Kiáltó hang szól a pusztában

Kiáltó hang szól a pusztában

Az Úr vezet

„Azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell” (Ésa 48,17)

Öröm az Úrban!

„Én pedig ujjongok az Úrnak, és örvendezek szabadításának” (Zsolt. 35,4) 

A szeretet

A legszebb emlék a szeretet, amit mások szívében hagyunk magunk után!

Mi a fontos?

Nem az a fontos, milyen erős a karod, hanem milyen erős a szíved!

Akik bíznak az Úrban

Gyöngyszemek: GONDOLATAID

A kegyetlen, dühös, bosszút forraló, levert, sötét és kétségbeesett gondolatok nem csak a környezetünkre hatnak nyomasztóan, hanem közvetlenül ártanak önmagunknak is. Az ilyen gondolatokból még soha semmi jó nem fakadt. Ezt jól jegyezd meg!

Ahogyan gondolkozol, olyan az arcod és viselkedésed. Gondolataidat bárhogy takarod, eltitkolni nem tudod.

Gondold mindig a legjobbat, legszebbet, és mindenhol a legjobbat és legszebbet találod meg! Tedd a legjobbat, és a legjobb leszel!

Senki és semmi nem tud magasabbra repülni és Isten közelébe érni, mint a szép, nemes és szent gondolat.

Isten hív

„Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert hűséges maradok Dávidhoz.” Ézsaiás könyve 55:3

Nem kell a köntörfalazás, a magyarázkodás. Gyere, úgy ahogy vagy. - szól hozzád a rég hallott Ismerős, szelíd hangon. Nem kell a maszk, az álarc, a jelmez, nem kell az, ami nem te vagy. Csak gyere, én elfogadlak.

Tudom, min mentél keresztül, hiszen ott voltam végig melletted. Ott voltam, amikor remegve hagytad el azt a bizonyos szobát, mert nem mertél tovább maradni. Ott voltam, amikor megkaptad a hírt, amire már rég számítottál. Ott voltam, amikor meghoztad azt az őrült döntést, és sarkon fordulva elviharzottál a messzeségbe. Ott voltam, amikor próbáltad letenni a poharat, de a bűntudat mardosására inkább kiürítetted. Ott voltam, amikor kimásztál az ismeretlen ágyából, és ruháidat összekapkodva siettél vissza az éjszakába. És ott voltam másnap reggel is, amikor undorodva néztél a tükörbe, és legszívesebben eldobtad volna magadtól az életedet.

Igen, ott voltam, és vártam, akartam, hogy észrevegyél, de te sokáig látni sem akartál. Most, most végre megláttál, de ne félj. Nem kell többé félned, én melletted maradok. Nem fordítok neked hátat, mert én ismerlek igazán. Ismerlek, és tudom, mennyire értékes vagy. Az életemnél többet érsz nekem, és nem hagyom, hogy még egyszer elveszítselek.

Ha ma igent mondasz, akkor minden más lesz. Te és én, együtt, örökké. Senki sem választhat el tőlem. Senki sem taszíthat téged reménytelenségbe, vissza oda, ahonnan megmentettelek. Ha igent mondasz, mától én vigyázok rád, és élhetsz boldogan, igazán boldogan velem, örökké.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/09/isten-hiv.html

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Készítette: Kereszteny Hirek

Azokhoz szólok, akik nyugtalan időszakot éltek át. Úgy érzed, hogy össze vagy zavarodva, pedig csak annyit kell tenned, hogy letelepszel az igém szilárd fundamentumán, és a jelenlétemben találd meg a stabilitást. Még most is veled vagyok, és elvezetlek a bizonyosság és biztonság helyére. Ne félj, és ne hagyd, hogy a kétségbeesés aláássa a hitedet! Legyél erős, mondja az Úr.

Zsoltár 61:2 E föld széléről kiáltok hozzád; mert szívem elepedt: Vezess engem innen a Kősziklára, mely magasabb mint én.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Oswald Chambers: MIÉRT IMÁDKOZZUNK?

"...mindig imádkozni kell és meg nem restülni" (Lk 18,1).

