2012. május 24.
Fontos hívószámok:
Készítette: A Biblia Az Életkönyve
Ha szomorú vagy, hívd: a János 14-et!
Ha valaki cserbenhagy, hívd: a Zsolt. 27-et!
Ha termékenyebb szeretnél lenni, hívd: a János 15-öt!
Ha bűnt követtél el, hívd: a Zsolt. 51-et; 1János 1,9-et!
Ha aggódsz valami miatt, hívd: a Máté 6,19-34-et!
Ha veszélyben vagy, hívd: a Zsolt. 91-et!
Amikor Istent távolinak érzed, hívd: a Zsolt. 139-et!
Ha hitednek erősítésre van szüksége, hívd: a Zsidó 11-et!
Ha magányos vagy, hívd: a Zsolt. 23-at!
Ha keserű és kritikus lettél, hívd: az 1Kor. 13-at!
Ha szeretnél megnyugodni, hívd: a Máté 11,25-30-at!
Ha a világ nagyobbnak tűnik Istennél, hívd: a Zsolt. 90-et!
Ha honvágyad van, hívd: a Zsolt. 121-et!
Ha imáid gyengék és önzőek, hívd: a Zsolt. 67-et!
Ha bátorításra van szükséged, hívd: a Józsué 1-et!
Ha depresszióba estél, hívd: a Zsolt. 27-et!
Ha elvesztetted a bizalmadat az emberekben, hívd: az 1Kor. 13-at!
Ha az emberek rosszindulatúnak tűnnek, hívd: a János 15-öt!
Ha elcsüggedtél a munkádban, hívd: a Zsolt. 126-ot!
Ha valaki cserbenhagy, hívd: a Zsolt. 27-et!
Ha termékenyebb szeretnél lenni, hívd: a János 15-öt!
Ha bűnt követtél el, hívd: a Zsolt. 51-et; 1János 1,9-et!
Ha aggódsz valami miatt, hívd: a Máté 6,19-34-et!
Ha veszélyben vagy, hívd: a Zsolt. 91-et!
Amikor Istent távolinak érzed, hívd: a Zsolt. 139-et!
Ha hitednek erősítésre van szüksége, hívd: a Zsidó 11-et!
Ha magányos vagy, hívd: a Zsolt. 23-at!
Ha keserű és kritikus lettél, hívd: az 1Kor. 13-at!
Ha szeretnél megnyugodni, hívd: a Máté 11,25-30-at!
Ha a világ nagyobbnak tűnik Istennél, hívd: a Zsolt. 90-et!
Ha honvágyad van, hívd: a Zsolt. 121-et!
Ha imáid gyengék és önzőek, hívd: a Zsolt. 67-et!
Ha bátorításra van szükséged, hívd: a Józsué 1-et!
Ha depresszióba estél, hívd: a Zsolt. 27-et!
Ha elvesztetted a bizalmadat az emberekben, hívd: az 1Kor. 13-at!
Ha az emberek rosszindulatúnak tűnnek, hívd: a János 15-öt!
Ha elcsüggedtél a munkádban, hívd: a Zsolt. 126-ot!
2012. május 23.
Ige: Milyen a hű sáfár
„Aki hű [megbízható, és becsületes] a kevesen [vagyis a legkisebb, legapróbb, legcsekélyebb
dologban], a sokon [a nagy dolgokban] is hű [megbízható, és becsületes] az; és aki a kevesen [vagyis a legkisebb, legapróbb, legcsekélyebb
dologban] hamis [igaztalan, istentelen], a sokon [a nagy dolgokban] is hamis [igaztalan, istentelen] az.
Ha azért a hamis mammonon
hívek [hűségesek megbízhatóak, és becsületesek] nem voltatok [és nem
kezeltétek hűen a világi vagyont], ki bízná reátok az igazi kincset [a
valódi, és valóságos gazdagságot]?
