ZsoltÁr 6. fejezet: IMÁDSÁG HALÁLOS SZORONGATTATÁSBAN (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt 6,1 A karvezetőnek. [A karmesternek, az éneklőmesternek, végig éneklendő]. Hárfára, [vagyis mélyhangú húros hangszerre, vagy hegedűre] Dávid zsoltára [Neginóthra = nyolcadra, a seminith (a legalacsonyabb hangfekvés) szerint].

Zsolt. 6,2 Uram, ne feddj meg haragodban* [neheztelésedben; bosszúságodban; felháborodásodban] ne ostorozz** [ne dorgálj] indulatodban! [búsulásodban, felgerjedésedben]***

*Haragja Istennek: (orgé): felháborodás, harag, elkeseredés. Isten haragja nem érzelmi, hanem a bűn ellen irányuló ítéletes, így aktív, cselekvésben megnyilvánuló magatartás, amely megnyilvánul a jelenben is a bűn ellen.

**Ostoroz: (paideuó): felnevel (kiképez) egy gyermeket, azaz oktat, nevel, tanít, utat mutat, útbaigazít, helyreigazít. /az ostor szó (phragellion) sem a héber, sem a görög mondatban nem szerepel).

***Dávid megvallása – és próféciája – amiért az Úr haragját érzi (aki eltért, vagy még meg sem tért Istenhez): „Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ne dorgálj meg engem! Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült. Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt...

Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk, ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé. Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.

 Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?” (Zsolt. 38,2-4; 90,7-11).

 Jeremiás imája: „Fenyíts hát meg minket, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts. Zúdítsd haragodat a nemzetekre, amelyek nem ismernek el, és azokra a nemzedékekre, amelyek nem hívják segítségül a nevedet. Mert felfalták Jákobot s fölemésztették, lakóhelyét pusztasággá tették” (Jer 10,24-25).

És az Úr válasza a bűnvallásra: „Menj el, és kiáltsd ezeket a szavakat észak felé: Térj vissza, te hűtlen Izrael - mondja az Úr. Nem haragszom többé rád mindörökre, hiszen irgalmas vagyok - mondja az Úr. Csak ismerd el gonoszságodat, azt, hogy hűtlenül elpártoltál az Úrtól, a te Istenedtől, hogy idegenek után futkostál és nem hallgattál a szavamra - mondja az Úr.

Térjetek vissza hozzám, elpártolt fiaim - mondja az Úr - mert egyedül én vagyok a ti Uratok. Magamhoz veszlek benneteket, egyet egy városból és kettőt egy nemzetségből, és visszaviszlek benneteket Sionba...

Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új szellemet; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!? Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek! Hát kívánva kívánom én a gonosznak halálát? Ezt mondja az Úr Isten! Nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?” (Jer 3,12-14; Ezék. 18,31-32.23).

És hogy hogyan lehet új szívet szerezni, arról így szól az Úr:  „És adok néktek új szívet, és új szellemet adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet” (Ezék. 36,26).

Isten ezt az ígéretét is beteljesítette mindazokban, akik elfogadják az Úr Jézust, aki: „...egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.

Bizonyságot tesz pedig erről minékünk a Szent Szellem is, mert minekutána előre mondotta: Ez az a szövetség, melyet kötök velük ama napok után, mondja az Úr. Adom az én törvényemet (az én Igémet) az ő szíveikbe, és az ő elméjükbe írom be azokat. ...Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet (az én Igémet) az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük és ők lesznek nekem népem” (Zsid. 10,14-16; 8,10)

Zsolt. 6,3 Könyörülj rajtam [és kegyelmezz] Uram, mert ellankadtam* [elcsüggedtem, és bágyadt, gyönge, és erőtlen vagyok]: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak [remegnek, és kiszáradtak] csontjaim [és reszket minden tagom]**

*Ellankadtam: a héber szerint: hervadok bánatomban vétkeim miatt

**Dávid így kiált az Úrhoz, megprófétálva a Messiás szenvedését: „Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak [(dikaioszüné): megigazulásomnak] Istene [midőn segítségül hívtam, meghallgatott igazságos Istenem]; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam [a nyomorúságban vidámíts meg engemet; Szorult helyzetemből adj nekem kiutat; a szorongásban tágíts rajtam] és halld meg az én imádságomat!

