2012. február 26.
2012. február 25.
Imádság:
Mennyei Édesatyám, Hatalmas és könyörülő Uram!
Mérhetetlenül hálás a szívem, hogy megismerhettelek, hogy
szeretsz, és hogy imádhatlak Téged. Köszönöm a felém lehajló szeretetedet, a
gondoskodásodat, az ajándékaidat, és az áldásaidat, amelyekkel naponta
elhalmozol. Köszönöm a szabadítást. Köszönöm a kegyelmet. Köszönöm a Veled élés
békességét, és boldogságát. És köszönöm azt
is, hogy megbocsájtó Isten vagy. Hogy nem sújtasz le azonnali halállal
vétkeimért, amikor a magam esztelenségében megbántalak. Köszönöm, hogy türelmed
lehetőséget ad a naponkénti újrakezdéshez. Köszönöm, hogy figyelmeztetésed
előbb érkezik. Köszönöm, a gondoskodást és a tanítást.
Köszönöm, hogy megmutatod, naponta kijelented magad Nekem. Köszönöm, hogy így
élhetek Jézus Krisztus érdeméért. Ámen (M.D.)
A nap gondolata:
Isten világában csak egy csalódás érhet: mérhetetlenül
többet nyerünk, mint amennyit veszítünk. (Ravasz László)
Napi Ige és gondolat
Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és
ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz.
(Józsué 1:9)
Csalódni Istenben? Lehetséges ez? Lehetséges, de csak egy
esetben: ha hamis váradalmaid vannak. Amúgy soha nem fogsz benne csalódni. Ő
ugyanis hűséges ahhoz, amit megígért. Megígérte, hogy velünk lesz. Akkor a
legnehezebb időkben miért látjuk csak egy pár lábnyomát életünk útján? Mert Ő
bennünket a vállain hordoz. (Ismered? Lábnyomok…) Nem hisszük időnként, de nem
bírnánk el az élet nehézségeit nélküle. Könnyű életet ígért? Szenvedésmentes
életet? Ugye nem? Sehol nem olvashatsz ilyet a Bibliában. Akkor ne is várj
ilyesmit. Csak azt várd, amit megígért az Úr. Sőt, arra rá is építheted az
életedet. Csak arra. Nem fogsz csalódni.
Ravasz László
Vannak emberek, akik a bűn gyötrelmétől szabadulni
szeretnének, de a gyönyöreit nem akarják feláldozni.
Spurgeontól gondolatok
Minél egyszerűbbek imáink, annál jobbak; az egyszerű és
alázatos szavak a legtökéletesebben tükrözik gondolatainkat. Az ima
kulcsával kinyílik a menny tornáca és bezárul a pokol kapuja.
Oswald Chambers: A MEGALÁZTATÁS VÖLGYÉBEN
"...ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk,
könyörülve rajtunk" (Mk 9,22).
Minden felemelő időszak után hirtelen lökéssel visszaesünk
azokba a dolgokba, amelyek sem nem szépek, sem nem költőiek, nem is izgalmasak.
A hegycsúcs magasságát le lehet mérni a völgy szürke robotján. Mégis a völgyben
kell Isten dicsőségére élnünk. Látjuk az Ő dicsőségét a hegyen, de ott nem
élhetünk. A megaláztatás völgyében válik hűségünk értékessé Isten számára, itt
bizonyul hitünk valódinak.
Legtöbben csak akkor tudunk valamit tenni, ha a hősi
magaslaton járunk - szívünk természetes önzése miatt van ez. De Isten azt
akarja, hogy a völgy durvára hasított lejtőjén éljünk a vele való személyes
kapcsolatunkból vele összhangban. Péter úgy gondolta, pompás dolog lett volna
ott maradni a hegyen, de Jézus Krisztus levitte tanítványait a völgybe, arra a
helyre, ahol megkapják a látomás magyarázatát.
"Ha valamit tehetsz..." Le kell jönnünk a
megaláztatás völgyébe, hogy kipusztuljon belőlünk a kételkedés. Nézz vissza
megtapasztalásodra és úgy találod, hogy kételkedtél az Ő hatalmában mindaddig,
amíg fel nem ismerted, kicsoda Jézus Krisztus.
