Szabadság!

„Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.”

Pál levele a Galatákhoz 5:13

Annyi dolog köt ebben a világban, és nem tudod felszabadultan élni mindennapjaidat. Kötnek a szokások, az íratlan szabályok, a végzettséged, a rangod, a társadalomban betöltött szereped, az időd és energiád, és már meg sem próbálkozol másként tenni. Inkább elfogadod, hogy ez így megy manapság, és nem teszel meg valamit a másikért, a másik javáért, mert az hozzád túl méltatlan.

Ebben a nagy szabadságban, amiben élünk, az idő észrevétlenül megkötözött, és alig bírsz szabadulni. Százszor könnyebben rávágod valamire, hogy sajnálom, nincs időm.

'48 ifjai már rég nem harcolnak, de ugyanúgy nincs szabadság. Különböző okokra hivatkozva utasítod el, hogy valami jót tegyél a másikért.

Isten ma reggel azzal az üzenettel várt rád, hogy az igazi szabadság több ennél; az a jó tettekre tesz szabaddá. Jó tettekre, amikor a másik ember a fontos, és nem én.  Kérd tőle, és Ő eltöri láncaidat, és szabadként élheted tovább életed a másikért!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/07/szabadsag.html

Hívd segítségül az Úr Jézus nevét!

Isten közel van hozzánk, és mindenki megtalálhatja, aki keresi Őt. Ő nem a templomban van, és nem a papokon keresztül lehet hozzá közeledni. Bárki személyes kapcsolatba kerülhet vele.

Ha megismered Őt, és befogadod az életedbe, célt és értelmet nyer az életed. Megismered azt a személyt, aki annyira szeret téged, hogy a Fia életét adta azért, hogy neked ne kelljen meghalnod.

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16)

Ha befogadod Őt az életedbe, többé soha nem leszel egyedül. Megismered az igazi szeretetet, amit csak Isten tud adni. Bármi ér az életben, tudod, hogy a világegyetem leghatalmasabb személye él benned, és nincs senki és semmi, ami legyőzhetne téged.

"Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?" (Róma 8.31)

Ha befogadod Őt az életedbe, megkapod Tőle a Szent Szellemet. Akiben az Ő Szelleme él, az folyamatosan vezetést kap, élő kapcsolatban van Istennel. A Szent Szellem képes átformálni téged, megszabadítva azokból a megkötözöttségekből, amik tönkre teszik az életedet (alkohol, szerencsejáték, kábítószer stb.). A Szellem által gyógyulást ad Isten a betegségekből, és bölcsességet ad, hogy helyes döntéseket tudj hozni, amik örömteli és boldog életet adnak.

A legtöbb vallás azt tanítja, hogy Krisztus áldozata "üdvösséget" ad, ami majd a halál után lesz, és nem is tudják, mit foglal ez magában. De az üdvösség nem a jövőben lesz, már most van. Az üdvösség szó jelentése tartalmazza a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből, mindenfajta problémából, bajból), megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől), oltalmazást, biztonságot, jólétet (bővölködés anyagi és szellemi javakban), gyógyulást (egészség), boldogságot, megtartást. Ebben benne van minden, amire csak szükséged van itt a földön (vagyis nem a mennyben, hanem ITT és MOST).

Hogy Istennel személyes kapcsolatba kerülj, mond el ezt az imát:

Úr Jézus! Köszönöm, hogy magadra vetted bűneimet, betegségeimet, és minden átkot, és emberi testedben felvitted a fára, így távolítva el tőlem. Köszönöm, hogy megígérted, hogy ha megtérek hozzád, megbocsátod minden bűnömet, és meggyógyítod minden betegségemet.

Kérlek, Úr Jézus, hogy jöjj az én szívembe, és Te tanácsolj, és vezess minden dolgomban, taníts a Te szent igédre, és hagy ismerhesselek meg egyre jobban.

