Csend van bennem

Lukács evangélium 14. fejezet: Krisztus követésének akadályai (szerkesztett)

Luk. 14,1 És lőn [vagyis történt] mikor a főfarizeusok közül egynek [vagyis a farizeusok egyik vezetőjének] házához ment [Jézus] szombatnapon [sabbatkor vagyis a nyugalom napján, amely a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napja] kenyeret enni [azaz: bement ebédelni], azok [vagyis az ott lévők ez alatt] leselkednek vala Őutána [vagyis megfigyelték, és szemmel tartották őt].

Luk. 14,2 És ímé egy vízkóros ember vala Őelőtte [és állt meg előtte].

Luk. 14,3 És felelvén Jézus, szóla [és elkezdett beszélni] a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é [megengedett-e] szombatnapon [a nyugalom napján] gyógyítani?

Luk. 14,4 Azok pedig hallgatnak. És Ő megfogván [és kézen fogva] azt [a beteget, és rátette kezét], meggyógyítá [majd elküldte], és elbocsátá

Luk. 14,5 [Azután így szólt a törvénytanítókhoz és a farizeusokhoz], és felelvén nékik, monda: Ki az közületek, akinek szamara vagy ökre [vagy a fia] a kútba [vagy egy gödörbe] esik, és nem vonja [nem húzza-e] ki azt azonnal szombatnapon [a nyugalom napján]?

Luk. 14,6 És nem felelhetnek vala Őellene semmit ezekre, [mert nem tudtak erre mit felelni]

Luk. 14,7 És egy példázatot monda a hivatalosoknak [vagyis a meghívottaknak, és a vendégeknek], mikor észre vevé, mi módon [és hogyan keresik maguknak], és válogatják a fő helyeket [a díszhelyeket, azaz: az első helyen fekvést], mondván nékik:

Luk. 14,8 Mikor valaki lakodalomba hív [és meghív egy esküvői vacsorára], ne ülj [és ne dőlj le] a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló [vagy egy nálad fontosabb, és előkelőbb, egy megbecsülésnek örvendő, tisztelt, tiszteletre méltóbb] embert is hívott meg az,

Luk. 14,9 És eljövén [és mikor megérkezik] az, [és hozzád lép], aki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd [és add át] ennek a helyet! És akkor szégyennel [és szégyenszemre] az utolsó helyre fogsz [kerülni], és ülni [és akkor neked szégyenkezve a legutolsó helyet kell elfoglalnod].

Luk. 14,10 Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le [vagyis dőlj le] az utolsó helyre; hogy mikor eljő [és belép majd] az, aki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb [ülj előbbre egy jobb helyre]! Akkor néked [becsületed], és dicsőséged lesz azok előtt, [vagyis minden asztaltársad előtt] akik veled együtt ülnek [azaz: mindazok előtt, akikkel együtt dőltél asztalhoz, és így a többi vendég tisztelni fog].

Luk. 14,11 Mert mindenki, aki magát felmagasztalja [és fölemeli], megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik [és fölemeltetik]

Luk. 14,12 Monda pedig [Jézus] annak is, aki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz [és adsz], ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédjaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked [mert akkor ezzel már megkaptad jutalmadat].

Luk. 14,13 Hanem mikor lakomát készítesz [ha vendégséget rendezel], hívd a szegényeket [a nincsteleneket, a koldusokat], csonkabonkákat [nyomorékokat, bénákat], sántákat, vakokat:

Luk. 14,14 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked [mert nincs miből visszafizetniük ezt neked, mert nincs miből viszonozniuk]; mert majd visszafizettetik néked [és meglesz a jutalmad] az igazak [vagyis a megigazultak] feltámadásakor

Luk. 14,15 Hallván pedig ezeket egy [vendég] azok közül, akik ővele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában [aki Isten országának, Isten királyságának a vendége; aki az Isten királyságában lakománál fog ülni].

Luk. 14,16 Ő pedig [így válaszolt, és] monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat [vagyis sok vendéget] meghíva;

Luk. 14,17 És elküldé (rab)szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak [vagyis a meghívottaknak]: Jertek el, mert immár minden kész [mert minden elkészült]!

Luk. 14,18 És mindnyájan egyenlőképpen kezdék magukat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam [vagyis földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem]; kérlek téged, ments ki engem!

Luk. 14,19 És másik monda: Öt [pár] iga [vagyis igavonó] ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam [és most megyek kipróbálni]; kérlek téged, ments ki engem!

