„… Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit,
hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát (és az ő
szégyenét)” (Jel.
16,15)
2012. szeptember 22.
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Azt akarom, hogy elcsendesedj, és megtanulj koncentrálni,
mondja az Úr. A stressz abból származik, hogy csak jár az agyad, és túlságosan
szétszórt vagy. Fordíts elegendő időt arra, hogy elbánj azokkal a
gondolatokkal, vagy elhessegesd azokat, amik haszontalanok, és elsodornak téged
a Nekem való engedelmességtől. Itt az ideje, hogy kitakarítsd a gondolkodási
folyamatodat, és ugyanakkor kitakarítsd a szellemi atmoszférádat is, annak
érdekében, hogy tisztábban láthasd a célokat. Gyönyörködni fogsz az
eredményekben.
2 Korinthus 10:4-6 hadakozásunk fegyverei ugyanis nem
testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel
rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten
ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus
iránti engedelmességre, és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget,
amikor teljességre jut a ti engedelmességetek.(gyurinaploja)
Joel Osteen pasztor üzenete: Bennetek dolgozik
"... aki elkezdett benetek egy jó munkát, véghez is
viszi azt Jézus Krisztus napjáig." Filippi 1:6.
Néha, amikor Isten az életünkön munkálkodik, egy kicsit
kényelmetlen érzéssé válhat. Találkozhatunk olyanokkal, akikkel nehéz kijönni
vagy olyan körülmények közé kerülünk, ami látszólag kikerült irányításunk alól.
Ha ez történik, ne panaszkodj, ne válj keserűvé, ne próbálj mindent
megváltoztatni magad körül! Miért nem tekintesz önmagadba és mondod
"Köszönöm Uram, hogy rajtam munkálkodsz."
Tudod, én megtanultam, hogy az Úr inkább érdekelt az én
megváltoztatásomban, mint körülményeim megváltoztatásában. Ha keserű maradok,
mert nem találom utamat vagy csalódott, mert a dolgok nem az én időrendem
szerint történnek, az ugyanott fog tartani, ahol vagyok.
Ha változást akarsz, ha meg akarod tapasztalni, hogy Isten
új ajtókat nyit meg, akkor virágozz ott, ahova ültettek! Nem várhatsz egy jó
hozzáállással egészen addig, míg minden jobbra fordul. A lehető legjobbnak kell
lenned ott, ahol éppen vagy. Ha ott virágzol, ahova elültettek, megengeded
Istennek, hogy munkálkodjon rajtad és Ő hűségesen befejezi azt, amit elkezdett
benned.
Joel Osteen pastor, Lakewood Church, Houston, Texas
MI SÜLLYESZTETTE EL A TITANICOT?
Készítette: Lisa Szanyel
„Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül
íratott meg nekünk..." (1Korinthus 10:11)
A tudósok most azt mondják, hogy nem egyetlen hatalmas lék,
hanem számos rés okozta a Titanic, a hatalmas és fényűző óceánjáró vesztét,
mely 1912-ben, első Angliából New Yorkba vezető útján süllyedt el. Ezerötszáz
ember halt meg aznap éjjel, a történelem legnagyobb hajószerencsétlenségében.
Széles körben elfogadott nézet volt, hogy a hajó jéghegynek ütközött, amely
hatalmas rést ütött az oldalán. Ám nemrégiben búvárok és tudósok nemzetközi
csoportja hanghullámokat használva megvizsgálta a roncsot, mely az iszapba
süllyedt 4 km mélyen. A következőt fedezték fel: a kár meglepően kicsi volt.
Nem egyetlen hatalmas léket találtak, hanem hat viszonylag kis repedést, amely
hat vízzáró rekesz mentén húzódott végig. „Minden, ami rosszul sülhetett el,
valóban rosszul sült el" - mondta William Garzke hajóépítő mérnök, aki
segített a csapatnak az elemzésben. Nos, mi süllyesztette el a Titanicot?
Négy dolog - ami téged is a mélybe húzhat!
Először, hogy azt hitték, sérthetetlenek, hogy ez velük nem
történhet meg.
