessék minden szó. (V. Móz. 19.15.; Mt. 18.16.; 2 Kor. 13.1) Timóteusnak írván , aki fiatal misszionárius és pásztor volt, Pál mondott valami mást is az imáról és magasztalásról:

Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, HÁLAADÁSOK minden emberekért” (1Tim. 2.1)

Vedd észre, hogy a vers imával kezd, és hálaadással végzi. Be akarom ültetni az elmétekbe, hogy a dicséret és a hálaadás szorosan kapcsolódik az imádsághoz. Nem az ima egyedül az, ami a munkát elvégzi.

Például ez a szolgálótestvér, akinek tuberkulózisa volt, rájött, hogyha az ima egyedül az, ami őt meggyógyítja, már rég kijött volna a betegágyból. Belátta, hogy van egy hiányzó alkotórész, és ez a dicséret. Azt mondta: „Megváltoztattam a szavakat, amiket addig mondtam az Úrnak. Ahelyett, hogy azt mondtam volna: „Addig imádkozom, míg meggyógyulok vagy amíg meghalok”, azt mondtam: „Uram, itt fekszem és addig dicsérlek míg meg nem gyógyulok vagy amíg meghalok”.

Miért dicsérte az Urat ez a szolgáló? A megválaszolt imákért. A megválaszolt ima ennek a férfinak az esetében a gyógyulást jelentette. A szolgáló hozzátette:” Minden erőmmel megpróbáltam beszélni, de csak suttogni tudtam: Dicsérlek, Uram! Dicsőség az Úrnak! Köszönöm, Jézus.” Aztán így folytatta: „Két óra múlva lábaimon álltam, és olyan hangosan kiáltottam, hogy egy mérföldre is meghallhatták!”

Tíz, tizenegy évvel később mesélte el mindezt ez a férfi, és még mindig tökéletesen egészséges volt. Aztán láttam őt 4 vagy 5 évvel ezelőtt egy tulsai összejövetelen. Nyolcvanas éveiben volt és még mindig jól – nincs tuberkulózisa. Dicsőség az Úrnak.

Amiről meg akarlak győzni titeket, az az, hogy az imának megvan a helye, de nem szabad megállni az imádságnál. Ima és dicséret! Pál és Silás esetében ekkor jött a válasz. Először imádkoztak, de aztán dicséretet énekeltek. Miért dicsérték Istent? Hiszem, hogy azért, mert az ő imáik válasz nyertek. Dicsérték Istent mielőtt még látták volna a választ. És az én szolgatárs barátom esetében is jött a válasz, miután dicsérte Istent.

Évekkel ezelőtt egy bizonyos gyülekezetben prédikáltam, ahol 2000 ember volt jelen a csarnokban. Egy délelőtti összejövetel alkalmával előre jött az egyik helybéli tisztviselő egy másik férfival és egy papírt nyújtottak át a dicséretvezetőnek. Aztán mindkét férfi feljött a színpadra, abbahagyta mindenki az éneklést. „ Most kaptuk a hírt, hogy X.Y. pásztor kórházban van. Súlyos szívinfarktust kapott, eszméletlen állapotban van, az orvos szerint nem éli túl.” A férfi folytatta: ”Szeretném megkérni X.X. testért, hogy jöjjön fel ide és vezessen minket egy imába.”

A szolgáló, akit a férfi megkért, gyógyító evangélistaként volt ismert, erőteljes gyógyító szolgálata volt. Ez az evangélista felment a színpadra és felolvasta egyik kedvenc versét a Zsidó levélből, amit mindig szokott használni az összejövetelein : Mert mi hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképpen megmondotta: Amint megesküdtem haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba, jóllehet munkáit a világ alapításától kezdve bevégezte! „Látjátok, ha hisztek Istenben, akkor nyugodalomban vagytok!” – kiáltotta.

Ezután az evangélista megkérdezte: „Hányan hiszitek, hogy Isten hallott titeket?” Körülnéztem, és amennyire meg tudtam állapítani, a tömegnek kb. 90 % -a felnyújtotta a kezét.

