2012. március 15.
2012. március 14.
Ige: Az Úr Jézus előképéről
„Mert a törvényig [a törvény előtt is] vala bűn a világon; a bűn azonban nem
számíttatik be, [nem tulajdoníttatik az embernek] ha nincsen törvény.
Úgyde [mégis] a halál uralkodott [jutott uralomra] Ádámtól
[h. 'ádám magában foglalja ÉVÁT
is: a kettő együtt teszi ki az ember fogalmát] Mózesig [a vízből kihúzott]
azokon is, akik nem az Ádám esetének [elesésének]
hasonlatossága szerint vétkeztek,
[estek bűnbe] aki ama következendőnek
[Eljövendőnek] kiábrázolás [előképe, előre felvázolt, megrajzolt formája, mintája,
példa modellje]” (Róm. 5,13-14)
És Hogy miért lett
Ádám az Úr Jézus előképe, arról így szól a Szent Szellem: Isten megteremtette
az asszonyt, és odavezette Ádámhoz, (jelentése: ember): „És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és (hús)testemből való (hús)test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
Ezért elhagyja a
férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté” (1 Móz. 2,23-24)
Az eklézsiáról, vagyis a kihívottak közösségéről így beszél
Isten Igéje: „Mert (minthogy) az Ő (a Krisztus) testének [(szóma: = a személye, lényege,
ereje] tagjai [(melosz): a test (szóma = személy) egy -
egy funkciót végző része] vagyunk, //az Ő testéből [(szarx): húsából] és az Ő csontjaiból valók:
Annakokáért (ezért) elhagyja [(kataleipó): elhagy, otthagy, hátrahagy] az
ember atyját és anyját, és ragaszkodik [(proszkollaó):
csatlakozik, tapad, ragad] az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy
(hús)test(té)
[Más fordítás: úgyhogy a kettő egy hússá lesz]
Felette nagy titok ez:
de én a Krisztusról és az egyházról [a
(kihívott) gyülekezetről, az eklézsiáról] szólok” (Eféz. 5,30-32)
Amikor az asszony megkísértetett, elbukott, mert: „És látá az asszony, hogy jó az a fa
eledelre (és hogy jó volna enni arról a fáról). S hogy kedves a szemnek (és csábítja a szemet), és kívánatos az a fa a bölcsességért
(mert okossá tesz): szakaszt azért annak
gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és ő is evék” (1 Móz. 3,6)
Mert Ádám saját akaratából követte
asszonyát, ahogyan az Úr is tette az Ő menyasszonyáért: „És látá az asszony, hogy jó az a fa
eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért:
szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is,
és az is evék” (1 Móz. 3,6)
Így folytatódik a kijelentés:
„Miután ugyanis ember által van a halál,
szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert a miképpen Ádámban
mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1 Kor. 15,21-22)
Az Úr Jézusról
szóló bizonyságtétel: „...Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné
tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. ...Ki a mi bűneinkért
halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért” (2Kor. 5,21; Róm. 4.25
Az Írásban ugyanis
ez áll: Mert ketten lesznek, úgymond, egy
testté. [hússá]. Aki pedig az Úrral
egyesül, [ragaszkodik; tapad; tart] egy
szellem Ővele. Avagy nem
tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma: személyetek) [amit Istentől kaptatok] a bennetek lakozó Szent Szellem temploma,
[(naosz):
templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] akit Istentől nyertetek; [aki Isten
ajándékából a tietek] és nem a magatokéi
vagytok” (1 Kor. 6,17.19)
Ige: Pál apostol megvallása:
: „Igaz beszéd ez és teljes
elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa (üdvözítse)
a bűnösöket, akik közül első vagyok én”
(1
Tim. 1,15).
Már a próféta így dicséri az Urat: „Kicsoda olyan Isten, mint te,
aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem
tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” (Mik.
7,18).
//Ö az Üdvözítő, ami
azt jelent: a görög szótéria szavak
(amelyek pontosan megfelelnek a héber jásá;
jesuá jelentésének) tartalmazzák a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól,
veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta
problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi
lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés
anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás;//
Ige: Az Úr Jézus bizonyságtétele küldetéséről:
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az
én beszédemet (az én igémet) hallja
és hisz abban, aki engem elbocsátott (elküldött), örök élete van; és nem megy a kárhozatra (ítéletre), hanem általment a halálból az életre.” (Ján.
5,24).