Mikor a hegyen voltál, mindent elhittél, de mi történt,
amikor a völgyben a rideg tényekkel kellett szembenézned? Talán képes vagy
bizonyságot tenni megszentelődésedről, de mi van azzal, ami most megaláztatást
jelent neked? Amikor legutoljára fenn voltál a hegyen Istennel, megláttad, hogy
minden hatalom az Úr Jézusé mennyen és földön. Itt a megaláztatás völgyében
mégis kételkedsz?
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
2012. február 24.
Ige. A szoros kapu
„Menjetek [és lépjetek] be a szoros [a
szűk, és keskeny] kapun [az örök
életre]. Mert tágas [és széles] az a kapu és
széles [lapos, sík, és tág] az
az út, amely [félre vezet, és] a
veszedelemre [a romlásra, pusztulásra, teljes feloldódásba] visz, és
sokan vannak, akik azon járnak [és rajta
mennek be]. Mert szoros [és szűk,
keskeny] az a kapu és keskeny [és szoros] az az út, amely az (örök)életre visz, és kevesen [sőt csak néhányan] vannak, akik
megtalálják azt [és rátalálnak,rálelnek arra]” (Mát. 7,13-14)
Az Úr Jézus újra
figyelmeztet, elmondva az okokat,
amelyek miatt nem tudnak az emberek a szoros kapun bemenni: (1. ilyen a
szellemi gazdagság, vagy akik jobban ragaszkodnak a világi vagyonukhoz): „Monda pedig
néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-e akik üdvözülnek? Ő pedig monda nékik:
Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek
(és akarnak majd) bemenni és nem mehetnek
(és nem tudnak). Mikor már (és attól
kezdve, hogy) a gazda (a ház ura) felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek
kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg nékünk (az
ajtót); és ő felelvén, ezt mondja néktek:
Nem tudom, honnét valók vagytok ti” (Luk. 13,23-25)
„… Bizony mondom néktek, hogy a gazdag (ember)
nehezen megy (majd) be a mennyeknek országába. Sőt mondom pedig
néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten
országába bejutni. A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak (és
megdöbbentek) vala, mondván: (Akkor) kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk
tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden
lehetséges” (Mát. 19,23-26)
(2. Akik nem az Úr Jézuson keresztül akarnak
bemenni): „Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi/t (jelent) az,
amit szól vala nékik. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom
néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. Én
vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam (át) megy be, megtartatik (és üdvözül) és bejár és kijár majd, és legelőt talál” (Ján.
10,6-7.9)
(3. Akik elfogadják
az Úr Jézus hívását) „Mert sokan vannak a hivatalosok (az elhívottak, vagyis azok, akiket meghívtak és
elfogadták a meghívást), de kevesen a
választottak. (vagyis akiket Isten a tömegből kiemelt magának)” (Mát.
22,14) A Szent Szellem kijelentése arról, hogy kik mehetnek be, (mert csak a megigazultak mehetnek be): „Nyissátok meg nékem az igazságnak (a megigazulásnak)
kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem
az Urat (és hálát adjak)! Ez az ÚR
kapuja: igazak (vagyis megigazultak)
mehetnek be rajta” (Zsolt. 118,19-20)
(4.
Az Ige megőrzői) „Nyissátok
fel a kapukat, hogy bevonuljon (és hadd
jöjjön be) az igaz (a megigazult) nép, a hűség (a valóság = Ige) megőrzője (mely hűséges maradt)”
(Ésa. 26,2)
(5.
Az Úr Jézus vérével megmosottak): „Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy joguk legyen az életnek
fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek (vagyis
a hitetlenek) és a bűbájosok (vagyis a
varázslók), és a paráznák és a gyilkosok,
és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és szólja (és cselekszi) a hazugságot (a valótlanságot, vagyis
nem az igét cselekszi)” (Jel. 22,14-15)
(6. A minden
nyomorúság ellenére hitben megmaradók): Ezért
az apostolok így buzdítják a mindenkori tanítványokat: „Erősítve a tanítványokat, intvén (és bátorították őket), hogy maradjanak
meg a hitben, és (mivel) hogy
sok háborúságon által (és nyomorúságon, vagyis üldözéseken át) kell nékünk az Isten országába bemennünk” (Csel.