[Más fordítás: Mert hiszem és tudom, hogy: Ha hozzád kiáltok, meghallgatsz, Istenem, te, aki igazságot szolgáltatsz nekem. Megsegítettél szorongattatásomban [(thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongattatás; szorult helyzet; /lelki-szellemi értelemben is/; szorongatott helyzet, gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás, gyötrés, megpróbáltatás], könyörülj rajtam és hallgasd [halld] meg imám! //könyörgésem//]

Megvallva azt is, hogy miért került ilyen állapotba: „Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és szellemében csalárdság nincsen. Míg elhallgatám, kiszáradtak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében...Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen. Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok” (Zsolt. 32,2-4; 38,8-9)

Zsolt. 6,4 Lelkem (egész személyem) is igen megháborodott [csupa reszketés, és mélyen megrendült, teljesen összezavarodott], és te, oh Uram, míglen [meddig késlekedsz még]*

*És így folytatja Dávid a prófétálást: „Nézz ide (tekints rám, hallgass meg, és) felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet (és tartsd meg szemeim ragyogását) hogy el ne aludjam a halálra (és hogy ne jöjjön rám halálos álom,)” (Zsolt. 13,4).

„Tekints reám (és fordulj felém), könyörülj rajtam, mert árva (és magányos) és szegény (és nyomorult) vagyok. Eláradtak szívemnek szorongásai (Te enyhítsd szívem szorongását), nyomorúságaimból szabadíts meg engem (és szorult helyzetemből szabadíts ki). Lásd meg szegénységemet (és nyomorúságomat), gyötrelmemet (és gyötrődésemet); bocsásd meg minden bűnömet (minden céltévesztésemet)” (Zsolt. 25,16-17).

Én: „Te benned bíztam (ezért Hozzád menekülök), Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts (és ments) meg engem (irgalmasan). Hajtsd hozzám (és fordítsd felém) füledet, (siess, és) hamar szabadíts (és ments) meg (engem); légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem

 (Más fordítás: Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam)” (Zsolt. 31,2-3).

Hát: „Hallgass meg engem, Uram, (jóságos szeretettel) mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám, (és nagy irgalmaddal fordulj hozzám); És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon (és nagy bajban vagyok): siess, hallgass meg engem” (Zsolt. 69,17-18).

És: „A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem (irgalmasan. Fordítsd felém, és); hajtsd hozzám füledet és tarts meg (és segíts meg) engem” (Zsolt. 71,2).

„Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok (hozzád), éjjelente előtted vagyok: Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra (és figyelj esedezésemre)! Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal (tele vagyok bajokkal), és életem a Seolig jutott (és közel került a holtak hazájához)” (Zsolt. 88,2-4).

„Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád! Ne rejtsd el a te orcádat tőlem; mikor szorongatnak engem (mikor szorult helyzetben vagyok. Fordítsd felém és), hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, (siess, és) hamar hallgass meg engem” (Zsolt. 102,2-3).

 „(Fordulj felém, és) tekints reám és könyörülj rajtam, a miképpen szoktál a te nevednek kedvelőin (akik szeretik nevedet)” (Zsolt. 119,132).

 És addig nem hagyja abba Dávid a könyörgést, amíg az Úr nem válaszol, aki így szól hozzá – és hozzád: „Búsulásom felbuzdultában elrejtettem orcámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad (és örök hűséggel irgalmazok neked); ezt mondja megváltó Urad.

Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvize; miként  megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg (most), hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek (és nem dorgállak meg többé). Mert a hegyek eltávoznak (és megszűnhetnek), és a halmok megrendülnek (és meginoghatnak); de az én irgalmasságom tőled el nem távozik (és hozzád való hűségem nem szűnik meg), és békességem szövetsége meg nem rendül (és nem inog meg), így szól könyörülő Urad” (Ésa. 54,8-10)

Zsolt. 6,5 Térj vissza [fordulj hozzám] Uram, ments ki engemet [mentsd meg, szabadítsd ki életemet], segíts meg engem kegyelmedért (és szabadíts meg, mert irgalmas vagy)*

*És Dávid tovább imádkozik, és prófétál: „Hogy ne mondja ellenségem: meggyőztem őt; háborgatóim ne örüljenek...Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!” (Zsolt. 13,5-6)

„Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem. Őriz meg engemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam” (Zsolt. 25,19-20)

„Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől. Világosítsd meg orcádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból” (Zsolt. 31,16)

„Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem! Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám; És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!” (Zsolt. 69,16-18)

„Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata? Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre? Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela)” (Zsolt. 77,8-10)

„Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erődet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát! Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyűlölőim és szégyenüljenek meg, amikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem” (Zsolt. 86,17-16)

 Mert beteltem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az ereje vesztett ember. A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, akik koporsóban feküsznek, akikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől” (Zsolt. 88,4-6)

„Térj vissza Uram! Meddig késel? És könyörülj a te szolgáidon” (Zsolt. 90,13)

„És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, amint megígérted, hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben! (Zsolt. 119,41-42)

És mert Isten nem változott, Pál apostolon keresztül kijelentést nyer, hogy a szabadulás, gyógyulás és megmentés készen van azok számára, akik vallják, hogy: „...szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre. Mert azt mondja az írás: Valaki hisz Őbenne, meg nem szégyenül” (Róm. 10,10-11)

Zsolt. 6,6 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, [és a halál után nem emlegetnek téged, a holtak közül ki gondol még rád] a seolban [a koporsóban, a sírban, a holtak országában] kicsoda dicsőít téged [ki ad hálát neked]*

*És így folytatja Dávid: „Mit használ (neked a) vérem, ha sírba (vagyis a sírgödörbe) szállok? Dicsér-e téged (és hálát ad-e neked) a por (és aki porrá lett); hirdeti-é igazságodat (és hűségedet)?” (Zsolt. 30,10).

„Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajon az árnyak, hogy dicsérjenek (és magasztaljanak) téged? Szela. Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet (és beszélnek-e a sírban szeretetedről), hűségedet a pusztulás (az enyészet) helyén? Megtudhatják-é (ismerik-e) a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?” (Zsolt. 88,11-13).

 „Mert nem a sír dicsőít (és nem a holtak hazájában magasztalnak) Téged, és nem a halál magasztal (és nem a halottak dicsőítenek) Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók (reménykedhetnek, és) várnak! Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged (csak az magasztalhat téged), akárcsak most én! Az atya a fiaknak hirdeti (és tanítja) hűségedet” (Ésa. 38,18.19).

„Nem a halottak (a meghaltak) dicsérik az Urat, (sem) nem azok, akik a csend honába tértek (akik a csendességbe alászállnak), hanem mi, mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 115,17-18)

Zsolt. 6,7 Elfáradtam [és kimerültem, ellankadtam] sóhajtozásomban [és fohászkodásomban], egész éjjel áztattam [megfürösztöttem; megmostam; megöntöztem sírástól nyirkos] ágyamat, könnyhullatással öntöztem [és áztattam] nyoszolyámat [fekvőhelyemet, nyugvóhelyemet]*

*Dávid minden nyomorúságában az Úrtól várja a szabadítást: „Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem. Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet” (Zsolt. 69,3-4).

„Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni. Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom” (Zsolt. 77,3-5).

És várja, hogy rémát kapjon: „Elfogyatkozik az én életem a te szabadításod kívánása miatt; a te igédben van az én reménységem. A te beszéded kívánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vigasztalsz meg engem? Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem” (Zsolt. 119,81-82).

