Mát. 15,1 Akkor [abban
az időben] írástudók [és
törvénytanítók, törvénymagyarázók]
és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, [és megkérdezték] mondván:
Mát. 15,2 Miért [nem
tartják meg, miért hanyagolják el],
és hágják át [és szegik meg] a te tanítványaid a vének rendeléseit [az ősök hagyományát, és tanítását]? Mert
nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak [vagyis étkezés előtt].
Mát. 15,3 Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért
hágjátok át [és miért szegitek meg, és
miért nem tartjátok meg] az Isten parancsolatját [rendeletét, utasítását] a
ti rendeléseitek által [a ti
hagyományotok miatt, és kedvéért]?
Mát. 15,4 Mert Isten parancsolta ezt, mondván:
Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza [sértegeti, gyalázza, rosszat mond rá,
átkozza, gonoszul beszél, becsmérel,
ócsárol], halállal lakoljon [vagyis
bűnhődjék; továbbá: azt, aki gonoszat
mond atyjára vagy anyjára, ki kell végezni].
Mát. 15,5 Ti pedig ezt mondjátok [és azt tanítjátok]: Aki atyjának vagy
anyjának ezt mondja: Templomi [vagyis
áldozati, fogadalmi] ajándék [és
adomány] az, amivel megsegíthetlek [amivel
segíthetnék rajtad, és amivel
hasznodra lehetnék, és ami tőlem neked járna, annak nem kell apját támogatnia].
Az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját [mert azt ebben az esetben: nem köti a
parancsolat, hogy tisztelje apját és anyját].
Mát. 15,6 És [érvénytelenítettétek,
hatálytalanítottátok; semmibe veszitek; megsemmisítitek, megfosztottátok
hatalmától, és] erőtlenné tettétek [így
és meghiúsítjátok; kijátsszátok] az Isten parancsolatját [igéjét, rendeletét, utasítását] a ti rendeléseitek [hagyományotok] által*
*Márk is bizonyságot tesz a történtekről, további részletekkel kiegészítve:
„És hozzá (és köréje) gyűlnek a farizeusok és némelyek (és
néhányan) az írástudók közül, akik
Jeruzsálemből jöttek vala. És látván (és észrevéve), hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges (vagyis
tisztátalan), azaz mosdatlan kézzel
esznek kenyeret (és étkeznek), panaszkodnak.
Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve (addig) nem esznek, hanemha kezüket erősen megmossák
(egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományaihoz). És piacról jövén (és amikor hazamennek) sem esznek (addig), ha meg nem mosakodnak. És sok egyéb (és más) is van, aminek megtartását (hagyományként) átvették (és őriznek, amilyen például), poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak (vagyis
fekhelyeknek) megmosását. Azután
megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid
nem járnak (és nem élnek) a régiek
rendelése (és a vének hagyományai) szerint,
hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret (és miért étkeznek tisztátalan
kézzel)? És monda nékik (Jézus): Az Isten parancsolatját szépen félre
teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg (hogy a helyébe
állíthassátok a magatok hagyományait). Mert
Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját
szidalmazza (és gyalázza), halállal
(bűnhődjék, és) haljon meg. Ti pedig azt
mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz:
templomi, vagyis áldozati ajándék) az,
amivel megsegíthetnélek: Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával
valami jót tegyen. Eltörölvén (és így érvénytelenné téve) az Isten beszédét (igéjét) a ti rendelésetekkel (a ti
hagyományotokkal), amelyet rendeltetek (és
amelyet továbbadtatok). És sok effélét (és
más ehhez hasonlót) is cselekesztek (és
tesztek)” (Márk. 7,1-5.9-13)
Lukács bizonyságtétele szerint így
folytatódik a történet: „Beszéd közben
pedig (arra) kéré őt egy farizeus,
hogy ebédeljen nála. Bemenvén azért, leült enni (és asztalhoz telepedett). A farizeus pedig mikor ezt látta,
elcsodálkozék, hogy ebéd előtt előbb nem mosdott meg. Monda pedig az Úr
néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok;
de a belsőtök rakva ragadománnyal (és
telve vagytok rablásvággyal) és
gonoszsággal. Bolondok (és esztelenek), aki
azt teremtette, ami kívül van (és aki megalkotta a külsőt), nem ugyanaz teremtette-é azt is, ami belül
van (nem Ő alkotta-e meg a belsőt is)? Csak adjátok (azt oda) alamizsnául,
ami benne van (vagyis ami belül van);
és minden tiszta lesz néktek” (Luk. 11,37-41)
(vagyis: ha könyörület és szánalom indít az alamizsnaadásra, akkor
minden tiszta, mert a görög szöveg így hangzik: (eleémoszüné): 1) részvét,
szánalom, könyörületesség. 2) jótékonyság; adomány; >(katharosz): 1) tiszta, mocsoktalan.