„Az pedig annak az
akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz Őbenne,
örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon. Bizony, bizony
mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete van annak” (Ján.
6,40.47).
De: „… ha valaki
hallja az én beszédeimet és nem hisz (és nem tartja meg azokat), én nem kárhoztatom (nem ítélem el) azt: mert nem azért jöttem, hogy
kárhoztassam (elítéljem) a világot,
hanem hogy megtartsam (hogy megmentsem) a
világot. Aki megvet (elvet) engem és
nem veszi be (és nem fogadja el) az
én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa (annak van ítélő bírája): a beszéd (az az ige), amelyet szólottam, az kárhoztatja (ítéli
el) őt az utolsó napon” (Ján.
12,47-48).
„Mert az embernek Fia
nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megtartsa
(hogy megmentse)” (Luk. 9,56).
„Mert azért jött az
embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett (az elveszettet)”
(Luk.
19,10).
Ami az Istené
Márk ev. 12: 13-17. Elküldtek hozzá a farizeusok és
a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe. Odamentek tehát,
és így szóltak hozzá: “Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől,
mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz
ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy
nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?” Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt
mondta nekik: “Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy
megnézzem.” Hoztak egyet, és akkor Jézus megkérdezte: “Kié ez a kép és ez
a felirat?” Ők pedig így feleltek: “A császáré.” Ekkor Jézus ezt mondta
nekik: “Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az
Istené.” És igen elcsodálkoztak rajta.
Ebből a történetből megérthető mi a császáré. Amin a császár
képmása van, az a császáré. Oda kell adni. Csak ennyi mondanivalója van
Jézusnak erről?
Ami viszont az Istené, azt Istennek kell adni.
Mi az Istené? Mi mást tehetnék (vagy teszek) azzal, ami az
Istené? Hát nem minden Istené?! Mit adjak én Istennek? Vagy: mit adhatok én
Istennek?
1 Mózes 1: 27. Megteremtette Isten az embert a maga
képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.
Isten képmása van az emberen. Rajtam is. …akkor amin Isten
képmása van, az az Istené. Neki kell adnom… magamat. Mert csak úgy lesz jó…
nekem. Saját terveim, kedvteléseim, az én időm, az én életem, az én jövőm, az
én…, az én…, az én…
Félek, hogy lemaradok valami jóról, ha átengedem életem
irányítását… Kinek is? Annak Aki tulajdon fiát nem kímélte, hanem
mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna Vele együtt mindent minekünk… Ez az
egyetlen ‘alternatíva’.
Idézetek
Jobb a helyes úton sántikálva haladni, mint szilárd
léptekkel téves irányba tartani. Szent
Ágoston idézet
Bob Gass: Amikor gondterhelt vagy (1
„Semmiért se aggódjatok!” (Filippi 4:6--Semmi felől ne
aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal
hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.)
Az aggodalom úgy kezdődik, mint egy kis szivárgás, amely
aztán csatornát váj az elménkbe, és ezen keresztül elkezdenek áradni a
gondolataink.
A legtöbb aggodalom három kategóriába tartozik:
1) Aggódunk olyan dolgok miatt, amelyekkel minden embernek
szembe kell néznie: ilyen az öregedés, erőnk fogyatkozása, nyugdíjazás,
magányosság, anyagi bizonytalanság, balesetek, betegségek, egy szerettünk
elvesztése és a halál.
2) Aggodalom olyan dolgok miatt, amit senki sem kerülhet el:
döntéseket hozni, kapcsolatokat kezdeményezni és lezárni, leadni a súlyunkból,
pályát módosítani, hibázni.
3) Olyan aggodalmak, melyek gondolatvilágunkat tükrözik.
Ezek az aggodalmak elárulják, hogy mit gondolunk arról, hogy mennyire vagyunk
képesek kezelni a dolgokat.
Például az
elutasítástól való félelem minden kapcsolatodra kihathat az életben. Hogy
elkerüld a fájdalmat, kizárod az embereket az életedből, a világod egyre jobban
beszűkül, és a személyes fejlődésed lehetőségei egyre korlátozottabbak.
Sok aggodalmunkat le lehet redukálni egyetlen kérdésre: „Mi
lesz, ha nem tudok megbirkózni vele?” Az elméd a csatatér, ahol a győzelem vagy
vereség eldől.
Ezért kérdezd meg magad: „Akkor is aggódnék, ha biztosan
tudnám, hogy bármi jönne is, képes lennék kezelni?”