Nem járhatsz közben másokért, ha nem hiszel a megváltás valóságában. Enélkül csak hiábavaló rokonszenvvé alacsonyul másokért való imádságod, és csak közömbösségedet erősíted. A közbenjárásban Isten elé viszed azt a személyt vagy körülményt, ami éppen a szíveden fekszik, amíg az Ő állásfoglalását azok iránt meg nem érted. A közbenjárás azt jelenti, "betöltjük, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek" (Kol 1,24). Ezért olyan kevés a közbenjáró. A közbenjárás úgy történik, hogy odaállok az illető helyére. De soha ne akarjam Isten helyét elfoglalni!

Mint Isten királyi uralmának munkása vigyázz, hogy lépést tarts mindazzal, amit Isten mond neked az ő valóságáról, másként csődbe kerülsz. Ha túl sokat tudsz, többet, mint amennyit Isten kimért neked, akkor nem tudsz imádkozni. Az emberek állapota annyira lesújtó, hogy nem tudsz áthatolni rajta az isteni valóságba.

A mi dolgunk az, hogy végérvényesen kapcsolatban maradjunk Istennel mindenre vonatkozólag; mi pedig kibújunk alóla azáltal, hogy túlzottan tevékenykedünk. Megtesszük a kimutatható dolgokat, de nem akarunk közbenjárni. A közbenjáró imádság az egyetlen, ami nem csal tőrbe, mert benne teljesen nyitva maradunk Isten felé.

Nem azért járunk közben, hogy a lelkeket megnyugtassuk. Át kell jutniuk az Istennel való élő közösségbe. Gondolj arra a sok lélekre, akiket Isten az utunkba hozott, mi pedig veszni hagytuk őket. Amikor a megváltás alapján könyörgünk, Isten olyat hoz elő a lelkekben, amit másként nem teremthetne meg, csak a közbenjáró könyörgés által.

---

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

 

Michael W. Smith (lejátszási lista)

A nagy fogás

 Jorsits Attila

Ha Jézussal egy csónakban evezel, az a legkevesebb, hogy életed legnagyobb fogására számíthatsz…

A bibliai történetek tele vannak szimbólumokkal. Gyakran egy-egy elbeszélésben Jézus minden tettének, mozdulatának üzenete van. Ma Péter és Jézus találkozásáról írok. Ez az elbeszélés szimbolizálja az emberek Jézushoz való viszonyulásának lépcsőfokait. Lássuk az elsőt:

Amikor egyszer a sokaság hozzá tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó partján állt. (Lk 5,1)

Az első lépcsőfok a sokaságban lenni. Ez egy általános, kollektív kapcsolat, nem egyenként vagyunk kapcsolatban Jézussal, hanem sokan. Ezt lehet egyfajta érdeklődői vagy rajongói körnek tekinteni. Nem szabad lenézni ezt a fokozatot! Azért nem, mert mindannyian így kezdjük. Nincsen olyan lángoló lelkű hívő, aki ne a sokaságban kezdte volna. A sokaságban való elvegyülés, Jézus vizsgálgatása, méregetése a tömeg-nyújtotta inkognitóból nem szégyen. Nem az a baj, ha ott vagy, hanem az, ha ott ragadsz. A sokaság ugyanis nem ragaszkodik igazán Jézushoz. Gondolj bele, a keresztnél már nem volt ott a sokaság…

Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. (Lk 5,2-3)

Jézus észreveszi Pétert, aki addig a többiekhez hasonlóan távolról figyelte őt. Beszáll a hajójába és kéri, hogy Péter evezzen egy kicsit beljebb. Ezzel Jézus kiszakítja Pétert a sokaságból egy időre. A Jézushoz való közelebb kerüléshez ki kell lépni a hétköznapokból, abba kell hagyni a háló mosását önként, vagy – ahogyan Péternél történt – kényszerrel.

Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” Simon így felelt: „Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.” (Lk 5,4-5)

Szinte érezni Péter szavaiból, hogy neki ehhez semmi kedve. Egész éjjel dolgozott, ráadásul hiába, fáradt és álmos. Ez a második lépcsőfok. Amikor Jézus a környezetéből kiszakított embert választás elé állítja. Az ember itt nem tud menekülni a kérdés elől, mert annyira egyértelmű, hogy neki szól. Szemtől szemben állnak egymással a csónakban, muszáj figyelni Jézusra. Visszaevez a partra, vagy – még ha kételkedve is – Jézus szavának enged?