2) érintetlen. 3) zavartalan, akadálytalan, (átvitt ért.) világos. 4)
vegyítetlen, hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű. 5) hibátlan, bűntelen,
ártatlan. 6) őszinte, romlatlan, becsületes; a szívükben (szívükre nézve)
tiszták>)
Pedig Isten megparancsolta, hogy: „Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én
parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a
ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok néktek” (5 Móz. 4,2)
Mert: „Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának
(aki a prófécia eme könyvének) beszédeit
hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti
Isten arra. És ha valaki elvesz e
prófétálás könyvének beszédeiből (e prófétai könyv igéiből), az Isten annak részét eltörli az élet
könyvéből (és attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából). És a szent városból, és azokból, amik e
könyvben megírattak” (Jel. 22,18-19)
Ezért: az Úr Jézus így
figyelmezteti az Övéit: „Őrizkedjetek [és óvakodjatok; tartsátok
szemmel; figyeljetek oda, ügyeljetek] pedig
a hamis [az ál- a látszat, a hazug)] prófétáktól/ra,
akik juhoknak ruhájában [vagyis
báránybőrben; bárány-külsőben] jőnek
hozzátok, de belől ragadozó farkasok”
(Mát. 7,15)
Mert: „Valaki azért csak egyet is megront [eltöröl; felbont; elhagy;
semmissé tesz, megcáfol, érvénytelenít] e
legkisebb parancsolatok [és rendeletek, utasítások] közül és úgy tanítja az embereket. A mennyeknek országában [a
mennyeknek királyságában] a legkisebb
lészen. Valaki pedig cselekszi [megtartja; megteszi; teljesíti] és úgy tanít, az a mennyeknek országában
[és királyságában] nagy lészen” (Mát. 5,19)
Az apostol is így figyelmezteti a
mindenkori hívőket: „Meglássátok, hogy
senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [és rabul ejt valaki a tudományon keresztül, üres félrevezető szavakon át] a bölcselkedés és üres csalás által [és
megtévesztéssel], mely emberek rendelése szerint, a világ
elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való, (és hiú, és üres). [Más
fordításban: Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (világi) bölcselkedéssel és hamis
tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig
Krisztuson]” (Kol. 2,8)
És ezt a parancsolatot is
megváltoztatták a vallásos zsidók, előképül és figyelmeztetésül a Krisztus
népének: „Tiszteld atyádat és anyádat
(amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened;), hogy hosszú ideig élj (és jó dolgod lehessen) azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked” (2
Móz. 20,12; 5 Móz. 5,16)
Mert „Aki megveri (vagy valaki szidalmazza, vagy gyalázza, vagy
ócsárolja) az ő atyját vagy anyját,
halállal lakoljon (és bűnhődjék; vére rajta)” (2 Móz. 21,15; 3 Móz. 20,9)
És: „Aki az ő atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke
(vagyis mécsese) a legnagyobb
sötétségben” (Péld. 20,20)
Mert: „Átkozott, aki kevésre becsüli (és gyalázza) az ő atyját vagy anyját! És mondja az egész nép: Ámen” (5 Móz. 27,16)
Hanem: „Hallgasd a te atyádat, aki nemzett téged; és meg ne utáld (és ne
vesd meg) a te anyádat, mikor megvénhedik
(ha megöregszik)” (Péld. 23,22)
És Pál apostolon keresztül így hangzik a figyelmeztetés
Krisztus népének: „Ti gyermekek szót
fogadjatok (és engedelmeskedjetek) a
ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz (és ez a helyes). Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat,
(ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez:) Hogy jól legyen néked dolgod (vagyis
hogy jó dolgod legyen) és hosszú életű
légy e földön” (Eféz. 6,1-3)
Mát. 15,7 Képmutatók [kétszínű színészkedők], igazán [és
helyesen, találóan] prófétált
felőletek [vagyis rólatok] Ézsaiás,
mondván:
Mát. 15,8 Ez a nép szájával közelget [és
közeledik] hozzám, és ajkával [csak formálisan] tisztel
engemet; szíve [a bensője] pedig [messze] távol van tőlem [vagyis
távol tartja tőlem a szívét].