„Nos”- mondta az evangélista – „emeljük fel kezünket és dicsérjük az Urat a gyógyulásért. ”Mindnyájan fölemeltük a kezünket és hangosan dicsértük az Urat a megválaszolt imáért. Gyönyörűen hallatszott. Végül abbahagytuk a dicséretet, a dicséretvezető odalépett a mikrofonhoz, hogy folytassa a dicsőítést zenével és az evangélista kezdte elhagyni a színpadot.

De aztán hirtelen megfordult és visszarohant a mikrofonhoz. Azt mondta a tömegnek: „Hányan fognak még közületek imádkozni X.Y. pásztorért? Újra körülnéztem és újra kb. 90 % nyújtotta fel a kezét. Én nem emeltem fel a kezem, mert nem volt szándékomban tovább folytatni az imát azért a pásztorért. Miért? Mert, ha hiszem, hogy Isten meghallgatott, már csak dicsérni fogom Őt a válaszért.

Amikor a tömeg felemelte a kezét, az evangélista így szólt: „Mit akartok csinálni?! Azt gondoltam, hogy elhittétek, hogy Isten már meghallgatott minket.” Nem mindenki értette, miről beszél az evangélista – még néhány jelenlevő prédikátor sem. Láthatjátok, ha nem tanultatok a hitről, akkor nem tudjátok megérteni, hogy a válasz az imára akkor jön, mikor dicsérjük az Urat.

Nos, ez a pásztor meggyógyult és hét évvel később hallottam őt prédikálni. Üzenetében épp az ő saját gyógyulásáról beszélt. Azt mondta, hogy mialatt eszméletlenül feküdt a kórházban, Jézus megjelent és azt mondta: „Én vagyok az Úr, a te gyógyítód”. Aztán kinyújtotta a kezét az Úr és megérintette őt, mire ő rögtön felkelt – és kijött a kórházból.

Gondolkoztál már azon, hogy mit mondott Jézus a Mt. 18.19-ben: …ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek megadja nékik az én mennyei Atyám. CSAK KETTEN! Értitek ? Nem azt mondja az Ige, hogy ha kétezer ember egy akaraton lesz! De, láthatjátok, az emberi okoskodás úgy következtet, hogy sok embernek kell imádkoznia azért, hogy a választ megkapjuk.
Sokan, akik nem értik a hitet, most azt mondják: „Nem értem ezt az egész dicséret dolgot.” Nekik mindnyájuknak el kell olvasni az Újszövetségben, hogy a dicséret együtt jár az imával.

Pál újra ír a dicséretről és imáról Timóteusnak szóló levelében, és most valami mást mond: Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen ( nemcsak bizonyos gyülekezeti körökben) tiszta kezeket emelvén fel harag és versengés nélkül.” (1Tim. 2.8.)

Mint láthatod, igei az, ha felemeled a kezed és imádkozol és az is igei, ha felemeled a kezed és magasztalod Istent. Ha ez igaz, márpedig igaz, miért nem tesszük, amit az Úr akar, hogy tegyünk - imádkozni, hálát adni és dicsérni Őt? Ha ezt tesszük, megkapjuk az eredményt az Ige alapján. Erő van a magasztalásban!

ÁMEN!

Az életedről


Készítette: Keresztény szépségportál

Az életed mások számára nyitott Biblia.

www.keresztenyszepsegportal.hu



Ahová te mégy

2013. április 6.

Aaron Jacob: ÉBENFA PORTRÉ


Ragyogó mosolya felejthetetlenné tette. Csaknem extázisban volt, mikor felém jött, és én tudtam, hogy valami csodálatos történt.

Aaron Jacobs afrikai, akinek valódi neve Haruhah Yakubua s a politikai tudományok instruktora Ahmadu Bello egyetemen Zariában, Nigeriában. 1966-ban egyike volt annak a két küldöttnek, akik csereként az USAba jöttek, hogy a pittsburghi egyetemen politikai tudományos előadásokat hallgassanak. Kevéssel Nigériába való visszatérése után feleségének, Joannenak fia született, Emmanuel.

