2012. február 15.
Gondolatok: Ronald Reagantől
Azt mondják, a
politika a második legősibb mesterség. Meg kell, hogy mondjam, engem nagyon emlékeztet a legősibbre”
Spurgeon: Gondolatok
Hogy vizet
nyújthassunk a szomjazónak, ahhoz nem kell okvetlen aranykehely vagy gyöngyökkel kirakott serleg. (Charles
Haddon Spurgeon)
Bob Gass: Napi elmélkedés: Ne zárd el a szeretetedet!
„… az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet
Jézus fejére.” (Márk 14:3)
Márk feljegyzi: „…odament egy asszony, akinél valódi és
drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót
feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére.
Egyesek bosszankodtak magukban: »Mire való a kenetnek ez a
pazarlása? Hiszen el lehetett volna ezt adni több mint háromszáz dénárért, és a
pénzt a szegényeknek szétosztani«.
És megharagudtak az
asszonyra, de Jézus ezt mondta: »Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett
velem, mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót
tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt:
előre megkente a testemet a temetésre. Bizony, mondom néktek, hogy az egész
világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is
elmondják majd az ő emlékezetére«” (Márk 14:3-9).
Arimátiai József felajánlotta a sírját, Nikodémus pedig száz
font kenetet hozott bebalzsamozásra Jézus temetésekor, de a Szentírásban erről
egyetlen dicsérő szót sem olvasunk. Ez az asszony egyetlen fontnyi kenetet
öntött Jézusra, amikor még élt, és Jézus két dolgot mondott erre:
a) „Megtette, ami tőle telt”. A szeretetteljes cselekedetek
általában nem azt jelentik, hogy nagy dolgokat teszünk, hanem, hogy kis
dolgokat nagy szeretettel.
b) „Amit ez az
asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére”. Rólad mi jut majd
eszébe az embereknek, a szolgáló élet vagy az önközpontúság? Ha valakiről jó
véleményed van, mondd el neki! Indulj, és töltsd meg az életét örömmel, amíg
még van idő! A nagyrabecsülés kifejezése, a megbocsátás szavai olyan különleges
ajándékok, melyek ott vannak a gondolataidban. Add át őket, amíg még teheted!
Ne tartsd elzárva a szeretetedet!
Örülj!
http://reggelidicseret.blogspot.com/
"Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó
falatokat, igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek
nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az ÚR előtt való
öröm erőt ad nektek!"
(Nehémiás könyve 8:10, MBT)
Egy kisgyerek baktatott haza az istentiszteletről a
nagymamájával. Ahogyan Pest egyik forgalmas terén haladtak keresztül, meglátott
egy szamarat a kordéja előtt szomorkodni. Lógott a feje, lógott a füle, lógott
a farka, és a szemhéja is mintha szomorúan csúszott volna lefelé. A kisfiú
nézte, bámulta, majd megszólalt: "Nagyi! Ő is hívő?" Gyermeki
őszinteség, amin minden felnőtt mosolyog, mert van benne egy jó adag igazság. A
mindennapi életben a vidám embereket nem mindig tartjuk mosolyra derítőnek.
Sőt, néha besoroljuk őket a legidegesítőbbek csoportjába. A hívők terén még
ennél is szigorúbb a mérce. A böjt, a visszafogottság és a szomorkodás a
mértékadó. Ki hallott már 40 napos vidámságról, ami előkészítene egy nagy
vallási ünnepet?
Pedig van okunk örülni! A megváltás és az örök élet reménye
az első ok! És ha végképp nem találunk rá más okot, akkor fontoljuk meg ezt:
muszáj gyakorolni! Mert meg van írva:
"Amikor visszatérnek, akiket az ÚR kiváltott, ujjongva
vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük,
a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik." (Ézsaiás 35:10)
És hadd jusson belőle másnak is...
János Pauló: Az emberekről; Ahogy az embereket látjuk
http://www.facebook.com/profile.php?id=100001599694037
Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolta.
- Hová való vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.
Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolta.
- Hová való vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.
Építő gondolatok: Victoria Osteen: A helyes kérdés
30,19 Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy
előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az
életet, hogy élhess te és utódaid is!