Mát. 15,9 Pedig hiába tisztelnek engem [(matén): hasztalanul, eredménytelenül; ostobán, tévesen hamisan tisztelnek],
ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai*
*Márk bizonyságtétele így hangzik: „Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán (és találóan) jövendölt (vagyis prófétált) felőletek (és rólatok), képmutatók felől Ézsaiás próféta, amint meg
van írva: Ez a nép (csak) ajkaival
tisztel engem, a szívük (vagyis a bensőjük) pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly
tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. Mert az Isten
parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg (és az emberek
hagyományához ragaszkodtok), korsóknak és
poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek” (Márk. 7,6-8)
Ézsaiás így prófétált erről: „És (így) szólt az Úr: Mivel
e nép (csak) szájjal közelget (és
közeledik) hozzám, és csak ajkaival
tisztel (és dicsőít) engem, szíve
(vagyis a bensője) pedig távol van tőlem,
úgy hogy irántam való félelmük (vagyis az istenfélelme pedig csupán) betanított emberi parancsolat lőn. Ezért én is csodásan cselekszem ismét e
néppel, nagyon csodálatosan (és én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy
csodálkozni fog, igen csodálkozni), és
bölcseinek bölcsessége elvész (és vége lesz), és értelmeseinek értelme eltűnik (és homályos marad)”
(Ésa. 29,13.14)
Ezékiel is erről prófétál, ami egyben figyelmeztetés is
Krisztus népének: „És te, embernek fia, néped
fiai beszélgetnek felőled (és Rólad) a
falak mellett s a házaknak ajtaiban (és kapuiban). És egyik a másikkal szól (és így beszélgetnek maguk közt
egymással), kiki az ő atyjafiával,
mondván: Jertek (és gyertek csak), kérlek,
és halljátok (és hallgassátok): micsoda
beszéd (miféle ige) az, amely az
Úrtól jő ki? És (azután) eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott
jőni (mintha népgyűlésre jönnének), s
oda ülnek elődbe, mint az én népem (vagyis odaül eléd az én népem), és hallgatják beszédedet, de nem cselekszik
(és nem a szerint élnek). Hanem
szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra, (és pajzán dallá lesz az a
szájukban) szívük (és az eszük) pedig nyereség után jár. És ímé, te olyan
vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó
hegedűs (Csak ennyi vagy nekik: Pajzán dalok énekese, akinek szép a hangja,
és jól pengeti a lantot); csak hallják
(hallgatják) beszédedet, de nem
cselekszik azokat (és nem a szerint élnek)” (Ezék. 33,30-32)
Pedig: „A parancsolatnak vége (és célja) pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz (képmutatás
nélküli) hitből való (fakadó) szeretet. Melyektől némelyek eltévelyedvén (elfordultak
ezektől), és hiábavaló beszédre hajlottak
(és üres fecsegésre adták magukat): Kik
törvénytanítók akarván lenni, (de) nem
értik, sem (azt) amiket beszélnek,
sem amiket erősítgetnek (amit bizonygatnak)” (1 Tim. 1,5-7)
„E bizonyság (és
ez a vélemény) igaz: annakokáért fedd
őket kímélés nélkül, hogy a hitben épek legyenek (hogy egészséges legyen a
hitük). Nem ügyelvén zsidó
mesékre (és ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, mítoszokkal), és az igazságot megvető (és az
igazságtól elfordult) emberek
parancsolataira/val. Minden tiszta a tisztáknak: de a
megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett (sőt
szennyes) azoknak mind elméjük, mind
(a) lelkiismeretük. Vallják, hogy Istent
ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy utálatosak és hitetlenek
(és engedetlenek) és minden jó
cselekedetre méltatlanok (és teljesen alkalmatlanok)” (Tit. 1,13-16)
Mát. 15,10 És előszólítván a sokaságot [és magához hívta a tömeget], monda
nékik: [figyeljetek rám], és
halljátok és értsétek meg [és lássátok
be, amit mondok]:
Mát. 15,11 Nem az fertőzteti meg [nem az szennyezi be, és teszi tisztátalanná] az embert, ami a
szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg [az szennyezi be, és teszi tisztátalanná] az embert*
*A vallásos embereknek – akik csak beszélnek az Úr Jézusról, de nem
