Bővített Biblia

2012. szeptember 15.

Wisconsin államban, Milwaukee-ben egy tizenéves fiú rákos volt, és több hetet töltött a kórházban, ahol sugárkezelésnek és kemoterápiának vetették alá. Közben kihullott a haja. Amikor hazafelé tartott a kórházból, aggódott - nem a rák miatt, hanem a szégyenérzet miatt, hogy kopaszon kell visszamennie az iskolába. Azt már korábban elhatározta, hogy nem fog parókát viselni vagy sapkát hordani.

Amikor hazaért, bement az ajtón, és felkapcsolta a villanyt. Legnagyobb meglepetésére mintegy ötven barátja ugrott fel, és üdvözölte:

- Isten hozott itthon! - kiáltották.

A fiú körülnézett, és alig akart hinni a szemének, barátai mindnyájan kopaszra nyiratkoztak!

Nem szeretnénk-e mindannyian azt, hogy olyan barátaink legyenek, akik törődnek velünk, és olyan érző szívűek és elkötelezettek irántunk, hogy a hajukat is feláldoznák értünk, ha ezáltal érzékeltethetik, hogy szeretnek és elfogadnak minket? A mai világban nagyon nehéz ilyen barátokra lelni.

Amikor keresztyénekké leszünk, akkor szerető és segítőkész emberek kiterjedt családjába kerülünk be - az egyházba, Krisztus testébe. A Biblia arra tanít bennünket az 1Kor 12-ben, hogy ha a test egy tagja szenved vagy örömet él át, az egész test osztozik abban a fájdalomban vagy örömben. Együtt szenvedünk, és együtt örülünk. Ezt jelenti az, hogy Egyház vagyunk. Egy közösség vagyunk, egy család - igaz barátok.

Amikor így cselekszünk, azt tesszük egymásért, amit Jézus maga tett értünk. Ő annyira szeretett minket, hogy többet tett annál, hogy leborotválta a fejét. A keresztre ment értünk. Lemondott az életéről, hogy mi élhessünk. „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért" (Jn 15,13).

http://velunkazisten.hu/content/small_story/Igaz_bar%C3%A1tok

Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.

Antoine de Saint-Exupéry

Démon világ

Gyakran kicsinyke gyermek tolvajok másznak be egy-egy keskeny ablakon vagy egy résen a házba, hogy a nagyobbaknak ajtót nyissanak. (Servier)

Charles Capps: Megvallás

Jézus elszenvedte a betegségeimet, és elviselte a fájdalmaimat. Ezért semmi kórságnak és fájdalomnak nem adok helyet. Isten kibocsátotta Szavát, és meggyógyított engem. (Zsoltár 107:20)

Csak Tenálad nyugszik meg lelkem.

A boldogság titka.

Szabadság!

„Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.”

Pál levele a Galatákhoz 5:13

Annyi dolog köt ebben a világban, és nem tudod felszabadultan élni mindennapjaidat. Kötnek a szokások, az íratlan szabályok, a végzettséged, a rangod, a társadalomban betöltött szereped, az időd és energiád, és már meg sem próbálkozol másként tenni. Inkább elfogadod, hogy ez így megy manapság, és nem teszel meg valamit a másikért, a másik javáért, mert az hozzád túl méltatlan.

Ebben a nagy szabadságban, amiben élünk, az idő észrevétlenül megkötözött, és alig bírsz szabadulni. Százszor könnyebben rávágod valamire, hogy sajnálom, nincs időm.

'48 ifjai már rég nem harcolnak, de ugyanúgy nincs szabadság. Különböző okokra hivatkozva utasítod el, hogy valami jót tegyél a másikért.

Isten ma reggel azzal az üzenettel várt rád, hogy az igazi szabadság több ennél; az a jó tettekre tesz szabaddá. Jó tettekre, amikor a másik ember a fontos, és nem én. Kérd tőle, és Ő eltöri láncaidat, és szabadként élheted tovább életed a másikért!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/07/szabadsag.html

Hívd segítségül az Úr Jézus nevét!

Isten közel van hozzánk, és mindenki megtalálhatja, aki keresi Őt. Ő nem a templomban van, és nem a papokon keresztül lehet hozzá közeledni. Bárki személyes kapcsolatba kerülhet vele.

Ha megismered Őt, és befogadod az életedbe, célt és értelmet nyer az életed. Megismered azt a személyt, aki annyira szeret téged, hogy a Fia életét adta azért, hogy neked ne kelljen meghalnod.

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16)

Ha befogadod Őt az életedbe, többé soha nem leszel egyedül. Megismered az igazi szeretetet, amit csak Isten tud adni. Bármi ér az életben, tudod, hogy a világegyetem leghatalmasabb személye él benned, és nincs senki és semmi, ami legyőzhetne téged.

"Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?" (Róma 8.31)

Ha befogadod Őt az életedbe, megkapod Tőle a Szent Szellemet. Akiben az Ő Szelleme él, az folyamatosan vezetést kap, élő kapcsolatban van Istennel. A Szent Szellem képes átformálni téged, megszabadítva azokból a megkötözöttségekből, amik tönkre teszik az életedet (alkohol, szerencsejáték, kábítószer stb.). A Szellem által gyógyulást ad Isten a betegségekből, és bölcsességet ad, hogy helyes döntéseket tudj hozni, amik örömteli és boldog életet adnak.

A legtöbb vallás azt tanítja, hogy Krisztus áldozata "üdvösséget" ad, ami majd a halál után lesz, és nem is tudják, mit foglal ez magában. De az üdvösség nem a jövőben lesz, már most van. Az üdvösség szó jelentése tartalmazza a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből, mindenfajta problémából, bajból), megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől), oltalmazást, biztonságot, jólétet (bővölködés anyagi és szellemi javakban), gyógyulást (egészség), boldogságot, megtartást. Ebben benne van minden, amire csak szükséged van itt a földön (vagyis nem a mennyben, hanem ITT és MOST).

Hogy Istennel személyes kapcsolatba kerülj, mond el ezt az imát:

Úr Jézus! Köszönöm, hogy magadra vetted bűneimet, betegségeimet, és minden átkot, és emberi testedben felvitted a fára, így távolítva el tőlem. Köszönöm, hogy megígérted, hogy ha megtérek hozzád, megbocsátod minden bűnömet, és meggyógyítod minden betegségemet.

Kérlek, Úr Jézus, hogy jöjj az én szívembe, és Te tanácsolj, és vezess minden dolgomban, taníts a Te szent igédre, és hagy ismerhesselek meg egyre jobban.

Köszönöm, hogy megígérted, hogy aki Hozzád jön, azt Te semmiképpen ki nem veted.

Köszönöm, hogy így megvallhatom, hogy Te vagy életem Ura, Királya, Megváltója, szabadító Istene.

Magasztallak ezért most és mindörökké, Ámen!

K. Anda

C. H. Spurgeon: Mennyei gazdagság

Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek" (Zsolt 84,12).

A kellemes' dolgokat sokszor megtagadja tőlünk az Úr, de a jót soha. S hogy nekünk mi jó, annak Ő a legbölcsebb elbírálója. Bizonyos dolgok kétségkívül jók, és ezeket elkérhetjük Urunktól, a Jézus Krisztus által.

A szentség jó dolog, és ezt Ő bőségesen munkálja is bennünk. Kész győzelmet adni gonosz hajlamaink, indulatos természetünk és rossz szokásaink felett, ezért bátran kérjük csak Tőle mindezt.

Üdvösségünk felől teljes bizonyosságot, és Vele való szoros közösséget akar adni nekünk az Úr, az igazságban vezetni minket és bátorságot adni, hogy bizalommal járuljunk a kegyelem trónusa elé. Ha mindezeknek híjával vagyunk, annak az az oka, hogy nincs hitünk az elfogadásukra, nem pedig az, hogy Isten nem akarja mindezt megadni nekünk. Ő mennyei lelkületet, béketűrést és buzgó szeretetet akar mindazoknak adni, akik komolyan kérik ezt Tőle.

De vigyázz: feddhetetlenül kell élned! Ne legyenek hátsó gondolataid, se görbe utaid; ne legyen benned képmutatás vagy csalárdság. Ha hamisan élünk, Isten nem halmozhat el ajándékaival, mert akkor a bűnt jutalmazná. Csak az őszinte becsületesség útja vezet mennyei gazdagsághoz, amely minden jó dolog összessége.

Hatalmas ígéret ez, amelyre szabad imádságban hivatkoznunk. Térdeljünk hát le, és tegyük ezt!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Áldom az Urat.

ESŐ ÉS SÖTÉT...

Szerző: Guti Tünde

Néha azt sem tudom hirtelen, mi van velem, amikor 5:25-kor ébreszt a telefonom. Homályos szemekkel keresem a piros gombot, hogy lenyomjam, és mást ne keltsen fel. Megesett már, hogy mély álmomból riadva erősen gondolkodnom kellett, milyen nap is van…

Kint még sötétség terjeng, kábultságom csak lassan oszlik, pedig már megittam a kávémat és fő a teavíz. A búskomor felhők vastagon eltakarják a napot, de már érződik, hogy közel a reggel.

