Kórustag voltam, amíg rá nem jöttek, honnan
jön a zaj.
2012. május 15.
C. H. Spurgeon: Isten dicsőségét szolgáló harag
„Még a haragvó emberek is magasztalni fognak téged, haragjuk maradékát is
megfékezed" (Zsolt 76,11).
A gonoszok mind haragszanak. Haragjukat el kell szenvednünk, mert elhívatásunk jele az. Ha e világból valók volnánk, a világ szeretne minket, de mert nem tartozunk e világba, a világ gyűlöl minket. Az a vigasztalásunk lehet azonban, hogy az emberek haragja is csak Isten
dicsőségét növeli.
Amikor a gonoszok haragjukban megfeszítették Isten Fiát,
akaratlanul is az Úr szándékát teljesítették, és ugyanezt teszik még ma is
számtalan esetben az Istentől távol élő emberek. Szabadoknak vélik magukat,
pedig anélkül, hogy tudnák, mint láncra vert elítéltek, a Mindenható
terveit hajtják végre.
A gonoszok csalárdsága nem fog győzedelmeskedni. Öngyilkos módon saját vesztükre cselekszenek, cseleiket saját maguk hiúsítják meg. Semmi olyan nem származik haragjukból, ami igazán árthatna nekünk.
Mikor a mártírokat égették, a máglya felszálló füstje az igaz hívők ellenségeire hozta a legnagyobb szégyent.
Az Úr már szájkosarat és láncot vetett minden fenevadra. Ő tartja féken az ellenség dühösködését. Olyan, mint a vízimolnár, aki a folyó áradatának nagy részét visszatartja, és csak annyi vizet enged folyni, amennyi a kerék forgatásához szükséges. Ne sóhajtozzunk tehát, hanem énekeljünk.
Akármilyen hevesen fúj is a szél, Istennél mégis minden rendben van.
C. H. Spurgeon " Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
A TROMBITA, BILL BURNS:
Készítette:
Lisa Szanyel
Egy
szellemi időkeret áll előttetek, egy olyan idő, amelyben szokatlan jeleket
fogok adni, hogy megtudjátok, hogy veletek vagyok, és hogy közöttetek
munkálkodom. Úgyhogy figyeljetek. Figyeljetek, hogy meglássátok és
meghalljátok, ahogy beavatkozom az életetekbe szokatlan jelekkel, amelyek
megerősítik azt, amit cselekszem, mondja az Úr.
APRÓ
JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Jelenleg
annak az idejében vagy, amikor újra felfedezed és visszaszerzed azokat a
dolgokat, amelyek elvesztek számodra, amelyek egykor a tiéid voltak akár
értelmileg, akár érzelmileg, akár fizikálisan, akár szellemileg. Lesz benned
egy szabadságérzet, amit nem lehet szavakkal leírni, és ami a lényed
legmélyéről fog előjönni. Ez a Szellemem finom munkája, mondja az Úr. Lukács
4:18-19 "Az Úr Szelleme van énrajtam, mivel felkent engem: a szegényeknek
evangéliumot hirdetni küldött engem, meggyógyítani az összetört szívűeket:
kihirdetni a foglyoknak az elengedést, és a vakoknak szemük megnyílását.
Elbocsátani a letörteket elengedéssel: kihirdetni az Úr kedves
esztendejét."
Amen!
Aldasos,
gyozedelmes hetet kivanok Nektek, a Krisztusban, szeretettel kuldom e csodas
profeciakat :)
Forditotta:
Országh György
http://gyurinaploja.blogspot.com.au/
2012. május 14.
