Bővített Biblia

2012. április 30.

Lukács evangélium 15. fejezet: Öröm a mennyben (szerkesztett)

Luk. 15,1 Közelgetnek vala pedig ő hozzá [és Jézus köré gyűltek] a vámszedők és a bűnösök [azaz: a célt eltévesztők] mind [és mindnyájan igyekeztek Jézushoz], hogy hallgassák őt.

Luk. 15,2 És zúgolódnak [és így morgolódtak, és méltatlankodtak egymás közt] a farizeusok [jelentése: elkülönülő (elkülönült, elzárkózó; elválasztó), vagyis kirekesztően vallásos emberek zárt csoportja, szektája] és az írástudók [és a törvénymagyarázók], mondván: Ez [az ember] bűnösöket [azaz: céltévesztőket] fogad magához [vagyis elfogadja őket], és velük [érintkezik], és együtt eszik

Luk. 15,3 Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:

Luk. 15,4 Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a [magányos, elhagyatott] pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?

Luk. 15,5 És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén [és örömében örvendezve, vidáman].

Luk. 15,6 És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédjait, mondván nékik: Örvendezzetek [és ünnepeljetek, és vigadjatok] én velem, mert megtaláltam az én juhomat [vagyis az én bárányomat], amely elveszett vala.

Luk. 15,7 Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm [és ujjongás] lesz a mennyben [vagyis a mennyek országában] egy megtérő bűnösön [azaz: egy céltévesztett gondolkodásmód megváltoztatásán, észre térésén, ha az más felismerésre tér és aki megváltoztatja az életét], hogysem kilencvenkilenc igaz [vagyis megigazult] emberen, akinek nincs szüksége megtérésre [vagyis a gondolkodásmód megváltoztatására; nincs szüksége arra,hogy más felismerésre térjen; és nincs szüksége arra, hogy megváltoztassa az életét]

Luk. 15,8 Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája [tíz ezüstpénze] van, és egy drakhmát [egy ezüstpénzt, ami körülbelül egy napi munkabérnek felel meg] elveszt, nem gyújt-é gyertyát [vagy lámpást, vagy mécset; nem gyújt-e világot], és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?

Luk. 15,9 És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédjait, mondván: Örüljetek [és örvendjetek] én velem, mert megtaláltam a drakhmát [az ezüstpénzemet], melyet elvesztettem vala!

Luk. 15,10 Ezenképpen, mondom néktek, [hogy ilyen öröm, és] örvendezés [és ujjongás] van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén [vagyis egyetlen gondolkozását megváltoztató bűnösön, aki más felismerésre tér, aki megváltoztatja az életét].

Luk. 15,11 [Azután így folytatta], és monda: Egy embernek vala két fia;

Luk. 15,12 És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztük a vagyont.

Luk. 15,13 Nem sok nap [vagyis nem sok idő] múlva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre [egy távoli, messze tartományba] költözik; és ott eltékozlá [elpazarolta, elfecsérelte, szétszórta] vagyonát, mivelhogy tobzódva élt. [vagyis mert kicsapongó életet folytatott, és léhán, feslett életet élve, és züllött életmódjával]

Luk. 15,14 Minekutána pedig mindent elköltött, és [elpazarolt, és elpocsékolt], támada nagy éhség [azaz nagy éhínség] azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni [vagyis nélkülözni kezdett].

Luk. 15,15 Akkor elmenvén, hozzá szegődött annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.

Luk. 15,16 És kívánja vala megtölteni [vagyis szívesen megtöltötte volna] az ő gyomrát azzal a moslékkal [azzal a szentjánoskenyérrel], amit a disznók ettek

[Más fordítás: Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek]; és senki sem ád vala néki.

Luk. 15,17 Mikor aztán magába szállt, [és így bánkódott] monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben [és hány béres dúskál ennivalóban], én pedig éhen halok meg!

Luk. 15,18 Fölkelvén [útra kelek, és] elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, [hibáztam], és vétkeztem az ég ellen és te ellened.

Luk. 15,19 És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!

Luk. 15,20 És felkelvén [fölkerekedett és útra kelve], elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, [már messziről] meglátá őt az ő atyja, és megesett [és megindult] rajta [és elszorult] a szíve [és megszánta, és megkönyörült rajta], és [elébe futott, és] oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.