S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. (Lk 5,6-7)

Péter engedett Jézus szavának és olyat tapasztalt, amit még sohasem. Minden halászok álma valóra vált a számára. Végre megvan a nagy fogás! De Péter ekkor már nem a halakkal törődik:

Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek; de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Zebedeus fiait is, akik társai voltak Simonnak. (Lk 5,8-10/a)

A hajónak szimbolikus jelentése is van. Jézussal szoros kapcsolatba kell kerülni, távol a sokaságtól, távol a zajtól, hogy tudj csak Rá figyelni és azt tenni, amit Ő mond. Ekkor minden megváltozik. Pétert sem érdekli már az a rengeteg hal, ami eddig az élete értelme és célja volt. Már csak az érdekli, hogy Jézus kinek látja őt. Mert már ő maga is másképp tekint magára. Ez a harmadik lépcsőfok, a Jézussal való kapcsolat teljessége.

Jézus akkor így szólt Simonhoz: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt. (Lk 5,10/b-11)

http://www.teologiablog.hu/a-nagy-fogas/

Carl Eichhorn: Isten bölcs vezetése " Isten műhelyében" c. könyvéből

Készítette: Lisa Szenyel
Tanácsoddal igazgatsz engem és azután dicsõségbe fogadsz be engem. (Zsoltár 73:24)
Aszáf, ennek a zsoltárnak az írója, csak súlyos harcok után jutott a hitnek erre a bizonyosságára. Elõször nem tudott tájékozódni Isten útjain. Azt látta, hogy az istentelenek tervei sikerülnek, jól megy dolguk, elõrejutnak, gyõznek. Ezzel szemben 

a kegyeseknek nehéz a soruk, gyötrõdnek minden nap. Egyik baj a másikat éri náluk. Az egész élet a véletlen értelmetlen játékának tûnik s mint sötét rejtély nehezedik lelkére. Aszáf már majdnem megingott hitében, míg be nem ment a szentélybe és ki nem öntötte szívét Isten elõtte. Ekkor fénysugár hullott lelke sötétségébe. Az a lényeges, ami a végén történik; meglátta világosan, hogy Isten örök végzése igazgatja sorsomat. Õ mindent bölcsen intéz. Elkészítette tervét felõlem, célja a dicsõség. Ez lett elõtte hitben bizonyossá és ez így is van.

Isten gyermekei mennyei Atyjuk leggondosabb vezetése alatt állnak. Õ mindent jól kigondolt és bölcsen elrendezett. Néha értelmetlennek tûnik sok minden, úgy látszik, mintha Isten gyermekei szívtelen emberek erõszakoskodásának lennének kiszolgáltatva, mintha vak természeti erõk labdája és a kegyetlen sors áldozatai lennének. De ez csak látszat. Õrizkedjünk attól, hogy elõre hangos véleményt formáljunk és beleszóljunk az Õ vezetésébe. Isten nem kér tõlünk tanácsot és ez jó. - Talán mi magunk szereztünk bajt magunknak. Ha, mint a tékozló fiú, a magunk útjain járunk, ne csodálkozzunk, ha nyomorúságba jutunk. Ne írjuk ezt Istenünk rovására, mert „a magad bûne fenyít meg téged és engedetlenséged miatt bûnhõdöl." Ekkor csak arra van szükségünk, hogy magunkba szálljunk és megforduljunk, így újra Isten kegyelmes keze alá juthatunk, aki mindent jól végez.

Egy asszony évekig ágyhoz volt kötve. Nem sok szellemi adottsággal bírt. De egyet biztosan tudott: „Ez az út számomra a legjobb. Ha Isten valami mást, könyebbet talált volna számomra, akkor azt adta volna nekem." Ez a bizonyosság megõrizte a keserûségtõl és zúgolódástól. Derûsen és bátran hordozta betegségét. - Ne homályosítsuk el Isten végzéseit saját értelmetlenségünkkel, mint egykor Jób a nehéz kísértés óráiban. Higgyünk és várjunk Õrá! Isten célja az övéivel a dicsõség. Figyeljünk az út végére, mert ott dõl el minden: „... azután dicsõségbe fogadsz be engem."

Éjfél után

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Milyen különös! A nagy város egyébként lármás utcái ilyenkor egészen kihaltak. Sötéten meredeznek a házak az éjszakában, a fények halványan égnek a ködben. Didergek. Útban vagyok a kórház felé.