Másodszor, hogy „elaludtak a kormánynál", és figyelmen
kívül hagytak öt különböző figyelmeztető üzenetet.
Harmadszor, hogy nem egy nagy, hanem több kis dolog okozta
vesztét. Végül, a baj, ami elpusztította, rejtve volt a vízvonal alatt,
észrevétlenül.
A Biblia azt mondja: „Mindez pedig példaképpen történt
velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk... Aki tehát azt gondolja, hogy áll,
vigyázzon, hogy el ne essék!" (1Korinthus 10:11-12).
Nincs olyan ember - legyen bármilyen erős, bölcs, sikeres
vagy erényes - aki sérthetetlen lenne, teljesen immúnis a bukással szemben.
Tehát maradj közel Istenhez!
(maiige.hu)
A menny összekapcsolja a dolgokat... (Igaz történet - Magyarország 2012.)
Készítette: Dr-Kováts György
Csaba kijött az előzetesből. Ő odabent megtért, bűnnek ítélte korábbi életét, és teljesen újat kezdett. (Ilyenkor mindig ott dől el minden, hogy mit tesz, ha kikerül. Odabent már látszott az életén a változás. A harc azért megy ilyenkor, hogy ez a változás megmaradjon a „lehetőségek földjén” is, amikor már nem korlátozzák a benti kötöttségek.)
Csaba kijött az előzetesből. Ő odabent megtért, bűnnek ítélte korábbi életét, és teljesen újat kezdett. (Ilyenkor mindig ott dől el minden, hogy mit tesz, ha kikerül. Odabent már látszott az életén a változás. A harc azért megy ilyenkor, hogy ez a változás megmaradjon a „lehetőségek földjén” is, amikor már nem korlátozzák a benti kötöttségek.)
Most otthon volt lakhelyelhagyásival. Vágyott volna eljönni a gyülekezetbe, de felesége nem engedte el. Gyülekezetbe ugyan nem jött el, de a Palántával mégis csak találkozott. Hogyan?
Mivel lakhelyelhagyásija csak Bp-re szólt, hát kislányát ő vihette minden nap iskolába (amely lehetőséget ki nem hagyott volna!). S gyermekétől valahogy megtudta, hogy ott, ahová a kislány iskolába jár, „van Palánta”… És mi történt?
Csaba azonnal beazonosította, hogy ez „mivelünk kapcsolódik össze”. (Mármint a börtönmisszióban szolgálók és a Palántában szolgálók üzenete, lelkülete, vagy én nem tudom mi, de azonnal összekapcsolódott benne.)
Nem várt egy napot sem. Rögvest beíratta a kislányt a bibliai foglalkozásokra. És mi történt ez után? A kislány is megtért. Megismerte a Megváltót, és hit által befogadta életébe. Amit édesapja bent megkapott a Szabadítótól, most ő, itt kint, az eddig teljesen „hitetlen” közeg ellenére, szintén megkapta. S a mostani helyzet?
Az édesapa visszakerült még 3 hónapra – másodfokon ennyit kapott pluszban – de a kislány már otthon van, mint az Úr gyermeke. S az édesanya nincs megfosztva Isten Igéjétől. A Biblia élő szava, ami a változást elvégezte „odabent” és „idekint az iskolában”, az el fogja végezni „odabent az édesanya szívében is”, s a család összeforr ezen a területen is. Ez a munka nem emberé. Isten végzi azt! S Ő összekapcsol mindent, amit lehet, hogy megmeneküljenek az emberek: a gyermekek és a felnőttek – egyaránt.
Csak egy Anya?
Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a
megyei hivatalban a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása. A nő
hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
„Úgy értem - magyarázta a hivatalnok- van munkája, vagy csak
...?”
„Persze, hogy van munkám.”- csattant fel a nő – „Anya
vagyok.”
„Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a
megfelelő szó!” hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg
egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban.
A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt,
kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek,
mint: „Hivatali Vallató” vagy „Városi Nyilvántartó”.
