A nagy fogás

 Jorsits Attila

Ha Jézussal egy csónakban evezel, az a legkevesebb, hogy életed legnagyobb fogására számíthatsz…

A bibliai történetek tele vannak szimbólumokkal. Gyakran egy-egy elbeszélésben Jézus minden tettének, mozdulatának üzenete van. Ma Péter és Jézus találkozásáról írok. Ez az elbeszélés szimbolizálja az emberek Jézushoz való viszonyulásának lépcsőfokait. Lássuk az elsőt:

Amikor egyszer a sokaság hozzá tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó partján állt. (Lk 5,1)

Az első lépcsőfok a sokaságban lenni. Ez egy általános, kollektív kapcsolat, nem egyenként vagyunk kapcsolatban Jézussal, hanem sokan. Ezt lehet egyfajta érdeklődői vagy rajongói körnek tekinteni. Nem szabad lenézni ezt a fokozatot! Azért nem, mert mindannyian így kezdjük. Nincsen olyan lángoló lelkű hívő, aki ne a sokaságban kezdte volna. A sokaságban való elvegyülés, Jézus vizsgálgatása, méregetése a tömeg-nyújtotta inkognitóból nem szégyen. Nem az a baj, ha ott vagy, hanem az, ha ott ragadsz. A sokaság ugyanis nem ragaszkodik igazán Jézushoz. Gondolj bele, a keresztnél már nem volt ott a sokaság…

Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. (Lk 5,2-3)

Jézus észreveszi Pétert, aki addig a többiekhez hasonlóan távolról figyelte őt. Beszáll a hajójába és kéri, hogy Péter evezzen egy kicsit beljebb. Ezzel Jézus kiszakítja Pétert a sokaságból egy időre. A Jézushoz való közelebb kerüléshez ki kell lépni a hétköznapokból, abba kell hagyni a háló mosását önként, vagy – ahogyan Péternél történt – kényszerrel.

Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” Simon így felelt: „Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.” (Lk 5,4-5)

Szinte érezni Péter szavaiból, hogy neki ehhez semmi kedve. Egész éjjel dolgozott, ráadásul hiába, fáradt és álmos. Ez a második lépcsőfok. Amikor Jézus a környezetéből kiszakított embert választás elé állítja. Az ember itt nem tud menekülni a kérdés elől, mert annyira egyértelmű, hogy neki szól. Szemtől szemben állnak egymással a csónakban, muszáj figyelni Jézusra. Visszaevez a partra, vagy – még ha kételkedve is – Jézus szavának enged?

S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. (Lk 5,6-7)

Péter engedett Jézus szavának és olyat tapasztalt, amit még sohasem. Minden halászok álma valóra vált a számára. Végre megvan a nagy fogás! De Péter ekkor már nem a halakkal törődik:

Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek; de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Zebedeus fiait is, akik társai voltak Simonnak. (Lk 5,8-10/a)

A hajónak szimbolikus jelentése is van. Jézussal szoros kapcsolatba kell kerülni, távol a sokaságtól, távol a zajtól, hogy tudj csak Rá figyelni és azt tenni, amit Ő mond. Ekkor minden megváltozik. Pétert sem érdekli már az a rengeteg hal, ami eddig az élete értelme és célja volt. Már csak az érdekli, hogy Jézus kinek látja őt. Mert már ő maga is másképp tekint magára. Ez a harmadik lépcsőfok, a Jézussal való kapcsolat teljessége.

Jézus akkor így szólt Simonhoz: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt. (Lk 5,10/b-11)

http://www.teologiablog.hu/a-nagy-fogas/

Carl Eichhorn: Isten bölcs vezetése " Isten műhelyében" c. könyvéből

Készítette: Lisa Szenyel
Tanácsoddal igazgatsz engem és azután dicsõségbe fogadsz be engem. (Zsoltár 73:24)
Aszáf, ennek a zsoltárnak az írója, csak súlyos harcok után jutott a hitnek erre a bizonyosságára. Elõször nem tudott tájékozódni Isten útjain. Azt látta, hogy az istentelenek tervei sikerülnek, jól megy dolguk, elõrejutnak, gyõznek. Ezzel szemben 

a kegyeseknek nehéz a soruk, gyötrõdnek minden nap. Egyik baj a másikat éri náluk. Az egész élet a véletlen értelmetlen játékának tûnik s mint sötét rejtély nehezedik lelkére. Aszáf már majdnem megingott hitében, míg be nem ment a szentélybe és ki nem öntötte szívét Isten elõtte. Ekkor fénysugár hullott lelke sötétségébe. Az a lényeges, ami a végén történik; meglátta világosan, hogy Isten örök végzése igazgatja sorsomat. Õ mindent bölcsen intéz. Elkészítette tervét felõlem, célja a dicsõség. Ez lett elõtte hitben bizonyossá és ez így is van.

Isten gyermekei mennyei Atyjuk leggondosabb vezetése alatt állnak. Õ mindent jól kigondolt és bölcsen elrendezett. Néha értelmetlennek tûnik sok minden, úgy látszik, mintha Isten gyermekei szívtelen emberek erõszakoskodásának lennének kiszolgáltatva, mintha vak természeti erõk labdája és a kegyetlen sors áldozatai lennének. De ez csak látszat. Õrizkedjünk attól, hogy elõre hangos véleményt formáljunk és beleszóljunk az Õ vezetésébe. Isten nem kér tõlünk tanácsot és ez jó. - Talán mi magunk szereztünk bajt magunknak. Ha, mint a tékozló fiú, a magunk útjain járunk, ne csodálkozzunk, ha nyomorúságba jutunk. Ne írjuk ezt Istenünk rovására, mert „a magad bûne fenyít meg téged és engedetlenséged miatt bûnhõdöl." Ekkor csak arra van szükségünk, hogy magunkba szálljunk és megforduljunk, így újra Isten kegyelmes keze alá juthatunk, aki mindent jól végez.

Egy asszony évekig ágyhoz volt kötve. Nem sok szellemi adottsággal bírt. De egyet biztosan tudott: „Ez az út számomra a legjobb. Ha Isten valami mást, könyebbet talált volna számomra, akkor azt adta volna nekem." Ez a bizonyosság megõrizte a keserûségtõl és zúgolódástól. Derûsen és bátran hordozta betegségét. - Ne homályosítsuk el Isten végzéseit saját értelmetlenségünkkel, mint egykor Jób a nehéz kísértés óráiban. Higgyünk és várjunk Õrá! Isten célja az övéivel a dicsõség. Figyeljünk az út végére, mert ott dõl el minden: „... azután dicsõségbe fogadsz be engem."

Éjfél után

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Milyen különös! A nagy város egyébként lármás utcái ilyenkor egészen kihaltak. Sötéten meredeznek a házak az éjszakában, a fények halványan égnek a ködben. Didergek. Útban vagyok a kórház felé.

Telefonon hívattak: egy haldokló kérte, jöjjön gyorsan egy lelkész.

