Bővített Biblia

2013. február 21.

Albert Einstein: A háborúkról

“Azt nem tudom, hogy a Harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztosan botokkal és kövekkel.”

Dr-Kováts György: ÉLET AZ ÖRÖKSÉGGEL - 7.

Róm 8:32 Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne AJÁNDÉKOZNA Vele együtt mindent minékünk?

A mi Istenünk nem azért gyűjti be magához a fiakat, hogy utána nyomorgassa őket. Akármilyen legyen is a helyzet a világon, bármit szerkesszen is össze az ördög, bármilyen nyomorúságot hozzon is rá az emberiségre, vagy egy-egy ország lakóira, nem ember az Isten, hogy hazudjon. Ő szeret, és ellát. Ő a gondoskodás Istene. Szabadító, megtartó, megsegítő, felemelő, kiemelő, gyámolító, pártfogó, szerető Isten.

Az ördög állítja be Istent rosszakaratúnak. Az ördög mondja, hogy kegyetlen.
A mi Istenünk Ábrahámtól nem vette el a fiát. Ellenkezőleg. Ő ajándékozta oda neki. Ő hívta el hitre Ábrahámot, Ő akarta, hogy Izsák megszülessen. Ő adta az ajándékot. És amikor elkérte – nem vette el! Ábrahám odaadta Neki. Nem tartotta vissza, mert az Ura volt a mindene, és nem a fia, de az Élő és Megtartó Isten (JHWH Jireh) NEM VETTE EL őt. Az ördög veszi el azt, amit Isten neked odaad. Az ördög a tolvaj. Csak Istenre keni. Istent vádolja. (1Móz 22. Ján 10,10.)

Akármit magyarázott is neked az ördög Vele kapcsolatban, akármilyen korábbi vallásos tanítás idején, üres, megtéretlen, vagy hitetlen teológiák alapján, amik mint a kígyó, az ajtó résén át is becsúsztak igehirdetésekbe, lelki tanácsokba, vagy „keresztény közvélekedésekbe”, okoskodásokba – a mi Istenünk MÁS.

Nem ilyen.

Üzenet!

Készítette: Tamás Bolla

Ahogy imádkoztam, ezt az üzenetet kaptam. Bátorítson Téged is, ha szól Hozzád!

Egy hegymászót láttam, aki újabb és újabb és magasabb csúcsokat mász meg, ezekkel nagy győzelmeket aratva a szellemvilágban. Isten nagy dolgokra hívott el, NAGYOBBRA mint amekkorának Te most a tudatában vagy! Ezért nagyobbak az átlagosnál a

próbáid/harcaid is. Ezek a próbák a kiképzésed/felkészítésed szerves részei. Ne vádold Magad SEMMIÉRT! Látja az ÚR a szívedet és igaznak tart Téged, az Ő szíve szerint valónak. Ne a miértekre keresd a választ, hanem a hogyanokra. Bármit is mondjon az ÚR,

merd megtenni a gyakorlatban is! Ő bölcs Isten és hosszú távon tervez, az Örökkévalóságra készít fel. Soha ne feledd: az ÚR nem ad erőn felüli feladatot/terhet! ERŐS vagy, erősebb, mint gondolnád! Mert bízol a Teremtődben és mersz "kockáztatni", hitben kilépni.

Ezt kaptam Szellemben

További GYŐZTES napot!

Bolla Tamás

Pintér Béla - Mennyben fenn a trónusnál

2013. február 20.

Ige: A választottak

„Mikor pedig Galilea tengere mellett [Galileai-tó partján] járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, amint a tengerbe [vízbe] (kör)hálót vetének [kerítőhálót dobtak]; mert halászok valának.

És monda nékik [Így szólította meg őket] Jézus: [Gyertek] Kövessetek engem, és én azt mívelem [cselekszem], hogy embereket halásszatok [és emberhalászokká teszlek benneteket].

És azonnal [rögtön; tüstént] elhagyván az ő (kerítő)hálóikat, követék őt [és csatlakoztak hozzá].

