„Az Úr az én pásztorom…” (Zsoltárok 23:1)
Abraham Lincoln írta: „Sokszor térdre kényszerített az a
nyomasztó tudat, hogy máshová nem fordulhatok. Minden bölcsességem elégtelennek
tűnt olyankor.” Időnként mindannyian érzünk így. Azért van ez, mert mind juhok
vagyunk, akiknek pásztorra van szükségük. Isten minden teremtménye közül a
juhok azok, akik a legkevésbé képesek magukról gondoskodni.
Nincs irányérzékük: lesétálnak a szikláról, belebolyonganak
egy folyóba és megfulladnak.
Védtelenek: nincsenek karmaik, melyekkel harcolhatnának, nem
tudnak gyorsan futni, vagy felmászni egy fa biztonságába.
Piszkosak: a kutyák és a macskák tisztálkodnak, de ha egy
birka koszos lesz, olyan is marad.
Most azt mondod: „Nem igazán tetszik, hogy birkához
hasonlítanak”. Nos, jól van, akkor válaszolj ezekre a kérdésekre: Mennyire
tudsz uralkodni indulataidon, ösztöneiden? Előfordult már, hogy te voltál az
áldozat? Hasonlítasz Dr Jekyllre és Mr. Hyde-ra? Mindig tisztességes és
becsületes vagy? Szoktál olajat önteni a tűzre, fokozni a viszályt és a
zűrzavart, vagy mindig a békességre törekszel? Igazán szereted az embereket,
vagy csak kihasználod őket a saját érdekeidre? Nagylelkű vagy, vagy legtöbbször
csak olyanoknak adsz bármit is, akik valamivel viszonozhatják?
Egytől tízig terjedő skálán hogyan osztályoznád az
emberektől, a kudarctól, a betegségektől, a haláltól, az elutasítástól vagy a
kockázattól való félelmet? Olyan az életed, mint egy nyitott könyv? Milyen
gyakran buksz el, és van szükséged bocsánatra: hetente? naponta? óránként?
Nagyon úgy hangzik, hogy pásztorra van szükséged! Tehát
ahelyett, hogy azt mondogatnád: „az Úr az én pásztorom”, próbáld ki ezt:
„Pásztorra van szükségem, ezért, Uram, légy te az életem pásztora!”
(Forrás: www.maiige.hu)