„Mert nem kaptatok szolgaság
[rabszolgaság] szellemét ismét a
félelemre [hogy félelemben éljetek, és újra
féljetek, rettegjetek] hanem a fiúságnak [Szellemét kaptátok [és nyertétek el] aki által kiáltjuk: Abbá [az-az
szerelmes] Atyám! [vagyis:
Édesapám! Apu:
aminek következményeként: megváltozott a családi helyzetetek, egy másik család
tagjai lettetek. Ez névváltozással is járt. Új otthonotok lett, az új család
szokásait, törvényeit kell követnetek. Új felelősségek és kiváltságok
birtokosai lettetek]” (Róm. 8,15).
Kaptuk pedig a
Krisztus Szellemét azért: „hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek,
Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között
ragyogtok, mint csillagok a világban” (Fil. 2,15)
És: „Hogy
megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás
nélkül valók a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10)
És: „Hogy
erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk
és Atyánk előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel
egyetemben” (1 Thess. 3,13).
Hát: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok;
maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok
meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak,
[viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és
erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13).
Hiszen meg van írva: „Minden
istentelen (aki Isten nélkül él) fut,
ha senki nem üldözi is; az igazak pedig (biztosnak érzik magukat), mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1)
De ti: „Csakhogy a Krisztus
evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván
titeket, akár távol lévén, azt
halljam dolgaitok felől (és rólatok), hogy
megálltok egy Szellemben, egy érzéssel (és egy szívvel) viaskodván (és együtt küzdve) az evangélium hitéért. És meg nem félemlvén
semmiben az ellenségek előtt (és hogy semmiképpen meg nem rémültök az
ellenfelektől). Ami azoknak a veszedelem
(a kárhozat: vagyis: romlás, pusztulás) jele,
néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van” (Fil. 1,27-28).
Amikor István hirdette az Igét
a szanhedrin előtt: „… nem állhattak
ellene a bölcsességnek és a Szellemnek, mely által szól vala (Más fordítás:
de nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Szellemmel, amellyel
beszélt)” (Csel. 6,10).
Mert: „Akin az Úrnak Szelleme
megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak
(és erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének
és félelmének (vagyis tiszteletének) Szelleme.
Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége, és nem szemeinek látása szerint (vagyis
nem a látszat után) ítél, és nem füleinek
hallása szerint bíráskodik (és nem hallomás után dönt)” (Ésa.
11,2-3).
Vigyázzatok hát, hogy: „A
Szellemet meg ne oltsátok” (1 Thess. 5,19).
A feltámadott Úr mondja az övéinek: „…
monda azért nékik Jézus: … Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen
küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek
Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).
Mikeás próféta is hittel vallja, hogy: „És megszégyenülnek a látók (ḥôzeh: látók, nézők, próféták), és elpirulnak a jövendőmondók (qásam:
jósol, jövendőt mond, hamisan prófétál),
és elfedik szájukat mindnyájan, mert nem lészen
felelet Istentől. Én ellenben megteljesedem az Úr Szellemének erejével, és
(mišəpáṭ: igazságossággal, törvényességgel) és hatalommal, és (gəḇúráh: hősiességgel, vitézséggel, és bátorsággal),
hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét (peša: lázadását,
és elszakadását), és Izráelnek az ő bűnét (az
ő céltévesztését)” (Mik.
3,7-8)