Ige: imádás
Azért szükséges,
hogy Szellemben imádják az Atyát, mert: „… a Szellem … segítségére van
[segítségére siet] a mi erőtlenségünknek [a mi szellemi gyengeségünkben]. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene,
nem tudjuk. [hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell (helyesen) tennünk, nem tudjuk]. De
maga a Szellem esedezik [és jár közben] miérettünk
kimondhatatlan [és összefüggéstelen; nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott
beszéddel], és fohászkodásokkal
[és szavakba nem önthető, emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal]. [S Ő] Aki
pedig a szíveket vizsgálja, [fürkészi; kutatja] tudja, mi [mit kíván, és
mire irányul] a Szellem gondolata [elgondolása, törekvése] mert Isten [tetszése, és akarata] szerint [és Istenhez igazodva] esedezik [jár közben; könyörög; emel
szót] a szentekért” (Róm. 8,26-27). „
"Az Úr ugyanis
Szellem…” (2 Kor. 3,17)
Ige: A vallásos embereknek
– akik
csak beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a szívükben nem Ő él,
azoknak – azt mondja az Úr: „Mérges
kígyóknak [viperáknak] fajzatai
[és ivadékai], mi módon [és hogyan] szólhattok jókat [és hogy is volnátok
képesek jót beszélni], holott gonoszak
[rossz, káros, semmirekellő,
hitványak] vagytok?
Mert a szívnek
teljességéből [és bőségéből] szól a
száj [Más fordítás: Mert amivel csordultig van, amitől túlárad a szív, azt
szólja a száj]. De mondom néktek: Minden
hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért
[(réma): mondás,
megnyilatkozás, Ige], amit
beszélnek [és amit valaha kimondanak] az
emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
Mert a te beszédedből
[(logosz): szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés,
állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet;
utasítás, parancs] ismertetel [és nyilvánítanak] igaznak [a szavaid alapján igazulsz
meg]. És a te beszédidből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek
fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet]”
(Mát. 12,34.36-37)
Pál apostol vallástétele: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr
Jézusban, hogy semmi [vagyis egyetlen
egy (férfi, nő vagy dolog)] sem tisztátalan [beszennyezett;
közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában:
hanem bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki
tisztátalannak tartja. [mert ha valaki valamit beszennyezettnek
gondol, annak az, beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14)
Mert: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek
semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett (sőt szennyes) azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15)
„Mert Istennek minden
teremtett állata (minden teremtménye) jó,
és semmi sem meg/el/vetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert
megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által” (1 Tim. 4,4-5)
Ige: Ha Krisztusban megigazultunk, akkor:
„Mert valátok régen sötétség,
most pedig világosság [és fény] az Úrban: mint
világosságnak [vagyis fénynek] fiai
úgy járjatok [és úgy éljetek]” (Eféz. 5,8).
És már Dávidon keresztül kijelentést nyer, hogy ki az Úr, és minek
vagyunk sáfárai, intézői, és vagyonkezelői: „Az
Úré a föld s annak teljessége (és minden, ami betölti); a föld kereksége s annak lakosai (vagyis a rajta lakók)”
(Zsolt. 24,1).
És: „(Ő, vagyis az Úr) megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot
(arról), hogy Ő az Istentől rendelt
bírája élőknek és holtaknak. Erről (vagyis Róla) a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi,
(bűnbocsánatot nyer) az ő neve által
mindenki, aki hiszen Őbenne” (Csel. 10,42-43)
Ezért: „(Kérve) kérlek azért az Isten és (a) Krisztus
Jézus színe előtt (az ő eljövetelére és országára kérlek), aki ítélni fog élőket és holtakat az ő
eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, (és)
alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts
(biztass) teljes béketűréssel
(türelemmel) és tanítással” (2 Tim.
4,1-2).
Mert mindnyájunknak számot kell adnia sáfárságáról: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell
jelennünk [leplezetlenül kell
odaállnunk, és láthatókká kell lennünk (phaneroó):
A szó igazából azt jelenti, hogy nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az, ami
eddig nem volt nyilvánvaló. („Átvilágítás” történik)] a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye trónja] előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szómato:
lényében, személyében) cselekedett,
vagy jót, vagy gonoszt [(kakosz):
rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány
dolgokat]” (2 Kor. 5,10).
És Dávid bizonyságtétele így
hangzik az Úrról: „Az irgalmashoz (és
hűségeshez) irgalmas (és hűséges) vagy: a tökéleteshez (és a feddhetetlen
emberhez) tökéletes (és feddhetetlen)
vagy. A tisztához tiszta vagy; s a
visszáshoz visszás vagy (és a hamisnak ellenállsz)” (Zsolt. 18,26-27)
VISSZALAPOZVA
Ézs 55,6-13.
