Ige: Megvallás

Az apostol, és minden krisztusi ember megvallása,: Krisztussal együtt megfeszíttettem [oszlopra szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal. 2,20)

Ezért most már: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében (g: sztaurosz = kínoszlopában), aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14)

Amíg a világban és a világ szerint élt, (és amíg csak vallásos volt) azokat megtagadva így vall: „De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem” (Fil. 3,7)

És azért nyereség a meghalás, azaz: a (hús)testből való kiköltözés, mert:  „… bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből (szómato: a földi megjelenési formámból), és hazaköltözni az Úrhoz. Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki” (2 Kor. 5,8-9)

Énekelj az Úrnak új éneket

Zsoltár 4-es.

Ige: És tovább bátorít az Úr!

 „… így szól az Úr, a te Teremtőd…: NE FÉLJ, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!" (Ésa. 43,1)

Ige: Az Úr veled, ne félj

Az Úr, ő az, a ki előtted megy, ő lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj!” (5 Móz. 31,8)

Ige: Bátorítás

 „… ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket…”(1 Móz. 50,21)

Áldás

Bennem ég egy tűz mely nem hal el....

Ige: Megvallás

Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem Ő megsegített ezért vidám a szívem

és énekelve adok neki hálát (Zsolt 28,7)

Idézetek

" A tudomány, vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak. " Albert Einstein 

„Boldog-szomorú dal

„Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól.”

Példabeszédek könyve 8:35

Keresed égen-földön, keresed akarattal, ésszel, erővel. Keresed a hangzatos helyeken, a tömegben, keresed az égbe törő hegycsúcsokon, a kopár sziklákon és a mély szakadékokban. Keresed, és észre sem veszed, hogy mindig ott volt előtted, melletted, csupán egy imányi karnyújtásnyira tőled. Aztán valami összetör, és ott fekszel egyedül, védelem nélkül a földön, és Valaki feléd nyújtja a kezét. Valaki, akire mindig is szükséged volt, csak nem tudtad, vagy nem merted bevallani. Isten lehajol hozzád, és szívedben lassan újra éled a remény, és most már tudod, mi a kegyelem.

És élsz. Végre először, igazán, teljes szívből élsz. Élsz, mert tudod, ismered mi az Élet. Nem ez az 50-60-70, vagy kitudja hány év. Nem az, hogy hány karika van az autód elején, nem a 9-es utáni nullák száma a bankszámládon, nem a házad mérete, a diplomáid száma, a ranglétrán elfoglalt helyed. Az élet ennél sokkal többet rejt magán.

Az élet nem a két dátum közötti évek száma, amit majd a fejfádra írnak egyszer. Az élet Isten, a veled való kapcsolat, és tényleg örökké tart. Most még küzdened kell, nem tudod, mit hoz a holnap, örömöt, vagy még nagyobb keserűséget, de szívedben béke van, mert megtaláltad Őt. Ha holnap nem nyitod föl a szemed, ha holnap számodra vége itt mindennek, tudod, hogy akkor sincs vége, mert van feltámadás, van kegyelem.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/07/boldog-szomoru-dal.html

Tudatlanságból elkövetett bűnök

...és bocsánatot nyernek, hiszen nem volt szándékos a vétek" (4Móz 15,25).

Sokszor egyáltalán nem látjuk bűneinket, mert tudatlanok vagyunk. Biztosak lehetünk abban, hogy sok ilyen tudatlanságból elkövetett bűnünk van, cselekedeti és mulasztási bűnök egyaránt. Teljes jóhiszeműséggel azt gondoljuk, hogy Isten szolgálatára cselekszünk bizonyos dolgokat, pedig azokat Ő nem parancsolta és nem is fogadhatja el.

Az Úr ismeri mindannyiunk tudatlanságból elkövetett vétkeit. Ez félelemmel tölthet el bennünket, hiszen igazsága egyszer majd számon kéri tőlünk ezeket a bűnöket. Hitünk azonban vigasztalást merít az ígéretből, hogy az Úr az általunk nem észlelt bűnöket is eltörli. Látja bűneinket, de a háta mögé veti azokat, hogy ne lássa többé.

Az a vigasztalásunk, hogy Jézus Krisztus, a mi Főpapunk, engesztelést végzett a hívők egész Gyülekezetéért. Ezzel bűnbocsánatot szerzett az általunk nem ismert bűneinkért is. Drága vére megtisztít minket minden bűntől. Akár észrevettük és elsirattuk azokat, akár nem, Isten látta ezeket a bűnöket, Krisztus engesztelést végzett értünk, a Szent Szellem pedig tanúságot tesz arról, hogy megbocsáttattak. Így tehát háromszoros okunk van rá, hogy békességünk legyen.

Atyám, dicsőítelek isteni bölcsességedért, amellyel nemcsak meglátod vétkeimet, hanem Krisztusban engesztelést szereztél minden bűnömre, hogy megszabadíts mardosásuktól, és ezt már akkor megtetted értem, mielőtt én egyáltalában bűneim tudatára ébredtem volna.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Áldjad én lelkem az Urat.

Ige: Az Úr Krisztus szava

Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok…- így szól az én Uram az Úr! (Ez. 34,32)

Gyöngyszemek

Nem létezik több egy Istennél, és ez az egy Isten elég.

Karácsonyi ajándék

Egész álló nap havazott, sűrű hópelyhek lepték be az ajtókat, ablakokat, fehér kárpittal vonták be a mezőket, és valahol a kanadai préri egyik magányos farmján egy gyermek készült erre a világra jönni.

John, az apa nyugtalanul járkált fel-alá a nappali szobában. Jessie a felesége, harmadik órája vajúdott első gyermekükkel. Nem volt már éppen fiatal, de nagyon akarta ezt a gyermeket.

- Remélem a Doktor időben ideér – gondolta John – csak ez a sok hó ne esett volna!

Később így morfondírozott:

- Aggodalomra semmi ok, évezredek óta így történik és Jessie anyja is fenn van, hogy segítsen neki, ha kell!

Odakinn a sötét csendben, csak a hópelyhek halk suttogása hallatszott és csak néha jajdult fel egy-egy fa jeges terhe alatt. John a fahasábokat nyaldosó lángokat nézte elmélyülten, amikor kopogtattak. Gondolta a Doktor érkezett meg, de meglepetésére, egy idegen állt az ajtóban.

- Bejöhetek? – kérdezte. John habozott kis ideig, de látva átfagyott, szomorú ábrázatát, és a haját, melyben jégcsapokká állt össze a ráolvadt hó – beengedte. Havas ruháit lesegítette és helyet készített a tűz előtt, ahol az éjszakát tölthette a jövevény. Vacsorát is adott, amiért nagyon hálás volt az idegen.

- Mit kerestél odakinn ilyen havas éjszakában? – kérdezte John.

- Nagyon sok dolgom van – felelte az idegen – Nagyon sok helyre kell mennem.

- De hát hová kell menned ilyen időben?

- Bárhová, - mondta a különös idegen – mindenhová elmegyek ezen a világon, ahol szívesen látnak. John nem igazán értette mit beszél, de nem faggatta tovább, az idegen pedig csendben melegedett tovább a tűz előtt. Később John elmondta, hogy felesége éppen most ad életet első gyermeküknek.

- Tudom – felelte az idegen.

- De hát honnan tudod?

- Már odakinn hallottam a sírást.

John nem értette, hiszen ő semmit sem hallott.

Hajnal kettő volt, mire megszületett, élettelenül. Jessie kimerülten mély álomba zuhant. Az anyja - aki végig mellette volt – tette a halott csecsemőt a bölcsőbe, csak ez után ment le elmondani, hogy mi történt. Johnon dermedt kétségbeesés lett úrrá. Látva az asztalt borító ajándékokat, a történtek után már nem volt képes hinni a karácsonyi csodában.

- Lány volt, vagy fiú?

- Fiú. – felelte Jessie anyja- Akarod látni?

- Igen. Aztán elviszem, nem akarom, hogy Jessie így lássa.

John szeretettel nézett a sápadt, mély álomban lévő feleségére. Hálás volt Istennek, hogy legalább őt meghagyta neki. Majd pár pillanatig meredten nézte a szánalmas kis testet a bölcsőben, aztán óvatosan karjaiba vette és lement vele a lépcsőn. Ahogy állt, csendben tartva a gyermeket, végtelen bánat fogta marokra a lelkét. Az idegen törte meg a csendet, kérte, hogy foghassa meg a fiút. John szó nélkül átadta. Karjába véve, ringatni kezdte és megcsókolta a fiúcska homlokát.

- Miért csinálja ezt, hiszen halott? - kérdezte Jessie anyja.

- Meleg kell neki!

- De hát meghalt! – mondta, szinte kiabálva a nagymama.

Az idegen azonban, csak mosolygott és tovább ringatta a gyermeket. John arra lett figyelmes, hogy a kicsi fiú szeme kinyílik, és halkan sírdogálni kezd.

- Csoda! Hiszen csodát tettél! – kiabált John – Visszahoztad a halálból a fiamat!

- Nem volt halott. – válaszolt a férfi – Nem halhat meg, aki még nem is élt!

A nagyanyja karjaiba tette a gyereket: - Gyorsan, tegye az anyja mellé, mielőtt felébredne! Azután Johnhoz fordult: - Mennem kell tovább.

John azt sem tudta hirtelen mit is tegyen, sírjon, nevessen, vagy csókolja össze az idegent?

- Maradnod kell, maradj velünk, kérlek - örökre!

De az idegen vette a kabátját és már az ajtóban állt.

- Akkor legalább a Karácsonyt töltsd velünk! – kérlelte John – Nézd teli az asztal mindenféle jóval, szívesen megosztjuk veled! Hiszen a legnagyobb ajándékot tőled kaptuk.

Az idegen azonban nem maradhatott. Megköszönte a szíves marasztalást, de mennie kellett. Halkan becsukta maga mögött az ajtót és lassan elindult a friss havon.

Elállt a hóesés. John állt az ajtóban és nézte-nézte, a vendéget, amíg eltűnt a messzeségben. Befelé indulva döbbent rá, hogy a távolodó idegen léptei nem hagytak nyomot a frissen esett hóban.

Máté 25, 31-40: Mikor pedig eljön az embernek Fia az Ő dicsőségében, és Ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd az Ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezítelen voltam, és felruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? Vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? Vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek

http://velunkazisten.hu/content/blog/sk/Karacsonyi_ajandek

Oswald Chambers: A SZEGÉNYSÉG JÓTÉTEMÉNYE

"...megigazulnak ingyen az Ő kegyelméből..." (Róm 3,24).

Isten kegyelmének evangéliuma az ember lelkében mélységes vágyódást, de ugyanolyan mély tiltakozást is ébreszt, mert az az üzenet, amit hoz, cseppet sem kellemes. Az emberben olyanfajta gőg van, amely mindig csak adni akar, de nehezére esik elfogadni. "Testemet a vértanúságra adom, egészen Istennek szentelem: bármit szívesen megteszek, csak ne alázz le a pokolra megérett bűnössel egy sorba és ne mondd, hogy csak annyit tehetek, hogy ajándékképpen elfogadom Jézus Krisztus szabadítását."

Tudatára kell ébrednünk annak, hogy Istentől semmit sem tudunk sem megszerezni, sem elnyerni; vagy elfogadjuk ajándékként, vagy meg kell lennünk nélküle. A legnagyobb szellemi áldás az, ha tudjuk, hogy egészen nincstelenek vagyunk, és amíg ide el nem jutunk, Urunknak nincs hatalma felettünk. Nem tehet értünk semmit, ha azt gondoljuk, hogy elég a magunk erejéből élnünk. A nincstelenség kapuján léphetünk csak be az Ő királyságába. Amíg gazdagok vagyunk, amíg van valamink és a gőg és függetlenség útján járunk, addig Isten semmit sem tehet értünk. A Szent Szellemet csak akkor nyerjük el, amikor szellemileg kiéheztünk. Az isteni természet ajándékát a Szent Szellem hozza létre bennünk. Ő adja át nekünk Jézus megelevenítő életét, amely belénk helyezi az odafelvalót, és amint ez megtörténik, felemelkedünk abba a felülről való birodalomba, ahol Jézus él (Jn 3,5).

Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Jöjj mennyei folyó

Ige: Az egység

A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. (Csel. 4.32)

Aforizmák

Ha tiltva nevelsz, hazudni tanítasz!