David Yonggi Cho - A hit egyik törvénye 1.

Készítette? Bölcsesség Biblia

Isten sohasem fogja másképp végrehajtani nagy tetteit, mint a te személyes hiteden keresztül. Neked van hited, akár érzed azt, akár nem. Amikor szükséged van rá, az a hit a rendelkezésedre áll. A hitnek azonban megvannak a maga sajátos működési módjai, amelyek által a benned lakozó Mennyei Atyával is összekapcsol téged. Hited használhatóvá tételéhez szükséged van a következő négy lépésre
- Képzeld világosan magad elé a célt
-Legyen benned égő vágy
- Imádkozzál bizonyosságért
-Mondd a hit beszédét

Mondd a hit beszédét: bizonyítékát kell adnod hitednek. A csodák nem akkor történnek meg, ha vakon küszködtök érte. A szellemi világnak törvényei vannak, és a ti szívetekben kiapadhatatlan források találhatók. Maga Isten lakik bennetek, de Isten semmit sem fog másképp cselekedni értetek, mint a ti életeteken keresztül. Isten nagy dolgoknak a megvalósításában fog együttműködni veletek. Isten mindig ugyanaz, de amíg egy személy meg nem változik, Isten nem jelentheti ki magát rajta keresztül. Isten ma rajtatok keresztül akarja kijelenteni önmagát, ugyanúgy, ahogy kétezer éve Krisztuson keresztül tette.
Ami a szívedet és az elmédet teherbe ejti, az meg fog nyilvánulni a körülményeidben is. Minden egyébnél jobban őrizd a szívedet és elmédet. Isten válasza a saját szellemeden keresztül jut el hozzád, és a szellemeden keresztül Isten válasza eljut a körülményeidhez is. Előre jelentsd ki teljes bizonyossággal azt, ami lesz, mert a szavad kimegy, és ténylegesen megteremti azt. Az egész világ Isten beszédére jött létre. A te beszéded az alapanyag, amelynek felhasználásával a Szentlélek teremt. Szóljad hát az igét, mert az nagyon fontos.
A hit szellemi birodalma a negyedik dimenzióba tartozik. A látomások és álmok képezik a negyedik dimenzió nyelvét, és a Szentlélek ezeken keresztül kommunikál.
Először tehát tűzd ki világosan magad elé a célt, azután rajzold azt meg a képzeletedben életszerűen és valóságosan, és aztán lelkesedjél érte, és az egész folyamatot imádságban vidd véghez. Ha hatalmat gyakorlunk a negyedik dimenzióban, ami a hit birodalma, akkor parancsolhatunk a körülményeknek és az élethelyzeteknek, széppé tehetjük azt, ami csúf és kaotikus, és gyógyulást hozhatunk a sérülteknek és a szenvedőknek.

A kimondott szó teremtő ereje

A beszédközpontnak olyan hatalma van az egész test fölött, hogy az ember egyszerűen a beszéde által irányíthatja a testét, és tetszése szerint ráveheti bármire. Ha valaki egyre azt hajtogatja: "Én egyre gyengébb leszek" - az összes idegpályája rögtön megkapja ezt az üzenetet, és mind azt mondja: "Ó, készüljünk föl az elgyengülésre...
Az emberek könnyen rászoknak arra, hogy negatív módon beszéljenek. Mielőtt meg akartok változni, meg kell változtatnotok a nyelveteket. Ha a Szentlélek hegyeket mozdító hitet oltott a szívetekbe, ne folytassátok az imádságot és a könyörgést azért, hogy Isten mozdítsa el azt a hegyet, hanem parancsoljátok meg neki: "Hegy, zuhanj a tengerbe!" - mindaz meg fog történni. Ha megtanuljátok ezt és szokásotokká válik az, hogy a Szentlélek kenete alatt létrehívjatok dolgokat az Istenbe vetett hit által, akkor csodák sokaságát fogjátok átélni.

David Yonggi Cho - A hit egyik törvénye 2.
A rhéma

A görög nyelvben két kifejezés van az Igére, a "logosz" és a "rhéma". A világot Igéje, vagyis "logosz" által teremtette Isten. "Logosz" az Ige általános fajtáját jelenti. A "rhéma" Istennek egy meghatározott igéjét jelenti, amelyet egy meghatározott személyhez intéz egy meghatározott élethelyzetben.
Egy ízben egy Yun Hae Kiung nevű hölgy hatalmas ifjúsági evangélizációt tartott a koreai Samgak hegyen. A szolgálata rendkívüli volt. Amikor felállt, hogy szolgáljon, és a hívására előresiettek az emberek, a Szentlélek ereje alatt mind elestek. Az összejöveteleire a fiatalok sokasága sereglett össze, és amikor megrendezte az evangélizációs hetet a Samgak hegyen, a fiatalok ezreszámra jöttek oda.
Az ifjúsági evangélizáció idején nagy esőzések voltak, és valamennyi folyó kiáradt. Egy csoport fiatal át akart jutni a folyó túlsó partjára, ahol az összejöveteleket tartották, de amikor a folyó partjára értek, az ki volt áradva. Sem híd, sem komp nem volt a látóhatáron, és a legtöbben elvesztették bátorságukat.

Akadt azonban három lány, akik összefogtak és azt mondták: "Miért ne gázolhatnánk keresztül a folyón? Péter járt a vízen, és Péter Istene a mi Istenünk is. Péter Jézusa a mi Jézusunk, és Péter hite a mi hitünk is. Péter hitt, és nekünk még inkább hinnünk kell. Át fogunk gázolni ezen a folyón". Az áradás teljesen megtöltötte a folyó medrét, de ez a három lány letérdelt, megfogták egymás kezét, elismételték a történetet, amelyben Péter járt a vízen, és kijelentették, hogy ők is képesek ugyanúgy hinni, mint ő. Azután mindenki szeme láttára egy kiáltással belegázoltak a folyóba. A haragvó áradat azonnal elragadta őket, és három nap múlva a nyílt tengeren találták meg a holttestüket.
Ez a tragédia egész Koreában mindenfelé ellenérzést váltott ki. Nem-keresztény napilapok óriási szalagcímek alatt ismertették a történteket:
"Az Ő Istenük nem tudta megmenteni őket"
és "Miért nem válaszolt Isten a hit imájára?"

Válasz: Péter pl. a rhéma felszólítására lépett a vízre, a lányok pedig a logoszt birtokolták. Templomainkban is a logoszt kapják az emberek, és nincs idejük arra, hogy a rhéma is birtokuk legyen. Ezért nem tapasztalják meg Isten csodatetteit, és kételkedni kezdenek az Ő hatalmában.
Az embereknek be kell jönniük a szentélybe, figyelmesen kell hallgatniuk az Ige hirdetőjére és várakozniuk kell az Úr előtt. Mivel azonban ők nem úgy jönnek, hogy imádságos szívvel hallgassák az Igét, és várakozzanak az Úr előtt, amíg elnyerik a szükséges "rhémát", nem kaphatják meg azt a hitet, ami a problémáik megoldásához szükséges. A Biblia-ismeretük és a problémáik együtt gyarapodnak, és annak ellenére, hogy templomba járnak, semmi sem történik az életükben. Így hát kezdenek visszaesni, és a hitük kezd elfogyatkozni.

Ha a lelketeknek nincs rendben a dolga Istennel, semennyi imádság, kiáltozás és ugrálás sem hozza el a gyógyulás "rhémáját". Először Jézus Krisztussal kell rendeznetek a viszonyotokat. Valljátok meg a bűneiteket, helyezzétek mindazt Jézus Krisztus vére alá, nyerjétek el a megváltás és az örök élet kegyelmét. A Szentlélek azután célba veszi majd a szíveteket a isteni gyógyítás egy igéjével, inspirálni kezd, és megadja nektek azt a "rhémá"-t, amelyre szükségetek van. De ahhoz, hogy ez megtörténhessen, nektek várakoznotok kell az Úr előtt.

Farsang – Mulatságok Ideje?

A farsangi ünnepek a tél temetését, a tavasz közeledtét jelzik, s számtalan hagyomány kötődik ehhez az időszakhoz. Farsang, bár ma már ezt kevesen tudják, eredetileg pogány ünnep volt. Őshazája Olaszország, ahol a kereszténység megjelenésével igyekeztek kiirtani ezt a vidám ünnepet. Az egyház leginkább a hangos mulatságokat, az illetlen vicceket, s az ehhez kapcsolódó mértéktelenséget ítélte el, mivel azonban minden igyekezetük ellenére az ünnepet nem sikerült betiltani, felruházták a kereszténység elemeivel.

Farsang ünnepe vízkereszt után (január 6.) veszi kezdetét, s egészen hamvazó szerdáig tart. Vízkereszt ünnepén a Három király alázatát ünnepelték, házról házra jártak a királyoknak utat mutató csillaggal- ez a népszokás azonban már csak a múlt emléke. Ma már számtalan hagyomány és népszokás keveredéséből áll egy-egy ünnep, minden régióban másként ünneplik a tél elmúltát, s a termékeny tavaszi időszak kezdetét. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül.

Farsang a királyok idejében

Mátyás király idejében is nagy mulatság volt a farsangi ünnep, s Itáliában is évszázadokkal ezelőtt ünneppé nyilvánították húshagyó keddet. Az olasz művészek szebbnél szebb maszkokat és báli ruhákat készítettek, melyek a mai napig elengedhetetlen kellékei a nagy felvonulásoknak, báloknak.

De nem csak a királyi udvarokban volt vigasság farsang idején. Az egyszerű emberek is különböző játékokkal, ártalmatlan harci játékokkal és persze ivással ütötték el az időt.

Farsangi babonák

Farsang időszakához számtalan babona kötődik. Egyes népek különleges barázdákkal szántották földjeiket, hogy az új évben bő termésben, s gazdag gyermekáldásban legyen részük. Sok helyen e hagyomány új típusát alakították ki: a hajadon lányokkal tuskót húzattak.

Dél-Amerikában hagyományos – és kegyetlen – szokás volt a kakasütés, melyet később a németek is átvettek, így lassan hazánkban is megjelent. Ma már csak finomabb formája található meg az ünnepi játékok között, bekötött szemmel kell eltalálni egy fellógatott lufit, vagy zsákot, amíg az ki nem durran, vagy le nem esik.

A farsangi hagyományok közé tartozik a busójárás is, ilyenkor hamut szórnak szét a házak udvarán, hogy távol tartsák az ártó szellemeket. Egyes bálokon koporsót temetnek, máshol az udvaron szalmabábut égetnek, ezzel elüldözve a telet, hogy helyet adjon a tavasznak, a csángók pedig fűzfa síppal keltik életre a tavaszt.

Farsang mindenütt a bálok, az önfeledt mulatságok ideje. A bálozók elbúcsúztatják a telet, s babonákkal, népszokásokkal ötvözve elűzik a telet.