Luk. 14,20 A másik pedig monda: Feleséget vettem [most nősültem, most házasodtam], és azért nem mehetek.

Luk. 14,21 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá [és jelentette] ezeket az ő urának. Akkor megharagudván [és haragra gerjedt] a gazda [vagyis a ház ura és megparancsolta, és], monda az ő szolgájának. [Siess, és] eredj hamar a város [útjaira], és az utcáira és szorosaira [tereire és sikátoraira, és az útkereszteződésekre], és a szegényeket, csonkabonkákat [nyomorékokat], sántákat és vakokat hozd be ide. [és vezesd be ide a koldusokat a mellékutcákból]

Luk. 14,22 És [később jelentette, és] monda a szolga: Uram, meglett [megtörtént, megtettem] amint parancsoltad, és mégis van hely.

Luk. 14,23 Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez [és a kerítésekhez; és az ösvényekre], és kényszeríts bejőni mindenkit [és kényszerítsd az embereket, hogy jöjjenek el, és unszolj mindenkit, hogy bejöjjön], hogy megteljék az én házam.

Luk. 14,24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül [akiket meghívtam] meg nem kóstolja az én vacsorámat

Luk. 14,25 Megy vala pedig ő vele nagy sokaság [és hatalmas tömeg kísérte Jézust]; és megfordulván, monda azoknak:

Luk. 14,26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli [a görög szöveg mondanivalója: vagyis nem szereti kevésbé] az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét [a saját életét] is, nem lehet az én tanítványom. [Más fordítás: Ha valaki hozzám jön, és nem szeret jobban engem, mint a saját apját, anyját, feleségét, gyermekeit, és testvéreit, sőt az életénél is jobban, az nem lehet a tanítványom, mert nem képes a tanítványommá válni].

Luk. 14,27 És valaki [nem veszi fel] nem hordozza az ő keresztjét [kínoszlopát, vagyis nem vállalja a halálnak kitettséget, és nem tagadja meg önmagát], és énutánam jő [vagyis: és úgy nem jön utánam], nem lehet az én tanítványom [mert nem képes a tanítványommá válni]

Luk. 14,28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja [vagyis kiszámítja] a költséget, ha van-é mivel elvégezze [hogy telik-e mindenre a befejezésig]?

Luk. 14,29 Nehogy minekutána fundamentumot [vagyis alapot] vetett, és elvégezni nem bírja [vagyis teljesen befejezni nem képes], csúfolni [és gúnyolni] kezdje őt mindenki, aki látja,

Luk. 14,30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghezvinni [nem volt képes teljesen befejezni]!

Luk. 14,31 Vagy valamely király, [harcra készül egy másik királlyal szemben], és mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, [vagyis ha az egyik király elindul, hogy egy másik királlyal csatában mérje össze erejét] nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, aki ő ellene húszezerrel jött [és harcolhat-e tízezer emberrel az ellen, aki húszezerrel jön ellene]?

Luk. 14,32 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket [Más fordítás: Mert ha nem tudja felvenni a harcot ellene, akkor követeket küld az ellenséghez, amíg a másik király még távol van, és békét kér]

Luk. 14,33 Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden [anyagi és szellemi] javaitól, [a körülményeitől, az anyagi javaitól, birtokaitól, a számára lehetséges, megengedett dolgoktól, saját kezdeményezéseitől, az nem képes, ezért] nem [is] lehet az én tanítványom

Luk. 14,34 Jó [alkalmas, megfelelő; hasznos, kiváló, és előnyös] a só: de ha a só megízetlenül [ha elveszti az ízét, akkor ostobának bizonyul, és bolonddá válik], és akkor mivel sózzák meg [hogyan tudják azt visszaadni]?

Luk. 14,35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas [és nem megfelelő, vagy hasznos]: kivetik [és kidobják] azt. Akinek van füle a hallásra, hallja [az hallja meg]

Gyertek velünk

Életcseppek

"A szenvedések lehántanak az emberről minden kölcsönvett hitet, és arra kényszerítenek bennünket, hogy mindenki a saját maga forrásából merítsen. A bajok közepette minden mesterséges támasz kidől, és az ember nem támaszkodhat több hitre, mint amennyi saját magának van." /Fosdick/

Victoria Osteen: Az élet váróterme

A minap, amikor egy forgalmi dugóban ücsörögtem, elkezdtem gondolkodni azon, hogy milyen sok időt töltünk várakozással. Várakozunk a forgalmi dugóban, az üzletben a sorbaállásnál, várunk az előléptetésre, várjuk, hogy egy bizonyos kapcsolatban bekövetkezzen a fordulat, és várjuk, hogy választ kapjunk az imánkra. Úgy tűnik, rengeteg időt töltünk az élet várótermében!

