Várakozás a Szent Szellemre

(20.) Új Ég és Új Föld - 10. Nyári Dicsőítő Iskola, Debrecen, 2010.

Ne féljetek!

Én megsegítelek benneteket, és áldottak lesztek. Ne féljetek, legyetek erősek -Zak 8,13

Idézet

"Isten minden madárnak megadja a táplálékot, de nem dobja azt a fészkébe." Spurgeon

A FA

Szerző: Guti Tünde

Láttam egy fát. Öt vaskos ágban folytatódott a rövid törzs. Olyan volt, mint egy nagy, kérges, nyitott tenyér. Egyik ágát hajlatban levágták. Kettő összecsavarodva tartotta egymást, szinte párhuzamosan a föld felett.

Másik kettő pedig ? a legkevésbé vastag ? merészen növekedett felfelé.

Annyira különös volt a látvány, hogy megálltam és úgy néztem sokáig. Érdekes volt és elgondolkodtató!

Nem ilyenek vagyunk-e mi is? Egy a gyökér, Jézus Krisztus! Közös a törzs, az Eklézsia.

Egyik ága sérült, talán betegség, vagy vihar sújtotta. Kettő fáradtan támogatja, öleli, karolja fel egymást, alig bír kellő magasságban a föld felett maradni. De tartja magát és hozzá nőtt társát, mert szélben és fergetegben edződött, erős ág!

A középső kettő felfelé tör akadálytalanul. Igaz, ezeknek az átmérője a többihez képest kisebb, éppen ezért a teherbírásuk is csekélyebb. De így öten együtt, egy gyökérből kihajtva és általa megtartatva olyanok, mint Istenünknek az Ő gyülekezetén keresztül megnyilvánuló, kitárt, ajándékozásra, gyógyításra és megtartásra kész tenyere.

Láttam egy fát. S ez a fa megtanított valamit.

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/74

Fény és öröm

Fényözön árad az igazakra, és öröm a tiszta szívűekre" (Zsolt 97,11).

Sokszor drága árat fizet az igazságért, aki mindent kockára tesz érte, de a végén gazdag jutalmat nyer kárpótlásul. A szent élet olyan, mint a vetés. Látszólag elvész a mag a földben, nem lehet újra összeszedni. Naiv dolog volna azonnali aratást várnunk. Ez a naivitás azonban érthető, hiszen itt a fényről van szó, és lehetetlennek látszik, hogy a fényt a földbe temesse valaki. Igehelyünk mégis arra utal, mintha a fény el lenne rejtve. Valahol megvan, de senki nem látja, mintha el lenne takarva. Mi azonban egészen biztosak vagyunk abban, hogy egy napon ez a fényözön egyszer csak áradni fog.

Tökéletesen meg vagyunk győződve arról, hogy az Úr elkészítette az aratás idejét a világosság magvetői számára, és aratni fogunk, ki-ki magának. Akkor jön el boldogságunk korszaka. Örömkévéket arathatunk az áradó fényben. Szívünk tiszta volt az Úr előtt, még ha az emberek ezt nem is akarták elhinni, sőt, szidalmaztak bennünket. Igazak voltunk az Úr előtt, bár sokan vaskalaposaknak csúfoltak. Még várnunk kell, ahogyan a gazda várja a föld termését, de egyszer majd fényözön fog áradni ránk, és az Úr által elkészített örömet élvezhetjük.

Bátorság, testvéreim! Ne kapkodjunk és ne türelmetlenkedjünk. Hamarosan a megígért fény és öröm lesz lelkünk osztályrésze.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

példabeszédek, dicséretek

Ha veszteség vagy bánat ér

Ige: a szellemek megpróbálása

Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok meg a szellemeket, hogy vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött ki a világba (1 ján. 4,1)

Ravasz László

A hit a gyengeségben megerősít, a szegénységben meggazdagít, és a halálban megelevenít. (Spurgeon) 

Az élet vizének forrása

"És ezt mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen."

Jelenések könyve 21:6

A mesékben sokan keresték az élet vizének lelőhelyét. Ma a való életben főleg a szépségipar foglalkozik az örök fiatalság hajkurászásával, borsos áron.

Pedig Istentől az élet vizéből ingyen kaphat mindenki, egyetlen kikötéssel, hogy az illetőnek szomjazónak kell lennie.