Ezékiás is az Úrnak panaszkodik, várva az Ő szabadítását: „Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből: Már azt gondoltam, hogy életem delén kell elmennem a holtak hazájának kapuiba, megfosztva többi évemtől. Azt gondoltam, hogy nem látom többé az Urat az élők földjén, nem láthatok többé embert a világ lakói között.

Hajlékomat lebontják, mint a pásztorok sátrát, megfosztanak tőle. Összetekeri életemet, mint takács a vásznat, elvágja életem fonalát. Reggeltől estig végez velem! Reggelig igyekeztem megnyugodni, de úgy törte össze minden csontomat, mint az oroszlán. Reggeltől estig végez velem! Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó, nyögtem, mint a galamb, szemeim fönnakadtak: Uram, szenvedek, segíts rajtam!” (Ézs. 38,9-14)

Zsolt. 6,8 [Elhervadott orcám a szomorúság miatt]. Szemem elhomályosodott [elbágyadt] a bánattól, [a gondtól, és búsulástól] fénye megtört [megvénhedett, aggá lett] sok ellenségem [sok szorongatóm, sok ellenségem] miatt. [és őszülök]*

*Ima a szorongatásban: „Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem. Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.

Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben. Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen” (Zsolt. 31,10; 119,116)

Zsolt. 6.9 Távozzatok [menjetek el] tőlem mind, ti gonosztevők [ti hazugságot, csalást, igazságtalanságot, gonoszságot, és ez által bajt, csapást, szerencsétlenséget cselekedők], mert meghallgatja az Úr az én siralmam [és hangos sírásom, és kitartó imádságom] szavát*

*Dávid bizonyságtétele az Úr jóságáról: „Felszóval kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgatott engem, az ő szentsége hegyéről”(Zsolt. 3,5)

Mert: „A szegények kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, füleiddel figyelmezel, hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember” (Zsolt. 10,17)

 És megvallja, hogy áldja és szereti is ő az Urat: „Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát. Az Úr az én erőm és pajzsom, Őbenne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt. (Zsolt. 28,6)

„Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben” (Zsolt. 116,1-2)

Zsolt. 6.10 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet [az én kérésemet], elfogadja az Úr az én imádságomat [és az én esedezésemet figyelembe vette]*

*És így folytatja könyörgését Dávid mindaddig, amíg az Úr meg nem hallgatja: „Oh Isten, ne távozzál el tőlem (és ne légy távol tőlem)! Én Istenem, siess segítségemre” (Zsolt. 71,12).

 Hiszen Te: „A szegények (vagyis: elnyomottak, szerencsétlenek, és nyomorultak) kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket (az ő bensőjüket, és feléjük fordítod füledet, és), füleiddel figyelmezel” (Zsolt. 10,17).

Ezért kérlek: „Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess (és ments meg engem)” (Zsolt. 70,2).

Hiszen: Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden (hús)test” (Zsolt. 65,3)

Zsolt 6,11 Megszégyenül [és félelem szállja meg, pirulnak, megzavarodnak, és reszketni fognak] majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek [menekülnek, távoznak mind] hirtelen [tüstént, egy pillanat alatt, és szégyent vallanak]*

*Dávidon keresztül tanít a Szent Szellem harcolni az ellenség ellen: „Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba (és tűnjenek el a holtak hazájában). A hazug ajkak némuljanak el, amelyek vakmerően (kihívóan, gőgösen) szólnak (és beszélnek) az igaz ellen, és kevélységgel és megvetéssel” (Zsolt. 31,18-19).