Maszkos alakoskodások

Magyarországon már Mátyás korában divatban voltak bizonyos itáliai mintákat követő álarcos mulatságok, sőt II. Lajos udvarában harci játékokat is rendeztek. Az egyház kezdetben rossz szemmel nézte a fékevesztett mulatozást, az ördög művének tartotta és üldözte is. Temesvári Pelbárt ferences szerzetes 1502-ben született prédikációjában a következőképp ír: "Ó jaj, ezekben a napokban hány keresztény ember fordul a kegyelem világosságából a sötétség cselekedeteihez, vagyis a torkossághoz, az iszákossághoz, a bujálkodáshoz. Az efféle emberek a farsangban az istenüknek választják az ördögöt, amit álarcos mulatsággal, fajtalan énekekkel dicsőítenek megvetvén a Krisztust."

A carneval szó eredete

A carneval szó a carne = hús szóból vezethető le, hiszen a karnevál időszaka a böjt előtti időszak. Eredetileg maga a fogalom húshagyó keddet jelölte. A "carne vale" jelentése: ég veled hús. A hús szó azonban nem csak a keresztény ünnep böjtmegelőző jellegére utal, hanem a farsangi eszem-iszomra is. Ilyenkor ugyanis rengeteg hús (disznó, marha, csirke) fogyott. A carneval szó eredete más nézetek szerint a "carrus navalis"-ra vezethető vissza, ami hajókocsit jelent. Ezt a Dionüszosz ünnepekkel hozták kapcsolatba, hiszen az istenség ünnepein a főszereplőt egy hajó formájú kocsin húzták végig a városon, mint a termékenység, s bőség szimbólumát. Ez az eredetmagyarázat valószínűleg téves, ugyanis a "carrus"=kocsi szó az olasz nyelvben minden esetben megőrizte a két "r"-es alakot, a carneval szót pedig egyik későbbi változatában sem írják két r-rel.

Dionüszosz ünnepek az ókori Görögországban

A karneválnak a Dionüszosz ünnepekkel való rokonítása nem teljesen alaptalan, ugyanis az ókori Görögországban volt egy olyan Dionüszosz ünnep, ami éppen a mai farsangi időszakkal esik egybe. Ez az ún. kis Dionüszia, a falvakban december-januárban ünnepelték. Az ekkor rendezett vidám mulatságokat hangos, álarcos felvonulások kísérték. Ezekből alakult ki később az athéni vígjáték. Ezeket az ünnepeket főleg a falvakban tartották. /Az ún. nagy Dionüszosz ünnepek tavaszra estek, ilyenkor, március-áprilisban az újbort, a szőlő új virágzását ünnepelték elsősorban a városokban. Ezen ünnepeken drámai versenyeket is rendeztek, s a folyamatos fejlődés során kialakult az athéni tragédia./

A farsang szó eredete

A Magyarországon közismert farsang elnevezés a bajor-osztrák Fasching szóból ered. Ez a fogalom -akárcsak a karnevál- a középkorban a böjttel függött össze, a böjt napját megelőző éjszaka elnevezése volt. Ezt jól mutatja a Fasching irodalmi formája, a Fastnacht (Fasten=Böjtölés; Nacht=Éjjel). Az idők folyamán a fogalom már a böjti napokat megelőző egész időszak jelölésére szolgált.

A velencei karnevál

Dél-Európában a farsang az év egyik legnagyobb ünnepe volt, olyan kivételes időszak, amikor viszonylag büntetlenül, nyíltan is ki lehetett mondani dolgokat. A farsangi időszak januárban kezdődött és a nagyböjthöz közeledve nőttön nőtt az izgalom. A farsangot a városközpontban, szabad ég alatt rendezték. Velencében a Szent Márk téren. A velencei karnevál hatalmas színjátékhoz volt hasonló, ahol az utcák alkották a színteret, a városlakók voltak a színészek, s egyben a nézők is. A közönség az erkélyekről nézhette az eseményeket. Tulajdonképpen nem volt éles határ a színészek és a nézők között, hiszen a bámészkodó hölgyek például az erkélyekről tojással dobálhatták meg a felvonulókat, az álarcosoknak pedig gyakran megengedték, hogy magánházakba büntetlenül berontsanak. A velencei karneváli maszkok egyébként nagyon népszerűek voltak Európa többi országában is. Magyarországra Mátyás király korában Olaszországból hozatták az álarcokat, és ruhákat. A velencei karnevál mára idegenforgalmi látványossággá nőtte ki magát.

A bazeli karnevál

Bázel híres volt karneváljáról, de protestáns város lévén még ez a féktelen ünnep is sokkal puritánabb keretek között zajlott, mint máshol. A konzervatív svájciak elítélték a közönségességet és a paráznaságot, gúnyt inkább a politikából, és a bázeli furcsa tájszólásból űztek ezeken a nagy városi ünnepeken. visszafogott magatartás ellenére is előfordult olyan eset, amikor az indulatok elszabadultak. 1376-ban a bázeli karneválkor tört ki az uralkodó osztrákok elleni felkelés. Álarcosok hatoltak be a bázeli székesegyházba és a városi tanács csarnokaiba, arra kényszerítve a kormányt, hogy törvényeit tovább demokratizálja. A bázeli karneválokon a farsangi időszakra jellemző játékok egészen modern formáját alakították ki. Egy bizottság (zsűri) előtt kellett bemutatkozniuk az egymással vetélkedő csoportoknak (cliqueknek), akik teljesítményüktől függően pénzjutalomban részesülhettek.

Forrás: internet

Még egy érdekes beszélgetést találhatsz a busójárásról, farsangról.

http://www.mindenlehetseges.hu/farsang-mulatsagok-ideje/#.URvlXiBwaO0.facebook

Szaladok hozzád!

Ne csüggedj el!

„Miért csüggedsz el lelkem…? Bízzál Istenben!” (Zsolt. 42,12)

Ravasz László: Az első, és az utolsó Ádám

Ádám vétkét Évára kente, Jézus az egész világ bűnét magára vette. 

KATHRIN KUHLMAN: ISTEN MINDIG VÁLASZOL A KISLÁNYOK IMÁDSÁGÁRA

 (Egy kételkedő gyógyulása)

Fred Burdick épülettervező Foster Cityben, Kaliforniában. Ő és a felesége, Fran, az egyik nagyvárosban laknak, délre San Franciscótól. Huszonhárom éves volt és két kislány apja, mikor baleset érte.

„Mama, hányszor alszunk még, míg apu meggyógyul?” Egy hét óta Mária, hat éves, és Liza öt éves, anyjukat kérdezgetik így, mert teljesen biztosak benne, hogy Isten meg fogja gyógyítani apjukat; az apa mondja el, mi történt. Szürke, nedves délután volt. Majdnem befejeztük a négyemeletes épületet és helyére akartuk tenni a tetőt. Egy keskeny párkányon álltam négy emelettel az utca felett, és utasításokat adtam az embereknek az előregyártott tető felhelyezéséhez. Amint az utca felett mozogtam, előrehajoltam, hogy egy szeget verjek be. Hirtelen és észrevétlenül a nehéz tetőszerkezet megcsúszott és az én hátamra siklott. Megtántorodtam, aztán leestem a be nem fejezett negyedik emelet padlójára. A tetőszerkezet lecsúszott a párkányon és a talajra zuhant, amely majdnem negyven lábnyi mélységben volt.

Tudtam, hogy súlyosan megsérültem. A munkavezető a közelben volt, de én sokkos állapotban voltam, és várnia kellett, míg mások segítségével ki tudott szabadítani. Szédültem és émelyegtem, míg egy létrán le tudtak vinni. Azonnal orvoshoz vittek, de nem tudta megállapítani, mennyire súlyosan sérültem meg. Csak huszonhárom éves voltam, és úgy éreztem, vissza tudok menni a munkámhoz. De rosszul voltam. Fájdalmaim mind jobban fokozódtak, és néhány nap múlva vissza kellett mennem a doktorhoz, aki újból

megvizsgált és megröntgenezett. Ő azonnal beutalt a redwoodi kórházba általános kivizsgálásra. Ott a doktor megpróbálta megmagyarázni, mi történt. „Mr. Burdick, az ön gerincoszlopában több izom és ínszalag elszakadt. Ez különösen nagy nyomást gyakorol némelyik idegre. A vizsgálat paralízist mutat a lábaiban, ami növekedőben van, hiába is próbáljuk kezelni.” De a fájdalom elviselhetetlen volt, és én alávetettem magam a

kezelésnek. A következő három héten keresztül nehéz sulyokkal terhelt lábakkal feküdtem. A súlyokat csak akkor távolították el, mikor kezelést kaptam, ami masszázsból, izzasztásból és meleg fürdőkből állt. Jobban lettem, és a doktorok elengedtek, hogy mérsékelt mértékben dolgozhassak. Nem szabad emelni és hajlongani – intettek. De nem volt rá semmi ok, mert az állandóan jelenlevő fájdalom éppen elég figyelmeztetés volt. Néhány nap múlva a fájdalom oly akuttá vált, hogy vissza kellett mennem a kórházba. Ekkor kodeininjekciókat adtak négy óránként, hogy csökkentsék a fájdalmakat, és újra kezdték a terápiát. A napok múltak és én nehéz súlyokkal a lábamon feküdtem ágyamban, hogy a gerincemben levő izmokat kinyújtsák, megszabadítva az idegekre nehezedő nyomástól.

Mikor hazaengedtek, a doktor Frannak, feleségemnek szigorú utasításokat adott kezelésemre vonatkozólag, masszázzsal, izzasztással, meleg fürdőkkel és állandóan sok orvossággal. Akkor még nem fogtam fel komolyan, de lassan rabja lettem a kodeinnek, ami mindennapi szükségletem lett. A biztosítási tisztviselő azt ajánlotta, hogy kérjek kártérítést a vállalatomtól az elveszett munkaidő és az orvosi kezelés fejében. A doktorok 63 százalékos munkaképtelenséget állapítottak meg nálam. Ez megijesztett, mert eddig azt hittem, hogy jobban vagyok. A borzasztó valóság, hogy ily fiatalon félig nyomoréknak lettem minősítve, több volt, mint amennyit el tudtam idegileg viselni. Kezdtem letörni. De mit volt mit tenni. „Megoperálhatjuk – mondták az orvosok – de a vizsgálat azt mutatja, hogy 80 százalékban

beállhat a paralízis, ha megkockáztatjuk.” Minden jobb ennél – mondtam. A fájdalom elviselhetetlen. Kérem, nagyon kérem, tegyenek valamit. De csak azt mondták: Várjunk.

Az ügyvédem perelt. Az Ipari Balesetbiztosító időszakos megállapodást ajánlott lábaim elvesztése és a nagy fájdalomban való állapot miatt.

Ez idő tájt csak bottal tudtam járni. A napokból hónapok lettek és a hónapokból évek. A fájdalom állandóan fokozódott, míg úgy éreztem, többé nem bírom tovább elviselni. Mind többször voltam a kórházban, és mind jobban függtem az orvosságok növekvő adagjaitól.

