- A bölcsesség a tudás helyes használata. Tudni nem
bölcsesség. Sok ember van, aki nagy tudással bír, mégis ostoba... aki viszont
tudja használni az ismereteket, az bölcs.
2012. augusztus 3.
Pál és a hívők viszonya
„Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem
felőletek; telve vagyok vigasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi
nyomorúságunk mellett.”
(Korinthusbeliekhez
írt második levél 7. fejezet 4. vers)
A korinthusi gyülekezet állapotát ismerve - pártoskodás;
szegények lenézése, megosztottság a lelki ajándékok miatt; feltámadás tagadása;
az apostol tekintélyének megkérdőjelezése; stb. - furcsának tűnik Pál fenti
megjegyzése, mármint, hogy bizalma volt hozzájuk és dicsekedett velük.
Furcsának tűnik ez a megjegyzés azért, mert ma sokkal kisebb
problémák megléte miatt is hátat fordítanak sokan az egyháznak. De az igazán
fontos kérdés, hogy mi tette Pált ennyire elkötelezetté egy bűnöktől terhelt
közösség irányában?
A válasz ott található mindkét korinthusi levélben. Egyrészt
Pált nem megszokás, nagyravágyás, vagy megfelelési kényszer vezette és tartotta
a gyülekezetben, hanem: „Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket”
(2Kor.5:14)
Másrészt ez a krisztusi szeretet nem önző módon csak kapni
akar, hanem önmagát adni a bűnösökért, mert ez a szeretet: „hosszútűrő, kegyes;
a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem
cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója
fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent
elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.” (1Kor.13:4-7)
Milyen jó lenne, ha megtanulnánk végre mi is hibáink
ellenére bizalmat szavazni egymásnak és a Megváltó lelkületével feltöltekezve
hálát adni a másikért, a közösség öröméért, melynek nem fogyasztói, hanem
építői lehetünk.
Akkor leszel elégedett, ha áldozol magadból mások felé
"Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az
idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az
Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad."1 Péter
5:5
Ha elkezded másokkal megosztani, amid van - időd,
talentumaid -, akkor meglátod, hogy megtanulsz elégedett lenni.
Azáltal, hogy másokon segítesz, te magad is értékelni fogod
azt, amid van és ami vagy, de ennél is fontosabb az, hogy Isten úgy teremtett,
hogy szolgálj mások felé és oszd meg, amid van. Amíg ezt nem tudod megtenni,
nem leszel soha igazán elégedett.
Az igazi szolgák nem mások helyesléséért vagy dicséretéért
szolgálnak, hanem meg vannak elégedve az Egyszemélyes közönséggel. Elégedettek
azzal, hogy csendesen szolgálják az Urat.
Lehet, hogy te is egy ismeretlen kis helyen szolgálsz és úgy
érzed, hogy senki sem ismer és senki sem értékeli, amit teszel. Figyelj erre:
Isten helyezett oda, ahol épp vagy és ezt okkal tette! Ő minden hajszáladat
számon tartja, és tudja a címedet.
Daily Hope by Rick Warren, 2011.10.16.
Ravasz László
Az Úrtól nyert minden olyan világosság, amit nem közlünk
másokkal, lassanként elhalványul. Csak azért ad világosságot, hogy amivel
nekünk szolgált, mi is szolgáljunk azzal másoknak.
Imádság:
Istenem! Csak Téged és egymást szeretve lehetünk építő és
épülő közösség. Így óhajtok élni, segíts meg ebben! Ámen
A nap gondolata:
Ha szeretjük egymást, nem fogjuk elítélni egymást, vagy
rosszat mondani egymásra… nem nyeljük le a másikat, mintha vadállatok lennénk.
Nem is ingereljük vagy irigyeljük egymást, és nem hazudunk egymásnak. … ha
szeretjük egymást, jók és együttérzők, türelmesek leszünk egymáshoz és
megbocsátunk egymásnak, engedelmeskedünk és építjük egymást, zúgolódás nélkül
vendégszeretetet nyújtunk egymásnak, bíztatjuk, intjük és vigasztaljuk egymást,
imádkozunk egymásért, és egymás terhét hordozzuk. (J. Stott)
SZERETET HATÁROK NÉLKÜL
Ezek pedig kitartóan részt vettek a… közösségben…(ApCsel
2:42)
Az első gyülekezet
tehát ezt ismerte fel, ezt élte meg – közösség és szeretet határok nélkül.