„Érje szégyen és gyalázat azokat, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, és piruljanak, akik rosszat terveznek ellenem! (Zsolt. 35,4)

„Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, akik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, akik bajomat kívánják” (Zsolt. 40,15)

Jeremiás próféta is így harcol: „Szégyenüljenek meg, akik üldöznek engem, de ne én szégyenüljek meg; ők rettegjenek, és ne én rettegjek; hozz reájuk háborúság napját, és kétszeres zúzással zúzd össze őket!” (Jer. 17,18)

Az Újszövetségben pedig azt is kijelenti az Úr, hogy ki az ellenség, aki ellen harcolt Dávid – aki próféta volt, – és hogyan kell harcolni ellene: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög...Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben” (1 Pét. 5,8-9)

„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.

Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába. És felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével. Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,12-18)

Vida Sándor: Mézcseppek:

A hívő embernek a sír egy öltöző.

Spurgeon idézetek

"Mivel Isten mindenható, a hívő ember mindig a győztes oldalán áll."

Bob Gass: Napi elmélkedés: Az élet hullámvasútja

„Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)

Menet közben kiszállni nem alternatíva, hanem őrültség! Egy letört gyülekezeti tag ezt mondta a lelkipásztorának: „Belefáradtam a próbálkozásba. Már olyan régóta padlón vagyok; nem tudom összeszedni a hitemet, hogy higgyek Isten szabadításában.” A lelkipásztor így felelt: „Először is: soha nem fogod tudni igazolni azt, hogy feladod, mert Isten a te oldaladon áll. Ő nem hagy el téged, megígérte, hogy »nem hagy el téged, és nem marad el tőled.

Ne félj hát, és ne rettegj!« (5Mózes 31:8).

Másodszor: az Ő igéje azt mondja: »Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja« (2Timóteus 2:13).

Itt nem csupán a te hitedről van szó, hanem Isten hűségéről. Amikor úgy érzed, hogy nem tudsz hinni, akkor ne az Istenbe vetett hitedre (vagy annak hiányára) összpontosíts, koncentrálj az Ő irántad való hűségére!” Milyen nagyszerű tanács ez az élet hullámvasútjára vonatkozóan! Sőt, adjunk hozzá még néhány bátorító észrevételt. Harmadszor: Isten nem tartozik nekünk magyarázattal, ezért ezt ne is keressük, viszont megígérte a kimenekedést!

„Isten… el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). Amíg ki nem hoz belőle, addig segít átjutni rajta. A te dolgod csak annyi, hogy maradj fenn a hullámvasúton.

Negyedszer: Isten minden körülmények között a javadat munkálja. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28).

Isten összerendezi a csúcsokat és mélységeket, úgy, hogy mindennek a kimenetele a te javadat szolgálja.

Ötödször: amíg Isten így cselekszik, a Fiú és a Szentlélek naponta közbenjár az Atyánál érted (ld. Róma 8:26-32,34-39).

 Ha mindez együttműködik a te érdekedben, akkor hogyan lennél képes feladni?

A legnehezebb kérés....wmv

Vélemény kérés....

Róbert Felső

Múlt hónapban világméretű felmérést indított az ENSZ. Egy kérdés volt: "Kérem, mondja meg őszinte véleményét arra nézve, hogyan lehetne megoldani az élelmiszerhiányt a világ többi részén?" A felmérés nagy kudarccal végződött! Afrikában nem tudták, mit jelent az "élelmiszer". Kelet-Európában nem tudták, mit jelent az "őszintén". Nyugat-Európában nem tudták, mit jelent a "hiány". Kínában nem tudták, mit jelent a "vélemény". Közel-Keleten nem tudták, mit jelent a "megoldás". Dél-Amerikában nem tudták mit jelent a "kérem". Az USA-ban pedig nem tudták, mit jelent a "világ többi része".

Drága Jézusom.