Már sok haldokló ágya mellett álltam, a halált tulajdonképpen megszokhattam volna már. Mégis, különös érzés arra gondolni, hogy ott a kórházban valaki távozni készül az életből.
A portás már tudott az érkezésemről és útbaigazít. Belépek a kórterembe. Az ágyban egy fiatal férfi, mellette izgatott felesége. Az asszony hozzám siet:
Lelkész úr, hamar, adjon úrvacsorát a férjemnek!
Nézem a beteget. A halál bélyege kiült az arcára. Már nem is vesz tudomást arról, hogy ott vagyok. Nem, ezt az embert nem lehet úrvacsora adásával kínozni. De tudom, hogy a haldoklók még akkor is hallják, amit mondunk, hogyha a test, az érzékszervek már semmi jelét sem adják ennek. Ezért Igével és imádsággal szeretném őt átkísérni az örökkévalóságba.
De az asszony kezemet fogja és sürget:
Nagytiszteletű úr, hamar, adjon úrvacsorát a férjemnek!
Elhárítom. Nyugtalansága terhes. Odahajolok a beteghez és lassan, érthetően mondom a fülébe:
Jézus Krisztus, az Isten Fiának vére megtisztít minket minden bűntől!
A beteg szeme felnyílik, rám néz. A felesége megragadja a karomat:
Gyorsan! Az úrvacsorát!
Kivezetem a folyosóra. Próbálom megértetni vele, hogy mennyire értelmetlen a kérése.
Nézze! A férje nincs magánál! Állapota nagyon súlyos. Az úrvacsora csak kínzás lenne számára.
De úgy szeretném, hogyha a férjem üdvözülne!
Asszonyom, azt hiszi, hogy egy külső szertartás megmenthet valakit? Ha a férje ismeri Jézust mint az ő megváltóját, akkor úrvacsora nélkül is üdvözül. De Jézus nélkül - az úrvacsora sem segít semmit.
De az asszony nem tágít: A férje nagyon vágyott az úrvacsora után. Sürget, kérlel. Láttam, itt nem használ semmi. Fiatal voltam, nem volt sok tapasztalatom, az egyetemen nem tanítottak meg arra, hogy ilyen esetben mit kell tenni. Végül engedtem.
Bementünk a beteghez. Mindent előkészítettem. A beteg egy kissé magához tért és úgy láttam, felkészült és várt.
Ez az én vérem, az újszövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára - - a csendes éjszakában, mint a menekülés rendíthetetlen sziklája hangzottak e szavak.
Amint vége volt, a beteg kielégülten hullott vissza a párnák közé. Kimentem, hogy az éjszakás nővérrel szót váltsak. Magukra hagytam a házastársakat, hogy búcsút vegyenek egymástól.
Azután visszatértem, hogy elköszönjek. Majd megmeredtem a csodálkozástól. A beteg ülve fogadott. Mosolyogva mondta:
Túl vagyok a válságon. Már is jobban vagyok! - Az asszony nevetve és sírva borult férje nyakába.
Különös volt. És a két ember öröme átragadt reánk is. Velük örültünk. Megfogtam a férfi kezét:
Nagyon örülök, hogy ilyen fordulatot vett! Hiszen igazán az örökkévalóság küszöbén állt. Isten kegyelme hozta vissza magát onnan. Ragaszkodjon ezután is az Isten kegyelméhez!
Gúnyos, eltorzult mosollyal felelt:
Ez mind nem kell már nekem! Hiszen újra élek!
Megrendülve hallgattam hitetlen szavait. Nem tudtam mit felelni. A torkom elszorult. Ebben a pillanatban a beteg hirtelen a szívéhez kapott és visszahanyatlott. Halott volt.

Wilhelm Busch:

Hallottál már arról az idős hölgyről?

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Hallottál már arról az idős hölgyről, aki házalóként kereste kenyerét? Mindig, amikor keresztúthoz ért, feldobott egy gyufaszálat a levegőbe. Arra indult el, amerre mutatott a gyufaszál, amikor földet ért.

Egyszer egy ember látta, hogy feldobja a gyufaszálat, egyszer, kétszer, háromszor. Megkérdezte az asszonytól, hogy mit csinál. Az idős nő így felelt: ,,Ha

gyom, hogy Isten mutassa meg ezzel a gyufaszállal, hogy merre menjek." Az ember kíváncsian nézte, majd így szólt: ,,De miért dobja fel háromszor?" ,,Mert az első két alkalommal rossz irányba mutatott!" - felelte az asszony. Vigyázz! Amikor nem tetszik az irány, amit Isten mutat, te is úgy imádkozol, hogy közben azt reméled, meg fogja gondolni magát, és azt mondja majd, amit hallani szeretnél? Ha így van, akkor még soha nem adtad fel az akaratodat az övéért! Jézus azt mondta: ,,Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők..." (János 15:5). Csak úgy tudunk gyümölcsöt teremni, ha kapcsolatban maradunk Krisztussal. Ahogyan az élet a szőlőtőből áramlik a szőlővesszőkbe, úgy árad beléd, és árad át rajtad az Ő ereje, és elkezdi hatását gyakorolni az életed minden területén. A zsoltáros azt mondta: ,,Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat." Isten meg fogja mutatni neked a helyes utat, ha kéred. Lényegében csak két út van - az övé és a tiéd. Ha már belefáradtál abba, hogy a saját utadat járod, borulj térdre és kérd, hogy mutassa meg neked, hogyan járhatod az Ő útját!

Agapé dicsi Kitárom szívem.avi

Michael W. Smith (lejátszási lista)

Joel Osteen pasztor uzenete: Emelkedj a kritizáló hangok fölé!

Készítette: Lisa Szanyel

Hiszem, hogy Isten a szabadság egy újabb szintjére szeretne elvinni téged. Az egyik módja annak, hogy egy magasabb szintre kerülj az, ha megválasztod a csatáidat, és nem mész bele olyanokba, amik valójában nem számítanak.

Nem kell válaszolnod minden téged kritizáló hangra. Nem kell feltétlenül megsértődni azon, amit mondanak. Nem va

rjú vagy, hanem sas. Képes vagy felülemelkedni. Új magaslatokon szárnyalhatsz.

Pontosan ezt tette Nehémiás. Isten elhívta őt, hogy újjáépítse Jeruzsálem falait. Az embereivel együtt nekikezdett a munkálatoknak, azonban két kritikussal találta magát szemben, Szamballat és Tóbiás személyében. Egyfolytában kritizálták Nehémiást, pletykákat terjesztettek róla, megpróbálták lejáratni és nevetségessé tenni.

Mindeközben mit tett Nehémiás? Egyszerűen nem vett róluk tudomást. Amit mondtak, az az egyik fülén bement, a másikon ki. Amikor látták a kritikusok, hogy nem mennek semmire Nehémiással, a város vezetőihez rohantak. Azzal vádolták Nehémiást, hogy nem jó ügy érdekében építi a falat, hanem csak magának akar királyságot építeni. Nehémiást biztosan megkísértette az ötlet, hogy lemásszon a falról és jól megmondja nekik: ,,Fiúk! Nem fognátok már be? Mindjárt megmutatom, ki is vagyok!" De nem tette. Volt elég bölcsessége, hogy felismerje, ez az egész csupán arra megy ki, hogy elvonja a figyelmét valódi elhívásáról. Úgy döntött, hogy nem vesz tudomást róluk, és rekordidő alatt felépítette a falat.

Amikor Isten egy álmot ültet a szívedbe, és elkezdesz ennek megfelelően cselekedni, akkor biztos lehetsz benne, hogy a ,,Szanballatok" és ,,Tóbiások" hamarosan fel fognak tűnni. Az igazi győztes ismérve az, hogy megválogatja a csatáit. Sok csatába egyszerűen nem érdemes belemenni. Nehémiás tudta, ha lejön a falról, az idejét és energiáját arra szánja, hogy legyőzze ezt a két embert, sikerült volna neki. Biztosan jól is érezte volna magát tőle, viszont nem vitte volna őt közelebb a céljához. A fal nem épült volna előbb fel. Röviden a lényeg: úgy döntött, hogy sas lesz. Úgy döntött, hogy mindezek fölé emelkedik.

