C. H. Spurgeon: Megőrizni a különbséget

Így teszek különbséget az én népem és a te néped között. Holnap történik meg ez a jel" (2Móz 8,19).

Megvan a népe a fáraónak, és megvan a népe az Úrnak. Lehet, hogy együtt élnek és sorsuk látszólag hasonlít egymáshoz, mégis van különbség köztük, és ezt a különbséget az Úr nyilvánvalóvá teszi. Nem mindig lesz ugyanaz a sors az osztályrészük. Ezen a téren nagy különbséget tesz az Úr a világ fiai és választott népe között.

Kiváltképpen érvényes ez a nagy megpróbáltatások idején, amikor az Úr a hívők egyedüli szentélye. Szembetűnő ez a megtérésnél, amikor a megtérő hívő bűnei eltöröltetnek, míg a hitetlenek ítélet alatt maradnak. Ettől kezdve a hívők különleges néppé lesznek. Isten fegyelmező iskolájába kerülnek, és újfajta áldásokat élveznek. Otthonaik mentesek lesznek mindattól a nyomorúságtól, amely fertőzi és kínozza a hitetleneket. Megkíméli őket Isten az élvezetek hajszolásától, a gondok miatti aggódástól, a romlottság, a csalárdság és a kegyetlen gyűlölség posványától, amely annyi családot felbomlaszt.

Nyugodj meg, kísértések között élő hívő testvérem; lehet, hogy sok nyomorúságod van, de az Úr megkímél azoktól a gonosz dolgoktól, amelyek e világ fejedelme szolgáinak otthonát és szívét fertőzik meg. Az Úr megkülönböztette az övéit. Vigyázz, hogy megőrizd ezt a különbséget, legyen ennek megfelelő a szellemed, céljaid; jellemed és társaságod.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Steve Fee - Glorious One (magyarul)

Az Úr Igéje

Felettébb tiszta a Te beszéded, és a Te szolgád szereti azt. Kicsiny vagyok én és megvetetett, de a Te határozataidról el nem feledkezem… (zsolt. 119,140-141)

A szeretet hiánya

Böjte Csaba: A szeretet hiánya

Lehet valaki szépségkirálynő, lehet tudós professzor, körülrajongott sztár, népszerű művész, ha nem tud szeretni tiszta szívből, olyan, mint egy csicsás ajándékdoboz, amely belül üres. Aki megkaparintja és kibontja, hatalmasat csalódik.

Fontos kérés

„Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet.” Zsoltárok könyve 86:11

Az elmúlt két hónapban csupa olya helyeken jártam, ahol korábban soha nem voltam. Térkép segítségével általában eljutok az adott úti célhoz, de a legjobb dolgom akkor volt, ha valaki helybéli elnavigált. Találkoztunk egy könnyen megtalálható helyen és aztán csak követnem kellett a megérkezésig.

Az Úrral már jóval több, mint két hónapja járok együtt, és sokszor hiszem azt, hogy elég jól eligazodok már a világ dolgaiban. Aztán újra és újra rá kell jönnöm, hogy jobb lett volna az Ő vezetésére bíznom magam.

Az Isten országába is vezet egy út. Ez alatt azt értem, hogy van egy mód, ahogyan oda lehet jutni. Nem a csillagászok és űrkutatók mutatják az utat. Nem is a lelkünk mélységeit kutató szakemberek adnak útbaigazítást. Még csak nem is a bennem lakó „isten” hozza létre az átjárót a jobb világba.

Isten útja világos, egyenes, igaz. Nem könnyű – ezt soha nem mondta. Meg kell viszont tanulni azt, hogy akarnom kell az Ő útján járni. Le kell mondanom arról, hogy „tudom én, nem kell papolni”. El kell felejtenem a saját igazságomat, a saját eredményeimet és teljes ráhagyatkozással követni a Mestert minden tekintetben.

Uram, taníts engedelmességre, taníts átadásra, vezess a célhoz – mert egyedül te tudod a utat!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/07/fontos-keres.html

Ne engedd magad eltéríteni a célodtól!

"Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat." (Jakab 1:22)

Az, hogy ezt az évtizedet Isten dicsőségére éld, meg fogja követelni prioritásaid, időbeosztásod, kapcsolataid és minden egyéb más megváltoztatását is. Ez néha azt fogja jelenteni, hogy a nehéz utat választod a könnyű helyett.

Steve Adams - gyermekpásztorunk a Saddleback Gyülekezetben - szerint, amikor haladunk előre abba az irányba, melyet Isten mond meg a számunkra, akkor "A cselekvés erős koncentrációt, izom-összehúzódást igényel, de az ellenség zavart kelt." Más szavakkal élve, nem mondhatjuk csak azt, hogy hiszünk Isten tervében, vagy hogy szükséges megtennünk pár lépést. Isten azt kéri tőlünk, hogy tényleges lépéseket tegyünk előrehaladásunk érdekében.

Az ellenség azonban- jegyzi meg Steve - beront a "zavarkeltéseivel", amelyek arra készültek, hogy eltérítsenek bennünket Isten tervétől. Ahhoz az emberhez válunk hasonlóvá, akiről Jakab írja a Bibliában, hogy belenéz a tükörbe, ám amikor elmegy, nyomban el is felejti, hogyan nézett ki. Az olyan elterelő dolgok, mint a rossz hozzáállás, a kifogások, a halogatás és az elfoglaltság tesznek minket az igének pusztán 'hallgatóivá', holott Isten arra hív minket, hogy annak 'cselekvői' legyünk.

Minden lépésünkkel, amit az előttünk álló céltudatos évtizedben teszünk, választással nézünk szembe. Be fogjuk-e tölteni Isten tervét vagy meghátrálunk és egy olyan életet élünk, amely kényelmes és önközpontú? A saját céljainkat, kényelmünket és élvezeteinket követve fogunk-e élni, vagy életünk hátralévő részében Isten királyságáért élünk, tudva, hogy Ő örök jutalmat ígért nekünk?

 (Daily Hope by Rick Warren)

http://napiremeny.blog.hu

Joel Osteen: Mindenből megszabadít

Készítette: Lisa Szanyel
Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr. (Zsoltárok 34,20)

Milyen jó dolog tudni, hogy egy Szabadító Istent szolgálunk! Lehet, hogy nehézségekkel küzdesz, de Isten éppen ebben a pillanatban is munkálkodik, hogy kihozzon téged ebből a nehéz helyzetből. Lehet, hogy ez nem úgy fog történni, mint, ahogy azt elképzelted, de bízz benne, hogy Isten szív

én viseli, mi a legjobb számodra.

A bajt úgy is definiálhatnánk, mint ami egy állandó fájdalom, vagy szomorúság okozója. Tudom, hogy a „baj” sokféle formát ölthet: lehet egy betegség, teher, kísértés, egy munkatárs, vagy egy családtag. Sok minden jöhet ellenünk, de Isten azt ígéri nekünk az Ő Igéjében, hogy semmilyen ellenünk formált fegyver nem fog célhoz érni! Ezek a nehézségek csak átmenetiek. Állj meg abban a hitben, hogy Isten a te oldaladon áll, és te meg Ő többségben vagytok! Nem számítanak a körülmények, minden reggel úgy kelj fel, hogy azt mondod: „Ez az a nap, amit az Úr rendelt, ezért örvendezni fogok! Az én Szabadítóm eljön!”

Ha így teszel, Isten kiszabadít minden bajból, és meg fogod tapasztalni kezének áldását életed minden területén.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te vagy a Szabadítóm. Köszönöm, hogy igazzá tettél Jézus vére által. Bízom Benned, hogy jót tervezel az életemre, és megszabadítasz minden bajból. Jézus nevében! Ámen.

Joel Osteen

Feltámadás!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
A németországi Hannover temetőjében van egy sír, amelyen hatalmas gránitkövek és márványdarabok fekszenek, betonnal és acélpántokkal összefogva.