És ha a másén hívek [hűségesek
megbízhatóak, és becsületesek] nem voltatok, ki adja oda
néktek, [azt] ami a tiétek?
Egy szolga sem szolgálhat
[és senki sem lehet rabszolgája] két
úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli [vagyis ellenszenvet érez iránta], és a másikat szereti [vagyis a másiknak teljesen odaszánja
magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik [alárendeli magát, és
rendelkezésére áll, és tiszteli], és a másikat megveti [lenézi, és lekicsinyli]. Nem [lehetséges, mert nem vagytok képesek] szolgálni az Istennek és a mammonnak [e világi gazdagságnak, a
vagyonnak, a pénznek és a fösvénységnek, és kapzsiságnak]” (Luk. 16,10-13)
És hogy az Úr mit ért mammonon,
vagyis bálványon, azt János apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem:
„Ne szeressétek a világot, se azokat,
amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya
szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az
Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de
aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17).
Hát: „Parázna
(Istent is, és a világot is szerető)
férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az
Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni (és e világgal barátságot
köt), az Isten ellenségévé lesz” (Jak. 4,4)
Ige: Nem maradok el tőled
„Fösvénység nélkül
való legyen a magatok viselete (ne legyetek pénzsóvárak); elégedjetek meg (és érjétek be) azzal, amitek van; mert Ő mondotta: Nem
hagylak el (és nem maradok el tőled), sem
el nem távozom tőled (sem el nem hagylak téged)” (Zsid. 13,5).
Mert: „… ha
feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van,
az Istennek jobbján ülvén. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel” (Kol. 3,1-2).
„Mivelhogy nem a
láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a
láthatatlanok pedig örökkévalók” (2 Kor.
4,18).
Mert: „… meg van írva:
„Amit szem nem látott, fül nem hallott,
és ember szíve meg sem sejtett, [és föl nem fogta; meg se gondolta] azt készítette el az Isten az őt
szeretőknek” (1Kor. 2,9).
„Romolhatatlan, szeplőtelen (és makulátlan, be nem szennyezett) és hervadhatatlan (vagyis el nem múló) örökségre, amely a mennyekben van fenntartva
(és erősen tartva, megtartva, őrizve, és megőrizve) számunkra” (1Pét 1,4).
Ezért: „… keressétek
először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek (is) mind (ráadásul) megadatnak néktek” (Mát. 6,33).
Ige: A világosság fiairól
„… valamennyien a világosság [a
fény] és a nappal fiai vagytok, nem
vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé” (1Thessz. 5,5).
„Mert
valátok régen sötétség, most pedig világosság [és fény] az Úrban: mint világosságnak [vagyis
fénynek] fiai úgy járjatok [és úgy
éljetek]” (Eféz. 5,8).
És már Dávidon keresztül kijelentést
nyer, hogy ki az Úr, és minek vagyunk sáfárai, intézői, és vagyonkezelői: „Az Úré a föld s annak teljessége (és
minden, ami betölti); a föld kereksége s
annak lakosai (vagyis a rajta lakók)” (Zsolt. 24,1).
És: „(Ő, vagyis
az Úr) megparancsolta nékünk, hogy
hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot (arról), hogy Ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Erről
(vagyis Róla) a próféták mind bizonyságot
tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi, (vagyis bűnbocsánatot nyer) az ő neve által mindenki, aki hiszen Őbenne”
(Csel. 10,42-43)
Ezért: „(Kérve)
kérlek azért az Isten és (a) Krisztus Jézus színe előtt (az ő
eljövetelére és országára), aki ítélni
fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az igét,
állj elő vele alkalmatos, (és) alkalmatlan
időben, ints, feddj, buzdíts (biztass) teljes
béketűréssel (türelemmel) és
tanítással” (2 Tim. 4,1-2).