Otthoni életünk szégyenteljes volt. Szegény Fran, megpróbált nagyon türelmes lenni velem. De hosszú kórházban fekvés után, mikor hazatértem, ugyanazt a kezelést akartam követelni tőle, amit ott kaptam, nem tekintve, hogy még két kis gyermekre is gondot kellett viselnie a háztartáson kívül... Zsémbes, követelőző, kínlódó férjjel tetézve ... Azokon a hosszú napokon, mikor nem tudtam mást tenni, mint az ágytól a pamlagig vánszorogni és az orvosságomért ordítani, bizony türelme sokszor elfogyott. Hallottam, amint a fürdőszobába megy és tehetetlen elkeseredésében sír.

Szép otthonunk volt, amit magam építettem. De most börtön volt számomra. Átkoztam. Megátkoztam a süllyesztett nappalit, ami azt jelentette, hogy két lépcsőfokot kellett megmásznom, ha a konyhába vagy fürdőszobába akartam jutni. – Kislányaim, Mária és Liza szerettek volna velem játszani, de nem tudtam a térdeimen tartani, hát még felemelni őket. Időnként elestem és nem tudtam felkelni. A szomszédaim mondták, hogy ha látták a kis Máriát átszaladni az utcán, tudták, hogy valakinek jönnie kell, hogy felemeljen engem a padlóról. Elkeseredtem és bátortalanná lettem. Egyik orvostól a másikhoz mentünk. Az izmaim és ínszalagjaim meglazultak és néha becsípték az idegeket. Valami nyomás vagy hirtelen mozdulat borzasztó fájdalmat okozott, és néha paralízist. Az éjszakák rosszabbak voltak, mint a nappalok. Ha aludtam, Fran mondta, hogy egész éjjel nyögtem a kíntól. Sok éjjelen nem aludtam, és mindenfelé kószáltam a sötét házban, megnyugvást keresve.

Az orvosságok keveset használtak, legtöbbször csak az első alkalommal. Nem tudtam, hogy ha az alkohol összekeveredik az orvossággal, megölhet. Nem lehet ezzel eléggé vigyázni! Csak az mentette meg az életemet, hogy korán este valami nehéz ételt fogyasztottam, ami feloldotta a pirulákat.

Azt hiszem, a legtöbb ember ekkor Istenhez fordult volna utolsó vigasz gyanánt. De én rebellis (lázadó) voltam a vallásban. Korábbi életemben akaratom ellen erőltették rám, és most lázadoztam minden szellemi dolog ellen. Még fájdalmaim közepette is gúnyolódtam azok felett, akik azt mondták, hogy majd imádkoznak értem. Nyers, szívós tervező mérnök-főnök voltam, és nem volt szükségem anyámasszony katonáira, akik Istenben hisznek. Ez gyengeség lett volna, én megállok a magam lábán.

De nem álltam egyedül. A gyógyszerekre támaszkodtam. Le fogjuk szoktatni önt a pirulákról – mondta az orvosom. A kodein már narkomániássá tette önt, a legutóbbi vérvizsgálat ezt mutatja. Vitatkoztam vele, hogy engedje továbbra is. Nem bánom, ha narkomániás vagyok is – mondtam. Mit számit? Hiszen úgyis menthetetlen vagyok. – Megengedte, hogy továbbra is szedjem, gondolom, tisztán szánalomból. Csak Isten és Fran tudta, mennyit szenvedek. De Fran volt az egyetlen, akinek panaszkodtam.

Akkor, 1966-ban Frant megoperálták. Mikor hazajött a kórházból, én már testileg, lelkileg roncs voltam. Az első estén még gyenge volt a műtéttől, de vacsorát készített és megpróbálta kitakarítani a konyhát. Sohase próbáltam egyedül menni a konyhából a nappaliba, amiatt a két lépcsőfok miatt, de ezen az estén kibotorkáltam a konyhából, hogy televíziót nézzek. Mikor elindultam lefelé a lépcsőn, térdeim megrogytak. Anélkül, hogy óvakodhattam volna, előrebuktam a nappaliba, ahol borzasztó kínok közt fetrengtem. Mária az anyja után kiabált. Fran a lépcső tetején állt, kezével befogta a száját, hogy elfojtsa kiáltását. Hozzám futott, de képtelen volt lábra állítani. Még sohase voltak ilyen nagy fájdalmaim. A telefonhoz futott, hogy felhívja a szomszédot, de izgalmában elfelejtette a számokat. Az ajtó becsapódott

mögötte, amint kifutott az utcára a sötétben sikoltozva segítségért. Szomszédunk és három fia siettek segítségünkre és a pamlagra emeltek. Hideg verejték lepett el, reszkettem és kínomban sikoltoztam minden mozdulatnál. Fran felhívta az orvost. Az felismerte a hangját a korábbiak nyomán és azt mondta: Amint csak lehet, vigyék a kórházba.

Ezúttal hét hétig maradtam a kórházban. Eljött a karácsony és az orvos huszonnégy órára hazaengedett. Lassan járjon és lépcsőre ne menjen – mondta, különben ez lesz az utolsó lépcsőjárása. Karácsonyt ünnepeltük. Fran lemondott a nagy étkezésről, hogy engem hazahozzon a kórházból. Az asztalhoz menet elestem és nem tudtam újra felállni. Ismét vissza kellett vinni. A gyerekek egész nap sírtak.

Mikor végül hazaengedtek február végén, a doktor feldíszített egy kötelékkel, ami a vállamon át csüngve szorosan átkötötte a derekamat és a csípőmet. De a gerincemben levő nagy mennyiségű kalcium-lerakódás miatt ezt szinte lehetetlen volt viselnem. A doktor szerint az egyedüli mentség most már a műtét lett volna.

A kórházban négyóránként demerol-injekciókat kaptam, de otthon ez nem volt lehetséges, és ezért ismét a pirulákra szorultam. Úgy látszott, nem bírtam eleget bevenni. Megrögzött narkomániássá lettem. De a fájdalom oly erős és állandó volt, hogy nem is bántam. Úgy láttam, itt a világ vége.

Míg a kórházban voltam, otthon történt valami különös. Feleségem és a szomszédasszonya meghallgatták Kathrin Kuhlman rádióadásait San Francisco-ból. Aztán a szomszédasszony odaadta a könyvet: „Hiszek a csodákban”, és megkérték a papjukat, látogasson meg engem a kórházban.

Fran élete megváltozott. Római katolikus volt, de sohase vette ezt komolyan. Most Istenben való hite feléledt, mint ahogy a fű sarjad, mely hirtelen talajt talál a sziklarepedésben, és felfelé tör a napsugár felé.

Mikor hazamentem, Fran úgy vélte, viszonoznunk kell a pap szívességét, és részt kell vennünk egy szolgálatán. Nagyon mély hatást tett ránk a gyülekezet szeretete, és néhány hét múlva beléptünk a közösségbe.

Az események elkezdődtek. Fran, akit mindinkább meghatott Kathrin Kuhlman, megtudta, hogy nemsokára beszélni fog San Francisco-ban. Már minden jegy elkelt, de az előző napon szomszédunk, akinek jegye volt, beteg lett, és átadta az övét Frannak. Másnap elragadtatástól áradozva jött haza. Az emberek meggyógyultak! Láttam! – kiáltotta. Beszéltem egy nővel, aki valami hátbajából gyógyult meg. Fred, egészen bizonyos vagyok benne, hogy veled is

megtörténhet ez. Miss Kuhlman hat hét múlva ismét San Francisco-ban lesz. El kell menned erre az összejövetelre! Meg fogsz gyógyulni! Vagy elment az eszed, vagy ittál – mondtam én.

Tényleg részeg volt, de akkor még én nem tudtam erről az „Új borról”.

Imádsággal bombáztak. Látogatóim voltak az egyháztól és azt mondták, hogy imádkoznak értem. Udvarias voltam, de magamban kinevettem őket. Később megtudtam, hogy voltak, akik böjtöltek és egész éjjeleken át imádkoztak értem. Fran szidott. „Szégyelld magad. Ezek sebesre térdelik a térdüket miattad, te pedig kigúnyolod őket.” De én belefásultam a szenvedésekbe. Az ügyvédem azt mondta, hogy folytatnunk kell a pert a vállalatom ellen, miután oly nagyon rosszabbul lettem. Frannak más tervei voltak. Meg volt róla győződve, hogy meg fogok gyógyulni K. Kuhlman szolgálatán. Időpazarlás – mondtam én, de ő csak bízott továbbra is. Rá akart beszélni, hogy meghallgassam K. Kuhlman könyvét, amit fel akart olvasni nekem. „Hallgasd csak meg! Nem csodálatos?” – mondta, és könnyek peregtek le az arcán, amint egyik csodát a másik után olvasta fel.

„Inkább megsüketültem a te sírásodtól, sőt meg is némultam ezektől a buta tündérmeséktől” – mondtam. „Eredj hát, te kételkedő – mondta. Isten mégis meggyógyít valahogyan.” Elmondta Máriának és Lizának, hogy Isten meg fog gyógyítani engem, és ettől fogva esti imájukban értem is kezdtek könyörögni.

Egy délután Fran éppen a könyvet olvasta, mikor a kislányok átszaladtak a szobán és kiverték kezéből a könyvet. „No, most nem tudom, hol tartok” – fedte őket. De mikor kinyitotta a könyvet, hogy megkeresse a lapot, szeme ezekre a sorokra esett: Isten mindig meghallja a kislányok imádságát. Ez megtette a hatását. Ettől fogva semmi se tudta eltántorítani a hitétől, hogy meg fogok gyógyulni. „Intelligens ember nem hiheti el ezt a gyógyítási maszlagot” – mondtam. De Fran erősen kitartott és jegyet váltott a buszra, amely a környékünkről a gyülekezet helyéig ment.

Új orvossal vizsgáltattam meg magamat, hogy egy másik kórházba mehessek kivizsgálásra épp azon a hétvégen, mikorra Fran a szolgálatra akart vinni. De ugyanakkor vitatkoztam vele, hogy a kockázat ellenére, hogy megbénulok, megoperáltatom magam. Szabadulni akartam a szenvedéstől. „Fred, kérlek, függeszd fel egy hétre – kérlelt Fran. El kell menned Kathrin Kuhlman szolgálatára. Nem tudnád elérni, hogy a doktor várjon egy hétig? Hétfőn, a szolgálat után mehetsz, ahová akarsz. Kérlek, halaszd el!” „Az orvos azt hiszi majd, hogy bolond vagyok – mondtam. Nem intézkedhetsz a saját akaratod szerint. Ez az ő dolga.” Sírt, fenyegetőzött, kiabált. Mindent elkövetett, amit asszonyok szoktak ilyenkor, hogy

megváltoztassa a véleményemet. Fran, te nem érted ezt. A biztosító már 28 ezer dollárt fizetett ki orvosi számlákra. Most ezt is jóváhagyták. Nem mondhatom le.

De megtettem. Nem volt más út, hogy az egészségemet visszanyerjem az ő akarata szerint. Ezért az elhatározásomért egész további életemben hálás leszek Istennek. A következő vasárnap beszálltunk a legrégibb, legrozogább járműbe, amit valaha is láttam. „Ez egy busz?” – kérdeztem gúnyosan, mikor leültünk a kopott ülésre. „Sajnálom, drágám – mondta feleségem – de meg fogja érni, meglátod.”