Köszönöm, hogy megígérted, hogy aki Hozzád jön, azt Te semmiképpen ki nem veted.

Köszönöm, hogy így megvallhatom, hogy Te vagy életem Ura, Királya, Megváltója, szabadító Istene.

Magasztallak ezért most és mindörökké, Ámen!

K. Anda

C. H. Spurgeon: Mennyei gazdagság

 Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek" (Zsolt 84,12).

A kellemes' dolgokat sokszor megtagadja tőlünk az Úr, de a jót soha. S hogy nekünk mi jó, annak Ő a legbölcsebb elbírálója. Bizonyos dolgok kétségkívül jók, és ezeket elkérhetjük Urunktól, a Jézus Krisztus által.

A szentség jó dolog, és ezt Ő bőségesen munkálja is bennünk. Kész győzelmet adni gonosz hajlamaink, indulatos természetünk és rossz szokásaink felett, ezért bátran kérjük csak Tőle mindezt.

Üdvösségünk felől teljes bizonyosságot, és Vele való szoros közösséget akar adni nekünk az Úr, az igazságban vezetni minket és bátorságot adni, hogy bizalommal járuljunk a kegyelem trónusa elé. Ha mindezeknek híjával vagyunk, annak az az oka, hogy nincs hitünk az elfogadásukra, nem pedig az, hogy Isten nem akarja mindezt megadni nekünk. Ő mennyei lelkületet, béketűrést és buzgó szeretetet akar mindazoknak adni, akik komolyan kérik ezt Tőle.

De vigyázz: feddhetetlenül kell élned! Ne legyenek hátsó gondolataid, se görbe utaid; ne legyen benned képmutatás vagy csalárdság. Ha hamisan élünk, Isten nem halmozhat el ajándékaival, mert akkor a bűnt jutalmazná. Csak az őszinte becsületesség útja vezet mennyei gazdagsághoz, amely minden jó dolog összessége.

Hatalmas ígéret ez, amelyre szabad imádságban hivatkoznunk. Térdeljünk hát le, és tegyük ezt!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Áldom az Urat.

ESŐ ÉS SÖTÉT...

Szerző: Guti Tünde

Néha azt sem tudom hirtelen, mi van velem, amikor 5:25-kor ébreszt a telefonom. Homályos szemekkel keresem a piros gombot, hogy lenyomjam, és mást ne keltsen fel. Megesett már, hogy mély álmomból riadva erősen gondolkodnom kellett, milyen nap is van…

Kint még sötétség terjeng, kábultságom csak lassan oszlik, pedig már megittam a kávémat és fő a teavíz. A búskomor felhők vastagon eltakarják a napot, de már érződik, hogy közel a reggel.

Minden csupa víz. Csak esik, meg esik… De azért vannak, akik a hűvös eső ellenére sem adják búnak a fejüket! Már amikor kipattantak a szemeim, hallottam a feketerigót! Ez a kedves madár 3-4 év után újra itt fészkel az udvarunkban. Felröppen a háztetőre, vagy a fák egyik magas ágára, és onnan fütyüli világgá örömét, nógatva engem is, hogy vegyem már észre, hogy lehet tovább nézni az esőcseppek monoton kopogásán. Csak dalol és dalol…

Magamhoz tértem. Gondolataim visszamennek az ókorba, abba a kis római provinciába, ahol a názáreti Jézus élt, és tanította, gyógyította az embereket.

Egy alkalommal alaposan ráijesztett tanítványaira, ugyanis az éjszaka LEGSÖTÉTEBB szakaszában látogatta meg őket. A vízen járva közelített hozzájuk, mire azok rémületükben kiáltozni kezdtek, kísértetnek látva Mesterüket.

Milyen nehéz felismerni Jézust, amikor vaksötét vesz körül! Homály, végtelennek tűnő tenger, és amire számíthatok, az csak egy deszkákból eszkábált ladik…

Jézus nem azért lepte meg barátait, hogy megfélemlítse őket! Sokkal inkább erősíteni akarta a hitüket, hogy ott van velük még a legsötétebb órákban is, mégpedig a vízen járva, mert Ő soha nem fog a hullámok közt vergődni! Ezért nekünk sem kell!