A válasz: nem, akkor nem aggódnék. Az aggodalom nem tud
megbénítani, és nem tudja ellopni az örömödet, ha tudod, hogy bármi történik
is, képes vagy kezelni.
Azt mondod: „Ez túl egyszerűen hangzik”. Az is, ha engeded,
hogy Isten is bejöjjön a képbe! Íme két nagyszerű aggodalom-megsemmisítő ige,
amelyekre nehéz időkben támaszkodhatsz:
1) „Mindenre van erőm
a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).
2) „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben
mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége,
mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a
Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7).
Isten élvezettel tölti be szükségeinket
.png)
Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni
gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik
kérik tőle?” (Máté 7:11)
Melyik szülő utasítaná vissza gyermekeit, vagy gyermekei
szükségeit? Ha gyermekeid lennének, akkor vajon nem táplálnád őket? Nem
viselnél gondot rájuk? Ha étel kérnének vajon mérget adnál nekik? Természetesen
nem. Ez a lényege Jézus mondandójának.
Isten a szeretet (1. János 4:8)! Az Ő
felénk való szeretete pedig végtelenül hatalmasabb minden földi szeretet
kapcsolatnál. Ezt az igazságot Isten szeretetéről alkalmazhatjuk
valamennyi parancsolatra vagy példára, melyeket Isten Igéjében találunk, ahol
Isten kapcsolatokkal összefüggő mércéjét fedi fel. Legyünk biztosak abban, hogy
Ő maga sokkal inkább betölti ezt a mércét.
Mindez magabiztosságot ad nekünk, hogy amiképpen szeretettel
reagálunk gyermekeink és más szükségben lévő emberek szükségleteire, a mi
Istenünk, aki a szeretet, ugyancsak szeretettel fog reagálni felénk. Isten
hűséges, mindig gondoskodni fog azokról a dolgokról, melyekre szükségünk van.
Ma, engedd, hogy az Úr felemelkedjen az életedben, ahogy
a Zsoltár 35:7mondja: “Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat
kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy nagy az ÚR, aki szolgája javát akarja.
” Istent hatalmas élvezettel tölti el, amikor feléd szolgálhat. Engedd,
hogy öröm töltse el Istent ma azzal, hogy betölti a szükségeidet. Nincs
nektek, mert nem kértek (Jakab 4:2.) Isten azt akarja, hogy
kérj, hogy kaphass tőle (János 16:24). Bízzál Istenben. Ő élvezi
azt, amikor kérsz Tőle.
A bűn nem állíthatja meg Isten kegyelmét!
Mikor a végrehajtó hatalom egy tagját korrupcióval
vádolják, vagy egy egyházi szolgálót házasságtörésen kapják, valószínűleg
hallani fogod , hogy „kiestek a kegyelemből” (elvesztették a kegyelmet). Azt
hisszük, hogy amikor valaki bűnbe esik, akkor kiesik a kegyelemből.
De Isten szeretné, ha tudnánk, hogy mikor valaki bűnbe esik nem esik ki a kegyelemből – hanem valójában kegyelembe esik!
Hála Istennek, kegyelme újra talpra állítja az embert.
A Biblia mesél olyan prostituáltakról és korrupt adószedőkről – bűnösökről – akik Isten kegyelmébe estek és újra talpra álltak. Ha az életükben levő bűn meg tudta volna állítani Isten kegyelmét, akkor soha nem tudták volna elfogadni az Ő kegyelmét, hogy meggyógyuljanak és erejük legyen helyesen élni.
Fontos megértened, hogy Isten gyűlöli a bűnt, mert az tönkreteszi életünket, kapcsolatainkat és testünket. A bűn gonosz! A bűnt nem fogja legyőzni az, ha csak beszélünk róla, sőt az akaraterőnkkel sem tudjuk legyőzni. Isten kegyelme tudja lerombolni a bűnt.
Valójában, amikor az Ő kegyelme alatt vagy, akkor nem tud uralkodni rajtad a bűn. "A bűn nem fog uralkodni többé rajtatok, hiszen nem a Törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek." (Róma 6:14 WBTC)
Akkortól nincs rajtad hatalma a bűnnek, amikortól meglátod,
megérted és elfogadod az Ő kegyelmét.
Ezt Jézuson, az Ő fián keresztül kaphatod meg. Ő azért halt
meg, hogy elvegye a bűneidet és örökre igazzá tegyen.