Luk. 15,21 És monda néki a fia: Atyám, [hibáztam], és vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam!

Luk. 15,22 Az atyja pedig monda az ő (rab)szolgáinak: [Siessetek], és hozzátok ki a legszebb [a legdrágább, a kezdeti, az eredeti] ruháját, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!

Luk. 15,23 És előhozván a hízott tulkot [vagyis a hízott borjút], vágjátok le, és együnk [lakomázzunk], és vigadjunk.

Luk. 15,24 Mert ez az én fiam meghalt, [vagyis halott volt], és feltámadott [vagyis életre kelt]; elveszett, és megtaláltatott [ím megkerült]. Kezdenek azért vigadni.

Luk. 15,25 Az ő nagyobbik [vagyis az idősebbik] fia pedig [ezalatt] a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és táncot.

Luk. 15,26 És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozza, mi dolog az [és hogy mi történik itt]?

Luk. 15,27 Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatta a hízott tulkot [vagyis a hízott borjút], mivelhogy egészségben nyerte [és kapta] őt vissza.

Luk. 15,28 Erre ő megharaguvék, és nem akart bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérleli őt.

Luk. 15,29 Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam [és meg nem szegtem és soha meg nem kerültem]: és nékem soha nem adtál egy kecske fiat [vagyis kecskegidát; kecskegödölyét sem], hogy az én barátaimmal vigadjak [és mulathassak].

Luk. 15,30 Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat [és aki parázna nőkkel, cédákkal, szajhákkal ette fel, és tékozolta el], levágattad néki a hízott tulkot [vagyis a hízott borjút].

Luk. 15,31 Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor énvelem vagy, és mindenem a tiéd!

Luk. 15,32 Vigadnod és örülnöd [és örvendezned] kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt [mert halott volt], és feltámadott [és életre kelt (megelevenedett)]; és elveszett, és megtaláltatott.

Jenei Betti - Balogh Ferenc - Hófödte erdők.flv

Életcseppek

Isten azt mondja: "Akik ENGEM (Istent) szeretnek, minden egyaránt a javukat szolgálja" Tehát nem csak a jó dolgok áldásosak, hanem még a rosszak is áldássá vállnak. Ha nem látsz mást az életedben, csak egy mínuszt (a rossz dolgok). Azt Isten áldássá, vagyis plusszá fogja változtatni... Ez az Ő egyedülálló csodája. Minél nagyobb mínusz van az életedben, annál lelkesebben adj hálát az Ég Urának, hogy milyen hatalmas pluszt fog belőle alkotni.

Miért kell mindent jó szívvel végezned?

"Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek" Kol 3:23

Nem számít, hogy mit teszel - utcát söpörsz, céget irányítasz vagy háztartást vezetsz-, a munkád több mint egy munka. A Biblia azt mondja, hogy míg itt vagy a földön, a munkáddal is Istent kell dicsőítened.

Ez azt jelenti, hogy bármit csinálsz, lelkesen kell csinálnod. Ha nincs benne a lelked, akkor rossz munkát végzel. Ha nem jó szívvel végzed a munkád, az bűn. Nem én mondom ezt, hanem a Bibliában van.

Miért dolgozz jó szívvel?

Mert úgy kell dolgoznod, "mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek". Nem számít, mit teszel, akár ételt készítesz, akár számlát írsz alá, elemzést végzel, üzletet kötsz, eladsz vagy házhoz szállítasz valamit; akármit teszel, úgy kell tenned, mintha Istennek tennéd, és így dicséretté válik.

(Daily Hope by Rick Warren, 2011.09.21.)

www.napiremeny.blog.hu

Hit Gyülekezete - Let's Gospel -Táncol a szívem

Szólj hozzám...

"Istenem, kérlek, szólj hozzám!", suttogta az ember.

És a réti pipis énekelni kezdett.

De az ember nem hallotta meg.

Így az ember kiáltott: "Istenem, kérlek, szólj hozzám."

Mennydörgés rázta meg az eget, és villámlás hasította ketté.

De az ember nem hallotta meg.