Jézus az, aki megnyugvást ad, énekelni tanít életünk zord időszakaiban. (Pál és Silás dicsőítette Istent, amikor éjszakára kalodába zárták őket bizonyságtételükért!)

Szerezzünk örömet Jézusnak azzal, hogy felismerjük Őt, amikor hozzánk közelít harcaink éjsötétjében!

 „Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték (és magasztalták) az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. És (ekkor) hirtelen nagy földindulás lőn (nagy földrengés támadt), úgyannyira, hogy megrendültek a tömlöc fundamentumai (vagyis alapjai); és azonnal (hirtelen)megnyílának az ajtók mind, és mindnyájuknak a bilincsei feloldódnak (és mindegyikükről lehulltak a bilincsek)” (Csel. 16,20-26).

Cseri Kálmán: A kívánság

Minden kívánság potenciálisan cselekedet. Mint a tojás is. Ha melengetik, az nem marad tojás, egyszer csak elkezd csipogni és szaladni.

MINDVÉGIG

Lk 24,13-35.

13 Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, 14 és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.

15 Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. 16 Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt. 17 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Miről beszélgettek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak. 18 Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?" 19 "Mi

történt?" - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: "Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt; 20 hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. 21 Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek

történtek. 22 Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, 23 de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. 24 El is mentek néhányan a velünk

levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták." 25 Akkor ő így szólt hozzájuk: "Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! 26 Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a

Krisztusnak, és így megdicsőülnie?" 27 És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. 28 Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. 29 De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát, hogy velük maradjon. 30 És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. 31 Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. 32 Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta

előttünk az Írásokat?" 33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. 34 Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. 35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és

hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

                            MINDVÉGIG

Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről. (Lk 24,35)

"Ó nem! Senki sem jött ki értem!" Egyedül álltam a Kenyai Nemzetközi Repülőtéren. Szomorú voltam; családom és barátaim Nigériában maradtak.

Én pedig most itt álltam tanácstalanul. Nem tudtam, mit tegyek. Mielőtt elhagytam Nigériát, biztos voltam benne, hogy Isten gondot visel majd rólam, de ebben a helyzetben aggódni kezdtem, és bizakodásom kezdett  elszállni. Végül valaki egy megbízható taxishoz irányított, aki bevitt az új iskolámba, Nairobiba.

Később rájöttem, hogy Krisztus mindvégig velem volt, felettem tartotta kezét, azt akarta, hogy szemem megnyíljon, és észrevegyem őt, s halljam, amint szól hozzám. Amíg az iskolába nem értem, túlzottan elfoglaltak a problémáim; nem hallottam meg, és nem vettem észre Krisztust a körülöttem lévő emberekben.

Valami hasonló történhetett a tanítványokkal az emmausi úton. Jézus együtt haladt velük, de nem ismerték fel őt. Amikor Jézus megtörte a kenyeret, a szemeik megnyíltak.

Problémáink között gyakran azt gondoljuk, Krisztus nincs velünk. Ilyenkor talán a tanítványokhoz hasonlóan figyelnünk kellene rá, hogy megláthassuk és hallhassuk őt. Krisztus mindenkor velünk van.

Imádság: Urunk, amikor problémáink elborítanak, nyisd meg szemünk, hogy meglássunk téged. Ámen.

Ha keressük Krisztust, megtaláljuk.

