2012. augusztus 12.
Medve a barlangban
Két kalandvágyó kamasz,
akik jó barátok
voltak, egy alkalommal
barlangász expedícióra indult. Egy
hosszú, tágas alagút
mélyén óriási medvenyomokra
bukkantak. Nagy bátran elhatározták, hogy mennek tovább a
nyomok mentén, de lassan és rendkívül óvatosan haladtak, nyitott szemmel és
füllel, számítva arra, hogy esetleg valóban találkoznak medvével.
Egy szikla mögül
a sötétségből hirtelen
előbukkant a legnagyobb,
legirtózatosabb grizzly medve,
amit valaha láttak. Ott állt előttük két lábon, mancsával a mellét verte, és
ordított, mint egy oroszlán. A
szörnyű üvöltés visszaverődött a
barlang falán. A
két fiú halálra
váltan úgy döntött, hogy legjobb,
ha elszaladnak. Azonnal sarkon fordultak, hogy kirohanjanak a napfényre.
Ekkor az egyik fiú leült a földre, és elkezdte kifűzni a
túrabakancsát. Lerántotta a bakancsot, felhúzta a sportcipőjét, és elkezdte
bekötni a cipőfűzőt.
Barátja dühösen rákiáltott:
- Gyerünk, fiú, meneküljünk ki innen! Mi a csudának kell neked most cipőt
cserélned? Úgy sincs sok esélyünk, hogy lehagyjuk ezt a medvét!
A másik fiú talpra szökött, majd elkezdett rohanni, és
közben így válaszolt:
- Nekem nem kell
lehagynom a medvét. Elég, ha téged lehagylak.
Szoktad úgy érezni, hogy a barátaid medvecsalétekként
kezelnek? Amikor a helyzet komolyra fordul,
feláldoznak téged. Csak
addig tart a
barátságuk, amíg az
nem kerül nekik
semmibe - amint áldozatot kellene
vállalniuk, mindjárt „ejtenek".
Abban, hogy Krisztus a barátod, éppen az az egyik
legnagyszerűbb dolog, hogy tudhatod: Ő nem marad el tőled,
sem el nem hagy téged (lásd Mt 28,20 és Zsid 13,5). Ő olyan barát,
aki nemcsak hogy kész életét adni érted, hanem meg is tette ezt. „Nincs
senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért"
(Jn 15,13).
Kenneth & Gloria Copeland: A szeretet élő példája
.jpg)
A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek
szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által, aki adatott nékünk. -
Róma 5:5
Soha ne aggódj amiatt, hogy nincs benned elég szeretet! Az Ige
azt mondja, hogy Isten szeretete kitöltetett a szívünkbe a Szent Szellem által.
Isten szeretete benned van. Annyit kell tenned, hogy eldöntöd: engeded
kiáradni.
Mondd el ma ezt az imát:
„Jézus nevében, ma egy új és erős elkötelezettséget
vállalok: a szeretet életét fogom élni, és hagyom, hogy Isten irgalma kiáradjon
rajtam keresztül, és meggyógyítsa a megsebzett szívűeket, akikkel találkozom.
Atyám, taníts meg szeretni akkor is, amikor rosszul mennek a
dolgok! Hogy türelmes legyek, amikor a gyerekek láb alatt vannak. Hogy elnézzem
egy mérges házastárs rosszindulatú szavait. Hogy örüljek, amikor a
munkahelyemen valaki abban az előléptetésben részesül, amiről úgy gondoltam,
hogy nekem kellett volna megkapnom. Taníts meg engem, hogyan beszéljek szeretettel,
hogyan hagyjam abba a pletykálkodást, és hogyan szóljam helyette a kegyelem
szavait!
Uram, az Igéd azt mondja, hogy a Te szereteted már bennem
van… hogy kitöltetett a szívembe. Ezért ma elhatározom, hogy elmozdítok minden
akadályt, ami meggátolja, hogy ez a szeretet szabadon áradjon mások életébe.