Isten látja ezt, és azt mondja: „Azt szeretném, ha helyesen várakoznál.” De mit jelent helyesen várni? A „várni” szó a héberben egy reményteljes várakozásra utal. Isten azt akarja, hogy Őbenne várjunk. Azt akarja, hogy a reményünket Belé vessük és Tőle legyen várakozásunk. Az Ézsaiás 40:31 ezt mondja: „Akik az Úrban bíznak (angolban: akik az Úrra várnak), erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”

Isten megígérte, ha helyes a várakozásunk, akkor lesz erőnk várni. Nem borulunk ki, nem leszünk frusztráltak, és nem fogjuk úgy érezni, mintha leszívták volna az energiánkat. Ha Őbenne van a várakozásunk, akkor futunk, és nem fáradunk el, felemelkedünk és szárnyalunk, mint egy sas. Ez az ige azt tanítja nekem, hogy vannak olyan időszakok, amikor várakoznunk kell. Van, amikor át kell mennünk valamin, miközben várakozunk. Van, amikor futunk, és a várakozás időszaka gyorsan eltelik. És van, amikor a körülmények fölé emelkedve szárnyalunk végig a várakozás időszakán. Nem számít, melyik eset áll fenn, Isten megígéri, hogy megerősít minket, ha Rá várunk.

Hogyan várakozzunk Őbenne? Először is dicsérettel és imádattal a szívünkben és a szánkban. A dicsőítés mindig megelőzi a győzelmet. Isten azt mondja, hogy Ő, népének dicséretében lakozik. Amikor pedig Isten megjelenik, nincs mese, az ellenségnek mennie kell!

Másik dolog a helyes várakozással kapcsolatban az, hogy ügyelnünk kell a szavainkra, gondolatainkra és a hozzáállásunkra. A gondolataink irányítják a szavainkat, azok pedig végső soron az életünket. Ügyelnünk kell arra, hogy a szavaink összhangban legyenek Isten Szavával. Igazítsd a szavaidat az Ő Szavához, mert az erőd a vele való egységből jön.

Talán már hallottad, hogy a hozzáállás meghatározza a „magasságot”. Ha az élet viharai fölé akarunk emelkedni, akkor az elménket a feljebbvaló dolgokra kell összpontosítanunk, nem pedig a földi gondokra. Jézust kell a fókuszunkban tartani, mert Ő a kezdője és bevégzője a hitünknek.

Ha éppen várakozol, akkor ügyelj arra, hogy helyesen várakozz: hittel, reménnyel és dicsérettel az ajkadon. Tudd, hogy Ő hűséges: meg fogja újítani az erődet, és fel fog emelni, ha Benne bízol, és Tőle van várakozásod.

Victoria Osteen

Magyar fordítás: ahitatok.hu

Kitárom szívem ajtaját

Fel a fejjel!

"Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért."

1Jn 3,16

Az önzetlenség legmagasabb foka az önfeláldozás, de mi késztet erre valakit? Képzeld el a történetet:

Az ellenség rohamozza a vár falait, számuk annyi, mint a tenger habja. A hősök hiába aprítják őket, egyiket a másik után, mert egyre csak jönnek, nem törődve a rájuk váró halállal. Arcukon és szemükben a vad elszántság és a gyűlölet mind ellenetek irányul. Ők győzni akarnak és semmi sem számít már. A sok borzalom, ami a csatában körülvesz, mindenkit érzéketlenné tesz, csak robotok harcolnak.

A védők száma egyre fogy, így nő közöttük az elkeseredettség. „Csak tartsd a vonalat!” – jár a fejedben. A vállad szinte összeér a bajtársadéval, mert mindketten tudjátok, ha az ellenség mögétek kerül, meghaltok mind. A vár falai és bástyái, mint hullámtörők a kikötőben, állják a hadsereg erős ostromát. A küzdelem sokáig áll a holtponton, egyik fél sem bír a másikkal.