30,20 Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass szavára, és
ragaszkodj hozzá… (5 Mózes)
Isten a mai napra is és minden napra jót tervez. Igéjében is
azt mondja, hogy Ő békességet és nem romlást tervez, és reményteljes jövőt ad
nekünk. Amint átléptük az új év küszöbét, ne csak azt kérdezzük: „Istenem, mit
fogsz tenni az életemben?”, hanem az életet a következő hozzáállással
közelítsük meg: „Istenem, mit fogunk együtt tenni?”
Igen, Isten folyamatosan munkálkodik az életünkben, de
nekünk is megvan a részünk. Csakúgy, mint Ádámnak és Évának az Édenkertben,
nekünk is megvan a választási lehetőségünk. Isten ad elénk lehetőségeket, de a
mi döntésünk, hogy az Ő útjait választjuk. A mi döntésünk, hogy engedelmeskedünk
Igéjének életünk minden területén. A Biblia ezt úgy hívja, hogy „kimunkáljuk az
üdvösségünket”. Isten munkálkodik az életünkben, mi pedig vele összeműködve
lehetővé tesszük, hogy kimunkálja belőlünk, amit belénk helyezett. Ő felállítja
a tervet, de nekünk kell benne járnunk. Rendelkezésünkre bocsátja az
eszközöket, de nekünk kell használnunk azokat.
Az a jó hír, hogy Isten nemcsak kezünkbe adja a tervet,
aztán magunkra hagy, hogy találjuk ki a terv „hogyan”-ját. Nem, Ő mellettünk
van az út minden egyes lépésénél, és körbevesz minket szeretetével. Azt mondja
az Írás, hogy az Ő igája könnyű és az Ő terhe édes. Ez számomra azt jelenti,
hogy az Ő tervét követni könnyebb, és kevésbé terhes, mintha mindent nekem
magamnak kellene kitalálnom. Nem kell azon aggódnod, hogyan fognak összeállni a
dolgok ebben az évben, sőt még azon sem, hogy fog alakulni ez a hét, csak
engedelmeskedj a Szavának, menj előre békességben, örömben és szeretetben,
dicsérettel az ajkadon.
Lehet, hogy éppen nehézségekkel, vagy akadályokkal nézel
szembe éppen. Lehet, hogy ez az év nem tűnik egy új kezdetnek. Ahelyett, hogy
azt mondanád: „Uram, miért vagyok ebben a helyzetben?” mondd ezt: „Uram, hogy
tudlak megdicsőíteni ebben a helyzetben?” Ha megváltoztatjuk a fókuszunkat, és
levesszük a szemünket saját magunkról, és Jézusra, a hitünk Szerzőjére és
Bevégzőjére szegezzük a tekintetünket, akkor fogjuk meglátni a megoldást. Akkor
fogjuk meglátni az áttörést. Emlékezz, hogy Isten jó Isten, és munkálkodik az
életedben. Bízz Benne, mert Ő hűséges. Jót tervez számodra. Örül, ha látja,
hogy növekedsz és sikerrel jársz. Hozz döntést, hogy együttműködsz Vele. Tedd
félre a helytelen kérdéseket, a panaszkodást, a negatív gondolkodásmódot,
helyette vedd fel az Ő békéjét, örömét és járj Vele győzelemben és áldásban.
Victoria Osteen
Magyar fordítás: ahitatok.hu
Kenneth Copeland: A szeretet a motor
Ez az én
parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.
Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő
barátaiért. (János 15,12-13)
Szeretet. Ez az első
és legfontosabb parancsolat, amit Jézus adott nekünk, mégis nagyon sok hívő
figyelmen kívül hagyja.
Olyan hívőkről
beszélek, akik rengeteg igeverset tudnak idézni, 35-40-szer szólják Jézus nevét
egy nap, mégis érzéketlenek a családjuk vagy barátaik szükségei iránt. Annyira
elfoglaltak "Isten szolgálatával", hogy nincs idejük az emberek felé
szolgálni. A viszálykodás jellemzi őket.
Lehet, hogy 45 éve
újjászülettél, és egész nap nyelveken imádkozol, de ha viszálykodás van a
szívedben, akkor nem éled Jézus szeretetparancsolatát, és a szellemi dolgok
bolondságok neked.
Amikor ilyen
állapotban vagy, Jézus neve nem működik számodra. A hit nem működik számodra,
mert a Biblia szerint a hit szeretet által működik. Valójában a Szellem
egyetlen ajándéka sem fog megnyilvánulni az életedben, mert nem jársz
szeretetben. Az 1Korinthus 13 mondja ezt.