Elvetem magamtól a neheztelést, és megbocsátok mindazoknak, akik vétettek
ellenem.
Az elkövetkező napokban add, hogy növekedjek, kiemelkedő
legyek, és túláradjak a szeretetedben! Add, hogy az legyek, amire a világnak a
leginkább szüksége van… a szeretet élő példája. Ámen.”
Igei olvasmány: 1 János 4:7-17
TÖVISES NAPOK
1 És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első
föld elmúlt, és a tenger sincs többé. 2 És a szent várost, az új Jeruzsálemet is
láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony,
aki férje számára van felékesítve. 3 Hallottam, hogy egy
hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten
sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga
az Isten lesz velük; 4 és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz
többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak."
5 A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent". És így
szólt: "Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!" 6 És ezt
mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég.
Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen."
TÖVISES NAPOK
Letöröl minden könnyet a szemünkről, és halál sem lesz
többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
(Jel 21,4)
Kertünkben narancs szirmokat ontó, virágzása teljében
pompázó gyönyörű rózsabokor áll. Csodálatos. De törzse tele van szúrós
tövisekkel. Ha lehajolok, hogy magamba szívjam varázsos illatát, egy
fülbemászóval nézhetek szembe, vagy váratlanul valahonnan egy darázs támadhat
rám, hogy megcsípjen.
Sok tekintetben életünk hasonlít az ilyen rózsabokorhoz.
Vannak napok, amikor örvendezünk, szép az élet, és árasztja édes illatát.
Szívünk könnyű, és úgy érezzük, maga Isten is mosolyog. Más napok csak
bogáncsot és kórót teremnek, és ez nagyon nyomaszt bennünket.
Ha ma épp tüskés napunk van, mintha Isten is velünk
sóhajtozna és sírna. A fényesebb napok pedig arra emlékeztetnek, hogy egy nap
örökre helyreáll a Paradicsom. Nem lesz tövis, csípés, harapás, szívfájdalom, félelem,
szorongattatás, betegség. A rózsa dicsőségében virágzik,
mindannyian Isten jelenlétében élünk majd, és teljessé
leszünk.
Imádság: Drága Urunk, köszönjük, hogy Jézust elküldted erre
a földre, hogy megtapasztalja az emberiség örömeit és kísértéseit. Köszönjük,
hogy megértesz, és megígéred, hogy velünk vagy minden körülmények között. Ámen.
Még egy tüskés napon is Isten ígérete táplál bennünket.
Pam Pointer (Wiltshire, Anglia)
Jim Sanders: Az Evangelium dióhéjban c. könyv részlet: ELFELEJTENI A MÚLTAT: HAGYD MAGAD MÖGÖTT A MÚLTADAT!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Pál a filippibeli gyülekezetnek írott levelében — többek
között —
figyelmeztet bennünket:
1) felejtsük el a
múltbelieket,
2) az elõttünk
állókkal foglalkozzunk.
FILIPPI 3,12–14.
Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes
volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is
ragadott
engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én magamról nem
gondolom, hogy már elértem volna. De egyet cselekszem,
azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak
pedig, amelyek elõttem vannak, nékik dõlvén, célegyenest
igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülrõl
való
elhívása jutalmára.
Ahhoz, hogy Istennel együtt tudjunk járni—el kell
felejtenünk
a múltat, bármi is áll mögöttünk! Nézzük meg, Pál apostol
hogyan
tekint a múltjára:
1TIMÓTHEUS 1,12–16.
És hálát adok annak, aki engem megerõsített, a Krisztus
Jézusnak, ami Urunknak, hogy engemhûnek ítélt, rendelvén
a szolgálatra, ki elõbb istenkáromló, üldözõ és erõszakosko-
dó voltam: de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem
hitetlenségben. Szerfelett megsokasodott pedig a mi Urunknak
kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel.
Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy a Krisztus
Jézus azért jött e világra, hogy üdvözítse a bûnösöket, akik
közül elsõ vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus
Krisztus bennem mutassa meg legelõbb a teljes hosszútûrését,
példa gyanánt azoknak, akik hisznek majd Õbenne az
örök életre.
Hálát ad Istennek, hogy a kegyelme elérte õt. Ahhoz, hogy
sikeresek
legyünk a keresztény életünkben, meg kell tanulnunk
elfelejteni
a múltat. Pálnak önmagát is emlékeztetnie kellett erre. Ha
Isten nem emlékszik meg róla, nekünk miért kellene?
ÉSAIÁS 43,25.
Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért, és
bûneidrõl nem emlékezem meg!
ZSIDÓ 8,12.
Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az õ bûneikrõl és
gonoszságaikról többé meg nem emlékezem.
Amikor Isten trónja elé, az Õ jelenlétébe lépsz, hogy
imádkozz
(Zsid. 4,16)—az ördög megpróbál mindenféle vádat felhozni
ellened
a múltadból. Ez az ördög egyik gyakran használt kártyája.
Azt próbálja
elhitetni veled, hogy nem vagy elég jó arra, hogy Isten
meghallgasson
a szükséges idõben. Ha sikerül neki újra és újra
emlékezetedbe
juttatni a múltban elkövetett hibáidat, vétkeidet vagy
bûneidet,
akkor annak ellenére, hogy Isten már megbocsátott és nem
emlékezik vissza rájuk — mert az elfelejtés tengerébe
vetette azokat—,
a te szívedet még mindig a bûntudat fogja nyomni. Ez pedig
azért káros, mert amíg a szíved elítél, addig a hited nem
tud mûködni.
A hitünkre viszont szükség van, mert Isten valamennyi
áldását
csak hitben lehet elfogadni. Az ördög hitkiüresítõ csellel
jön.
Próbálkozik.Mint egy fényképet, felhozza a múltadat, és azt
mondja:
ilyen múlttal nem állhatsz Isten elé az imakéréseiddel. Ne
feledd,
hogy ez is, mint minden más, ami az ördögtõl ered, hazugság.
A múltad csak egy kép, ami nem létezik többé Isten szemében.
Csak
az ördög próbál emlékeztetni rá, azért hogy elmerülj a
múltadba,
ne Isten ígéreteire összpontosítsd a figyelmedet. Ne
tépelõdj, ne
bánkódj a múltad miatt. Bármi volt, ha Istenhez fordulsz, Õ
gyõzelemre
visz, mert Isten Szelleme hatalmasabb bármilyen
körülménynél,
helyzetnél, vagy problémánál. Nézz elõre, és lásd meg hitben,
hogy Isten Szelleme által minden utad végén gyõzelem vár.
Legyen
tehát hited abban, hogy Isten már megbocsátotta a múltban
elkövetett
hibáidat; hiszen a bûnbocsánatot is csak hit által tudjuk
elfogadni.
Ugyanilyen fontos, hogy te is meg tudj bocsátani magadnak
és másoknak is, mert ez része a teljes szabadságodnak.
A megbocsátásról
Készítette: Lisa Szanyel
Bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki
ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. (Kolossé 3:13)
Hogy milyen fontos szerepet tölt be életünkben a
megbocsátás, erre nézve hadd mondjak el egy történetet:
Egy tanár minden diákjának azt a feladatot adta fel a
következő hétre, hogy vegyenek egy karton dobozt és az elkövetkező héten minden
egyes személyért, aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek, és akiknek
nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek
egy címkét is az illető személy nevével.
Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal
kellett cipelniük állandóan, otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka
is ágyuk mellé kellett helyezniük azt.
A hallgatóknak szórakoztatónak tűnt az elején a feladat és
mindannyian buzgón írták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve eszükbe
ötlöttek. Ezután, lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb
neveket írtak a listára, olyan emberek neveit, akikkel naponta találkoztak és
úgy tűnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük szemben...
