Vida Sándor: Mézcseppek:

A Bibliából annyi az érték a számomra, amennyit megélek.

Spurgeon idézetek

"Isten gyermeke számára nem létezik "szerencsés véletlen"! Életét a szerető mennyei Atya vezeti, őrzi és tervezi. Semmi sem történik vele véletlenül."

FELEJTHETETLEN LECKE

2Tim 3,14-17.

14 De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál,

tudván, kiktől tanultad, 15 mivel gyermekségedtől ismered a szent

írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus

Jézusba vetett hit által. 16 A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos

a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre;

17 hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre

felkészített.

                       FELEJTHETETLEN LECKE

Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették

nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. (Zsid 13,7)

Édesanyámnak különleges hite volt. Ha képes volnék az összes leckét

fölsorolni, amit tőle tanultam, a lista sok oldalt megtöltene. Ehelyett

csak egyet említek: megtanított naponta elmondani az Úr imádságát és

Bibliát olvasni. Ilyen egyszerű, mégis alapvető tanítás vetette el

bennem a hit magjait, melyek kifejlődve közelebb hoztak Istenhez. Hálás

vagyok, hogy az édesanyámtól tanult lelki fegyelmen keresztül

megtanultam szeretni és követni Krisztust.

Kíváncsi vagyok, manapság hány gyermeknek tanítják meg ezeket a fontos

leckéket. Úgy tűnik, sok gyerek hamarabb sajátítja el a számítógép és a

videojátékok használatát, minthogy megtanulná, hogyan szóljon Istenhez.

A gyereknevelés nem könnyű feladat. Kimutathatjuk hálánkat hitünk

mintái - gyakran szüleink - felé úgy is, hogy imádkozó, a Szentírásban

gyökerező életet élünk. Az imádság és Isten igéjének olvasása hatékony

eszközök, amelyek egész életünkön át szolgálnak bennünket. Egyben olyan

örökségek is, amelyek továbbadása a küldetésünk.

Imádság: Teremtő Istenünk, köszönjük, hogy már első lépéseinket is

ügyeled, és meghívsz, hogy kövessük békéd és igazságod ösvényét. Ámen.

Az imádság és az ige adományok Isten gyermekei számára.

Adalina Ríos de León (San Juan, Puerto Rico)

www.csendespercek.hu

Dícséretek 3 Jézus Kriszts Úr

VTS_05_abortusz után is él 1.

Szentek legyetek!

Az igazi szentség nem törvényesség, hanem szeretet. A menyasszony sem azért akar szeplő és ránc nélkül való lenni, mert attól fél, hogy ha nem tökéletes, akkor a vőlegénye lesújt rá, hanem mert annyira szereti, hogy tökéletes akar lenni Neki. Ez a különbség a félelem által motivált törvényesség és a szeretettől való motiváltság között, ami viszont betölti a Törvényt.

Ezért kell az életünk elsődleges céljának lennie, hogy még jobban szeressünk. Az Úr kijelentette, hogy a legfontosabb parancsolatok az Isten iránti szeretet mindenek felett, és az egymás iránti szeretet. Ha így teszünk, akkor automatikusan betöltjük a Törvényt. Ha Istent szeretjük, akkor nem fogunk bálványokat imádni. Ha szeretjük a többi embert, akkor nem fogunk lopni, ölni, de még irigykedni sem fogunk rájuk. Az Úr a Törvény minden egyes tiltását pozitív dolgokkal helyettesítette - szeressük Istent és szeressük egymást, és így betöltjük az összes tiltó parancsolatot.

Isten szeretéséhez a kulcs egyszerűen az, hogy tanuljunk Róla és az Ő útjairól. Nem hiszem, hogy akár egyetlen olyan szempontot is találhatnánk Vele kapcsolatban, vagy akár egyetlen olyan dolgot is tanulhatnánk az Ő természetéről, ami ne késztetne arra, hogy még jobban szeressük Őt. Ez arra is érvényes, amikor az Ő ítéleteit látjuk, ugyanis az Ő ítéletei tökéletesek, és még ezeket is az emberi szeretetet messze felülmúló szeretettől hajtva cselekszi.