Foluke Bosede Ola (Oyo State, Nigéria)

www.csendespercek.hu

A mester érintése

Készítette: győzedelmes Gyülekezet
Ütött-kopott volt, s az árverező Úgy hitte, fáradni kár. Mégis kezébe vette a vén hegedűt, S mosolyogva mutatta fel.
– Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek! Lássuk, a licitálást ki kezdi?
Egy dollár, ott hátul, kettő, igen! Csak kettő? Ki ad hármat? Három dollár először, és másodszor is...
Már koppant volna a kalapács, de mégsem, A terem végéből ősz hajú férfi lépett közelebb, s fe

lemelte a vonót; letörölte a port az ódon hangszerről.
Felhangolta a megereszkedett húrokat. Tiszta és édes dallam kelt szárnyra, akár egy égi angyal éneke.
Elhallgatott a muzsika, s az árverező Furcsán fojtott hangon szólt:
– Ki ad többet a régi hegedűért? Felmutatta a hangszert és a vonót.
– Ezer dollár, ki ad érte kettőt? Kétezer dollár! Ki ad hármat?
Háromezer először, háromezer másodszor, háromezer harmadszor!
Tapsolt a terem, de valaki bekiabált:
– Nem értem, mitől ez a hirtelen értéknövekedés?
Nem váratott magára a válasz:
– A mester érintésétől.
Sok emberélet, akár a lehangolt húr, Ütött-kopott, vétkektől szennyes. Megkaphatja bárki olcsón, bizony, mint az avítt hegedűt. Egy tál lencse, pohár bor, perdül a kocka – és sodródik tovább. Az ára szinte semmi, s kis híján koppan már a kalapács. Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg nem érti, mitől a hirtelen változás, a lélek értékét megezerszerezi.
Pedig egyszerű: a mester érintésétől.
(Myra B. Welch)

A szeretet erős.

Ige: A kísértés

 „Boldog ember az [makariosz): a gondoktól és bajoktól mentes az élete, ez jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja], aki a kísértésben [[(peiraszmosz): kísértés; amikor megpróbálják elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre, aki kísértés idején] kitart [aki a kísértésben megáll]; mert miután [(dokimosz): a kísértés alapján igazinak, valódinak bizonyult], elveszi [mert elnyeri] az életnek koronáját [az élet győzelmi koszorúját], amit az Úr [az Isten] ígért az őt szeretőknek, [azoknak, akik  (agapaó): teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, és eggyé válnak vele]” (Jak. 1,12)

A kísértés – melynek célja Istentől való elszakadásra bírni a hívőket – csapások, szeretteink elvesztése, elszegényedés, betegség, üldözés, és ezek okozója a sátán, ahogy ezt Isten igéje bemutatja: „Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben (és türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak. Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat, (azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben). Jóbnak tűrését (és állhatatosságát) hallottátok, (és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr) és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes. Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen” (Jak. 5,10-11.13).

És hogy mindezekben miért kell az Urat dicsérni, azt a Pál apostollal és Silással történteken keresztül mutatja be az Úr. Ők hirdették az Evangéliumot, és démont űztek, amiért üldözést szenvedtek Filippiben: „És odavezetvén őket (az elöljárók elé) a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják (és felforgatják) a mi városunkat, És olyan (olyan szokásokat), és szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk (vagy átvennünk, sem követnünk), sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk. És velük egyben feltámada a sokaság ő ellenük (és rájuk támadt. Az elöljárók, és) a bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszőzették (vagyis megbotoztatták) őket. És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe (vagyis börtönbe) veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak, (vagyis a börtönőrnek) hogy gondosan őrizze őket. Ki (mivel) ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, (a belső börtönbe) és lábaikat kalodába szorítá (kalodába zárta). Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték (és magasztalták) az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. És (ekkor) hirtelen nagy földindulás lőn (nagy földrengés támadt), úgyannyira, hogy megrendültek a tömlöc fundamentumai (vagyis alapjai); és azonnal (hirtelen) megnyílának az ajtók mind, és mindnyájuknak a bilincsei feloldódnak (és mindegyikükről lehulltak a bilincsek)” (Csel. 16,20-26).