Rick Joyner: Hús és manna

http://gyurinaploja.blogspot.com/2012/01/rick-joyner-hus-es-manna.html

Forrás: MorningStar Ministries
Fordítás: Országh György
(A magyar nyelvű Biblia idézetek a Kecskeméthy fordításból vannak)

Mivel egyre intenzívebb és egyre nyugtalanítóbb időket élünk, ezért minden eddiginél fontosabb megerősíteni a fundamentumainkat. Amikor hivatásos pilótaként dolgoztam, folyamatosan edzésben tartottam magamat, hogy ne essek ki a gyakorlatból, aminek a 90 százaléka az alapok erősítéséből állt. Ha erősek voltak az alapvető készségeim, akkor ha vészhelyzetbe kerültem, ezek az alapvető készségek segítettek abban, hogy meg tudjam tenni a vészhelyzet kezelésében a legfontosabb dolgot - hogy tovább vezessem a repülőt. A probléma kezelése közben is folyamatosan vezetni kell a repülőt. Ugyanígy, az életben is vannak olyan alapvető dolgok, amiket folyamatosan csinálnunk kell, attól függetlenül, hogy éppen milyen helyzettel találjuk szembe magunkat. Ezért van az, hogy a legsikeresebb embereknek a legnagyobb erősségét az alapok jelentik, és arra kötelezik el magukat, hogy állandóan gyakorolják ezeket. Ezért van, hogy én sem szégyellem egyes igazságok és tanítások ismételgetését, akár írásban, akár szóban, és ezért olvasom minden nap a Bibliát.

Egyrészt ott van "az ige kemény eledele", a "hús", ami a mélyebb igazságok feltárulását jelenti előttünk. Minden hívőnek el jutnia oda, amikor már nem tejjel táplálkozik, hanem a keményebb szellemi eledelt is meg tudja enni. Ezt az alaposabb tanulmányok által érhetjük el, például konferenciákon való részvétellel, esetleg képzésekre beiratkozva, könyveket olvasva, vagy mások tanítását hallgatva abban témában, amit kutatunk. Minden erős és fejlődő hívőnek lesznek ilyen tanulmányai szinte állandóan, amelyek segítségével egyre mélyebbre ereszti a gyökereit az Igében és az Úr útjainak a megismerésében.

Emellett van az, amit úgy nevezek, hogy az Ige "mannája". Ez a könnyebb, napi Ige, amit az Úrtól kapunk. Ezt úgy kaphatjuk meg, ha rendszeresen elolvasunk egy vagy két fejezetet a Bibliából, vagy egy áhítatból. Lehet, hogy nem lesz új kijelentés számunkra, de táplálni fog.

Egyszer arról mesélt egy pásztor, hogy a felesége több ezerszer főzött már neki a házasságuk évei során, és ezek közül csak néhány volt annyira különleges, hogy még ma is emlékszik rájuk, viszont az összes többi is életben tartotta! Ugyanez a helyzet a mannával, ami a napi étrendünket kell, hogy képezze. Nem az a célja, hogy mély kijelentést adjon, vagy hogy akár új legyen számunkra, viszont életben tart keresztényként.

Ezt olvassuk a 2 Mózes 16:4-ben: "Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: íme én kenyéresőt adok nektek az égből; és menjen ki a nép és szedjen egy napra valót napjában, hogy próbára tegyem, vajon akar-e az én törvényemben járni, vagy nem?" Ez figyelemre méltó. Ez az egyetlen dolog, és ez az elsődleges tényező határozza meg, hogy a nép az Úr útján jár-e, vagy nem. Vajon mi készek vagyunk úgy felkelni reggelente, hogy először valami frisset szedjünk a mennyből arra a napra?

Ha értékeljük annyira Isten Igéjét, hogy egy pár perccel hamarabb keljünk fel, hogy valami frisset keressünk Nála, és így kezdjük a napunkat, akkor ebből olyasvalami alakulhat ki, ami radikálisan megváltoztatja az életünket. Azt fogod tapasztalni, hogy ha így, Vele kezded a napodat, akkor sokkal könnyebben fogsz tudni Benne maradni egész nap. Természetesebb lesz, hogy fogva tartsuk a gondolatainkat, hogy Neki engedelmeskedjenek, és nem fogunk annyi időt pazarolni az életünkből a hiábavaló képzelgésekre, csalódottságra, stb. Ez tényleg nagyon gyakorlati módon és mindennapi szinten meg tudja határozni, hogy az Úr útján járunk-e.