Ezért van, hogy az igaz kereszténység valójában tanítványság - a tanítványok arra kötelezték el magukat, hogy mindent megtanulnak a mestereiktől, amit csak lehet, hogy olyanokká váljanak, mint ők. Az igazi krisztusi tanítványság egy olyan életforma, ami Isten megismerésére törekszik minden más felett. Ő kell, hogy legyen az első szerelmünk. Bármi ennél kevesebbel megsértjük Őt, ugyanis Ő nagyon is sokat adott oda azért, hogy velünk kapcsolatba kerüljön.

Egyesek az Isten iránti őszinte szeretetből hajlanak a törvényességre, és azzal a vággyal, hogy Neki tetsszenek. Ha viszont nem térnek le erről az ösvényről, akkor a Törvény iránti elkötelezettségük elkerülhetetlenül felváltja az Isten iránti szeretetüket. Ez nem az élet ösvénye, és mégis, szinte minden hívő rásodródik egy időre. Sajnos sokan vannak, akik soha nem térnek le róla. Mások pedig, amikor ráébrednek, hogy mit okozott ez az életükben, túl nagy lendülettel indulnak el a másik irányba, és így beleesnek az út túloldalán húzódó árokba - a törvénytelenségbe.

Ismét mondom, hogy a mi célunk az kell, hogy legyen, hogy megmaradjunk az élet ösvényén, ami ezek között a végletek között van, ezt pedig valószínűleg csak akkor fogjuk tudni megtenni, ha úgy szeretjük Istent, hogy ez lesz az életünk fő törekvése. Csak akkor fogjuk tudni úgy szeretni egymást, ahogy kell, ha úgy szeretjük Őt is, ahogy kell.

Mindannyian küszködhetünk az egyik vagy másik irányba lendülve, a törvényesség és a törvénytelenség (vagy Bonhoeffer szavaival az "olcsó kegyelem") között. Az emberek általában átmennek egy-egy ilyen és olyan időszakon is, miközben egyre érettebbé válnak, de ha nem akarunk a két oldal között ingadozni, akkor meg kell találnunk az igazi szentség ösvényét, ami nem a törvényesség, és nem is a törvénytelenség. A Szent Szellem szent, és ha meg akarjuk ismerni Őt, és az Ő temploma akarunk lenni, akkor nekünk is szenteknek kell lennünk. A szentség nem törvényesség, hanem egy jó magatartás, amikor azt tesszük, amit Krisztus tenne, mert szeretjük Őt. Azt is mondta valaki, hogy a szent (angolul "holy") úgy is leírható, hogy "wholly"(magyarul "teljesen" - a két angol szó kiejtése ugyanaz - a ford.), mert a szentség azt jelenti, hogy teljesen az Övéi vagyunk.

Az is igaz, hogy a Krisztus kortársai között élő törvényes emberek gyűlölték Őt és azt a fajta szentséget, amit Ő képviselt. Jézus olyan szabadságban járt, ami a meggyőződésük alapjaival szállt szembe. A törvényességben mindig megtalálható a kontroll szelleme is, Jézus tiszta személyisége azonban szabadságot sugárzott. Emellett hihetetlen mértékű kegyelmet sugárzott a bűnösök irányában, és határozott elutasítást a törvénykező, önigazult emberek felé. A törvénytelen emberek sokkal valószínűbb, hogy Krisztushoz jönnek, mint a törvényesek.

Tudjuk, hogy a gyülekezet, Krisztus menyasszonya, szeplő és ránc nélkül való lesz. A szeplő nélküliség az erkölcsi tisztaságra utal, a ránc nélküliség pedig az állandóan fiatalos természetről. Az igazi szentség megtart bennünket az állandóan fiatalos, friss szellemiségben, míg a törvényesség hamar öregít. A törvényesség hajlamos arra, hogy "régi botömlővé" tegyen bennünket, ami már nem elég rugalmas ahhoz, hogy megtartsa az új bort.