fogadták be, és a szívükben nem Ő él, azoknak – azt mondja az Úr: „Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [és ivadékai], mi módon [és hogyan] szólhattok jókat [és hogy is volnátok
képesek jót beszélni], holott gonoszak
[rossz, káros, semmirekellő,
hitványak] vagytok? Mert a
szívnek teljességéből [és bőségéből] szól
a száj [Más fordítás: Mert amivel csordultig van, amitől túlárad a szív,
azt szólja a száj]. De mondom néktek:
Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért
[(réma): mondás,
megnyilatkozás, Ige], amit
beszélnek [és amit valaha kimondanak] az
emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [(logosz): szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés,
állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet;
utasítás, parancs] ismertetel [és nyilvánítanak] igaznak [a szavaid alapján igazulsz
meg]. És a te beszédidből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek
fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet]”
(Mát. 12,34.36-37)
Pál apostol vallástétele: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr
Jézusban, hogy semmi [vagyis egyetlen
egy (férfi, nő vagy dolog)] sem tisztátalan [beszennyezett;
közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában:
hanem bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki
tisztátalannak tartja. [mert ha valaki valamit beszennyezettnek
gondol, annak az, beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14)
Mert: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek
semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett (sőt szennyes) azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15)
„Mert Istennek minden
teremtett állata (minden teremtménye) jó,
és semmi sem meg/el/vetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert
megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által” (1 Tim. 4,4-5)
Mát. 15,12 Akkor hozzájárulván az ő tanítványai,
mondának néki: Tudod-e, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak [és felháborította őket amit mondtál, és
belebotlottak a beszédedbe (logosz:
az Igédbe) és tőrbe estek, amikor azt meghallották]?
Mát. 15,13 Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta [és minden növény], amelyet nem az én
mennyei Atyám plántált [amit nem Ő
ültetett, gyökerestül] kitépetik [és
tövestül kiszaggattatik, és kivész, mert
ki fogják gyomlálni].
Mát. 15,14 (És Ő ezt felelte rá)
Hagyjátok őket [ne is törődjetek
velük]; vakoknak [vagyis
világtalanoknak] vak vezetői ők [és
vak létükre, vakokat vezetnek]: ha pedig vak vezeti a vakot [és mutatja az utat a világtalannak],
mind a ketten a verembe [vagy a gödörbe]
esnek*
*Már a próféták szóltak erről: „Mert
e nép vezérei hitetőkké lettek (tévútra vezették ezt a népet), és akiket vezettek, (megzavarodtak, és) elvesztek” (Ésa. 9,16)
Mert: „… az értelmetlen nép elbukik (és el
kell pusztulnia)” (Hós. 4,14)
Pál apostolon keresztül így folytatódik a kijelentés: „Ha pedig te zsidónak [vagyis vallásos
embernek] nevezed magadat [és a zsidó
nevet viseled], aki a törvényre
hagyatkozol, [rá támaszkodsz, hamis biztonságot merítve, s megnyugvást
találsz] és [ha te] az Istennel dicsekszel, [és
büszkélkedsz]. És ismered az ő akaratát,
[a törvényben (az Igében)
megnyilatkozó isteni akaratot] és meg
tudod ítélni, [és ki tudod választani; és dönteni tudsz] mi a helyes, [és mik azok, amelyek
különböznek attól] mert megtanultad
[és mert oktatást nyertél] a törvényből. És meg vagy győződve arról is, hogy te a vakok vezetője vagy, [és
elhitetted magaddal], hogy a sötétben
járók [a sötétben élők] világossága,
[és fénye]. A balgatagok [és
tudatlanok; esztelenek; oktalanok] tanítója,
[és nevelője; oktatója; rendreutasítója] a
kiskorúak [és a gyermekek; a
kisdedek, és tapasztalatlanok] mestere
[és tanítója] vagy, bírván [mert
birtokodban van] a törvényben [vagyis Isten Igéjében] az ismeret [a megismerés,
és a tudás kiformálódása] és igazság
[vagyis a valóság] (külső) formáját.