Mert mindnyájunknak számot kell adnia
sáfárságáról: „Mert nékünk mindnyájunknak
meg kell jelennünk [leplezetlenül
kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk (phaneroó): A szó igazából azt jelenti, hogy nyilvánvalóvá válik,
manifesztálódik az, ami eddig nem volt nyilvánvaló. („Átvilágítás” történik)]
a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye, trónja] előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szómato:
lényében, személyében) cselekedett,
vagy jót, vagy gonoszt [(kakosz):
rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány
dolgokat]” (2 Kor. 5,10).
És Dávid bizonyságtétele így hangzik az
Úrról: „Az irgalmashoz (és
hűségeshez) irgalmas (és hűséges) vagy: a tökéleteshez (és a feddhetetlen
emberhez) tökéletes (és feddhetetlen)
vagy. A tisztához tiszta vagy; s a
visszáshoz visszás vagy (és a hamisnak ellenállsz)” (Zsolt. 18,26-27)
Ima szellemi vezetésért
Meghallom a Jó Pásztor szavát. Meghallom az én Uram hangját,
és az idegen hangját nem követem.
(Ján. 10,27. 5.)
Meg van írva: Akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek
fiai. Engem Isten Szelleme vezérel, a magasságos Isten fia vagyok. (Róm. 8,14.)
Az Igazságnak Szelleme elvezet engem minden igazságra. Mert
nem magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket
megjelenti nékem. (Ján. 16,13.)
Isten gyermeke vagyok, Isten Szellemétől születtem újjá. Az
én Atyám Szelleme lakik bennem, megvilágosít az én szellemem által, mindenre
megtanít és elvezérel minden igazságra. (Ján. 16,13.)
Megvallom, hogy minden helyzetben és minden körülmény között
tökéletes látásom és ismeretem van, mert Isten Szelleme vezet engem. (Róm.
8,14.) Ezért teljes vagyok minden jósággal, betöltve minden ismerettel. (Róm.
15,14.)
Szellem szerint járok, a Szellem dolgaira gondolok. A
Szellem gondolata él bennem, mely élet és békesség. Isten Szent Szelleme lakik
bennem, irányít és vezet engem. (Róm. 8,4–6. 9.) Beteljesedtem Isten akaratának
megismerésével minden szellemi bölcsességben és értelemben.
Teljes szívemből bízom az Úrban, a magam értelmére nem
támaszkodom. (Kol. 1,9. Péld. 3,5.)
Aki rajtam könyörült, vezet engem, és engem vizek
forrásaihoz visz. (Ésa. 49,10.) Olyan vagyok, mint a folyóvizek mellé ültetett
fa, amely megadja gyümölcsét a maga idejében, és levele nem hervad el, és az Ő
vezetése által minden munkámban sikeres leszek. (Zsolt. 1,3.)
Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön
nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, a
megigazultság ösvényein vezet engem az Ő nevéért. (Zsolt. 23,1–3.)
Minden utamat Ő irányítja, kegyelméből Ő vezet engem,
megsegít és megerősít, igazsága jobbjával támogat. (Péld. 3,6. Ésa. 41,10.)
Az igaznak ösvénye egyenes, Te egyenesen készíted az igaznak
útját. (Ésa. 26,7.)
Vezet engem az Úr vizek folyásai mellett egyenes úton, hol
el nem esek. (Jer. 31,9.)
Uram, rendelek Tőled útjelzőket magamnak, kérlek Téged,
útmutató oszlopokat rakj le nekem. Igérem, hogy vigyázok az ösvényre, az útra,
amelyen mennem kell. (Jer. 31,21.)
Isten Igéje nem távozik el az én számtól. Éjjel és nappal
Isten Igéjéről gondolkodom, az alapján cselekszem. Ezért áldott vagyok az én
útjaimon, boldogulok és gyarapodok az életben. (Józs. 1,8.)
Az én szellemem az Úrnak lámpása. A szellemem által
világosít meg az Úr, hogy mit kell tennem. (Péld. 20,27.)