Nekünk is ezt kell tennünk. Válogassuk meg, hogy minek szentelünk figyelmet. Ne bonyolódjunk bele olyan csatákba, amiknek nincs értelme. Tanuljunk Nehémiástól, és ne vegyünk tudomást a ,,Szanballatokról" és ,,Tóbiásokról".

Ne hagyd, hogy elvonják a figyelmedet a jelentéktelen dolgok, és maga Isten fogja vívni a csatáidat. Ő fog felemelni, Ő tesz győztessé az akadályok fölött, és mindazzá fogsz válni, amire Ő teremtett.
Joel Osteen

Prófétai látás Miskolcra, 2012 novembe

Prófétai látás Miskolcra, 2012 november

Országh György

Nagy szeretettel, és féltő szívvel szeretném megosztani veletek, amit az Úr mutatott, a Miskolcon élő és munkálkodó kereszténységgel kapcsolatosan. Nem tartom magamat bárki másnál szellemibbnek, vagy bármilyen szempontból jobb kereszténynek. Jó érzés tudni azt, hogy egy vagyok közületek. De azért írok le prófétai üzeneteket, mert az Úr arra hívott, hogy előtte álljak, és szót halljak a szájából. Amit tovább kell adnom, azt elmondom és leírom.

2008-ban egy imádkozás alkalmával a miskolci kereszténység helyzetével kapcsolatban kérdeztem az Urat. Azt szerettem volna, ha nem az én szemeimmel, hanem az Úr szemeivel láthatnám a testvéreim, a keresztény gyülekezetek, vagyis a saját népem állapotát, és tudhatnám az Úr gondolatait. Mindezt úgy osztom meg veletek, hogy tisztában vagyok azzal, hogy rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás (1 Korinthus 13:9). Ez csak egy szelete annak, amit az Úr mond és gondol a népéről. Ima közben Jézust láttam, és elégedetlenséget és szomorú haragot láttam az arcán. Majd a következőt mondta:

"Nem gyárakat akarok látni, hanem kerteket."

Ezután a kijelentés után sokat gondolkoztam, hogy mi mindent jelent ez, és azt tapasztaltam, hogy sok mondanivalója van az Úrnak azzal kapcsolatban, hogy milyennek akarja látni, és hogyan fogja átrendezni a népének az életét. Ebből a legfontosabb: a mesterséges működésből természetes, azaz igazi életszerű életformába fogja átvinni. Az első emberpár is egy csodálatos kertbe lett helyezve, ahol nem üzemszerűen folyt a termelés, hanem Isten folyamatos áldásával burjánzott az élet, nekik pedig ezt kellett őrizni és gondozni. Számomra egyértelmű, hogy az Úr a keresztények életében a kertek helyreállítása érdekében le fogja bontani azokat az üzemeket, gyárakat, amelyek elfoglalják a helyet az Ő gyönyörűségére szolgáló kertek elől, vagy akár csak szennyezik a levegőt.

Néhány évvel később (2011-ben) megismertem egy könyvet, és lehetőségem nyílt a lefordítására (Frank Viola: A gyülekezet újragondolása), amelyben sok olyan hasznos, biblikus gondolat van, ami a magyarországi kereszténység számára még elég újszerű, vagy legalábbis sok helyütt nagyrészt csak elméleti szinten ismerjük ezeket a dolgokat. Alapvetően egy nagyon gyakorlatias szemlélettel tanít a házankénti összejövetelről, mint az igazi, életszerű gyülekezeti lét alapvető formájáról, és az ezt támogató igazi testvéri légkörről. A könyv mondanivalója csak megerősítette számomra azokat a gondolatokat, amiket a fenti, 2008-as kijelentés alapján kezdett kifejteni az Úr.

Idén (2012) az utóbbi hónapokban ismét kaptam néhány kijelentést ugyanebben a témában. Nagyon szeretem Miskolcot, és az itteni testvéreimet, ezért különösen örülök annak, hogy az elmúlt években lehetőségem volt több közösségben is szolgálni és közösséget gyakorolni, hosszabb-rövidebb ideig. Idén nyáron, amikor szellemben a miskolci kereszténység felé fordította az Úr a tekintetemet, az Ézsaiás könyvéből mutatta az aktuális akaratát Miskolcra nézve. Ennek az értelmében imádkoztam Isten népéért, és most azt kaptam, hogy osszam meg veletek:

"Figyelj rám népem: menjetek be házaitokba, zárkózzatok be szobáitokba! Rejtőzzetek el egy kis időre, amíg az Örökkévaló haragja elvonul!

Mert kijön helyéről, hogy számon kérje a föld lakóitól vétkeiket. A föld pedig felmutatja a megöltek vérét, s nem rejti el többé a meggyilkoltakat."

(Ézsaiás 26:20-21 Egyszerű Fordítás)

Az van bennem, hogy több szinten is meg fog valósulni ez a város életében. Jelenleg az Isten népére vonatkozó üzenetet osztom meg veletek, mert ezt mutatja a Szent Szellem.

Átmeneti időszak

A miskolci kereszténység számára egy átmeneti időszak van kiszabva. Sok viszontagságon, nehézségen mentünk keresztül. (Tudom, hogy nem csak Miskolcon igaz ez, de jelenleg a mi városunkkal kapcsolatban van bennem ez az üzenet elsősorban.) Ezek között a nehézségek között sajnos nem csak külső, vagy szellemi hátterű támadások voltak, hanem a saját hibáinkból és vétkeinkből fakadó belharcaink is nehezítették a helyzetet, terhelték a légkört. Még akik menteni akarták a helyzetet, ők is belesodródtak ezekbe a viszályokba, egymásnak akaratlanul is sérelmeket okozva - vezetők és vezetettek egyaránt. Ez alól sajnos én sem vagyok kivétel, de amit jó lelkiismerettel tudtam, azt igyekeztem megtenni a testvéri viszony rendezése érdekében. Tudom, sokan mások is így vannak ezzel.

Az eddigi törekvéseink ellenére sem emelkedett vissza még a miskolci kereszténység abba a korábbi állapotába, amelyben győzelemről győzelemre haladtunk annak idején. Sokkal mélyebben húzódó sebek, sérelmek és egyéb problémák várnak orvoslásra, az eltávolodott testvéri szívek egymásra találására. De az az igazság, hogy ezt magunktól nem tudjuk teljesen helyrehozni. Próbáltuk, de nem megy. Olyan falak, félelmek, "biztonsági rendszerek" épültek ki, amelyeket már csak az Úr láthat át teljesen. Vannak, amiknek egyáltalán nem örül. Vannak olyan területek, amelyek nem maradhatnak úgy, ha újra egészségesek akarunk lenni. Vannak olyan bűnök, amik nem fognak rejtve maradni, sokkal súlyosabbak, mint amit e föld elszenvedhetne. Még szentek és próféták vérét is ontották, és az Úr szavára egyszer csak felfedi a föld a megölöttek vérét. Természetesen nem fizikai értelemben történtek "gyilkosságok", de mindannyian tudjuk az Úr legközelebbi barátjának az apostoli tanítását: aki gyűlöli az atyjafiát, az mind embergyilkos.