[foglalatát; és vázát]” (Róm. 2,17-20)
De: „Jaj nektek vak
vezetők: kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek” (Mát. 23, 16.24)
És: „Példabeszédet
(vagyis példázatot) is monda nékik
(Jézus): Vajon a vak vezetheti-e a
világtalant? Avagy nem mindketten a verembe esnek-e?” (Luk. 6,39)
Mát. 15,15 Péter pedig felelvén [így kérlelte, és], monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a
példázatot [ezt a példabeszédet, hogy mit
jelent ez a történet].
Mát. 15,16 Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül
vagytok-é még [hát még ti sem értitek;
Még belőletek is ennyire hiányzik a
belátás]?
Mát. 15,17 Mégsem értitek-é [és nem gondoltok arra; és nem
tudjátok, és fogjátok fel], hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba
jut [azután pedig kiürül onnan], és
az árnyékszékbe vettetik [és onnét a
félreeső helyre (a csatornába) kerül]?
Mát. 15,18 Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből [a bensőtökből] származnak, és azok
fertőztetik meg [és azok szennyezik be
igazán; és azok teszik tisztátalanná]
az embert.
Mát. 15,19 Mert a szívből [a bensőtökből] származnak [vagyis
erednek és törnek elő] a gonosz gondolatok [és gonosz fontolgatások, és szándékok; a gonosz tervek, és rossz
gondolatok], gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok [vagyis szexuális bűnök. Tisztátalanságok, cédaságok, a kicsapongás és
az erkölcstelenségek], lopások,
hamis tanúbizonyságok [és hamis
tanúskodás], káromlások [az
istenkáromlások; és a gonosz beszédek mások ellen; a rágalmazások, gyalázkodás,
becsmérlődés, és szitkozódás].
Mát. 15,20 Ezek fertőztetik meg [és ezek szennyezik be, és teszik
tisztátalanná] az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti
meg az embert*
*Márk bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről így hangzik: „Amikor azután a sokaságot elhagyva bement a
házba, megkérdezték tanítványai a példázatról. És monda nékik: Ti is ennyire
tudatlanok (és értetlenek) vagytok-é?
Nem értitek-é, hogy ami kívülről megy (be) az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt (mert az nem teheti
tisztátalanná)? Mert nem a szívébe megy
be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, amely minden eledelt megtisztít
(Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt). Monda továbbá (és hozzátette): Ami
az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert (és az teszi tisztátalanná).
Mert onnan belülről, az emberek szívéből
származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok.
