Bizonyságtétel a Teremtőről

„Hadd tudják meg, hogy a Te kezed munkája ez, hogy Te cselekedted ezt, Uram!” (zsolt 129,27)

Müller Péter: Az arcunk

Sokféle arcunk van. Kifelé mutathatjuk azt is, amellyel könnyebben elfogadnak. Az arcunk ezért fárad el estére, mert az izmait nem a bensőnk mozgatja, hanem a külső megfelelés kényszere.

AZ ÚR VÁLASZOL, ÉS TANÍT

Szerző: Guti Tünde

Pár héttel ezelőtt arra ébredtem hajnalban, hogy egy erőteljes, mély tónusú férfihang szólít:

   „Kiálts hozzám, és válaszolok!”

Emlékeztem hasonló igére, és folytattam magamban: Oly dolgokra tanítalak, amiket nem tudsz.

   Nagyon meglepődtem, nem volt még ilyenben részem, és bizonyosságom volt arra nézve, hogy Isten kijelentéseket fog adni. Válaszokat, magyarázatokat azokra a kérdésekre, amelyek foglalkoztatnak, vagy a későbbiekben merülnek fel.

   Néhány órával később megkerestem a Bibliaverset, Jeremiásnál találtam rá:

   „Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok neked, megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz.” Jeremiás 33:3.

   Egyik este nagyon nehezen aludtam el. Lelki szemeim előtt láttam egy hatalmas, mindenféle anyagból összegyúrt „gömböt” (agyagnak tűnt), ami a kiakasztható madáreledelre hasonlított leginkább, csak óriási formában. Nem tudatosan fogalmaztam meg, hanem szinte váratlanul tört fel bennem a gondolat, mint kérdés, ahogy figyeltem ezt a gömbölyű „masszát”:

   „Valóban a megcsalattatás korszakába léptünk?”

   Eltűnődtem és nagyon meglepődtem a saját kérdésemen. Igen, az egész világon egyre nagyobb méreteket ölt a tévelygés, a bizonytalanság, a lelkiismeret hamis megnyugtatása és az igazságtalanság. Nyugtalanság fogott el, és azért aggódtam, hogyan fogja az Úr kiválogatni ebből az összeragadt egyvelegből azokat, akik „másképp” látnak, akik bár bele vannak gyúrva az „agyaglabdába”, mégis a hamisítatlan Igét akarják követni.

   Azóta folyamatosan kérdéseket teszek fel Istennek. Úgy érzem, örül ezeknek, és szívesen válaszol, ígérete szerint.

   Az Úr előtti csendességben letisztulnak az érzések, kikristályosodnak a gondolatok. Az addig felkavarodott üzenetek, leülepedve tápláló esszenciává tömörülnek.

   Elengedhetetlen a várakozás Isten jelenlétében!

Azok a kinyilatkoztatások, amik az Ő Szent Szelleme által fogannak és maga az Atya segít a megszületésüknél, lesznek azok az igék, amelyek Jézusra mutatnak, a kereszten keresztül vezetnek el Isten országának eddig meg nem értett titkaira, és megvilágítják azt az egyetlen keskeny ösvényt, amely napjaink szellemi zűrzavarában az életre visz.

   Ez az igazság és szentség útja. Jézus, aki maga az ÚT.

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/ateleseim/az-ur-valaszol-es-tanit.html

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Állj ellene annak a kísértésnek, hogy kárhoztatásba kerülj, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy számítottál rá. Azok, amiket te hibának látsz, arra szolgálnak, hogy meghatározzák a szellemi áramlásod határait. Azt szeretném, ha odafigyelnél ezekre a határokra, és örvendeznél, amikor igazítok a haladási irányodon. Én veled vagyok, hogy megtartsalak a rendeltetésedbe vezető keskeny ösvényen, mondja az Úr.

Példabeszédek 3:11 Az Úr fenyítését fiam, ne utáld meg, se meg ne und az Ő dorgálását.

http://gyurinaploja.blogspot.com

A szívem megnyitom Előtted.

