A nap gondolata:

Ha szeretjük egymást, nem fogjuk elítélni egymást, vagy rosszat mondani egymásra… nem nyeljük le a másikat, mintha vadállatok lennénk. Nem is ingereljük vagy irigyeljük egymást, és nem hazudunk egymásnak. … ha szeretjük egymást, jók és együttérzők, türelmesek leszünk egymáshoz és megbocsátunk egymásnak, engedelmeskedünk és építjük egymást, zúgolódás nélkül vendégszeretetet nyújtunk egymásnak, bíztatjuk, intjük és vigasztaljuk egymást, imádkozunk egymásért, és egymás terhét hordozzuk. (J. Stott)

SZERETET HATÁROK NÉLKÜL

Ezek pedig kitartóan részt vettek a… közösségben…(ApCsel 2:42)

 Az első gyülekezet tehát ezt ismerte fel, ezt élte meg – közösség és szeretet határok nélkül. Ezért kedvelte őket az egész nép; ezért növekedett naponta a gyülekezet. Ezért nem volt nyűg az egymás életében való részvétel. Mert szerették egymást. Nyitottak egymás irányába. Hogyan épülhet a mai egyház? A mi gyülekezetünk? Ha megjelenik bennünk és közöttünk a SZERETET!

Mit hagyott örökségül tanítványainak Jézus? „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”/Ján.13,35/ Nem csípni, nem fújni, hanem szeretni egymást. Határok nélkül.

Városunkban és bárhol csak és kizárólag így lehet élő egy közösség. Így lehet tele a templom. Szeretve egymást. Amíg ez idebent, és nekünk nem megy, addig semmit ne várjunk a „kintiektől”.

A nyitott Biblia a nyitott fület és a nyitott szívet ma így keresi. Vegyük komolyan! Adja meg Urunk, hogy mától kezdve határtalanul szeressük Őt, és egymást! Mert csak ez vezet az igazi kionóniára, és az ÖRÖK ÉLETRE! (Lovász Krisztián)

Miért sír az ég....

Szép történet olvassátok el!

 

Készítette: Lisa Szanyel

"Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő,kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:

-Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról.

Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában...

- Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és hazaköltöztem a szülő falvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokba nagyon hamar eltudom adni, két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha nem ez a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak tűzifát tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És most ha ezt a maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis facsemetét. Tudja van egy aranyos unokám, nemsokára haza jön, elfogjuk ültetni a kis fákat és ha majd ő is megöregszik, diótörés közben biztos majd el fog mondani érettem egy-egy imádságot....

Az autó halad a tavaszi verőfényben... a néni elhallgatott, én is hallgatok, némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem, megálltam és utasom a reszkető kezével egy félkiló zacskó dióbelet csúsztatott az ülésre. Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott: vegye csak el, nekem is a jó Isten adta a drága nagyapámat ki a diófákat ültette....

Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél szemmel a dióbelet nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági krízisre. Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam és elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken áthajló munka gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama anyagi gondjaira.

Járható út... Megyek és én is veszek tíz facsemetét!"

Rodney H. Browne - reszlet - Isten munkálkodása a végidőkben

Készítette: Lisa Szanyel

Jézus azt mondta, hogy "kereskedjünk, míg megjön" (Lukács 19.13) - vagyis: kelj fel és végezd Jézus munkáját amíg haza nem mész, ill. amíg Ő el nem jön érted. Jézus nem ezt mondta: ülj a babérjaidon és semmit ne csinálj, amíg meg nem halsz! Az emberek úgy foglalatoskodnak a saját dolgaik körül, mintha Jézus egyáltalán nem jönne vissza. Egyfajta sietség-érzéssel kell rendelkeznünk Isten dolgait illetően, és azt kell tennünk, amire Ő utasított bennünket. Ha az Úr halogatja az Ő eljövetelét, az nem azért van, mert késlekedik, hanem mert sok időt ad a világnak a megtérésre és hogy az emberek rendbehozzák az életüket! (2 Péter 3:9)( Rodney H. Browne - reszlet - Isten munkálkodása a végidőkben)