1901-ben a szudáni belmisszió Patigi faluba küldött (nyugati Nigéria) valakit, hogy az afrikaiaknak Jézusról beszéljen. Ez a misszionárius, akinek Láng volt a neve, felvette a munkát a nagyobb részt muszlim lakosság közt, akik azonban mind ellenségek voltak. Száz mérföldekre ő volt az egyedüli tanúja Krisztusnak.
Senki se tudja biztosan, hány évig dolgozott ezen a terméketlen talajon, mielőtt visszatért az Egyesült Államokba és meghalt.

Nehéz volt a magvetés a szántatlan talajon, be nem fogadó szívekbe. A nagyapám egyike volt azoknak, akik megtalálták Krisztust Láng tiszteletes Istenbe vetett hite által. Nagyapám hirdetője lett az evangéliumnak. Dacára, hogy meghalt, mikor én ötéves voltam, élénken emlékszem, hogy gyakran ment a vad vidékre, hogy prédikálja a megváltás üzenetét. Hajmeresztő
históriákkal tért vissza a bush-népek és vadállatok közül. De nemcsak a bushok között prédikált, otthon is bizonyságot tett. Teljes családja, beleértve apámat és annak fivérét, keresztyén volt.

Nigériában tradíció volt, hogy a legöregebb fiú a nagybátyjával él együtt. Így az idősebb testvérem halála után én örököltem az idősebb fiú jogait és elmentem hazulról, hogy nagybátyám farmján éljek Patigi környékén. A nagybátyám nagyon szeretett engem és utánajárt, hogy felvegyenek az egyetemre. Ott politikai tudományokat tanultam, majd ösztöndíjasként kiküldtek az USA-ba, hogy Pittsburghban egyetemi tanulmányokat végezzek.

Nagyon örültem, hogy Amerikába jöhetek nemcsak a tanulmányi alkalom miatt, hanem mert nagyon magasra értékeltem Amerika szellemi életét. A misszionáriusok, akik Láng tiszteletes után jöttek, mély szellemi életet éltek. Ők tanítottak engem Jézus Krisztusra és a családom szellemi életét is alkalmatos módon szolgálták. Azt hittem, hogy az amerikaiak mind olyanok, mint a misszionáriusok voltak. Nagy reményekkel készültem ide jönni, ahol milliónyi mélyen vallásos keresztyén él.

Az a nap, mikor feleségemmel együtt megérkeztünk az Egyesült Államokba, életem legboldogabb napja volt. Mint a politikai élet tudósa, a nemzet haladását tanulmányoztam kezdettől fogva. Ismertem az alapító atyák történeteit, a zarándoklásokat, akik ezekre a partokra jöttek vallásos meggyőződéssel, hogy
szabadságban és igazságban szolgáljanak. Tanulmányoztam az okmányokat, amelyek a nemzet uralmát szabályozták – a függetlenségi nyilatkozatot, a konstitúciót. Olvastam a nagy termekről, amelyekben tudást szerezhet az ember merész felfedezésekről és meghatott, hogy a pénzérmékbe ez van vésve: Istenben bízunk.

Olvastam Amerika nagy prédikátorairól, megtudtam, hogy az egyetemek először az istenség tanulmányozására lettek alapítva, hogy fiatal prédikátorokat képezzenek ki bennük. Milyen buzgósággal jöttem én ide tanulni, ilyen keresztyén atmoszférába. Innen már csak a mennyország következik.

Nem tudtam, hogy Amerika mindettől már nagyon messze távolodott. A szabadságból kicsapongás lett, a világiasságot jobban becsülik, mint a szentséget. Materializmus, érzékiség és erkölcstelenség uralkodik az életben. Hamar felfedeztem, hogy álbölcselkedéssel igyekeznek természetes magyarázatot adni minden jelenségre, ami Istent emberré és az embert Istenné teszi. Kevés alapot találtam, ami Istenre támaszkodik, és kevés felebaráti szeretetet. Álmaim és reményeim az agnoszticizmus és ateizmus kovakemény sziklájába ütköztek.

