Bővített Biblia

2012. október 15.

Az Úr nagy kegyelmű

Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a Te hűséged” (Zsolt. 57,11)

Az Úr biztos menedék

„Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél az Ő hűsége” (Zsolt. 91,4)

Áldott legyen Istenünk mindörökké.

Gyöngyszemek: JÓ

Amikor azt mondod, „semmi jó nem ért ma”, nincs igazad! Mert,

o Milyen jó, hogy nem omlott össze a ház feletted!

o Milyen jó, hogy nem lettél beteg!

o Milyen jó, hogy senkid nem halt meg!

o Milyen jó, hogy nem estél le a lépcsőről!

o Milyen jó, hogy nem kaptál rossz hírt!

o Milyen jó, hogy nem loptak meg!

o Milyen jó, hogy nem ért szégyen!

o Milyen jó, hogy nem veszítetted el a pénztárcádat!

o Milyen jó, hogy nem tettél semmi olyat, amiért lelkiismeret-furdalásod lehetne!

A mexikói férfi, aki egy dél-arizonai szeméttelepen ócskavasat pakolt rozzant kisteherautójára, izgatott volt. Ez a nagy fogás azt eredményezi, hogy étel kerül az asztalra és pénz a zsebbe, amint a vasat készpénzre váltja a mexikói vas-újrahasznosítónál.

Ahogy a kocsi az autópályára fordult, egy régi fogászati röntgenkészülékből kis acélgolyócskák gurultak ki és szaladtak szét a kocsi bordás rakterén. Ezek az apró radioaktív golyócskák ott pattogtak az elmozduló fémlemezek között, és ide-oda gurultak a platón. Némelyik az úttesten landolt.

Mihelyt pezóvá változott az ócskavas, a férfi visszasietett a falujába, s közben még mindig fémgolyócskák gurultak a plató bordái között. Nem telt bele sok idő, és a gyermekek felfedezték a csillogó, fényes kincset - és a golyózás népszerű lett a faluban. Az üveggyöngyök, macskaszemek, apróságok mellett a kis golyók lettek a legáhítottabb kincsek minden gyermek gyűjteményében.

Nemsokára a helyiek közül sokan hasonló tünetekre kezdtek panaszkodni: vöröses kiütés, kimerültség, hajhullás, hányás. Hónapok teltek el, és több haláleset is bekövetkezett a faluban, mire felfedezték az okot: emberek tucatjai szenvedtek súlyos sugárfertőzésben.

A kicsi szép golyókról, amelyeket tartogattak, eladtak, és kincsként őriztek, kiderült, hogy nemcsak elragadóak, hanem halálosak is.

A bűn nagyon hasonlít ezekre a fémgolyócskákra. Bár sokszor úgy tűnik, hogy ártalmatlan, ártatlan, és nagyszerű szórakozás vele játszani, azonban mindig halálos méreg (lásd Jób 20,12-15).

http://velunkazisten.hu/content/book/Hal%C3%A1los_goly%C3%B3csk%C3%A1k

Oswald Chambers: ISTEN HATALMA NEM RÉSZREHAJLÓ

"Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket" (Zsid 10,14).

Lábbal tiporjuk Isten Fiának vérét, ha azt képzeljük, hogy bűnbánatunkért kapunk bűnbocsánatot. Jézus Krisztus halála az egyetlen magyarázat Isten bocsánatára és bűnfelejtésének kifürkészhetetlen mélységére. Bűnbánatunk csak következménye annak, hogy személyes életünkben valóság lett az értünk történt megváltás. "Krisztus Jézus... lett nekünk bölcsességül és igazságul, szentségül és váltságul" (1Kor 1,30).

Amikor ráébredünk arra, hogy Krisztust mindezzé tette nekünk Isten, az Ő határtalan öröme elkezdődik bennünk. Ahol Isten öröme nincs jelen, ott már munkában van a halál.

Nem számít, kik és mik vagyunk, Isten egyedül Jézus Krisztus halála által helyez vissza minket önmagába, erre semmi más mód nincs. Nem az dönt, hogy Jézus Krisztus megvéd minket, hanem hogy meghalt értünk. Nem érdemelhetjük ki, nem szerezhetjük meg, csak elfogadhatjuk. Minden közbenjárás hasztalan, ha tudatosan visszautasítjuk a keresztet - egy másik kaput döngetünk, nem azt, amelyet az Úr Jézus már kinyitott előttünk. "Nem kívánok ezen az úton járni, nagyon is megalázó úgy jönni, mint bűnös." - "Nincs más név..." (Csel 4,12).

