2012. május 7.
2012. május 6.
Ige: A Szabadító
Ez a prófécia is az Úr Jézusban
teljesedett be: „Ímé, az Isten az
én szabadítóm! Bízom, és nem félek (és nem rettegek); mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm! S
örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből” (Ésa. 12,2-3).
„És vezérel téged az Úr szüntelen, (kopár földön is jól tart téged,
és) megelégíti egész lényedet nagy
szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött
kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11)
Ige: Az eledelről
Az apostol megvallása: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr
Jézusban, hogy semmi [vagyis egyetlen
egy férfi, nő vagy dolog] sem tisztátalan [vagy beszennyezett;
közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában:
hanem bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki
tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek
gondol, annak az, beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14)
Ugyanis: „Az eledelek
a hasnak [vagyis az étel a gyomorért van] és a has az eledeleknek [és a gyomor az ételért] rendeltetett. Az
Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. [teljesen tétlenné, haszontalanná, teljesen működésképtelenné teszi]. A
test [(szóma): a teljes valótok]
azonban nem a paráznaságnak [nem fajtalankodás, házasságtörés; kicsapongásra,
ás nem bálványimádásra] rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a
testnek (szóma: egész valótoknak)” (1
Kor. 6,13)
Ige: Az Úr temploma
A templomról pedig, ahol az Úr lakik így tesz bizonyságot az
apostolok, a Krisztus népéhez szólva: „Nem
tudjátok, hogy ti Isten temploma [(naosz): templom magva, vagyis a Szentek
Szentje, a legfőbb szentély] vagytok,
és az Isten Szelleme bennetek lakik?”
(1Kor. 3,16).
És hogy ki lakik a templomban, arról
így beszél Isten Igéje: Az Úr
pedig a Szellem [Az Úr ugyanis Szellem]” (2 Kor. 3,17).
„Avagy nem tudjátok-é,
hogy a ti testetek (szóma =
személyiségetek, legbelső énetek) a
bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a
magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti
testetekben (szómati = egész
valótokban)” (1 Kor. 6,19-20)
Pál apostol megvallása: „...Mert
mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok
lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6,16)
„Kik fölépíttettetek
az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus
Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent
templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem
által” (Eféz. 2,20-22)
Ezért „Ti magatok is
mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal
áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által” (1 Pét. 2,5)
Imádság:
Uram, ha álom, csak ábránd a hitem, ébressz fel, Te mutass
utat nekem!
Adj, kérlek, cselekvő, bátor életet, hogy amíg másokért élek,
lehessek egészen Tied!
Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)
Az idő 2
…méghozzá idejében küldtem! (Jeremiás 26:5)
Nézzük, mit tanít az időről Isten Igéje! A Biblia eredeti görög nyelvében alapvetően két különböző szó van az időre. Az egyik a kronosz, a másik a kairos. A kronosz azt az időt jelenti, amit percekben, órákban mérünk. Innen származik a kronológia, időszámítás szavunk. A másik kevésbé ismert. Ez a kairos, ami alkalmas időt jelent. Mi ez az alkalmas idő? Olyan idő, ami nem biztos, hogy újra megismétlődik, mert alkalomszerű. Valamire egyszer van alkalom, máskor nincs. S lehet, mint alkalom egyszer adatik az életben, s utána, soha – ismétlem – soha többé nem tér vissza és nem lesz lehetősége élnie vele az embernek. A kairost, az alkalmas időt komolyan kell venni. Mert ahogyan elszalad az élet, úgy elszaladnak a kínálkozó lehetőségek. Amíg megvan az ideje a tanulásnak, a munkának, a családalapításnak, annak, hogy emberek felé kifejezzük, hogy fontosak a számunkra, addig eljönnek olyan idők, amikor ezek már nehezen, vagy egyáltalán nem pótolhatóak.