Minden csupa víz. Csak esik, meg esik… De azért vannak, akik a hűvös eső ellenére sem adják búnak a fejüket! Már amikor kipattantak a szemeim, hallottam a feketerigót! Ez a kedves madár 3-4 év után újra itt fészkel az udvarunkban. Felröppen a háztetőre, vagy a fák egyik magas ágára, és onnan fütyüli világgá örömét, nógatva engem is, hogy vegyem már észre, hogy lehet tovább nézni az esőcseppek monoton kopogásán. Csak dalol és dalol…

Magamhoz tértem. Gondolataim visszamennek az ókorba, abba a kis római provinciába, ahol a názáreti Jézus élt, és tanította, gyógyította az embereket.

Egy alkalommal alaposan ráijesztett tanítványaira, ugyanis az éjszaka LEGSÖTÉTEBB szakaszában látogatta meg őket. A vízen járva közelített hozzájuk, mire azok rémületükben kiáltozni kezdtek, kísértetnek látva Mesterüket.

Milyen nehéz felismerni Jézust, amikor vaksötét vesz körül! Homály, végtelennek tűnő tenger, és amire számíthatok, az csak egy deszkákból eszkábált ladik…

Jézus nem azért lepte meg barátait, hogy megfélemlítse őket! Sokkal inkább erősíteni akarta a hitüket, hogy ott van velük még a legsötétebb órákban is, mégpedig a vízen járva, mert Ő soha nem fog a hullámok közt vergődni! Ezért nekünk sem kell!

Jézus az, aki megnyugvást ad, énekelni tanít életünk zord időszakaiban. (Pál és Silás dicsőítette Istent, amikor éjszakára kalodába zárták őket bizonyságtételükért!)

Szerezzünk örömet Jézusnak azzal, hogy felismerjük Őt, amikor hozzánk közelít harcaink éjsötétjében!

„Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték (és magasztalták) az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. És (ekkor) hirtelen nagy földindulás lőn (nagy földrengés támadt), úgyannyira, hogy megrendültek a tömlöc fundamentumai (vagyis alapjai); és azonnal (hirtelen)megnyílának az ajtók mind, és mindnyájuknak a bilincsei feloldódnak (és mindegyikükről lehulltak a bilincsek)” (Csel. 16,20-26).

Cseri Kálmán: A kívánság

Minden kívánság potenciálisan cselekedet. Mint a tojás is. Ha melengetik, az nem marad tojás, egyszer csak elkezd csipogni és szaladni.

MINDVÉGIG

Lk 24,13-35.

13 Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, 14 és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.

15 Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. 16 Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt. 17 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Miről beszélgettek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak. 18 Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?" 19 "Mi

történt?" - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: "Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt; 20 hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. 21 Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek

történtek. 22 Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, 23 de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. 24 El is mentek néhányan a velünk

levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták." 25 Akkor ő így szólt hozzájuk: "Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! 26 Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a

Krisztusnak, és így megdicsőülnie?" 27 És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. 28 Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. 29 De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát, hogy velük maradjon. 30 És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. 31 Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. 32 Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta

előttünk az Írásokat?" 33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. 34 Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. 35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és

hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

MINDVÉGIG

Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről. (Lk 24,35)

"Ó nem! Senki sem jött ki értem!" Egyedül álltam a Kenyai Nemzetközi Repülőtéren. Szomorú voltam; családom és barátaim Nigériában maradtak.

Én pedig most itt álltam tanácstalanul. Nem tudtam, mit tegyek. Mielőtt elhagytam Nigériát, biztos voltam benne, hogy Isten gondot visel majd rólam, de ebben a helyzetben aggódni kezdtem, és bizakodásom kezdett elszállni. Végül valaki egy megbízható taxishoz irányított, aki bevitt az új iskolámba, Nairobiba.

Később rájöttem, hogy Krisztus mindvégig velem volt, felettem tartotta kezét, azt akarta, hogy szemem megnyíljon, és észrevegyem őt, s halljam, amint szól hozzám. Amíg az iskolába nem értem, túlzottan elfoglaltak a problémáim; nem hallottam meg, és nem vettem észre Krisztust a körülöttem lévő emberekben.

Valami hasonló történhetett a tanítványokkal az emmausi úton. Jézus együtt haladt velük, de nem ismerték fel őt. Amikor Jézus megtörte a kenyeret, a szemeik megnyíltak.

Problémáink között gyakran azt gondoljuk, Krisztus nincs velünk. Ilyenkor talán a tanítványokhoz hasonlóan figyelnünk kellene rá, hogy megláthassuk és hallhassuk őt. Krisztus mindenkor velünk van.

Imádság: Urunk, amikor problémáink elborítanak, nyisd meg szemünk, hogy meglássunk téged. Ámen.

Ha keressük Krisztust, megtaláljuk.