Isten látszólagos könyörtelensége az Ő szívének igazi kifejezése: a szentélybe való bemenetel (Zsid 10,19). "Váltságunk van az Ő vére által" (Kol 1,14). Ha azonosítjuk magunkat Jézus Krisztus halálával, arra azonosítjuk magunkat vele, hogy minden meghaljon bennünk, ami nincsen Őbenne.

Istent csak az igazolja, ha rossz embereket vált meg, hogy jóvá formálja őket. Urunk nem állítja, hogy jók vagyunk, mert mindenestül rosszak vagyunk. A váltság kiengesztelés, ami által Isten a szentségtelen embert szentté teszi Jézus halála által.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Christian Rap 2011 Jesus Step MOG Servants of All Feat. Little Mizz T

Napi gondolat: Isten védelme

Isten különös védelme alatt állok, ez azt jelenti, hogy reá bíztam magam. Bizonyos vagyok abban, hogy jobban tudja, mi válik javamra, mint én.

A kenyérszaporítás kudarca

Sikertörténet lehetett volna. Sokan hallgatták Jézust, egyet is értettek vele, követni akarták, de ő mégis otthagyta őket.

Az emberek látva a jelt, amelyet tett, ezt mondták: “Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.” Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában. (Jn 6,14-15)

Furcsa jelenet. Ránézésre sikertörténet, mert rengetegen hallgatják Jézust. Egyetértenek a hallottakkal, hiszen ha nem így lenne, már rég hazamentek volna erről a lakatlan helyről, hiszen éhesek. Ekkor jön a csoda. Jézus szétoszt minimális mennyiségű kenyeret és halat a tömegnek, mindenki jóllakik és még marad is. A hallgatóság egyértelmű felismerésre jut: ez kell nekik, erre vártak. Egy bölcs vezetőre, aki megoldja a testi és a lelki problémákat, ráadásul az emberek tömegesen követik. Ideális uralkodó lenne. Minden egybevág, de Jézus ahelyett, hogy elfogadná a méltóságot, egyszerűen elmegy. Az a Jézus, akiről azt tartjuk, hogy még egy elveszett is fontos neki, most otthagy egy tömeget, olyanokat, akik tényleg követni akarták.

Az ókorban a jó király alapvető tulajdonságának tartották az igazságosságot és a bölcsességet. Azzal, hogy királlyá akarták tenni, Jézust ilyennek ismerték el az emberek. Persze ennyi nem elég a királysághoz, de hozzá még Jézus bőséget ad (kenyérszaporítás), ami szintén a jó király ismérve, s ezt tetőzi végül a népszerűség. Az Ószövetség nagy királyai is mind ilyenek voltak. Hatalmas lehetőség lenne ez Jézus számára, de ő ezt nem használja ki. Miért hagyja ott őket, amikor egész életének visszatérő eleme, hogy követésére hívja az embereket? Most itt van egy tömeg, amely követné. Miért nem kell ez neki?

Azért, mert Jézus szavait és személyét követni akarják ugyan, de az emberi gondolkodásnak megfelelően, és nem olyan módon, ahogyan azt Jézus szeretné.

Van az emberben egy rafinált automatizmus, ami beindul, amikor Istennel szembesül. A lényege a hárítás. Nem arról van szó, hogy elkezdenénk tagadni Isten létét vagy szavainak igazságát. Ez túl durva lenne, bántaná a lelkiismeretünket. Tagadás helyett általánosítunk, vagyis nem az isteni szó igazságát tagadjuk, csak azt, hogy az egyenesen nekünk szólna. Tehát a személyes megszólításból általános, például az „embereknek” szóló üzenetet csinálunk, aminek már nem érezzük annyira az egyénileg kötelező erejét. Ezzel a remek technikával mindenki direkt tagadás nélkül távolíthatja el magát Istentől és az Ő szavától.

Lássunk három módszert:

Projekció: Ezt XY-nak kellett volna hallania…

Általánosítás: Hát igen, az embereknek így kellene élniük…

Profanizálás: Az evangélium üzenete a tisztességes, társadalom számára hasznos életvitel.