Tény az, hogy egyik se volt az az út, amit én feltételeztem. A professzoraim és a körülöttem levők legtöbbje éppen nem voltak az a típus, amivel én Amerikában találkozni akartam és bizony egyik se volt olyan, mint a misszionáriusok, akiket Afrikában megismertem. Krisztust sem nem fogadták el, sem nem becsülték. Az
erkölcstelenség nyíltan virágzott és a templomok inkább mauzóleumok voltak, mint az élő Isten imádásának szentelt központok. Szellemileg elszigetelve éreztem magam. Röviden, nagyon kiábrándult voltam. Miért nem figyelmeztettek engem erre a misszionáriusok? Vissza szerettem volna menni Afrikába, mert aki nincs hozzászokva, éppen annyira van egy anyagias és fejlett, felvilágosult nép között, mint egy dzsungeljáró gépkocsi az elmaradott és primitív körülmények között. Úgy gondoltam, ha pogányok között kell lennem,
inkább az otthoniak közt lennék.

Néha így imádkoztam: Istenem, miért engedted, hogy ebbe az országba jöjjek?
Isten tudta, mit csinál, én nem. Írtam misszionárius barátaimnak Afrikába és megírtam, mennyire csalódtam. Nem sokkal ezután látogatót kaptam Pittsburghban, egy keresztyén férfit. Ő összeköttetésben volt a
misszionáriusokkal, és kérték, látogasson meg engem, hogy megtudjam, van valaki, aki törődik velem, és azzal, ami velem történik. Körülbelül ebben az időben egy hölgy Joannenak egy példányt adott a „Hiszek a csodákban” c. könyvből. Elolvasta és nagy hatást tett rá. Ez olyan hely, ahová nekünk el kell mennünk – mondta, és a Carnegie Hallban tartott szolgálatokra gondolt.
Komolyan elleneztem. Nyolc hónapig ellenálltam Joanne kívánságának, hogy elmenjünk a csodaszolgálatra. Végül mégis beleegyeztem. Talán ott megtalálom a megelevenítő erőt, ami hiányzik a szellemi életemből.

Megtaláltam. A szolgálat közepén miss Kuhlman pontosan a mi környékünkre mutatott és azt mondta: Van ott két személy, akik éppen most meggyógyultak. Az egyiküknek a háta beteg. Fogadják el gyógyulásukat Jézus Krisztus nevében. Hirtelen visszaemlékeztem. Rólam volt szó. Olyan régen, hogy már el is felejtettem, illetve már hozzá is szoktam, megsérült a hátam egy futballmeccsen még Nigériában. Tizennégy év óta egyik kórházból a másikba mentem, hogy gyógyulást találjak állandó fájdalmamra. Az orvosok azt mondták, hogy meg kell tanulnom ezzel együtt élni, és ettől fogva sohase voltam fájdalommentes. Hozzászoktam, hogy állandóan jelen van. Rá se gondoltam addig, míg miss Kuhlman azt nem mondta, hogy valaki meggyógyult. Nevetséges. Nincs azonnali gyógyulás, és nem tudom elképzelni, hogy éppen velem történne meg ilyen – gondoltam. Különös forróságot éreztem a gerincemben. Nem – mondtam magamban – nem lehetséges, hogy a Szent Szellem ereje legyen. Egy bizonyos alakja a hipnózisnak. Végül is nem tudtam többé ellenállni. Olyan volt, mintha egy hang szólna hozzám: te vagy, te vagy. Az Úr meggyógyított téged. És mielőtt tudatában lettem volna, máris talpon voltam és az emelvény felé mentem. A fájdalom, ami évek óta állandó kísérőm volt, elmúlt. Akkor megértettem, hogy az egyedüli mód, amely által az Úr ki tudja nyilatkoztatni
magát számomra, az hogy megérintette a testemet.

 Tudta, hogy első kapcsolatom hitetlenekkel volt. Tudta, mennyire csalódott voltam. Tudta, hogy elbátortalanodtam, megüresedtem, beteg voltam. Most érzem, hogy az Úr azért hozott ebbe az országba és engedte, hogy csalódásokon menjek keresztül, hogy pontosan ezt éljem át. Mert nemcsak a hátam gyógyult meg, hanem új perspektívát nyertem Isten hatalmas erejéről.