A Szent Szellem belső bizonyosság által vezet engem. Irányt
mutat a szellememnek, és megvilágítja az elmémet. Így Isten Igéjének
világosságában járok. (Zsolt. 119,105.)
A Te világosságod által látok világosságot. (Zsolt. 36,9.)
Isten dicsősége világosít meg engem, és az én szövétnekem a Bárány. (Jel.
21,23.)
Jézus Krisztusban beteljesedtem a Isten teljességével: Jézus
az én Uram örökkön örökké. (Kol. 2,10.) Ámen.
Oswald Chambers: GONDOSKODÓ HITETLENSÉG
"Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek
és mit igyatok, sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek" (Mt 6,25).
Jézus Krisztus a józan ész szerinti aggodalmaskodást a
tanítványnál hitetlenségnek tartja. Ha vettük Isten Szent Szellemét, Ő átjár
minket és ezt mondja: "Hol jut szóhoz Isten ebben a baráti kapcsolatban,
ebben az eltervezett nyaralásban, ezekben az új könyvekben"? Ő mindaddig
rajta tartja ujját azon a ponton, amíg meg nem tanuljuk, hogy minden döntésben
Ő legyen az első gondolatunk. Valahányszor más dolgokat teszünk az első helyre,
zűrzavar támad.
"Ne aggodalmaskodjatok..." Ne vegyétek magatokra
az előregondoskodás nyomasztó terhét! Nemcsak rossz az aggodalmaskodás, de
hitetlenség is, mert az aggodalmaskodók véleménye szerint Isten életünk
gyakorlati részletkérdéseivel nem törődik, nekünk pedig mindig ezek okoznak
gondot. Felfigyeltél már valaha arra, miről mondta Jézus Krisztus, hogy
megfojtja a belénk oltott Igét? A gonosz? Nem, e világ gondjai! Mindig a kis
gondok a veszedelmesek! Nem akarunk hinni, ha nem látunk: itt kezdődik a
hitetlenség. Az egyetlen gyógyszer a hitetlenség ellen: engedelmeskedj a Szent
Szellemnek.
Az Úr Jézus nagy felszólítása tanítványaihoz: add át magad!
Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c.
könyvéből
C. H. Spurgeon: Csupa dal
"A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és
a mező fái mind tapsolnak" (Ézs 55,12).
Bűneink megbocsátásával vége legfőbb szomorúságunknak, és
megkezdődik igazi örömünk. Ilyen örömet ad az Úr azoknak, akik iránt
megengesztelődött. Az öröm kiárad, és eltölti az egész természetet. A világ
telve van rejtett dallamokkal, és a megújult szív ért ezek megszólaltatásához.
A teremtett világ a hangszer, és a kegyelmet nyert ember hamar megtanul
játszani rajta. Keze nyomán az egész világmindenség egyetértésben dicséri
Istent. A hegyek és a halmok, a nagyméretű teremtmények adják a basszust, míg
az erdő fái és a többi kisebb dolgok viszik a dallamot.
Mikor Isten Igéje kivirágzik köztünk és lelkek térnek meg,
akkor mintha minden dallal volna tele. Mikor halljuk a fiatal hívők
vallástételeit és az érettebbek tanúságtételét, olyan boldogok vagyunk, hogy dicsérnünk
kell az Urat. Akkor úgy tűnik, mintha a hegyek és a halmok, az erdők és a mezők
visszhangoznák örvendező énekünket, és az egész világ egyetlen nagy zenekar
lenne.
Uram, ezen az örvendező májusi napon hadd énekeljen a világ
vidám és gazdag éneket, mint a pacsirta.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Kenneth E. Hagin: A megbocsátás és a gyógyulás
Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden
betegségedet. - Zsoltárok 103,3
A betegség akkor sújtotta Izrael gyermekeit, amikor nem
engedelmeskedtek a törvénynek. az engedetlenségükre való bűnbocsánat a
betegségeikből való meggyógyulásukat jelentette.