Humor

Készítette: Humor-minden napra

A palack!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Sir William Osler, az Oxfordi Egyetem kiváló orvosprofesszora asztalán egy kis üvegben vizelet van. Fiatal, tágra nyílt szemű orvostanhallgatókból álló osztály ül vele szemben, és hallgatja előadását arról, hogy milyen fontos megfigyelni a részleteket. A professzor, hogy kiemelje a lényeget, a következőt mondja:

- Ebben az üvegben egy vizsgálati minta van. Sokszor elegendő megkóstolni ahhoz, hogy megállapítsuk, milyen betegségben szenved a páciens.

Azzal belemártja ujját az üvegbe, majd lenyalja az ujját. Folytatja az előadást:

- Most körbeadom az üveget. Mindenki tegyen ugyanúgy, ahogy én. Hátha sikerül megtanulni ennek az eljárásnak a fontosságát, és fel tudjuk állítani a diagnózist.

A palackot továbbadják sorról sorra; minden hallgató óvatosan belemártja az ujját, majd egy fintor kíséretében nagy bátran megkóstolja a tartalmát. Ezután Dr. Osler visszaviszi a palackot az asztalára, és az egyetemisták nagy megdöbbenésére így folytatja:

Uraim, most meg fogják érteni, miért hangsúlyoztam a részletek megfigyelésének fontosságát. Ha figyelmesek lettek volna, észrevették volna, hogy én a mutatóujjamat dugtam a palackba, és a középső ujjamat nyaltam le.

Sokan pontosan úgy élik az életüket, mint Osler professzor osztálya. Azt gondolják magukról, hogy ők már teljesen kiismerték az életet, de elfeledkeztek egy nagyon fontos részletről: hagyniuk kell, hogy Jézus olyan emberekké tegye őket, amilyennek Isten akarja látni őket.

Isten nem titkolja el előlünk a megoldást, és nem is próbál megtéveszteni minket, ahogy Osler professzor tette a hallgatóival. A Biblia világos utasításokat tartalmaz arra nézve, hogyan kell élnünk, hogy életünknek értelme és célja legyen. Mindössze arra van szükségünk, hogy nyissuk ki a szemünket, gondolkodjunk, és figyeljünk oda arra, amit Isten mondani akar nekünk. „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül" (Zsolt 34,9).

Derek Prince: Eltévelyedésre jelöltek listája:

Készítette: Melinda Vörösné

1. Akik csak szubjektív benyomásokra hagyatkoznak

"Ó, amikor az a testvér prófétált nekem, olyan jól éreztem magam!"

2. Akik csak emberi vezetőkre néznek.

Ha egy bizonyos ember mondja, elhiszik.

Nincsenek tévedhetetlen emberi vezetők.

3. Akik a természetfeletti jeleket az igazság garanciájának tekintik.

Maga Jézus mondta, hogy hamis próféták fognak jönni, és nagy jeleket és

csodákat tesznek.

A puszta tény, hogy valami természetfeletti dolog történik, önmagában nem

elegendő biztosíték arra, hogy az a személy, aki azt bemutatja, igaz próféta.

3. Akik személyes ambíció miatt fogékonyak a hízelgésre.

Péld 29,5

A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

Az elismerés fontos, de néha rossz helyen keressük.

Azzal, hogy elismerésre vágyunk, fennakadunk egy olyan horgon, területen,

amibe nem kellene belefolynunk.

5. Akik nem képesek szembesülni a szenvedés vagy üldöztetés lehetőségével.

Előbb-utóbb elkerülhetetlenül megtévesztettek lesznek.

A Biblia ugyanis világosan figyelmeztet bennünket, hogy el kell fogadnunk

a szenvedés és üldöztetés próbáját.