Ige: ELVÉGEZTETETT

Ige: ELVÉGEZTETETT

 „És monda az, aki a királyiszéken (a trónuson) ül vala: Ímé mindent újjá teszek (és újjáteremtek). És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek (ezek az igék) hívek (megbízhatók) és igazak. És monda nékem: Meglett. (ginomai: beteljesedett, megtörtént). Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen” (Jel. 21,5-6)

 És aki a trónon ül: „Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: (teleó : beteljesedett, elvégeztetett) Aztán lehajtotta fejét és kilehelte (kibocsátá) Szellemét” (Jn 19,30)

Minden É R T E D

Érted kel a nap minden reggel

És érted világit a hold

Érted van tele csillagokkal

Minden napon az égbolt

Érted hull a hó és öltözik az egész természet

Mikor eljön az ideje gyönyörű hófehérbe

Érted lett az egész világ hogy

Gyönyörködhess benne

És megláthasd minden napon

Mily nagy Atyád szerelme

Dicsérd hát Istenünket Teremtő hű Urunkat

Ki ezen felül emberré lett és életét is odaadta

Csak az Úr ismeri a szívet

„Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt? (Jer. 17,9)

Az Úr Szelleme

„Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk dicsőségről dicsőségre, az Úrnak Szellemétől” (2 Kor.3:18)

Csákany Marianna: Az Úr csodásan működik

Ne félj!

Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és azt mondom neked: ne félj, én megsegítlek!” (Ésa. 41,13)

Spurgeon: A lárma

A lárma felőröl, a csend táplál

Hü, de ciki!

Egy lány a Középnyugatról elutazott a kaliforniai Hollywoodba, hogy megnézze a látnivalókat, és lehetőleg megpillantson egy valódi filmszínészt.

Egyik délután ellátogatott Beverly Hills-be, és bement egy fagyizóba, hogy vegyen egy fagyit. Elmondta, hogy mit szeretne, és hirtelen ráébredt, hogy a sorban mögötte álló ember nem más, mint Paul Newman! El se akarta hinni! A szíve majd kiugrott.

De igyekezett megőrizni higgadtságát. Nem akart úgy viselkedni, mint egy ostoba kis csitri. Nem akart cikis helyzetbe kerülni egy olyan ember előtt, mint Paul Newman. Igyekezett nem bámulni, és nem kimutatni az érzelmeit. Fizetett a pénztárosnak, megfordult, és szép nyugodtan kisétált az üzletből.

Amikor kiért, mély levegőt vett, és hirtelen rájött, hogy a fagyija nélkül jött ki a cukrászdából. Jaj, ne! Biztos otthagyta a pulton. Most mehet vissza a fagyijáért éppen Paul Newman előtt! Ezt nem teheti!

Így aztán úgy döntött, kint vár, amíg Newman elmegy a pulttól. Amikor látta, hogy már nem áll ott, visszament a boltba, hogy elvegye a fagyiját. Amikor azonban a pulthoz ért, valaki megérintette a vállát. Megfordult, és... PAUL NEWMAN VOLT AZ!

Megvillantva híres mosolyát, így szólt: „Kisasszony, ha a fagyiját keresi... azt betette a táskájába!"

Akárhogy is próbálkozunk, néha elő fog fordulni, hogy ostobának látszunk. Megpróbálhatunk „higgadtnak" tűnni, vagy úgy tenni, mintha teljesen kezünkben tartanánk a dolgokat, de legbelül félelmekkel, aggodalmakkal, önbizalomhiánnyal és alacsony önbecsüléssel küszködünk. És néha hagyjuk, hogy ezek a dolgok lehúzzanak, és így nem tapasztaljuk meg mindazt, amit Isten tartogat a számunkra.

Az Ige bátorít arra, hogy engedjük el a büszkeséget, és alázzuk meg magunkat - hogy legyünk szolgák (ami sokaknak igen cikis lehet). Péter kényelmetlenül érezte magát, amikor Jézus szolgaként viselkedett, és meg akarta mosni az ő koszos lábait. De gondoljunk arra, Jézus hogyan érezte magát! Ő Isten volt, mégis letérdelt, és egy szolga munkáját végezte el.

Lehet, hogy keresztyénként néha ostobának látszunk, de „mi bolondok vagyunk a Krisztusért" (1Kor 4,10).

http://velunkazisten.hu/small_story/Hu_de_ciki

TÉLI VIRÁGOK

Zsolt 92,13-16.