Az alkalmas idővel való bánás a baja sok-sok embernek. Mert a világi szemlélet csak azt sulykolja belénk, hogy éld ki magad, sodródj az élettel, hajtsd a pénzt, a múlandó örömöket, ne bánj te semmit, de ezt követően jönnek a nagy megbánások és felismerések, amikor rászakad az emberre: nem bántam jól az idővel, különösen azokkal az alkalmakkal, amik engem boldoggá tehettek volna, s nincs már lehetőségem változtatni. Pál apostol így ír: Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt (kairos), mert az idők (kronosz) gonoszak. (Ef 5.16) (Berencsi Balázs)
Oswald Chambers: MEGIGAZULÁS HIT ÁLTAL
"Mert ha mikor ellenségei voltunk, megbékélhettünk
Istennel az Ő Fiának halála által, sokkal inkább megmentetünk az ő élete
által..." (Róm 5,10).
Nem a hitem ment meg engem, hit által csak megtapasztalom a szabadulást.
Nem is a bűnbánat szabadít meg, a bűnbánat csak jele annak, amit Isten
ajándékozott nekem Jézus Krisztusban. Veszélyes a hangsúlyt az eredményre tenni
az ok helyet. Engedelmességem vagy odaszenteltségem állít helyes viszonyba
Istennel? Soha! Krisztus halála által áll helyre a kapcsolatom Istennel. Amikor
Isten felé fordulok és hittel elfogadom, amit Isten kijelentése szerint
elfogadhatok, akkor Jézus Krisztus megdöbbentően hatalmas váltsága azonnal
felemel engem az Istennel való igazi kapcsolatba. Isten kegyelmének
természetfeletti csodája folytán megigazulok, nem azért, mert bánkódom bűnöm
miatt, nem azért, mert megtérek, hanem azért, amit az Úr Jézus elvégzett. Isten
Szent Szelleme mindent átható fénnyel mutatja ezt meg nekem, és én tudom - bár
nem tudom hogyan, de -, megszabadultam.
Isten megváltása nem az emberi logikán alapszik, hanem Jézus
Krisztus szentséges halálán. Újjászülethetünk Urunk váltsága alapján. Bűnös
emberek új teremtéssé változnak át, nem bűnbánatuk vagy hitük folytán, hanem
Isten csodálatos munkájaként, Jézus Krisztusért, mert ez minden megtapasztalást
megelőz. A megigazulásnak és a megszentelődésnek egyetlen megrendíthetetlen
biztosítéka maga Isten. Nem nekünk magunknak kell ezeket kimunkálnunk; már el
vannak végezve a megváltásban. A természetfeletti természetessé lesz Isten
csodája révén. Mindez annak a megvalósulása, amit Jézus Krisztus már megtett:
"Elvégeztetett!"
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Bölcs mondások: Szeretet
Nincs nagyobb
hatalom a világon, mint az a szeretet, mely céljának eléréséért szenvedni is
kész. (Fosdick)
Bob Gass: Amikor gondterhelt vagy (1)
„Semmiért se aggódjatok!” (Filippi 4:6--Semmi felől ne aggódjatok, hanem
imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel
kívánságaitokat az Isten előtt.)
Az aggodalom úgy kezdődik, mint egy kis szivárgás, amely aztán csatornát váj az elménkbe, és ezen keresztül elkezdenek áradni a gondolataink.
A legtöbb aggodalom három kategóriába tartozik:
1) Aggódunk olyan dolgok miatt, amelyekkel minden embernek szembe kell néznie: ilyen az öregedés, erőnk fogyatkozása, nyugdíjazás, magányosság, anyagi bizonytalanság, balesetek, betegségek, egy szerettünk elvesztése és a halál.
2) Aggodalom olyan dolgok miatt, amit senki sem kerülhet el: döntéseket hozni, kapcsolatokat kezdeményezni és lezárni, leadni a súlyunkból, pályát módosítani, hibázni.
3) Olyan aggodalmak, melyek gondolatvilágunkat tükrözik. Ezek az aggodalmak elárulják, hogy mit gondolunk arról, hogy mennyire vagyunk képesek kezelni a dolgokat.