1Péter 4:1-2;

1. Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől,

2. Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.

A szenvedés a keresztény élet része, Isten velünk való foglalkozásának része!

Aki csak jót ígér, az hamis próféta!

6. Akik járatlanok az Írásokban.

Élnek távoli országokban, akiknek nincs Bibliájuk, csak üzenetük, és

Isten kegyelmes lesz hozzájuk,

DE számodra és számomra az egész Biblia könnyedén elérhető.

Ha mi nem tanulmányozzuk a Bibliánkat, jelöltek vagyunk az eltévelyedésre.

Megérdemeljük, hogy megtévesszenek bennünket.

(Derek Prince: Vigyázzatok, hogy meg nem tévesszenek benneteket c.

tanításából részlet)

Csiszér László- Egy a test

Láttam Őt! (BPA Gospel Team a Westend tetőteraszon)

Most van a kegyelem ideje

A szeretetről

Öröm az Úrban

Erőt kaptok

ELDONTOTTEM,KOVETLEK EN.vob

Spurgeon idézetek

"Ha most itt mindenki előtt kivetíthetném a képernyőre az összes múlt heti gondolatodat, szégyenedben kényszerülnél elhagyni a várost. Vagy nem?"

TEDD MEG A MAGAD RÉSZÉT!

1Kor 12,12-27.

12 Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. 13 Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan

egy Lélekkel itattattunk meg. 14 Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. 15 Ha ezt mondaná a láb: "Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? 16 És ha ezt mondaná a fül: "Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? 17 Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test

hallás, hol lenne a szaglás? 18 Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. 19 Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? 20 Így bár sok a tag, mégis egy a test. 21 Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábaknak: "Nincs rátok szükségem!" 22 Ellenkezőleg: a test gyengébbnek

látszó részei nagyon is szükségesek, 23 és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: 24 az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten

szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, 25 hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. 26 És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az

egyik tag, vele együtt örül valamennyi. 27 Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.

                     TEDD MEG A MAGAD RÉSZÉT

Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. (1Kor

12,27)

Mielőtt a bal nagylábujjamat amputálták volna, nem igazán gondoltam az ujjaimra. De hamar megtanultam, mi a különbség, ha az embernek hiányzik egyik nagylábujja. Amióta nincs, bicegve járok, és nagyon nehéz megtartanom az egyensúlyomat. Most már rájöttem, hogy testünk legapróbb része is fontos a test egészének megfelelő működése szempontjából.

Hasonlóképpen a Krisztus testének sincs elhanyagolható tagja. Isten gyermekeinek mindegyikére szükség van a test helyes működéséhez. Ha hiányzik egy rész, vagy sérült, a gyülekezet hatékonysága csorbul. Mint keresztyének, mi együtt vagyunk Isten karja, szája, lába és "lábujja!" Isten mindnyájunkat használni akar különleges ajándékainkkal és

képességeinkkel országának építésében: igéjének hirdetésében, szegények, betegek, rászorulók megsegítésében, az elveszett emberek megkeresésében.

Krisztus testének teljességéhez minden egyesünk képességére és tehetségére szükség van.

Imádság: Drága Urunk, kérünk, mutasd meg számunkra, hogyan tudunk bekapcsolódni a földön végzett munkádba. Ámen.

Isten szívesen veszi azt, amit én neki nyújtani tudok.

Paula D. Davis (Alabama, USA)

www.csendespercek.hu

Adonáj

Wilhelm Busch: A SZABADÍTÓ

Harlem! New York négernegyede! Annak, aki először jár itt, megdöbbentő benyomás. Afrika és nyugati civilizáció keveréke amerikai talajon.

Zsebemben a meghívó egy klubba, ahol fekete professzor fog előadást tartani. Kissé elfogódottan lépek be a pazar épület széles ajtaján. A hallban elegáns hölgyek, urak jól szabott öltönyben...