„Mi a foglalkozása?” - kérdezte.
Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak
kibuktak belőlem a szavak.
„Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi
kapcsolatok területén.”
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és
úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a
fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete
nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
„Megkérdezhetem” - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel-,
pontosan mit csinál ezen a területen?”
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam
magam válaszolni:
„Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és
terepen.” (Általában úgy mondom a házban és a házon kívül). „A főnökömnek
dolgozom (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy
elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a
földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24
közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb
átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.”
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a
nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.
Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új
karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3
évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti
modelljét (6 hónapos kisbabánkat), amint egy új hangmintát tesztelt.
Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel
előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára,
mint „csak egy másik Anya”...
Áramszünet
Még mindig élénken él sokak emlékezetében az az óriási
áramszünet, ami Északkelet-Amerika nagy részét érintette 1965 novemberében.
Délután 5:18-kor New York városa sötétbe borult, ahogyan az állam nagy része
is.
Az érintett terület csaknem 80.000 négyzetmérföldnyi volt,
és hét állam legnagyobb részére kiterjedt, valamint Kanada Ontario tartományára
is. Nehéz volt megállapítani, hogy az egyik generátor adott rossz frekvenciájú
áramot, vagy az áramszolgáltató egyik alkalmazottja kapcsolt félre egy
kapcsolót.
Mindenesetre a New York-ban és környékén élő sokmillió ember
hamar rájött, hogy elektromosság nélkül maradt. A fények kihunytak, az áram
elment, és sokan egész éjszakára bennragadtak valamelyik metróállomáson,
liftben, vagy a Keleti folyó alatti alagutak egyikében.
Az áramkimaradás miatt körülbelül 200 gép maradt a levegőben
New York Kennedy nemzetközi repülőtere fölött. Át kellett irányítani őket más
államok repülőtereire, ahol égtek a kifutópályák fényei. A némely területeken
13 óra hosszáig is eltartó áramszünet következtében fellépő üzleti veszteség
becsült mértéke elérte a 100 millió dollárt. Egy autógumi-cégnél például 50.000
dollár értékű gumi ment tönkre, mivel a kritikus vulkanizálási folyamat kellős
közepén ment el az áram. Egy autógyártónak 50 motort kellett kihajítania, mert
a nagyteljesítményű fúrók lefagytak a dugattyúlyukak fúrása közben. Csak New
York pékségei 300.000-es kenyérveszteségről számoltak be, mivel a kenyerek
tönkrementek az áramkimaradás miatt.
Összességében a modern civilizáció, ahogy akkoriban ismerték
az amerikaiak és kanadaiak, csikorogva lefékezett azon a novemberi estén, mivel
kimaradt az áramszolgáltatás, amitől függtek.
A keresztyéneknek is van egy áramforrásuk, amitől teljes
mértékben függnek. Ahogy a Jn 16,8-15 rámutat, a Szent Szellem a mi
áramforrásunk. A Szent Szellem vezet, irányít és erővel ruház fel bennünket. Ha
azonban megszakítjuk az áramkört, mert megoltjuk a Szent Szellemet, megszűnik a
tevékenysége bennünk, és testben járunk. Ahogy a New York-iak a Keleti folyó
alatti sötét alagutakban és a sötét aluljárókban tapogatóztak az addig átélt
legnagyobb áramkimaradás idején, az a keresztyén is, aki visszafojtja a Szent
Szellem erejét az életében, szellemi erőtlenségben jár. Viszont az 1965-ös
áramszünet áldozataival szemben nekünk nem kell arra várnunk, hogy valaki más
visszakapcsolja az áramot. Csupán annyit kell tennünk, hogy felkattintsuk a hit
és az engedelmesség nevű kapcsolókat, és lelki fényeink újra égni fognak.
Élezd meg a fejszédet!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Néhány évvel ezelőtt egy fiatalember munkát keresett.
Megkereste egy favágó csoport munkavezetőjét, és megkérdezte, hogy volna-e
szükségük munkásra. - Attól függ - válaszolta a munkavezető.