Az ember körülnézett és azt mondta: "Istenem, engedd meg, hogy lássalak."

És felragyogott a nap az égen.

De az ember nem látta.

Erre az ember még hangosabban kiáltott: "Uram, tégy csodát!"

És új élet született a világra.

De az ember nem vette észre.

Így végső kétségbeesésében az ember így kiáltott: "Érints meg Istenem, hogy tudjam, valóban itt vagy."

Erre Isten lenyúlt az égből és megérintette az embert.

Az ember elhessegette a pillangót és tovasétált.

Átölel minket Isten szeretetével és számtalan módját adja annak, hogy megláthassuk őt a természeten, az emberi kapcsolatokon keresztül. Sokszor figyelmetlenül és vakon elmegyünk mellette, nem ismerjük fel hangját, érintését.

Kopogtat szívünk ajtaján, de nem halljuk meg a hangot, vagy épp nem érünk rá megnézni, hogy ki áll ott.

Legyünk készek és figyelmesek, mert Isten minden lehetőséget meg ad arra, hogy felismerjük Őt és kapcsolatba kerülhessünk vele.

" Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. "

Jelenések 3,20

http://havannacsoport.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1123505

Tudd és hidd: Isten szeret téged!

4,16 …és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket.(1 János)

Lehetséges, hogy tudod, Isten törődik veled és szeret, és azáltal mutatta meg irántad való szeretetét, hogy meghalt érted a kereszten, de el is hiszed ezt? Egy dolog tudni Isten irántad való szeretetéről és más dolog valóban a szíved mélyéről elhinni ezt. Egy dolog tudni, hogy nappal a nap süt. De más dolog elhinni, hogy a nap akkor is süt, amikor sűrű sötét felhők borítják az eget, és semmit sem érzünk a melegéből. Amikor nehéz időkön megyünk keresztül, sokszor nehezünkre esik elhinni, hogy Isten szeret. Azonban Isten azt akarja, hogy tudd és hidd, hogy Ő akkor is szeret, amikor az üzlet összeomlott, amikor a hőn áhított munkalehetőség várat magára, amikor a főnök mindenbe beleköt, és amikor a gyermeked még mindig nem akar hazajönni.

Isten azt akarja, hogy tudd és hidd a fájdalmak közepette is, hogy Ő veled van, védelmez és gondoskodik rólad. És ha Isten, aki a világmindenségben a leghatalmasabb, veled van, akkor bárki vagy bármi, ami ellened van, gondolod sikeres lehet?

Lehetséges, hogy úgy érzed, nagyon elszúrtad a dolgokat. Isten azt akarja, hogy tudd és hidd, mások lehet, hogy haragszanak rád, de Ő nem haragszik rád. És nem is kárhoztat. Minden haragját, amit a bűneid váltottak ki, Jézusra árasztotta a kereszten. Tehát azt akarja, hogy tudd és hidd, Ő nem fog megbüntetni téged, mert már Jézust megbüntette helyetted.

Amikor méltatlannak érzed magad, mert már sokadszorra szúrtad el, tudd és hidd, hogy a te Mennyei Atyád még mindig úgy jön feléd, hogy nem kárhoztat. Gyere hát bátran a kegyelem trónjához, hogy irgalmat és kegyelmet találj (Zsidók 4:16).

Kedves barátom, tudd és hidd, hogy mivel annyira szeretett, hogy meghalt érted akkor, amikor még bűnös voltál (Róma 5:8), akkor most, amikor már a szeretett gyermeke vagy, és Isten igazsága vagy Krisztusban, most hogyne szeretne még inkább. (2 Korinthus 5:21)!

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

Hit Gyülekezete - Let's Gospel - A szó

Váratlan találkozás

Amikor 21 éves lett, a virginiai Roankeban élő Tammy Harris elkezdte keresni vér szerinti édesanyját. Egy évig nem járt sikerrel. Azt nem tudta, hogy anyja, Joyce Schultz már húsz éve keresi őt.

A történet szerint, amely megjelent az ország összes újságjában, volt még valami, amit Tammy nem tudott. Édesanyja volt az egyik munkatársa az abc-ben, ahol dolgozott.