És onnan egy kevéssé elébb menve [továbbhaladva], látá [megpillantotta] Jakabot, a Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, amint a (halász)hajóban azok is a (kerítő)hálókat kötözgetik [igazgatták; javították; rendezgették; foltozgatták; a hálót szedték rendbe] vala

És azonnal hívá őket. És ők atyjukat [apjukat], Zebedeust a napszámosokkal [halászlegényeivel; béresekkel] a (halász)hajóban hagyva, utána menének [és a nyomába szegődtek; követék őt]” (Márk.1,16-20)

A János írása szerinti Evangélium bemutatja az előzményeket: a leendő tanítványok először hallottak Jézusról: „Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, és rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: „íme, az Isten Báránya!” Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. Jézus megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: „Mit kerestek?” Ők pedig ezt válaszolták: „Rabbi - ami azt jelenti: Mester -, hol van a lakásod?” Ő így szólt: „Jöjjetek, és meglátjátok.” Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor. A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást” - (ami azt jelenti: Felkent). Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: „Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni” - (ami azt jelenti: Kőszikla)” (Jn. 1,35-42)

A Lukács írása szerinti Evangélium további részleteket közöl a tanítványok elhívásáról: „És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala; És láta két hajót állani a vízen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat. És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot. Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. Intének azért társaiknak, akik a másik hajóban valának, hogy jöjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének. Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, akik Ővele valának, a halfogás miatt, amelyet fogtak; Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva emberhalász leszel. És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenüket és követék őt” (Luk. 5,1-11)

Ezékiel már prófétált az „emberhalászok”- ról. Az Úr megmutatta Ezékielnek az Új templomot: „Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapácra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől (vadkecskék forrása /pogányok/) Énegláimig (a két borjú forrása /Izráel/): varsák kivető helye lészen; nemük szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel” (Ez. 47,1.8-10)

Már hajnalcsillag kél fel

Uram! Kérlek:

„Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál” (zsolt. 51,9)

Az élő folyó

"Fájdalmasan csalódni fogsz, amikor rájössz, hogy rászedtek, megmérgeztek gyakran még azok is, akiket annyira szeretsz. Amikor annyira legyengít a szomjúság, hogy már járni sem tudsz, akkor talán meglátod fenn a Golgota hegyén a folyammá szélesedő, mindent tisztára mosó és minden szomjat eloltó Élő Folyót."

Carl Eichhorn: Bizonytalan Isten-keresés

Odafutott hozzá egy ember, térdre borult elõtte és megkérdezte tõle: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? Jézus pedig így válaszolt neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy: az Isten. (Márk 10, 17-18)

Ebben az ifjú emberben igazán nemes törekvés, felfelé vonzódás élt, amit Isten ébresztett benne. A legmagasabb cél lebegett szeme elõtt: az igazi és örök élet elnyerése. De még nem ismerte igazán saját magát. Térdre borult az Úr elõtt, hogy a békesség után való forró vágyakozását így is kifejezésre juttassa.

Néhány perc múlva mégis kedveszegetten hagyja ott Jézust. A lelkesedés gyakran csap át az ellentétbe. Az igazság igen józan valami. S mivel Jézus maga az igazság, gyakran kijózanítólag hat. "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy: az Isten." Jézus nem azt mondja önmagáról, hogy õ nem jó, mert hiszen õ igazán az volt. Tõlünk bûnös emberektõl el is határolja magát, mikor ezt monda: "...ti gonosz létetekre..." (Lk 11, 13); vagy amikor ezt a kérdést teszi fel: "Közületek kicsoda bizonyíthat rám bûnt?" (Jn 8, 46). De ugyanakkor tudta, mint senki más, mi a bûn.

