2012. augusztus 25.
Kiállítás nyeréskor
1924. volt a legjobb év a baseball történetében. A döntő,
amit a Washington Senators játszott a New York Yankee-vel, egy remek mérkőzés
volt. A bajnokságban döntetlenre álltak három-három nyert játszmával, és a
döntő hetediket Washingtonban játszották.
A hetedik meccs kilencedik játékrészében az állás döntetlen
volt, kettő-kettő. A New York-i csapat ütése következett. Három ütő nyert,
három vesztett. A Washington szurkolói elkezdtek üvölteni. A Washington egy
futással megnyerheti a játszmát a kilencedik játékrész második felében.
Az első két Washingtoni ütőjátékos nem érte el a bázist. A
két kiesést követően egy Gauseland nevű ütő lépett a gumilapra. A szurkolók
elveszítették minden reményüket, mert Gauseland nem volt valami jó ütő. Két
elmulasztott ütés következett, és két mellédobás. Az ötödik dobásnál Gauseland
eltalálta, és a csattanásról lehetett tudni, hogy a labda jó messzire
bal-középre tart.
A középpályás hátraszaladt. A többi mezőnyjátékos is a
palánk felé szaladt, remélve, hogy a labda nem fog átesni a palánkon,
lehetőséget adva az ellenfélnek a hazafutásra. A labda a palánknak ütközött, a
tetejétől 15 cm-re. Visszapattant a palánkról, és az egyik játékos
megkaparintotta. Közben Gauseland már a második és a harmadik bázis között
járt. A harmadik bázisnál álló csapattag úgy gondolta, hogy ez a csapat
egyetlen esélye a nyerésre, ezért intett Gauseland-nek, hogy fusson haza.
A külső mezőnyről érkező dobást a kettes bázisnál álló
védőjátékos kapta el, majd továbbította a kiindulóponthoz. Gauseland éppen
akkor ért be, amikor a kettes bázis fogójátékosa egy tökéletes dobással
eltalálta. Világosan látszott, hogy Gauseland volt a gyorsabb. Ennek ellenére a
bíró azt kiáltotta: „Kiesett!"
A szurkolók elkezdtek tombolni. Durranópalackokat
hajigáltak, és trágárságokat kiabáltak, míg a beérkezésről a felügyelő bíró a
többi fekete ruhással tanácskozott. Aztán csendet kértek a pályán lévők.
Mindenki elhallgatott. A szurkolók azt gondolták, hogy visszavonják a döntést,
de a bíró azt kiáltotta: „A játékost nem azért állítottam ki, mert később ért
be, mint a labda, hanem azért, mert nem érintette meg az első bázist."
Ez igaz volt. Gauseland annyira igyekezett, hogy
elmulasztotta megérinteni az első bázist. Kiesett.
Sok vallásos dolgot tehetsz életed során. Sok jó és nemes
dolgot vihetsz véghez, de ha nem érinted meg az első bázist, nem sokra mész
vele.
Nikodemus jó ember volt, de nem érintette meg az első
bázist. A Lukács 18-ban szereplő gazdag ifjú is jó ember volt, de ő is
elmulasztott valamit. Nikodémusnak Jézus ezt mondta: „Bizony, bizony, mondom
néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát"
(Jn 3,3). Jézus nem jó embereket akar, hanem megújult embereket, megváltozott
embereket, akiknek az életében az első helyre kerül.
SOHA NINCS TÚL KÉSŐ
Mt 20,1-14.
Jézus mondja: 1 "Hasonló a mennyek országa a gazdához,
aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. 2 Miután
megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. 3
Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül,
4 és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom
nektek. 5 Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra
körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. 6 Amikor pedig késő
délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte
tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? 7 Azok pedig így
válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt
mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! 8 Miután pedig beesteledett, ezt mondta
a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért,
az utolsókon kezdve az elsőkig. 9 Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak
munkába, és kaptak egy-egy dénárt. 10 Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták,
hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. 11 Amikor átvették,
zúgolódni kezdtek a gazda ellen, 12 és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát
dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk,
és szenvedtünk a hőségtől. 13 Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok
veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? 14 Vedd, ami a tied,
és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked."
SOHA NINCS TÚL KÉSŐ
A gazda azt mondta a munkásnak: "Én pedig az utolsónak
is annyit akarok adni, mint neked." (Mt 20,14)
A férjem egy jó és intelligens ember volt, de életében sok
nehézségben volt része - az aggódás és a problémák halmaza, melyek a vállait nyomták,
a lelkére is ránehezedtek. Utolsó hónapjait kórházban töltötte, ahol sokkal
mélyebben elgondolkodhatott dolgairól, mint bármikor
azelőtt. A betegségéből fakadó gyengesége ellenére lelki
erőt nyert, és újjászületett egy új és teljes életre.
Utolsó földi hónapjaiban békességet talált Istennel és
embertársaival való kapcsolatában. Krisztusba vetett hitéről tett
tanúbizonyságot, amikor arról beszélt, hogy nem kell nehéz terheket cipelnünk
magunkkal.
Az Isten hűsége felől való nagyobb megbizonyosodása
megnyitotta szívét a mélyebb hit és az Istennel való személyesebb kapcsolat
felé. A férjem elmondta nekem, hogy úgy érzi, azok a nyomasztó terhek, melyeket
azelőtt viselt, teljesen eltűntek.