Egyik nap Joyce meghallotta, hogy Tammy egy másik munkatársukkal arról beszélget, hogyan próbálja megtalálni az édesanyját. Nemsokára a születési anyakönyveket hasonlították össze. Amikor Tammy rájött, hogy az, akit addig munkatársaként ismert, valójában az édesanyja, a karjaiba vetette magát.

„Csak öleltük egymást a végtelenségig!" - mondta Tammy. „Ez volt életem legcsodálatosabb napja!"

Lehet, hogy te is úgy vagy, mint Tammy Harris. Régóta keresel valakit, vagy valamit, ami hiányzott az életedből. Keresel valakit vagy valamit, ami célt és értelmet adhat. Szeretnéd azt érezni, hogy valakihez tartozol, aki ismer téged. Teljes szívvel vágysz a szeretetre.

De lehet, hogy nem vetted észre, hogy téged is keres Valaki, aki közelebb van hozzád, mint gondolnád. Isten egész idő alatt közel volt hozzád, és arra vár, hogy felfedezd, hogy észre vedd! Ő a te mennyei Atyád, aki szeret téged, és szoros kapcsolatban akar lenni veled. Neked csak annyit kell tenned, hogy a karjaiba veted magad. És ha megteszed, akkor az lesz életed legszebb napja!

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. ” (Jel. 3.20 )

http://johir.neobase.hu/content/blog/sk/Varatlan_talalkozas

Oswald Chambers: A MISSZIÓ MÓDSZERE

"Menjetek el azért, tegyetek tanítványokká minden népet" (Mt 28,19).

Jézus Krisztus nem azt mondta: "Menj és ments lelkeket" - a lelkek megmentése Isten természetfeletti műve -, hanem azt: "Menj és tégy tanítvánnyá minden népet." Addig azonban nem tehetsz tanítvánnyá senkit, amíg te magad nem vagy az. Amikor a tanítványok visszajöttek első kiküldetésükből, tele voltak örömmel, mert az ördögök is engedtek nekik, de Jézus azt mondta: "Ne a sikeres szolgálatnak örüljetek; örömre akkor van ok, ha helyesen viszonyultok hozzám". A kiküldött tanítvány legfontosabb feladata az, hogy hű maradjon Isten hívásához és ráeszméljen arra, hogy egyetlen célja, embereket tanítványokká tenni. Van a lelkek megmentésére irányuló olyan szenvedély is, amely nem Istentől való, hanem abból a vágyból születik, hogy embereket a magunk elképzeléseihez térítsünk.

Isten szolgáját nem az teszi próbára, hogy az emberek megmentése nehéz, hogy az elpártoltakat nehéz visszaszerezni, vagy legyőzni bennük a tompa közönyt; hanem az, hogy nekik maguknak személyes kapcsolatuk legyen Jézus Krisztussal. "Hiszitek-e, hogy én azt megcselekedhetem?" Urunk újra meg újra felteszi ezt a kérdést, minden egyes esetben. Egy dologban von kérdőre minket: "Ismerem-e az én feltámadott Uramat?" Ismerem-e bennem lakó Szent Szellemének hatalmát? Elég bölcs vagyok-e Isten szerint és elég bolond-e a világ szerint, hogy Jézus Krisztus szavára építsek? Vagy hátat fordítok annak a természetfeletti helyzetnek, amely az Ő szolgájának egyetlen elhívatása, hogy korlátlanul bízzon Jézus Krisztusban?

Ha bármilyen más módon járok el, teljesen elhagyom azt az utat, melyet Urunk jelölt meg: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön..., menjetek el azért."

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Vándorút

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Két ember útnak indult. Magukkal vitték az útra lámpáikat, amelyről tudták, hogy addig tart ameddig az életük. Valamennyit mentek. Megszólalt az első:

- Hosszú út áll még előttünk. Ki tudja, hogy a végére érünk-e valaha ? Elhatároztam, mielőtt még késő lenne visszafordulok.

- Miért torpannál meg? - felelte a másik- Alighogy elindultál. Ha visszafordulsz, elveszíted mindazt, ami még előttünk áll. És különben is kihez térsz vissza? Ott nincs senki, aki visszavárna.