Ezt olvassuk az 5 Mózes 8:16-17-ben: "Aki mannát adott enned a sivatagban, amit nem ismertek atyáid; hogy megalázzon téged azért, hogy próbára tegyen téged, hogy jól tegyen veled azután. És azt ne mondd szívedben: Az én erőm és kezem hatalma cselekedte nekem ezt a hatalmas dolgot." Itt azt is elmondja az Úr, hogy azért adta nekik a mannát, hogy megalázza őket. Az alázat mindannyiunknak az egyik legfőbb törekvése kell, hogy legyen, mert "az Isten a kevélyeknek ellenük áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad" (lásd Jakab 4:6). Isten kegyelme sokkal értékesebb, mint bármilyen más kincs ezen a földön. Az Úr egyik módszere arra, hogy alázatban tartsa Izraelt, a manna volt! Hogyan tartotta őket a manna alázatban?

Velünk is így történik. Azzal, hogy minden nap úgy kelünk fel, hogy először a mennyből jövő friss mannát keressük, elismerjük, hogy nem tudjuk végigcsinálni azt a napot Őnélküle és az Ő Igéje nélkül. Ezért már maga az elszántság, hogy minden nap ezért kelek fel, az Ő kegyelmének az egyik legnagyobb csatornája lehet az életemben.

Ahogy a tanításában mondta Jézus, Ő az a manna, amely a mennyből száll alá. Ez tehát nem csak arról szól, hogy meg akarjuk hallani azokat az igéket, amiket az Úr szól, hanem Magát az Igét akarjuk hallani. Ez egy olyan érintés, amit nap mint nap megkapunk tőle, amitől nagyobb függőségben kell lennünk, mint egy narkós a következő adagjától. Ez egy olyan függőség, amitől nem válunk megkötözötté, hanem valóságosan szabaddá tesz arra, hogy azzá legyünk, amire Ő teremtett bennünket.

Az élet gondjairól

Friderika: Oceans will part.

Ige: Mit jelent a test, és milyen következményei vannak, ha hústest szerint élünk

„Öldököljétek [sanyargassátok] meg azért a ti földi tagjaitokat [Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul; Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi; öljétek meg magatokban a régi emberi természetet és annak minden megnyilvánulását]. Paráznaságot [erkölcstelenséget; fajtalanságot; szexuális bűnöket], tisztátalanságot, bujaságot [bűnös szenvedélyt; érzéki vágyakat], gonosz kívánságot [gonosz vágyat; a bűnös kívánságokat; rossz kívánságokat (gerjedelmet)] és a fösvénységet [a kapzsiságot; a telhetetlenséget; meg a gazdagság után való vágyakozást, hiszen az a bálványimádás egyik fajtája], ami bálványimádás. Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira” (Kol. 3,5-6).

Mert a paráznaság – akár fizikai, akár szellemi, vagyis bálványimádás, - a test cselekedete. Arról pedig azt mondja az Úr: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő (hús)testének, a (hús)testből arat veszedelmet; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8).