Kell az örök élet? Nem kell! Kell a szenvedés, halál és bűn? Kell! - nagyjából ebbe a mondatba sűríthető az a tragédia, amit az emberiség hatezer éve él a Föld nevű bolygón. Isten feltételes - azaz folyamatosan megújítandó - örök életet adott Ádámnak és Évának az Édenkertben. A szívben visszhangra talált egyetlen torz mondat véget vetett az idillikus állapotnak. Ebben a megváltozott világban az embernek valós és kitalált problémákkal egyaránt meg kell küzdenie azzal az elkerülhetetlen háttéren, hogy folyamatosan peregnek a szemek a homokóráján.

Bár az igény az örök életre halhatatlan az emberben, de a legnagyobb ajándék Isten részéről, hogy ebben a bűnérában nem élhetünk örökké.

Isten mindössze három dolgot kér azoktól, akik még mindig hisznek abban, hogy az örök élet valóság lehet.

Eszköze: az élet vize

Kivitelezője: Isten

Kedvezményezettek: akik szomjaznak

Ára: ingyen van.

Már önmagában csoda, hogy az örök élet lehetséges. Még nagyobb csoda, hogy ez az ajándék nem gonosz és kapzsi emberek, hanem az örökké igazságos és mindig tökéletes Isten kezében van. Megdöbbentő, hogy mindössze annyi igénnyel kell rendelkeznie az kérelmezőnek, hogy emberi találmányokkal és vívmányokkal, törvényekkel és filozófiákkal nem kielégíthető örök szomjúsággal kell rendelkeznie. A legszebb pedig, hogy az árcédulán - azon az oldalon, ami a vásárló oldalán látszik - az áll, hogy a termék ingyenes, mert Valaki kifizette helyettünk. Nem azért ingyenes, mert értéktelen lenne, hanem mert Valaki már a végtelen árat megfizette érte.

Ne hagyjuk ki azt az élményt az életünkből, amikor Isten valósággá teszi a szomjazók életében, hogy Jézus vére érdeméért mindenkinek ingyen adja egy egész örök életen át az örök fiatalság vizét!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/07/az-elet-vizenek-forrasa.html

Oswald Chambers: SZELLEMI ERŐNK ÖSSZPONTOSÍTÁSA

"...csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében..." (Gal 6,14).

Ha Isten erejét, azaz Jézus feltámadott életét kívánnád megismerni halandó testedben, akkor mélyen bele kell gondolnod Isten tragédiájába. Hagyd abba, hogy saját érdekedben felkutasd szellemi életed jelenségeit, mindentől szabadon mélyedj el szellemben Isten tragédiájába és azonnal ott lesz benned Isten ereje!

"Térj vissza hozzám" (Ézs 45,22),

Figyelj a valóságos forrásra, akkor majd Isten ereje ott lesz benned. Elveszítjük az erőt, ha nem helyes irányba figyelünk. A kereszt hatalmából van üdvösségünk, megszentelődésünk és gyógyulásunk, de ezek közül egyiket sem kell hirdetnünk, csak Jézus Krisztust, a megfeszítettet. Jézus - ha Őt hirdetjük - maga elvégzi munkáját. Összpontosíts az isteni középpontra igehirdetésedben, akkor hallgatóid nem lesznek többé ugyanazok, még ha nem ügyeltek is rád.

Ha a magamét mondom, az nem jelent neked többet, mint ha te is a magadét mondod nekem. De ha Isten igazságáról beszélek, később rád talál és velem is ez történt. A szellemi erő nagy középpontjára, a keresztre kell összpontosítanunk magunkat, hogy bekapcsolódjunk ebbe a központba, melyben minden hatalom egyesül, és akkor felszabadul számunkra az erő.

Vannak olyan megszentelődési mozgalmak és szellemi élményeket hajhászó összejövetelek, ahol nem Krisztus keresztje áll a figyelem középpontjában, hanem a kereszt hatásai.

Ma élesen bírálják a gyülekezetek erőtlenségét, és ez a bírálat jogos. De gyengeségünk egyik oka, hogy nem a szellemi erőre összpontosítjuk a figyelmünket. Nem tudunk eléggé behatolni a Golgota tragédiájába és a megváltás jelentőségébe.

Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Hit Gyülekezete - Jézus mit adhatnék

Ima

Hozzád emelem a lelkemet, Uram

Idézet

 Ha Istennek lenne hűtőszekrénye, a fényképed rajta lenne. Ha lenne pénztárcája, a fotód benne lenne. Minden tavasszal virágokat küld neked és egy napfelkeltét minden reggel. Ha bármikor beszélni akarsz vele, Ő rád figyel. A világegyetem bármelyik részét választhatta volna lakhelyéül, és Ő a szívedet választotta. Kedves barátom, be kell látnod: nagyon szeret Téged!

http://keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=804:egy-f%C3%A9rj-im%C3%A1ja&Itemid=97

Különleges ajándék

Pancsinelló kilépett pici házikójából, felnézett a felkelő nap által beragyogott égre, hallgatta a madarak dalát, és jókedvűen fütyörészett. „Gyönyörű napunk van, Éli!” – kiáltott fel készítőjének. Éli feltekintett és integetett neki. Az ő háza a legmagasabb dombon állt, de elég közel ahhoz, hogy láthassa és hallhassa a famanókat, akiket készített. „Vedd úgy, hogy ez egy ajándék!” – szólt vissza Pancsinellónak, majd bement a műhelyébe.

Amikor Pancsinelló kinyitotta a postaládáját, egy piros csomagot talált benne. „Hűha, ez meg micsoda? Csak nem ajándékot kaptam?” Gyorsan kicsomagolta. „Egy kalapács! Nagyon szeretem a kalapácsokat! De vajon ki adhatta?” Kinézett az utcára, jobbra is, balra is, de senkit sem látott. Nem messze, egy másik házikóban Lúcia, Pancsinelló barátja is ugyanezt kérdezte magában: „Ki adta nekem ezt a gyönyörű ajándékot?” Közben levette a bejárati ajtó mellett talált doboz tetejét. „Egy ecset, meg egy festékkészlet! De vajon ki tudhatta, hogy én úgy szeretek festeni?!”

Fafejű és Forgács Lúcia szomszédságában éltek. Ők meg az ágyuk szélén találtak ajándékokat. „De szuper! Köszi, Fafejű!” – lelkendezett Forgács. „Nem tőlem van” – mondta Fafejű, majd megkérdezte: „Ezt te adtad nekem?” Közben magasra emelt egy sárga masnis zöld dobozt. „Én ugyan nem. De bontsuk már ki őket!” „Varrókészlet!” – kiáltotta Fafejű, és egyik kezével egy tűt, másikkal pedig egy spulni cérnát emelt magasra. „Úgy szeretek varrni!” Forgács is nagyon izgatott volt: „Egy gitár! De jó, hogy tudok gitározni! Szerinted ki adta nekünk az ajándékokat?” „És vajon miért adta?” – firtatta tovább Fafejű. De nem csak Forgács és Fafejű volt kíváncsi.

Henrik, a pék, büszkén szólt oda feleségének: „Nézd csak, egy új fakanál!” A virágkötő Viola egy gyönyörű vázát talált a küszöbön. Még a polgármesterék is kaptak ajándékot! „Nézd már, egy vödör kisseprűvel!” – mondta ragyogó ábrázattal a polgármester. „Nagyon szeretek tisztogatni. Mert amikor még kicsi voltam…” „Na, én meg nem” – szakította félbe a felesége. „Ki nem állhatok takarítani. Úgyhogy ez az ajándék biztosan neked szól!” „Ez viszont neked!” – szólt a férj, miközben valamit kiemelt a doboz mélyéről. „Egy könyv! – Történetek kismanóknak. Még ilyet! Kitől lehet?” – csodálkozott az asszonyság. „Fogalmam sincs” – mondta a polgármester, és közben az ablakhoz ment. Kinézett kétszintes házuk emeleti szobájából. „De látok odalent néhány kis famanót, akinek jól jönne most egy mese.”

Egy nagyon fáradt famanó-család volt odalent. Az apuka és az anyuka egy kocsinak támaszkodott. A három vacogó, szomorú kicsi pedig a kocsi hátuljában bújt meg. Mire a polgármester és a felesége leért hozzájuk, néhány famanó már körülvette őket. Ugyanis Pancs, Lúcia, Forgács és Fafejű behozta az ajándékát a faluba, azt remélve, hogy megtalálják az ajándékozót. De amikor meglátták a kocsit, lepakolták az ajándékokat, és már el is feledkeztek róluk. „Mi történt?” – kérdezte Lúcia a családfőtől. „Minden rosszul sült el” – válaszolt az apuka. „Az egyik kocsikerék eltört, miközben a hídon átjöttünk.”