Lopások, telhetetlenségek
(kapzsiságok), gonoszságok, álnokság
(csalás), szemérmetlenség
(kicsapongás), gonosz szem
(irigység), istenkáromlás, kevélység
(gőg), bolondság (esztelenség): Mind ezek a gonoszságok belülről jőnek ki,
és megfertőztetik (és tisztátalanná teszik) az embert” (Márk. 7,17-23)
Az ember szívéről (bensőjéről,
vagyis szellemi életének középpontjáról) Isten véleménye: „És (amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (és mennyire elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és hogy
(az ember) szíve gondolatának minden
(szándéka és) alkotása szüntelen csak
gonosz” (1 Móz. 6,5)
„… mert az ember szívének gondolata (szándéka) gonosz az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21)
Bizony: „Csalárdabb a
szív mindennél, és gonosz az (és javíthatatlan); kicsoda ismerhetné azt (ki tudná kiismerni)? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem (Én… vagyok a szívek
vizsgálója) és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai
szerint (és mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete) és cselekedeteinek (és tetteinek) gyümölcse szerint (megérdemli)” (Jer. 17,9-10)
Erre Isten az Úr Jézus
megváltásában adott megoldást. Aki Őt befogadja, az új emberré lesz, isteni
természetet kap, ahogy erről Isten Igéje bizonyságot is tesz: „… mivelhogy levetkeztétek amaz ó (vagyis
a régi) embert, az ő cselekedeteivel
együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja
szerint való ismeretre, aki teremtette azt” (Kol. 3,9-10)
Tehát: „Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi
tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok,
efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik
mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai
szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben [és az önkényes vallási gyakorlatokkal] és alázatoskodásban és a test (szóma: egész valótok) gyötrésében. De nincs bennük semmi becsülni
való (mert valójában azonban semmi értéke és haszna nincs), mivelhogy a (hús)test, [vagyis
az érzéki test] hízlalására
valók (és a hústest kielégítésére
szolgálnak, és öntelt felfuvalkodottsághoz vezet, mert ez a (hús)testi
vágyakat nem tudja megfékezni)” (Kol. 2,20-23)
Ezért
figyelmeztet így a Szent Szellem:
„Semmi rothadt (bomlasztó) beszéd, (logosz: szó,
beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció,
prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (és ki
ne jöjjön), hanem csak, amely hasznos,
(és csak akkor szóljatok, ha az jó) a szükséges
építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra,
akik hallják)”. (Eféz. 4,29)
Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot,
fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot
és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a mocskos, trágár
beszédet)” (Kol. 3,8)
Jakab
apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „Atyámfiai
(testvéreim), ne legyetek sokan tanítók,
tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan sokképpen (és
sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben
(logosz) nem vétkezik, az
tökéletes ember, képes az egész testét (szóma: valóját) is megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak. 3,1-2)
És: „Minden mérgesség
(keserűség) és fölgerjedés (indulat) és harag és lárma (és kiabálás) és istenkáromlás kivettessék közületek
(és legyen távol tőletek) minden
gonoszsággal együtt” (Eféz. 4,31)
Az apostol megvallása: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr
Jézusban, hogy semmi [vagyis egyetlen
egy férfi, nő vagy dolog] sem tisztátalan [vagy beszennyezett;
közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában:
hanem bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki
tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek
gondol, annak az, beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14)
Ugyanis: „Az eledelek a hasnak [vagyis az étel a gyomorért van] és a has az eledeleknek [és a gyomor az
ételért] rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. [teljesen tétlenné, haszontalanná, teljesen
működésképtelenné teszi]. A test [(szóma):a teljes valótok] azonban
nem a paráznaságnak [nem fajtalankodás,
házasságtörés; kicsapongásra, ás nem
bálványimádásra] rendeltetett,
hanem az Úrnak, és az Úr a testnek (szóma: egész valótoknak)” (1 Kor. 6,13)
Mát. 15,21 És elmenvén [továbbment] onnét [és
visszavonult] Jézus, Tírus és Sidon vidékeire [vagyis területére] tére.
Mát. 15,22 És ímé [ekkor] egy Kananeus asszony jövén ki abból a tartományból [vagyis arról a környékről, arról a vidékről],
és kiált [és kiabált, lármázott, ordított] vala néki: Uram, Dávidnak
fia, könyörülj [és segíts] rajtam! Az
én leányom az ördögtől [a gonosz szellemtől, a démontól] gonoszul [és kegyetlenül] gyötörtetik.
Mát. 15,23 Ő pedig egy szót [(logosz)= egy Igét] sem felele néki [és szóra sem méltatta]. És az ő
tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt [és oldd fel, szabadítsd meg, teljesítsd
kérését], mert [folyton] utánunk
[jön, és] kiált [és mögöttünk hangosan kiált, rikolt, sikít, és ordít].