14,22)
Ige : Isten országának hirdetéséről
Az Úr Jézus nem
csak szavakkal hirdette Isten országát, hanem bemutatta, hogy ez mit jelent az
emberek életében: „És körüljárja (és bejárta) vala
Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és
hirdetvén az Isten (vagyis a mennyek) országának
evangéliumát, és gyógyítván
mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget a nép között” (Mát. 9,35)
„És elterjede az ő híre egész Siriában: és hozzávivék
mindazokat, akik rosszul [szerencsétlenül, nyomorúságosan] valának [és minden szenvedőt]. A különféle betegségekben [és súlyos
nyavalyákban] és kínokban [és
gyötrelmekben] sínylődőket [akiket
különféle betegségek és bajok gyötörtek, és a fájdalmas bajokban szenvedőket], ördöngösöket [ördögtől, vagyis
démonoktól) megszállottakat, a démonizáltakat, az epilepsziásokat, és a], holdkórosokat és gutaütötteket [a
bénákat, és az inaszakadtakat]; és
meggyógyítja vala őket. És nagy sokaság [nagy tömeg] követé őt [és szegődött nyomába, és csatlakozott hozzá, és
csapatostul kísérték] Galileából és a
Tízvárosból [vagyis a pogány Dekapoliszból] és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról [való
tartományokból]” (Mát. 4,24-25)
„És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magukkal
sántákat (és bénákat), vakokat, némákat, csonkákat (és
nyomorékokat) és sok egyebeket (és
sok más beteget), és odahelyezték
(oda tették) őket a Jézus lábai elé; és
(Ő) meggyógyítá őket” (Mát. 15,30)
Mert az emberek pedig –
hallva és látva a csodákat – özönlöttek Hozzá: „És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak
betegeit meggyógyítá” (Mát. 14,14)
Márk írása szerinti
Evangélium bizonyságtétele így hangzik: „És
(Jézus) prédikál vala [hirdette az
igét] azoknak zsinagógáiban, egész
Galileában, és ördögöket [vagyis démonokat] űz [és kihaj(í)t, kidob] vala”
(Márk.
1,39)
„És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót
tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt (és ne tolongjanak körülötte). Mert sokakat (sok embert) meggyógyított,
úgy hogy akiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék (hogy
megérinthessék) őt. A tisztátalan
szellemek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és (így) kiáltanak, mondván: Te vagy az Istennek a
Fia. Ő pedig erősen fenyegeti vala őket, (és erélyesen megtiltotta nekik), hogy őt ki ne jelentsék (nehogy
felfedjék kilétét)” (Márk.
3,9-12)
„És
(némelyek) azt az egész környéket
befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, amerre hallják
vala, hogy ő ott van (és ahol hallomásuk szerint éppen tartózkodott). És ahová bemegy vala a falvakba vagy
városokba, vagy majorokba (és településekre), a betegeket letevék a piacokon (és tereken), és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék (és
érinthessék). És valahányan csak illeték (és
megérintették, meg is), gyógyulnak” (Márk. 6,55-56)
„Jézus pedig (elvonult,
és) elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé őt Galileából és
Júdeából, És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tírus és a
Sidon környékiek is, amikor hallották, hogy miket mivel vala (hogy milyen
nagy dolgokat visz véghez), nagy
sokasággal jövének ő hozzá” (Márk.
3,7-8)
„És alámenvén ővelük, megálla a síkságon (egy sík helyen), és
(vele együtt) az ő tanítványainak serege
(és nagy sokasága) és a népnek nagy
sokasága (nagy néptömeg) egész
Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, akik
jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből. És akik
tisztátalan szellemektől gyötrettek, meggyógyulnak. És az egész sokaság
igyekezik vala őt illetni (és megérinteni): mert erő származék (és áradt ki) belőle, és mindeneket meggyógyíta” (Luk.
