2012. május 9.
Válogatás C.S.Lewis gondolataiból
Ha a keresztyénség csak egy világképpel tudna megajándékozni minket, ami megfelel várakozásainknak, akkor a keresztyénség emberi találmány lenne, s érdemes arra, hogy elfelejtsük.
Napi gondolat
Az együttérző ember összegyűjti saját készletét békéből,
bizalomból, kreativitásból, izgalomból és leleményességből, aztán nagylelkűen
megosztja másokkal, bátorításul.
MARADANDÓ ÖRÖKSÉG
1Jn 3,16-18.
16 Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta
értünk; ezért mi
is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. 17
Aki pedig
világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére
szükséget
szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az
Isten
szeretete? 18 Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is
nyelvvel, hanem
cselekedettel és valóságosan.
MARADANDÓ ÖRÖKSÉG
Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem
a
körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.
(Gal 5,6)
Egyedülálló, gyermektelen nőként gyakran eltöprengek, mi az
életem értelme. Az, hogy nincs testvérem, csak néhány távoli családtagom, növeli
bennem a céltalanság és a magányosság érzését. Szerencsére, Isten gyermekeként
van reményem. Isten csodálatos ígéretet tett számomra a Jer 29,11-ben:
"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és
nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.".
Isten tervében az a szerepem, hogy mások életére figyelmet
fordítsak, mint ahogyan mások is áldoztak rám: A szüleim a kemény munkára és a jószívű
adakozásra tanítottak; egy lelkész felesége megszerettette velem a madár lest
kislánykoromban; egy hittan tanár elfoglaltsága ellenére időt szakított arra,
hogy tanítson és imádkozzon értem.
Noha sose lesz saját gyermekem, mégis maradandó értéket
hagyok örökül azoknak a gyerekeknek, akikkel szociális munkásként foglalkozom,
segítve nekik meglátni, mennyire "csodálatosak az Úr alkotásai"
(Zsolt 139,4).
Figyelek rájuk, amikor küzdelmeikről beszélnek. Odaadással
törődöm mindegyikőjükkel. Isten megígérte, hogy együttérzésem és gondoskodásom nem
hiábavaló.
Imádság: Istenünk, segíts Krisztus arcát mutatnunk minden
ember felé, akivel életünk során találkozunk! Ámen.
Jézus nevében másokra figyelve, Isten jelét hagyjuk a
világban.
Mary McKheen (Michigan, USA)
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Készítette: Lisa Szanyel
Miközben vezet téged az Én Szellemem, egyre
élesebben fogod látni, mit tárhatsz fel, és mit kell bepecsételned. Egyes
dolgokat el kell mondani, és egyes dolgokat a szívedhez közel kell tartanod.
Gyakran a körülmények számítanak és az időzítés. Mindössze annyit kell tenned,
hogy legyél érzékeny a szellemi sodrásra, és őrködj a szád beszédeifölött, és várj a Szellemem kenetére, mondja az Úr.
Máté 7:6 "Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek; se ne hányjátok gyöngyeiteket a disznók elé: nehogy széttapossák azokat lábaikkal, és megfordulván széttépjenek benneteket."
Amen!
Ma is egy csodas profecia Gyuri Naplojabol, fogadjatok szeretettel! Legyetek bosegesen megaldottak, a Jezus neveben! :)
Máté 7:6 "Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek; se ne hányjátok gyöngyeiteket a disznók elé: nehogy széttapossák azokat lábaikkal, és megfordulván széttépjenek benneteket."
Amen!
Ma is egy csodas profecia Gyuri Naplojabol, fogadjatok szeretettel! Legyetek bosegesen megaldottak, a Jezus neveben! :)
2012. május 8.
Ige: A Fiú – az Egyház – neve, és helye:
„Áldott az
Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint
újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való
feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre,
amely a mennyekben van fenntartva számunkra” (1 Pét. 1,3-4)
És már az
áldás mindazoké, akik Krisztussal feltámadtak, mert Isten Ővele: „...együtt feltámasztott és együtt ültetett
a mennyekben, Krisztus Jézusban” (Eféz.