Mát. 15,24 Ő pedig felelvén [így válaszolt, és], monda: Nem küldettem [máshoz], csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.
Mát. 15,25 Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte
[Más fordítás: az asszony mégis odajött hozzá, és e szavakkal borult le előtte, s úgy kérte], mondván: Uram, légy
segítségül nékem!
Mát. 15,26 Ő pedig [visszautasította] felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni,
és az ebeknek vetni [Más fordítás: nem
helyes, ha elvesszük a gyermekektől a kenyeret, hogy odadobjuk a kutyáknak].
Mát. 15,27 Az pedig monda: Úgy van [igazad van], Uram; de hiszen az ebek [a kutyák] is esznek a morzsalékokból [a maradékból], amik az ő uruknak [és gazdájuknak] asztaláról aláhullnak [és amely lekerül uruk asztaláról].
Mát. 15,28 Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh
asszony, nagy a te hited! Legyen néked [és történjék veled] a
te akaratod szerint [legyen úgy, amint
kívánod]. És meggyógyult az ő leánya attól a pillanattól fogva [még abban az órában]*
*Márk is bizonyságot tesz a történtekről: „És onnét fölkelvén (és elindulva), elméne Tírus és Sidon határaiba (vagyis vidékére); és házba menvén, nem akará, hogy valaki
észrevegye (vagyis: bement egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja
meg ottlétét), de nem titkolhatá el magát
(és nem maradhatott titokban). Mert hallván felőle (azonnal
tudomást szerzett róla) egy asszony,
akinek leányában tisztátalan szellem vala, (és miután) eljőve és lábaihoz borula. Ez az asszony pedig pogány vala
síro-fenicziai származású. És (mégis) kéré
őt, hogy űzze ki az ő leányából az ördögöt (a démont). Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg
(és hadd lakjanak jól először a gyermekek). Mert
nem jó a fiak (vagyis a gyermekek) kenyerét
elvenni, és az ebeknek vetni (és odadobni a kutyáknak). Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram;
de hiszen az ebek (a kutyák) is
esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból. Erre monda néki: E beszédért
(ezért a szóért mondom), eredj el; az
ördög (a démon) kiment a te
leányodból. És haza menvén, úgy találá (és úgy látta), hogy az ördög (vagyis a démon már) kiment (belőle), a leány
(a gyermek) pedig az ágyon feküvék” (Márk. 7,24-30)
Mát. 15,29 És onnét távozva, méne Jézus a Galilea
tengere mellé [jelentése: csekély,
alacsony, megvetett; a pogányok körzete]; és felmenvén a hegyre, ott
leült.
Mát. 15,30 És nagy sokaság [és nagy tömeg] megy vala hozzá, vivén magukkal sántákat [bénákat, nyomorékokat], vakokat, némákat [süketnémákat], csonkákat és sok egyebeket [és sok más betegeket], és odahelyezték [és letették] őket a Jézus [az
Úr] lábai elé; és meggyógyítá őket,
Mát. 15,31 Úgy hogy a sokaság [a tömeg] álmélkodik vala, [és
elcsodálkozott, meg volt döbbenve]
látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek [a bénák meggyógyulnak, a
nyomorékok épek lesznek], a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőiték
Izráel Istenét.
Mát. 15,32 Jézus pedig előszólítván [magához hívta a] az ő tanítványait,
monda: Szánakozom e sokaságon [mert
megszántam, és sajnálom ezt a sok embert, ezt a tömeget], mert három napja immár, hogy velem vannak [hogy (ki)tartanak mellettem], és nincs
mit enniük. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképpen ki ne
dőljenek az úton [és nehogy kimerüljenek,
és ellankadjanak az úton].
>>A
teljes mondat így fordítható: Megindult a
szívem ezen a tömegen, hiszen már három napja hűen kitartanak velem /
várnak rám, holott nincs mit enniük>>
Mát. 15,33 És mondának néki az ő tanítványai: Honnét
volna e pusztában annyi kenyerünk [Más fordítás: De hát honnan vehetnénk nekik ezen az elhagyatott helyen annyi kenyeret],
hogy megelégítsünk [és megetethessünk,
és hogy jóllakassunk] ily nagy
sokaságot [egy ekkora tömeget]?