Amint a rossz úton zötyögtünk, úgy éreztem, hogy minden fájdalomcsillapító hiába volt. Minden kő, minden mélyedés zökkentett egyet a kocsin, és a gerincem iszonyatosan fájt miattuk. Franre néztem. „Ez az átkozott kocsi minden gödörbe belemegy.”

„Fred – mondta, és a könnyei folytak az arcán. – Ha nem tudnám bizonyosan, hogy meg fogsz gyógyulni, hagytam volna, hogy ne jöjj el. De tudom... biztosan tudom, hogy meggyógyulsz.”

„Honnan tudod? – sziszegtem kínjaim között. – Miért vagy olyan biztos benne?”

„Nem tudom. Csak bízom Istenben és érzem, hogy Ő akarja, hogy meggyógyulj. Oly régen imádkoztam ezért én és a gyermekek is. És tudod, miss Kuhlman azt mondja, hogy Isten mindig felel a kislányok imádságára. Még azért is imádkoztam, hogy már a szolgálat elején gyógyulj meg, hogy azután örvendhessek neki.

Csendesen ültem, saját mérgemben és kínomban őrlődve, amint az öreg busz továbbgördült. Fran ismét megszólalt, válogatva a szavakat: „Fred, annyira bízom benne, hogy meggyógyulsz, hogy megkértem anyádat, viselje gondját a kislányoknak ma éjjel, hogy mi nyugodtan ünnepelhessünk.” „Mit mondasz?” – törtem ki. A kéretlen szeretete elég kellemetlen volt, de ez már több volt a soknál. De ő éppen lehajtotta a fejét és láttam, amint mozog az ajka és csendesen imádkozik. Mit használ? – gondoltam. Meg vagyok fogva. Meg kell tennem, amit lehetséges. De soha többé nem hagyom magam befogni ilyen csapdába, mint ez.

Bár csak egy órával is előre tudtam volna látni! Bár csak tudtam volna, amit Isten elrejtett előlem! De meg voltam kötözve tudatlanságom és csekély hitem által, és ezért belépkedtem a gőgöm és önsajnálatom által készített börtönömbe.

A busz éppen az auditórium ajtaja előtt állt meg. Mire bementem, minden helyet elfoglaltak az alsó szinten. Frannak egy barátnője segített felvinni a felső emeletre. Egy másik barátnője, egyházunk tagja látott minket jönni, és átadta a helyét. Csendben leültem és nagy fájdalmaim voltak. Fran állt, a falnak támaszkodva az oldalhajóban, mellettem. A kórus éppen befejezte az éneket, mikor miss Kuhlman megjelent az emelvényen. Ragyogó piros ruhában volt, és a gyülekezet tetszésnyilvánítására integetett nekünk. Aztán énekelni kezdett, intve, hogy mi is csatlakozzunk hozzá. Körülöttünk mindenki énekelt, kivéve természetesen engem. Mit

képzel, kicsoda ő? – füstölögtem magamban. Egy női prédikátor. A legnagyobb szamárnak kellene lennem, hogy ilyesmi által hagyjam magamat megfogni. Amint a szolgálat folytatódott, emberek kezdtek felmenni az emelvényre, és azt mondták, hogy meggyógyultak. Miféle mágia volt ez? Biztos, hogy ezek mind nem mondhatnak valótlanságot!

Ekkor miss Kuhlman megállt és az emeletre mutatott: Van itt egy fiatalember, ott az emeleten, aki éppen most gyógyult meg egy súlyos gerincsérülésből. Ott van valahol az emeleten. Nem tudom ki az, és mi a problémája, de éppen most gyógyult meg. Álljon fel. Álljon fel, és fogadja el a gyógyulását! Fran lökdösni kezdett „Fred, Fred, megvan! Rólad van szó. Állj fel, állj fel!” Körülnéztem. Néhányan rám néztek. Zavarban voltam és nem akartam mozdulni. „Fred, Isten meggyógyított! Állj fel és fogadd el!” – mondta újra Fran.

Megráztam a fejemet és igyekeztem olyan messzire csúszni tőle, amennyire csak lehetett az ülésen. De miss Kuhlman egyik segítője feljött hozzám és fölém hajolt. „Azt hiszem, miss Kuhlman önről beszélt. Nem önnek volt gerincsérülése?” Üres tekintetemet rávetettem.

„Miért nem bízik Jézusban és áll a saját lábára?” – kérdezte.

Meg akartam rázni a fejemet, de valami titokzatos erő kényszerített, hogy lábra álljak. A szék karfája felé nyúltam, hogy megtámaszkodjak, de megállapítottam, hogy nincs szükségem többé a karjaim támasztékára. Magamtól is meg tudtam állni. És a fájdalom ... a fájdalom elmúlt. Előrenyúltam és lassan ide-oda kezdtem fordulni. E gyülekezeti munkás kérte, hogy lépjek az oldalhajóba és hajoljak különböző irányba. Alig tudtam elhinni. A fájdalom elmúlt. A hátam hajlékony és nyújtható volt. Odafordultam Franhoz, hogy valamit mondjak neki, de ő sírt: Ó, Fred, dicsőítsd Istent! Dicsőítsd Istent! – csak ennyit tudott szólni.

Hihetetlen volt. Nem imádkoztam. Egy szikrányi hitem se volt. Ehelyett gúnyolódtam és csipkelődtem. És mégis, hirtelen és minden ok nélkül csodálatosan meggyógyultam. „Járjon hátrafelé és előre a teremben” – mondta a gyülekezeti munkás. Ennél többet tettem: futni kezdtem. Le a földszintre, aztán fel. Az emberek néztek rám. Voltak, akik felemelt karokkal dicsőítették Istent. Bántam is én! Én meggyógyultam! A gyülekezeti munkás megkérdezte: Nem akar lejönni az emelvényre velem? Nem vártam meg, hanem elindultam lefelé a lépcsőn Mikor a földszintre értem, visszafordultam és ismét felszaladtam. Ezt háromszor egymásután megcsináltam. Valóság volt! Még a talaj egyenetlensége sem okozott fájdalmat a lábamban. Úgy éreztem, mintha sohase lettem volna beteg. Semmi fájdalom, semmi sérülés, semmi merevség nem volt többé.

Mikor közeledtünk az emelvényhez, miss Kuhlman felém nyújtotta a kezét: Hogy hívják, fiatalember? Meggyógyult? Sohase tudtam a nyilvánosság előtt beszélni, de most ott álltam a több ezer ember előtt és elmondtam, mi történt velem. Viharos tetszésnyilvánítással fogadtak. Az egész auditóriumban mindenki dicsőítette Istent. Azon kaptam magam, hogy én is ezt mondom: „Dicsőség Istennek! Köszönöm neked, Jézus! Köszönöm!” és még mielőtt tudtam volna, Isten ereje alatt teljes hosszúságomban a talajra zuhantam. Én, a kételkedő, meggyógyultam! Fran és én ezen az éjszakán ünnepeltünk. Sohasem volt boldogabb emberpár ezen a földön.

Azután vissza akartunk menni az anyámhoz, hogy elhozzuk a gyerekeket. Három év óta először fel tudtam emelni őket. „Fred, a hátad!” – sikoltott anyám. Erősebbnek éreztem magam, mint valaha is életemben. Egy évvel ezelőtt, mikor még dolgoztam, persze csak néha, a jobb hüvelykujjamat becsíptem két gerenda közé. Letépte róla a húst és a bőrt, csupán a csont maradt ott. Az orvosok műanyagból tettek rá borítást, majd saját karomról vett bőrrel befedték. Csupán dísznek – mondták, és persze nem lehet mozgatni, sem nem érez, mivel nem élő. Ezen az éjjelen Mária és Liza azt kérdezték: „Apu, a hüvelykujjad is meggyógyult?”

Nevettem. „Nem, angyalkáim. Isten nagyon jó volt, hogy a hátamat meggyógyította.” „De mi az ujjadért is imádkoztunk – mondták csalódottan. – Azt hittük, Isten erre az imádságunkra is felelni fog.” Megsimogattam a fejüket: „Azt hiszem, egy gyógyulás is éppen elég, nemde? Különben ez a hüvelykujj csak mesterséges. Azt hiszitek, Isten élővé tudja tenni?” De úgy láttam, ők éppen ezt hitték.

Elhatároztuk, hogy néhány ismerősünkkel a templomba kocsizunk, hogy bizonyságot tegyek a

gyógyulásomról. A vasárnap esti szolgálat már folyamatban volt. A városon keresztülhaladva hirtelen éles nyilallást éreztem a jobb kezemben. Lenéztem. A hüvelykujjam rángatózott. Mozgatni tudtam. Érzés volt benne! Élet volt benne! Ó, papa – kiáltottak a kislányok – Isten felelni tud az imádságunkra, ugye? – Bizony megtette. Két nap múlva minden kalcium lerakódás eltűnt a gerincemből. A daganat és a csomók teljesen eltűntek. De most már mindenre el voltam készülve.

Másnap felhívtam az ügyvédemet. Lefújhatja a pert – mondtam. Meggyógyultam. „Mit?! – kiáltott a telefonba. – Ez tréfa, vagy valami más hasonló?” „Nem. A hátam rendbejött.” „Várjon! Ne szóljon egy szót se többet. Azonnal jöjjön az irodámba és beszélünk róla. De ne szóljon senkinek semmiről.” Megígértem, de nem volt szívem megmondani, hogy már jó pár ezer ember tud róla tegnap óta. Igyekezett meggyőzni arról, hogy pszichoszomatikus szünetelésről van szó. „Néhány hétig várjon és majd elmúlik – mondta. Ha a dolgok visszatérnek normális állapotukba, újra visszatér a fájdalom és folytathatjuk a pert.”

„Semmi értelme sincs. Meggyógyultam.” „Nem lehet! – kiáltotta. A hátak nem gyógyulnak meg egy éjjel alatt.” Ott hagytam, de nagyon meg volt ijedve. Egyre azt ismételgette: Várjon néhány hétig, és ismét normális lesz. De én három évig kínok közt voltam és nem kívántam vissza ezt a „normális” állapotot. Meggyógyultam, és ezt semmi pénzen nem lehet megvásárolni.

A következő héten Fran és én első kirándulásunkat tettük. A Tehoe tóhoz mentünk a sípályára. Mindig szerettem síelni és nagyon fájt, mikor azt hittük, többé nem síelhetek.

Fran és néhány barátunk (azok, akik annyit imádkoztak értem) egy dombtetőn állva maradtak. Segítettek felcsatolni a sílécet, aztán nekiindultam. Iszonyatos sebességgel rohantam lefelé a dombról, mikor egy akadályhoz értem és a levegőbe repülve egyenesen fejjel egy fának mentem. Mikor feltápászkodtam és kiráztam a havat a fülemből, hallottam, amint Fran a domb tetejéről lekiáltott: Dicsőség Istennek! Nevettem és magamban, levegő után kapkodva, azt mondtam: Ámen.