A bajok akkor jöttek Izrael gyermekeire, amikor bűneikkel
kivonták magukat a szövetség oltalma alól. (Zsolt. 107,11. 12. 17.)
Amikor azonban “az Úrhoz kiáltanak szorultságukban:
sanyarúságukból kiszabadította őket. Kibocsátá az Ő Igéjét és meggyógyítá őket,
és megmenté őket a pusztulástól.” (Zsolt 107,19. 20.) Nekünk oltalmunk van a mi
jobb szövetségünk alatt, de megeshet, hogy kivonjuk magunkat a szövetség
oltalma alól. Mivel ismerem Isten Igéjének igazságát az isteni egészséggel és
gyógyulással kapcsolatban, a betegség tünetei csak akkor értek el, amikor
kikerültem Isten oltalma alól.
Ez nem azt jelenti, hogy loptam, vagy hazudtam volna, csupán
nem engedelmeskedtem Istennek úgy, ahogy kellett volna. (Nem úgy szolgáltam,
ahogy Isten mondta, hogy szolgáljak.) Ennek következtében kikerültem a
szövetség oltalma alól, és megnyitottam magamat az ellenség támadásainak. Ezért
meg kellett térnem, vissza kellet térnem a helyes útra. Abban a pillanatban,
ahogy megtettem, a testem meggyógyult.
Megvallás: Isten megbocsátja a bűnöket, meggyógyítja a
betegeket. Elküldte Igéjét és meggyógyított engem, kimentett engem a
pusztulásból.
Minden napunk ajándék
Az Ember elment a Bölcshöz:
- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme.
Kérlek, segíts rajtam!
- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.
Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle
változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda.
Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem
göröngyök, hanem kövek.
Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez
indultam.
Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó,
tiszta ragyogású volt.
Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT!
Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a
zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha. . .
Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel
is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:
"Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta
gyémánttal" - lelkesedett.
Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet.
Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve
utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta.
Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba
menő ritkaság, és aztán így végig.
Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt
ezerféle színben, a belsejükben rejtőző érték.
Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni
az álomtól.
Mondd, mit jelenthet?
- A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom!
Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a
mindennapok sokasága.
Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket,
gazdagabb leszel mindenkinél.
Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a
hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját,
a szeretet rubinszínű áldozatosságát. . .
Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke
hétköznapokról", hiszen LÁTTAD, mi rejlik bennük!
Ha Jézussal járjuk a „szürke hétköznapokat” azok olyan
kincsesbányává válnak, amik telve vannak sziporkázó drágakövekkel.
(ismeretlen szerző)
Carl Eichhorn: Ez is Isten gyermekeinek kiváltsága
Majd feltekintett az égre... (Márk 7, 34)
Ismételten ezt olvashatjuk Jézussal kapcsolatban. Mindent az
Atyától várt s mindent ajándékképpen felülrõl vett. Így tekintett fel akkor is,
amikor 5000 éhes ember táborozott körülötte és csak öt kenyér és két kis hal
állt rendelkezésére. Mégsem e készlet kicsinységét nézte, hanem Atyjának
gazdagságával számolt. Lázár sírjánál ugyancsak feltekintett. Nem a halál
reménytelenségét látta, hanem Atyjának életadó dicsõségét. Így tekintett fel
akkor is az égre, amikor a süketnéma állt elõtte. Tekintetét nem az emberi
nyomorúság kötötte le, hanem Isten felülmúlhatatlan ereje.
Jó annak, aki felfelé tud tekinteni. Isten gyermekeinek
lehet és szabad ezt tenniük. "Szemeim mindenkor az Úrra néznek" -
mondja Dávid (Zsolt 25, 15). Neki is megvolt ez a hitbeli látása. Itt lent
sokszor csak bajt, szenvedést, nehézségeket és akadályokat lát az ember, és aki
nem tud felfelé tekinteni, az kedvetlenül, komoran és szomorúan nézi mindezt.