6,17-19)
Erről tesz
bizonyságot az apostol is: „A názáreti
Jézust felkente az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót
tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az
Isten volt vele” (Csel. 10,38)
Mindenki Hozzá ment, kivéve
azokat, akik „ismerik” az Írásokat: „Az
írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub
van vele (és benne), és: Az ördögök
fejedelme által (annak segítségével) űzi
ki az ördögöket” (Márk. 3,22)
Az Úr Jézus a tanítványainak
azt is kijelenti, hogy ez az evangélium lesz a jele annak, hogy befejeződött ez
a világkorszak: „És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az
egész világon, bizonyságul minden népnek; és
akkor jő el a vég (Mát. 24,14)
És beteljesítette az Ézsaiáson keresztül hangzó próféciát, amely így hangzik: „… a mi betegségeinket (Ő) viselte, a mi
fájdalmainkat hordozta (és eltávolította). Mi meg azt (hittük, és azt) gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és
kínozta (hogy Istentől ostoroztatik, verettetik és kínoztatik). Pedig a mi vétkeink (hamartia:
a mi céltévesztésünk) miatt kapott
sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk
legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ésa. 53,4-5)
Péter
apostol is idézi a próféciát, ezzel bizonyságot téve arról, hogy azt az Úr
Jézus beteljesítette: „Aki a mi bűneinket
(a mi vétkeinket) maga vitte fel (hús)testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván (mi a vétkekre ne legyünk
kaphatók). Az igazságnak (és az
igazságosságnak) éljünk (és igaz
életet éljünk): akinek sebeivel
gyógyultatok meg, (lettetek
teljesen éppé, véres zúzódásai gyógyítottak meg titeket). (és az ő sajgó sebei
által gyógyultatok meg)” (1Pét 2:24)
És az Úr Jézus
beteljesítette Ézsaiásnak ezt a próféciáját is a Messiás (a Felkent)
küldetéséről: „Az Úr Isten Szelleme van
én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak.
Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak
szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást). Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét,
és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót. Hogy tegyek
Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász
helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak
neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!” (Ésa. 61,1-3)
„És nem mondja
(többé) a lakos (Sion lakója = a messze sugárzó
emlékmű; jel = a diadalmas gyülekezet): (hogy) beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik,
bűnbocsánatot nyer” (Ésa. 33,24)
Mert Ő az: „Aki megbocsátja minden bűnödet,
meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól (és a
sírtól); kegyelemmel (szeretettel) és irgalmassággal koronáz meg téged” (Zsolt. 103,3-4)
Ige: Ne mindenki előtt szólj
A Szent Szellem így
figyelmeztet: „Aki tanítja a csúfolót (a rossz, káros, ártalmas, gonoszt), nyer magának szidalmat: és aki (meg)feddi a latrot (az istentelent, vagyis
az Isten nélkül élőt, vagy a szentségtörőt), szégyenére lesz (és magát szennyezi be)” (Péld.
9,7)
És: „A bolondnak (az esztelen, buta, értetlen, és ostoba füle) hallására ne szólj; mert megutálja a te
beszédednek bölcsességét (és mert megveti okos szavaidat, és csúfolódik,
gúnyolódik a te beszédeden)” (Péld. 23,9)
Hanem: „Menj el a bolond (az esztelen, buta, ostoba, értetlen) férfiú (vagyis ember) elől; és nem ismerted meg a tudománynak
beszédét (és mert nem szerzel az ellenkező, ellenséges ajkáról tudást)” (Péld.
14,7)
Spurgeon: Teljes bizonyosság hűségéről
"Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak
téged!" (Zsid 13,5).
Ezt az ígéretet jó néhányszor elmondja az Úr az
Írásban. Azért ismétli olyan gyakran, hogy hűségéről kétség nélküli
bizonyosságot adjon nekünk. Ne kételkedjünk ebben az ígéretben egy pillanatig
sem! Annál kevésbé, mert különösen erős ígéret ez.
A görög szöveg ugyanis
ötszörös tagadásban fejezi ki ezt a gondolatot, mintegy teljesen kizárva még a
lehetőségét is annak, hogy Isten valaha is elhagyja népe egyetlen tagját, és
így az joggal érezhetné Istentől elhagyottnak magát.
Ez a drága igevers nem
ígér mentességet a bajoktól, de biztosít bennünket az elhagyatottság ellen.
Lehet, hogy rögös és nehéz utakon kell járnunk, de az Úr segítségére és
gondviselésére mindig számíthatunk. Nem kell a pénz után futnunk, mert Isten
mindig lesz, és Ő többet ér, mint az arany. Az Ő pártfogása, szeretete nagyobb
kincs, mint a gazdagság vagy a szerencse.