Ez a remek kis taktika kisebb vagy nagyobb mértékben, hívő és nem hívő emberben egyaránt működik. A gond az, hogy nem vezet semmire. Jézus ezért hagyja ott a tömeget. Igazat adtak neki, hallgatták még éhesen is, de a szavait nem önmagukra, hanem egy igazságos királyságra értelmezték, és ezzel eltávolították őt maguktól. Ez az ellenkezés egy rafinált formája.

Jézus távozik. Nem azért megy el, mert nem szereti őket, hanem azért, mert – itt és most – semmi értelme a maradásnak. A történet vége így cseppet sem vidám, de jól mutatja, hogy mit érhet el az ember, ha távol tartja magától Isten szavát. Gondolj bele, mennyi marhasággal hárítjuk el Jézus tanítását: erkölcsi, (egyház)politikai, társadalmi szintre tereljük az egyenesen nekünk szóló lelki üzenetet. Végül mi is, akár a történetben szereplő tömeg, egyedül maradunk, Jézus nélkül a pusztában.

Jorsits Attila

http://www.teologiablog.hu/2012/07/

A valódi alázat elnyeri jutalmát

Aki... megalázza magát, felmagasztaltatik" (Lk 18,14).

Nem lenne szabad, hogy nehezünkre essen magunkat megalázni, mert ugyan, mire is lehetnénk büszkék? Szépen a leghátsó helyre kellene leülnünk, külön felszólítás nélkül. Ha józanul és becsületesen ítéljük meg magunkat, akkor nem lehetünk valami nagyra önmagunkkal. Kiváltképpen az Úrhoz való imádságunkban nem tudunk semmit felmutatni. Nem beszélhetünk érdemeinkről, mert nincsenek. Egyedül csak az irgalomra hivatkozhatunk: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!" (13. vers).

Íme, a vigasztaló szó Isten királyi székéből: ha megalázzuk magunkat, az Úr felmagasztal minket. A fölfelé vezető út számunkra lefelé vezet. Ha már levetkőztük saját énünket, alázatba öltözhetünk, és ez a legjobb viselet. Az Úr eláraszt minket a - lélek békességével és boldogságával. Megajándékoz Igéjének ismeretével és az Önmagával való közösséggel.

Megáld a bűnbocsánat és a megigazulás bizonyosságának örömével. Isten annak ad tisztességet és megbecsülést, aki az Ő dicsőségére használja fel azt. Azoknak ad elismerést és befolyást, akik attól nem fuvalkodnak fel, hanem még nagyobb alázattal szolgálnak neki. Aki erőszakosan törtet fölfelé, azt sem Isten, sem az emberek nem szívesen támogatják, de a szerénységet Isten és ember egyaránt megbecsüli.

Uram, kérlek, alázd meg az énemet, hogy Benned naggyá lehessek!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Darlene Zschech - Face to Face (magyarul)

2012. október 14.

Ige: Erősödj meg Krisztusban

„Te, én fiam, (légy erős, és) erősödjél meg (meríts hatalmat) a Krisztus Jézusban való kegyelemben (és kegyelem által). És amiket tőlem hallottál sok bizonyság által (megerősítve), és (sok tanú jelenlétében), azokat bízzad (és add át) hű (és megbízható) emberekre, akik másoknak a tanítására is alkalmasak (képesek, és megfelelőek) lesznek” (2 Tim. 2,2)

„Ezt mondja az Úr:

Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24)

„Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16)

„Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17)

Pál apostol vallástétele: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében (kínoszlopában), aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14)

Ige: A bűneink bocsánata:

„Őbenne (Jézusban) van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából” (Ef. 1,7)

Hiszen: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk…” (Gal. 3,13)

„Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot” (Gal. 4.5)

Az Úr Jézus kijelentése az Ő jövetelének céljáról: „…az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért” (Mát. 20,28)

Áldott legyen az Úr

Szabadítás!

Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? (Róm. 7,24)

Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!” (Róm. 7,25)

Rebecca Skloot: Isten melletted marad

Még ha elveszítesz is mindenkit (...), a szerető Isten akkor sem fordít neked hátat.

Rebecca Skloot

Imádság:

Uram! Én még az imáimban is sokszor csak magamra gondolok. Milyen nagy gyarlóság ez, pedig mások életét is eléd vihetem. Szeretnék erről meg nem feledkezni. Segíts átlépni életem határait, mert Te egy határtalanul bennünket szerető és nekünk kegyelmezni akaró Úr vagy. Magasztallak érte! Ámen!