Ha vallásos a szellemünk, törvényes a gondolkodásunk, akkor túlzottan ítélkező szemmel fogjuk nézni az embereket, és hajlamosak leszünk kárhoztatni azokat, akikhez az Úr kegyelmes akar lenni. Ráadásul soha nem fogunk tudni megszabadulni a bűntudattól és szégyentől, mert a törvényesség soha nem fogja tudni megütni a saját mércéit. Azokat, akik eszerint élnek, arra kényszeríti, hogy stresszesen éljenek, megjátsszák magukat, és képmutatók legyenek, amitől hamar megöregszik az ember.

Ha a törvénytelenség szélsőségére vagyunk hajlamosak, akkor a szentségtelen kegyelemre is, ami azt jelenti, hogy olyanoknak is kegyelmet biztosítunk, akik Isten ítélete alatt vannak. Az ilyenek képesek ugyan befogadni az új bort, viszont annyira heves reakciót vált ki belőlük a felépítettség (struktúra), hogy nem tudnak bortömlőt alkotni a megtartásához, ezért elvész az új bor. Az élet ösvénye tehát a szélsőségek között található. Lehet, hogy könnyebb a törvénytelenségből Krisztushoz jönni, hiszen ezért mondta Jézus, hogy a paráznák és a bűnösök az önigazult törvénykezők előtt jönnek be a királyságba, viszont az is igaz, hogy a törvénytelenség a halálba visz.

A szentség annyit jelent, hogy megmaradunk Őbenne, aki szent, azt tesszük, amit Ő, és úgy gondolkodunk, mint Ő. A fegyelmezésnek is megvan a maga helye, sőt alapvető szerepe van a tanítványságban, de végső soron azáltal kell megváltoznunk, hogy látjuk az Ő dicsőségét, és annyira szeretjük Őt, hogy mindig azt akarjuk tenni, ami Neki tetszik. Így tölti be a Törvényt a szeretet.

Rick Joyner

Forrás: MorningStar Ministries - You Shall Be Holy

Fordítás: Országh György

Ravasz László

Az üdvösség és bűnbocsánat csak annak az életében lesz égető problémává, aki úgy érzi, hogy a bűnösök között ő az első. 

Hatalmad van a vihar felett

A napokban kérdezte valaki, hogy miért teremtette Isten a mennydörgést?

Eddig fel sem tűnt a szó. Miért mennydörgés, miért nem pld. pokoldörgés? Milyen hazug az ördög, hisz a viharnak semmi köze a Mennyhez.

Márk 4,35-40: Azután monda nékik azon a napon, amint este lett: Menjünk át a túlsó partra. Elbocsátván azért a sokaságot, elvitték Őt, úgy amint a hajóban volt; de más hajók is voltak vele. Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék. Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték Őt, és mondának néki: Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk? És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lett nagy csendesség. És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van az, hogy nincs hitetek?

Jézus megdorgálta a vihart, és az engedett neki. 1Ján. 3,8: …Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Tehát Jézus azért tudta lerontani a vihart, mert az az ördög munkája, nem pedig Istené.

Nagyon sokan félnek a vihartól, a villámlástól, a dörgéstől. És ezek tényleg félelmetes dolognak tűnnek. 1Pét. 5,8-9: …vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresve, kit nyeljen el: akinek álljatok ellen, erősek lévén hitben…

Ordító oroszlánnal, még nem találkoztam, de valószínűleg hasonlóan félelmetes, mint a nagy szél, villámlás, dörgés. Jézus is azt kérdezte, miért féltek, miért nem hisztek, és Péter is azt mondja álljunk ellent a félelmetes dolgoknak hittel.