- Nézzük meg, hogy megy a favágás!
A fiatalember odalépett egy nagy fához, és nagy
szakértelemmel kivágta. A munkavezető meg volt lepődve, és felkiáltott: „Hétfőn
kezdheted is!"
Eltelt a hétfő, a kedd és a szerda. Csütörtök délután a
munkavezető így szólt a fiatalemberhez: „Mielőtt hazamész, felveheted a
fizetésedet."
A fiatalember megdöbbent ezen: „Úgy tudtam, hogy pénteken
fizetnek!"
- Általában akkor szoktunk, - válaszolta a munkavezető, - de
téged ma elbocsátunk, ugyanis nagyon lecsökkent a teljesítményed. A
nyilvántartásból kiderül, hogy hétfőtől szerdáig az első helyről az utolsóra
estél vissza.
- De hát én keményen dolgoztam! -tiltakozott a fiatalember.
- Elsőnek érkeztem, utolsónak mentem el, és még a kávészünetekben is dolgoztam!
A munkavezető, látva a fiú őszinteségét, rövid gondolkodás
után azt kérdezte:
- Élezted-e a fejszédet?
A fiatalember azt válaszolta: - Hát, nem, uram. Olyan
keményen dolgoztam, hogy nem volt rá időm.
Hát veled mi a helyzet? Túlságosan el vagy foglalva ahhoz,
hogy megélesítsd a fejszédet? Az imádság az a fenőkő, ami élessé tesz. Imádság
nélkül, minél több munkát végzel, annál tompább lesz az éled. Szükségünk van
arra, hogy időt szakítsunk az élezésre, miközben Krisztus országáért
fáradozunk!
2012. szeptember 21.
Ige: Aki hisz
„Bizony, bizony mondom
néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket
én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz
megyek. És akármit kértek majd az én
nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én
megcselekszem azt” (Ján. 14,12-14)
Ige: Kijelentés az útról.
„Ahova pedig én
megyek, oda tudjátok az utat. Tamás erre így szólt hozzá: „Uram, nem tudjuk,
hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?” Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet;
senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Ján. 14,4-11)
Ige: Amikor az Úr elragadja az Övéit
„… azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és
a másik (pedig) elhagyatik (ott
hagyatik). Két asszony őröl együtt
(ugyanott); az egyik felvétetik, és a
másik (pedig) elhagyatik (ott
hagyatik). Ketten lesznek a mezőn; az
egyik felvétetik, és a másik elhagyatik (ott hagyatik)” (Luk.
17,34-36)
Pál apostol bizonyságtétele: „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával
leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban
(Más fordítás: Mert amint felhangzik a riadó hangja, a
főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és
először feltámadnak (anisztémi:
felkel, feláll) a Krisztusban elhunytak »elaludtak«);
Azután mi, akik élünk,
akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe (az
Úr fogadására) a levegőbe; és ekképpen
mindenkor az Úrral leszünk” (1 Thess.
4,16-17)
Egy példázattal világítja meg a Szent Szellem az előző Igét:
„Bár még éjszaka van, már fölkel, és
ellátja a háza népét eledellel, szolgálólányait egy egész napra valóval.
Szántóföld után néz és meg is szerzi, szőlőt telepít a keze munkájából. Az ő
derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait.
Látja, hogy hasznos az
ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa (az ő mécsese). Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit
nyújtja a szűkölködőnek. Erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő
(vagyis az utolsó) napnak. Az ő száját
bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén (és szeretetre tanít). Vigyáz a háznépe dolgára, és restségnek
étkét nem eszi. Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így
dicséri: Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!” (Péld. 31,15-18.20.25-29)
Hát: „Ne is aludjunk azért, mint egyebek (és mint a többiek), hanem legyünk éberek és józanok” (1 Thess. 5,6)
Az indulatosság szögei
"Volt egyszer egy fiú, akinek rossz jelleme volt. Az
apja adott neki egy zsákot tele szögekkel és azt mondta neki, hogy minden
alkalommal, ha valakivel szemben elveszíti a türelmét, verjen bele egy szöget a
házuk kerítésébe.