Három hét múlva, mikor legközelebb felvettem ruhámat, hogy a templomba menjek, megtapogattam a zsebeimet. Egészen megfeledkeztem a gyógyszerekről, a narkotikumokról. Egész idő alatt eszembe se jutottak. Akkor elvittem magammal a gyülekezetbe, hátha szükségem lesz fájdalomcsillapítóra. De gyógyulásom teljes volt. Tudom, soha nem lesz rá többé szükség.

Júniusban visszamentem a munkámhoz. Azóta leestem létrákról és megütöttem a hátamat úgy, hogy más nyomorék lett volna tőle. De úgy tűnik, a hátam acélból van. Erősebb vagyok, mint azelőtt.

Barátaim közül többen meglepődtek, hogy visszamentem régi munkahelyemre, mint tervező. Azt gondolták, egyszeriben prédikátor vagy misszionárius leszek. De én még mindig ugyanaz a Fred Burdick vagyok. Ó, szeretem Istent teljes szívemből és sohase mulasztok el egy alkalmat sem, hogy elmondjam az embereimnek vagy klienseimnek, mit tett velem Isten. Senki se hálásabb Istennek, mint én. Még mindig tervező vállalkozó vagyok. A legtöbb időmet nyers, erős emberek között töltöm – téglázok, ácsok, bádogosok stb. között. Nem

vagyok prédikátor – nem próbálok kegyesnek vagy vallásosnak látszani. Mindaz, amit tudok, az, hogy valamikor reménytelenül nyomorék voltam és most egészséges vagyok, és ezt Isten tette velem.

Egy kicsit bánt, hogy az emberek azt hiszik, hogy nekem szolgálatba kellett volna mennem vagy valami hasonlót. De átolvastam a Bibliát és figyeltem azokra, akiket Jézus meggyógyított. A gadarénushoz értem. Az követni akarta Jézust épp úgy, mint az apostolok. De Jézus azt mondta: „Menj haza a barátaidhoz és mondd el, mily hatalmas dolgot cselekedett veled az Isten.” (Mk. 5,10.) Ezt tettem én is.

Este, nehéz napi munkám után, senki se fogja tudni, mit jelent nekem, mikor asztalnál ülök és a kis Liza így imádkozik: „Köszönöm, Uram, hogy meggyógyítottad a papát.” ő sose fogja elfelejteni. Én sem.

Bízzál és tégy jót, és ha a jót teszed, bízzál!

Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz" (Zsolt 37,3).

Jól összeillik ez a két Ige: bízzál és cselekedjél, méghozzá ebben a Szent Szellem által megadott sorrendben. Először hitünk kell legyen, hogy azután a hitünk munkálkodhassék. Az Istenben való bizalom szent munkára indít: bízunk abban, hogy Isten jót fog adni, és mi is a jót tesszük. Ez a bizalom nem tétlenné tesz, hanem felserkent és biztat, hogy számítsunk arra, hogy az Úr munkálkodik általunk. Nem szabad aggodalmaskodnunk és a rosszat cselekednünk, hanem bíznunk kell és a jót tennünk. Nem bízhatunk tettek nélkül, és nem cselekedhetünk bizalom nélkül.

Ellenségeink szívesen kiirtanának bennünket, ha ez sikerülne nekik. De mert bízunk, és a jót tesszük, nyugodtan élhetünk ott, ahova Isten állított bennünket. Nem akarunk visszamenni Egyiptomba, hanem Immánuel földjén maradunk - Isten gondviselésének, a szövetségi szeretet Kánaánjának földjén. Nem olyan könnyű megszabadulni tőlünk, mint azt az Úr ellenségei gondolják. Nem tudnak bennünket kiszorítani vagy kiutálni: ahol Isten a helyünket megjelölte, ott maradunk.

De biztonságban élhetünk és meglesz mindenünk? Az Úr megnyugtat: amilyen biztos, hogy Isten él, olyan biztos, hogy táplálni fogja népét. Csak az a dolgunk, hogy bízzunk Benne és a jót cselekedjük, az Úr gondja, hogy hitünk szerint tegyen velünk. Ha nem a hollók, Abdiás vagy egy özvegyasszony által gondoskodik rólunk, akkor majd másképpen, de biztonságban élhetünk. Felre hát a félelmekkel!

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

 

Amíg

„...tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig" (1Mózes 32:25)

A Biblia azt mondja: Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki [az Úr angyala] tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig."

Amikor Isten úgy határoz, hogy valamit kezelni fog az életedben, úgy intézi, hogy egyedül maradj. Figyeld meg, Jákób ott marad egyedül. Amikor mûtétre van szükség, senki mást nem engednek be a mûtõbe. Ilyenkor kezelni kell valamit, különben nem maradsz életben. Figyeld meg ezt is: küzdött vele valaki, amíg..." (1Mózes 32:24 KJV).

Lehet, hogy mások lemondanak rólad, de Isten nem. ...aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára" (Filippi 1:6).

Amíg" Jákóbból Izráel nem lesz, amíg" a csalóból Isten harcosa nem lesz, amíg meg nem tanulsz úgy járni, úgy beszélni, úgy élni, hogy körülötted mindenki meglássa, hogy Isten megérintett. Isten nem fogja sokáig hagyni, hogy eléldegélj olyan dolgokkal, amiket korábban elnézett neked. Amikor kezdesz kifogyni az idõbõl, meg fog küzdeni veled, és megmutatja, hogy így csak elpazarolod az életed. Küzdeni fog veled a meggondolatlan tetteid, szavaid, a könnyelmû viselkedésed miatt. Küzdeni fog veled hálátlanságod miatt, és segít, hogy meglásd, mennyi mindennel áldott meg. Küzdeni fog veled a kétségeid miatt, és azért, mert nem vagy hajlandó elkötelezni magad. Váltottál állást, lecserélted a kapcsolataidat, átmentél egy másik gyülekezetbe; mikor fogod engedni, hogy Isten elültessen valahová, ahol tartósan megmaradhatsz, és gyümölcsöt teremhetsz?

Két amíg" van ebben a történetben. Elõször: Isten küzdött Jákóbbal, amíg igent nem mondott. Másodszor: Jákób küzdött Istennel, amíg meg nem áldotta õt.

Ekkor változott meg Jákób neve, ekkor ért véget múltja, és ekkor kezdõdött el jövõje, melyet Isten oly rég eltervezett számára.

www.maiige.hu

Hálát adok Neked uram Jézus

Joel Osteen: Tudatosítsd, mid van! (videó)

Joel Osteen: Tudatosítsd, mid van! (videó)

Jó hírünk van! Megvan mindened ahhoz, hogy az áldás útjára lépj. Joel Osteen ebben az üzenetben arról beszél, hogy ismerd fel, hogyan ismerheted fel azokat a dolgokat, amik rendelkezésedre állnak ehhez. Itt az ideje, hogy abbahagyd az üres köröket! Hogyan? Első lépés: Nézd meg az alábbi videót!

Gyakran azon gondolkodunk, amink nincs. Milyen nagyok a nehézségeink, milyen rossz a gazdaság.“Joel nincsenek kapcsolataim.”„Van egy problémám, de nincs, aki segítsen.”„Van egy álmom, de nincs meg, ami kell hozzá.”Amit megtanultam, hogy minden, amire szükséged van a céljaid eléréséhez, elérhető közelségben van. Isten mindig olyan dolgot fog használni, ami közel van hozzád. Bár lehet, hogy nem tűnik rendkívülinek.

Mindaz, ami Dávidnak volt, egy parittya és öt kő. Hétköznapi, egyszerű dolgok. Azt gondolhatta: „Nem fogok odaállni Góliát elé, ez őrültség lenne, nincs esélyem“. De nem, Dávid számba vette mije van: tudta, hogy a parittya és a kövek, még akkor is, ha egyszerűnek látszanak, Isten kezébe helyezve különlegessé válnak. Mózesnek mindössze egy botja volt. Nem volt szép, nem volt ékszerekkel borítva, nem márványból készült semmi különös, csak egy egyszerű hétköznapi bot. A fáraó és az ellenséges seregek üldözték az Izraelitákat. Két oldalt hegyek, szemben a Vörös-tenger, az ellenséges hadsereg pedig mögöttük. Kilátástalan helyzet volt. Biztos vagyok benne, hogy Mózes imádkozott: „Istenem, küldj tízezer angyalt a védelmünkre!“ „Istenem, küldj tüzet a mennyből, hogy eltűnjenek!” „Istenem tégy valami nagyot!“ Igen, Isten valami nagyot készült tenni, de ez valami kicsivel kezdődött. Néha nagyon messzire tekintünk, pedig a közelünkben kellene szétnézni. Isten azt mondta, „Mózes, vedd fel azt a botot és tartsd a levegőbe!“ Elképzelem, ahogy Mózes azt gondolta: „Istenem valami természetfelettit kérek tőled, valami nagyot és te azt mondod nekem, hogy tartsam a levegőbe a botot, hogy tegyek valami egyszerű dolgot?“ Vegyétek észre, ha te megteszed az átlagost, Isten megteszi az átlagon felülit.

Ha megteszed a természetest, Isten megjelenik és megteszi a természetfelettit.

Ismeritek a történetet: Felemelte a botot egy egyszerű fadarabot, a víz kettévált, Izrael népe pedig száraz földön kelt át.

De vegyél észre két dolgot: Isten egy egyszerű dolgot használt és valami olyat, ami közel volt hozzá. Lehetséges, hogy te messze keresgélsz, miközben a válasz közvetlen melletted van? Lehet, hogy melletted vannak azok, akikre szükséged van, a lehetőség, ami kell az előrejutáshoz. Már megvan a válasz, de te valami természetfelettit keresel, valamit, amitől libabőrös leszel, miközben a válasz nagyon egyszerű.

Mostanában beszélgettem egy hölggyel, aki évek óta azért imádkozott Istenhez, hogy feljebb léphessen a munkájában, de semmi nem történt. Ezután 40 évesen visszament az egyetemre, végzettséget szerzett és egymás után kezdte kapni a kinevezéseket. Ma ő igazgatóhelyettes a cégnél és több száz alkalmazott van a keze alatt. Mi történt? Megvolt a válasz, csak nem vette észre. Ez egyszerű volt, csak arra volt szüksége, hogy fejlessze a kepésségeit. Az imánknak így kellene hangoznia: „Istenem, segíts felismerni a forrásokat, amiket belém helyeztél. Segíts meglátnom az embereket, akiket az életembe helyeztél. Segíts meglátni a forrásokat, a lehetőségeket, ötleteket, amik továbbvisznek engem az isteni rendeltetésem felé.