És így bátorít a Szent Szellem: „Semmit ne félj (és ne ijedj, ne rémülj, és ne riadj meg,) azoktól, amiket szenvedned kell (paszkhó: amiket át kell élned, meg kell tapasztalnod; el kell viselned, és tűrnöd kell). (melló: ami készül, ami elkerülhetetlenül meg fog történni és ami még körül fog venni): Ímé a Sátán  (diabolosz: vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló) egynéhányat ti közületek a tömlöcbe (vagyis börtönbe) fog vetni, hogy megkísértsen (peiradzó): megkísérel rávenni arra, hogy elszakadj Istentől,  megpróbál elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre). És lesz tíz napig való nyomorúságtok (thlipszisz: nyomás, szorongattatás, gyötrés, gyötrődés, szorongás, kínzás, üldözés, baj). Légy hív (vagyis hű) mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját (vagyis az ÉLET győzelmi koszorúját). Akinek van füle, hallja (meg), mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál” (Jel. 2,10-11)

Higgyetek, és Kérjetek!

 „Amit csak kértek imádságotokban,

                HIGGYÉTEK,

hogy mindazt már megnyertétek, és meglészen néktek (Márk 11,24)

Azt mondja az Úr JÉZUS:

„Örök szeretettel szeretlek” (Jerem. 31,3)

Az Úrban!

Világosság vagytok az Úrban! (Eféz. 5,8)

Az Úr jóságára emlékezz

Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled (Zsolt 103,2)

baptista enekek (lejátszási lista)

Vagyok, mert vagyunk

Készítette: GYEREKSZÁJ

Egy antropológus, egy afrikai törzs gyermekeinek ajánlott egy játekot: letett egy kosár gyümölcsöt egy fa mellé, majd így szólt:
- Aki előbb odaér, az nyeri a gyümölcsöt!
Erre a gyermekek mind felálltak, kézenfogták egymást és együtt szaladtak érte.
Megkérdezte, hogy miért nem versenyeztek. Mire ők:
- Ubuntu! Hogyan tudna valamelyikünk is boldog lenni, ha bármelyikünk szomorú?

E törzs nyelvén Ubuntu annyit tesz: "Vagyok, mert vagyunk."

Szeretetből fakadó sebhelyek (Tanulsagos tortenet)

Készítette: Lisa Szanyel
Néhány éve, egy forró nyári napon, Dél Floridában, egy kisfiú úgy döntött, hogy úszik egyet a házuk mögötti régi kis tóban. Sietve, hogy minél hamarabb a hűvös vízbe ugorhasson, kiszaladt a hátsó ajtón,maga mögött hagyva cipőt,zoknit és inget, ahogy futott.

Repült a vízbe, nem véve észre, hogy amint ő úszik a tó közepe fele, egy aligátor é

pp a part fele úszott. Apja, aki a kertben dolgozott, észrevette, hogy a kettő egyre közelebb és közelebb kerül egymáshoz. Rémülten rohant a vízhez, kiabálva a fiának amilyen hangosan csak bírt.
Apja hangját hallva a kisfiút aggódás fogta el és gyorsan megfordult és a part felé úszott apjához. De már túl késő volt. Amint elérte apját az aligátor is elérte őt. A partról az apa megragadta kisfiát a karjától pont abban a pillanatban mikor az aligátor annak lábait ragadta meg. Ez egy hihetetlen huzavonához vezetett a kettőjük közt. Az aligátor erősebb volt az apánál, de az apa túl szenvedélyes volt ahhoz, hogy elengedje fiát. Egy gazda épp arra vezetett és a sikoltozásokat hallva, autójától odarohant, célzott és lelőtte az aligátort.

Rendkívüli módon, több hetes kórházi tartózkodás után, a kisfiú életben maradt. A lábát hatalmas sebhelyek torzították az állat erőszakos támadása révén. És a karján, mély karmolások voltak, ahol apja körmei húsába vájtak a kétségbeesett erőfeszítésben, hogy megtartsa az ő szeretett fiát.