Például az elutasítástól való félelem minden kapcsolatodra kihathat az életben. Hogy elkerüld a fájdalmat, kizárod az embereket az életedből, a világod egyre jobban beszűkül, és a személyes fejlődésed lehetőségei egyre korlátozottabbak.
Sok aggodalmunkat le lehet redukálni egyetlen kérdésre: „Mi lesz, ha nem tudok megbirkózni vele?” Az elméd a csatatér, ahol a győzelem vagy vereség eldől.
Ezért kérdezd meg magad: „Akkor is aggódnék, ha biztosan tudnám, hogy bármi jönne is, képes lennék kezelni?”
A válasz: nem, akkor nem aggódnék. Az aggodalom nem tud megbénítani, és nem tudja ellopni az örömödet, ha tudod, hogy bármi történik is, képes vagy kezelni.
Azt mondod: „Ez túl egyszerűen hangzik”. Az is, ha engeded, hogy Isten is bejöjjön a képbe! Íme két nagyszerű aggodalom-megsemmisítő ige, amelyekre nehéz időkben támaszkodhatsz:
1) „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).
2) „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7).
Az aggodalom úgy kezdődik, mint egy kis szivárgás, amely aztán csatornát váj az elménkbe, és ezen keresztül elkezdenek áradni a gondolataink.
A legtöbb aggodalom három kategóriába tartozik:
1) Aggódunk olyan dolgok miatt, amelyekkel minden embernek szembe kell néznie: ilyen az öregedés, erőnk fogyatkozása, nyugdíjazás, magányosság, anyagi bizonytalanság, balesetek, betegségek, egy szerettünk elvesztése és a halál.
2) Aggodalom olyan dolgok miatt, amit senki sem kerülhet el: döntéseket hozni, kapcsolatokat kezdeményezni és lezárni, leadni a súlyunkból, pályát módosítani, hibázni.
3) Olyan aggodalmak, melyek gondolatvilágunkat tükrözik. Ezek az aggodalmak elárulják, hogy mit gondolunk arról, hogy mennyire vagyunk képesek kezelni a dolgokat.
Például az elutasítástól való félelem minden kapcsolatodra kihathat az életben. Hogy elkerüld a fájdalmat, kizárod az embereket az életedből, a világod egyre jobban beszűkül, és a személyes fejlődésed lehetőségei egyre korlátozottabbak.
Sok aggodalmunkat le lehet redukálni egyetlen kérdésre: „Mi lesz, ha nem tudok megbirkózni vele?” Az elméd a csatatér, ahol a győzelem vagy vereség eldől.
Ezért kérdezd meg magad: „Akkor is aggódnék, ha biztosan tudnám, hogy bármi jönne is, képes lennék kezelni?”
A válasz: nem, akkor nem aggódnék. Az aggodalom nem tud megbénítani, és nem tudja ellopni az örömödet, ha tudod, hogy bármi történik is, képes vagy kezelni.
Azt mondod: „Ez túl egyszerűen hangzik”. Az is, ha engeded, hogy Isten is bejöjjön a képbe! Íme két nagyszerű aggodalom-megsemmisítő ige, amelyekre nehéz időkben támaszkodhatsz:
1) „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).
2) „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7).
Mennyit ér az imádság?
Az egyedüli ember, aki próbálta ezt megmérni, még
mindig nem tudja. Egyszer azt gondolta, hogy kitalálja. Ez akkor történt,
amikor volt egy kis zöldségüzlete a város nyugati végén. A világháborút követő
karácsony előtti héten történt mindez.