Telefonon hívattak: egy haldokló kérte, jöjjön gyorsan egy lelkész.

Már sok haldokló ágya mellett álltam, a halált tulajdonképpen megszokhattam volna már. Mégis, különös érzés arra gondolni, hogy ott a kórházban valaki távozni készül az életből.
A portás már tudott az érkezésemről és útbaigazít. Belépek a kórterembe. Az ágyban egy fiatal férfi, mellette izgatott felesége. Az asszony hozzám siet:
Lelkész úr, hamar, adjon úrvacsorát a férjemnek!
Nézem a beteget. A halál bélyege kiült az arcára. Már nem is vesz tudomást arról, hogy ott vagyok. Nem, ezt az embert nem lehet úrvacsora adásával kínozni. De tudom, hogy a haldoklók még akkor is hallják, amit mondunk, hogyha a test, az érzékszervek már semmi jelét sem adják ennek. Ezért Igével és imádsággal szeretném őt átkísérni az örökkévalóságba.
De az asszony kezemet fogja és sürget:
Nagytiszteletű úr, hamar, adjon úrvacsorát a férjemnek!
Elhárítom. Nyugtalansága terhes. Odahajolok a beteghez és lassan, érthetően mondom a fülébe:
Jézus Krisztus, az Isten Fiának vére megtisztít minket minden bűntől!
A beteg szeme felnyílik, rám néz. A felesége megragadja a karomat:
Gyorsan! Az úrvacsorát!
Kivezetem a folyosóra. Próbálom megértetni vele, hogy mennyire értelmetlen a kérése.
Nézze! A férje nincs magánál! Állapota nagyon súlyos. Az úrvacsora csak kínzás lenne számára.
De úgy szeretném, hogyha a férjem üdvözülne!
Asszonyom, azt hiszi, hogy egy külső szertartás megmenthet valakit? Ha a férje ismeri Jézust mint az ő megváltóját, akkor úrvacsora nélkül is üdvözül. De Jézus nélkül - az úrvacsora sem segít semmit.
De az asszony nem tágít: A férje nagyon vágyott az úrvacsora után. Sürget, kérlel. Láttam, itt nem használ semmi. Fiatal voltam, nem volt sok tapasztalatom, az egyetemen nem tanítottak meg arra, hogy ilyen esetben mit kell tenni. Végül engedtem.
Bementünk a beteghez. Mindent előkészítettem. A beteg egy kissé magához tért és úgy láttam, felkészült és várt.
Ez az én vérem, az újszövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára - - a csendes éjszakában, mint a menekülés rendíthetetlen sziklája hangzottak e szavak.
Amint vége volt, a beteg kielégülten hullott vissza a párnák közé. Kimentem, hogy az éjszakás nővérrel szót váltsak. Magukra hagytam a házastársakat, hogy búcsút vegyenek egymástól.
Azután visszatértem, hogy elköszönjek. Majd megmeredtem a csodálkozástól. A beteg ülve fogadott. Mosolyogva mondta:
Túl vagyok a válságon. Már is jobban vagyok! - Az asszony nevetve és sírva borult férje nyakába.
Különös volt. És a két ember öröme átragadt reánk is. Velük örültünk. Megfogtam a férfi kezét:
Nagyon örülök, hogy ilyen fordulatot vett! Hiszen igazán az örökkévalóság küszöbén állt. Isten kegyelme hozta vissza magát onnan. Ragaszkodjon ezután is az Isten kegyelméhez!
Gúnyos, eltorzult mosollyal felelt:
Ez mind nem kell már nekem! Hiszen újra élek!
Megrendülve hallgattam hitetlen szavait. Nem tudtam mit felelni. A torkom elszorult. Ebben a pillanatban a beteg hirtelen a szívéhez kapott és visszahanyatlott. Halott volt.

Wilhelm Busch:

Hallottál már arról az idős hölgyről?

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Hallottál már arról az idős hölgyről, aki házalóként kereste kenyerét? Mindig, amikor keresztúthoz ért, feldobott egy gyufaszálat a levegőbe. Arra indult el, amerre mutatott a gyufaszál, amikor földet ért.