Emlékszem az első esetre, amikor gyakoroltuk a hatalmunkat az időjárás felett. Nyaralásból jöttünk haza, és hatalmas eső kísért végig az úton. Reménykedtünk, hogy mire hazaérünk eláll, de még akkor is ömlött az eső, amikor már a szomszéd településen jártunk. Megvallottuk a feleségemmel, hogy amikor hazaérünk nem fog esni, és nyugodtan ki tudunk pakolni az autóból. Dicsőség Istennek így is lett! Amikor végeztünk, akkor kezdett el esni. Azóta is nagyon sokszor gyakoroljuk ezt. Pld. elmegyünk boltba, elkezd esni az eső, és megállítjuk, amíg haza nem érkezünk. Valamelyik este jégeső kezdett esni, és aznap tettük ki a gyerekeknek a medencét, ami csak egy vékony fóliával volt letakarva. Azonnal elparancsoltuk a jeget. Dicsőség az Úrnak nálunk semmi kárt nem tett, míg a szomszéd utcában lakok mondták, hogy náluk mindent elvert. Ott annyi esett, hogy állt a járdán a jég.

Persze volt amikor elbuktunk. Megláttuk, hogy esik az eső, és: Jaj, most meg fogunk ázni! Meg is áztunk. Aztán bocsánatot kértünk az Úrtól a hitetlenségért, és legközelebb már ismét működött.

Szóval, ha egy félelmetes dologgal állsz szembe, akkor ne félj, hanem állj ellen hittel neki, hiszen hatalmad van felette. Lukács 10,19: Ímé, adok néktek hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek. Szerkesztő: Papp Miklós

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_easyblog&view=entry&id=8&Itemid=77

Törj az égen át... Hit Gyülekezete

18-as ZSOLTÁR.

Isten szól

Életcseppek

"Furcsa, hogy milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre."

Bob Gass: Amiért érdemes küzdeni

 "Ezt csak meg lehet kérdezni!” (1Sámuel 17:29 katolikus ford.)//Károli:29. Dávid pedig felele: Ugyan mit cselekedtem én most? Hiszen csak szóbeszéd volt ez. //

Hogy tudott Dávid kiállni egy olyan óriás elé, aki elől mindenki más elfutott? Góliát megfélemlítette Isten népét, és Dávid környezetében senki sem mert megbirkózni a problémával.

- Ha olyan helyzettel találod szembe magad, amin változtatni kell, mi késztet arra, hogy felállj, és ezt mondd: „Márpedig én teszek valamit”?

- Az, ha olyan ügyről van szó, ami nagyobb nálad! Az, ha nem vagy hajlandó belenyugodni, hogy a félelem csapdájában éld le az életed; az, ha nem akarsz egy szűk, én központú világban élni.

Végeztek egy felmérést száz évnél idősebb emberek között. Arra számítanál, hogy egészséges táplálkozásról, csodagyógyszerekről és kitartó edzésről fogsz olvasni. Valójában azonban ezeknek a százéveseknek az életében egyetlen közös dolog volt: a cél! Mindannyiuknak volt valami nyomós oka arra, hogy reggel felkeljen az ágyból.

Pál azt írja: „Nekem az élet Krisztus” (Filippi 1:21-Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség). Pál számára ez volt az indítóok! Hogy dicsőítse Jézus nevét, és építse az Ő országát.

Túl sokan vagyunk olyanok, mint az srác, aki ezt mondta: „Mindegy, hogy min dolgozom éppen, szívesebben csinálnék valami mást”. Te is ilyen vagy? Vagy van olyan célod, ami elég nagy ahhoz, hogy arra összpontosítsd energiáidat és elég erős ahhoz, hogy tovább menj akkor is, amikor minden összeesküszik ellened?

Isten küldetésre teremtett. Felfedezted már, hogy mi az? Jézus tizenkét éves korában ezt mondta: „nekem Atyám dolgaiban kell foglalatosnak lennem” (Lukács 2:49 KJV -Károli:- Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai) ?

Huszonegy évvel később a kereszten haldokolva kijelentette: „Elvégeztetett!” (János 19:30-- Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét).

Ez a két kijelentés foglal keretbe egy teljes mértékben beteljesedett, Istent dicsőítő életet. Kérdezd hát meg te is Istent, hogy mi a terve az életeddel! Amíg meg nem találod, nem is éltél igazán, és amíg be nem teljesíted, addig nem vagy kész a halálra.