Mát. 15,34 És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van?
Ők pedig mondának: Hét, és néhány [vagyis
egy kevés] halunk.
Mát. 15,35 És parancsolá a sokaságnak [vagyis ezután megkérte az embereket; és felszólította a tömeget, és meghagyta a
népnek], hogy telepedjenek [és
üljenek] le a földön.
Mát. 15,36 És vevén a hét kenyeret és a halakat, és
hálákat adván [megáldotta, és], megtöré [vagyis megszegé], és adá az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a
sokaságnak [a tömegnek].
Mát. 15,37 És mindnyájan evének, és megelégednek [és jól is laktak]; és fölszedték a
maradék darabokat hét teli kosárral.
Mát. 15,38 Akik pedig ettek vala, négyezren valának
férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
Mát. 15,39 És [miután Jézus] elbocsátván [elküldte]
a sokaságot [a tömeget], beszállt a
hajóba, és elméne Magdala [jelentése: torony,
nagyság, halfigyelő torony) görög neve: Tarichea: halsózó] határaiba [vagyis vidékére]*
*Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus tettéről: „Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy
volt a sokaság, és nem volt mit enniük, magához szólította (magához hívta) Jézus az ő tanítványait, és monda nékik:
Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit
enniük; És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő
közülük messzünnen jöttek. Az ő tanítványai pedig (így) felelének néki: Honnan elégíthetné meg
ezeket valaki (miből tudná valaki ezeket jóllakatni) kenyérrel itt e pusztában? És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok
pedig mondának: Hét. Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a
földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé (vagyis
megtörte), és adá az ő tanítványainak,
hogy eléjük tegyék. És (ők pedig) a
sokaság elé tevék. Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván (és miután
áldást mondott) mondá, hogy tegyék eléjük
azokat is. Evének azért, és megelégednek (mert jóllaktak); és fölszedik a maradék darabokat, hét
kosárral. Valának pedig akik ettek mintegy négyezren; és (ezek után) elbocsátá őket. És azonnal a hajóba szálla
tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére
(jelentése: haltorony; a környékhez
tartozó)” (Márk. 8,1-10)
Az Úr Jézus bárhová
ment: „És [amikor kiszállt (vagyis
kilépett) a hajóból, (vagy a
bárkából)] kimenvén Jézus, láta nagy
sokaságot [nagy, hatalmas tömeget, és sok embert]. És megszáná [megkönyörült, részvétet érzett, megesett (megindult)
rajtuk a szíve, megsajnálta, megszánta] őket,
és azoknak betegeit [az erőtleneket, gyengélkedőket] meggyógyítá” (Mát. 14,14)
Dávid így prófétál erről: „Nagyok az Úrnak cselekedetei (és tettei); kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban (és
kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne). Dicsőség és méltóság az ő cselekedete (munkája fenséges és ékes), és igazsága megmarad mindvégig (örökre).
Emlékezetet szerzett az ő csudálatos
dolgainak (emlékezetessé tette csodáit); kegyelmes és irgalmas az Úr. Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az
ő szövetségéről örökké” (Zsolt. 111,2-5)
Ézsaiás
pedig így prófétál, kijelentve, hogy ki jött el a földre, a kietlen sivár
pusztaságba: „Virulva virul és
örvend ujjongva (és virágba borul és vigad, és vígan örvendezik, része lesz
a Libanon (jelentése: a fehér, fehér
hegy) pompájában, mert), a Libanon
dicsősége adatott néki. Karmel (jelentése: gyümölcsöskert, díszkert, ültetvény) és Sáron (jelentése: síkság,
sík föld) ékessége (dísze); meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk
ékességét (és méltóságát). Erősítsétek
a lankadt kezeket, és szilárdítsátok (tegyétek erőssé) a tántorgó (a roskadozó) térdeket.
Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek
bosszúra jő (és bosszút áll), az Isten (jön), aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei
megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a
sánta (és szökellni fog), és ujjong a
néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben” (Ésa. 35,2-6)