2,6)
Ige: Isten elhatározása
Eleve elhatározván [előre
kiszemel, előre elhatároz, eldönt] hogy
minket a maga fiaivá fogad [egy fiú
helyére helyez] Jézus Krisztus
által az Ő akaratának jó kedve szerint.
[Szeretetéből indítva azonban már eleve különválasztott
(kiszemelt) minket a maga számára a Krisztus Jézuson keresztül, avégre, hogy
fiaivá tegyen, ahogyan ezt akarata (és
jóságos tetszése) is helyeselte]
Kegyelme [amelybe befogadott, vagy amellyel megáldott
minket] dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott [elfogadottá
tett, felkarolt] minket ama Szerelmesben, [az ő szerelmes Fiában]
Akiben van a
mi váltságunk [Ebben a Szerelmesben lett
ugyanis mienk a váltság, a megváltásunk] az Ő vére által [árán, az ő vérén keresztül], a bűnöknek
[félre-csúszások, botlások vagy
elhajlások] bocsánata [eltörlése, és
az elesések elengedése] az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. [kegyelmének gazdag voltához mérten]”
(Eféz. 1,3-7)
Itt
pontosabban fordítva: egy fiú helyére helyezte. A fiúvá fogadásnak négy
alapvető törvénye volt a görög jog szerint, amelyen keresztül magyarázza el a
Szent Szellem, hogy ez gyakorlatilag mit jelent:
1.
Megváltozott a családi helyzete, egy másik család tagja lett (Az Ádám
(jelentése: földből való ember) családjából Isten családjának tagja, azaz:
mennyei /szellemi/ emberré lett).
2. Ez
névváltozással is járt (Ádámról Krisztusra változott a neve).
3. Új
otthona lett, az új család szokásait, törvényeit kellett követnie (Otthona az
Atya háza, vagyis a menny. A mennyország szokásait kell követnie, és annak
törvénye vonatkozik rá).
4. Új
felelősségek és kiváltságok birtokosa lett (Felelőssége az isteni természet /a feltétel nélküli – mentő – szeretet/ megjelenítése itt a földön,
kiváltsága: minden helyzetben és helyzet feletti: győzelem).
Ige: Ő szaporít meg
„Azokban
a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük,
magához szólította (magához hívta) Jézus
az ő tanítványait, és monda nékik: Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad
napja hogy velem vannak, és nincs mit enniük; És ha éhen bocsátom haza őket,
kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülük messzünnen jöttek. Az ő tanítványai
pedig (így) felelének néki: Honnan
elégíthetné meg ezeket valaki (miből tudná valaki ezeket jóllakatni) kenyérrel itt e pusztában?
És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig
mondának: Hét. Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre.
És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé (vagyis megtörte), és adá az ő tanítványainak, hogy eléjük
tegyék. És (ők pedig) a sokaság elé
tevék. Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván (és miután áldást mondott)
mondá, hogy tegyék eléjük azokat is.
Evének azért, és megelégednek (mert jóllaktak); és fölszedik a maradék darabokat, hét kosárral. Valának pedig akik
ettek mintegy négyezren; és (ezek után) elbocsátá
őket.
És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne
Dalmánuta vidékére (jelentése: haltorony; a környékhez tartozó)” (Márk. 8,1-10)
Az Úr Jézus
bárhová ment: „És [amikor kiszállt
(vagyis kilépett) a hajóból, (vagy a
bárkából)] kimenvén Jézus, láta nagy
sokaságot [nagy, hatalmas tömeget, és sok embert]. És megszáná [megkönyörült, részvétet érzett, megesett (megindult)
rajtuk a szíve, megsajnálta, megszánta] őket,
és azoknak betegeit [az erőtleneket, gyengélkedőket] meggyógyítá” (Mát. 14,14)
Dávid így
prófétál erről: „Nagyok az Úrnak
cselekedetei (és tettei); kívánatosak
mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban (és kikutathatják, akiknek csak
kedvük telik benne). Dicsőség és méltóság
az ő cselekedete (munkája fenséges és ékes), és igazsága megmarad mindvégig (örökre). Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak (emlékezetessé tette
csodáit); kegyelmes és irgalmas az Úr.
Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké” (Zsolt. 111,2-5)
Ézsaiás pedig így prófétál, kijelentve,
hogy ki jött el a földre, a kietlen sivár pusztaságba: „Virulva virul és örvend ujjongva (és virágba borul és vigad, és
vígan örvendezik, része lesz a Libanon (jelentése: a fehér, fehér hegy) pompájában, mert), a Libanon dicsősége adatott néki. Karmel (jelentése: gyümölcsöskert, díszkert, ültetvény) és Sáron (jelentése: síkság, sík föld) ékessége (dísze); meglátják
ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét (és méltóságát). Erősítsétek a lankadt kezeket, és
szilárdítsátok (tegyétek erőssé) a
tántorgó (a roskadozó) térdeket.
Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek
bosszúra jő (és bosszút áll), az Isten (jön), aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei
megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a
sánta (és szökellni fog), és ujjong a
néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben” (Ésa. 35,2-6)
Imádság:
Most szeretnék megállni, Krisztusom, Veled.
Kezemből mindent letéve megfogni kezed.
Szemedbe nézve látni önmagam:
Hogy munkámban kegyelmed üdvösség-terve van.
Indíts Lelkeddel aztán
újra el,
Vezess a célhoz engem: Aki Te leszel.
Ámen (Hajdú Zoltán
Levente)
Az idő 3
…méghozzá idejében küldtem! (Jeremiás 26:5)
A mai jeremiási
Igében maga Isten mondja népének, hogy elküldte Igéjét, „…méghozzá idejében
küldtem!” Isten becsületes Isten. Nem az utolsó percben esik be. Nem késik el.
Az ember megtérését, szíve megnyerését türelemmel, nagy odafigyeléssel viszi
véghez.
Isten jól él az alkalmakkal. Nem mondhatta Izrael akkoriban
és ma sem mondhatja senki, hogy ne lett volna lehetősége már meghallani a hívó
szót és az Úr felé idejében megtenni a lépéseket. Nem volt könnyű kor a
Jeremiásé, alig hittek neki, de az idő őt igazolta.
Igen. Ma is lehet okoskodni, mint Jeremiás kortársai is az
Isten által teremtett alkalmakkal kapcsolatosan. Ma is lehet modern
szemlélettel az ellenkezőjét állítani ezeknek, de csak akkor, ha balga módon
elfelejtjük, hogy az időt még mindig nem tartjuk a kezünkben. Különösen az
alkalmak nem tőlünk erednek. S aki ezt alázattal felismeri, az hálás lesz
Istennek azért, amit munkálni kész az életében, hálás lesz minden hallott
Igéért, minden olyan emberi kapcsolatáért, s azért a számtalan gyülekezeti
összejövetelért, melyen az Úr előtt lehettünk, melyeket hisszük, Isten készített
el és adott nekünk. (Berencsi Balázs)
A nagy ÉN
Bob Gass: Amikor gondterhelt vagy (2)
„Semmiért se aggódjatok!” (Filippi 4:6- Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben
minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt).
Mind találkozunk olyan időkkel, amikor választanunk kell a hit és az aggodalom között.
Az asszonynak, aki egy bántalmazó kapcsolat csapdájába került, választania kell aközött, hogy segítséget kér, kiszáll, vagy bennreked.
A fiatal, akire nyomás nehezedik, hogy drogokhoz forduljon, választhat, hogy megadja magát, vagy nemet mond, és továbblép.
Aki a halál miatt aggódik, olvashatja Isten igéjét, beszélgethet egy baráttal vagy egy tanácsadóval, vagy retteghet tovább.