Az ördög azt mondja neked: „Azt hiszed, még várhatod Isten áldásait azok után amit reggel műveltél?” Ilyenkor emlékeztetned kell magad, hogy egyedül Krisztus a tökéletességed és igazságod. Mindannyiunknak vannak hibái, botlásai. Egyikünk sem érdemli meg Isten áldásait, de Ő annyira szeret minket, hogy így érdemtelenül, jogosulatlanul is kegyelmet ad nekünk.
A bűn nem tudja megállítani semmilyen módon Isten kegyelmét. Ha ez megtörténhetne, akkor Jézus soha nem jött volna megmenteni minket, hiszen mind szörnyű bűnösök voltunk. De dicsőség Istennek „ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem”!
Isten kegyelme hatalmasabb, mélyebb, szélesebb és erőteljesebb, mint a világ minden bűne együttvéve.
Fogadd el az Ő kegyelmét most, hogy gyengeséged vagy gonosz, rossz szokásod felett teljes győzelemben járhass!
Róma 5:20
Isten adta a Törvényt, és ez csak tovább szaporította a
bűnöket. De ahol elszaporodott a bűn, ott Isten még több kegyelmet ad.
Modern Fordítás
A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol
megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik.
Károli Gáspár fordítás
Joseph Prince
Oswald Chambers : HA AZ EGYÉNISÉG BÁTORSÁGÁT VESZTI, A SZEMÉLYISÉG MEGNŐ
"Mózes kiment testvéreihez és látta az ő nehéz
munkájukat..." (2Móz 2,11).
Mózes látta népe elnyomatását, biztosra vette, hogy ő az
egyetlen, aki megszabadíthatja őket - és saját szellemének igazságos
felháborodásában nekilátott, hogy megtorolja az igazságtalanságot.
Miután Mózes Istenért és a jogosságért síkraszállt, Isten
megengedte, hogy teljesen elriadjon attól, amit tesz és hogy ez a legnagyobb
csüggedésbe kergesse őt. Elküldte a pusztába negyven évre juhokat őrizni.
Ennek az időszaknak a végén Isten megjelent és megmondta
Mózesnek, hogy induljon el és vigye ki az Ő népét, és Mózes ezt felelte:
"Ki vagyok én, hogy engem küldesz?" Eleinte Mózes úgy látta, hogy ő a
nép szabadítója, de Istennek először rá kellett őt erre nevelnie, kiképeznie.
Igaza volt egyéni
látásában, de nem volt erre a munkára való ember addig, amíg meg nem tanult
Istennel közösségben lenni. Lehet, hogy van látásunk Istenről és nagyon
világosan megértettük, mit kíván Ő. Bele is kezdünk, de aztán jön valami, ami
hasonlít a pusztai negyven évhez, mintha Isten az egész ügyet semmibe venné.
Amikor már teljesen elvesztettük a bátorságunkat, akkor jön Isten vissza és
megismétli a hívást és mi remegve kérdezzük: "Ó, ki vagyok én?"
Meg kell tanulnunk Istennel megtenni az első nagy lépést:
"A VAGYOK AKI VAGYOK küld téged."
Meg kell tanulnunk, hogy egyéni fáradozásunk Istenért
vakmerőség. Egyéniségünknek az Istennel való személyes kapcsolat izzó tüzében
ki kell égnie (Mt 3,11).
Mi egyéni szempontból nézzük a dolgokat, van látásunk:
"Ez az, amit Isten akar velem", de lépéseinkkel nem igazodunk Isten
lépéseihez. Ha a csüggedés idejét éled, akkor Ő személyiségedet készül
megerősíteni a tűzben.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Vida Sándor: Mézcseppek:
Péternél közbeszól - az Atya - a megdicsőülés hegyén - a Fiú
- a templomadó fizetésénél - a Szent Szellem - Kornéliusznál (csel. 10)
Imádság:
Látod, Uram, a választásaimban választ keresek.
De milyen gyakran tévesztem el az irányt, a célt!
Mert minden égető élet-kérdésemben Te vagy a válasz.
Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)
A nap gondolata:
Nem az a fontos, hogy valaki mit, hanem az, hogy miként
szenved. Ugyanabban a tűzben az arany ragyog, a polyva pedig füstölög. Ugyanaz
a cséplő a szalmát összetöri, a gabonaszemet megtisztítja. (Augustinus)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)