Elégedjünk meg azzal, amink van, mert aki az élő
Istenben hisz, az gazdagabb, mint a világ. Mi egyebet kívánhatnánk még, mint az
örökkévaló Isten szeretetét.
Jöjj, én lelkem! Ha Isten azt mondja, hogy soha nem
hagy el téged, sem tőled el nem távozik, akkor ne tegyél mást, csak azért a
kegyelemért könyörögj, hogy te se maradj el Uradtól, és egy pillanatra se hagyd
el útjait.
Spurgeon: Isten
ígéreteinek tárháza
Napi Remény: Jézus felhatalmaz, hogy beszélj másoknak róla
"Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: "Nem
az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek, és
tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem
azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." (Mt 9,12-13)
Egy barátom valamikor
egy szekta tagja volt, és azt mesélte, hogy soha egyszer sem érzett félelmet,
mikor másoknak beszélt a hitéről. De mióta keresztény lett, azt mondja, félelem
tölti el, valahányszor meg akarja osztani hitét másokkal.
Nagyon hatásos, ha emlékezetünkbe véssük, hogy "a mi
harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség
világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban
vannak." (Ef 6,12)
Az ellen nem akarja, hogy megosszuk hitünket másokkal, s
ezért félelmet ültet el szívünkben. De Istentől nem a szolgaság lelkét kaptuk,
hogy a félelem rabszolgái legyünk. Azért tölt meg minket szentlelkével, hogy
kimutathassuk, az Ő gyermekei vagyunk, és ő "Abbá, Atya". (Róm 8,15)
Sam Rainer, a Rainer Kutatóintézetből
(www.rainerresearch.com) érdekes kutatási eredményre jutott. Azt állítja, a nem
hívő amerikaiaknak csak öt százaléka utasítja el teljes mértékben az
evangéliumot, ellenséges érzelmű a keresztényekkel szemben, vagy támadóan
beszél velük és róluk. Ezek a "keményvonalas hitetlenek" 8 millió
embert tesznek ki Sam becslése szerint. A többi 152 millió hitetlen sokkal
nyitottabb az evangélium meghallására.
Ha tényleg ez a helyzet, akkor valószínű, hogy az
evangéliumra nyitott emberrel találkozunk össze, és mindazok a dolgok, amiktől
gyakran félünk, csak a nem hívők nagyon kis hányadával találkozva fognak
bekövetkezni – ha egyáltalán bekövetkeznek.
Ha arra kerül a sor, hogy az erősen ellenálló hitetlenekhez
kell szólnunk, Sam Rainer szerint fel kell készülnünk rá, hogy meg tudjuk
védeni hitünket és válaszolni tudjunk a keresztényekről kialakult téveszmékre.
Ugyanakkor arra is készen kell állnunk, hogy megértéssel kezeljük a másokban, a
kereszténységgel szemben kialakult sérelmeket és dühöt.
Legelsősorban - és ez igaz mindenkire, akivel Jézusról
beszélni akarunk -valamilyen kapcsolatot kell kialakítanunk azokkal, akik nem
hívőnek tartják magukat. Mikor vallási vezetők aggodalmukat fejezték ki, hogy
Jézus a nem hívőkkel barátkozik, ő így szólt: "Nem az egészségeseknek van
szükségük orvosra, hanem a betegeknek...nem azért jöttem, hogy az igazakat
hívjam, hanem a bűnösöket." (Mt
9,12-13)
Mai imádban:
- Kérd Istent, hogy fedje fel, ki az a két ember, akivel
akarja, hogy beszélj Jézusról.
- Kérd, hogy készítse fel szívüket, hogy meghallhassák az
evangéliumot.
- Kérd, hogy készítse fel a te szívedet is, hogy szólhass
hozzájuk.
Majd, hittel telve, lépj túl félelmeiden és hidd el, Jézus
már elkészítette az "isteni találkozót", amikor beszélhetsz velük
Jézusról. Most pedig figyelj az imádra kapott válaszokra.
Legyen veled az Isten mikor megosztod hitedet másokkal.
(Daily Hope by Jon Walker, 2011.október.29)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)