13 Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus.

14 Az ÚR házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain.

15 Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak,

16 és hirdetik: Igaz az ÚR, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!

                           TÉLI VIRÁGOK

(Az igazak) Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak. (Zsolt 92,15)

Az egyik gyönyörű novemberi napon, amint a kertünkben sétáltam, észrevettem az alaszkai vadvirágokat, melyeket a feleségemmel együtt ültettünk a tavasszal. Sok közülük még mindig virágzott. Sokféle színben pompázó apró virágok díszítették a pázsit széleit. Azt gondoltam: Már november van, és ezek a virágok még mindig nyílnak! Néhány nap múlva elkezdett havazni. Kinéztem, és a vadvirágok még mindig virítottak.

Az életünk is hasonló az északi félteke naptári évszakainak változásához. A tavasz a születést és növekedést jelenti, a nyár a legaktívabb éveinket. Az ősz az érés időszaka. Azután elérkezik a tél. Általában lassabban mozgunk, talán nem is hallunk és látunk olyan jól, mint korábban, és egyre jobban megismerjük az orvos rendelőjét, a betegségeket és a gyógyszereket. De még télen is nyílhatnak a virágok!

Vannak olyan "téli" emberek, akik a virágokhoz hasonlóan kései éveikben is virágoznak. Ismerek egy nagymamát, aki vasárnapi iskolát és hétközi bibliaórát vezet, és ételt visz az ágyhoz kötötteknek. Egy másik idősebb asszony zongorán kíséri a gyülekezeti éneklést. Ismerek egy másik valakit, aki önzetlenül megosztja másokkal, amit Istentől kapott. Ilyen

emberek emlékeztetnek arra, hogy a virágok télen is nyílnak.

Imádság: Istenünk, kérünk, add, hogy késő öregkorunkban is virágzó lehessen az életünk. Ámen.

Az Úr szolgálatában nincs nyugdíjas kor.

Ted De Hass (Iowa, USA)

www.csendespercek.hu

Chris August - Truth is still true (magyarul)

Reinhard Bonnke: Sötétségből a világosságra

Az Úr Jézust hívtam segítségül!

Szükségemben, nyomorúságomban és szorongattatásomban az Úrhoz kiáltottam, és segítségül hívtam az Urat, meghallgatott, és tágas térre vitt engem az Úr, és tág teret adott nekem” (Zsolt. 118,5)

Napi gondolatok

Ha az emberiség meg akar szabadulni abból a pokolból, amelyet önmagának készített, nincs más útja, mint amit a Názáreti mutatott. (G.B. Shaw) 

EMLÉKEZÉS

Szerző: ELIZABET KÜBBLER-ROSS

1997-ben adta ki híres önéletrajzi művét, amelyben megrendítő módon beszél egy olyan élményről, amit kisgyermekként élt át. Egy megfázás következtében súlyos tüdő- és mellhártyagyulladása lett, és életveszélyes állapotban, magas lázzal került a zürichi gyermekkórházba. Itt nagyon rosszul esett neki, hogy a vizsgálatot végző orvosok, ápolónők úgy bántak vele, mint egy tárggyal, s egyetlen kedves szót sem szóltak hozzá, egyetlen mosolyt sem engedtek meg maguknak.

Egy furcsa térben tért magához, ami ha kívülről láthatta volna formáját tekintve egy akváriumhoz vagy vitrinhez hasonlított, és teljesen zárt volt. Az ablaktalan helyiségben teljes csend honolt, csak a mennyezeten égett valami gyér lámpa. Hat hétig feküdt ebben a szobában, s továbbra is nagyon rosszul viselte, hogy őt, kb. 6 éves kislányt egyetlen szóra sem méltatják a fehér köpenyesek. A helyiségben két ágy volt. A másikon is egy súlyos beteg kislány feküdt, aki két évvel volt idősebb nála. A betegség olyan külsőt kölcsönzött neki, mintha egy szárnyak nélküli porcelánangyal lenne. Soha senki nem látogatta. Nem sokat tudtak beszélgetni egymással, mert nem volt erejük hozzá. De úgy feküdtek, hogy hosszasan egymás szemébe nézhettek, s ez a tartós szemkontaktus biztosította őket arról, hogy nincsenek egyedül. Szavak nélkül is értették egymást.