„Amikor a kerék eltört, a kocsi megdőlt – folytatta –, és az összes ruhánk a folyóba esett. Az esőben teljesen elázott az ennivalónk. Fáradtak és éhesek vagyunk, meg koszosak.” „Hová mentek?” „Élihez jöttünk, nagyon messziről” – mondta az anyuka. „De nem hiszem, hogy eljutunk hozzá. Túl fáradtak vagyunk, és nagyon éhesek…” Hangja elcsuklott, és fejét szomorúan hajtotta le. Néhány pillanatig senki nem szólt semmit. Senki nem tudta, mit is mondhatna. Aztán Pancsinellónak eszébe jutott valami.

Barátai felé fordulva kijelentette: „Igazán segíthetnénk nekik Élihez jutni!” „Tényleg” – mondták egyetértéssel, és az összes famanó megrohamozta a törött kereket. Forgács és Fafejű próbálta levenni, de meg sem moccant. „Majd én!” – jelentette ki Henrik, a pék. Ám amikor Henrik megrántotta a kereket, az kettétört. „Látja, mit csinált? Inkább engedjen ide engem!” – mondta a polgármester megrovóan. De amikor felemelte, a kerék apró darabjaira hullott.

Ez így nem lesz jó, gondolta Pancsinelló. De nem tudta, mit tehetne. „Nagyon fázunk, és éhesek vagyunk” – sóhajtozott az anyuka. „Hát nekem vannak ruháim!” – mondta Henrik, és már futott is haza.

„Én meg tudok főzni!” – kiáltotta a polgármesterné, mire a férje nagyot nézett. Az asszony elindult hazafelé, de még visszaszólt: „Igen, valaha főztem. Egyszer. Jó régen. Legalábbis segítettem valakinek a főzésben. De azért megpróbálhatom…” De nem tudott ám főzni. Megégett kenyérrel és hideg levessel tért vissza. Henrik meg hozott ugyan ruhákat, de nem lettek jók senkire a családban. Az ő alacsony, tömzsi testére voltak szabva. Ez így nem lesz jó, gondolta Pancsinelló újból. De nem tudta, mit tehetne. Senki sem tudta. A család még mindig vacogott, és hangosan korgott a gyomruk.

Ráadásul a famanók elkezdtek vitatkozni egymással. „Ehetetlen a főztöd!” – mondta Forgács a polgármester feleségének. „A te kereked meg nem működik!” – vágott vissza az asszony. Amikor Lúcia ezen kuncogni kezdett, Forgács leszidta: „Te meg még segíteni se próbáltál!” „Mert nem tudom, mit tehetnék.” „Mi sem tudjuk. Pont ez a baj” – mondta Pancsinelló, majd lehuppant egy dobozra, és a térdére könyökölve gondolkodni kezdett: „Valami nem stimmel.” Néma csend lett. „Persze, hogy nem” – mondta Lúcia egyetértően. „De mit tegyünk?” Hirtelen felcsillant Pancs szeme. Reményteljes hangon szólalt meg: „Tudom már! Menjünk, kérdezzük meg Élit!”

Ez az ötlet mindenkinek tetszett. Így aztán elindultak, fel a dombra, Éli műhelyéhez. Pancsinelló kopogott a nagy faajtón. Éli kinyitotta. Rajta volt a köténye. Széles mosollyal fogadta kis látogatóit. „Szervusztok, barátaim!” – mondta, és közben leült a ház előtti kis padra. „Mit segíthetek nektek?” Beszámoltak neki az utazó családról. Mikor szóba került, hogy eltört az egyik kocsikerék, Éli bólogatva mondta: „Tudom.” Amikor elmesélték készítőjüknek, hogy a víz elvitte a család ruháit, és odalett az ennivalójuk is, megint csak bólogatott: „Tudom.” „Hozzád tartanak!” – tette még hozzá Lúcia. „Tudom” – mondta Éli mosolyogva. „Tudod?!?” – kérdezett vissza Lúcia. „Tudtál a kerékről, az ennivalókról meg a ruhákról?” „Igen” „Tudtad, hogy jönnek hozzád?” Megint csak bólintott. Lúcia Pancsra nézett. Pancs meg a többiekre. Aztán mindenki Élire nézett, és egyszerre kérdezték: „Akkor miért nem segítettél rajtuk?” „Segítettem.”