Az első nap 37 szöget vert a kerítésbe a fiú. A következő
hetekben megtanult magán uralkodni, és a bevert szögek száma egyre kevesebb
lett. Úgy találta, hogy egy szöget beverni sokkal fáradságosabb, mint uralkodni
magán. Végre elérkezett az a nap is, amikor egyszer sem veszítette el a
türelmét. Amikor a zsákból elfogytak a szögek, a fiú odament az apjához és
elmondta neki.
Az apja ekkor azt a feladatot adta neki, hogy ezután mindig
húzzon ki egy szöget a kerítésből, ha sikerült magán uralkodnia.
Végül a fiú azzal is eldicsekedhetett az apjának, hogy az
összes szöget kihúzta a kerítésből.
Az apa ekkor odavitte a kerítéshez a fiát: "Fiam, jól
viselkedtél, de nézd meg, milyen most a kerítés: tele van lyukakkal. Ez a
kerítés már soha sem lesz olyan, mint korábban. Hogyha valakivel veszekszel és
valami gonoszat, rosszat mondasz neki, akkor ugyanilyen sebet ejtesz rajta,
mint ezek a lyukak itt.
Ha beleszúrsz egy kést az emberbe, utána kihúzhatod, de a
seb ott marad. Bocsánatot kérhetsz tőle, megbánhatod, amit tettél, de ha már
megbántottad - megsebesítetted.
Jól jegyezd meg: egy kimondott szó éppen olyan fájó sebet
ejt, mint egy éles tőr."
És egyedül az Úr az, aki: „Meggyógyítja a megtört szívűeket,
és bekötözi sebeiket” (Zsolt. 147,3)
A nő alkotása
"A nőt nem a férfi fejéből vette Isten, hogy felette
álljon, nem is a lábából, hogy járjanak rajta, hanem az oldalából, hogy egyenlő
legyen vele, közel a karjához, hogy megvédjék, közel a szívéhez, hogy
szeressék."
Isten segít a beszédben is
„Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy
ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát
eredj és én leszek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned
kell.”
2Mózes 4:11-12.
Hallottál egy nagyon jó prédikációt. Magadban azt mondtad:
Végre! És eljátszottál a gondolattal, hogy megteszed, amire ott Isten indított.
Elindulsz.
Terveket szőttél, álmodtál, és azt mondtad: Holnap!
Aztán reggelre elszállt a lelkesedés.
Mi lesz, ha nem tudom úgy elmondani?
Mi lesz, ha kinevetnek?
Meg aztán nem vagyok én szónok! Sem prédikátor! Nincs erre
képesítésem!
Aztán olyan kifogások is eszedbe jutnak, amikre addig még
csak nem is gondoltál.
- Mit mondjak? Igazad van! Kinevethetnek, dadoghatsz, lehet,
nem is lesz olyan hatékony, ahogy megálmodtad.
De nem érzed, hogy kihagytál valakit ebből az egészből?
Elfelejtetted, hogy nem te vagy a történet főszereplője.
Isten az! Ő ad szájat, meg hallgató füleket, Őt fogják esetleg visszautasítani
vagy elfogadni – nem téged. Te csak egy szócső vagy. A felelősség Istené. A
tiéd csupán annyi, hogy azért mégiscsak indulj el, ha félve is, ha aggódva is.
A többit bízd Istenre.
Emlékezz Mózesre. Nehezen indult el, de miután teljesen
Istenre bízta magát, hatalmas csodák szemtanúja lehetett.
„Mózes azonban még mindig azért könyörgött, hogy Isten
válasszon és küldjön helyette alkalmasabb személyt. Ezek a mentségek Mózes
alázatosságából és félénkségéből fakadtak; de miután az Úr megígérte, hogy eltávolít
útjából minden nehézséget és megadja a sikert, minden további vonakodás
bizalmatlanságról tanúskodott volna.” PP
Csodákat szeretne ma megláttatni veled a mi Istenünk!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)












.jpg)