Ez egy olyan asszony sírja, aki nem hitte el, hogy Jézus feltámadt a halálból, s azt sem, hogy a halál után lesz feltámadás. Végrendeletében elrendelte, hogy sírját olyan biztonságosan zárják le, hogyha lenne is halottak feltámadása, akkor se

 nyíljon fel a sír. A márványkőre ezeket a szavakat vésette: "Ezt a sírt sohasem szabad felnyitni!" Azonban egy kis mag a gránitkövek alá került és növekedni kezdett. A kikelt növény kereste a világosságot. Senki sem gondolta volna, hogy egy fejlődő palánta képes szétfeszíteni a vastag acélpántokat és a lebetonozott köveket. A kis mag fává cseperedett, és az óriási kövek szétnyíltak előtte. Jézus ellenségei - közöttük Kajafás - azt gondolták, amikor Jézus testét betemették a sírba, hogy többé nem kerülhet ki onnét. De Isten hatalma, amely Hannoverben egy kis növény által nyilvánult meg, még csodálatosabban működött Jézus sírjánál Jeruzsálem közelében.

Luther Márton mondta: "Urunk a feltámadás ígéretét nemcsak a könyvekbe írta bele, hanem a tavaszi idő minden egyes levelébe."

Feltöltött videók (lejátszási lista)

Hillsong Vision 2009 (feliratos)

Máté evangélium 1. fejezet: Az örökkévaló ige bejött a világba. (göröggel és kapcsolódó igékkel) revideált

Máté evangélium 1. fejezet: Az örökkévaló ige bejött a világba. (göröggel és kapcsolódó igékkel) revideált

Mát. 1,1 Jézus^* Krisztusnak [a Felkentnek], Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő;] fiának^** Ábrahám [jelentése: sokaság atyja] fiának^*** nemzetségéről való könyv.

¹ Jézus: héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a Megváltó

² A próféták mind Őróla – a Dávidnak adott magról – szólnak: „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik, mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön” (Jer. 23,5)

„Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét” (Luk. 1.32)

Őbenne teljesedtek be a Dávidnak adott próféciák: „Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét, Erős üdvözítőt támasztott nekünk, szolgájának, Dávidnak házából, ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva” (Luk. 1,68-70)

A feltámadott Úr is így jelenti ki magát: „Én Jézus… vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel. 22,16)

***Ő az a „Mag” amelyet már Ábrahám is megkapott: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)

 A Lukács írása szerinti Evangélium az Úr Jézus származását Énóson, Séthen és Ádámon keresztül vezeti vissza Istenhez, aki az Ádám céltévesztése után már megígérte a „Magot” (1 Móz. 3,15).

„Ez Énósé (héb. ember, aki ellankadt; beteg, gyenge; halandó), ez Sethé (kárpótlás; elrendelt, odahelyezett), ez Ádámé (h. 'ádám = ember. a (vörös) földből való ember), ez pedig az Istené” (Luk. 3,38)

Mát. 1,2 Ábrahám [jelentése: sokaság Atyja] nemzé Izsákot^* [jelentése: nevető, vidám]; Izsák nemzé Jákóbot [jelentése: sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő]; Jákób nemzé Júdát^** [jelentése: dicséret] és testvéreit;

*Az ígéret gyermeke bejött a létbe: „És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, aki néki született vala, akit szült vala néki Sára (jelentése: a Fejedelemnő), Izsáknak: Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor születék néki az ő fia Izsák. És… monda az Isten Ábrahámnak… Izsákról neveztetik a te magod” (1 Móz. 21,3.5.12)

Az apostol megvallása a prófécia beteljesedéséről: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)

„Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28)

**Prófécia Júdáról: „Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot (jogar), sem a vezéri pálca (kormánypálca) térdei közül; míg eljő Siló (jelentése: a nyugalom, biztonság, gond nélküliség helye), és a népek néki engednek” (1 Móz. 49,10)

Mát. 1,3 Júda [jelentése: dicséret] nemzé Fárest [jelentése: áttörés] és Zárát [jelentése: felkelés (mint a napkelte)] Támártól^* [jelentése: pálmafa]; Fáres [jelentése: áttörés] nemzé Esromot [jelentése: erő vagy tűz a magasból]; Esrom [jelentése: erő vagy tűz a magasból] nemzé Arámot [jelentése: felmagasztalás];

*Támár Júda fiainak özvegye volt és ez pedig így történt: És (ekkor) monda Júda Thámárnak, az ő menyének: Maradj özvegyen addig a te atyád házában, míg az én fiam Séla felnevekedik. Mert így gondolkodik vala: Netalán ez is meghal, mint az ő bátyjai. Elméne azért Thámár, és marada az ő atyja házában. Sok idő múlva meghala Súa leánya, a Júda felesége. Júda pedig (amikor) megvígasztalódék és elméne az ő juhainak nyírőihez, barátjával az Adullámbeli Khirával, Thimnába (ahol a juhait nyírták).