Egyszer egy ember látta, hogy feldobja a gyufaszálat, egyszer, kétszer, háromszor. Megkérdezte az asszonytól, hogy mit csinál. Az idős nő így felelt: ,,Ha

gyom, hogy Isten mutassa meg ezzel a gyufaszállal, hogy merre menjek." Az ember kíváncsian nézte, majd így szólt: ,,De miért dobja fel háromszor?" ,,Mert az első két alkalommal rossz irányba mutatott!" - felelte az asszony. Vigyázz! Amikor nem tetszik az irány, amit Isten mutat, te is úgy imádkozol, hogy közben azt reméled, meg fogja gondolni magát, és azt mondja majd, amit hallani szeretnél? Ha így van, akkor még soha nem adtad fel az akaratodat az övéért! Jézus azt mondta: ,,Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők..." (János 15:5). Csak úgy tudunk gyümölcsöt teremni, ha kapcsolatban maradunk Krisztussal. Ahogyan az élet a szőlőtőből áramlik a szőlővesszőkbe, úgy árad beléd, és árad át rajtad az Ő ereje, és elkezdi hatását gyakorolni az életed minden területén. A zsoltáros azt mondta: ,,Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat." Isten meg fogja mutatni neked a helyes utat, ha kéred. Lényegében csak két út van - az övé és a tiéd. Ha már belefáradtál abba, hogy a saját utadat járod, borulj térdre és kérd, hogy mutassa meg neked, hogyan járhatod az Ő útját!

Agapé dicsi Kitárom szívem.avi

Michael W. Smith (lejátszási lista)

Joel Osteen pasztor uzenete: Emelkedj a kritizáló hangok fölé!

Készítette: Lisa Szanyel

Hiszem, hogy Isten a szabadság egy újabb szintjére szeretne elvinni téged. Az egyik módja annak, hogy egy magasabb szintre kerülj az, ha megválasztod a csatáidat, és nem mész bele olyanokba, amik valójában nem számítanak.

Nem kell válaszolnod minden téged kritizáló hangra. Nem kell feltétlenül megsértődni azon, amit mondanak. Nem va

rjú vagy, hanem sas. Képes vagy felülemelkedni. Új magaslatokon szárnyalhatsz.

Pontosan ezt tette Nehémiás. Isten elhívta őt, hogy újjáépítse Jeruzsálem falait. Az embereivel együtt nekikezdett a munkálatoknak, azonban két kritikussal találta magát szemben, Szamballat és Tóbiás személyében. Egyfolytában kritizálták Nehémiást, pletykákat terjesztettek róla, megpróbálták lejáratni és nevetségessé tenni.

Mindeközben mit tett Nehémiás? Egyszerűen nem vett róluk tudomást. Amit mondtak, az az egyik fülén bement, a másikon ki. Amikor látták a kritikusok, hogy nem mennek semmire Nehémiással, a város vezetőihez rohantak. Azzal vádolták Nehémiást, hogy nem jó ügy érdekében építi a falat, hanem csak magának akar királyságot építeni. Nehémiást biztosan megkísértette az ötlet, hogy lemásszon a falról és jól megmondja nekik: ,,Fiúk! Nem fognátok már be? Mindjárt megmutatom, ki is vagyok!" De nem tette. Volt elég bölcsessége, hogy felismerje, ez az egész csupán arra megy ki, hogy elvonja a figyelmét valódi elhívásáról. Úgy döntött, hogy nem vesz tudomást róluk, és rekordidő alatt felépítette a falat.

Amikor Isten egy álmot ültet a szívedbe, és elkezdesz ennek megfelelően cselekedni, akkor biztos lehetsz benne, hogy a ,,Szanballatok" és ,,Tóbiások" hamarosan fel fognak tűnni. Az igazi győztes ismérve az, hogy megválogatja a csatáit. Sok csatába egyszerűen nem érdemes belemenni. Nehémiás tudta, ha lejön a falról, az idejét és energiáját arra szánja, hogy legyőzze ezt a két embert, sikerült volna neki. Biztosan jól is érezte volna magát tőle, viszont nem vitte volna őt közelebb a céljához. A fal nem épült volna előbb fel. Röviden a lényeg: úgy döntött, hogy sas lesz. Úgy döntött, hogy mindezek fölé emelkedik.

Nekünk is ezt kell tennünk. Válogassuk meg, hogy minek szentelünk figyelmet. Ne bonyolódjunk bele olyan csatákba, amiknek nincs értelme. Tanuljunk Nehémiástól, és ne vegyünk tudomást a ,,Szanballatokról" és ,,Tóbiásokról".