Aztán tőled távolabb történik valami, egy magyar zászló hullik alá a mélybe, majd kicsit később egy másik követi. Az ellenség lélektani hadviselést folytat. A zászlókat pusztítja, hogy sajátjait tűzze a helyébe, jelezve sikerét. De egyelőre nem sikerül. A bajtársak ordítva biztatják egymás mindkét oldalon. Ők kapcsolnak először. A mélyben újabb létrák szegeződnek a falhoz, mindegyiken lófarkas török zászló tör a magasba edzett harcosok kezében. Olyan sokan vannak, hogy a meggyengült egysoros oszlop nem bír velük, hiába igyekeznek. Egyiket a másik után törik el és dobják le a hordozójával együtt, de az egyikük túl erős. Senki nem tud győzni ellene a párbajban. Izmos karja jobbra- balra vág, szemében az őrület szikrája lobog. Már egy magyar zászló sincs azon az oldalon és a védők elfogytak.

Rikkantva emeli magasba zászlaját, hogy kitűzze. A pillanat most szinte egy örökkévalóságnak tűnik. A hősök karja megáll a levegőben, a védők szívébe rémület költözik. „Végünk” – gondolják. Aztán egy kicsit távolabbról mozdul valaki. Nagy lendületet véve vetődik a törökre, szorosan megragadva őt. Együtt zuhannak a mélybe. A közös halálba. Döbbent csend, majd mindenki ordít. De ez az ordítás erőt ad a védőknek. „Valaki közülünk feláldozta magát értünk, már nem veszhetünk el!”

Dugovics Titusz régi története beleitta magát közös magyarságtudatunk emlékezetébe. Kevesen tudják, hogy értünk most egy épp ilyen kegyetlen lelki harc folyik. Az ellenség, Sátán és angyalai, mindent megtesznek, hogy mindannyiunkat elpusztítsanak. Mi emberek nem is tudunk sokáig ellenállni és a belső falaink omladoznak a kísértő ostromok alatt. Az ellenség mindent megtesz, hogy kitűzhesse zászlaját: „Ez az ember is az enyém, mert istentelen!” De ekkor jön egy Hős, Aki az égből szállt alá, emberré lett. Minden isteni hatalmát letette, hogy velünk és értünk küzdhessen. És pontosan az utolsó pillanatban, akkor, amikor már úgy tűnik, mindennek vége, önfeláldozó halálával kivívta a győzelmet a kereszten. Mégis van remény! Van menedék, van út vissza Istenhez! Nem vagyunk elhagyottak, elveszettek, kárhozottak, mert Krisztus győzött! Hát fel a fejjel!

Bejegyezte: Restás László dátum: 4:00 

Küldés e-mailben

BlogThis!

Megosztás a Twitteren

Megosztás a Facebookon

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Szeretteim, vigyázva figyeljetek az ellenség csalétke miatt, ami arra készült, hogy egy homályos, zavaros depresszió és melankólia érzésébe vigyen bele titeket. Ennek a támadásnak az a célja, hogy szellemileg megbénítson és megakadályozza, hogy a kellő felismeréseid legyenek az eredményes hadviseléshez és a győzelem megszerzéséhez. A következő szellemi váltás most történik, nektek pedig ellenőrzés alatt kell tartanotok az érzelmeiteket, hogy hatékonyak lehessetek és elkerüljétek a frusztráltságot, mondja az Úr.

Ésaiás 61:3 Hogy megvigasztaljam Sionban a gyászolókat, hogy ékességet adjak nekik a hamu helyett, az öröm olaját a gyász helyett, a dicséret palástját a csüggedés szelleme helyett; hogy igazság fáinak nevezhessék őket, az ÚR plántálásának, hogy Ő megdicsőüljön.

http://gyurinaploja.blogspot.com/

Nincs más név

Spurgeon idézetek

"Vannak kincsek, amelyeket az élet sötét éjszakáiban fedez föl az ember, és amelyeket a zavartalan napfényben sohasem találna meg. Így például Isten éneket adhat szánkba az éjszakában (Jób 35,10), olyan éneket, amelyet sohasem énekelnénk, ha nem volnának próbatételek az életünkben."

Bob Gass: Hol van a szívem?

„Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Máté 6:21)

William Randolph Hearst a Hearst Kastélyban lakott, melynek területe több mint 8000 m² volt, és egy százezer hektárnál is nagyobb birtokon feküdt. Egy időben az övé volt több mint 80 km Kalifornia partszakaszából. Emellett 88 éven át gyűjtögetett „mindenféle dolgokat”.