Ezért kedvelte őket az egész nép; ezért növekedett naponta a gyülekezet. Ezért
nem volt nyűg az egymás életében való részvétel. Mert szerették egymást.
Nyitottak egymás irányába. Hogyan épülhet a mai egyház? A mi gyülekezetünk? Ha
megjelenik bennünk és közöttünk a SZERETET!
Mit hagyott örökségül tanítványainak Jézus? „Arról fogja
megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek
egymást.”/Ján.13,35/ Nem csípni, nem fújni, hanem szeretni egymást. Határok
nélkül.
Városunkban és bárhol csak és kizárólag így lehet élő egy
közösség. Így lehet tele a templom. Szeretve egymást. Amíg ez idebent, és
nekünk nem megy, addig semmit ne várjunk a „kintiektől”.
A nyitott Biblia a nyitott fület és a nyitott szívet ma így
keresi. Vegyük komolyan! Adja meg Urunk, hogy mától kezdve határtalanul
szeressük Őt, és egymást! Mert csak ez vezet az igazi kionóniára, és az ÖRÖK
ÉLETRE! (Lovász Krisztián)
Szép történet olvassátok el!
Készítette: Lisa Szanyel
"Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén,
fején karton kendő,kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam,
felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a
szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:
-Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk
a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret
eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról.
Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a
temetésre, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész
szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában...
- Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és
hazaköltöztem a szülő falvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a
diót és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokba nagyon hamar eltudom adni,
két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha nem ez a
kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak tűzifát tudtam venni
a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És most ha ezt a maradékot sikerül
eladnom, szeretnék venni tíz kis facsemetét. Tudja van egy aranyos unokám,
nemsokára haza jön, elfogjuk ültetni a kis fákat és ha majd ő is megöregszik,
diótörés közben biztos majd el fog mondani érettem egy-egy imádságot....
Az autó halad a tavaszi verőfényben... a néni elhallgatott,
én is hallgatok, némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem, megálltam és
utasom a reszkető kezével egy félkiló zacskó dióbelet csúsztatott az ülésre.
Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott: vegye csak el, nekem is
a jó Isten adta a drága nagyapámat ki a diófákat ültette....
Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél
szemmel a dióbelet nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági
krízisre. Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam és
elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken áthajló munka
gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama anyagi gondjaira.
Járható út... Megyek és én is veszek tíz facsemetét!"
Rodney H. Browne - reszlet - Isten munkálkodása a végidőkben
Készítette: Lisa Szanyel
Jézus azt mondta, hogy "kereskedjünk, míg megjön"
(Lukács 19.13) - vagyis: kelj fel és végezd Jézus munkáját amíg haza nem mész,
ill. amíg Ő el nem jön érted. Jézus nem ezt mondta: ülj a babérjaidon és semmit
ne csinálj, amíg meg nem halsz! Az emberek úgy foglalatoskodnak a saját dolgaik
körül, mintha Jézus egyáltalán nem jönne vissza. Egyfajta sietség-érzéssel kell
rendelkeznünk Isten dolgait illetően, és azt kell tennünk, amire Ő utasított
bennünket. Ha az Úr halogatja az Ő eljövetelét, az nem azért van, mert
késlekedik, hanem mert sok időt ad a világnak a megtérésre és hogy az emberek
rendbehozzák az életüket! (2 Péter 3:9)( Rodney H. Browne - reszlet - Isten
munkálkodása a végidőkben)
A palack!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Sir William Osler, az Oxfordi Egyetem kiváló
orvosprofesszora asztalán egy kis üvegben vizelet van. Fiatal, tágra nyílt
szemű orvostanhallgatókból álló osztály ül vele szemben, és hallgatja előadását
arról, hogy milyen fontos megfigyelni a részleteket. A professzor, hogy
kiemelje a lényeget, a következőt mondja:
- Ebben az üvegben egy vizsgálati minta van. Sokszor
elegendő megkóstolni ahhoz, hogy megállapítsuk, milyen betegségben szenved a
páciens.