A Biblia azt mondja: „az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Példabeszédek 28:1 Károli). Azt mondod: „Per pillanat nem érzem magam hú de bátornak”. A bátorság nem semmisíti meg az aggodalmat, hanem fölébe emelkedik!
Dávid azt mondta: „Várjad az Urat: légy bátor és ő megerősíti szívedet” (Zsoltárok 27:14 NKJ). Ha igaz ügyben jársz, és elkötelezted magad Istennek, akkor ő megadja a cselekvéshez szükséges bátorságot. De meg kell tanulnod szembenézni a félelmeiddel.
Ez jelentheti azt, hogy kiállsz azért, amiben hiszel, elintézel egy régóta halogatott telefonhívást, kimondod a véleményedet, elismered egy jellemhibádat, és kéred Istent, hogy segítsen megváltozni.
Azt nem szabad elfelejtened, hogy először mindig cselekedned kell, a növekvő önbizalom érzése csak azután következik. Valahányszor szembenézel az aggodalmaiddal, egy lépést teszel előre. De ha engeded, hogy az aggodalmad irányítson, akkor visszavonulsz a „biztonsági zónádba”, és úgy tekintesz magadra, mint aki nem tud megbirkózni az élettel.
Íme egy nagyszerű tanács az élethez: bátran értékeld ki a helyzetet, számítsd ki, mi lehet a legrosszabb, ami történhet! Ha ezt el tudod fogadni, akkor érzed majd, hogy felszabadulnak az energiáid, és tudsz valamit kezdeni a helyzettel; még akkor is, ha a legtöbb, amit tehetsz az, hogy rábízod Isten szerető és mindenre képes kezére.
Mind találkozunk olyan időkkel, amikor választanunk kell a hit és az aggodalom között.
Az asszonynak, aki egy bántalmazó kapcsolat csapdájába került, választania kell aközött, hogy segítséget kér, kiszáll, vagy bennreked.
A fiatal, akire nyomás nehezedik, hogy drogokhoz forduljon, választhat, hogy megadja magát, vagy nemet mond, és továbblép.
Aki a halál miatt aggódik, olvashatja Isten igéjét, beszélgethet egy baráttal vagy egy tanácsadóval, vagy retteghet tovább.
A Biblia azt mondja: „az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Példabeszédek 28:1 Károli). Azt mondod: „Per pillanat nem érzem magam hú de bátornak”. A bátorság nem semmisíti meg az aggodalmat, hanem fölébe emelkedik!
Dávid azt mondta: „Várjad az Urat: légy bátor és ő megerősíti szívedet” (Zsoltárok 27:14 NKJ). Ha igaz ügyben jársz, és elkötelezted magad Istennek, akkor ő megadja a cselekvéshez szükséges bátorságot. De meg kell tanulnod szembenézni a félelmeiddel.
Ez jelentheti azt, hogy kiállsz azért, amiben hiszel, elintézel egy régóta halogatott telefonhívást, kimondod a véleményedet, elismered egy jellemhibádat, és kéred Istent, hogy segítsen megváltozni.
Azt nem szabad elfelejtened, hogy először mindig cselekedned kell, a növekvő önbizalom érzése csak azután következik. Valahányszor szembenézel az aggodalmaiddal, egy lépést teszel előre. De ha engeded, hogy az aggodalmad irányítson, akkor visszavonulsz a „biztonsági zónádba”, és úgy tekintesz magadra, mint aki nem tud megbirkózni az élettel.
Íme egy nagyszerű tanács az élethez: bátran értékeld ki a helyzetet, számítsd ki, mi lehet a legrosszabb, ami történhet! Ha ezt el tudod fogadni, akkor érzed majd, hogy felszabadulnak az energiáid, és tudsz valamit kezdeni a helyzettel; még akkor is, ha a legtöbb, amit tehetsz az, hogy rábízod Isten szerető és mindenre képes kezére.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)