Ezután visszatértem Nigériába, ahol az egyetemen tanítok. Az én népemnek többre van szüksége, mint politikai tudásra. Ebben a háborúktól dúlt országban, ahol testvér testvér ellen harcol és zsoldos katonák pénzért gyilkolnak, meggyőződtem, hogy csak Isten hatalma menthet meg bennünket.

Ezrek, milliók vannak, akik sohase hallottak a megmentő kegyelemről. Bárcsak eljönne népünkhöz, országunkba Kathrin Kuhlman, nagyon nagy szükségünk volna arra, amit nekünk adhat, Jézus Krisztusra! S ha nem tudna eljönni megígértem az Urnak, hogy nagyapám nyomdokaiba lépek és az evangéliumot, Jézus Krisztust elviszem népemnek, mert ez az ő egyedüli reménységük és biztonságuk.

Jó hozzáállás a csendességedhez


" Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van." 1 Sámuel 16:7b

Csendességet bárhol tarthatsz, azonban minden a jó hozzáállással kezdődik. Isten tudni akarja, hogy a szíved a megfelelő helyen van. A Biblia ezt mondja: "Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van." (1 Sám 16:7)

Milyen az a jó hozzáállás, amivel rendelkezned kell csendességed közben?
1. Várakozással gyere. Igyekezz az Úr jelenlétébe! Az Istennel találkozol, a világegyetem Teremtőjével! Számíts arra, hogy jó közösségben leszel és áldásban részesülsz.

2. Hódolattal gyere. Istennel fogsz találkozni, szóval ne essél be csak úgy a jelenlétébe! Készítsd el a szívedet azzal, hogy elcsendesedsz Őelőtte. Ha az Egyesült Államok elnökével, vagy az angol királynővel találkoznál, korán ott lennél. A lehető legjobban néznél ki. Mennyivel inkább kell hódolattal odaállnunk, ha a világegyetem alkotójával találkozunk?

3. Éberséggel gyere. Légy ébren, mielőtt az Úrral találkozol! Még egyszer: az univerzum alkotójával találkozol. Ne tarts csendességet az ágyban. Valószínűleg elaludnál. Valójában a legjobb felkészülési idő a csendességedre az előző este. Ha szükséges, inkább feküdj le negyed órával korábban. Légy jó formában, amikor az Úrral találkozol. Megérdemli a teljes figyelmedet.

4. Gyere azzal az akarattal, hogy engedelmeskedsz. Ne azzal az ötlettel kezd a csendességed, hogy meghallgatod Istent, aztán majd eldöntöd, hogy engedelmeskedsz-e vagy sem. Ehelyett inkább mondd azt Istennek, hogy te már eldöntötted, hogy "Igen"-t mondasz neki.

Legyen jó a hozzáállásod mielőtt elkezded a csendességed, és akkor jó eredményre számíthatsz. Ha pedig a hozzáállásod rossz, akkor ennek pont az ellenkezőjét tapasztalhatod meg.


 (Daily Hope by Rick Warren, 2012. február 1.)

http://napiremeny.blog.hu/2012/02/08/a_csendessegedhez_valo_jo_hozzaallas

Ne higgy hazug hízelgéseinek!


Hízelegnek majd ellenségeid..." (5Móz 33,29).

Ősellenségünk, az ördög hazug volt kezdettől fogva, és hazugságai olyan meggyőzően hízelgőek, hogy mi hajlamosak vagyunk arra, hogy higgyünk neki, mint annak idején Éva.

Az ördög azt mondja, hogy elveszítjük a kegyelmet, gyalázatot hozunk elhivatásunkra és el fogunk veszni, mint hitehagyottak. Mi azonban bízunk Jézus Krisztusban, megmaradunk az Ő útján és tanúsítjuk, hogy Ő senkit el nem veszít azok közül, akiket az Atya neki adott. Az ördög olyanokat is mond, hogy el fog fogyni a kenyerünk, éhenhalunk gyermekeinkkel együtt, de mi tudjuk, hogy aki a hollókat táplálja, rólunk sem fog megfeledkezni, sőt, asztalt terít nekünk ellenségeink szeme láttára (Zsolt 23,5).