A professzor amerikai faji problémákról beszél... Kicsit nehezen értem az akcentusát... Gondolataim elkalandoznak: ...micsoda utat tettek meg ezek a jogfosztott rabszolgák, mire olyanok lettek, mint a körülöttem ülő gazdagok!

Teljesen elveszítem a professzor beszédének fonalát. Hogy is történt a változás? Hát igen! Fellépett a neves elnök, Lincoln Ábrahám. Hosszú, borzalmas és véres háborút folytatott az USA déli államai ellen - iszonyú polgárháborút. De az eredmény az államok egysége és a rabszolgák szabadsága lett.

Felriadok. A professzor befejezte a beszédét.

A tömegben lemegyek a lépcsőn a hallba. Ott szemembe ötlik valami: egy márvány emlékmű, szikár ember szobra. Megállok előtte. Vajon ki lehet? Hiszen nem is néger. No, persze, fehér márványból alakítva a színes bőrű is fehér lenne. Az arcvonások viszont félreérthetetlenül fehér embert mutatnak.

Elámulok. Ilyen faji ellentétek mellett a négerek felállítják egy fehér ember szobrát a klubházukban?

Ki lehet ez a személy?

Megragadom az éppen ott haladó fiatal úriember karját, és gyatra angol tudásommal eldadogom neki a kérdést, hogy kinek a szobra ez.

És most valami különös történik, amit soha nem fogok elfelejteni: a fiatalember megáll a szobor előtt, sokáig, szinte átszellemülten nézi, aztán így szól: 'Ez Lincoln Ábrahám, a mi szabadítónk.' Olyan ünnepélyesen ejti a szavakat, hogy mélyen megilletődöm.

Valóságos áhítattal áll az emlékmű előtt. Kezét keresztbe teszi a mellén, és halkan egyre ismételgeti: Lincoln Ábrahám, a mi szabadítónk.

Tekintetem a fiatalemberről a szoborra siklik. Milyen különös - gondolom -, valamikor egy férfi véres csatamezőn harcolt. Ez az ifjú nem volt ott jelen, egyáltalán nem is élt még. De: hogy ma mint szabad ember itt állhat felemelt fejjel, azt ennek a véres küzdelemnek és Lincoln Ábrahámnak köszönheti.

Lassan továbbhaladok. Amikor még egyszer visszatekintek, látom, hogy a fiatalember még mindig ott áll elragadtatva Lincoln szobra előtt.

És átjárja bensőmet a gondolat: így, pontosan így állunk mi, keresztények Krisztus keresztje előtt. Nem voltunk ott, amikor Isten Fia a Golgota véres harcmezején küzdött. Egyáltalán, még nem is éltünk akkor. És mégis: hogy arcunkat felemelve az Atya elé léphetünk, hogy megváltásban lehet részünk a világ, sátán és halál rabszolgaságából, azt az Ő küzdelmének köszönhetjük. Igen, Jézus a mi szabadítónk.

Egy ének szavai jutnak eszembe: 'Engem is, engem is megváltott Ő...'

S mint az a fiatal néger Lincoln szobra előtt, úgy álltam lélekben a Golgota keresztje előtt: Jézus, a mi szabadítónk!

Az éjszakai utcán gyalog mentem vissza a hotelbe. New York nyugtalan forgalma lármásan hullámzott körülöttem. Senki nem vette észre, ahogy csendesen, boldogan dúdoltam:

'Ha a keresztre néz szemem,

melyen a menny Királya halt,

legdrágább kincsem megvetem,

és gőgöm is, könnyezve rajt...'

                                                

(Wilhelm Busch: Variációk egy témára c. könyvből)

http://keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/39

Idézetek

Jézus nem vallásalapító volt,  hanem életformát hozott erre a véres bolygóra. Hosszadalmas hitmagyarázatok helyett ennyit mond: "Gyere, és kövess engem".

Gyökössy Endre