2012. június 30.

Ige: A dicsőség Uráról, aki meghalt, de él örökkön örökké, és aki megelevenítő Szellemé lett (1 Kor. 15,45)


Benne ugyanis Szellem van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétű, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta, világos, sérthetetlen, a jót kedveli, éles,

Akadályt nem ismer, jótékony, emberbarát, állhatatos, szilárd, bátor, mindenható, mindent lát és áthatja a szellemet, a gondolkodó, a tiszta és a legfinomabb lényeket.

Mert a bölcsesség mozgékonyabb, mint bármi, ami mozog, tisztaságánál fogva mindenen áthatol.

Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása; ezért nem érheti soha semmi folt.

Az örök világosság kisugárzása, és az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása.

Bár csak egy, mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így formálja meg Isten barátait és a prófétákat.

Isten csak azt szereti, aki a bölcsességgel él,

Mert az ékesebb a napnál és fönségesebb minden csillagképnél. Ha a világossághoz hasonlítjuk, még annál is különb,

Mert azt felváltja az éjszaka, a bölcsességgel szemben azonban tehetetlen a gonoszság” (Bölcs 7,22-30)


Ige: A világosság


Az Úr Jézus azt mondja Pál apostolnak, és mindenkinek, aki az Övé: „Azért küldelek el, hogy megnyissad szemeiket, hogy a sötétségből világosságra (a fényre) és a Sátánnak (ellenségnek) hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek (céltévesztésüknek) bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt (örökséget) nyerjenek az én bennem való hit által(Csel. 26,18)

Az apostol így szól a hívőkhöz: „Mert valátok (egykor) régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai (gyermekei) úgy járjatok (és éljetek)” (Eféz. 5,8)

Az Úr Jézus kijelentése: „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz(Ján. 12,46)

Dávid már így prófétál Róla: „Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet (te gyújtasz nekem mécsest); az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet (Uram, fénysugarat ad nekem a sötétségben)” (Zsolt. 18,29)

Mert: „Az Úrtól való szövétnek (az ÚRtól kapott mécses) az embernek lelke (pnoé: életet adó ereje), aki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét (egészen átkutatja bensőnket)” (Péld. 20,27)

Balogh Misi - Jézus te velem vagy minden nap

Az igaz barát


Veled van az Úr!


Áldás


Az Úrnak szelleme.......

Az ígéret


A barátságról


Az Úrban való bizalom eredménye


Erős vár

KeithMoore SzavakEreje 1-5resz






Hit Gyülekezete - Jézus mit adhatnék

Az ítélet


Készítette: Lisa Szanyel
Egy idős embert bíróság elé állítottak. Azzal vádolták, hogy kenyeret lopott. A vádlott elismerte bűnösségét, de hozzátette: „Azért loptam a kenyeret, mert éhes voltam.”

A bíró bölcs és kedves ember volt, aki szerette az embereket. Így felelt: Higgye el, sajnálom magát, de nem engedhetjük meg az embereknek, hogy lopjanak azért; mert éhesek. Megszegte a törvényt, vagy bírságot fizet, vagy börtönbe megy.”

Az öreg megrázta a fejét: „Nincs pénzem.”
Ekkor a bíró meglepő dolgot tett. Levette bírói palástját, és lelépett a bírói emelvényről. A férfi vállára tette a kezét, és ezt mondta: „Bíróként meg kellene, hogy büntesselek, de barátodként kifizetem helyetted a bírságot.” Ekkor kivette a pénztárcájából a bírság összegét, és befizette a pénztárba.

Az üres szék


Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az apjával. Amikor a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a feje két párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék. A pap azt hitte, hogy szóltak az idős embernek az ő látogatásáról. Biztosan várt már engem - szólt.

„Nem, kicsoda ön?"
„Én vagyok az új segédlelkész a parókián - válaszolt a pap. „Amikor megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy jövök."
„Ja, igen, a szék" - szólt az ágyhoz kötött beteg. „Becsukná az ajtót?"
A pap, kicsit értetlenül, becsukta az ajtót.
„Ezt sosem mondtam el senkinek, még a lányomnak sem" - mondta a férfi. „De egész életemben sosem tudtam, hogyan imádkozzam. A vasárnapi misén hallottam a papot az imádkozásról beszélni, de az egész olyan magas volt nekem...
Aztán feladtam minden próbálkozást" - folytatta - „míg egy nap, úgy négy évvel ezelőtt a legjobb barátom azt mondta nekem: 'Joe, az imádkozás nem más, mint egy Jézussal folytatott beszélgetés. Javaslok neked valamit. Ülj le egy székre, egy másikat tegyél magad elé, és hit által lásd Jézust azon a széken. Ez nem kísérteties, mert ő megígérte: 'Én veletek leszek mindig'. Aztán beszélj Hozzá, és figyelj Rá úgy, ahogy most velem teszed.'
Így aztán, atyám, kipróbáltam ezt, és annyira tetszett, hogy minden nap néhány órán keresztül ezt csinálom. De nagyon vigyázok. Ha a lányom meglátná, hogy egy üres székhez beszélek, vagy idegösszeomlást kapna, vagy bezáratna a bolondok házába."