Foluke Bosede Ola (Oyo State, Nigéria)

www.csendespercek.hu

A mester érintése

Készítette: győzedelmes Gyülekezet
Ütött-kopott volt, s az árverező Úgy hitte, fáradni kár. Mégis kezébe vette a vén hegedűt, S mosolyogva mutatta fel.
– Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek! Lássuk, a licitálást ki kezdi?
Egy dollár, ott hátul, kettő, igen! Csak kettő? Ki ad hármat? Három dollár először, és másodszor is...
Már koppant volna a kalapács, de mégsem, A terem végéből ősz hajú férfi lépett közelebb, s fe

lemelte a vonót; letörölte a port az ódon hangszerről.
Felhangolta a megereszkedett húrokat. Tiszta és édes dallam kelt szárnyra, akár egy égi angyal éneke.
Elhallgatott a muzsika, s az árverező Furcsán fojtott hangon szólt:
– Ki ad többet a régi hegedűért? Felmutatta a hangszert és a vonót.
– Ezer dollár, ki ad érte kettőt? Kétezer dollár! Ki ad hármat?
Háromezer először, háromezer másodszor, háromezer harmadszor!
Tapsolt a terem, de valaki bekiabált:
– Nem értem, mitől ez a hirtelen értéknövekedés?
Nem váratott magára a válasz:
– A mester érintésétől.
Sok emberélet, akár a lehangolt húr, Ütött-kopott, vétkektől szennyes. Megkaphatja bárki olcsón, bizony, mint az avítt hegedűt. Egy tál lencse, pohár bor, perdül a kocka – és sodródik tovább. Az ára szinte semmi, s kis híján koppan már a kalapács. Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg nem érti, mitől a hirtelen változás, a lélek értékét megezerszerezi.
Pedig egyszerű: a mester érintésétől.
(Myra B. Welch)

A szeretet erős.

2012. szeptember 14.

Ige: A kísértés

„Boldog ember az [makariosz): a gondoktól és bajoktól mentes az élete, ez jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja], aki a kísértésben [[(peiraszmosz): kísértés; amikor megpróbálják elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre, aki kísértés idején] kitart [aki a kísértésben megáll]; mert miután [(dokimosz): a kísértés alapján igazinak, valódinak bizonyult], elveszi [mert elnyeri] az életnek koronáját [az élet győzelmi koszorúját], amit az Úr [az Isten] ígért az őt szeretőknek, [azoknak, akik (agapaó): teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, és eggyé válnak vele]” (Jak. 1,12)

A kísértés – melynek célja Istentől való elszakadásra bírni a hívőket – csapások, szeretteink elvesztése, elszegényedés, betegség, üldözés, és ezek okozója a sátán, ahogy ezt Isten igéje bemutatja: „Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben (és türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak. Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat, (azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben). Jóbnak tűrését (és állhatatosságát) hallottátok, (és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr) és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes. Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen” (Jak. 5,10-11.13).

És hogy mindezekben miért kell az Urat dicsérni, azt a Pál apostollal és Silással történteken keresztül mutatja be az Úr. Ők hirdették az Evangéliumot, és démont űztek, amiért üldözést szenvedtek Filippiben: „És odavezetvén őket (az elöljárók elé) a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják (és felforgatják) a mi városunkat, És olyan (olyan szokásokat), és szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk (vagy átvennünk, sem követnünk), sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk. És velük egyben feltámada a sokaság ő ellenük (és rájuk támadt. Az elöljárók, és) a bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszőzették (vagyis megbotoztatták) őket. És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe (vagyis börtönbe) veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak, (vagyis a börtönőrnek) hogy gondosan őrizze őket. Ki (mivel) ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, (a belső börtönbe) és lábaikat kalodába szorítá (kalodába zárta). Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték (és magasztalták) az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. És (ekkor) hirtelen nagy földindulás lőn (nagy földrengés támadt), úgyannyira, hogy megrendültek a tömlöc fundamentumai (vagyis alapjai); és azonnal (hirtelen) megnyílának az ajtók mind, és mindnyájuknak a bilincsei feloldódnak (és mindegyikükről lehulltak a bilincsek)” (Csel. 16,20-26).

És így bátorít a Szent Szellem: „Semmit ne félj (és ne ijedj, ne rémülj, és ne riadj meg,) azoktól, amiket szenvedned kell (paszkhó: amiket át kell élned, meg kell tapasztalnod; el kell viselned, és tűrnöd kell). (melló: ami készül, ami elkerülhetetlenül meg fog történni és ami még körül fog venni): Ímé a Sátán (diabolosz: vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló) egynéhányat ti közületek a tömlöcbe (vagyis börtönbe) fog vetni, hogy megkísértsen (peiradzó): megkísérel rávenni arra, hogy elszakadj Istentől, megpróbál elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre). És lesz tíz napig való nyomorúságtok (thlipszisz: nyomás, szorongattatás, gyötrés, gyötrődés, szorongás, kínzás, üldözés, baj). Légy hív (vagyis hű) mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját (vagyis az ÉLET győzelmi koszorúját). Akinek van füle, hallja (meg), mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál” (Jel. 2,10-11)