Az Úrnak az a szándéka, hogy ebben a rövid időszakban, néhány hónapban, ne a nyilvános szolgálatok legyenek a jellemzőek a kereszténység életére, mert az Úr meg fogja tisztítani és át fogja rendezni a gyülekezetek és közösségek életét, ahogy ez el is kezdődött már, és ezt nem fogja bírni elhordozni a kereszténység, ha nyilvános szolgálatokban mozog. A házi közösségek ideje jött el, és erre buzdít most az Ézsaiás könyvének próféciája is: menjetek be házaitokba, zárkózzatok be szobáitokba! Rejtőzzetek el egy kis időre, amíg az Örökkévaló haragja elvonul!

A házi közösségek egy őszintébb, közvetlenebb légkört hordoznak, ahol a megtisztulás nyugodtabb, biztonságosabb körülmények között tud végbemenni. Szintén János tanítja: Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. (1 Ján. 1:7-9)

Biztatásul helyezte a szívemre a Szent Szellem azt az üzenetet is, amely arra utal, hogy az elkerülhetetlen ítélet  lefolyása után milyen életforma lesz jellemző a népre, amikor visszavezeti őket az Úr az elhívásuk helyére: A Babilonba hurcolt zsidóknak ezt üzente Jeremiás által: Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket. És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. És megtaláltok engem, azt mondja az Úr, és visszahozlak a fogságból, és összegyűjtlek titeket minden nemzet közül és mindama helyekről, a hová kiűztelek titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e helyre, a honnan számkivetettelek titeket.  (Jer. 29:12-14)

Azért imádkozom, hogy az előttünk álló hónapok legyenek telve Isten intenzív keresésével, teljes szívünkből. Ne feledjük: ha mi ítéljük magunkat, akkor nem ítéltetünk el. Az Úr lehetőséget ad arra, hogy minél rövidebb legyen, és minél kevesebb mozzanatból álljon ennek az átrendező ítéletnek az időszaka. De ha ítél is az Úr, azzal csak tanít bennünket. (lásd 1 Kor. 11:31-32)

Meddig tart ez?

A prófétáknak szóló egyik fő kérdés az, hogy "Meddig tart ez?" (Zsoltárok 74:9) De ahogy Ézsaiás is feltette ezt a kérdést az Úrnak az egyik legismertebb prófétai élménye során (Ézsaiás 6), csak azt a választ kapta, hogy addig, amíg a városok pusztán maradnak lakos nélkül, sőt a megmaradó tizedrész is elpusztul, de ahogy a kivágott fának megmarad a törzse, úgy azoknak az embereknek a maradéka is szent mag lesz. Nem tartom érvényesnek az "elpusztulást" a miskolci helyzetre, maximum a már említett "üzemi" működésekre nézve, de az Úr menetrendje sokszor hasonló. Ebben a konkrét helyzetben sincs bennem pontos időmeghatározás, de amit biztosan tudok: addig tart ez az átrendezés, amíg az Úr el nem éri a célját: az akadályt jelentő gyárakat, gépies keresztény működéseket kimozdítja a helyéből, hogy helyt adjon az Őáltala plántált kertek nyugodt fejlődésének, kibontakozásának. Ahhoz, hogy egyes nagy, erőteljes építmények mind elmozduljanak, esetleg az emberileg bebiztosított rendszerek elkerüljenek, ahhoz akár több hullámban is szükség lehet arra a megrázásra, "földrengésre", amit ilyenkor az Úr használ. (Zsid 12:26-29) Megrengeti a mozdíthatókat, hogy a valóban rendíthetetlen, mennyei dolgok kapjanak helyet. Miért nem egyszerre történik mindez? Akár egyetlen nagy földindulással is elintézhetné az Úr, de ő még az ítélet közben is kegyelmes, kíméletes. Igen, ő kegyelmet, ítéletet és igazságot cselekszik e földön, mert ezekben telik kedve (lásd Jeremiás 9:24). Azért teszi így, hogy ki-ki észrevegye a tennivalóját az Úr átrendező munkájában, és felkészüljön a változásokra, változtatásra, Isten céljait kiszolgálva.

Amikor megjelent Illésnek a Hóreben, akkor szélvihar, földrengés és tűz ment az Úr előtt. Az Úr módszeresen takarítja az utat maga előtt. De a végén egy halk és szelíd hang hallatszott: "Mit csinálsz itt Illés?"

Illés a barlangban volt, amíg az Úr haragja elvonult. Habár ő azért, mert először menekült, mert ember ijesztett rá (Jézabel), később az Úr angyala küldte az "ereje felett való útra", mi most az Úr figyelmeztetésére a saját helyreállásunk érdekében legyünk óvatosak. A végén pedig megszólal a szelíd, halk hang, amit tisztán hallott Illés, és amely által az Úr még erőteljesebben állította a szolgálatba, mint azelőtt, és a mennyei terv teljes véghezvitelére ki lettek jelölve a küldetésének a továbbvivői (lásd 1 Királyok 19).

Hiszem, hogy a harag elvonulása után Isten kegyelméből mi is készen fogunk állni, hogy tisztán halljuk az Úr hangját, és újra beállítson bennünket az Ő munkájába, az Ő mennyei terve és látása szerint, sőt másokat is szolgálatba fog állítani, olyan szolgálókat, akiket eddig nem láttunk, vagy alig láttunk nyilvánosan szolgálni. Végső soron azért teszi ezt a mi Urunk, hogy Krisztus Teste, Istennel járva ismét győzelmesen szolgáljon, és ismét hiteles tanúbizonysága legyen Jézus Krisztusnak.

- - -

Bejegyezte: Országh György

http://atmenet.blogspot.hu/2012/11/profetai-latas-miskolc-2012november.html?spref=fb

A kívánság

Készítette: Keresztény szépségportál

Minden kívánság potenciálisan cselekedet. Mint a tojás is. Ha melengetik, az nem marad tojás, egyszer csak elkezd csipogni és szaladni.

Cseri Kálmán

Júda oroszlánja: Légy résen!

Ismét van az Úrnak szava a Gyülekezetekhez és a Szentekhez!

„Egy álmot kaptam május másodikán, ebben az álomban egy hatalmas épület előtt álltam, több emeletes és hosszú ház volt ez.  Ebben a nagy épületben tudtam, hogy sokan laknak, de voltak benne irodák is, ahol dolgoztak emberek, ezt nem láttam, de tudtam.  Mellette volt egy kisebb, utána pedig egy magasabb épület. A kisebb házakon azt láttam, hogy az oldalainál levő tűzfalon egy – egy ember mászik fel a tűzlétrán, a nagyobb házon lévő személy magasabbra jutott, mint a kisebb épületen lévő. De a legnagyobb házra nem láttam senkit felmászni.

A mellettem lévő emberrel (nem tudom, hogy ki volt) együtt néztük ezt a látványt, és egyszer csak azt láttuk, hogy a legnagyobb ház óriási kéménye elkezdett iszonyatosan füstölni, majd mindenféle szemetek és korom, sok-sok korom jött ki ebből a kéményből. Félelmetes volt, mert elég nagy szél volt és fújta a szemetet magasra. Egy idő után már nagyon szenes, félig megégett dolgok kezdtek kijönni abból a kéményből, úgy hogy fel lehetett ismerni ezeket az anyagokat. Mindenféle székek félig megégve, kormosan kezdtek el repülni, szőnyegek, plédek, különböző szobaberendezések és fadarabok, törmelékek stb. Egyre félelmetesebb volt, amint ez a füst és korom mindent áthatott és szállt a magasba.

A mellette lévő emberek, akik a tűzfalra másztak fel, igen nagy veszélybe voltak, és azt láttam, hogy, aki a nagyobb ház oldalán mászott fel, őt eltalálta egy füstös, kormos félig megégett takaró, ami teljesen befedte őt, ahogy a szél ráfújta, és mintegy lepelt köré csavarta.