Hírül adák (megmondták) pedig Thámárnak mondván: Ím a te ipad (apósod) Thimnába (most) megy juhainak nyírésére. Leveté azért (ekkor) magáról özvegyi ruháját, elfátyolozá és beburkolá (elváltoztatta) magát, és leűle Enajim kapujába, mely a Thimnába vezető úton van; mert látja vala, hogy felnevekedék Séla, és még sem adák őt annak feleségül. Meglátá pedig őt Júda, és tisztátalan személynek (paráznának) gondolá, mivelhogy befedezte vala (eltakarta) orcáját. És hozzá tére (csatlakozott hozzá) az útra és monda: Engedd meg kérlek, hogy menjek be te hozzád, mert nem tudja vala, hogy az ő menye az. Ez pedig monda: Mit adsz nékem, ha bejössz hozzám? És (ő így) felele: Küldök néked az én nyájamból egy kecskefiat (kecskegödölyét). És az monda: Adsz-é zálogot, míg megküldöd? És monda (Júda): Micsoda zálogot adjak néked? És monda: Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját (pecsétnyomódat zsinórostul) és pálcádat (azt a botot), mely kezedben van. Oda adá azért néki, és (azután) beméne hozzá, és teherbe ejté. Azután felkele és elméne. És (Támár) leveté magáról a fátyolt; és felvevé az ő özvegyi ruháját.

És lőn az ő szülésének idején, ímé (kitűnt, hogy) kettősök (ikrek) valának az ő méhében. És lőn, hogy szülése közben az egyik kinyújtá kezét, és fogá a bába és veres fonalat köte reá, mondván: Ez jött ki először. De lőn, hogy amikor visszavoná (visszahúzta) kezét, ímé (mégis) az ő testvére jöve ki. És mondá a bába: Hogy törtél te magadnak rést? Azért nevezé nevét Pérecznek. És utána kijöve az ő testvére kinek veres fonál vala kezén; és nevezé nevét Zerákhnak” (1 Móz. 38,11-19.27-30)

Mát. 1,4 Arám [jelentése: felmagasztalás] nemzé Aminádábot [jelentése: Egy a herceg népéből]; Aminádáb [jelentése: Egy a herceg népéből] nemzé Naássont [jelentése: varázsló, varázslás; jövendőmondó, jós, igéző]; Naásson [jelentése: varázsló, varázslás; jövendőmondó, jós, igéző] nemzé Sálmónt [jelentése: árnyékolva];

Mát. 1,5 Sálmón [jelentése: árnyékolva] nemzé Boázt [jelentése: benne erő van] Ráhábtól^* [jelentése: nyitott]; Boáz [jelentése: benne erő van] nemzé Obedet [jelentése: szolgáló; imádó] Ruthtól^** [jelentése: látni fogjuk]; Obed [jelentése: szolgáló; imádó] nemzé Isait [jelentése: Isten embere];

⁷ Ráháb egy parázna nő Jerikóból: Józsué el akarta foglalni Jerikót, ezért: „És Józsué, a Nún fia, elkülde Sittimből titkon két férfiút kémekül, mondván: Menjetek el, tekintsétek meg (vegyétek szemügyre) azt a földet és Jérikhót. Azok pedig elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, akinek Ráháb vala neve, és ott hálának. Ő pedig amikor üldözték a kémeket,úgy mentette meg őket, hogy: „Alábocsátá (leeresztette) azért (azután) őket kötélen az ablakon (mert az ő háza a kőkerítés (vár) falán vala, és ő a kőkerítésen (várfalon) lakik vala). És monda nékik: A hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak az üldözők, és ott rejtőzködjetek három napig, amíg visszatérnek az üldözők; azután pedig menjetek a magatok útján” (Józs. 2,1.15-16)

**Lásd: Ruth könyve.

Mát. 1,6 Isai [jelentése: Isten embere] nemzé Dávid királyt; Dávid király [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő] nemzé Salamont [jelentése: béke] az Uriás [jelentése: Jahve az én ragyogásom] feleségétől^*

*Lásd: 2Sám 12:24 ;  1 Sám. 17,12; 1Krón 22:9 ;

Mát. 1,7 Salamon^* [jelentése: béke] nemzé Roboámot^** [jelentése: a nép messzire vonul]; Roboám [jelentése: a nép messzire vonul] nemzé Abiját^*** [jelentése: Jahve az Atyám]; Abija [jelentése: Jahve az Atyám] nemzé Asát^**** [jelentése: Ő (Isten) megszomorított];

^*Salamon idegen feleségei miatt bálványimádó lett: Lásd: 1 Kir. 11.6-43;

**Roboám történetét Lásd: 1 Kir. 12.1-19;

***Abija történetét Lásd: 1Kir 15:8-15:24 ;  

****Asa is bálványimádó lett. Lásd: 1 Kir. 15.1-23;

Mát. 1,8 Asa [jelentése: Ő (Isten) megszomorított] nemzé Josafátot^* [jelentése: Akit az Úr ítél]; Josafát [jelentése: Akit az Úr ítél] nemzé Jórámot^** [jelentése: az Úr által felmagasztalt]; Jórám [jelentése: az Úr által felmagasztalt] nemzé Uzziást^*** [jelentése: Az én erőm az Úr];

*Josafát az Urat kereste. Történetét Lásd: 1Kir 15:24 ;   2 Krón. 17-18 fejezet;

**Jórám történetét lásd: 1 Kir. 22.41-45;

***Uzziás történetét lásd: 2 Krón. 26.3-5

Mát. 1,9 Uzziás [jelentése: Az én erőm az Úr] nemzé Jóathámot^* [jelentése: Isten tökéletes]; Joathám [jelentése: Isten tökéletes] nemzé  Ákházt^** [jelentése: Ő (az Úr) megragadta]; Ákház [jelentése: Ő (az Úr) megragadta] nemzé Ezékiást^*** [jelentése: az Úr ereje];

*Joathám történetét lásd: 2Kir 15:7; 2 Krón. 27.1.9.

^**Akház történetét lásd: 2 Kir.16 fejezet

^***Ezékiás története: 2Kir 16:20 ;  2Krón 29:1 ;  

Mát. 1,10 Ezékiás [jelentése: az Úr ereje]; nemzé Manassét^* [jelentése: feledékeny]; Manassé [jelentése: feledékeny] nemzé Ámont^** [jelentése: jelentése:építő(mester)]; Ámon [jelentése: építő(mester)] nemzé Jósiást^*** [jelentése:akit az Úr meggyógyít];

*Manassé története: 2Kir 20:21 ; 

**Ámon története: 2Kir 21:18-26 ; 

***Jósiás története: 2Kir 21:26 ;  

Mát. 1,11 Jósiás [jelentése: akit az Úr meggyógyít] nemzé Jekoniást [jelentése: Jahve felemel, megalapoz] és testvéreit a babiloni [jelentése: zűrzavar; összevisszaság] fogságra vitelkor.

Mát. 1,12 A babiloni fogságravitel [áttelepítés; deportálás] után pedig Jekoniás [jelentése: akit az Úr megalapoz, felépít] nemzé Saláthielt [jelentése: akiért Istent kértem]; Saláthiel [jelentése: akiért Istent kértem] nemzé Zorobábelt [jelentése: Babilonban elvetett, elhintett];

Mát. 1,13 Zorobábel [jelentése: Babilonban elvetett, elhintett] nemzé Abiudot [jelentése: a dicsőség Atyja]; Abiud [jelentése: a dicsőség Atyja] nemzé Eliákimot [jelentése:Isten által feltámasztott]; Eliákim [jelentése: Isten által feltámasztott] nemzé Azort [jelentése: erős fény];

Mát. 1,14 Azor [jelentése: erős fény] nemzé Sádokot [jelentése: igaz]; Sádok [jelentése: igaz] nemzé Akimot [jelentése: az Úr feltámasztja]; Akim [jelentése: az Úr feltámasztja] nemzé Eliudot [jelentése: Isten dicsősége];