- Az ifjú azonban nem ismerte fel Jézusnak, mint Isten Fiának ezt az egyedülálló vonását, hogy közvetlen részese az abszolút isteni jónak. Csak egy tanítómestert látott benne, s így ez a megszólítás "jó Mester" az õ esetében helytelen volt. Jézus meg is rója érte. Látva, hogy ez a fiatalember túlságosan bõkezûen osztogatja a "jó" jelzõt. Persze önmagát is annak tartja, mert nincs tudatában annak, hogy õ is bûnös Isten törvényének megszegésében. Túlértékeli önmagát. Jézust azonban nem lehet udvariaskodással megvesztegetni: "senki sem jó" - te sem!

Mennyire szüksége van nemcsak szívünknek, de beszédünknek, kifejezési módunknak is a megtisztulásra. Sokszor esünk túlzásokba, használunk hangsúlyozottabb kifelezéseket, hízelgõ szavakat s közben belül egészen mást gondolunk. Vagy nagyon is lelki módon akarunk beszélni, sokszor vesszük a szánkra, hogy "az Úr" s közben lassanként csak üres "uram-uramozás" lesz belõle. Minden olyan beszéd, mely nem fedi a tényeket, a belsõ igazságot, csak üres frázis-halmaz, fedezet nélkül való hamis pénz. Legyünk beszédünkben is mértéktartók, egyszerûek, igazak, ragaszkodván mindig a teljes igazsághoz. Így jutunk ahhoz is közelebb, aki maga az Igazság.

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn?ho=1&nap=18

A csodálatos fal

Ellenséges csapatok közeledtek a faluhoz. Az emberek szörnyű dolgokat beszéltek kegyetlenségükről. Sokan elmenekültek, és üresen hagyták házaikat. A falu szélén lakott egy öreg néni az unokájával.

Úgy gondolom- mondta a nagymama az unokájának- nekünk meg kell védenünk a falut. Térdeljünk le tehát és imádkozzunk. Elővette öreg imakönyvét, feltette a szemüvegét és rákezdett az egyik egyházi énekre. „ Építs falat körénk és ments meg ellenségeinktől.”

Ó nagymama milyen jó lenne, ha a jó Isten falat építene körénk. Annál inkább jó lenne ez, mert a mi házunk a legelső és itt lesznek a legéhesebbek a farkasok.

Ne csüggedj gyermekem, Istennél semmi sem lehetetlen, még ez is megtörténhet.

Közben odakinn havazni kezdet, föltámadt a szél és hordani kezdte a havat. Az ellenséges csapatok is megérkeztek. Ezt onnan tudták, hogy kiáltozást és jajgatást lehetett hallani a faluból. Egy teljes órán keresztül hallani lehetett a lovak dobogását. A nagymama házában azonban minden rendben volt. Egyetlen ellenséges katona sem tette be a lábát. Nyugodtan lefeküdtek tehát és így várták a reggelt. Ekkor aztán felkelt nagyanyó és óvatosan kinyitotta a konyhaajtót. De mi az? Megvakult talán? Megdörzsöli a szemét és sehogy sem érti, miért nem lát ki az utcára. Hamarosan erre is rájött. A ház teljes hosszában egy hatalmas hóhegy emelkedett, amit a szél hordott össze és teljesen elzárta a házat a világtól. Ez volt az a fal amelyet Isten épített benne bízó gyermekei megmentésére. Így aztán megmenekültek az ellenség támadásától és megköszönték Istennek, hogy meghallgatta imádságukat.

http://kszecegled.hu/index.php/tortenetek-bolcsessegek/259-a-csoda

Creflo Dollar: Isten Jelenléte

Szeretnék egy dolgot beégetni a szellemedbe, hogy ezután soha többé ne kételkedj Isten jelenlétében! Ti fiak és lányok vagytok, a Mindenható Isten fiai és lányai. Kezdd el magad helyesen látni, és ne engedd ebből kibeszélni magad!

1Móz 3,4-10 És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; fügefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak. És meghallák az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.

A győztesekre két dolog jellemző: a félelem nélküliség és Isten jelenléte.