Abban a pillanatban ez az ember elvesztette az egyensúlyát, mert nem látott semmit maga körül, hátra bukott és fejjel lefele a mélybe zuhant. Mi pedig lent szörnyülködtünk és figyelmeztettük a többieket, a kisebb házakon fölfele mászókat, hogy vigyázzanak magukra, ők csak bólintottak, hogy vigyáznak, megértették.

 Félelmetes volt az egész látvány.”

Először azt hittem, hogy egy rossz álom volt csupán, de amikor elmondtam a férjemnek, ő a magyarázatot azonnal megkapta, mert neki a magyarázat ajándéka is megvan.

A Szent Szellem megmutatta, hogy a nagy ház az intézményes egyházat jelképezi, a közepes méretű ház, az intézményes egyházból kijött feltörekvő közösségeket jelentik, akik még a történelmi egyház befolyása és hatása alatt vannak. Így nem tudtak teljesen attól szellemben elszakadni, leválni. A legkisebb ház az új nemzedékhez tartozó Bibliai alapokra épülő, megújult kis közösségeket jelenti, akik már kijövetelük után a Szent Szellem vezetése alapján kezdik igei alapokon az építkezést.

A legnagyobb, füstölgő házon Isten szent tüze által elkezdődött az ítélet és egy belső megtisztítást kezdett el az Úr, ami sok esetben már látható. Minden, ami nem Istentől való és nem az Ő akarata szerint épült, megsemmisülhet, a felhalmozott, harácsolt eszközök, és az így feleslegesen annak működtetéséhez szükséges dolgok meg lesznek ítélve.

De nem csak az ítélet füstje ez, amely messziről látszik, hanem a hamis tanítások, a törvénykező beszédek és a leuraló, kárhoztató – vádló beszédek füstje is, amely rátelepedhet az onnan kijött emberekre, veszélybe sodorva ezzel őket.

Minden szolgáló számára fontos felismerni, meglátni azt, hogy mi még az életében vagy a szolgálatában az óemberi, vagy az egyházból hozott kötelék, befolyás vagy hamis szövetség. Nem elég csupán fizikailag kijönni az intézményes keretek közül, le kell építeni minden  Babiloni gondolkodást, értelmi magaslatokat, meg kell szabadulni a vallási  varázslás és a törvénykező vallás hatalmából, ami a rendszeren belül lehetetlen, vagy életveszélyes konfrontációval jár.

 A közepes házra felmászó személy, bár nem tartozik a nagy épülethez, mégis veszélybe van, mert nem történt gyökérkezelés, nem történt megtérés a bálványimádásból, a szellemi paráznaságból, a hamis tekintély gyakorlásából,a régi struktúra nyomait nem vetkőzte még le, ami a látás elvesztését okozva életveszélyt jelenthet számára. Ez szellemi halált eredményez,

de fizikai következményei is lehetnek. Látható a legkisebb épületnél levő embernél, akit nem árasztott el a füst,  a korom és a szellemi szmog, hogy fontos a szellemi éberség, a tisztán látás és hogy ne legyen befolyásolható és megalkuvó, így maradhatott talpon és juthatott előre.

Az a füst, ami elárasztotta ezt az embert, a varázslás, a kárhoztató, vádló beszédek, átkok füstje, amit nagyon fontos szellemben meglátni, és megtanulni védekezni ellene, hogy életben maradjanak.

Dánielt is be akarták vádolni Babilonban, de nem találtak nála semmilyen rést és ürügyet, ezért még az oroszlán verméből is meg tudott szabadulni természetfeletti módon, mert Isten védelme alatt volt. Legyen így az álomban említett elhívottakkal is.

Dániel 6:27-28

„Az Ő királysága megdönthetetlen, uralkodása végtelen. Ő megment, megszabadít, jeleket és csodákat tesz, égen és földön. Ő mentette meg Dánielt is az oroszlán karmából.”

Such  Attila  és Ica

http://www.judaoroszlanja.gportal.hu/gindex.php?pg=35043051

Hadd halljam hangod - Zilahi Országos Konfi 2010

Máté evangélium 19. fejezet: Isten országába csak az Úr Jézuson keresztül lehet bejutni.(revideált)

Mát. 19,1 És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket [vagyis befejezte, bevégezte az Ige szólását] elméne Galileából, és méne Júdeának határaiba [Júdea vidékére] a Jordánon túl;

Mát. 19,2 És követé őt nagy sokaság [és nagy tömeg csatlakozott hozzá, és kísérte], és [ő pedig] meggyógyítá ott őket.

Mát. 19,3 És [ekkor] hozzá menének a farizeusok [vagyis néhány farizeus lépett hozzá], kísértvén [(peiradzó): akik próbára akarták tenni] őt és mondván: Szabad, és [megengedett-e] az embernek az ő feleségét akármi [vagy bármilyen] okért elbocsátani [és elküldenie]?

Mát. 19,4 Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva [vagyis az első teremtésben] férfiúvá és asszonnyá [azaz: nővé] teremté [és alkotta] őket.      

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             

Mát. 19,5 [Majd így folytatta], és ezt mondá: Annak okáért [és ezért] elhagyja a férfiú [vagyis az ember] atyját [apját] és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté [egyetlen hússá].

Mát. 19,6 Úgy hogy [ők] többé nem kettő, hanem egy test [egyetlen hús]. Amit azért az Isten egybeszerkesztett [egybekötött, egy igába fogott], ember el ne válassza [és szét ne válassza].

Mát. 19,7 [De azok erősködtek, és] mondának néki: Miért rendelte [és parancsolta] tehát Mózes, hogy váló levelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? [Más fordítás: A farizeusok erre így feleltek: „Miért adott akkor Mózes olyan parancsot, ami megengedi, hogy egy férfi elváljon a feleségétől, ha váló levelet ad neki; Miért parancsolta hát Mózes a váló levéllel történő elbocsátást]

Mát. 19,8 [Ő kijelentette, és] Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége [azaz a szellemi érzékelés hiánya (szegényes volta)] miatt engedte volt meg néktek [Más fordítás: keményszívűségetekre tekintett; mert nem akartatok Isten tanításának engedelmeskedni], hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt.

Mát. 19,9 Mondom pedig néktek, hogy aki elbocsátja feleségét [és aki elválik feleségétől], hanemha paráznaság miatt [kivéve, ha az asszony hűtlen lett hozzá és házasságtörést követett el], és mást vesz el [feleségül], házasságtörő [az maga is házasságtörést követ el]; és aki elbocsátottat vesz el [elvált nővel köt házasságot], az is házasságtörő [az maga is házasságtörővé lesz]*

*Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Onnan pedig felkelvén (és elindulva) Júdea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket. És a farizeusok (is) hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes? Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy váló levelet írjunk, és elváljunk. És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége (azaz a szellemi érzékelés hiánya, szegényes volta) miatt írta néktek ezt a parancsolatot; De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten. Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez, És lesznek ketten egy testté! Azért (ők) többé (már) nem két, hanem egy (hús)test. Annakokáért amit az Isten egybe szerkesztett (és egybekötött), ember el ne válassza. És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől. Ő pedig monda nékik: Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el (feleségül), házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja (bocsátja) el a férjét és mással kel egybe (és máshoz megy férjhez szintén), házasságtörést követ el” (Márk. 10,1-12)

 Lukács is bizonyságot tesz a kijelentésről: „Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik (vagyis házasságtörő); és valaki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik (az szintén házasságtörő)” (Luk. 16,18)