A hit

A hit mindenkié, de nem kell mindenkinek
Aki hisz Istenben, ezt nem érti meg
Isten a jóság, a remény, a szeretet
Miért nem kell, ha a tiéd lehet

Azt kapod Istentől, mit csak tőle kaphatsz
Éltedben meglelheted így a nyugalmat
Üres óráidban sem leszel egyedül
Isten szeretete melletted ül

Ha bántanak mások, és te védtelen maradsz
Isten kezébe mindig kapaszkodhatsz
Az Ő keze hozzád szelíden mutat
Mellette újra otthonra találhatsz

Úgy érzed, élsz, de nem élet az élet
Körülötted a dolgok csak örök kétségek
Ha nem változtathatsz, újuljon meg lényed
Isten kegyelméből újjászülethetsz

A hit mindenkié, akard, hogy így legyen
Akard, hogy hited neked is legyen
Ha nem találtál megoldást, adok a kezedbe
Szorítsd erősen, élj vele!

Készítette: Péter Bálint

Mi a jobb?

Jobb Krisztus páciensének lenni,mint a teológia doktorának.

Készítette: Melinda Barta

Drága Jézusom.

Te vagy az élet -Signum

ldott legyen az Úr

Lukács evangélium 13. fejezet: Változtassátok meg a szíveteket! (szerkesztett)

Luk. 13,1 Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette [az áldozat vérével összekeverte].

Luk. 13,2 És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek [azaz: a célt eltévesztőbbek] voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?

Luk. 13,3 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek [ha meg nem változtatjátok azt, ahogyan gondolkodtok, és ahogy éltek, és ha más felismerésre nem tértek], mindnyájan, hasonlóképen elvesztek [és mindnyájan úgy fogtok elpusztulni, mint ők].

Luk. 13,4 Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt [rádőlt, ráesett] a torony Siloámban [a Siloám (jelentése: küldött) tavánál], és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt [vagy többel tartozott, többel volt adós] minden más Jeruzsálemben lakó embernél?

Luk. 13,5 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek [ha meg nem változtatjátok azt, ahogyan gondolkodtok, és ahogy éltek, ha más felismerésre nem tértek], mindnyájan hasonlóképen elvesztek [és mindnyájan úgy fogtok elpusztulni, mint ők]

Luk. 13,6 És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.

Luk. 13,7 És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja [és használja] a földet is hiába?

Luk. 13,8 Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:

Luk. 13,9 És ha [jövőre] gyümölcsöt terem, jó [akkor meghagyjuk]; ha pedig nem, azután vágd ki azt

Luk. 13,10 Tanít vala pedig szombatnapon [(szabbaton): nyugalom napja, a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napján] egy zsinagógában.

Luk. 13,11 És ímé vala ott egy asszony, kiben betegségnek szelleme vala [kiben betegségnek szelleme lakott] tizennyolc esztendőtől fogva [és akit már tizennyolc éve gyötört a betegség szelleme]; és meg volt görbedve [annyira, hogy] teljességgel nem tudott felegyenesedni.

Luk. 13,12 És mikor azt látta Jézus, előszólítá [és magához hívta őt, így szólva hozzá], és monda néki: Asszony, feloldattál [és szabad vagy, mert megszabadultál, fel vagy old(oz)va] a te betegségedből!

Luk. 13,13 És reá veté [rátette] kezeit; és azonnal felegyenesedik, és dicsőíté az Istent.

Luk. 13,14 Felelvén pedig a zsinagógafő [a zsinagógavezetője, elöljárója], haragudva [fölháborodva, és méltatlankodva a felett való bosszúságában], hogy szombatnapon [a nyugalom napján] gyógyított Jézus, monda a sokaságnak [a tömegnek]: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon [vagyis ne a nyugalom napján].

Luk. 13,15 Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, [kétszínű] szombatnapon nem oldja-é el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é [és nem vezeti-e el] itatni?

Luk. 13,16 Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött [és fogva tartott] ímé tizennyolc esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből [és nem szabad szombatnapon feloldani bilincsétől, a kötelékből] szombatnapon [a nyugalom napján]?