Az egész Íráson keresztül láthatjuk, hogyan használ Isten átlagos dolgokat. Egyszer Sámsonnak több ezer filiszteussal kellet megütköznie. Sámsonnak nem volt fegyvere, nem volt pajzsa, harcosok, akik támogatták volna. Úgy tűnt, már el is veszett. Mit csinált Sámson, panaszkodott? „Istenem, ez nem fair!” “Az ellenségnek sok fegyvere és pajzsa, sok katonája és felszerelése van.” „Ez nem fair Istenem, nekem nincs semmim.” Nem, hanem Sámson megértette az alapelvet. Tudta, hogy amire szüksége van, annak közel kell lennie hozzá. Tehát azonnal elkezdett körülnézni. Mit talált? Egy doboz kézigránátot? Egy gépfegyvert? Az ige azt mondja, hogy egy szamár állkapocs csontot talált. Valami teljesen átlagost, nem nézett ki túl soknak. De Sámson hitte, hogy amit Isten nekiadott, pontosan arra volt szüksége. Ezt mondja a Bírák 15:15, hogy megfogta a szamár állkapocs csontját és legyőzött ezer filiszteust, akik jobban fel voltak fegyverezve és több tapasztalatuk volt.

Rájöttem, hogy nem az a lényeg, hogy mi az, amid van, hanem az, hogy megvan-e Isten kenete rajta.

Lehet, hogy egy átlagos képességed van, de ha a mindenható Isten kenete van rajta, messzebb mehetsz, mint az akinek kiváló kepésségei vannak. Most lehet, hogy egy különleges problémád van, de Isten jóindulatának és áldásának köszönhetően Ő egy átlagos megoldással győzelmessé tehet téged. A kérdés az, hogy felismered-e azt, hogy mid van? Azt nézed-e, hogy mi van beléd helyezve, mi van a közeledben, az embereket, akiket Isten tett az életedbe, a forrásokat? Lehet, hogy nem tűnik soknak. Lehet, hogy kicsinek tűnik az óriáshoz képest, akivel szemben állsz, de ha mered használni, amid van, legyőzheted az óriást kevesebb felszereléssel is. Dávid és Sámson is úgy mentek ki a csatamezőre, hogy nem volt náluk pajzs és kard sem. Nem voltak mögöttük támogató helikopterek. Amijük volt az egy parittya és egy szamárcsont. Amikor felismered, hogy a mindenható Istent mit adott neked, akkor kihúzod magad, magabiztosan mehetsz ki, tudván, hogy a felszerelésed az univerzum teremtőjétől származik.

Mondhatod, hogy “Joel ez jól hangzik, de nekem nincs annyi kapcsolatom, nem olyan családban neveltek fel, mint téged, nincs annyi hozzáférhető forrásom.” Hadd kérdezzelek meg: Van annyid, mint egy szamár állkapocs csont? Van-e annyid, mint egy parittya? Ma két emberről beszeltünk, akik egyszerűen megfogtak, amijük volt, de a kenettel, amit Isten adott nekik, történelmet írtak és a történeteik még mindig inspirálnak minket. Van valami az életedben, ami téged is történelemformálóvá tehet. Isten arra rendelt téged, hogy hagyj látható jelet ezen a generáción. Nem arra vagy rendelve, hogy csak jöjj és menj és senki se vegye észre, hogy itt voltál. A nagyság magvai vannak benned! Amikor letelik az időd, ennek a világnak vissza kell néznie és azt kell mondania, ez igen „Ők óriásokat öltek, ők történelmet formáltak, ők új területeket foglaltak a királyság számára, és itt hagyták a hit örökségét!” Ma este, lehet, hogy az álmod talán nagy, és a forrásaid talán kicsik, de mégse bátortalanodj el! Isten azt mondja: Hogy ha használod, amid van, én megsokszorozom a képességeidet, megsokszorozom az eredményességedet, megsokszorozom a forrásaidat. Hadd prófétáljak: Óriásokat fogsz legyőzni, kevesebb felszereléssel, célokat fogsz elérni kevesebb forrással! A nehézség, ami visszahúz, nem tartós, csak átmeneti. Az óriás ereje lehet nagy, de a mindenható Isten ereje, ami benned van, sokkal-sokkal nagyobb. Most nem a visszahúzódás ideje van itt, Most nem a kifogások ideje van itt, vagy, hogy az emberek lebeszéljenek minket. Hanem annak van itt az ideje, hogy felemelkedjünk, körülnézzünk! Minden, amire szükséged van, hogy betöltsd a rendeltetésedet, közel van hozzád. Joel próféta mondta: “Ébreszd fel a erős férfiakat, ébreszd fel az erős nőket!” Kik ezek az erős férfiak és nők? Ők azok, akik felismertek, hogy a világegyetem teremtője az, aki egyengeti az útjukat. Emberek, akik felismertek, amijük van.

Van egy jó barátom, volt egy álma, hogy elkezdi a saját vállalkozását. Szüksége volt egy bankra, amelyik egy kölcsönnel támogatta volna öt, hogy elindíthassa a vállalkozását. Elment a saját bankjába, ahol évek óta volt ügyfél, de elutasítottak. Azt mondtak neki, hogy nem jó az ötlet. Elment egy másik bankba, aztán egy másikba, és így tovább. Mind ugyanazt mondtak, hogy nem fog működni. Meg kell értened, hogy Isten az álmot nem valaki másnak adta. Más talán nem képes látni azt, amit te látsz. Másnak talán nincs meg az a hit, ami neked van. Ne engedd, hogy ők elbátortalanítsanak, lebeszéljenek. Harmincegy bank utasította el, harmincegy mondta, hogy nem jó az ötlet, soha nem fog működni. El kell döntened, hogy az emberek szóbeszédeinek hiszel, vagy annak hiszel amit Isten kijelent. Csak százötven dollárja volt, de megfogta, amije volt és vásárolt pár dolgot és elkezdte az üzletet. Az első ügyfelének, aki látta, hogy ilyen sokat dolgozik, egy éves szerződést ajánlott fel neki. Elvitte azt a szerződést egy másik bankhoz. harmincegy bank mondott neki nemet, de a harminckettedik igent mondott. Ma egy több milliót érő, sikeres, növekvő, terjeszkedő cége van. Mi történt? Legyőzött egy óriást - kevés eszközzel. Felismerte, amije van, megtette a hit lépesét és használta azt, amit Isten adott neki. Ez volt az a pont, amikor megtapasztalta, hogy Isten új leheletet küld az életébe. Ma lehet, hogy van egy álmod, amire az emberek azt mondják: “Nem fog működni, nem jó ötlet, nem lesznek a megfelelő emberek körülötted”

Figyelj: Isten nem adott volna neked álmot, nem helyezte volna az ötletet a szívedbe anélkül, hogy ne adna meg minden forrást a megvalósításhoz. Körbe kell nézned, hogy mid van. Értsd meg, hogy ha Isten egy álmot ad neked, Ő mindig mag formájában teszi. Más szavakkal:

Ha van egy álmod amiben egy hatalmas tölgyfa van, Isten nem egy tölgyfát fog neked adni,
hanem csak egy makkot.

Ő valami kicsit fog neked adni, de ha használod azt, amit Isten neked adott, azt ami elérhető közeledben van most, az segíteni fog neked betölteni azt, amiről álmodsz. Addig, amíg csak hátradőlsz és azt mondod: “Igen Joel, de nincsenek meg a kapcsolataim, a szakértők azt mondták, hogy ez nem jó ötlet, minden, amim van csak százötven dollár, minden, amim van csak egy kis mag. Nagy ügy! Használd amid van! Isten irányít! Ő már elrendezte a megfelelő személyeket számodra. Isten már elhelyezte a megfelelő kegyelmet a jövődbe. Harmincegy bank nemet mondott neked, de hadd mondjam, a harminckettedik már úton van! Lehet, hogy harmincegy ember azt mondta neked, hogy ez nem jó ötlet, de a harminckettedik majd az mondja: „Jó ötlet, benne vagyunk!” Ne engedd, hogy az emberek kibeszéljenek abból, amiről tudod, hogy Isten helyezte a szívedbe.

Emlékszem, amikor kisfiú voltam, új házba költöztünk. Közel volt a repülőtérhez, Houstonnak egy nagyon elhanyagolt részén. Csak pár ház volt a szomszédságunkban. Körülöttünk fák, erdő, és üres mezők. Mögöttünk volt egy 1 hektáros mező, amit az apám meg szeretett volna vásárolni. Erősen érezte, hogy ezt akarja tenni. Megvehette volna gyakorlatilag semmiért, pár ezer dollárért. Elmondta az embernek, aki építette a házunkat, hogy mit szeretne csinálni. Ez a vállalkozó azt mondta: „Miért tennéd ezt? Ez az ingatlan nem jó befektetés. Egy csomó adó lesz rajta, rengeteg tennivaló, ez a befektetés nem fog előrehaladni.” Az apám azt mondta: „Ő a szakértő, ő tudja, miről beszél.“ De mégis valami a bensőjében megszólalt, azt mondta, hogy ne hallgass rá, Isten adta neked ezt a lehetőséget, vedd meg a területet! A szívében apám tudta, hogy meg kellett volna vennie, de elkövette azt a hibát, hogy engedte, hogy az esze legyőzze a szívét, engedte, hogy a szakértő lebeszélje. 20 évvel később egy csomó ház épült oda. Nem volt a telek már üres és az a bizonyos ingatlan 50-szer többet ért, mint amennyiért apám megvehette volna. 2000 dollár hektáronként – 200 ezer dollár hektáronként. Apám sokat bosszankodott emiatt. Soha többé nem beszélt azzal az építővel. Mi a lényeg? Isten már minden szükségest előre elhelyezett, hogy győztes legyél a jövőben. A közeledben van minden. Néha engedjük, mint ahogy apám is, hogy az emberek lebeszéljenek róla. De mivel csak valami átlagosról van szó, kihagyjuk azt, amit Isten szeretne tenni.

Arra kérlek ma este, hogy nézz körbe, mid van? Ne mondd, hogy valahol messze van a jövőben. “Joel, tudom, hogy majd egyszer fellélegezhetek.” „Majd egszer Isten leküldi a mannát a mennyből.” „Majd egyszer találkozom a megfelelő emberekkel.” Hadd mondjam el, a megfelelő emberek már most az életében vannak. Az előmeneteled lehetősége közel van hozzád. A megoldás, amit keresel, elérhető számodra.

Ismerek egy embert, ő egy ügyvéd és az vágya mindig az volt, hogy bekerüljön a sport világába. Ügynök akart lenni, aki képviseli a sportolókat, de nem ismerte a megfelelő embereket, nem volt semmilyen kapcsolata. Abban kis városban dolgozott, ahol felnőtt. Hetente többször is elment a tornaterembe, hogy kosarazzon másokkal. Egy nap, egy meccs után valaki megkérdezte, hogy mivel foglalkozik. Elmondta, hogy ügyvéd, vállalati joggal foglalkozik, de az álma az, hogy sportmenedzser legyen. A másik embernek a szemei ekkor tágra nyíltak. Azt mondta: “Tényleg? Az unokaöcsém az ország legjobb egyetemi kosarasa és pont a múltkor kérdezte tőlem, hogy tudnék-e valakit, aki képviselni tudná őt. Megmondom neki, hogy hívjon fel!” Egy kapcsolat volt, egyetlen egy, ami lehetővé tette a számára, hogy elkezdje az üzletet. Ő képviselte azt a fiatalembert és ma őt tekintik az egyik vezető sportmenedzsernek a világon. Barátaim, Isten már odakészítette számotokra a megfelelő embereket. Már mindent, elkészített ahhoz, amire szükséged van a célba éréshez.