Ne hagyd, hogy elvonják a figyelmedet a jelentéktelen dolgok, és maga Isten fogja vívni a csatáidat. Ő fog felemelni, Ő tesz győztessé az akadályok fölött, és mindazzá fogsz válni, amire Ő teremtett.
Joel Osteen

Prófétai látás Miskolcra, 2012 novembe

Prófétai látás Miskolcra, 2012 november

Országh György

Nagy szeretettel, és féltő szívvel szeretném megosztani veletek, amit az Úr mutatott, a Miskolcon élő és munkálkodó kereszténységgel kapcsolatosan. Nem tartom magamat bárki másnál szellemibbnek, vagy bármilyen szempontból jobb kereszténynek. Jó érzés tudni azt, hogy egy vagyok közületek. De azért írok le prófétai üzeneteket, mert az Úr arra hívott, hogy előtte álljak, és szót halljak a szájából. Amit tovább kell adnom, azt elmondom és leírom.

2008-ban egy imádkozás alkalmával a miskolci kereszténység helyzetével kapcsolatban kérdeztem az Urat. Azt szerettem volna, ha nem az én szemeimmel, hanem az Úr szemeivel láthatnám a testvéreim, a keresztény gyülekezetek, vagyis a saját népem állapotát, és tudhatnám az Úr gondolatait. Mindezt úgy osztom meg veletek, hogy tisztában vagyok azzal, hogy rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás (1 Korinthus 13:9). Ez csak egy szelete annak, amit az Úr mond és gondol a népéről. Ima közben Jézust láttam, és elégedetlenséget és szomorú haragot láttam az arcán. Majd a következőt mondta:

"Nem gyárakat akarok látni, hanem kerteket."

Ezután a kijelentés után sokat gondolkoztam, hogy mi mindent jelent ez, és azt tapasztaltam, hogy sok mondanivalója van az Úrnak azzal kapcsolatban, hogy milyennek akarja látni, és hogyan fogja átrendezni a népének az életét. Ebből a legfontosabb: a mesterséges működésből természetes, azaz igazi életszerű életformába fogja átvinni. Az első emberpár is egy csodálatos kertbe lett helyezve, ahol nem üzemszerűen folyt a termelés, hanem Isten folyamatos áldásával burjánzott az élet, nekik pedig ezt kellett őrizni és gondozni. Számomra egyértelmű, hogy az Úr a keresztények életében a kertek helyreállítása érdekében le fogja bontani azokat az üzemeket, gyárakat, amelyek elfoglalják a helyet az Ő gyönyörűségére szolgáló kertek elől, vagy akár csak szennyezik a levegőt.

Néhány évvel később (2011-ben) megismertem egy könyvet, és lehetőségem nyílt a lefordítására (Frank Viola: A gyülekezet újragondolása), amelyben sok olyan hasznos, biblikus gondolat van, ami a magyarországi kereszténység számára még elég újszerű, vagy legalábbis sok helyütt nagyrészt csak elméleti szinten ismerjük ezeket a dolgokat. Alapvetően egy nagyon gyakorlatias szemlélettel tanít a házankénti összejövetelről, mint az igazi, életszerű gyülekezeti lét alapvető formájáról, és az ezt támogató igazi testvéri légkörről. A könyv mondanivalója csak megerősítette számomra azokat a gondolatokat, amiket a fenti, 2008-as kijelentés alapján kezdett kifejteni az Úr.

Idén (2012) az utóbbi hónapokban ismét kaptam néhány kijelentést ugyanebben a témában. Nagyon szeretem Miskolcot, és az itteni testvéreimet, ezért különösen örülök annak, hogy az elmúlt években lehetőségem volt több közösségben is szolgálni és közösséget gyakorolni, hosszabb-rövidebb ideig. Idén nyáron, amikor szellemben a miskolci kereszténység felé fordította az Úr a tekintetemet, az Ézsaiás könyvéből mutatta az aktuális akaratát Miskolcra nézve. Ennek az értelmében imádkoztam Isten népéért, és most azt kaptam, hogy osszam meg veletek:

"Figyelj rám népem: menjetek be házaitokba, zárkózzatok be szobáitokba! Rejtőzzetek el egy kis időre, amíg az Örökkévaló haragja elvonul!