Az a riporter az újságtól - aki a borzalmas események után elsőként készítette a riportot a fiúval - megkérdezte, hogy láthatná-e a fiú sebhelyeit. A fiú felhúzta a nadrágszárát és utána büszkeséggel így szólt a riporterhez:

- De nézd a karjaimat! Nagy sebhelyek vannak a karjaimon is.. Azért vannak, mert Apám nem engedett el!

Te és én azonosulhatunk ezzel a kisfiúval. Nekünk is vannak sebhelyeink. Nem, nem egy aligátortól, hanem egy fájdalmas múlt sebhelyei. Némelyek azok közül a sebhelyek közül csúnyák és mély
megbánást okoztak. De, némely sebhelyek barátom azért vannak, mert Isten visszautasította, hogy elengedjen. A vívódásaid közepette Ő ott volt és beléd kapaszkodott.
Az Ige arra tanít, hogy Isten szeret téged. Te Isten gyermeke vagy. Ő meg akar védeni és gondodat viselni minden nap. De néha meggondolatlanul veszélyes helyzetekbe gázolunk, nem tudva hogy mi vár ránk. Az élet tava tele van veszélyekkel és mi elfelejtjük, hogy az ellenség lesben áll, hogy ránk támadjon. Ekkor kezdődik el a huzavona, és ha az Ő szeretetének a sebhelyei a karodon vannak légy nagyon, nagyon hálás!

Ő eddig sem és ezután se fog soha elengedni!

Isten megáldott, hogy te mások számára áldás lehess. Sose tudhatod, hol van egy-egy ember az ő életében és min megy épp keresztül. Soha ne ítéld egy másik ember sebhelyeit, mert nem tudhatod, hogyan szerezte azokat...

forrás: Bacsi Irma (USA)

A pofon

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Vasárnap délután történt. London egyik legszegényebb negyedében egy nagy összejövetelen kellett beszélnem. Ha férfiakhoz szólok, gyakran gondolok a feleségükre is. Így történt, hogy igehirdetésem közben hirtelen ötlettől vezérelve a következőket mondtam:

- Férfiak! Most egy pillanatra eltérnék a témánktól és személyes tanácsot szeretnék adni. Ma határozzátok el, hogy az összejövetel után kivételesen egyenesen hazamentek. És miközben otthon a teát isszátok, jól nézzétek meg a feleségeteket és próbáljátok meg olyannak látni, amilyen akkor volt, amikor elkezdtetek udvarolni neki. Utána kerüljétek meg az asztalt és csókoljátok meg!

Majd folytattam a beszédemet és nem gondoltam többet a jó szándékú tanácsra.

Egészen a legutóbbi napokig.

Nemrégen ugyanis épp az irodám felé tartottam, amikor az utca túloldalán egy férfit láttam meg, aki élénken integetett felém. Vártam, amíg át tudott jönni a zebrán.

- Uram - mondta komoly hangon - szép kis ügybe kevert.

- Én? Magát?

- Igen, ön!

- De hiszen én nem is ismerem. Kicsoda ön tulajdonképpen?

- Annak semmi köze a dologhoz, hogy ki vagyok. De szép kis históriába kevert.

- De hogyan? Miért?

Még mindig halálosan komolyan nézett rám:

- Nem emlékszik, hogy mit mondott West Hamben a férfiösszejövetelen? - kérdezte.

- Dehogynem.

- Jó, én is ott voltam, és nem emlékszik már, hogy mit mondott?

Gondolkoztam.

- Azt hiszem, hogy Isten szeretetéről beszéltem.

- Igen. És nem emlékszik már, hogy még mit mondott?

Ez már nem jutott eszembe, és meg is mondtam neki.

- Nem emlékszik, hogy azt mondta, menjünk egyenesen haza és jól nézzük meg a feleségünket?

- Ja, igen, most jut eszembe, de ez okozta volna a bajt?

- Igen, ugyanis megtettem.

- És mi történt?