A papot nagyon meghatotta a történet, és biztatta az idős férfit, hogy folytassa így tovább. Aztán imádkozott vele, megkente olajjal, és visszament a paplakba.
Két nappal később este felhívta a férfi lánya azzal, hogy édesapja aznap délután meghalt.
„És békésen távozott?" - kérdezte.
„Igen, amikor két óra körül indultam otthonról, odahívott az ágyához, elmondta az egyik faviccét, és megpuszilt. Amikor egy órával később hazaértem a boltból, holtan találtam. Volt azonban valami furcsa, atyám. Igazából több mint furcsa - olyan hátborzongató. Úgy tűnik, hogy mielőtt meghalt, apa kihajolt az ágyból, és a fejét az ágy melletti székre hajtotta."

Brennan Manning így ír: „A hit Krisztusa semmivel sem kevésbé elérhető számunkra jelen feltámadott voltában, mint a történelem Krisztusa volt emberi testében a szeretett tanítvány számára." Ugyanolyan kapcsolatunk lehet Jézussal, mint Jánosnak volt.

Neked ilyen kapcsolatod van Jézussal? Olyan közel vagytok egymáshoz, hogy úgy tudsz beszélgetni Vele, ahogy egy barátoddal tennéd? Tudod, hogy Ő szenvedélyesen szeret téged, hogy törődik veled, és meg akarja hallgatni mindazt, amit el akarsz mondani Neki? Oda tudod hajtani fejedet a keblére, s érezni a szívverését?
Jézus ilyen kapcsolatra vágyik veled.

János, akit a szeretett tanítványként ismertek, kétszer írt evangéliumában arról a pillanatról, amikor fejét egy bensőséges pillanatban Jézus keblére hajtotta (Jn 13,23. 25; 21,20) Különleges emlék volt ez János számára, ami biztosította arról, hogy tényleg egy olyan tanítvány volt, „akit Jézus szeretett".

(Brennan Manning szokta mesélni az alábbi történetet egy idős emberről, aki rákban haldoklott.)

Miért sírnak a nők?


 Készítette: Apró érintések

– Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját. – Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony. – Ezt nem értem! - mondja a kisfiú. – És ezt soha nem is fogod megérteni … - válaszolta gyermekét átölelve az anya.

Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is: „Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?” „Minden nő ok nélkül sír.” – Ez volt minden, amit az apa válaszolt.

A fiúcska felnőtt férfi lett, és még mindig kereste a választ, hogy vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat: – Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?

Az Atya elgondolkozva válaszolt: „Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam. Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt mélyen megbántotta.

Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja: egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára teszi a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e?

És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van. Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ, amit éppen visel, vagy az alakjától, amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.

Sokszor úgy érzem...

2012. június 29.

A hit ereje


Az Úr Jézus tanítványival: „…Jerikóba (jelentése: illat helye) érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság (kifelé ment) Jerikóból (és) kimennek vala, a Timeus (Jelentése: nagyra becsült, nagyra értékelt) fia, a vak Bartimeus, ott ül az úton, koldulván.

És amikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! És sokan feddik vala őt (és többen is rászóltak), hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő (vagyis hívjátok ide). És előhívják (és odahívták) vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet. Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén (felugrott), Jézushoz méne. És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled (mit kívánsz, mit tegyek veled)? A vak pedig monda néki: Mester, hogy (újra) lássak. Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szeme világa (és újra látott), és követi vala Jézust az úton” (Márk. 10,46-52)

Lukács is bizonyságot tesz a történtekről:  „Lőn (történt) pedig, mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván. És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódik (és kérdezősködött), mi dolog az? Megmondják pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra. És kiált, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! Akik pedig elől mentek, dorgálják őt, (és rászóltak) hogy hallgasson (el); de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék (és vezessék) azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt, Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled (mit kívánsz, mit tegyek veled)? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjöjjön, (hogy lássak). És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott. És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent. Az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek” (Luk. 18,35-43)




Ige: Az örökélet adója


 És: „Amiként te Atyám, hatalmat adtál néki minden (hús)testen (minden halandó felett), hogy örök életet adjon mindennek, amit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján. 17,2-3)

Ige: Minden hatalom birtokos


Pál apostol bizonyságtétele: „Mert mindent az ő lábai alá vetett [Isten] Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló hogy azon kívül [annak kivételével], aki neki mindent alávetett. [aki a mindenséget alá rendelte] Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, [Istennek] aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. [amikor azonban alá fogja rendelni a mindenséget, akkor majd maga a Fiú is alá fogja rendelni magát Annak, aki a mindenséget alá rendelte, hogy az Isten legyen minden mindenekben]” (1 Kor. 15,27-28).

A feltámadott Úr átadja ezt a hatalmat a kihívottak közösségének, az eklézsiának: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen” (Mát. 28,18-20)

És hogy ez a hatalom – amelyet visszaad Istennek – a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé – arról így beszél az Ige: „Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,6-9)

 Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is: „micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10)

Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak gyülekezete, mely Uráról, Krisztusról neveztetik – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10)