Mert kijön helyéről, hogy számon kérje a föld lakóitól vétkeiket. A föld pedig felmutatja a megöltek vérét, s nem rejti el többé a meggyilkoltakat."

(Ézsaiás 26:20-21 Egyszerű Fordítás)

Az van bennem, hogy több szinten is meg fog valósulni ez a város életében. Jelenleg az Isten népére vonatkozó üzenetet osztom meg veletek, mert ezt mutatja a Szent Szellem.

Átmeneti időszak

A miskolci kereszténység számára egy átmeneti időszak van kiszabva. Sok viszontagságon, nehézségen mentünk keresztül. (Tudom, hogy nem csak Miskolcon igaz ez, de jelenleg a mi városunkkal kapcsolatban van bennem ez az üzenet elsősorban.) Ezek között a nehézségek között sajnos nem csak külső, vagy szellemi hátterű támadások voltak, hanem a saját hibáinkból és vétkeinkből fakadó belharcaink is nehezítették a helyzetet, terhelték a légkört. Még akik menteni akarták a helyzetet, ők is belesodródtak ezekbe a viszályokba, egymásnak akaratlanul is sérelmeket okozva - vezetők és vezetettek egyaránt. Ez alól sajnos én sem vagyok kivétel, de amit jó lelkiismerettel tudtam, azt igyekeztem megtenni a testvéri viszony rendezése érdekében. Tudom, sokan mások is így vannak ezzel.

Az eddigi törekvéseink ellenére sem emelkedett vissza még a miskolci kereszténység abba a korábbi állapotába, amelyben győzelemről győzelemre haladtunk annak idején. Sokkal mélyebben húzódó sebek, sérelmek és egyéb problémák várnak orvoslásra, az eltávolodott testvéri szívek egymásra találására. De az az igazság, hogy ezt magunktól nem tudjuk teljesen helyrehozni. Próbáltuk, de nem megy. Olyan falak, félelmek, "biztonsági rendszerek" épültek ki, amelyeket már csak az Úr láthat át teljesen. Vannak, amiknek egyáltalán nem örül. Vannak olyan területek, amelyek nem maradhatnak úgy, ha újra egészségesek akarunk lenni. Vannak olyan bűnök, amik nem fognak rejtve maradni, sokkal súlyosabbak, mint amit e föld elszenvedhetne. Még szentek és próféták vérét is ontották, és az Úr szavára egyszer csak felfedi a föld a megölöttek vérét. Természetesen nem fizikai értelemben történtek "gyilkosságok", de mindannyian tudjuk az Úr legközelebbi barátjának az apostoli tanítását: aki gyűlöli az atyjafiát, az mind embergyilkos.

Az Úrnak az a szándéka, hogy ebben a rövid időszakban, néhány hónapban, ne a nyilvános szolgálatok legyenek a jellemzőek a kereszténység életére, mert az Úr meg fogja tisztítani és át fogja rendezni a gyülekezetek és közösségek életét, ahogy ez el is kezdődött már, és ezt nem fogja bírni elhordozni a kereszténység, ha nyilvános szolgálatokban mozog. A házi közösségek ideje jött el, és erre buzdít most az Ézsaiás könyvének próféciája is: menjetek be házaitokba, zárkózzatok be szobáitokba! Rejtőzzetek el egy kis időre, amíg az Örökkévaló haragja elvonul!

A házi közösségek egy őszintébb, közvetlenebb légkört hordoznak, ahol a megtisztulás nyugodtabb, biztonságosabb körülmények között tud végbemenni. Szintén János tanítja: Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. (1 Ján. 1:7-9)

Biztatásul helyezte a szívemre a Szent Szellem azt az üzenetet is, amely arra utal, hogy az elkerülhetetlen ítélet  lefolyása után milyen életforma lesz jellemző a népre, amikor visszavezeti őket az Úr az elhívásuk helyére: A Babilonba hurcolt zsidóknak ezt üzente Jeremiás által: Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket. És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. És megtaláltok engem, azt mondja az Úr, és visszahozlak a fogságból, és összegyűjtlek titeket minden nemzet közül és mindama helyekről, a hová kiűztelek titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e helyre, a honnan számkivetettelek titeket.  (Jer. 29:12-14)

Azért imádkozom, hogy az előttünk álló hónapok legyenek telve Isten intenzív keresésével, teljes szívünkből. Ne feledjük: ha mi ítéljük magunkat, akkor nem ítéltetünk el. Az Úr lehetőséget ad arra, hogy minél rövidebb legyen, és minél kevesebb mozzanatból álljon ennek az átrendező ítéletnek az időszaka. De ha ítél is az Úr, azzal csak tanít bennünket. (lásd 1 Kor. 11:31-32)

Meddig tart ez?