De "akik õrá néznek, azok felvidulnak" (Zsolt 34, 6).
Amikor Anna, Sámuel édesanyja, kitárta szívét Isten elõtt,
még a tekintetét is elfordította életének megalázó, elszomorító és nyomasztó
körülményeirõl és nem látszott többé szomorúnak. A gondteli tekintet eltûnik,
ha az ember valóban fel tud nézni arra, aki minden nehézségnek véget vet és
segíteni tud.
Gyakran kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor az ember még a
kezeit sem tudja összekulcsolni s nem telik tõle még egy egyszerû imádság sem.
Így történt Nehemiással is, amikor Artaxerxes király elõtt állt s az
megkérdezte tõle, hogy miért olyan szomorú. Nehemiás szívét bánat marta
szeretett Jeruzsáleme miatt. Akkor még romokban hevert a város. De félt mindezt
elmondani a királynak, hiszen annak kegyeibõl nyerte el a fõpohárnoki
tisztséget. Attól kellett tartania, hogy a király esetleg rossz néven veszi
tõle Jeruzsálemhez való ragaszkodását, amikor olyan ragyogó állással ruházta
fel. De végül mégis nyíltan elõállt bajával és a király megkérdezte tõle, hogy
mit kíván. Nehemiás legszívesebben hosszabb szabadságot kért volna, hogy
azalatt Jeruzsálembe utazzék. De belül tépelõdött: szabad-e ezt kérnem? Nem
esem-e ki a király kegyeibõl? "Ekkor könyörögtem a menny Istenéhez."
Csendes, de sürgetõ tekintetet vetett felfelé s íme, minden nagyszerûen
elintézõdött. Boldog ember az, aki fel tud tekinteni.
Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Kenneth & Gloria Copeland: Jön a vőlegény
Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jön a vőlegény! Jöjjetek
elébe! – Máté 25:6
Isten Szelleme egy kulcsfontosságú üzenetet szól a mai
napon: készülj fel Jézus visszajövetelére! Régi üzenet ez. De mostanában igencsak
időszerűvé vált, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül.
Vannak hívők, akik tévesen azt gondolják, „Ó, én nem hiszem,
hogy tudnunk kellene az Úr visszajövetelének napját. Az a nap úgy fog eljönni
ránk, mint a tolvaj éjjel!”
Nincs igazuk. Isten Igéje szerint nem szabadna, hogy a
világosság gyermekeit meglepetés érje. Szellemben annyira ébernek kell lennünk,
hogy bár nem ismerjük a napot vagy az órát, érzékeljük, hogy eljött az ideje
Jézus visszajövetelének.
Az 1 Korinthus 2:10 azt mondja, hogy Isten a Szelleme által
megjelenti a terveit. Gyanítom, hogy akik Szellemben járnak, az Úr
visszajövetelének napján érzékelik majd, hogy valami történni fog.
Legyél olyan, mint az öt eszes szűz a Máté 25-ben, akik
készen álltak, amikor bejelentették a vőlegény érkezését. Maradj teljes a Szent
Szellem olajával, és ne aludjon ki a lámpásod!
Ne találjon Jézus alvás közben, amikor visszatér. Ébredj fel
a Szent Szellemre! Kerülj Isten akaratába, és készülj fel az Úr
visszajövetelére! Mert ahogy Jézus előre megmondta, éjfélkor kiáltás hangzik.
Az Úr Szelleme Jézus visszajövetelét jelenti be.
Hallod a szellemedben? Hallod az Úr szavait? „Kelj fel, és
gyere ki Hozzám. Legyél Velem közösségben. Kerülj a világosságba most, és abban
a döntő órában az Én terveim részese leszel."
Engedelmeskedj Neki gyorsan! Mert ímhol jön a vőlegény!
Igei olvasmány: Máté 25:1-13
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)