Voltak 3500 éves egyiptomi szobrai, középkori flamand gobelinjei, évszázados kézzel faragott rozettás mennyezetei, és néhány minden idők legnagyobb művészeti alkotásai közül.

Miután nyolc évtizeden át gyűjtött mindenfélét, William Hearst meghalt. Most ezrével látogatják az emberek a házát, és mind ugyanazt mondják: „Hű, tényleg jó sok cucca volt!”.

Éljük az életünket, megszerzünk dolgokat, aztán meghalunk, és a dolgainkat itt hagyjuk. Mi történik velük azután? A gyerekeink vitatkoznak rajtuk. A gyerekeink, akik még nem haltak meg, átnézik a dolgainkat. Mint a keselyűk lecsapnak, és eldöntik, hogy mit akarnak elvinni az ő házukba. Azt mondják maguknak: „Ez most már az enyém”, aztán meghalnak, és újabb keselyűk jönnek.

Nemzetek háborúkat indítanak nyersanyagok miatt, családok szakadnak szét tárgyak miatt. Férjek és feleségek sokkal többet vitatkoznak tárgyak miatt, mint bármi más kérdésen. A börtönök tele vannak utcai rablótámadások elkövetőivel, és vállalatigazgatókkal, akik bűnügyekbe bonyolódtak dolgok megszerzéséért. Miért? Hiszen csak tárgyak!

Jézus ezt így fogalmazta meg: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Máté 6:19-21-

 19. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;

  20. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.

  21. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is).

Nos, miután elolvastad ezeket a sorokat, tedd fel magadnak a kérdést: „Hol van a szívem?”

Bízzál!

"Bízzál az ÚRban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz. Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít. Légy csendben, és várj az ÚRra!" Zsoltarok 37:3-7.) Amen!

Készítette: Lisa Szanyel

Játszótéren

Tegnap 9 kicsi gyerekkel mentem egy játszótérre.

Egyik 4 éves gyönyörű kislány kézről kézre járt, apukák akarták kézbe venni, és tényleg nagyon vagány volt a játékokon.

Az apukák gratuláltak nekem, hogy ilyen bátor és gyönyörű kislányom van (50 éves vagyok :D). Hamarosan hozzám rohant egy 5 éves is, a 9 közül, hogy ő is ki akarja próbálni azt a játékot. Akkor az apukák szájáról megvetést, undort olvastam le, bár nem szóltak. Ez nekem nagyon fájt. Anyai büszkeséggel, csak azért is magamhoz öleltem a csillogó szemű gyönyörűséges kis cigány hercegnőt. Hamarosan két húgocskája is körülöttünk volt. 

Hiszem, hogy Krisztus feltámadt, és mi, akik elfogadtuk a megváltást, szintén feltámadunk!
Lesz majd sokaknak nagy meglepetés, amikor Isten cigány gyermekei bejutnak oda, ahova sok "celeb", és magát másoktól világi szempontok alapján különbnek tartó ember nem, zárva lesz számukra az ajtó. Lázár, a koldus nem jön vissza, hogy elmondja a titkot, hiszen vannak prófétáink, van Bővített Biblia.
Mindenki hallotta, hogy Jézus feltámadt!!!

Készítette: Gyöngyi Balogh

Csiszér László : Készítsük el...

Isten válaszol

És nem csak hallja, hanem válaszol is... :)

Készítette: Keresztény idézetek

Istennek minden lehetséges

Isten számára nincs lehetetlen!

Készítette: Keresztény idézetek

Várva vártam az URat

"Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat." Zsolt 40, 2 

Készítette: Keresztény idézetek

Dicséret

A feltámadás élete

A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz mentek, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velük. És a követ a sírról elhengerítve találták. És mikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. (Lukács 24:1-3)

Igazán itt az ideje, hogy abbahagyjuk a holtak között keresni az élőt. Itt az ideje, hogy abbahagyjuk a bűn, betegség, kudarc temetőjében való bolyongást, és belépjünk a feltámadás életébe!

Mint feltámadott teremtmény, te nem a véletlen műve vagy. Az életed nem csupán események és körülmények laza láncolata. Istennek meghatározott terve van a számodra.

Talán azt tervezi, hogy te légy a század legnagyobb gyógyító szolgálója. Vagy talán nagyszerű prédikátorrá akar tenni. Lehet, hogy olyan kijelentést készített számodra, amivel az egész világot meg tudod áldani. De soha nem fogod megtudni, mi van a tarsolyában, ha nem figyelsz Rá.