Ismerve a szőlőmunkásokról szóló példázatot (Mt 20,1-14),
nagy hálával tölt el az a bizonyosság, hogy íme ez az utolsó munkás is a
nyugalomnak ugyanazt az ajándékát kapja, mint a korábban az Úrhoz távozott valamennyi
más embertársa.
Imádság: Urunk, köszönjük a mindenki számára szóló
ígéretedet, hogy nyugodalmat találhatunk már itt a földön, és még nagyobb
örömet odaát a mennyben. Ámen.
Az élet alkonyán kinek van szüksége az örömüzenetre?
Maria L Simóes (Sao Pauló, Brazília)
Idézet
A földön szerzett tapasztalatunk megnehezíti, hogy
meglássunk valami jót anélkül, hogy csapdát ne sejtenénk benne. Charles Williams
Kenneth E. Hagin: Az Igén való elmélkedés
El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem
gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél,
amint írva van abban, mert akkor leszel jószerencsés a te útjaidon és akkor
boldogulsz. - Józsué 1,8.
Hogyan lehet tanítani és képezni a szellemedet? Hogyan lehet
a szellemedet erőben felépíteni? Négy lépés van: (1) az Igén való elmélkedés,
(2) az Ige gyakorlása, (3) az Ige első helyre tétele és (4) a szellemednek való
engedelmesség. Ezt a négy lépést fogjuk tanulmányozni a következő napok során.
Amit Isten Józsuénak mondott, az mindenki számára működni
fog. Ha Isten nem akarta, hogy Józsué jószerencsés legyen, akkor miért mondta
meg neki, hogyan lehet jószerencsés? Ha Isten nem akarta, hogy Józsué sikeres
legyen, akkor miért mondta meg neki, hogyan lehet sikeres? Isten azonban azt
akarta, hogy Józsué jószerencsés, sikeres legyen. És Ő azt akarja, hogy te is
jószerencsés, és sikeres légy. Isten utasításokat is adott nekünk a mai
szövegben. Ha átfogalmazzuk ezt az igazságot az Újszövetség nyelvére, Isten
egyszerűen azt mondta: „Istennek az Igéje [különösképpen az Újszövetség vagy
Újtestamentum] el ne távozzék a te szádtól. Hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal…
mert akkor leszel jószerencsés a te utadon és akkor boldogulsz az életben.”
Megvallás: Istennek az Igéje nem fog eltávozni az én
számból. Arról fogok gondolkodni éjjel és nappal. Ezért én jószerencsés leszek,
sikeres leszek és boldogulok az életben!
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Egy apró erőfeszítéssel most könnyebben hozzáférhetsz a
győzelemhez a körülményeid terén, mint bármikor máskor. A mostani időben a
szellemi atmoszférád telítve van kegyelemmel és áldásokkal. Használd ki ezt az időt,
hogy előrelépj a céljaid elérése érdekében, és közben bízz Bennem, hogy
átsegítelek. Engedd el a múlt minden kudarcát, amelyek egyfolytában aláássák az
önbizalmadat és a bátorságodat. Ez egy új nap, mondja az Úr.
Zsoltár 47:1 Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok
Istennek a győzelem szavával.
Ki a boldog?
Készítette: Rozsa Nemes Nagy
Nem az a boldog kinek mindene meg van!
Hanem aki szeret és viszont szeretve van!♥
Az éhező gyermek!
Alighogy véget ért a második világháború,
Európa kezdte összerakosgatni a széthullott darabokat. Az óhaza romokban
hevert. Szétdúlta a háború. Talán mind között a legszomorúbb látvány az volt,
ahogy az éhező kis árvák kószáltak a háború sújtotta városok utcáin.
Odabent a zöldséges éppen a dinnyéket pakolta. A éhes fiú
némán bámulta, az orrát az ablakhoz szorítva, és tátott szájjal leste a
zöldséges minden mozdulatát. A katona a járdaszegély mellé húzódott az autóval,
megállt, és kiszállt.
-Kisfiú, szeretnél belőle? – kérdezte a katona.
-Ó, nagyon szeretnék, de nincs rá semmi pénzem, és nagyon
éhes vagyok. – válaszolta a megszeppent kisfiú.
A katona bement a boltba, és megvette a legnagyobb, és
legszebb dinnyét. Amint kiment egyből odaadta a kisfiúnak.
Ahogy a katona elindult a kocsija felé, érezte, hogy
megrángatják a kabátját. Hátranézett, és hallotta, ahogy a gyerek halkan
megkérdezi: -Te vagy Jézus? Az emberek megmentője?
Sok embernek nehezére esik, hogy higgyen egy olyan Istenben,
akit nem lát. Ezért küldte el Isten a Fiát, Jézust, és ezért hozta létre
Gyülekezetét is. Mi Isten küldöttei vagyunk a világban – és amikor szolgálunk
mások felé, és isteni szeretettel szeretjük őket, akkor megmutatjuk az
embereknek, milyen Jézus. Segítünk nekik megérteni, hogy Jézus úgy szereti
őket, ahogy mi – csak még sokkal jobban.
Ige
Készítette: Lisa Szanyel
A helyes értelemre és az ismeret drága voltára taníts meg
engem, mert hiszek a Te parancsolataidnak. Zsoltarok 119:6. Amen!
2012. augusztus 24.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)