A diadalmasokra az jellemző, hogy minden csatát megnyernek. Dávid például egyetlenegyet sem veszített el. Minden győztesnek két fegyvere van. A félelem nélküliség az egyik. Nem tudsz győzni, ha félelem van benned. Ez kapcsolódási pont az ördög és a félelem, a félelem tárgya között. Isten nem a félelem szellemét adta nekünk, hanem az erő, szeretet és józan értelem szellemét. Bár meghajolhatsz a félelem előtt, de az nem az intellektusunk terméke. Ez kívülről jön az értelmünkhöz: az érzékeinken – látásunk, hallásunk – és tapasztalatainkon keresztül, ami a természetes világból érkezik. A félelmet arra használja az ördög, hogy kételkedj Isten Igéjében. Tehát a félelem-nélküliség alapvető. Át tudsz menni olyan helyzeteken, amikor egy fikarcnyi félelem sincs benned, és a sátán semmit sem tud tenni veled. Hogy bármit is tudjon tenni, ahhoz félelemnek kell lenni. Ahol félelem van, ott sátán is van. Ez egy szellemi erő, de a félelem nem Istentől van.

Hogy mindenkor győzni tudj, a második fegyverre is szükséged van: ez Isten jelenléte.

Ma egy hozzáállást mutatok neked, amit minden diadalmaskodónak, minden győztesnek birtokolnia kell. A vallás azt mondja, csak Jézus képes úgy élni, hogy minden csatát megnyer. De te Isten fia vagy, s újjászületés után képes vagy te is így élni. Isten gondolkodásmódja az újjászületett ember gondolkodásmódja, Isten hozzáállása az újjászületett ember hozzáállása is. Ez a hozzáállás pedig a bizonyosság, mégpedig annak a bizonyossága, hogy Isten mindig veled van, amíg csak itt vagy a földön.

Isten nem azt ígérte, hogy csak akkor lesz veled, ha megfelelően viselkedsz, ha szép és jó vagy. Nincs egy Mikulás-listája!

Felfedezted már, hogy amikor féltél, egyetlen egyszer sem voltál biztos Isten jelenlétében? Azt gondoltad, hogy Isten visszavonult, hogy nem vagy elég jó, vagy nem vagy elég szent Isten számára. És azért volt, azért lehetett ott a félelem, mert nem voltál benne biztos, hogy Isten veled van. S azért mentél oda máshoz, hogy imádkozzon érted, mert úgy gondoltad, Isten jobban vele van, mint veled, jobban meghallgatja őt, mint téged. Ez sokszor a bűntudat miatt van – egy meg nem vallott, vagy akár megvallott bűn miatt.

Krisztus testében a hívők sokkal inkább bűn-tudatúak, mint igazság-tudatúak. A bűn elnyomja az embert, ez az oka annak, hogy kételkedsz Isten jelenlétében. Ha bűn van az életedben, de nem foglalkozol vele, ugyanazt teszed, mint Ádám és Éva. Ők engedetlenek voltak, és elkezdtek félni. Ádám és Éva a bűnesetig nem ismerte a félelmet! A bűn bejött, és bejött a félelem is. Addig nem féltek, sem állatoktól, sem Istentől. Utána viszont kételkedni kezdtek Isten jelenlétében.

Addig együtt sétáltak, beszélgettek Istennel. Miután pedig eltévesztették, elrontották a dolgot, anélkül, hogy Isten bármit is mondott volna, már féltek tőle, elbújtak előle. Sokszor találkoztam emberekkel, akik azért maradtak ki a gyülekezetből, mert bűnt követtek el, és még nem jöttek ki belőle. Miért van, hogy ha bűnt követsz el, eltávolodsz Istentől és a gyülekezettől is? „Tudom, ha eljönnék a gyülekezetbe, segítenének nekem, ha olvasnám a Bibliát, Isten szólna hozzám, ha imádkoznék, közelebb kerülnék Istenhez.” De nem, az ember elbújik a félelem, a bűntudat miatt. Engedem, hogy lenyomjon ez a dolog.