Az ördög azt susogja a fülünkbe, hogy az elkövetkezendő veszedelmekből nem fog megszabadítani minket az Úr, és azzal fenyeget, hogy a sok próba alatt egyszer még összeroskadunk. Micsoda hazugság! Az Úr soha nem fog elhagyni bennünket, sem el nem távozik tőlünk. Szabadítson meg most, ha akar!" - kiáltja gonosz ellenségünk, amikor bajba kerülünk, de az Úr elhallgattatja azzal, hogy segítségünkre siet.

Az ördög különösen nagy gyönyörűségét leli abban, hogy a halállal rémítgessen minket. Hogyan kelsz majd át a halál tornyosuló hullámain?" - kérdi. De ebben is hazugnak fog bizonyulni, mert a halál nem fog ártani nekünk, zsoltárokat énekelve fogunk átkelni hullámain.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Hogyan változtathatsz az életeden?


Hadd menjek ki a mezõre kalászt szedni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát!" (Ruth 2:2)

Ruth változtatni tudott a sorsán, amikor özvegyen maradt, nincstelen volt, és gyermektelen. Hogyan? Elõször is: megfelelõ tanácsadót választott. Azt mondta Naominak: ...ahová te mégy, odamegyek..." (Ruth 1:16).

Az a tény, hogy Naomi zsidó volt, Ruth pedig pogány, hogy Ruth fiatal volt, Naomi pedig idõs, nem gátolta Ruthot egy cseppet sem. Kétségtelen, hogy volt idõ, amikor nem ugyanúgy látták a dolgokat, amikor még nem voltak közelebbi kapcsolatban egymással. Ám amikor Isten azt akarja, hogy növekedjünk, akkor olyan valakit helyez az életünkbe, akinek teljesen különbözõ élettapasztalatai, más meglátásai vannak. Naomi volt Ruth szeme és füle egy olyan világban, amit Ruth nem ismert; Naomi volt a tanítómestere, õ volt a vezetõje, aki eljuttatta Ruthot rendeltetésére.

 Isten ma is támaszt olyan vezetõket, akik a ma problémáira megoldást nyújthatnak. Ha azt reméled, hogy téged is el fog hívni valamilyen feladatra, ismerd fel azokat, akiket a felkészítésedre küld! Akár azért jönnek, hogy felvidítsanak, akár azért, hogy vigasztaljanak, tanácsoljanak vagy helyreigazítsanak, emlékezz Jézus szavaira: ...aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be..." (János 13:20).

Másodszor: a megfelelõ helyre ment. Ruth azt mondta: Hadd menjek ki a mezõre kalászt szedni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát!" Móáb földjén rosszul alakultak a dolgok, de Betlehemben jók voltak a kilátások. Ezért Ruth elhagyta az ismerõs terep biztonságát, hitben lépett, és nem csupán túlélnie sikerült, de gyarapodnia is. Végül feleségül ment Bóázhoz, a mezõ tulajdonosához, és része lett Dávid király és a mi Urunk Jézus Krisztus családfájának. Ez ám a változás!

Isten jövõdre vonatkozó tervéhez hozzátartozik a megfelelõ emberekkel való kapcsolat, és az, hogy te magad a megfelelõ helyen légy. Ezért kérd, hogy Õ vezessen!

www.maiige.hu

Jonathan Thulin - Finding My Way (Magyar felirattal / with Hungarian sub.)

A tavaszról

Hová lett a tavasz?


Fogadd be az Úr Jézust!



Készítette: Örülök, hogy a barátom vagy.


Az Úr Szava!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet


KENNETH : Ne szomorkodj!


Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jönnek, és örökös öröm fejükön; vigasságot és örömöt találnak, eltűnik a fájdalom és sóhaj [szomorúság]!
– Ésaiás 51: 11

Tudtad, hogy meg vagy váltva a fájdalom és szomorúságátkától a Jézus Krisztus vére által? Épp úgy nem kell eltűrnöd őket, mint abűnt vagy a betegséget.
Édesanyám 1988augusztusában költözött haza az Úrhoz, és Isten hónapokkal előtte elkezdettengem a szomorúságról és a fájdalomról tanítani. Minden alkalommal, amikormegmutatott valamit ezzel kapcsolatban,gyakorlatbaültettem. (Mindig ezt kell tenned, ha Isten tanít valamire. Kezdd el mostgyakorolni, és mire szükség lesz rá, már tudsz benne járni!)
Tehát nyolc és félhónappal azelőtt, hogy édesanyám hazaköltözött az Úrhoz, elkezdtem ellenállni aszomorúságnak. Elhatároztam, hogy „nem bánkódom”. Az ördög azonnal támadástintézett az érzelmeim ellen.
De én azt mondtam: „Nem,ezt nem fogadom el. Hatalmat gyakorlok az ilyen érzések fölött Jézus nevében. Atestemet odaszántam az Úrnak kedves áldozatul, ezért csakis az Ő örömét fogadomel.” Majd elkezdtem az Igét szólni, és hangosan dicsérni Istent.
Volt három nehéz napom,amíg így ellenálltam, aztán azok anyomasztó szellemek elmentek.
Azt mondom neked: ellenkell állnod a szomorúságnak és a fájdalomnak. Nem tartozik hozzád. Nem aMennyei Atyádtól származik. Lehet, hogy egész éjszaka járkálni fogsz. De neaggodalmaskodva és siránkozva járkálj, hanem az Igét szóld, amíg az a nyomasztó szellem eltávozik, és az Úr öröme érkezik hozzád.
Emlékeztesd magad arra,hogy ki vagy. Te az vagy, aki vigasságotés örömöt találsz. Te az vagy, akitől a fájdalom és szomorúság elmenekül. Te azÚr megváltottja vagy!
Igei olvasmány:  Zsoltárok 97 

Trónjuktól megfosztott erők


Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Mi valóban “bölcsességet” szólunk azok között, akik érettek; ez azonban nem e világ bölcsessége, sem ama trónjuktól megfosztott erők bölcsessége, akik uralkodnak e világon, ez Isten titkolt bölcsessége… (1KORINTHUS 2,6. 7. Moffat)

Isten Igéje azt tanítja, hogy a sátán és a gonosz szellemek egy lázadás során magukhoz ragadták a hatalmat, és az Úr Jézus megfosztotta őket a trónjuktól.
Figyeljük meg: a Moffat fordítás “trónjuktól megfosztott erőknek” nevezi őket. Isten teremtette a földet és annak teljességét. Majd Ádámnak adott uralmat, vagyis hatalmat, keze minden munkája felett. (1Móz. 1,27. 28. Zsolt. 8,3–6) Ádámé lett a föld feletti uralom. Valójában Ádám e világ istenének lett teremtve. Amikor Ádám felségárulást követett el és eladott mindent a sátánnak, akkor Ádám révén ő lett e világ istene (2Kor. 4,4), és azóta a lázadó bitorolja Ádám hatalmát.
A Biblia azonban Jézus Krisztust az utolsó Ádámnak hívja. (1Kor. 15,45) Jézus eljött, mint a mi képviselőnk — a mi helyettesítőnk — és legyőzte a sátánt! Jézus ezt nem önmagáért tette, hanem értünk! Mindaz, amit Jézus megtett, minket illet. Nekünk hívőknek nem szabad elfelejtenünk, hogy ebben a világban vagyunk, viszont nem e világból származunk. A sátán nem uralkodhat felettünk. Nekünk kell uralkodnunk felette. Mi képesek vagyunk uralkodni a sátán felett. Van hatalmunk felette. Jézus legyőzte őt helyettünk.
Megvallás: Jézus megfosztotta trónjától a sátánt és annak minden szolgáját énértem. A sátán nem uralkodhat felettem. Én uralkodom felette. Jézus hatalmat adott nekem a sátán felett, és én használni is fogom.

Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Tavasz