Azzal belemártja ujját az üvegbe, majd lenyalja az ujját.
Folytatja az előadást:
- Most körbeadom az üveget. Mindenki tegyen ugyanúgy, ahogy
én. Hátha sikerül megtanulni ennek az eljárásnak a fontosságát, és fel tudjuk
állítani a diagnózist.
A palackot továbbadják sorról sorra; minden hallgató
óvatosan belemártja az ujját, majd egy fintor kíséretében nagy bátran
megkóstolja a tartalmát. Ezután Dr. Osler visszaviszi a palackot az asztalára,
és az egyetemisták nagy megdöbbenésére így folytatja:
Uraim, most meg fogják érteni, miért hangsúlyoztam a
részletek megfigyelésének fontosságát. Ha figyelmesek lettek volna, észrevették
volna, hogy én a mutatóujjamat dugtam a palackba, és a középső ujjamat nyaltam
le.
Sokan pontosan úgy élik az életüket, mint Osler professzor
osztálya. Azt gondolják magukról, hogy ők már teljesen kiismerték az életet, de
elfeledkeztek egy nagyon fontos részletről: hagyniuk kell, hogy Jézus olyan
emberekké tegye őket, amilyennek Isten akarja látni őket.
Isten nem titkolja el előlünk a megoldást, és nem is próbál
megtéveszteni minket, ahogy Osler professzor tette a hallgatóival. A Biblia
világos utasításokat tartalmaz arra nézve, hogyan kell élnünk, hogy életünknek
értelme és célja legyen. Mindössze arra van szükségünk, hogy nyissuk ki a
szemünket, gondolkodjunk, és figyeljünk oda arra, amit Isten mondani akar
nekünk. „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá
menekül" (Zsolt 34,9).
Derek Prince: Eltévelyedésre jelöltek listája:
Készítette: Melinda Vörösné
1. Akik csak szubjektív benyomásokra hagyatkoznak
"Ó, amikor az a testvér prófétált nekem, olyan jól
éreztem magam!"
2. Akik csak emberi vezetőkre néznek.
Ha egy bizonyos ember mondja, elhiszik.
Nincsenek tévedhetetlen emberi vezetők.
3. Akik a természetfeletti jeleket az igazság garanciájának
tekintik.
Maga Jézus mondta, hogy hamis próféták fognak jönni, és nagy
jeleket és
csodákat tesznek.
A puszta tény, hogy valami természetfeletti dolog történik,
önmagában nem
elegendő biztosíték arra, hogy az a személy, aki azt
bemutatja, igaz próféta.
3. Akik személyes ambíció miatt fogékonyak a hízelgésre.
Péld 29,5
A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai
elé.
Az elismerés fontos, de néha rossz helyen keressük.
Azzal, hogy elismerésre vágyunk, fennakadunk egy olyan
horgon, területen,
amibe nem kellene belefolynunk.
5. Akik nem képesek szembesülni a szenvedés vagy üldöztetés
lehetőségével.
Előbb-utóbb elkerülhetetlenül megtévesztettek lesznek.
A Biblia ugyanis világosan figyelmeztet bennünket, hogy el
kell fogadnunk
a szenvedés és üldöztetés próbáját.
1Péter 4:1-2;
1. Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett,
fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved,
megszűnik a bűntől,
2. Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata
szerint éljétek a testben hátralevő időt.
A szenvedés a keresztény élet része, Isten velünk való
foglalkozásának része!
Aki csak jót ígér, az hamis próféta!
6. Akik járatlanok az Írásokban.
Élnek távoli országokban, akiknek nincs Bibliájuk, csak
üzenetük, és
Isten kegyelmes lesz hozzájuk,
DE számodra és számomra az egész Biblia könnyedén elérhető.
Ha mi nem tanulmányozzuk a Bibliánkat, jelöltek vagyunk az
eltévelyedésre.
Megérdemeljük, hogy megtévesszenek bennünket.
(Derek Prince: Vigyázzatok, hogy meg nem tévesszenek
benneteket c.
tanításából részlet)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)