- Hogy egész életembe menjek?- makacskodott tovább az első. Nem, inkább visszafordulok, és nyugalomban élek. Itt éhség gyötör, ott meg bőség. Megérem az öregkort, és meghalok, ahogy mások is, éjjel álmomban, anélkül, hogy valamit éreznék.

- Akkor, egyedül folytatom az utam - szólt a másik. Talán nem megyek rajta végig, de mindent elkövetek, hogy minél nagyobb távot tegyek meg, és a fényt minél távolabbra vigyem. Az úton járás adja meg az élet értelmét. Az út végén biztosan vár valaki, és hiszem szüksége van rám.

Ha semmi egyebet nem tudok adni neki, legalább egész életemen át feléje tartok, közelségének melegében egyszerűbb lesz meghalni, és az én közelségem pedig talán melegséget áraszt rá.

S ki-ki , ment a választott irányba.

Sok-sok idő múlva, az út nagy része után, a másik fáradtan megállt. Botjára támaszkodva, gyönge látásával, a megtett út felé tekintett.

- Öreg vagyok már. De még annyi út áll előttem, mint amennyit meg tettem. Nem. Nem érek célba soha.

Távol vagyok attól, ahonnan elindultam...., és távol attól is, ahova tartok.

Levertségéből egy melegen csengő hang rázta fel:

- Nem vagy távol. Megérkeztél. Azon a napon, amikor hozzám indultál, én is elindultam feléd.

Kerestél, de én is téged. És most, amikor találkoztunk, örökre együtt maradunk.

És most megérezted, mit jelent az utazás, mert megérezted, mit jelent az élet, megtudod, hogy a halál nem igaz!

Hit Gyülekezete - Let's Gospel - Rózsakert

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Készítette: Lisa Szanyel
Szeretteim, kiképzési időszakban vagytok. Most kapjátok meg a kiképzést és a megfelelő felszerelést ahhoz, hogy elvégezhessétek azt, amit elétek helyeztem, amit meg kell tennetek az előttetek álló napokban. Lehet, hogy még meg is lepődtök azokon a dolgokon, amikre most készítelek fel, de meg fogom mutatni az utat. Ebben az átmeneti időben nincs helye az aggodalmaskodásnak és az attól való félelemnek, hogy nem lesztek készen. Amikor Enyém a vezető szerep, akkor a lépéseitek tökéletesen vannak elrendelve, mondja az Úr. Engedjétek, hogy Én mozgassalak titeket.

Ézsaiás 52:12 Mert ne sietséggel jertek ki, és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izrael Istene!

Amen!

Ma ismet egy csodas profecia, Gyuri Naplojabol, az Ur aldasa kiserjen Benneteket, szuntelen!

Tandem Istennel

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Először úgy tekintettem Istenre, mint személyes megfigyelőmre, mint ítélő bírámra, aki minden hibámat szoros figyelemmel követi. Ott volt valahol, de nem igazán ismertem.

Később, amikor jobban kezdtem figyelni rá, úgy tűnt, mintha biciklitúra lenne az élet egy tandemkerékpáron, ahol Isten hátul ülve segít tekerni.

Nem emlékszem pontosan, mikor is javasolta, hogy cseréljünk helyet, de akkor nagyon más lett az élet: Ő megragadta a kormányt, én meg őrülten kapaszkodtam. Jártunk gyönyörű kertekben és sziklás helyeken. Néha eszméletlen sebességgel, és bár időnként őrültségnek tűnt az egész, Isten csak annyit mondott:

- Tekerj!

Én persze aggódva kérdeztem:

- Mit csinálsz, hova viszel?

De Ő csak mosolygott és válaszra sem méltatott. Kezdtem megtanulni bízni. Magam mögött hagytam unalmas életem és belevetettem magam a kalandba.

Amikor szóltam, hogy félek, hátradőlt és megfogta a kezem. Először nem gondoltam, hogy érdeklem, sőt úgy éreztem, tönkreteszi az életem, de Ő titkokat tud. Én megtanulom, hogy a legfurább helyeken is csak csendben tekerjek tovább. Kezdem élvezni a látványt Istennel, és amikor biztosra veszem, hogy nem bírom tovább, Isten csak mosolyog és annyit mond:

- Tekerj!