Feltűnt nekik időközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá
válik. A hét elején beletett barackok kezdtek ragacsos masszává rothadni,
elviselhetetlen bűzt árasztva és a rothadás gyorsan átterjedt a többi barackra
is.
Nehéz problémát okozott az is, hogy kötelesek voltak
állandóan magukkal hordani ezt, vigyázzanak arra, nehogy az üzletekben, az
autóbuszban, az étteremben, találkozón, ebédlőben, fürdőben felejtsék azt,
főképp mert minden egyes hallgató neve és lakcíme valamint a kísérlet témája rá
volt írva a ládikóra. Ráadásul, a karton doboz is kezdett szétbomlani, siralmas
állapotba kerülve: nehezen cipelve súlyos terhét.
Mindannyian gyorsan és világosan megértették a leckét, amit
a tanár megpróbált elmagyarázni nekik a hét végén, vagyis, annak a ládikónak a
súlya, amit egy héten keresztül magukkal cipeltek, csupán a magunkkal cipelt
lelki nehézség súlyát képviseli, akkor amikor gyűlöletet, irigységet, más
személyek iránti megvetést cipelünk magunkban. Gyakran azt hisszük, hogy
kegyelmet gyakorolunk másoknak megbocsátva. A valóságban azonban, ez a
legnagyobb szívesség, amit önmagunknak tehetünk!
A te ládikódban hány barack van... és mit szándékozol velük
tenni?!
Ne csak önmagadért, hanem embertársaidért is gyakorold a
megbocsátást!
***************************************************************
A nap gondolata:
A mások bűneit megbocsátani gyönyörűség, mert alkalmat ad
megtapasztalni, hogy milyen örömet szerez Istennek a mi vétkünk megbocsátása.
2012. augusztus 11.
Ige: A boldogságról
„Boldog ember
[vagyis: a
gondoktól és bajoktól mentes az élete, (amely: jelenti a hiánytalanság és
hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja. Ez a
boldogság, az Istennel való közösségből fakad, és Isten ajándéka],
aki nem indul [jár; követi] a
gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélküli emberek] tanácsa
nyomán, [tanácsa szerint]. Aki nem jár [meg
nem áll] a bűnösök [a célt eltévesztők] útján és nem vegyül
[nem téblábol, lézeng, lakik, tartózkodik,
időzik] a csúfot űzők közé. [nem ül (telepedik le) a csúfolódók (a veszedelmes,
kártékony, ártalmas emberek) székébe]
(Zsolt 1,1)
Az Úr
figyelmeztetése: „Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédüket.
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől” (Péld. 1.10.15)
„A hitetleneknek
útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén” (Péld. 4,14)
A hívő válasza: „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat;
a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről
neveztetem, oh Uram, Seregeknek Istene! Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében,
és nem ujjongtam velük…” (Jer. 15,16.17)
„Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem
barátkoztam. Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök” (Más fordítás: Gyűlölöm az összesereglett gonoszokat,
s az istenteleneknél nem időzöm) (Zsolt. 26.4-5)
Ige: A szegletkő
Az Úr Jézus kijelentése a szegletkőről: „Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az
építők megvetettek [elutasítottak, visszautasítottak, és
megtagadtak], az lett a szegletnek feje [az lett a sarokkő a szegletkő]. Az
Úrtól lett [az Úrtól származott] ez
[az Úr munkája; mert az Úr tette
azzá], és csodálatos a mi szemeink előtt [és csodálatos dolog látni ezt].