Egy fáradt kinézésű asszony ment az üzletébe és kért
annyi élelmiszert, ami elegendő ahhoz, hogy karácsonyi vacsorát készítsen a
gyermekeinek. Az üzletes megkérdezte tőle, hogy mennyit tud rá költeni. Az
asszony ezt felelte: “Férjem meghalt a háborúban, semmit nem tudok fölajánlani,
csak egy kis imádságot.“
Az üzletes megvallotta utólag, hogy nem nagyon volt
szentimentális azokban a napokban. A zöldségüzletet nem lehetett fönntartani
imádságok alapján. Ezért így szólt: “Írja le egy papírra“, aztán folytatta
munkáját. Legnagyobb meglepetésére az asszony elővett ruhája zsebéből egy
papírlapot és átadta az üzletesnek, miközben ezt mondta: “Már meg is írtam az
éjszaka, amikor őrködtem beteg gyermekem ágyánál.“
A zöldséges átvette a papírt, mielőtt fölocsúdott
volna meglepetéséből, és aztán már sajnálta is, hogy ezt kérte. Mert mit tudna
csinálni az imádsággal, és mit tudna rá válaszolni. Aztán egy ötlet fogamzott
meg benne. A mérleg egyik tányérjára, a súlyok helyére tette a papírlapot
anélkül, hogy elolvasta volna és így szólt: “Meglátjuk, mennyi élelmiszert ér
az imádság.“
Legnagyobb meglepetésére a mérleg nyelve nem
mozdult, amikor rátett egy kenyeret a másik tányérjára. Zavarában és
meglepetésében újabb élelmiszereket rakott rá, amit csak elérhetett hirtelen a
kezével, mert közben a vásárlók is figyelték. Próbált kemény lenni, de sem
sikerült neki. Arca elvörösödött és dühös volt, mert meglátszott rajta a
zűrzavar. Végre így szólt: “Ez minden, amit a mérleg képes megmérni. Itt van
egy zacskó. Tegye bele az élelmiszereket, mert el vagyok foglalva.“ Az asszony
mélyet sóhajtva és könnyek között kézbe vette a zacskót és kezdte belepakolni
az élelmet, közben ruhájának az ujjával törölgette a szemét. Az üzletes nem
akart odanézni, mégis észrevette, hogy elég nagy zacskót adott az asszonynak,
és nem telt meg egészen. Ekkor odagurított neki egy nagy sajtot, anélkül hogy
szólt volna. Amikor az asszony távozott, az üzletes megvizsgálta a mérleget.
Vakarta a fejét és meglepetésében fölfedezte a titkot. A mérleg eltört.
A zöldséges ma már idős ember. Haja fehér, de még
mindig ugyanazon a helyen vakarja a fejét, amint visszaemlékezik az esetre.
Sohasem látta az asszonyt ismét, de azelőtt sem találkozott vele. Mégis egész
életében jobban emlékezett az asszonyra, mint bárki másra a világon, és gyakran
gondolt rá. Tudta, hogy ezt az esetet nem ő találta ki, mert még mindig megvolt
az a papírlap, amire az asszony az imádságot írta:
“Kérlek, Uram, add meg a mi mindennapi kenyerünket nékünk
ma!“ (Máté 6: 11).
2012. május 5.
Ige: Jónás imája
Jónás még a hal gyomrában volt, de már így imádkozott, hálát adva a szabadulásért, példaként nekünk: „Az Úr pedig egy nagy halat (oda)rendelt, hogy benyelje Jónást (és az
lenyelte). És lőn Jónás a halnak
gyomrában három nap és három éjjel. És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének
(és imádkozott Istenéhez az Úrhoz) a
halnak gyomrából. (És így folytatja): Mikor
elcsüggedt bennem az én lelkem (amikor elcsüggedtem), megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem (az imádságom)
te hozzád, a te szentséged templomába.
(Sőt) én hálaadó szóval (és hálaéneket
zengve) áldozom néked; megadom, amit
fogadtam (és teljesítem). Az Úré a
szabadítás (mert az ÚRtól jön a szabadulás). És szóla (és parancsot adott) az
Úr a halnak, és kiveti (és az kiköpte) Jónást
a szárazra (vagyis a szárazföldre)” (Jón.
2,1-2.8.10-11)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)