Az önéletrajzíró papírra vetette, hogy közben az ő egészségi állapota drámai fordulatot vett: nem tudott semmiről, s mintha mély, ájulásszerű álomba lett volna része. Amikor hirtelen felébredt, meglepődve látta, hogy törékeny lakótársa ül az ágya szélén, s várakozva néz rá. Ezután egy csodálatos beszélgetésre került sor köztünk, mélyen érintő és mély értelmű beszélgetésre. Az én porcelánangyalom közölte velem, hogy ezen az éjszakán itt hagy engem. Ekkor nagyon aggódni kezdtem, de így nyugtatott engem: 'minden rendben mondta, rám már várnak az angyalok. Csodálatos, hogy ekképp tudta ezt mondani, hogy így harcolhatta meg utolsó harcát egy közel 8 éves gyermek, akit soha senki nem látogatott. Volt valami a lelkében, amit az előbb megfelelő kifejezés híján gyermeki bölcsességnek neveztem. Vajon milyen lenne így elmenni: Rám már vár az Úr Jézus?

 Kübler-Ross leírja még a rövid és tömör beszélgetés utolsó töredékét is: Fontos, hogy tovább küzdj, meggyógyulsz mondta. Ezt örömmel hallottam, de aztán hirtelen megváltozott a hangulatom: És veled mi lesz? Kérdeztem. Erre azt válaszolta, hogy az ő igazi családja már a másik oldalon van, és arról biztosított engem, hogy semmi okon sincs az aggodalomra. Egymásra mosolyogtunk, és utána mind a ketten csendesen elaludtunk.

Kis barátnőm elutazásának a gondolata már nem nyugtalanított, már nem féltem, de ő sem. Olyan természetesnek látszott az, mint a naplemente és az azt követő holdfelkelte. Reggel láttam, hogy gyermeki barátnőm ágya üres. Az orvosok, nővérek egy szót sem beszéltek velem az ő elutazásáról, de én befelé mosolyogtam, mert emlékeztem mindarra, amit kis barátnőm a végső elutazása előtt rám bízott.

Az Úr Jézus ígérete: „És ha … helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (Ján. 14,3)

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/49

Oswald Chambers: "SEM ERŐVEL, SEM HATALOMMAL"

"Az én beszédem és igehirdetésem pedig nem emberi bölcsességen alapuló meggyőző szavakban állott, hanem Szellemnek és erőnek a megmutatásában" (1Kor 2,4).

Ha az evangélium hirdetésénél az üdvösség útjára vonatkozó ismereteddel helyettesíted az evangélium hatalmába vetett bizalmat, ezzel megakadályozod, hogy az emberek megtalálják a szellemi valóságot. Jól vigyázz, hogy míg az üdvösség útjáról szóló ismeretedet hirdeted, te magad hiteddel Istenben gyökerezz és Őrá építs! Ne bízz abban, milyen világosan magyarázol, hanem úgy mondd el, hogy közben te magad a Szent Szellemre hagyatkozzál! Bízd rá magad Isten megmentő hatalmának bizonyosságára és Ő a saját életét fogja megteremteni hallgatóid lelkében.

Amikor végre igazán belegyökereztél a szellemi valóságba, többé semmi sem rendíthet meg. Ha csak a saját kegyes tapasztalataidnak hiszel, akkor hitedet bármi felboríthatja: azonban! Semmi sem rendítheti meg Istent és az Ő váltságának valóságát. Erre alapozd a hitedet és olyan örök biztonságban vagy, mint Isten. Amikor igazi, személyes kapcsolatba jutsz Jézus Krisztussal, többé nem rendülsz meg. Ez a megszentelődés értelme. Isten helyteleníti az emberi vallásos tapasztalatot, amikor úgy kezdjük nézni a megszentelődést, hogy az egy egyszeri megtapasztalás és közben elfelejtjük, hogy magát a megszentelődést is oda kell szentelnünk (Jn 17,19). Megszentelt életemet önként át kell adnom Istennek az Ő szolgálatára, hogy úgy használhasson fel, mint saját kezét és lábát.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers