A BIBLIA

Szerző: Wilhelm Busch

Egy fiatalember gyakran kigúnyolta a Bibliát. Egyszer megint lekicsinylő megjegyzést tett rá.

- Olvasta maga már tulajdonképpen a Bibliát? - kérdeztem tőle.

- Ugyan mit gondol? Én és a Biblia! Nevetséges!

Elővettem egy vadonatúj, bőrkötésű Újtestamentumot:

- Nézze, ezt a szép kis Bibliát magának adom, ha megígéri, hogy elejétől végig elolvassa.

Az ajánlat nagyon csábító volt.

Azután hetekig nem láttam a fiatalembert.

Egyszer csak megint megjelent.

- Nos - kérdeztem -, hogy állunk a Bibliával?

Nagyon komolyan felelt:

- Tudja, különös dolog ez. Elkezdtem olvasni. Sok mindent nem értettem meg. Már abbahagytam volna - de hiszen megígértem, hogy végigolvasom! Azután sok mindent találtam benne, ami szíven talált és nyugtalanított úgy, hogy legszívesebben eldobtam volna a könyvet. De megígértem, és végig kellett olvasnom. Később annyi vigasztalást találtam benne, hogy egész boldog lettem. Amikor befejeztem, azt mondtam magamban: ha igaz az, amit ez a könyv mond, akkor el vagyok veszve, ha nem változtatok az életemen.

Hozzáfogtam, hogy nagytakarítást csináljak a szívemben. És most - a Biblia az élet könyve számomra.

                                                 

(Wilhelm Busch: Jézus a mi sorsunk c. könyvből)

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/8

Bob Gass: Vizsgáld meg szokásaidat!

„… mind e mai napig az ő régi szokásuk szerint cselekesznek…” (2Királyok 17:34 Károli)

Isten ezt mondta: „… mind e mai napig az ő régi szokásuk szerint cselekesznek; nem tisztelik igazán az Urat, és nem cselekesznek … ama törvény és parancsolat szerint, a melyet az Úr parancsolt…” (2Királyok 17:34 Károli).

Értsd meg ezt: ha egy szokást táplálsz, szorítása erősödni fog az életeden. Kérdezz csak meg bárkit, aki valamilyen függőségből szabadult, és felépülőben van, egyet fog érteni azzal, hogy csak akkor leszünk hajlandóak változtatni, ha elértük a legmélyebb pontot.

A tékozló fiúk nem térnek haza addig, amíg mindent el nem veszítettek! Ám nem kell, hogy a te történeted is így alakuljon. Mennyei Atyád várja, hogy hazatértedet üdvözölhesse. Te a Mindenható gyermeke vagy, a rabszolgaság természetellenes számodra. Sohasem leszel szabad, amíg meg nem utálod láncaidat. Akár egy anyag tart fogva, akár egy kapcsolat, akár egy félresiklott élet, a körülményeid nem fognak megváltozni addig, amíg elméd meg nem szabadul a régi gondolkodásmód szorításából, és meg nem újul Isten Igéje által (ld. Róma 12:2).

Kezdj el hát új szokásokat felvenni, mert ha valamit következetesen teszel, tartósan azzá válsz. Kezdd a bibliaolvasás szokásával! Legyen ez a tennivalóid listájának legelején, vagy nem fogod tudni kitartóan tenni. „…mert [ezek az igék] életet adnak azoknak, akik megtalálják…” (Példabeszédek 4:22). Legyen elkülönített időd az imádságra, különben más dolgok ki fogják szorítani. Imádság közben mondja el Isten, hogy mit gondol bizonyos dolgokról. Vajon megengedheted magadnak, hogy útmutatásai nélkül élj?

 Járj rendszeresen gyülekezetbe, támogasd pénzeddel, használd lelki ajándékaidat, kezdj el időt és energiát befektetni olyan kapcsolatokba, melyek lelkileg csiszolnak és erősítenek! Isten olyan dolgokat fog elmondani neked az Ő házában, amit sehol máshol nem mond. Mindennapi szokásaid visszafordíthatatlanul alakítják jövődet. Ha tudni akarod, hová tartasz – vizsgáld meg szokásaidat!

Korál-sziget: Égi csillag tiszta fénye

Ige: Az ítélkezésről

 „[Ezért] Nincs hát számodra mentség, [menthetetlen vagy] bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor [amiben] mást elítélsz, [más felett ítélkezel] magadat marasztalod el, [magadra mondasz ítéletet] hiszen ugyanazt műveled [hasonlókat teszel] te is, ítélkező. [miközben ítélkezel]” (Róm 2,1)

Az Úr Jézus figyelmeztetése: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.

Előbb önmagadat ítéld meg: „Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!” (Mát. 7,1-5)

„Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet” (1 Kor. 4,5)

Hiszen: „Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,12)

Az ítélet Istené: „Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé” (Róm. 14,10)

 „… hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szóma=személyében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt” (2 Kor. 5,10)

Ige: A szentekről

Hogy kik a megszenteltek, és ez által szentek, arról így tesz bizonyságot Isten Igéje: „Júdás… az elhívottaknak, akik az Atya Istentől megszenteltettek, és Jézus Krisztustól megtartattak” (Júd. 1,1)

 „Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Szellem megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre…” (1 Pét. 1,2)

„Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által” (Zsid. 10,10)

Aki: „… egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid. 10,14)

Ige: Apostoli üdvözlet

 „Pál, (jelentése: kis vagy kicsi) [hivatala szerint] Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola [apostolos: Meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki Jézus Krisztus hatalmával szól, és cselekszik] és Sosthenes [jelentése: az erő megtartója] a testvér,

[írják e levelet] az Isten [kihívott] gyülekezetének, [eklézsiájának] amely Korinthusban [jelentése: jóllakott] van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek [hivatalos (elhívott) szenteknek ((h)agiosz = akik már kapcsolatba kerültek Istennel)] azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett. Mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét [(onomá) = hatalmát tekintélyét] bárhol [mind az ő helyükön [(toposz = helyzetükben, körülményeikben)], mind a miénken] segítségül hívják” (1Kor. 1,1-2)

Mert beteljesedett a prófécia, amely így hangzott: „De mindaz, aki az Úrnak (Jehovának) nevét hívja segítségül, megmenekül [üdvözül]. Mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben (a béke megalapozása, Krisztus) lészen a szabadulás [a menedék a menekültek számára], amint megígérte az Úr (Jehova), és a megszabadultak [megmaradtak] közt lesznek azok, akiket elhív az Úr (Jehova)!” (Jóel. 2,32)

fav. part 3 (lejátszási lista)

Uram! Te vagy Istenem!

Uram, Te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem Neved, mert csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot. (ésa 25,1)

Ne haragudjatok

Ha haragusztok is, ne vétkezzetek; a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek (Eféz. 4,26-27)

Ige: Boldogság

Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett (zsolt 32,1)

Áldás

Credo: Házi áldás

Idézet

Egy cseppnyi szeretet többet ér, mint egy zsák arany.

Friedrich von Bodelschwingh

Idézet

Aki - őszintén - a hit ösvényén halad, képes lesz egyesülni az Istennel és csodákat tenni.

Paulo Coelho

Idézet

Az ördög szereti a tétlen hívőt, azt sem bánja, ha nem csinál semmi rosszat, CSAK JÓT NE TEGYEN! (Spurgeon)

Az Úr Jézus hívása

Készítette: Lisa Szanyel

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. 

Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. Mate 11:28-30.

Amen!

Dr. Rodney Howard-Browne : A világtól való üldöztetés.

Készítette: Melinda Vörösné

 Ez az Én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen Én szerettelek titeket. 13 Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. 14 Ti az Én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket Én parancsolok néktek. 15 Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az Én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. 16 Nem ti választottatok Engem, hanem Én választottalak titeket, és Én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az Én nevemben, megadja néktek. 17 Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek. 18 Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy Engem előbb gyűlölt ti nálatoknál. 19 Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem Én választottalak ki magamnak titeket a világból, ezért gyűlöl titeket a világ. 20 Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket Én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az Én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. 21 De mindezt az Én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik Azt, Aki küldött engem. 22 Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniük az ő bűnüket. 23 Aki Engem gyűlöl, gyűlöli az Én Atyámat is. 24 ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, amelyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az Én Atyámat. 25 De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás, amely megíratott az ő törvényükben: Ok nélkül gyűlöltek Engem. 15:12-25 Jézus annyira szeret bennünket, hogy feláldozta az életét értünk - barátaiért - ahogy Ő nevez bennünket. Csak egy élete volt, azt pedig ingyen és teljes egészéen odaadta. Csak azok, akik engedelmeskednek az Ő parancsolatainak mondhatják azt, hogy az Ő barátai. Jézus emelt ki bennünket a szolgai állapotból a baráti szintre. Micsoda megtiszteltetés hogy Isten barátainak neveztetünk! Nem mi választottuk Jézust - Ő választott bennünket - Ő szeretett bennünket, meghalt értünk és hívott meg bennünket az Ő családjába. Nekünk is választanunk kell - hogy vagy elfogadjuk vagy elutasítjuk az Ő üdvösség-ajánlatát. Jézus arra választott és hívott el bennünket, hogy maradandó gyümölcsöt teremjünk, hogy bármit is kérjünk az Atyától Jézus Nevében, az Atya megadja azt nekünk. Jézus azt szeretné, hogy imáinkra választ kapjunk! Nagy megtiszteltetésnek kell tekintenünk, hogy Jézus ennyire szeret bennünket! Mivel Jézus a mi Urunk és Mesterünk feltételnélküli engedelmességgel tartozunk neki, azonban Jézus azt kéri, hogy azért engedelmeskedjünk Neki, mert egyszerűen szeretjük Őt. Maga az Atya szeret bennünket és arra vágyik, hogy szeretetünket szabad akaratunkból visszakaphassa. Valóban, Isten annyira odaszentelte magát nekünk; valamivel viszonoznunk kell ezt. Tisztelettel és hűséggel tartozunk Neki. Az 1 Korinthus 7:23-ban azt olvassuk, hogy "Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái." Nem az emberekre kell figyelned - ne törődj azzal, hogy mit gondolnak rólad, inkább az foglalkoztasson, hogy Isten mit gondol rólad, és minden tekintetben legyél hűséges ahhoz, Aki megmentett téged és Aki szabadságot adott neked. Jézus a továbbiakban az üldöztetésről beszél. A világ - a világi rendszer - minden ok nélkül gyűlöli Jézust; gyűlöli az igazlelkűséget; gyűlöli azt, ami jó. Az evilág istene - az ördög - megvakította a hitetlenek szemeit, hogy ne értésk az Igazságot (2 Kor. 4:4). A világ gyűlöli Jézust és téged is gyűlöl, viszont még maguk sem tudják, hogy miért. Ha a világ gyűlöl téged - tudd azt, hogy először Jézust gyűlölte. Ha te is közűlük való volnál és olyan lennél mint ők - akkor szeretnének. De mivel nem vagy közűlük való és nem vagy olyan, mint ők, ezért gyűlölnek. A szolga nem nagyobb az ő uránál - ha Jézust üldözték, akkor téged is üldözni fognak. Ne lepődj meg az üldöztetésen, mert mindenki, aki Isten szerinti életet akar élni üldöztetni fog (2 Tim. 3:12). Ha gyűlölnek téged, Jézust is gyűlölik. Ha Jézust gyűlölik, az Atyát is gyűlölik, Aki elküldte Jézust, hogy - még értük is - meghaljon. Mielőtt Saulból Pál lett, ő is gyűlölte Jézust és az összes keresztényt, az ő szembe azonban megnyílt és végül az életét is odaadta az evangélium ügyéért! A keresztények elég gyűlöletet kapnak a világtól - szükségünk van egymás szeretetére, támogatására és bátorítására. Sokszor azt gondoljuk, hogy más keresztények miatt vannak problémáink, miközben egyedül az ördög áll a bajok mögött. Ő azért jön, hogy viszályt keltsen, hogy ezáltal megoszthassa a keresztényeket és hogy győzhessen. Amikor a korai Egyház keresztényeit üldözték, akkor ők összefogtak, egysében segítségül hívták az Atyát, folytatták az evangélium hirdetését, továbbra is csodák történtek általuk és segítettek az emberek szükségeit betölteni. Itt az ideje, hogy Krisztus Testében az emberek ahelyett, hogy veszekednek egymással, felébredjenek, egymás mellé álljanak, kiálljanak az ördöggel - a mi igazi ellenségünkkel -, együtt harcoljanak ellene és legyőzzék őt! Jézus azt kéri tőlünk, hogy kedvezzünk Neki azáltal, hogy önzetlenül szeretetjük egymást, ehhez pedig meg fogja adni az erőt a számunkra

Keresztény külföldi (lejátszási lista)

A mezők fehérek (Rodney Howard Brown)

Készítette: Melinda Vörösné

Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. János 4:35 Valóban olyan időszakban élünk, amikor az aratnivaló fehér és megérett az aratásra. Jézus nem azt mondta, hogy egy jövőbeni időpontra várjunk, amíg a termés learatható lesz. Azt mondta, hogy emeljük fel a szemünket és lássuk meg, hogy az aratnivaló már most beérett! Az aratnivaló mindig - minden generációban - learatható volt, csak az Egyház nem vette észre. Drága kevesek rendelkeznek azzal a szellemi érzékkel, hogy meglássák és megragadják ezt az alkalmat. Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés. 38 Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Máté 9:37-38 Azt mondja az Atya, hogy ez az Ő aratása! Minden növényt magáénak tekint. Csupán munkásokra vár és azokat keresi, akik odaszántak és készek másokkal megosztani a jó hírt. A mezők készen vannak. Csak arra várnak, hogy ezt a jó hírt meghallják. Csak arra várnak, hogy az Atya igényt tartson rájuk és megerősítse, hogy Őhozzá tartoznak. A mezők várják Önt! Az aratnivaló beérett, de a munkás kevés, ezért fontos, hogy az aratásban mindannyian részt vegyünk. Isten azt mondja, hogy kérjük az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába. A "küldjön"-re használt görög szót a King James fordításban "kilövell"-nek fordították, amire az Amplified fordítás a "kikényszerit és a kitaszít" szavakat használja. Kérnünk kell Istent, hogy lövelljen ki munkásokat az aratásba. Ez egy hatalmasan erős szó. A legtöbbünk csupán lábujjhegyen megy be a learatnivaló táblába, ha egyáltalán bemegyünk, de Isten ki akar bennünket lőni! Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva; 17 És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész! 18 És mindnyájan egyenlőképpen kezdék magukat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem! 19 És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! 20 A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. 21 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utcáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, és vakokat hozd be ide. 22 És monda a szolga: Uram, meglett amint parancsolád, és mégis van hely. 23 Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam. 24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat. Lukács 14:16-24 A gazda azt mondta a szolgának, hogy kényszerítse az elveszetteket, a betegeket és a haldoklókat, hogy bejöjjenek. Az Amplified fordításban a következőt olvassuk: "Eredj el az utakra és a sövényekhez és sürgesd és erőltesd őket arra, hogy engedelmeskedjenek és bejöjjenek, hogy megteljék az én házam." Figyeljük meg, hogy a gazda először kiküldte a szolgáját, hogy meghívja az embereket az ő vacsorájára; aztán ismét kiküldte őt, hogy elhozza őket; majd ismét kiküldte, hogy kényszerítse őket az eljövetelre. Sürgetést érzünk a gazda hívásában, és a "Nem" válasz nem elfogadható számára! Ez nem a nagy javaslattevés, hanem a Nagy Megbízatás! Sietve és elszántsággal kell cselekednünk. TÖBB MÓDON MŰKÖDHET KÖZRE:

IMÁDKOZZON - Imádkozzon, hogy az aratás Ura taszítson ki munkásokat. Imádkozzon, hogy Isten megengedje Önnek, hogy Ön is részese lehessen ennek a hatalmas végidők aratásának. Ne felejtse: az egyetlen, amit a földről való eltávozásunkkor magunkkal vihetünk, az emberek.

KAPCSOLÓDJON BE - Jöjjön és segítsen nekünk az utcán, a nyugdíjasházakban, az iskolákban, az egyetemeken, a kórházakban, stb. evangélizálni; szükségünk van munkásokra, szükségünk van segítőkre. Imádkozzon, hogy miként kapcsolódhatna be anyagilag a lelkek learatásába. Az Ön e havi egyszeri adománya, valamint a bármilyen összegű további havi támogatásai nagymértékben segítenek bennünket az aratásban. Azt tervezzük, hogy a nyugati parton levő városokban a négy napos alkalmakat kibővítjük nyolc, illetve tíznapos alkalmakra. Természetesen a kiadások is növekedni fognak - városonként kb. 150.000 dollárra. Most a Nagy Ébredés Turné számára nyitott helyszínt keresünk Phoenixben. Jelenleg még elég messze vagyunk attól, hogy megvásároljuk a saját felfújható óriássátrunkat, így ha Ön bármilyen adománnyal hozzá tudna járulni ehhez, azt áldásként fogadjuk és nagyon nagyra értékeljük!

Kérjük, hogy Ön is ossza velünk azon látásunkat, hogy Amerika meg fog térni. Nagyra becsülnénk, ha ebben a hónapban egy nagylelkű adománnyal tudna támogatni bennünket. Mi az a maximum, amit adni tudna? Kérjük, ne hagyja ki ezt az alkalmat. Tudjuk, hogy néhányan egy újabb felhívásnak gondolják ezt; de nagyon lényeges, hogy velünk együtt Ön is részt vegyen ebben a nagyszerű kalandban! Nemcsak azt érezzük, hogy az elveszetteket és a haldoklókat kell bejövetelre kényszerítenünk, hanem Önt is - kedves barátom -, hogy segítsen nekünk ebben az aratásban! Ez egy örökreszóló lehetőség - egy örökreszóló befektetés -, ami számítani fog az örökkévalóságban. Áldja meg az Úr, hogy Ön is megragadja azt, ami Isten szívéhez a legközelebb áll, és hogy velünk együtt azon igyekezik, hogy az Atya beérett termését learassuk!

Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs. Példabeszédek 11:30

A megalkuvás nélküli igaznak gyümölcse életnek fája; és Isten számára emerhalászként - aki begyűjti és megfogja azokat az örökkévalóságra - emberi életeket ragad meg a bölcs. Példabeszédek 11:30 (Amplified Biblia)

Több mint húsz esztendeje az Amerikai Egyesült Államokba való elhívásunkkor Isten azt a megbízást adta nekünk, hogy ébresszük fel, serkentsük fel és lobbantsuk lángra az Egyházat - hogy az Egyház újra beleszeressen Jézusba. Miért? Nemcsak a hívők saját javára, örökkévaló örökségük és az Úrral való saját kapcsolatuk miatt, hanem az aratás miatt is! Senki más a világon nem fog felbuzdulni arra, hogy megnyerje az elveszetteket! Csak az Egyháznak adatott az a felelősség, hogy megossza az evangélium jó hírét a világgal, és csak forró, tüzes hívők rendelkeznek azzal a szenvedéllyel, amellyel ezt meg tudják tenni. Nekünk az a feladatunk és mindig is az volt, hogy arra késztessük a keresztényeket, hogy saját maguk személyesen keressék Istent és hogy fellelkesítsük őket arra, hogy örömmel osszák meg hitüket másokkal.

Az 1999-es New York-i és a 2000-es Shreveport-i evangélizációkon, amikor először kértük fel a gyülekezeteket, hogy velünk együtt evangélizáljanak az utcán rájöttünk, hogy csak azok vettek részt a lélekmentésben, akiket megérintett az ébredés és akikben Isten tüze lobogott. Langyos és visszaesett keresztények nem fognak senkit megtéríteni. Ezek az emberek személyesen nem értékelik azt, amit Jézus tett értük. Keményszívűek és nem érdekli őket Isten országának építése.

Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; 19 Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek Ígéjét. 20 Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk. Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. 2 Korinthus 5:18-20

Mindazok, akiket Jézus vére megtisztított maguk is megbékültek Istennel és egyben azonnali elhívást kaptak Istentől a békéltetés szolgálatára. Krisztus nagykövetei vagyunk - a Szent Szellem segítségével mindenütt Jézus Krisztust képviseljük. Ne felejtsük el, hogy a Pünkösd napja az erővel való felruházás napja volt - nemcsak egy újabb egybegyűlés. Itt az éhes embereket megérinti és betölti az Úr azzal a céllal, hogy ezzel az erővel kimenjenek az utca emberéhez és a szükségben levő világba. A Nagy Ébredés Turné alkalmai nem olyanok, mint az igetáboraink, hanem az a célunk, hogy az Egyházat felruházzuk erővel és felkészítsük az aratásra.

Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem. 35 Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. 36 És aki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. 37 Mert eben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató. János 4:34-37

Jézust az Isten akaratának a cselekvése és Isten munkájának végrehajtása és elvégzése motiválta. Az Ő példáját kell követnünk. Jézus azt mondja, hogy nincs vesztegetni való időnk - az aratnivaló már beérett. Tulajdonképpen az aratnivaló mindig érett volt - inkább a aratómunkásoknak kell meggyújtaniuk a farkukat mint Sámson rókáinak!

Egy Gainesville-i bizonyságtétel, ami mind közül a legcsodálatosabb volt számunkra az volt, amikor egy házaspár bekopogott egy lakásba és az ott lakó hölgyet az Úrhoz vezették. Utána a hölgy elmondta nekik, hogy előzőleg arra kérte Istent, hogy válaszoljon az imájára és azon a napon küldjön valakit, aki beszél vele, ill. segít neki, máskülönben megöli magát. Képzeljük el, mi lett volna, ha ez a házaspár egy nappal vagy akár néhány órával később érkezik - egy élet és egy lélek elveszett volna! Sokszor előfordult, hogy a nyugdíjasházakban az emberek azon a napon haltak meg, amely napon befogadták az Urat! A szomorú az, amikor a bentlakók percekkel az arató megérkezése előtt meghalnak!

Ahogy azt az előzőekben mondtuk, Isten országában szükség van munkásokra, akik learatják a termést, imádkozó emberekre és anyagi támogatókra. Csak egy bizonyos időkeret áll rendelkezésünkre az aratásra - igen sürget bennünket az idő - egy elszalasztott lehetőség már nem jön vissza többé! Ha a hívők nem állnak az Úr rendelkezésére, akkor Isten másokat fog keresni, de így azok a hívők saját lehetőségüket elszalasztják, jutalmukat pedig elvesztik!

Egy történet a csillagokról!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Korán jött az őszi alkonyat. Mire nagyapa kifogta kocsija elől a lovakat és lecsutakolva az istállóba vezette őket, szinte teljesen sötét lett. Unokája, Ferkó, már ott türelmetlenkedett az istálló ajtajában. Szép csillagos este volt.

Ilyenkor mindig csillaglesre indult nagyapa és unokája. Különös örömet jelentett számukra a csillagok nézése.

- Mondd csak, nagyapa, tényleg igaz, amit a múltkor mondtál: minden embernek van külön, saját csillaga?

- De még mennyire - válaszolt hamiskás mosollyal nagyapa -, ám csak annak a csillaga ragyog oly fényesen ott fenn az égen, aki itt a földön is sugárzó életet élt, és fényt árasztott maga körül.

- Fényt árasztani ? Úgy mint a szentjánosbogarak ? - csodálkozott az unoka.

- Nem egészen. Az ember tettei által válhat sugárzóvá, azzal, hogy másokat is hasonló cselekedetekre ösztönöz. Tudod, Ferkó, csillagnak lenni az Isten egén, ez a legnagyszerübb dolog ezen a teremtett világon. A csillagok nappal magukba szívják a nap fényét, melegét, hogy aztán éjszaka kicsiny mécsesekként mindet a földre szórják.Tulajdonképpen nekünk, embereknek is hasonló a dolgunk: Isten fényét felragyogtatni földi életünk során.Míg nagyapa beszélt, tekintete izzott, mint a parázs, mintha két fénylő csillag ült volna szemében. Aztán hirtelen elhallgatott - most egész másra gondolt-, megfogta unokája kezét és csendesen csak ennyit mondott:

- Gyere, induljunk, hideg már az este.

Már jó ideje egyre rövidebbek lettek ezek az esti séták. Valahányszor Ferkó ezt megjegyezte, a válasz mindig így hangzott:

- Hiába, egyre fáradtabbak a lovak, már nem úgy húzzák a kocsit, mint régen.

Egyszer aztán nagyapa szokatlanul korán jött haza. Még a lovak csutakolása is elmaradt, pedig. erre Ferkó emlékezete óta nem volt példa. Az alkony nagyapát már az ágyban találta. Arca lázban égett, szemei fényesen ragyogtak. Hamarosan megérkezett az orvos is, őt követte a tisztelendő úr. Nagyanya gyertyát gyújtott, mindenki csendben suttogott.

Amikor a tisztelendő úr is elment, Ferkó észrevétlenül besurrant a szobába és az ágy szélére telepedett.

- Nagyapa, mi lesz a csillagokkal?

- Én már csak egy karnyújtásnyira vagyok tőlük. De hadd lám, tudod-e még, hogy mi a csillag dolga ? - kérdezte suttogó hangon nagyapa.

- Hogy magába szívja a nap fényét és éjszaka a földre szórja.

- És az emberé?

- Hogy Isten szeretetét szívja magába, és mint égen a csillag, itt a földön mások felé sugározza.

- Úgy van. Látom, jól megtanultad. Ne feledd sohasem! Minden ember Isten csillaga. Úgy élj itt a földön, hogy egyszer majd az örökkévalóság egén ragyoghass - hangzott nagyapa utolsó tanítása a csillagokról.

Azzal lehunyta szemét és elaludt. Hajnalban már nem kelt fel, hogy friss abrakot tegyen lovai elé, s közben megbámulja a csillagokat. Csak aludt, aludt...végtelen álomba merülten; csendben, békén, csillagmosollyal az arcán.

Ferkó szívén átsuhant a keserű fájdalom. Hosszú hetekig nem találta helyét. De aztán újra eszébe jutottak a csillagok és nagyapa szavai. Most már az ő csillaga is ott fenn ragyog, a földről égi pályára lépve.Felnézett a csillagos égboltra. Néhány pillanatig kétségbeesetten keresgélt, már-már sírásra görbülő szájjal. Egyszer csak meglelte, amit keresett.

Rátalált nagyapa csillagára, közvetlenül a Göncölszekér felett: ott ült a bakon, ostorral kezében..