Ne mondd többé: - “Nincsenek meg a kapcsolataim, nem ismerem a megfelelő embereket.”
Lehet, hogy te nem, de Isten igen.

Magas körökben vannak barátaid! Isten már odahelyezte a szükséges embereket az életedbe. Ha nem vagy figyelmes, elszalasztod őket. Minden nap tudatában kell lennünk: Amire szükségem van, közel van hozzám. Nem valahol messze, hanem itt és most az életemben jelen vannak a megfelelő emberek, az áttörések, az előmenetelre való lehetőség, ezek mind karnyújtásnyira vannak. Szóval vigyázok, hogy észrevegyem őket.

Volt egy barátom, aki nagyon vágyott arra, hogy segíthesse az embereket Indiában. El szokott jönni apám missziós konferenciáira. Az álma az volt, hogy képes legyen építeni bibliaiskolákat és árvaházakat, segíthesse a szükségben levőket, felöltöztethesse a gyerekeket és etethesse őket. De a családja nem volt gazdag, a használt fémiparban dolgoztak. Nem éltek rosszul, de tudta, hogy egy nap egy képes lesz életeket megváltoztatni. A mag a bensőjében volt. Egy nap ez az ember, a vállalat tulajdonosa vásárolt egy nagyobb mennyiségű elhasznált ólom akkumulátort, amik a második világháborúból származtak. 2 centet fizetett fel kilójáért, voltak köztük autó-, motor- es tank akkumulátorok is. Több száz szállítmányra való volt. pár emelet magas és több száz méter hosszú kupacban álltak, Mindig is azt gondolta, hogy Isten többet fog adni neki, de úgy látta ezt, hogy a távoli jövőben lesz valamikor. Talán egyszer egy nagy szerződést fog Isten neki adni. Valami nagy útépítésnél fel fogják a hulladékot használni és elég bevétele lesz az álmai megvalósításához. Egy éjjel volt egy álma. Ebben az álomban a nagy halom akkumulátorban keresgélt és talált egy nagyon kicsi, különleges akkumulátort, ami nagyon jellegzetes volt. Felkelt, és egy gondolat motoszkált a fejében hogy kincs van az akkumulátorok között van. A következő nap ő és a tinédzser fia Elmentek a nagy halom akkumulátorhoz elkezdtek keresni és egyre mélyebben kutattak az után a darab után, amit az álomban látott. 3 nappal később, amikor a közepe felé jártak, megtalálták pontosan a megálmodott akkumulátort. Elvitte a szakértőhöz, hogy megvizsgálja, a szakértő azt mondta, hogy ez csak egy öreg, második világháborús motorakku. Semmi különös nincs benne, ólomakku, az ára 4 cent volt kilónként. De az emberünket ez nem elégítette ki. Azt kérte, hogy szedje szét, hogy nézzék meg belül. A szakértő szétszedte, és legnagyobb meglepetésére nem ólom volt benne, hanem ezüst. Ez az az akkumulátor volt,amin a németek azt tesztelték, hogy az ezüst jobban bírja-e a hideget, mint a ólom. Azt mondta, hogy ez nem pár centet ér, hanem több ezer dollárt. És az emberünknek ilyen akkumulátorból abban a nagy halomban több ezer volt! Ezt Isten tette, túláradó módon, hatalmas bőséggel, elképzeléseit meghaladva!

Mit akarok ezzel mondani? Nem tudod, mid van a csomagban. Nem tudod, mi van a közeledben. Egy ötlet, egy jó mozzanat, egy telefonhívás és úgy találod magad, hogy már nem csak hiszel az álmodban, hanem éled is az álmodat. Arra kérlek ma este, hogy nézz körül, hogy mid van, a rendeltetésed karnyújtásnyira van tőled. Nem messze, nem valahol a mesék távolságában. Nem, hanem ebben a pillanatban megvan az Istentől való előmeneteled. Már most elhelyezte Isten a megfelelő személyek körülötted.

Már most is benned vannak az ajándékok, tehetségek, képesség, kreativitás, álmok, bölcsesség, források.

Lehet, hogy nem tűnik soknak. De amikor kinyitod, akkor fogod felfedezni, hogy amit Isten adott neked az, az nem ólom, hanem ezüst. Ezek a robbanásszerű áldások, amik elvisznek téged olyan szintekre, amikről nem is gondoltad, hogy lehetségesek. Elfogadod ezt a látást? Körül fogsz nézni, hogy lásd Isten mit adott neked? „De Joel, nekem nincs egy nagy rakás akkumulátorom, nincs meg a felszerelésem, nincs meg a képzettségem!“ Nem, te csak nem veszed észre, hogy mid van.

Egyszer a Bibliában volt négy leprás, akik a város kapuin kívül ültek. Biztos vagyok benne, hogy ők is hasonlóan éreztek. Minden ellenük volt. Az ellenséges hadsereg elvágta a város ellátását, csak idő kérdése volt, hogy mind éhen haljanak. Két dolog is sújtotta őket; nemcsak hogy leprásak voltak, hanem a ragályos betegség miatt a város kapuin kívül kellett ülniük. Ez azt jelentette, hogy amikor az ellenség támadt, ők voltak az elsők, akiket megöltek volna. Biztos vagyok benne, hogy egy ideig üldögéltek és panaszkodtak, hogy milyen szörnyű az életük, hogy hogy elbántak velük. „Bárcsak nem lenne ez a betegségem, a gazdaság jobb volna, bárcsak másik családba születtem volna...“ és így tovább. De emlékezz: a válasz mindig elérhető távolságban van. Az egyik leprás felállt és azt mondta: „Tudjátok mit? Ha meghalunk, akkor legalább ne itt ülve haljunk meg, akkor legalább induljunk el az ellenség felé és lássuk, mi fog történni.” Felkeltek és elindultak az ellenség táborai felé. Természetes módon semmi esélyük nem volt, de ne felejtsd, amikor megteszed az átlagost, Isten megteszi az átlagon felettit. Az Ige azt mondja, ahogy meneteltek, Isten megsokszorosította a lépéseiket és úgy hangoztak, mint egy hatalmas hadsereg. Amikor az ellenség hallotta ezt, azt hitték több ezer katona jön ellenük, halálra rémültek és elfutottak. Ezek a leprások nemcsak a maguk életét mentették meg, hanem mindenki másét is a városban. A számkivetettekből a legnagyobb hősökké lettek.

Mit akarok ezzel mondani? A válasz közel volt hozzájuk. A saját lépéseik voltak. Lehet, hogy nincs sok mindened most, de fogadok, hogy megvan a lábad, megvan a hangod, megvan a látásod, a hited. Próbálom meggyújtani a tüzet benned. Megvan mindened, amire szükséged van. Ne mondd többé, hogy ez a probléma túl nagy. Ez a pereskedés kikészít. Soha nem fogom megtalálni a megfelelő ingatlant az otthonomnak, a gyülekezetemnek, az üzletemnek. Figyelj! A világegyetem teremtője már mindent kirendelt a számodra, amire szükséged lesz. Isten meg tudja sokszorozni a te lépéseid hangját. Más szavakkal, Isten nagyobbá és erősebbé tud tenni, mint amilyen valójában vagy.

Isten meg tudja sokszorozni a tehetségedet,
meg tudja sokszorozni a forrásaidat,
megtudja sokszorozni az eredményességedet.

Megvan mindened, amire szükséged van. Lehet, úgy ahogy a leprásokkal sem, veled sem bánt az élet fair módon. Történt pár rossz dolog veled, könnyen leülhetsz és panaszkodhatsz, hogy „Szegény én…” és hagyhatod, hogy ez legyőzzön. Vagy felkelhetsz, mint az az egy leprás és azt mondhatod: “Na, várjunk egy kicsit! Én a mindenható Isten gyermeke vagyok! Van rendeltetésem, amit azért kaptam, hogy betöltsem. Azok, akik velem vannak, nagyobbak, mint akik ellenem vannak. Nem fogok itt üldögélni és arról panaszkodni, amim nincs, hanem elindulok a rendeltetésem felé, tudva, hogy maga az Univerzum teremtője, aki egyengeti a lépteimet. Ő megsokszorosítja, amim van, és ha Isten van velem ki mer az ellenségem lenni? Fel kell emelkedned a hit szellemében!

Tetszik az, amikor az Igében Mózes panaszkodott arról, hogy mije nincs. Azt mondta: “Istenem, nincs ételünk, nincs ivóvizünk, nincs védelmünk“ Isten azt mondta: „Na, várj egy kicsit! Mi van a kezedben? Mire Mózes: „Ugyanaz a bot, ami mindig is nálam volt. Semmi különös nincs benne, csak egy hétköznapi, régi bot. “ Mire Isten megkérte, hogy dobja a földre. Ő ledobta és az kígyóvá változott. Isten ezután megkérte, hogy vegye fel. Belegondoltatok, hogy több hit kellet felvenni, mint eldobni? Hiszen már kígyó volt. Felvette és az azonnal visszaváltozott bottá. Isten erre azt mondta, hogy „Én meg tudom tenni az átlagos dolgokkal is, hogy átalakítom azzá, amire szükséged van.“ Lehet, hogy az egy bot, de ha egy kulccsá kell változnia, kinyitni egy ajtót, akkor kulccsá változtatom, ha pajzzsá kell változtatni, hogy megvédjen, akkor pajzzsá változtatom, ha a ólomot ezüstté kell változtatni, akkor ezüstté változtatom.

Isten azt kérdezi tőled: Mi van a kezedben? „De Joel nekem csak érettségim van, nem a megfelelő családban születtem.” Kelj fel ebből a legyőzött mentalitásból!

Ha használod azt, amid van,
Isten azzá fogja változtatni, amire szükséged van.

Elvisz oda, ahol lenned kell. Őt úgy hívják, hogy a nagy “Én Vagyok”. Ez azt jelenti, hogy Én Vagyok minden, amire szükséged van. Én vagyok a növekedésed, Én vagyok a győzelmed, Én vagyok a egészséged, Én vagyok a helyreállásod. A kihívásom számodra az, hogy nézz körül, mid van. Amire szükséged van, elérhető távolságban van, közel hozzád. Ne írd le, mert átlagosnak tűnik! Dávid soha nem győzte volna le Góliátot, soha nem írt volna történelmet, ha nem ismeri fel, hogy az a parittyát, azt az egyszerű parittyát a mindenható Isten küldte neki. Sámson soha nem győzte volna le a filiszteusokat, ha nem ismeri fel, hogy az a szamár állkapocscsont, valami egyszerű dolog, arra volt rendelve, hogy eszköze legyen a hivatása betöltésének. Nem véletlenül volt ott, a mindenható Isten helyezte oda. Ugyanezen a módon Isten embereket helyezett az életedbe, Ő adott forrásokat, lehetőséget.