Meg akarod
tapasztalni Isten hatalmas erejét az életedben? Akkor kezdj el engedelmeskedni
a szeretet parancsolatának. Kezdd el szeretni a körülötted lévőket!
A szeretet a motor.
Isten ereje nem működik nélküle az életedben. Ezért nem látjuk sokszor Isten
erejét megnyilvánulni Krisztus Testében. Azonban a mai naptól kezdve ezt
megváltoztathatjuk. Törekedhetünk arra, hogy Isten Igéje gazdagon lakozzék
bennünk. Eltökélhetjük a szívünkben, hogy megtartjuk Jézus parancsolatait, és
bátorsággal, hatalommal szóljuk az Ő nevét. És ami a legfontosabb: szeressük
egymást!
Ha ezt megtesszük,
akkor valóban meg fog nyilvánulni Isten ereje az életünkben.
Igei olvasmány:
1Korinthus 13,1-8
Kenneth Copeland
2012. február 14.
Ige: Péter apostol az Úr visszajöveteléről
„Az az egy azonban ne
legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer
esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Nem késlekedik az Úr az
ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt
akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. (* Nem
késlekedik az Úr az ígérettel: Más értelmezés szerint: Nem késlekedik az ígéret
Ura).
De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek
recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő
alkotások is megégnek. (* a föld és a rajta lévő alkotások is megégnek: Ez a
fordítás későbbi hagyományon alapul, a legrégibb szöveg értelme: a föld és a
rajta levő alkotások is megtaláltatnak, abban az értelemben, hogy sorra
kerülnek).
Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen
kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának
eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve
megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben
igazság lakik. Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek,
hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket, békességben”
(2Pt. 3,8-14)
Ige: Vigyázzatok, legyetek éberek
„… vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti
szívetek dobzódásnak (mámornak), részegségnek
és ez élet (a megélhetés) gondjainak
miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön (és hirtelen lepjen meg titeket) az a nap: Vigyázzatok azért minden időben,
kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik
bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt (Más fordítás:
Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek
mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt)!” (Luk.
21,34-36)
Tehát: „Figyeljetek,
vigyázzatok (legyetek ébren) és
imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő” (Márk. 13,33)
Ne legyetek gonosz szolgák: „Annakokáért ne legyetek esztelenek (meggondolatlanok), hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak
akarata. És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem
teljesedjetek be Szent Szellemmel (Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert
a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Szellemmel)” (Eféz.
5,17-8)
Ige: Az Úr visszajöveteléről
Máté bizonyságtétele az Úr Jézus visszajöteléről: „Arról a napról és óráról pedig senki sem
tud, az ég angyalai [még a
mennyei angyalok] sem
[sőt a Fiú sem], hanem
csak az én Atyám [csak Isten tudja
az időt] egyedül. [Virrasszatok, mert] amiképpen
pedig a Noé [jelentése: megnyugvás; pihenés, vigasztalás)] napjaiban
vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele [megérkezése] is
[Más
fordítás: Amikor az Emberfia ismét eljön a földre, hasonló lesz a helyzet, mint
Noé idejében volt]. Mert amiképpen az özönvíz előtt való
napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama
napig, amelyen Noé a bárkába méne. [semmit
sem sejtettek] és semmit nem vesznek vala észre [nem eszméltek fel; és nem is
gondoltak rá], mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat
elragadá [el nem sodorta]: akképpen
lesz az ember Fiának eljövetele [visszajövetele,
megérkezés, megjelenése] is.
[Más
fordítás: Az emberek addig nem tudták, mi fog történni, és nem ismerték
fel a veszélyt, amíg a vízözön oda nem ért, és el nem pusztította őket
(valamennyiüket). Ugyanígy lesz, amikor
az Emberfia eljön a földre].
Vigyázzatok [legyetek
állandóan készen, virrasszatok; legyetek éberek] azért, mert nem tudjátok,
mely órában [vagy melyik nap] jő
el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg [emlékezzetek erre; értsétek meg,
legyetek tudatába], hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának
melyik szakában [melyik
órájában; melyik őrváltáskor] jő el a tolvaj. [akkor ébren maradna, virrasztana, és] vigyázna, és nem engedné, hogy házába [be]törjön.
Azért legyetek [mindig álljatok] készen
[(hetoimosz): készenlétben, a felkészítettség
állapotában lévők] ti is [akiket előkészítettek erre az eseményre];
mert amely órában nem gondoljátok, abban
jő el az embernek Fia.