Istennek nem volt szüksége arra, hogy Ádám elmondja, mi történt… Ugyanezt tesszük ma is: „Isten nem tudja, mit tettem…” Isten nem akkor döbben rá, hogy bűnt követtél el, amikor megvallod! Hanem a bűnvallással kerekedsz a bűnöd fölé!

A 9. versszakban Isten hívja Ádámot és Évát. Isten hívni fog téged, még akkor is, ha elhibázod valahol. A bűneset után megjelent nekik, hívta őket, és beszélt velük. De Istentől a bűntudat miatt távol akartak maradni, elbújtak. Pedig ilyenkor épp fordítva kellene tenni. Ilyenkor még inkább szükség van Isten szülői gondoskodására! Azt az elképzelésedet hajítsd ki, hogy Isten nem tud veled mit kezdeni, ha bajba keveredsz! Saját életemben Isten legjobb szavaira mindig ilyenkor van szükségem, és Isten füle ilyenkor is kész arra, hogy beszéljek hozzá. Erős ígéret van erre a helyzetre is: soha el nem hagylak, és el nem távozom tőled! Nem azt mondja: hát öregem, ha rendes leszel, veled maradok. Nem, ha a mély vizekbe vagy a pokolba kerülsz is, én ott vagyok VELED és ÉRTED!

De mit is csinálunk mi? A bűntudatunk semmissé teszi az Ő jelenlétét. Nem az történik, hogy Ő eltávolodik tőled, hanem te szaladsz el Tőle minél messzebbre. Nem Isten fejezi be a társalgást veled, hanem te teszel füldugót a füledbe. A bűn olyan, mint egy füldugó: Isten beszélne hozzád, de te nem hallod. Nem akarsz vele közösségben lenni. De ne Istent vádold! Mert nem Ő, hanem a bűn és a félelem okozója ennek.

Soha nem mondd, amit néhányan: bűnbe estem, és az Úr elhagyott. Nem, Ő nem hagyott el, te másztál ki a karjai közül. Visszagyömöszölöd, visszautasítod az Ő ölelő karjait. Mondja az Úr: „gyere vissza gyermekem!” Te pedig: „nem Uram, hagyjál békén, előbb rendbe teszem magam, s akkor majd jövök.” A félelem akkor jön, amikor nem vagy biztos Isten jelenlétében. Viszont Isten jelenlétének bizonyossága a félelmet elűzi (a teljes szeretet kiűzi a félelmet). A kettő kizárja egymást. Ha Isten jelenlétének a tudata nincs valakinek az elméjében, a félelem erősödik. Viszont a félelem gyengül, s eltűnik, ha Isten jelenlétének a tudata növekszik. Nem Istennel van a baj, ha Isten jelenlététől félsz, vagy ha kételkedsz benne, mert úgy gondolod, hogy meg van botránkozva rajtad, és eltávolodott tőled. Nem kételkedhetsz az Ő jelenlétében SOHA! Isten soha nem fog elhagyni, veled lesz a világ végezetéig.

„Jó-jó, de ha ennyire szeret, miért küld embereket a pokolba?!” Ő nem küld soha senkit oda! Saját magukat küldik. Isten adott választási lehetőséget. Isten Szeretet! Mi emberekkel vagyunk kapcsolatban, akik kicsit vagy nagyon szeretnek. De Isten nem tud kicsit vagy nagyon szeretni – Ő MAGA A SZERETET! Mindig olyan emberekkel hasonlítjuk össze, akik szeretnek valamennyire. De Isten maga a szeretet!

A szeretetnek nincs gondja a megbocsátással, a szeretet mindig kész megadni a második esélyt. Azután a harmadik, tizedik, s ki tudja hányadik esélyt. Az emberek szeretete változhat. Isten szeretete nem változik. Mert Ő MAGA A SZERETET! Neked bizonyosnak kell lenned Isten jelenlétében és szeretetében. A hozzáállásod ilyen legyen: az Atya velem van és minden rendben lesz. Lehet, hogy most rosszul néznek ki a dolgok, sok butaságot csináltam. De Isten velem van, és ki fog segíteni. Minden rendben lesz.