A famanók nem értették. „Segítettél?!? Mit segítettél?!?” „Odaküldtelek titeket.” „Minket?!” „Igen, titeket. Bevezettem őket a faluba, hogy segíteni tudjatok nekik.” Egy pillanatig néma csend volt. Majd Pancsinelló megszólalt: „Pont ez a baj, Éli. Szeretnénk segíteni, de nem tudjuk, hogyan. A kerék eltört, a család még mindig fázik, és az ennivaló azóta is ehetetlen.” Még a polgármesterné is egyetértően bólogatott. „Úgy tűnik nekem, hogy mindenki tenni szeretne valamit, de senki nem azt teszi, amit kellene” – mondta Éli. „Micsoda?!?” – kérdezte Forgács és Fafejű egyszerre. „Próbáljátok meg, hogy mindenki csinálja azt, amit a legjobban tud!” A famanók eltűnődtek. Mit is jelenthet ez?!?

„Azt kell csinálnotok, amit a legjobban tudtok!” – ismételte meg. Majd megkérdezte: „Ugye vannak ajándékaitok?” Először senki nem szólt semmit. Majd Pancsinelló észbe kapott: „Igen, persze! Nekem van egy kalapácsom!” „Nekem meg egy gitárom!” – szólalt meg Forgács is. „Én meg cérnát és tűt kaptam valakitől!” – tette hozzá Fafejű. A famanók egyenként felsorolták, hogy ki mit kapott, és akkor Lúcia hirtelen rájött valamire. Rögtön meg is kérdezte a mestertől: „Tőled kaptuk azokat az ajándékokat, Éli?” Ő mosolyogva bólogatott, és így szólt: „Használjátok az ajándékokat, amit adtam nektek! Ne azzal próbáljatok segíteni, amitek nincs! Azt kell tennetek, amit a legjobban tudtok!” Hazafelé már sokkal jobban érezték magukat. Egyenesen oda mentek, ahol az ajándékok hevertek. Pancsinelló fogta a kalapácsát, és a kocsira nézve boldogan kiáltotta: „Ezzel meg tudom javítani a kereket!”

Forgács fogta a tűt és cérnát, és bejelentette: „Itt az ideje, hogy nekilássak varrni.” Henrik, a pék, nekiállt főzni az új fakanállal. A polgármester letisztogatta a kocsit a kisseprűvel, Lúcia meg kifestette az új ecsettel. Amíg a család jóízűen megette a pék főztjét, Forgács is elkészült az új ruhákkal. Közben a polgármesterné felolvasott a gyerekeknek, Fafejű meg énekelt pár dalt a gitárjával. De nem sokáig hallgatták, mert olyan fáradtak voltak, hogy hamarosan elaludtak. A famanók megegyeztek, hogy másnap reggel megint találkozni fognak, és elkísérik Élihez az utazókat.

Alighogy a nap felkelt, vidám famanók kis csoportja ment felfelé a domboldalon a csillogó-villogó kocsival. A madarak énekeltek, a famanók mosolyogtak. Éli örömmel fogadta a kis társaságot. „Úgy látom, jó munkát végeztetek!” – mondta. „Bizony ám, Éli!” – válaszolt Pancsinelló lelkesen. „Köszönjük az ajándékokat! Tudsz esetleg másról is, akinek szüksége van a segítségünkre?”

Mert: „A Szellemi ajándékokat mindenki azért kapja, hogy használjon vele” (1 Kor. 12,7)

Fordította: Királyné Ficsor Lilla

http://velunkazisten.hu/ajanlo/Kulonleges_ajandek

REMÉNYSÉG ELKESEREDÉSBEN

Zsolt 80.

1 A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Intelem, Ászáf zsoltára.

2 Figyelj ránk, Izráel pásztora, aki úgy terelgeted Józsefet, mint egy nyájat! Te, aki kerúbokon trónolsz, jelenj meg ragyogva 3 Efraimnak, Benjáminnak és Manassénak! Mutasd meg hatalmadat, jöjj segítségünkre! 4 Istenünk, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! 5 URam, Seregek Istene, meddig füstölög haragod néped imádsága

ellenére? 6 Kenyér helyett könnyel etetted őket, bőségesen adtál inni könnyeket. 7 Te okoztad, hogy civakodnak velünk szomszédaink, ellenségeink pedig gúnyolnak minket.

8 Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!

9 Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból. Népeket űztél el, ezt meg elültetted. 10 Helyét elegyengetted, gyökeret vert, és ellepte a földet. 11 Árnyéka hegyeket borított be, vesszői vetekednek a hatalmas cédrusokkal. 12 Indáit a tengerig növesztette, hajtásait a Folyamig.