- Először még valamit el kell mesélnem önnek. Tehát amikor kijöttünk az összejövetelről, egy páran ott ácsorogtunk és azt mondtuk, hogy igaza van, otthon kell elkezdeni. Nem mondtam a többieknek, mit határoztam el, de azt gondoltam, hogy hazamegyek és megteszem, amit mondott. Tehát ahelyett, hogy még sokáig beszélgettünk volna, mint általában, és a beszédet és az igehirdetőt kritizáljuk, rögtön hazamentem, és amikor hazaértem, a tea már kész volt. Tehát leültem és jól megnéztem a feleségemet. Uram, micsoda megrázkódtatás! Megpróbáltam ugyanis elképzelni, milyen csinos volt akkoriban, amikor elvettem feleségül. Sok mindent ígértem neki, és keveset vagy semmit nem tartottam meg belőle. 14 éven keresztül csak csalódások, gondok, szegénység és munkanélküliség jutott neki velem együtt, és sok szívtelenséget is kapott tőlem. Mindez nyomot hagyott az arcán, ezért döbbentem úgy meg.

- És - kérdeztem - mi történt aztán?

- Aztán felálltam, megkerültem az asztalt és megcsókoltam. De ő csak hátrált, és pofonütött.

- És mit tett ön?

- Uram, ebben a pillanatban eszembe jutott, hogy egy másik alkalommal azt mondta, hogy tartsuk oda a másik arcunkat is, ezért még egyszer megcsókoltam. Még egy pofont kaptam és feleségem így szólt: Mi történt veled? Megpróbáltam elmondani, mit mondott nekünk az összejövetelen - mindenre már nem emlékeztem, de a gyerekek is hallották, és most el akartam önnek mondani. Újra elkezdtük szeretni egymást, az egész család. A kicsik most újra járnak vasárnapi iskolába, és a feleségemmel mi is olyanok vagyunk, mint a gyerekek, mert mindketten szeretjük Istent. Uram, jó tudni, hogy Isten megbocsátott, és mi is megbocsátottunk egymásnak. Biztosíthatom, szükségem volt rá, mert jó asszony a feleségem.

Ezt a történetet három oldalról hallottam, az apától, az anyától és a legidősebb fiútól. Kikérdeztem a gyereket a részletekről, és elmesélte, hogy amikor apja 'sokkot' kapott, az első hatás hihetetlen csodálkozás volt.

- Még sohasem láttam, hogy az apám megcsókolja anyámat. Egyszerűen nem akartam elhinni. Nem tudtam, mi történt vele. De amikor anyám pofon ütötte, és ő nem ütött vissza, majd hanyatt estem.

Megdöbbenését meg tudtam érteni.

- Igen? És utána mit gondoltál?

- Tudja, hallottam, hogy mit mondtak, és ha már akkor megtettem volna, amit ma megtettem (szívét és életét egészen komolyan Istennek adta), akkor, azt hiszem, nagyon sok keserűséget megspórolhattam volna magamnak.

G. F. Dempster Evangéliumi életképek c. könyvből

Isten szeretet

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Van egy legenda: gőgös, hitetlen lovagról szól, aki kérkedve dicsekedett a maga hitetlenségével, s nevette és gúnyolta az Istenben hívőket.

Egy napon durván dobta földre kesztyűjét, mint a lovagok szokták amikor valakit párviadalra hívnak, s így szólt:
- Ha van Isten, én kihívom, küzdjünk meg életre-halálra!

S míg a félelemben reszkető nép azt várta, hogy fénylő villám sújtja földre a vakmerő, öntelt lovagot, ímé az égből egy pergamen hullott alá, s e két szó volt írva rá: 'Isten szeretet'.

Ez az üzenet megtörte a lovag gőgös hitetlenségét, s attól a perctől fogva Isten alázatos és szerető szolgája lett.

.....................................
(Hastings: Isten napjai c. könyvből)

David Wilkerson - Hová lett a gyötrődés.wmv