Annakokáért mondom
néktek, hogy elvétetik tőletek [és elveszítitek,
elragadtatik] az Istennek országa/át [az Istenkirályságát],
és oly népnek [nemzetnek; a pogány népnek]
adatik, amely megtermi annak
gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik [és összezúzza magát; darabokra törik]; akire pedig ez esik reá, [a kő] szétmorzsolja azt” (Mát. 21,42-44)
Mert maga a Krisztus – az Ő személye – a megütközés köve és
a botránkozás sziklája. Erről tesz bizonyságot Péter apostol: „Azért
van meg az Írásban (és ezért
mondja az Írás): Ímé szegletkövet teszek
Sionban, amely kiválasztott, becses (és megbecsült); és aki hisz (és bízik) abban,
meg nem szégyenül (és azt szégyen nem éri). Tisztesség (megbecsülés, tisztelet) azért néktek, akik hisztek (vagyis tiétek, a hívőké a tisztesség)
(és számotokra, hívők számára tehát érték).
Az engedetleneknek (aki nem hisz, szándékosan és önfejűen,
hitetlen) pedig: A kő, amelyet az építők
megvetettek (a próbán elvetettek, elutasítottak), (megtagadtak), az lett a szegletnek fejévé (a
szegletkővé) és (egyben) megütközésnek (a botlásnak) kövévé s botránkozásnak (a botránynak) sziklájává.
Akik engedetlenek (és nem hisznek, szándékosan és önfejűen,
hitetlenek) lévén, (beleütköznek), és
megütköznek (és nekicsapódnak,
nekirohannak), az igébe(n), amire rendeltettek is. (Más fordítás:
Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük)” (1
Pét. 2,6-8)
Amint meg van írva:
Ímé beleütközés [és megütközés; botlás] kövét
és megbotránkozás [botrány; megütközés, vagy
felháborodás] (kő)szikláját teszem Sionba (jelentése: kiszáradt, megperzselt hely);
és aki hisz Őbenne, [és magát
rábízza] nem szégyenül meg [és nem
fog csalódni]” (Róm. 9,31-33)
A törvény pedig amelyet zsinórmértékké tett az Úr: „… a hit törvénye…” (Róm. 3,27)
még pedig „… a
Krisztus Jézusban való hit…” törvénye” (2 Tim. 3,15)
Isten rendkívüli munkájáról így tesz bizonyságot Pál
apostol: „… Isten megjelent testben…” (Tim. 3,16)
Ige: Isten gyermekeinek boldogsága
„Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek
gyűlölnek, és (amikor) kirekesztenek
(kiközösítenek), és szidalmaznak titeket (és
gyaláznak benneteket), és kivetik
(kitörlik) a ti neveteket, mint gonoszt,
az embernek Fiáért.
Örüljetek azon a napon és örvendezzetek (ujjongjatok); mert ímé a ti jutalmatok bőséges (és nagy) a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek (és ugyanezt tették) a prófétákkal az ő atyáik” (Luk. 6,22-23)
De: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg,
hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál (mint titeket). Ha e világból (valók) volnátok,
a világ szeretné azt, ami az övé (szeretné a magáét); de mivelhogy nem vagytok e világból (valók), hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl
titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről (azokról az igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a
szolga az ő uránál.
Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek
majd; ha az én beszédemet (igémet)
megtartották, a tiéteket is megtartják
majd. De mindezt az én nevemért cselekszik (és teszik) veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki (el)küldött engem” (Ján. 15,18-21)
CseriKálmán: Új kezdés
Ezután Jósáfát Jeruzsálemben maradt. De újra meg újra kiment
a nép közé,... és megtérítette őket őseik Istenéhez, az Úrhoz.(2Krón 19,1-7)
Jósáfát épségben tért vissza Jeruzsálembe. Isten nagy
csodája volt ez, ő mentette meg az életét. És mi fogadja? Eléje ment Jéhú
próféta, és ezt mondta: az istentelennek kellett segítened? Nagyon haragszik
rád az Úr! Úgy, mint Nátán Dávidnak, szemébe mondja bűnét. Szép kis fogadtatás
a nagy sokk után.