A kijelentés fontossága miatt újra és újra megismétli az Úr: „Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja [és elküldi] feleségét [és elválik feleségétől], adjon néki elválásról való levelet. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét [és aki elválik a feleségétől], paráznaság okán kívül [a paráznaság esetét kivéve], paráznává teszi azt [és okot ad neki a házasságtörésre; házasságtörővé teszi]; és aki elbocsátott asszonyt vészen el [feleségül; és összeházasodik vele], paráználkodik [az is házasságot tör]” (Mát. 5,31-32)

Az Úr az apostolon keresztül folytatja a kijelentést: „Azoknak pedig, akik házasságban vannak, [házasságban élnek; akiknek van házastársuk] hagyom [és parancsolom; rendelem; utasítást adok] nem én, hanem az Úr, hogy az asszony [vagyis a feleség] férjétől ne(hogy) elváljék. [és a feleség ne hagyja el férjét]. Hogyha pedig elválik is, [vagy ha mégis elhagyná] maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg [rendezze el a nézeteltérést] férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. [nehogy elhagyja]” (1 Kor. 7,10-11)

„Mert a férjes asszony, míg él a férj [vagyis a férfi] ehhez van kötve [és összekapcsolva] törvény szerint. [hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [feloldoztatott] az asszony a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának [házasságtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy. Ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, [és megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [vagyis házasságtörő], ha más férfihoz megy” (Róm.7,2-3)

Ugyanis: „Tisztességes minden tekintetben a házasság (és legyen megbecsült mindenki előtt) és a szeplőtelen házaságy (és a házasélet legyen tiszta); a paráznákat pedig és a házasságrontókat (a házasságtörőket) megítéli az Isten” (Zsid. 13,4)  

„És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még szellem. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! Gyűlölöm (és megvetem) azt, aki elválik feleségétől - mondja az ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak (és gonoszság) tapad ruhájára - mondja a Seregek Ura. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek! (Malak. 2,14-16)

Mert aki házasság – vagyis szövetségtörő – lesz, azaz: „Aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. …a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz…” (Péld. 2,17-19)

Mert Isten kezdettől így: „Teremté … az Isten az embert az ő képére (a maga képmására), Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket” (1 Móz. 1,27)

„Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy (hús)testté” (1 Móz. 2,24)

Mát. 19,10 Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga [ha ilyen a férfi (az ember) helyzete (és ügye); Ha ilyen felelőssége van a férfinak] az asszonnyal [és az asszony iránt], nem jó [és nem hasznos dolog, nem célszerű (és nem érdemes, és nem előnyös, sőt nem tanácsos) mert nem éri meg] megházasodni.

Mát. 19,11 Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be [Nem mindenki képes elfogadni ezt a tanítást; Nem mindenkiben van helye (és ad teret) ennek az igének; Nem mindenki érti meg] ezt a beszédet [ezt a dolgot (logoszt: igét], hanem akinek (meg)adatott [Istentől, csak az fogja ezt fel, akiknek képesség adatott annak befogadására]*

*Az apostol megvallása, és egyben kijelentés a nőtlenségről, az önmegtartóztatásról: „Mert szeretném, [és akarnám] ha minden ember [ha minden férfi] úgy volna, [és olyanok volnátok] mint én magam is. De kinek-kinek tulajdon [vagyis saját, külön] kegyelmi ajándéka  vagyon Istentől [vagyis mindenkinél másképpen nyilvánul meg a kegyelem], egynek így, másnak pedig úgy . Csak amint kinek-kinek adta (vagyis kiosztotta) az Isten, [mindenki úgy éljen, ahogy az Úr kiosztotta a Szent Szellem megnyilvánulását] amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden [vagyis az összes] (kihívott)gyülekezetben [eklézsiában] ekképpen [és így] rendelkezem” (1 Kor. 7,7.17)

Mát. 19,12 Mert vannak heréltek [vagyis olyan férfiak,akik nemzésre alkalmatlanok, akik képtelenek a házasságra, eunuchok; (eunúkhosz): önmegtartóztató életű, nőtlenül élő férfi], akik anyjuk méhéből születtek így [és akik már eleve úgy születtek, hogy nem képesek a házaséletre]; és vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki [és van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná, képtelenné]; és vannak heréltek [vagyis nemzésre alkalmatlanok], akik maguk herélték ki (ön)magukat [akik maguk döntöttek úgy, hogy alkalmatlanok lesznek a házaséletre, és önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná] a mennyeknek országáért [az Egek (Istenének) Királysága miatt]. Aki beveheti, vegye be [és aki el tudja fogadni, fogadja el; aki képes arra, hogy ennek az igének helyet adjon, az adjon neki helyet; aki képes ezt felfogni, fogja fel]*

*Az apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek (és hogy gond ne terheljen titeket). Aki házasság nélkül van (aki nőtlen), arra visel gondot, ami az Úré (és az az Úr dolgaival törődik), mi módon kedveskedhessék (és hogyan legyen tetszésére) az Úrnak; Aki pedig feleséget vett (és megházasodott), a világiakra visel gondot (az a világi dolgokkal törődik), mi módon kedveskedhessék (és hogyan legyen tetszésére) a feleségének. Ezért élete megosztott….” (1 Kor. 7,32-33)

Mát. 19,13 Ekkor [és abban az időben] kis gyermekeket hoznak hozzá, hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálják [elutasították, elparancsolták őket; és korholták, mert ellenezték] vala azokat [és rájuk szóltak; megszidták ezeket az embereket].

Mát. 19,14 Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek [és hagyjátok a kisdedeket hozzám jőni], és ne tiltsátok meg nekik [és ne akadályozzátok], hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa [az Egek Istenének királysága, akik olyanok, mint ezek a kisgyermekek].

Mát. 19,15 És kezeit reájuk vetvén, eltávozék onnét [és azzal rájuk tette kezét, és tovább indult]*

*Márk bizonyságtétele így hangzik: „Ekkor (kis)gyermekeket hoznak hozzá, hogy illesse meg (és érintse meg) őket; a tanítványok pedig (rájuk szóltak), és  feddik vala azokat, akik hozzák. Jézus pedig ezt látván (és ezt észrevéve), haragra gerjed és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a (kis)gyermekeket és ne tiltsátok el (tőlem) őket; mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint (kis)gyermek, semmiképpen sem megy be abba. Aztán ölébe vevé (és átölelte) azokat, és kezét rájuk vetvén, megáldá őket” (Márk. 10,13-16)

Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Vivének pedig hozzá kisgyermekeket is, hogy illesse (és megérintse) azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, (rájuk szóltak), és megdorgálák azokat. De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kisgyermekek én hozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el (és ne akadályozzátok) őket; mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint (egy kis)gyermek, semmiképpen nem megy be abba” (Luk. 18,15-17)

Amikor Nikodémusz az Úr Jézushoz megy, az Úr Jézus válasza világítja meg, hogy az előzőekben milyen kisgyermekeket példáz Ő: „Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan (és felülről) nem születik, nem láthatja (meg) az Isten országát. Monda néki Nikodémusz: Mi módon (és hogyan) születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é (és megszülethetik ismét)? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld (és ne csodálkozz), hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,3-7)

És Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Hozzátok azonban, testvérek, [vagyis atyámfiai] nem szólhattam [és nem beszélhettem] úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez. [g.: szarkikosz: jelentése: hús; húsból való; földi; Azok a már megtért emberek, akiket még a „hús”, és nem a szellem irányit, vezet]. Mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban [kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok]. Tejjel tápláltalak [itallal öntöztelek, és átitattalak] titeket, nem kemény eledellel, [és nem szilárd étellel] mert még nem bírtátok volna el. [mert nem voltatok még elég erősek; mert nem volt lehetséges számotokra, amíg nem voltatok felruházva a Szent Szellem erejével]. Sőt még most sem bírjátok el [még most sem vagytok elég erősek]. Mert még (hús)testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység [féltékenység; vetélkedés; versengés] és viszálykodás [civódás; vita; visszavonás; (meghasonlás, széthúzás, és megosztás] van közöttetek, nem (hús)testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?” (1Kor 3,1-3)

 Péter apostolon keresztül tovább szól az Úr: „Levetvén azért (hát vessetek el, és tegyetek félre) minden gonoszságot (romlottságot, rosszindulatot), minden álnokságot (ármánykodást) (ravaszságot, csalást, , körmönfontságot), képmutatást (megtévesztést, színlelést), irigykedést (rosszakaratot, becsmérlést, féltékenységet), és minden rágalmazást (megszólást, és gonosz beszédet). Mint most született csecsemők (gyanánt), a tiszta (a csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten igéje) után vágyakozzatok (epekedjetek, és nagyon vágyódjatok), hogy azon növekedjetek. (hogy általa növekedjetek az üdvösségre) (amíg majd megmenekültök)” (1Pét 2:1-2)

Mát. 19,16 És ímé hozzá jövén [és Jézus elé járult] egy ember, és monda néki: Jó mester [vagyis Tanító], mi jót cselekedjem [és milyen jó dolgot kell tennem ahhoz; milyen jótettet hajtsak végre], hogy örök életet nyerjek?

Mát. 19,17 Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy [vagyis csak egyedül] az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd [és őrizd] meg a parancsolatokat. [Más fordítás: Jézus megkérdezte tőle: „Miért kérdezed tőlem azt, hogy mi a jó? Egyedül Isten jó. Ezért tartsd meg Isten parancsolatait, utasításait, ha örök életet akarsz kapni]

Mát. 19,18 Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál [vagyis ne kövess el házasságtörést]; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy [ne tanúskodj hamisan];

Mát. 19,19 Tiszteld atyádat [vagyis apádat] és anyádat; és: Szeresd [vagyis Isten szerinti szeretettel szeresd] felebarátodat, [vagyis embertársaidat, a legközelebbi szomszédodat, és a másik embert, úgy], mint tenmagadat.

Mát. 19,20 [Erre kijelentette, és] monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam [és megőriztem] ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? [Mi hiányom van még; Mit kell még tennem]?

Mát. 19,21 Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat [mindenedet, amid van], és oszd ki [az árát] a szegényeknek [és add a koldusszegényeknek; oszd szét a nincstelenek között]; és [ezáltal] kincsed lesz mennyben; és [azután] jer és kövess engem [Más fordítás: Jézus ezt felelte neki: „Akarod a végső célt elérni? (végcélba akarsz jutni), Eredj el, add el vagyonodat, oszd el a szegényeknek s kincsed lesz a mennyben. Azután jer, kövess engem].

Mát. 19,22 Az ifjú pedig e beszédet [ezt a szót, ezt az Igét] hallván, elméne [és eltávozott] megszomorodva; mert sok jószága vala [mert nagyon gazdag volt; nagy vagyona, sok szerzeménye volt]*

*Márk bizonyságtétele: „És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem (és mit tegyek), hogy az örökéletet elnyerhessem? Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy (és ne tanúskodj hamisan,), kárt ne tégy (és ne károsíts meg senkit); tiszteljed atyádat és anyádat. Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van (és egy valami hiányzik még belőled); eredj el, add el minden vagyonodat (amid van), és add (és oszd szét) a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és (azután) jer, kövess engem, felvévén a keresztet (az igazi keresztyén élet önmagunk halálra adása. Ezért a kereszt az önmegtagadás, és mindannak, ami a világban van, és az önfeláldozás jelképe). Az pedig elszomorodván e beszéden (és a válasz miatt elborult az ember arca), elméne búsan (és szomorúan távozott); mert sok jószága vala (mert nagy vagyona volt)” (Márk. 10,17-22)

 Lukács is bizonyságot tesz a történetről: „És megkérdé őt egy főember (egy előkelő ember), mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy (és ne tanúskodj hamisan); tiszteld atyádat és anyádat. Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van (minden vagyonodat), és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és (azután) jer, kövess engem. Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala” (Luk. 18,18-23)

Az apostolokon keresztül világítja meg a Szent Szellem az Úr Jézus kijelentését: „Az a parancsolatunk is van Őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát (a testvérét) is. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk” (1 Ján. 4,21-5,2)

„Mert az egész törvény ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14)

Mát. 19,23 Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag [ember] nehezen [bajosan, és kelletlenül] megy be [és nehéz bejutnia] a mennyeknek országába. [a mennyek, Istenének királyságába]

Mát. 19,24 Ismét [és újra csak azt] mondom pedig néktek: Könnyebb [és fáradság mentesebb, egyszerűbb] a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

Mát. 19,25 A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala [és nagyon megdöbbentek, meglepődtek, megrendültek; és igen csodálkoznak], mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát [ki menekülhet meg akkor]?

Mát. 19,26 Jézus pedig rájuk tekintvén [beléjük nézett, és] monda nékik: Embereknél [vagyis emberek szerint ez képtelenség, erre senki sem képes] ez lehetetlen [és lehetetlenségnek tűnik], de Istennél [és Isten mellé állva, Isten szemében] minden [és mindez] lehetséges. [Más fordítás: Jézus rájuk nézett, és ezt mondta: „Az emberek semmit sem tudnak ezért tenni. Istennek viszont minden lehetséges*

*Márk bizonyságtétele: „Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van (akik gazdagok)! A tanítványok pedig álmélkodnak (és megdöbbentek) az ő beszédén (az Ő szavain); de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, akik a gazdagságban (akik a vagyonban) bíznak, az Isten országába bemenni (bejutni)! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni. Azok pedig még inkább álmélkodnak (ÉS megrökönyödtek) vala, mondván maguk között (és ezt kérdezgették egymás közt): Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél (és az embereknek) lehetetlen, de nem az Istennél (de nem az Istennek); mert az Istennél (az Istennek) minden lehetséges” (Márk. 10,23-27)

 Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk (vagyonuk) van! Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni. Akik pedig ezt hallották, mondának: Ki üdvözülhet tehát? Ő pedig monda: Ami embereknél (és az embereknek) lehetetlen, lehetséges az Istennél (és az Istennek)” (Luk. 18,24-27)

Ezért így int az apostol: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe (és csapdába) és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe (és pusztulásba) és romlásba merítik (romlásba döntik). Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek (vagyis egyesek) eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal (és sok fájdalmat okoztak önmaguknak)” (1 Tim. 6,9-10)

„Menjetek [lépjetek] be a szoros [szűk, keskeny] kapun [az örök életre]. Mert tágas [és széles] az a kapu és széles [lapos, sík, tág] az az út, amely a veszedelemre [a romlás, pusztulás, teljes feloldódásba] visz [és félre vezet], és sokan vannak, akik azon járnak [és rajta mennek be]. Mert szoros [és szűk, keskeny] az a kapu és keskeny [és szoros] az az út, amely az (örök)életre visz, és kevesen [és csak néhányan] vannak, akik megtalálják azt [és rátalálnak, rálelnek arra]^” (Mát. 7,13-14)

Az Úr Jézus újra figyelmeztet, elmondva az okokat, amelyek miatt nem tudnak az emberek a szoros kapun bemenni: (a szellemi gazdagság, vagy akik jobban ragaszkodnak a világi vagyonukhoz): „Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-e akik üdvözülnek? Ő pedig monda nékik: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek (és akarnak majd) bemenni és nem mehetnek (de nem tudnak). Mikor már (és attól kezdve, hogy) a gazda (a ház ura) felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk (az ajtót); és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti” (Luk. 13,23-25)

Csak az Úr Jézuson keresztül lehet bejutni: „Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi/t (jelent) az, amit szól vala nékik. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam (át) megy be, megtartatik (vagyis üdvözül) és bejár és kijár majd, és legelőt talál” (Ján. 10,6-7.9)

A Szent Szellem kijelentése arról, hogy kik mehetnek be, 1. (csak a megigazultak mehetnek be): „Nyissátok meg nékem az igazságnak (vagyis a megigazulásnak) kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat (és hálát adjak)! Ez az ÚR kapuja: igazak (vagyis megigazultak) mehetnek be rajta” (Zsolt. 118,19-20).