Kicsoda hát a hű [megbízható] és bölcs [okos;
értelmes; és eszes] (rab)szolga,
akit az ő ura gondviselővé tőn az ő háza
népén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt
[Más fordítás: Az,
akit azért rendelt a többi szolgája fölé az ura, hogy idejében (hogy kellő időszakban) odaadja nekik az ételüket (a táplálékot, az eledelüket]?
Boldog az a (rab)szolga, akit az ő [visszatérő, hazatérő] ura, mikor haza jő, ily [ebben a] munkában [ebben a tevékenységben]
talál. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt
[ura meg fogja bízni egész
vagyona kezelésével]. Ha pedig ama gonosz (rab)szolga így szólna az ő szívében: Halogatja [elhalasztja] még az én uram a hazajövetelt
[Más
fordítás: ha azonban a rabszolga hitvány és szívében (magában) ezt mondja: késik (elidőzik) az uram];
És az ő (rab)szolgatársait verni
kezdené, a részegesekkel [és
a korhelyekkel] pedig enni és inni kezdene: Megjő annak a
szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja [nem is sejti], És ketté vágatja [kettéhasítja, kegyetlenül megbünteti] őt,
és a képmutatók [kétszínűek] sorsára
juttatja [s részét a
képmutatók között jelöli ki majd];
ott lészen sírás [jajgatás] és fogcsikorgatás” (Mát. 24,36-39.42-51).
Napi áhitat Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Isten igazsága és szeretete kényszeríti a szívet
Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és
legyõztél.
(Jeremiás 20, 7)
(Jeremiás 20, 7)
Az Úr nem akar kényszerített embereket. Magához vonzza a
szíveket, de nem rángatja õket, csalogatja és nem rohanja le õket. Világossá
teszi az ember elõtt, hogy jó lenne, ha megadná magát, de nem erõszakoskodik
vele. Nekünk is türelemmel kell megnyernünk a lelkeket, ha kell, szeretettel
unszolni, de semmiképpen sem kényszeríteni õket; utánuk kell menni, de nem
rájuk rohanni, különben csak visszahatás következik be. Mindazt, amit az
emberre ráerõszakolnak, ismét leveti magáról. Amit emberileg tesznek és nem felülrõl,
növekedésszerûen jön létre, annak nincs tartóssága. Ezt fejezik ki Jeremiás
fent idézett szavai is.
Az Úr legyõzte természetének ellenállását a prófétai
szolgálatra való elhívással szemben és aggodalmaskodó szívének ellenérveit
elhallgattatta. Így beszél rá Isten minket is. Óemberünk elõször mindenféle
kifogásokat keres, amikor Isten megtérésre hív minket.
Isten Igéjének az igazsága nagyon kényelmetlen a mi világias
gondolkozásunknak és megalázó a gõgünknek. Az Ige leplezetlenül világossá teszi,
hogy bûnösök vagyunk és egyebet sem tudunk tenni, mint a gonoszt. Ez ellen a
lesújtó igazság ellen védekezik az ember, különféle kifogásokat vagy
mentegetõzéseket hoz fel. Áll a harc az igazság és a hazugság között. A mi
óemberünk mindenestõl hazug és a látszatok világában él. Isten Igéje ezért
a lelkiismerethez fordul és felébreszti az emberben az igazság
szavát. Lelke legmélyén kénytelen az ember igazat adni Istennek és be kell
ismernie: ez így van és ez az, amire nekem szükségem van - hacsak lelkiismerete
nem keményedett meg és az ember még nem vált egészen a hazugságnak, azaz a
hazugság atyjának a zsákmányává.
Amint Isten igazsága lelkiismeretünkben meggyõz, éppúgy
Isten szeretete a szívünkön vesz erõt. Ez a szív természetétõl
fogva a világon csüng, s éppen ezért elzárkózik az Istennek való átadás
gondolatától. De alapjában véve mégis Istennek teremtetett és legmélyebb
vágyakozására Isten szeretete az egyedüli válasz. Az ellenállás megtörik és
egyszerre csak elõtör a mélybõl: tudom, hogy te vagy az, akire szükségem van,
aki nélkül nem lehetek boldog! Jaj azonban, ha a világ szeretete az Istenhez
való vonzódást teljesen kioltja bennünk!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)