Lehet, hogy nem tűnik soknak, de a mindenható Isten kenetével sokká válik. Segíteni fog, hogy beteljesítsd az átlagon felülit. Szeretném ezt kijelenteni mindegyikőtökre: Óriásokat fogsz legyőzni kevés felszereléssel. Nehézségeken fogsz felülemelkedni, kevés forrással. Álmokat fogsz beteljesíteni, amikről azt gondoltad, hogy lehetetlenek. Fel kell készülnöd arra, hogy Isten a jóindulatának egy új hullámát engedi szabadon az életedben, ajtókat nyit ki, amiket senki emberfia nem tud bezárni! Egy új szintre fogsz emelkedni az elhívásodban. Robbanásszerű áldások kerülnek az utadba. Áldások, amik szinte kilöknek egy új szintre. Hiszem ezt, és kijelentem Jézus nevében és ha elfogadod, mondd kérlek, hogy Ámen.

forrás: http://www.uzenetek.com/2011/02/joel-osteen-tudatositsd-mid-van-video.html#ixzz2KmjOMWC8

Titkos Tudomány

Az okkult szó jelentése titkos, rejtett. Alapvetően a szellemvilágra utal, mely a fizikai érzékszervek elől rejtve van, de bizonyos technikákkal be lehet hatolni ebbe az ismeretlen dimenzióba. Az Isten által tiltott behatolási, ismeretszerzési módok összefoglaló neve az okkultizmus. Az okkult szó jelentése titkos, rejtett. Alapvetően a szellemvilágra utal, mely a fizikai érzékszervek elől rejtve van, de bizonyos technikákkal be lehet hatolni ebbe az ismeretlen dimenzióba. 

Az Isten által tiltott behatolási, ismeretszerzési módok összefoglaló neve az okkultizmus. Ide tartozik többek között a keleti misztika, a varázslás minden formája, fehér-fekete mágia, jövendőmondás, jóslás, asztrológia, sámánizmus, sátánizmus,  levitáció, meditáció, jóga, halott idézés (másként szellem idézés, ún. asztal-táncoltatás), ingázás, bioenergia, és még nagyon sok más. Ezen tevékenységek során mindig sátáni erőkkel kerül kapcsolatba az ember, és Isten szemében ezek nagyon súlyos bűnök. A legnagyobb probléma az, hogy aki ezt "műveli", akarva-akaratlanul, akár tudatlanul is, a szellemvilág sötét oldalára kerül.

5Móz 18:10-12  Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző; Mert mind útálja az Úr, aki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled.

S hová vezet az okkultizmus? A rejtett, titkos tudomány feszegetése? Hogy milyen következményei lehetnek, ha a természetfelettibe téved az ember, de nem Jézuson keresztül?  Itt olvashatsz  egy írást, amely egy megtörtént esetről szól, főszereplője valóságos személy, aki mindezt átélte – és csak Jézus Krisztusnak köszönheti, hogy nem őrült meg, nem halt meg, és nem a pokol kínjait szenvedi. 

Ne higgyünk hát minden szellemnek, és ne kacérkodjunk a vonzó ismeretlennel (még ha látszólag csupán kanalak és villák hajlítgatásáról van is szó) amely olyan rabságba dönthet, mielőtt észbe kapnánk, hogy nincs az az ember, aki kiszabadíthat! Csak Jézus! Ő viszont ezt meg tudja, és meg is akarja tenni! Lehetsz bármilyen mélyen, bármilyen fogságban – ha segítségül hívod Őt, a bilincs leoldódik! Ezt főhősünk is tapasztalta, és azóta hirdeti Isten végtelen kegyelmét, amely ma is szabadítással, gyógyítással, örök élettel hajol le hozzánk, emberekhez.

http://www.mindenlehetseges.hu/titkos-tudomany/#.URsRAZe3o50.facebook

Találd meg az identitásodat Krisztusban

Készítette: Élő Víz

„Mert Isten (saját) keze munkája (remekműve) vagyunk, újjáteremtve (újjászülve) Krisztus Jézusban, hogy véghezvigyük azokat a jó dolgokat, amiket Isten előre kikészített (előre eltervezett) számunkra, hogy azokban járjunk…” (Efezusi 2:10 – angolból fordítva AMP Bible)

Isten remekműve vagy. A szótár meghatározása szerint a remekmű, minden tekintetben kiváló művészi alkotást jelent. Amikor Isten Igéje azt mondja rólad, hogy az Ő remekműve vagy, mi jut eszedbe? Elfogadod ezt az állítást, vagy úgy gondolod, hogy Isten itt biztosan valaki másról beszél… „mert ha igazán ismerne engem, akkor nem mondana ilyet!”

Az identitásunk – ahogyan magunkat látjuk – gyermekkorunkban alakul ki. A minket ért hatások formálják. Gyermekként én rengeteg sebet kaptam, a lelki és testi bántalmazások miatt, és ennek következtében a gondolkodásmódom eltorzult.

Egyedül Krisztusban

Már újjászületett felnőtt keresztény voltam, szerettem Jézust. Hittem, hogy a bűneim meg vannak bocsátva, és a mennybe fogok kerülni, ha egyszer meghalok. De nem volt győzelem, békesség és öröm az életemben. Állandóan kárhoztatva éreztem magam. Egyedül akkor nem utáltam magam, amikor valami személyes cél megvalósításán munkálkodtam, amiről azt gondoltam, hogy önbecsülést ad majd nekem. Kimerült, kiégett, frusztrált és nyomorult voltam.

Elkövettem azt a szomorú hibát, hogy Isten királyságát – ami megigazultság, békesség és öröm (Róma 14:17) – dolgokban és más emberekben próbáltam megtalálni. Nem realizálódott bennem, hogy Isten királysága bennünk van, amint azt Pál apostol írta (Kolossé 1:27 Egyszerű Fordítás). Az örömömet és az identitásomat Krisztusban kellett megtalálnom, és egyedül Őbenne.

A Biblia azt mondja, hogy „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme, új jött létre” (2 Korinthus 5:17). Én azonban még nem ragadtam meg az új teremtés valóságát, és a régi gondolkodásmódom, akaratom és érzelmeim alapján éltem, amik mind sebzettek voltak. Jézus a teljes szabadításom árát kifizette, de fogalmam sem volt, hogyan tehetném magamévá az Ő drága ajándékát.

A „megvilágosodás” pillanata

Egy nap, amikor a Bibliát olvastam, a szemem megakadt a 2 Korinthus 5:7 versén: „A Benne való hitünk és bizalmunk által élünk, nem pedig ahhoz igazodva, amit a szemünkkel látunk.” A Szent Szellem megállított: „Mit hiszel az Istennel való kapcsolatodról? Elhiszed, hogy szeret téged?” Ahogy őszintén megvizsgáltam a szívemet, és tanulmányoztam az Igéjét ebben a témában, arra jutottam, hogy Isten tényleg szeret engem – de úgy gondoltam (helytelenül), hogy szeretete feltételekhez kötött.

Azonban a Biblia azt tanítja, hogy Isten irántunk való szeretete tökéletes és feltétel nélküli. Az Ő tökéletes szeretete, nem függ a mi tökéletességünktől vagy bármi mástól, hanem egyedül Önmagán alapszik (1 János 4:8). Ő mindig szeret minket, mi viszont sokszor a helytelen viselkedésünk miatt érzett bűntudat miatt nem vagyunk képesek elfogadni szeretetét. Tudatában kellene lennünk Isten szeretetének és hittel megragadni azt. Az áttörés akkor jött az életemben, amikor ezt megértettem.

Itasd át a gondolataidat Isten Igéjének az igazságával. A Biblia tele van emlékeztetőkkel az Ő feltétel nélküli szeretetéről irántad. Azt mondja, hogy csodálatosan megalkotott téged (Zsoltárok 139:14 Egyszerű Fordítás). Azt mondja, hogy senki és semmi sem választhat el az Ő szeretetétől (Róma 8:35). Ne hagyd, hogy az ellenség ellopja az identitásodat. Te Isten remekműve vagy. Hidd el!

Joyce Meye

Ne nyúlj a kaktuszhoz!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

A gyönyörűen virágba borult kaktuszok látványa lenyűgözte az ötéves kisfiút. ,,Ne nyúlj a kaktuszhoz!" - hangzottak édesanyjának figyelmeztető szavai, amikor a kisfiú egy virág után nyúlt, hogy letépje.

,,Nagyon megszúr, és fájni fog" - magyarázta tovább az anyuka.

De ahogy ez már csak lenni szokott a kicsiknél, az anya még hátat sem fordított, már hallotta is a kétségbeesett kiáltást. Megfordulva látta, hogy a gyerek pont azt csinálta, amire az előbb figyelmeztette, hogy ne tegye. Most pedig a kicsi hozzá futott, mutatóujját a magasra tartva, és másik kezével szorongatva. ,,Anya, nagyon fáj!" - kiáltozta. ,,Nagyon fáj!"

A szerető édesanya gyorsan karjába vette a gyermeket. ,,Látod, ezért mondtam, hogy ne nyúlj hozzá. Na, nézzük csak. Ne sírj, kicsim! Anya kiveszi azt a bökős tüskét az ujjacskádból."

Egy anya mindig megszánja a gyermekét, az akármit is tesz. Ez a példa is mutatja, hogy a gyermek engedetlensége ellenére, az anyuka első dolga az volt, hogy segítsen neki.

49,15 Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! (Ézsaiás)

,,Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" -ígéri az Úr, Aki szült téged (Zsidók 13:5). Semmi, amit eddig tettél, vagy amit ezután tenni fogsz, nem fogja Istent elfordítani tőled, és rábírni arra, hogy elhagyjon. Szeret téged. Mondom, szeret téged. Ez a tény soha nem fog megváltozni.

Az első dolog, amit Ádám és Éva a bűnbeesés után tettek az volt, hogy elrejtőztek (1 Mózes 3:9-10). A bukott ember, azóta is ugyanezt teszi, de egy kereszténynek nem ezt kellene tennie, amikor elbukik.

Mint a kisgyereket a szúrós tüskével az ujjában, a bűneinknek is Istenhez kellene hajtania minket, nem pedig el Tőle.

Nem a bűneid határozzák meg, hogy ki vagy. Hozzád kapcsolódhatnak, amikor engedetlen vagy, de a bűneid nem te vagy! Amikor elbuksz, ne fuss el és ne rejtőzz el. Inkább fuss Istenhez, mint ahogy egy kisgyerek rohan az anyukájához. Te is tartsd magasra a bűnödet, és kiáltsd: ,,Nagyon fáj!" Isten nem fog leszúrni, és nem fog prédikálni neked az ostoba viselkedésedről.

Ehelyett Magához von, és gyengéden megszabadít a fájdalomtól, amit magadnak okoztál. Aztán szeretettel átölel, majd kedvesen így szól: ,,Na, menj játszani. És ne felejtsd el, hogy nem nyúlunk a kaktuszhoz!"

8,11 Jézus pedig ezt mondta neki: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" (János)

Steve McVey