Mát. 1,15 Eliud [jelentése: Isten dicsősége] nemzé Eleázárt [jelentése: Isten segítsége]; Eleázár [jelentése: Isten segítsége] nemzé Matthánt [jelentése: Jahve ajándéka]; Matthán nemzé Jákóbot [jelentése: aki a másik helyére lép];

Mát. 1,16 Jákób [jelentése:aki a másik helyére lép]  nemzé Józsefet [jelentése: Az Úr hozzáadott még], férjét Máriának [jelentése: ellenálló, lázadó; keserűség, szomorúság], akitől született Jézus [héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó], aki Krisztusnak [jelentése:Felkent] neveztetik.

Mát. 1,17 Az összes nemzetség [nemzedék] tehát Ábrahámtól [sokaság atyja] Dávidig [szeretett, szerető; összekötő, egyesítő] tizennégy nemzetség [nemzedék], és Dávidtól a babiloni [zűrzavar, összevisszaság] fogságravitelig [áttelepítésig; deportálásig] tizennégy nemzetség [nemzedék] és a babiloni fogságraviteltől [lakóhelyváltozástól, elhurcoltatástól, áttelepítéstől] Krisztusig [a Felkentig] tizennégy nemzetség [nemzedék].

Mát. 1,18 A Jézus Krisztus születése [eredete (világrajövetele)] pedig így vala:^* Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek [egyesültek] volna, viselősnek [várandósnak] találtaték a Szent Szellemtől.

*A Lukács írása szerinti Evangélium hírt ad arról, hogy Mária is kijelentést kapott: :„A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának [jelentése: csekély, alacsony, megvetett] városába, amelynek neve Názáret [jelentése: az őrzött. (héberül: Necáret; nácar = őriz; nécer = ág, hajtás], Egy szűzhöz, aki a Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő] házából való József [jelentése: adjon még hozzá] nevű férfiúnak volt eljegyezve [azaz: volt jegyese]. A szűznek neve pedig Mária [jelentése: keserűség, szomorúság].

És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.. Az pedig látván, megdöbbene [zavarba jött; összezavarodott] az ő beszédén [(logoszán): Igéjén], és elgondolkodék [és fontolgatta], hogy micsoda köszöntés [és mit jelenthet] ez?!

És monda néki az angyal: Ne félj [ne rémülj, ne riadj és ne ijedj meg] Mária, mert kegyelmet . [Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodását] találtál az Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Ez nagy lészen, és a Magasságos [A Legfelsőbb] Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét [trónját]. És uralkodik [királyként] a Jákób [jelentése: aki a másik helyére lép] házán mindörökké [az örökkévalóságon át]; és az ő királyságának [országának; uralkodásának] vége nem lészen!

Monda pedig Mária az angyalnak: Mi módon lesz ez, [hogyan lehetséges ez] holott én férfit nem ismerek? És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Szellem száll te reád, és a Magasságosnak [a Legfelsőbbnek] (ható)ereje árnyékoz meg [és ragyogó ködbe burkol be, árnyékával beborít; természetfölötti befolyással vesz körül] téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.

És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant  fiat [áldott állapotba jutott] az ő vénségében [öregségében]; és ez már a hatodik hónapja néki, akit meddőnek [magtalannak] hívtak [és neveztek]. Mert az Istennél semmi sem [nincs olyan dolog amely] lehetetlen [mert Isten egyetlen szava (rémája: személyre szóló kijelentése) sem hiúsulhat meg]. Monda pedig Mária: Ímhol az Úrnak szolgálója [(rab)szolgálóleánya]; legyen nékem [történjék velem; (váljék valóra)] a te beszéded [(rémád): igéd, kijelentésed] szerint. És elméne ő tőle az angyal” (Luk. 1,26-38)

Mát. 1,19 József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz [megigazult vagy megigazított, igaznak nyilvánított volt, aki Isten rendelésével egyező, „jogrendjéhez” igazodó] ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni [a nyilvánosság előtt megszégyeníteni; (megalázásnak kitenni) rossz hírbe hozni], el akarta őt titkon bocsátani. [szabadon akarta bocsátani]^*

*Mert József igaz ember volt, a törvény szerint kellett volna eljárnia, amely kimondja, hogy: „Ha szűz leány van jegyben egy férfiúval, és megtalálja azt valaki a városban, és vele hál: Vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak kapuja elé, és kövezzétek meg őket kővel, hogy meghaljanak. A leányt azért, hogy nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, hogy meggyalázta az ő felebarátjának feleségét. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből.