Luk. 13,17 És mikor ezeket mondta, megszégyenülnek mindnyájan [ellenfelei], kik magukat néki ellenébe veték [akik vele szembeszegültek]; és az egész nép örül vala mindazokon a dicsőséges dolgokon [és mindazoknak a csodáknak], amelyek őáltala lettek [amelyeket ő vitt véghez]

Luk. 13,18 Monda pedig Jézus: Mihez hasonló az Isten országa [az Isten királysága]? És mihez hasonlítsam azt [mivel is vessem össze]?

Luk. 13,19 Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő kertjében; és felnevelkedett [és felnőtt], és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain [illetve ágai közé]

Luk. 13,20 És [így folytatta, és] ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát [az Isten királyságát]?

Luk. 13,21 Hasonló a kovászhoz melyet az asszony vévén, három mérce lisztbe [keverte, és] elegyítette [azaz: rejtette, várva], mígnem az egész megkel

Luk. 13,22 És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve

Luk. 13,23 Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é akik üdvözülnek [Más fordítás: Uram, csak néhány ember fog megmenekülni]? Ő pedig monda nékik:

Luk. 13,24 Igyekezzetek bemenni [küzdjetek, harcoljatok, törekedjetek arra, hogy bejussatok] a szoros [a szűk, és keskeny] kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni [és keresik majd a bejutást] és nem mehetnek [és nem tudnak, mert nem lesz rá erejük];

 »Más fordítás: Tegyetek meg mindent azért, hogy a keskeny ajtón menjetek be! Mert mondom nektek: sokan próbálnak bejutni a keskeny ajtón át, de nem sikerül nekik; Hát küzdjetek azért, hogy a szűk kapun bemehessetek«

Luk. 13,25 Mikor már a gazda [vagyis a ház ura] felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni [és elkezdtek odakint állva dörömbölni az ajtón], mondván: Uram! Uram! nyisd meg [az ajtót] nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: [nem ismerlek titeket]. Nem tudom, honnét valók vagytok ti;

Luk. 13,26 Akkor [hiába] kezditek mondani: Te előtted [a Te színed előtt] ettünk és ittunk, és a mi [széles] utcáinkon [és piacainkon, és tereinken] tanítottál;

Luk. 13,27 De ezt mondja: Mondom néktek, [nem ismerlek titeket, és] nem tudom, honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tőlem mindnyájan, [akik elhatároltátok magatokat tőlem, ét külön útra tértetek], akik hamisságot [igazságtalanságot; gonoszságot, istentelenséget] cselekesztek! [Más fordítás: Akik nem hisztek, mert hiányzik belőletek az ige, és nem az ige szerint éltetek]

Luk. 13,28 Ott lesz sírás [jajgatás, és siránkozás] és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában [az Isten királyságában], magatokat pedig kirekesztve [kiutasítva, és kívülre vetve, mert ti ki lesztek onnan zárva].

Luk. 13,29 És jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek [és asztalhoz dőlnek az Isten királyságában]

Luk. 13,30 És ímé vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.

Luk. 13,31 Ugyanazon napon jövének ő hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni.

Luk. 13,32 És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának [annak a ravasz, dörzsölt embernek]: Ímé ördögöket [gonosz szellemeket, démonokat] űzök [és haj(í)tok]  ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem [és harmadnap elérkezek a végcélba, és befejezem, és  véghezviszem].

Luk. 13,33 Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, [és nem engedhető meg] hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el

Luk. 13,34 Jeruzsálem! Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket, akik Isten előtt állnak, Isten jelenlétében élnek, és Tőle vesznek Igéket], és megkövezed azokat, akik tehozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok!

Luk. 13,35 Ímé pusztán hagyatik néktek [elhagyatott lesz] a ti házatok [a ti templomotok]; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, mígnem eljő az idő, mikor ezt mondjátok: Áldott, aki jő az Úrnak nevében [az Ő hatalmával, és tekintélyével]!

Gyöngyszemek

Csak az igaz szép, csak az igaz szeretetreméltó.

Boilescu-Despréaux Nicolas