Ezért dolgozik az ördög olyan keményen, hogy az élet problémái kössék le a figyelmedet. Ezért próbálja elterelni a figyelmedet Isten élő Igéjéről. Nem akarja, hogy tudd: Téged Jézus feltámadott élete tölt be. Mert az ördögöt megrémíti ennek a lehetősége.

Miért? Mert ha egyszer igazán megérted, hogy Isten élete van benned, akkor azt teszed, amit Jézus. Betegekre veted a kezedet és azok meggyógyulnak. Démonokat űzöl ki. Hirdeted az Evangéliumot minden teremtésnek.

Röviden: pontosan az leszel, akinek Isten tervezett. A Krisztus Teste leszel a földön.

Ne hagyd, hogy a sátán fogva tartson a tegnapi bűn és kudarc temetőjében. Nem vagy többé halott. Jézussal együtt feltámadtál. Gyere ki a sírból, és kezdd el élni a feltámadás életét!

Ajánlott Ige: Apostolok Cselekedetei 17:16-34

Apcs 17:16 Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala ő benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele.

Apcs 17:17 Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piacon mindennap azokkal, akiket előtalált.

Apcs 17:18 Némelyek pedig az epikureus és stoikus filozófusok közül összeakadtak ő vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik.

Apcs 17:19 És megragadván őt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajjon megérthetjük-é mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz?

Apcs 17:20 Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek.

Apcs 17:21 Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában.

Apcs 17:22 Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket.

Apcs 17:23 Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. Akit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.

Apcs 17:24 Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.

Apcs 17:25 Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;

Apcs 17:26 És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;

Apcs 17:27 Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:

Apcs 17:28 Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképpen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.

Apcs 17:29 Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.

Apcs 17:30 E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:

Apcs 17:31 Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.

Apcs 17:32 Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak; mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged e felől.

Apcs 17:33 És ilyen módon Pál kiméne azok közül.

Apcs 17:34 Némely férfiak azonban csatlakozván ő hozzá, hivének; ezek között az areopágita Dienes is, és egy Damaris nevű asszony, és mások ő velök.

http://www.mindenlehetseges.hu/a-feltamadas-elete-2/

És a nagy parancs mindazoknak, akik hisznek

 „És monda nékik: Elmenvén e széles világra [a föld minden részére], hirdessétek az evangéliumot [az örömhírt, a győztes hadvezér érkezésének hírét] minden teremtésnek [minden teremtménynek; minden embernek].

Aki hiszen [aki hitre jut] és bemeritkezik [alámerítkezik], üdvözül [az mind megszabadul; megmenekül]; aki pedig nem hiszen, elkárhozik [A görög kifejezés mondanivalója: a kárt hozó – a sátán – hatalma alatt marad; az elvész].

Azokat pedig, akik hisznek [akik hitre jutottak], ilyen [ezek a] jelek követik [fogják kísérni]: az én nevemben [(onoma): név, amely jelenti: a hatalom, tekintély, jellemvonást is] ördögöket [gonosz szellemeket; démonokat] űznek [haj(í)tanak ki]; új nyelveken [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő. Nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is különbözik a korábbitól. Új az, ami a régebbi helyét foglalja el, és addig még nem használták, nem volt érvényben] szólnak.

 [Ha] Kígyókat vesznek föl [(airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít, félretesz, eltávolít, elvisz], és ha valami halálost [halálos mérget] isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik [teszik rá a] kezeiket, és [azok] meggyógyulnak” (Márk. 16,15-18)

Máté bizonyságtétele: „Elmenvén azért [(ún): tehát], tegyetek tanítványokká [tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében [(onomá) (hatalom (tekintély), jellemvonás) dicsőség, erő; //nevet ad a benne foglalt kiváltságokkal//]. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig [(aión): e kor célba érkezéséig; a világkorszak bevégződéséig: (szünteleia): beteljesedéséig]. Ámen!” (Mát. 28,19-20).

Lukács bizonyságtétele: „És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból (a halottak közül) harmadnapon: És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok (minden nép) között, Jeruzsálemtől elkezdve. Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel” (Luk. 24,46-49).

Ez az ígéret az újjá született embernek szól. Erről így beszél az Úr Jézus Nikodémusznak (jelentése: diadalmas a népe között): „…Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld (ne csodálkozz), hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,5-7).

A feltámadott Úr ígérete az Övéinek: „… monda azért nékik (a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek) Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így folytatta) és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

 Mert ez a hatalom – erő – csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8)