Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az
apjával. Amikor a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a
feje két párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék. A pap azt
hitte, hogy szóltak az idős embernek az ő látogatásáról. Biztosan várt már
engem - szólt.
„Nem, kicsoda ön?"
„Én vagyok az új segédlelkész a parókián - válaszolt a pap.
„Amikor megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy
jövök."
„Ja, igen, a szék" - szólt az ágyhoz kötött beteg.
„Becsukná az ajtót?"
A pap, kicsit értetlenül, becsukta az ajtót.
„Ezt sosem mondtam el senkinek, még a lányomnak sem" -
mondta a férfi. „De egész életemben sosem tudtam, hogyan imádkozzam. A
vasárnapi misén hallottam a papot az imádkozásról beszélni, de az egész olyan
magas volt nekem...
Aztán feladtam minden próbálkozást" - folytatta - „míg
egy nap, úgy négy évvel ezelőtt a legjobb barátom azt mondta nekem: 'Joe, az
imádkozás nem más, mint egy Jézussal folytatott beszélgetés. Javaslok neked
valamit. Ülj le egy székre, egy másikat tegyél magad elé, és hit által lásd
Jézust azon a széken. Ez nem kísérteties, mert ő megígérte: 'Én veletek leszek
mindig'. Aztán beszélj Hozzá, és figyelj Rá úgy, ahogy most velem teszed.'
Így aztán, atyám, kipróbáltam ezt, és annyira tetszett, hogy
minden nap néhány órán keresztül ezt csinálom. De nagyon vigyázok. Ha a lányom
meglátná, hogy egy üres székhez beszélek, vagy idegösszeomlást kapna, vagy
bezáratna a bolondok házába."
A papot nagyon meghatotta a történet, és biztatta az idős
férfit, hogy folytassa így tovább. Aztán imádkozott vele, megkente olajjal, és
visszament a paplakba.
Két nappal később este felhívta a férfi lánya azzal, hogy
édesapja aznap délután meghalt.
„És békésen távozott?" - kérdezte.
„Igen, amikor két óra körül indultam otthonról, odahívott az
ágyához, elmondta az egyik faviccét, és megpuszilt. Amikor egy órával később
hazaértem a boltból, holtan találtam. Volt azonban valami furcsa, atyám.
Igazából több mint furcsa - olyan hátborzongató. Úgy tűnik, hogy mielőtt
meghalt, apa kihajolt az ágyból, és a fejét az ágy melletti székre
hajtotta."
Brennan Manning így ír: „A hit Krisztusa semmivel sem
kevésbé elérhető számunkra jelen feltámadott voltában, mint a történelem
Krisztusa volt emberi testében a szeretett tanítvány számára." Ugyanolyan
kapcsolatunk lehet Jézussal, mint Jánosnak volt.
Neked ilyen kapcsolatod van Jézussal? Olyan közel vagytok
egymáshoz, hogy úgy tudsz beszélgetni Vele, ahogy egy barátoddal tennéd? Tudod,
hogy Ő szenvedélyesen szeret téged, hogy törődik veled, és meg akarja hallgatni
mindazt, amit el akarsz mondani Neki? Oda tudod hajtani fejedet a keblére, s
érezni a szívverését?
Jézus ilyen kapcsolatra vágyik veled.
János, akit a szeretett tanítványként ismertek, kétszer írt
evangéliumában arról a pillanatról, amikor fejét egy bensőséges pillanatban
Jézus keblére hajtotta (Jn 13,23. 25; 21,20) Különleges emlék volt ez János
számára, ami biztosította arról, hogy tényleg egy olyan tanítvány volt, „akit
Jézus szeretett".
(Brennan Manning szokta mesélni az alábbi történetet egy
idős emberről, aki rákban haldoklott.)