Jósáfát azonban nem sértődik meg, nem csukatja börtönbe a
prófétát, mint sokan mások, hanem hálás. Miért? Azért, hogy Isten újra szól
hozzá. Az után, hogy nem hallgatott az igére, Isten nem mondott le róla. Még,
ha ítéletes igét küld is, de emögött is az ő el nem fogyó szeretete van. Legyen
áldott érte!
Minden hívő ember tudja, milyen nagy ajándék, ha Isten
személyesen beszél velünk. Ő megsebez, de be is kötöz. Bűneinket leleplező
szavaiban benne van a bocsánat ígérete is.
Mit tesz Jósáfát? Egy ideig Jeruzsálemben marad. Csend
következik. Magába száll, kiértékeli a múltat, emészti Isten üzenetét, amit a
próféta mondott, lelkileg rendbe szedi magát. A Biblia gyakran így írja: az Úr
előtt áll. Mindnyájunknak nagy szükségünk van erre. Hadd dolgozzék az ige
bennünk, hadd menjen mélyre, amit hallottunk, hadd kerüljön Isten világosságába
minden tettünk, jók és rosszak egyaránt!
Utána azonban kiment a nép közé, és megtérítette őket az
Úrhoz. Uralkodása elején egy kis csapat bejárta az országot, és megismertette
az emberekkel a Bibliát. Azóta sok minden történt, és ellaposodott a hitélet.
Most újra indul ő maga is, mert az ország jövője a nép lelkiállapotától függ.
Hisszük-e, hogy ez ma is így van?
És nemcsak hitébresztés történik, hanem utána bírákat
rendel, akik tanítják az embereket, hogy új erkölcsiség is fakadjon a hitbeli
megújulásból.
Isten gyermeke is eltévelyedhet, mint Jósáfát. De Isten ad
lehetőséget új kezdésre.
ILYEN A SZERETET
1Kor 13.
1 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig
nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. 2 És ha prófétálni
is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok,
és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig
nincs bennem: semmi vagyok. 3 És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem
tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. 4 A
szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik,
nem fuvalkodik fel. 5 Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem
gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 6 Nem örül a hamisságnak, de együtt
örül az igazsággal. 7 Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
8 A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni;
legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen
ismeret: el fog töröltetni. 9 Mert töredékes az ismeretünk
és töredékes a prófétálásunk. 10 Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a
töredékes. 11 Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem,
mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem,
elhagytam a gyermeki dolgokat. 12 Mert most tükör által
homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most
töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is
megismert az Isten. 13 Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e
három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.
ILYEN A SZERETET
A szeretet
mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent
eltűr. (1Kor 13,7)
Talán minden
nyelvben legnépszerűbb szó a "szeretet". Meghatározások, magyarázatok
ízlelgetik, mit is jelent. Az angolban, de a japán nyelvben is sokféle
árnyalatot, irányultságot, érzelmet, hozzáállást fejez ki.
A görögben
legalább négyféle kifejezés van rá. Az epithemia olyan érzést tükröz, ami
gyakran csak magunkra irányuló, önző vágy. A philia a családi, szülői,
testvéri, baráti szeretetet, hűséget, lojalitást jelenti. Az eros a görög
mitológia alapján a szexuális vágyat fejezi ki.
A mai igénkben
pedig az agapé szó található. Ez az a szeretet, ami újjáteremt, átalakít.
Leginkább Jézus által és Jézusban valósult meg ez a szeretet, aki Isten örök
szeretetének megtestesülése. Élete, tanítása, kereszthalála - mind a tökéletes
szeretet kifejeződései - áldozatos és feltétel nélküli szeretet. Ennek a
szeretetnek a megélésére buzdít a mai igénk.
Imádság:
Szeretünk Urunk, mert te előbb szerettél bennünket. Tarts
szíved mellett, és taníts az igazi szeretet útjára.
Krisztusért kérünk!
Ámen.
Isten szeretete
soha véget nem ér.
Paul M. Nagano
(Kalifornia, USA)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)