De hogyha mezőn találja a férfi a jegyben járó leányt, és erőszakoskodik rajta a férfi, és vele hál: csak maga a férfi haljon meg, aki azzal hált; A leányt pedig ne bántsd, mert a leánynak nincsen halálos bűne, mivel olyan ez a dolog, mint amikor valaki felebarátjára támad, és azt agyonüti. Mert a mezőn találta őt; kiálthatott a jegyben járó leány, de nem volt, aki megoltalmazza őt” (5 Móz. 22,23-27)

(A jegyes a zsidótörvények szerint teljes jogú feleség volt, a feleség minden jogával és kötelességével. A jegyesség és házasság közt a különbség csak annyi, hogy az előbbinél még nem történt meg a férj házába való bevezetés, míg az utóbbinál igen) /Jubileumi kommentár/.

Mát. 1,20 Mikor pedig ezeket magában elgondolta [ezeket forgatta szívében; (ezen töprengett, tűnődött)]: ímé az Úrnak angyala (hírvivő követe) álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert aki benne fogantatott, a Szent Szellemtől van az.

Mát. 1,21 Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak [Felkentnek], mert [Ő üdvözíti]^* az ő népét és ő szabadítja meg annak bűneiből. (céltévesztéséből)^**

*Mert: Ő a szódzó, vagyis Üdvözítő, Aki bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazást; biztonságot. Állandóságot; jólétet (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást szerez)

**Az apostol megvallása: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,4-5)

Mert a törvény az, hogy az ember meghal: „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak…” (Zsid. 9,27)

Így az Úr Jézusnak is testben kellett eljönni, hogy a halál „törvénye” alatt lehessen, ahogy ezt Isten Igéje ki is jelenti: „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid 2,14-15)

„Mert a Jézus Krisztusban való élet [A természetfeletti élet] szellemének törvénye megszabadított [felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett] engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

Mát. 1,22 Mindez pedig azért lőn [történt], hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott volt a próféta által, aki így szól:

Mát. 1,23 Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten^*

*A prófécia pedig így szólt: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek, (jelentése: velünk az Isten)” (Ésa. 7,14).

Mát. 1,24 József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, amint az Úr angyala parancsolta [meghagyta (elrendelte)] vala néki, és feleségét magához vevé. [hazavitte (meny)asszonyát].

Mát. 1,25 És nem ismeré őt [és nem érintette addig], míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.

Fényed minden csillagot túl ragyog

Dicsérem az Urat

Naponta hétszer dicsérlek Téged igazságos döntéseidért (Zsolt. 119,164)

Ima

 „… a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek [kinyilatkoztatásnak, leleplezésnek] Szellemét az Ő megismerésében [annak a bölcsességnek és leleplezésnek Szellemét adja néktek, melyet az ő megismerése nyújt]

És világosítsa meg értelmetek szemeit [szellemi szemeteket; Gyújtson szellemetekben világosságot; fénnyel teljenek meg szívetek szemei], hogy tudhassátok [és megérthessétek] hogy mi az Ő elhívásának az [elváró] reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között, [és számára]” (Eféz. 1,17-18)

Ha keresztény vagy, pásztor is vagy

„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Efezusi levél 2,10)

Isten olyan életre hív téged, ami messze meghaladja a képzeletedet. Azért születtél a Földre, hogy valamit te is hozzáadj.

Nem csupán azért teremtettél, hogy használd a forrásokat – egyél, lélegezz, helyet foglalj el. Isten arra tervezett, hogy az életeddel változást idézz elő. Azért születtél, hogy hozzá tudj adni valamit az élethez ezen a Földön, nem pedig azért, hogy csak elvégy belőle. Isten azt szeretné, ha valamit adnál „cserébe”.