  2. És csak az Ige megőrzői: „Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon (és hadd jöjjön be) az igaz (vagyis a megigazult) nép, a hűség (alétheia: a valóság = Ige) megőrzője (mely hűséges maradt)” (Ésa. 26,2).  

3. És akik az Úr Jézus vérével megmosottak: „Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek (vagyis a hitetlenek) és a bűbájosok (és a varázslók), és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és szólja (és cselekszi) a hazugságot (a valótlanságot)” (Jel. 22,14-15)

De először: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek (és a bizonyságoknak) akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, (és félretéve minden akadályt) és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal (és kitartással) fussuk meg az előttünk levő pályát (az előttünk levő küzdő tért)” (Zsid 12,1)

Mert:„Ezt mondja az Úr: Vigyázzatok magatokra, és ne hordjatok terhet szombat-napon, se Jeruzsálem kapuin be ne vigyetek!” (Jer. 17,21)

Nehémiás ezt úgy oldja meg, hogy: „Amikor a nyugalom napja előestéjén árnyék borult Jeruzsálem kapuira, megparancsoltam, hogy zárják be az ajtószárnyakat. Azt is megparancsoltam, hogy ne nyissák ki azokat, amíg el nem múlt a nyugalom napja. Néhány legényemet a kapukhoz állítottam, hogy ne jusson be semmiféle teher a nyugalom napján” (Nehem. 13,19)

[De: Volt egy szűkkapu a városba vezető úton, ahol a tevét előbb le kellett málházni, s csak azután mehetett be a városba, ha a nagy kaput már zárva találták. Így a világi gazdagságot, a világ szerinti gondolkodásmódot is le kell vetni, vagyis a bejutáshoz „le kell málházni”] De az Úr meg tudja oldani ezt a problémát is: „Avagy az Úrnak (és az ÚR számára) lehetetlen-é valami?” (1 Móz. 18,14)

„Mert az Istennél semmi sem [és nincs olyan dolog amely] lehetetlen [mert Isten egyetlen szava (réma: kijelentése; pl. egy személyre szóló kijelentése) sem hiúsulhat meg]” (Luk. 1,37)

És Isten nem változott: „Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál (és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál)” (Jób. 42,2)

Jeremiás megvallása: „Ah, ah, Uram Isten! Ímé te teremtetted (Te alkottad) a mennyet (az eget) és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett (és kinyújtott) karoddal, és semmi sincs lehetetlen előtted  (és Neked)!” (Jer. 32,17).

Mát. 19,27 Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk [velünk mi lesz, mi lesz hát a jutalmunk;]?

Mát. 19,28 Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjászületéskor, amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe [és helyet foglal dicsőségének trónján], ti is beültök majd tizenkét királyi székbe [és ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon], és [s így] ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét [vagyis törzsét].

Mát. 19,29 És aki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen [és százszor annyit kap vissza], és örökség szerint nyer örök életet [százszorosát kapja vissza és örök életet / vagyis egy természetfeletti létformát, az életnek egy más létezési formáját kapja *

*Márk is bizonyságot tesz az Urat követőknek tett ígéretről: „És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangéliumért, Aki száz annyit ne kapna most ebben az időben (és ebben a világban), házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldöztetésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet vagyis egy természetfeletti létformát, az életnek egy más létezési formáját” (Márk. 10,28-30)

Lukács bizonyságtétele így hangzik: „És monda Péter: Ímé mi mindent (és mindenünket) elhagytunk, és követtünk téged! Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, Aki sokszorta többet (vagyis sokszorosát) ne kapna ebben az időben (és ebben a világban), a jövendő világon pedig, örök életet, vagyis egy természetfeletti létformát, az életnek egy más létezési formáját” (Luk. 18,28-30)

Mert: „Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben (vagyis kísértéseimben); Én azért adok néktek (és rátok hagyom a királyságot), miképpen az én Atyám adott nékem országot (és rám hagyta azt), Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét (vagyis törzsét)” (Luk. 22,28-30)

„Ti azért bátorságosok (és erősek) legyetek, kezeiteket le ne eresszétek (és ne lankadjatok el), mert a ti munkátoknak (és tetteiteknek) jutalma van” (2 Krón. 15,7)

 Mert: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe (az én trónusomon) üljön velem (együtt), amint én is győztem és ültem, és ülök az én Atyámmal (együtt) az ő királyiszékében (az ő trónusán)” (Jel. 3,21)

És: „… ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek (a régire nem is emlékeznek, és senkinek), még csak észbe sem jutnak; Ezért örüljetek (és vigadjatok) és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az ő népét örömmé (és örömre)” (Ésa. 65,17-18)

János apostolnak megadatott, hogy lássa az új teremtést: „Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala (és a tenger sincs többé). És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony” (Jel. 21,1-2)

Mát. 19,30 Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők*

*És: „… lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak” (Mát. 20,16)

És így folytatódik a kijelentés: „Mert sokan vannak a hivatalosok (az elhívottak); (klétosz: elhívott: azokra vonatkozik, akiket meghívtak és elfogadták a meghívást), de kevesen a választottak” (Mát. 22,14)

Minden ember hivatalos, de akik nem fogadták be az evangéliumot: „Hogy kárhoztattassanak mindazok (hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket; krinó: elítél; végleg elmarasztal; kimondja a végső ítéletet, az egyén kárára, veszteségére. A görög fogalom mondanivalója: kárt hozó valami, vagyis: az ördögöt illető ítélet alá esik), akik nem hittek az igazságnak (alétheia: Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG = Isten Igéje), hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban (a hamisságban). Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai (testvéreim), akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Szellem szentelésében (és megszentelő munkája) és az igazság hitében (és az igazságba vetett hit által); Amire elhívott titeket a mi evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére (hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében)” (2 Thess. 2,12-14)

És mindazokhoz, akik befogadták az evangéliumot, így szól a Szent Szellem: „Tudván, Istentől szeretett atyámfiai (testvéreink), hogy ti ki vagytok választva (hogy választottak vagytok)” (1 Thess. 1,4)

 És minden kereszténynek ez az üzenet: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekben (mennyei világának minden szellemi áldásával) a Krisztusban, A szerint, amint magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által” (Eféz. 1,3-4)

 „Aki megtartott minket és (Ő) hívott (el) szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint (és alapján), hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte (még az idők kezdete előtt)” (2 Tim. 1,9).

 Hát: „… öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust…” (Róm. 13,14)  „…

mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek” (Kol. 3,12)

Jézus én Néked hódolok