Ne gondold: Isten velem van, mert kiérdemeltem, mert jól teszem a dolgokat. Bolond! Isten nem olyan, aki azt figyeli, ha rosszat csinálsz, hogy jól kupán vágjon és elpusztítson. Lehetsz olyan tökéletes, hogy már nincs szükséged Istenre, ám akkor Jézus vére és keresztáldozata teljesen felesleges lenne. De Isten tudja, hogy mi el fogjuk téveszteni néha, hogy elhibázzuk időnként, ezért döntött úgy, hogy velünk lesz minden időben!

Fordította: Orbán Tibor

http://www.mindenlehetseges.hu/isten-jelenlete/

Dr-Kováts György: AZ IGAZSÁG KIRAGAD A HALÁLBÓL - 8.

Péld 11:4 Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig KIRAGAD a halálból.

Amikor az embereket kiragadod a halálból – az Isten Igazsága által – harcban megy végbe (1) az Ige által, (2) az imádság által és (3) azzal, ahogy az Úr Jézus Krisztussal élsz.

3./ A hétköznapok harcai is a megmentés harcaihoz tartoznak. Amikor megharcolod a „csakazértis”-t. Amikor nem adod fel. Amikor tudatosan csöndben maradsz – megalázod magadat. Amikor gyakorlod az engedelmességet. Amikor szeretsz, és ezt kifejezésre is juttatod. Amikor a megbántó beszédre nem vágsz vissza. Amikor szereted az ellenségedet, és nem kívánsz neki rosszat – sőt, megáldod, tudatosan, elengeded neki azt, amit veled szemben tett, és javát kívánod. Amikor másként viselkedsz, mint az emberek általában – sötétben világítóként élsz. Amikor a gonoszt jóval győzöd meg. Amikor adsz, és szolgálsz, teszed a szeretet cselekedeteit, a „szeretet által munkálkodó hittel”. Amikor kitartasz a jó mellett, „mindennek ellenére”, amikor nem törődsz mások gúnyos megjegyzéseivel, amikor keresed a lehetőséget az udvariasság, a szelídség, a szeretet kifejezésére, amikor tudatosan ajándékozol, amikor vágysz arra, hogy másokat megörvendeztethess, még azokat is, akik közömbösnek mutatkoznak veled szemben. Ez is harc. A hit harca.

Amikor az ellenség arra figyelmeztet, hogy „hiábavaló”, hogy „úgysem fognak rá kedvesen válaszolni”, hogy „egy fecske nem csinál nyarat” – akkor CSAKAZÉRTIS módon megmaradsz a jóban, a hűség útján maradsz, és az Úrral tovább folytatod megmentő, szeretet-akciódat. 1Kor 15,58.

Éled a szeretet életét. A menny életét. Ellene állsz a kényelemre felhívó ördögi szónak („kedvezz egy kicsit magadnak… mert megérdemled… nem várhatják el tőled ezt… ez már túl van az emberi elvárhatóságon… ne légy bolond… nem veszed észre, hogy mennyire egyedül vagy ezzel a viselkedéseddel?...”) és kimondod: „ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk”. Folytatod.

Nem „csinálsz kenyeret a kőből” a kísértő szavára, hanem helyre teszed a kísértést: „meg van írva”… (Mt 4,4-11.) Nem ugrasz le a templom tetejéről, mert nem akarsz hirtelen szenzációt, és nem alkuszol az ördöggel, te CSAK a te Uradat fogod imádni, és CSAK Neki fogsz szolgálni. Ezt eldöntötted, és kimondod. És megmaradsz a menny által vezetett szeretetteli életben, akkor is, ha nem látszik gyümölcse a nehéz napokban. Megmaradsz, mert TUDOD, hogy munkád nem hiábavaló az Úrban. Honnan tudod? Az Igéből. Mert Isten beszélt róla. És ezért ehhez kötöd magad. (1Kor 15,58.) Mikor? A hétköznapokban. A gyülekezetben is, de kint a munkahelyeden, a rokonságod közepette, az utakon, a vásárláskor, és minden helyzetben. Mindig. Mert az Úr, a te Urad, megígérte: „És íme, én tiveletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” Erre számítasz, így tekintesz nehéz helyzeteidre, a hitben jársz, nem látásban, tudatosan megmaradsz a jó mellett, és éled a szeretet-életet, ami megnyeri, megmenti, hit által kiragadja az embereket a halálból. (Mt 28,20. 2Kor 5,7.)