A prófétáknak szóló egyik fő kérdés az, hogy "Meddig tart ez?" (Zsoltárok 74:9) De ahogy Ézsaiás is feltette ezt a kérdést az Úrnak az egyik legismertebb prófétai élménye során (Ézsaiás 6), csak azt a választ kapta, hogy addig, amíg a városok pusztán maradnak lakos nélkül, sőt a megmaradó tizedrész is elpusztul, de ahogy a kivágott fának megmarad a törzse, úgy azoknak az embereknek a maradéka is szent mag lesz. Nem tartom érvényesnek az "elpusztulást" a miskolci helyzetre, maximum a már említett "üzemi" működésekre nézve, de az Úr menetrendje sokszor hasonló. Ebben a konkrét helyzetben sincs bennem pontos időmeghatározás, de amit biztosan tudok: addig tart ez az átrendezés, amíg az Úr el nem éri a célját: az akadályt jelentő gyárakat, gépies keresztény működéseket kimozdítja a helyéből, hogy helyt adjon az Őáltala plántált kertek nyugodt fejlődésének, kibontakozásának. Ahhoz, hogy egyes nagy, erőteljes építmények mind elmozduljanak, esetleg az emberileg bebiztosított rendszerek elkerüljenek, ahhoz akár több hullámban is szükség lehet arra a megrázásra, "földrengésre", amit ilyenkor az Úr használ. (Zsid 12:26-29) Megrengeti a mozdíthatókat, hogy a valóban rendíthetetlen, mennyei dolgok kapjanak helyet. Miért nem egyszerre történik mindez? Akár egyetlen nagy földindulással is elintézhetné az Úr, de ő még az ítélet közben is kegyelmes, kíméletes. Igen, ő kegyelmet, ítéletet és igazságot cselekszik e földön, mert ezekben telik kedve (lásd Jeremiás 9:24). Azért teszi így, hogy ki-ki észrevegye a tennivalóját az Úr átrendező munkájában, és felkészüljön a változásokra, változtatásra, Isten céljait kiszolgálva.

Amikor megjelent Illésnek a Hóreben, akkor szélvihar, földrengés és tűz ment az Úr előtt. Az Úr módszeresen takarítja az utat maga előtt. De a végén egy halk és szelíd hang hallatszott: "Mit csinálsz itt Illés?"

Illés a barlangban volt, amíg az Úr haragja elvonult. Habár ő azért, mert először menekült, mert ember ijesztett rá (Jézabel), később az Úr angyala küldte az "ereje felett való útra", mi most az Úr figyelmeztetésére a saját helyreállásunk érdekében legyünk óvatosak. A végén pedig megszólal a szelíd, halk hang, amit tisztán hallott Illés, és amely által az Úr még erőteljesebben állította a szolgálatba, mint azelőtt, és a mennyei terv teljes véghezvitelére ki lettek jelölve a küldetésének a továbbvivői (lásd 1 Királyok 19).

Hiszem, hogy a harag elvonulása után Isten kegyelméből mi is készen fogunk állni, hogy tisztán halljuk az Úr hangját, és újra beállítson bennünket az Ő munkájába, az Ő mennyei terve és látása szerint, sőt másokat is szolgálatba fog állítani, olyan szolgálókat, akiket eddig nem láttunk, vagy alig láttunk nyilvánosan szolgálni. Végső soron azért teszi ezt a mi Urunk, hogy Krisztus Teste, Istennel járva ismét győzelmesen szolgáljon, és ismét hiteles tanúbizonysága legyen Jézus Krisztusnak.

- - -

Bejegyezte: Országh György

http://atmenet.blogspot.hu/2012/11/profetai-latas-miskolc-2012november.html?spref=fb

A kívánság

Készítette: Keresztény szépségportál

Minden kívánság potenciálisan cselekedet. Mint a tojás is. Ha melengetik, az nem marad tojás, egyszer csak elkezd csipogni és szaladni.

Cseri Kálmán