A Biblia szerint „Isten jó cselekedetekre teremtett minket, amelyeket előre el is készített nekünk." (Efézus 2,10.) Ezek a „jó cselekedetek” a világ felé való szolgálatodat jelentik. Amikor valaki felé szolgálsz (mindegy, hogy milyen módon), akkor valójában Istent szolgálod. (Kolossé 3,23-24.; Máté 25,34-45.; Efézus 6,7.)

Rád is igaz az, amit Isten Jeremiásnak mondott: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. (Jeremiás 1,5.)” (Az angol fordításban a „népek prófétájává tettelek” rész helyett ez szerepel: „kiválasztottalak egy különleges munkára” – a ford.)

Amikor erre a „különleges munkára” gondolunk, sokunknak a pásztorok, a tanítók és a hivatásos papság jut eszébe. Pedig Isten azt mondja, hogy az Ő családja minden egyes tagjának feladata a szolgálat. A Bibliában a szolga (servant) és pásztor (minister) szó szinonímák, ahogy a szolgálat és a pásztorság is. Ha keresztény vagy, pásztor is vagy; amikor szolgálsz, tulajdonképpen „pásztorolsz”.

Gondolkodtál már azon, vajon Isten miért nem ragad el minket a mennybe abban a percben, amikor elfogadjuk a kegyelmét? Miért hagy itt minket egy bukott világban? Azért hagy itt bennünket, hogy beteljesítsük a céljait. Ha megtértél, Istennek szándékában áll használni téged a céljaihoz. Van számodra egy szolgálata az egyházában, és egy küldetése világban.

Van bármi, ami visszatart attól, hogy elfogadd Isten szolgálatra szóló hívását?

(Daily Hope by Rick Warren)

http://napiremeny.blog.hu

Hit Gyülekezete Neked tartozom

Az Úr szava

Én az Úr elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. (Ésa 42,6)

Imádság:

 Van-e hang, ami elérhet,

van-e szó, ami nem téved,

ha Téged keres?

Bár szavakba zárom,

de a lelkemmel várom,

hogy, – kérlek – szeress!

Isrenem! Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

Nekünk az Írást nem úgy kell olvasni, ahogy az ügyvéd olvassa a végrendeletet, hogy tartalmát megértse, hanem mint az örökös, hogy megtudjuk, mit nyertünk. (Newton)

Olvasd a Bibliát!

Lábam előtt mécses a Te igéd, ösvényem világossága. (Zsoltárok 119:105)

Ahhoz, hogy Isten Igéje világítson életünkben, először is olvasnunk, ismernünk kell. De mennyi időt szánunk a Szentírás, vagyis Isten kijelentésének megismerésére? A következő történet szeretne elgondolkodtatni:

Egyszer egy összejövetelen a társaság egyik tagja leült a szobában lévő zongora elé, és gyönyörű dallamokat kezdett játszani. Az ujjai játszi könnyedséggel táncoltak a billentyűkön, és a vidám tánczenétől a melankolikus, szívszorító dallamokig mindenféle dolgot játszott a társaságnak. Az egyik lány ámultan odaszólt a férfinek:

- Milyen szépen játszol! Én bármit megadnék, hogy így tudjak zongorázni!

- Bármit? – kérdezett vissza a férfi a szemöldökét ráncolva – Hajlandó lennél 15 éven át napi 8 órát gyakorolni? Mert akkor te is játszhatsz így! De ezt kétlem. Szerintem csak szeretnéd, ha „csak úgy” magától az öledbe esne a képesség, nem így van? Semmi sem jön ingyen, ami értékes az életben. Mindenen rajta lóg az árcédula. És az „ár” legtöbbször nem pénzben kifejezhető érték. Sőt, sokan inkább szeretnék pénzzel letudni, mintha a pénzkifizetés jelentene bármit is…

A Biblia ismerete sem hull csak úgy magától az ölünkbe. Rendszeresen kell olvasni, elmélyülni benne, hogy jobban ismerhessük. Ha csak keveset olvasunk el naponta, akkor sem kell túl sok idő ahhoz, hogy egyre jobb ismerői legyünk Urunk kijelentésének. Na, jó, ha csak egy-két fejezetet olvasunk napról napra, akkor valójában néhány év kell a teljes Írás elolvasásához, de megéri az a kis idő ráfordítás…