6 Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok
segítségül, amíg
közel van!
7 Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember!
Térjen az ÚRhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.
8 Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti
utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR.
9 Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival
magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti
gondolataitoknál.
10 Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér
oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad
a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,
11 ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér
vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért
küldtem.
12 Bizony, örömmel jöttök ki, és békességben vezetnek
benneteket. A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind
tapsolnak.
13 A tövis helyén ciprus nő, a csalán helyén mirtusz nő. Az
ÚR dicsőségére lesz ez, örök jelül, amely nem pusztul el.
VISSZALAPOZVA
Az én igém nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi,
amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. (Ézs 55,11)
Nemrégen visszatértem egy régebbi Bibliámhoz a reggeli áhítataim
során, mivel a jelenlegi nagyon elhasználódott. A régi Bibliámban megtaláltam a
korábban margóra írt jegyzeteimet, és most jó felidézni a helyzeteket, amikben
íródtak.
A legérdekesebb azt látni, hogyan válaszolta meg Isten
szeretteimért mondott imáimat, hogyan nyernek új értelmet bizonyos igeversek
egy másik élethelyzetben, és Isten hogy vezetett és gondoskodott rólam, sokkal jobban,
mint ahogy elképzelni tudtam volna.
Ez az Isten által ihletett üzenet csodája, amely életünk
minden szakaszában érvényes. Isten ismeri az életünk részleteit már jóval azelőtt,
hogy az események bekövetkeznek, de számunkra az ösvény csak idővel válik
világossá.
Egy imanapló vezetése, vagy jegyzetek írása a Bibliánkba
segít visszatekinteni és látni, mi történt. Így nem megyünk tovább anélkül,
hogy Isten munkáját észre ne vennénk.
Most újabb jegyzeteket és dátumokat írok a Bibliám
margójára. Már várom, hogy évek múlva újraolvasva láthassam Isten keze
munkáját.
Imádság: Drága Istenünk, segíts Jézus példáját követni, ahogyan
azt a Szentírásból megismerjük. Ámen.
A múlt tapasztalatai segítenek ma is felfedezni Isten keze
nyomát az életünkben.
Hazel V. Thompson (Somerset, Egyesült Királyság)
Spurgeon: Minden nap szabadítás
„Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem"
(Jób 5,19).
Elifáz Isten igazságát mondja itt. Lehet, hogy annyi a bajunk, hogy a hét minden napjára jut belőle, de Isten, aki „hat napon át" munkálkodott, ma is munkálkodik értünk, amíg meg nem szabadít mind a hatszor a nyomorúságból.
Elifáz Isten igazságát mondja itt. Lehet, hogy annyi a bajunk, hogy a hét minden napjára jut belőle, de Isten, aki „hat napon át" munkálkodott, ma is munkálkodik értünk, amíg meg nem szabadít mind a hatszor a nyomorúságból.
De eljön számunkra a vasárnap.
amikor Vele és Benne megnyugodhatunk. Ha a próbatételek gyorsan követik
egymást, hitünk különösen nagy próbának van kitéve. Még fel sem ocsúdtunk
az egyikből, már következik a másik, majd ismét egy újabb, és szinte
megtántorodunk alattuk. De ilyenkor gyors egymásutánban jön a szabadítás
is, amely megerősít és megvidámít minket. Abban pedig biztosak lehetünk,
hogy ha az Úr akár hat próbatételt is mér ki ránk, az eggyel sem több,
mint amennyi akaratával megegyezne.
Előfordulhat viszont, hogy nincs pihenésünk, mert egymás után hét baj következik ránk. És akkor? „A hetedikben sem ér veszedelem".
Tombolhat a gonosz mellettünk, de legfeljebb csak kartávolságig jöhet felénk, és nem is érinthet minket. Forró lehelete megijeszthet, de a kisujját sem teheti ránk.