Dics-suli 2010- Mindenség zengje, Győztes leszel-

Elszakítva

Idegesítő hívők?

2013. február. 04. | Jorsits Attila

Egy asszony hitre váltotta az esélytelenek nyugalmát.

Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Ezt mondta: „Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül.” Azután így szólt az Úr: „Halljátok, mit mond a hamis bíró! Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,1-8)

Az ókori Izraelben az özvegyek a szociálisan rászorulók csoportjába tartoztak. Nem azért, mert nem volt pénzük vagy földjük, hiszen akár komoly vagyont is örökölhettek, hanem azért, mert nem volt pártfogójuk. Fontos tudni, hogy szociális értelemben nem az az asszony számított özvegynek, akinek meghalt a férje, hanem az, akinek mindemellett nem volt nagykorú fiúgyermeke. Csak a felnőtt férfiaknak volt szavuk bármilyen hivatalos kérdésben, ők tudták jogi és más ügyletekben képviselni magukat vagy a családjukat. Ha egy özvegy valakivel perbe keveredett, akkor biztosan veszített, mert a nők és gyerekek tanúvallomását nem fogadták el. Az özvegyek speciális problémája tehát a védtelenség állapota volt, az, hogy fokozottan ki voltak téve az igazságtalan ítélkezésnek.

Ilyen helyzetbe került a példázatban szereplő özvegyasszony is.Igazságtalanság érte, amit ő a hátrányos helyzete miatt nem tudott megakadályozni. A bíró ráadásul – ahogy történetünk írja – hamis ember, akit nem érdekel se Isten, se ember. Esélytelen helyzet, amit végül az asszony kitartása tör meg azzal, hogy folyamatosan zaklatja a bírót. Érdemes odafigyelni a példázat végén álló jézusi kérdésre, ami az asszony kitartásának forrására mutat rá:

De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?

A magyar fordításban kevésbé érezhető, de ez a kérdés komoly tartalmi összefüggésben van a példázattal. Amikor Jézus arra kérdez rá, hogy talál-e hitet, akkor ezt az asszony által tanúsított hitre érti. Talál-eolyan hitet, mint az özvegyasszony hite? Milyen volt ez a hit?

Az özvegy tudta, olyat kér, ami egyezik Isten akaratával:

Ne nyomorgassátok az özvegyeket és árvákat! Ha mégis nyomorgatjátok őket, és hozzám kiáltanak segítségért, bizony meghallgatom kiáltásukat. (1Móz 22,21-22)

Ragaszkodott ehhez az isteni ígérethez még akkor is, amikor alkalomról alkalomra látta, hogy a mózesi törvényben megfogalmazott isteni akarat nem valósul meg. Hiába csalódott már számtalanszor, hiába látta, hogy esélytelen helyzetben van, makacsul hitte, hogy Isten akarata érvényre fog jutni, érvényre kell jutnia.

Ez az asszony nem azért ennyire erőszakos és a bíró számára bosszantó, mert ilyen a természete, hanem azért, mert kapott egy isteni ígéretet, aminek a megvalósulásában a végletekig hisz. Mindent megtesz, ami emberileg lehetséges, de közben mégsem a maga erejében bízik, hiszen tudja, hogy magától nincs esélye. Biztosnak hiszi és tudja az ígéret megvalósulását, mert azt Isten tette.