13 Miért romboltad le kerítéseit, hogy szedhessen róla, aki csak arra jár?! 14 Lerágja az erdei vadkan, és lelegeli a mezei vad. 15 Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg, és gondozd ezt a szőlőt! 16 Oltalmazd, amit jobboddal ültettél, és a fiút, akit magadnak

neveltél! 17 Pusztuljanak el dorgálásodtól, akik fölperzselték, levagdalták! 18 Legyen kezed azzal a férfival, jobbod azzal az emberrel, akit magadnak neveltél! 19 És mi nem pártolunk el tőled. Tarts életben bennünket, és mi segítségül hívjuk nevedet. 20 URam, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!

                     REMÉNYSÉG ELKESEREDÉSBEN

Seregek Istene! Gondozd ezt a szőlőt, amit jobboddal ültettél! (Zsolt

80,15-16)

Nemrégiben olvastam egy újságcikket egy AIDS-es fiatalemberről. A következőképpen reagált a helyzetére: "Valamikor még időnként eljártam a templomba, de most már nem lenne semmi értelme. Ezután már nem tudok hinni Istenben." Továbbá ismerek egy asszonyt, akinek a fia autóbalesetben halt meg. Azt mondta: "Ha Isten nem tudta meghallgatni a

fiamért mondott imáimat, többé már nem tudok benne hinni." Vannak emberek, akik elveszítik a hitüket a kétségbeejtő helyzetben. Épp, amikor Isten lehetne az egyetlen reménység számukra, akkor szakítanak az imádsággal és hittel. A zsoltár írója hisz a helyreállítás és megújulás lehetőségében, és könyörög ezért még akkor is, ha a szőlőskert szétrombolva; a szőlőt ellopták, kivágták és megégették.

Ez a fejezet arra bátorít, hogy az elkeserítő helyzetekben higgyünk Istenben. Isten reményt kínál nekünk, és nem hagy el bennünket, még ha nekünk úgy tűnik is. Isten belénk plántált egy gyökeret, és készen áll, hogy ezt megújítsa bennünk.

Imádság: Mindenható Istenünk, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megmeneküljünk! Ámen.

Isten a helyreállítás Istene.

Meeli Tankler (Parnumaa, Észtország)

www.csendespercek.hu

Az evangélista és a postahivatal!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Híres evangélista járt a városban egy evangelizációs kampány során. Úton a stadion felé, ahol az alkalmat tartották, az evangélista meg akart állni a postánál, hogy feladjon egy levelet.

De reménytelenül eltévedt, és végül úgy határozott, hogy megkérdezi valakitől, merre menjen.

Észrevett egy kisfiút, aki a járdán sétált. Odahajtott, és így szólt: "Elnézést, fiacskám, nem tudod véletlenül, merre van a posta?"

A kisfiú így felelt: „Dehogynem. Forduljon vissza, menjen egyenesen az első lámpáig, forduljon balra, és egy vagy két sarokkal arrébb lesz, a jobb oldalon."

„Nagyon köszönöm, fiam" - mondta az evangélista. "Egyébként - tette hozzá, átnyújtva egy brosúrát a fiúnak az evangelizációs hirdetéssel - szeretnélek meghívni ma este egy alkalomra, ahol el fogom mondani, hogyan találhatod meg Jézust, mint személyes megváltódat."

„Na, annak nem sok az esélye!" - mondta a fiú. „Még a postát sem képes megtalálni!"

Szerencsére nem nekünk kell megtalálnunk az utat vissza a karámhoz. Jézus utánunk jön. Csak annyit kell tennünk, hogy abbahagyjuk a futást, és hagyjuk, hogy visszavigyen.

Friderika - Hirtelen leszáll

Ige: Az ár

 „Mert [drága; nagy] áron vétettetek [vásároltattok] meg; [Nagy volt a váltságdíjatok] dicsőítsétek [meg tehát, és hordozzátok] azért az Istent a ti testetekben [(szóma): személyiségetekben] (és szellemetekben, amelyek az Istenéi)” (1 Kor. 6,20)

És így folytatódik a kijelentés: „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén” (1 Pét. 1,18-19)

Azért: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében” (Kol. 1,10)

Mert: „Az igaznak (megigazultnak) gyümölcse életnek fája; és lelkeket (phüszé = élet) nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30)