Ezért felövezett derékkal szálljunk szembe a hat vagy hét nap bajával, és hagyjuk a félelmet azoknak, akiknek nincs Atyjuk, sem Megváltójuk, sem Megszentelőjük.
C. H. Spurgeon: "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
C. H. Spurgeon: Minden körülmények között békesség
Szövetséget kötök velük, hogy békében legyenek: kipusztítom
az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak majd a pusztában, és az
erdőkben is alhatnak" (Ez 34,25).
A legnagyobb kegyelem az, hogy Isten szövetségben áll az
emberrel, ezzel a gyönge, halandó teremtménnyel. Isten ünnepélyes keretek
között megfogadta, hogy Ő soha nem hűtlen a velünk kötött szövetséghez, így ez
a szövetség kezeskedik biztonságunkról. Ahogyan a pásztor elűzi az oroszlánt és
a farkast, úgy őriz minket Isten minden káros hatástól. Az Úr békességet ígér
nekünk, bár vannak, akik háborgatnak, és meg akarnak rontani. Elűzi a
vadállatokat az országból".
Ó Uram, váltsd be ma ezt az ígéretedet!
Az Úr népe biztonságban élhet a legveszedelmesebb vidékeken
is: a pusztaságok és sötét erdők békés lakhellyé válnak Krisztus népe számára.
Ha az Úr nem tesz át bennünket egy jobb környezetbe, akkor mostani helyünkön
erősít meg minket annyira, hogy a megpróbáltatásokat el fogjuk tudni viselni.
A pusztaság nem kellemes lakóhely. az Úr azonban azzá
teheti. Az erdőben inkább szorongva figyel az ember, mint alszik, de az Úr az
övéinek még ott is édes álmot tud adni. Semmiféle külső vagy belső veszély nem
félemlítheti meg Isten gyermekeit. Hit által a pusztaság a menny előcsarnokává
válhat számunkra, az erdő pedig a dicsőség honának előszobájává.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Thomas Edison, a csődtömeg
Edison életrajzírói
megörökítik, hogy a villanykörte feltalálója több mint kilencszáz olyan
villanykörtét készített, ami nem működött, mielőtt elkészült volna egy
működőképes. Kilencszáz alkalommal vette a fáradságot, hogy elkészítse a
villanykörtét, bedugja, bekapcsolja a kapcsolót, és nézze, hogy nem történik
semmi. Az emberek bizonyára azt hitték, hogy bolond, de ő tovább kísérletezett.
Saját bevallása szerint Edison minden alkalommal, amikor olyan villanykörtét
készített, ami nem működött, egyszerűen csak egy újabb módját fedezte fel
annak, hogyan nem szabad villanykörtét készíteni. És ezzel a kizárásos
módszerrel eljutott odáig, hogy végül sikerült előállítania egy olyan villanykörtét,
amely világított. Ezzel minden idők egyik legnagyobb feltalálója lett.
Legtöbbünkben nem
tudatosul, hogy a sikeres emberek mennyi kudarcon mentek keresztül, mire
céljukat elérték. Csak arról az egyetlen alkalomról hallunk, amikor sikerrel
járnak. Edisont az elszántsága tette naggyá, hogy villanykörtét akart
készíteni. Nem engedte, hogy kudarcai elbátortalanítsák. Kitartott, és
folytatta a kísérletezést, még ha újra meg újra el is szúrta.
A keresztyén élet is
ilyen. A legtöbb keresztyén, akire felnézünk, sokszor kudarcot vallott, mielőtt
eljutott volna oda, ahol ma van. Pál apostol is erről vall a Róm 7-ben.
„Állandóan elrontom!" - sóhajtozik. „Nem azt cselekszem, amit akarok,
hanem azt teszem, amit gyűlölök." Pál azonban folytatta futását a célvonal
eléréséért küzdve (lásd Fil 3,14). Sohasem adta fel. Ez az elkötelezettség. Az
elkötelezettség nem azt jelenti, hogy mindig sikeres vagy, hanem azt, hogy
kitartasz. Továbbra is követsz el hibákat, de Edisonhoz hasonlóan megtanulhatod
belőlük, hogy hogyan nem szabad élni a keresztyén életet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)