Mert: „A testnek cselekedetei [a hús tettei] pedig nyilvánvalók [(phanerosz): jól láthatók], melyek ezek: házasságtörés, paráznaság [(porneia): házasságtörés, fajtalanság, prostitúció], tisztátalanság, bujálkodás [(aszelgeia): szemtelenség, arcátlanság, kicsapongás, féktelenség, szemérmetlenség]. Bálványimádás, varázslás [(pharmakeia): kuruzslás, boszorkányság babonaság; mágia], ellenségeskedések [(ekhthra): gyűlölet, gyűlölködés], versengések [(erisz): viszály, veszekedés, vita; vetélkedés; harc, civakodás], gyűlölködések [féltékenység], harag [(thümosz): indulat, düh, bosszúság], patvarkodások [(eritheia): viszály, irigység, vetélkedés; (hivatalért történő) versengés], visszavonások [(dikhosztaszia): meghasonlás, széthúzás, elszakadás, lázadás], pártütések [megosztottság; pártoskodás; meghasonlás; versengések; szakadások]. Irigységek [(phthonosz): féltékenység, rosszindulat, gyűlölet], gyilkosságok, részegségek, tobzódások [vad mulatozás; lakmározás; dőzsölések] és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek [figyelmeztetlek benneteket], amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek [hogy akik így élnek], Isten országának [Isten Királyságának] örökösei nem lesznek. 

Akik pedig Krisztuséi, a testet [a (hús)testet; bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt] megfeszítették [(sztauroó): a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést eltörli, kiirtja (legyőzi). Minden olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus megfeszítésének jegyében megtagadja hústesti életét, és a világban őt körülvevő bűnt. (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár 879. oldal: sztauroó)] indulataival és kívánságaival együtt” (Gal. 5,19-21.24).

 „Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok [minden bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit [tetteit] a Szellem által megöldöklitek, [a halálba viszitek; halálra juttatjátok] éltek. [de ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok]” (Róm. 8,13). 

Mert Isten országába nem jutnak be, hanem: „… kinn maradnak az ebek és a bűbájosok (a varázslók), és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és szólja (és cselekszi) a hazugságot. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak (a varázslóknak), és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál” (Jel. 22,15; Jel. 21,8)

„Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek (Isten nélkül élők) tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó (üdvözítő) Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké (az örökkévalóságban). Ámen” (2 Pét. 3,17.18)

Ige: A farizeusokról (szektákról)

 „Ezenközben mikor sok ezerből álló [megszámlálhatatlan] sokaság [tömeg] gyűlt egybe [és gyűlt össze körülötte], (úgy)annyira, hogy egymást letapossák [vagyis, hogy csaknem legázolták egymást, először csak a tanítványaihoz kezdett beszélni, és] kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat [és vigyázzatok, óvakodjatok, és őrizkedjetek] a farizeusok [jelentése: elkülönülő, elzárkózó („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos férfiak zárt csoportja, szektája] kovászától [a mindent átjáró, megerjesztő emberi magatartásától, és tanításától], mely a képmutatás [mert ez csak szerepjátszás, tettetés, színlelés, és megtévesztés]* (Luk. 12,1)

*Mert: „Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik [minden tettüket az vezeti, és arra törekszenek], hogy lássák [és bámulják] őket az emberek [és hogy feltűnjenek az embereknek]: mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat [imaszíjaikat, és ezért tesznek magukra nagyobb imadobozt]; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét [vagyis szegélybojtjait, és hosszú bojtokat raknak magukra]” (Mát. 23,5).

Máté bizonyságtételében azoktól is óvja az Övéit az Úr, hogy olyan szektáktól is óvakodjanak, amelyek vallási, és egyben politikai pártok is: „Jézus pedig [figyelmeztette őket és] monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek [óvakodjatok] a farizeusok [jelentése: (elkülönült, elzárkózó; elválasztó). Kiemelkedően vallásos férfiak zárt csoportja, szektája] és sadduceusok [politikai, és egyben vallási párt, szektájának] kovászától [vagyis az erjesztő, tovaterjedő emberi magatartásától, és tanításától]” (Mát. 16,6). Külön figyelmezteti az Úr a mindenkorban élő Övéit, hogy a, politikától is, ami a világ része, örizkedjenek: „És ő inti vala [vagyis a maga véleményét, megítélését, meglátását ebben a dologban átadja tanítványainak megfontolásra azzal, hogy figyelmezteti] őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek [óvakodjatok] a farizeusok [elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos szekta] kovászától [ami erjesztő, tovaterjedő emberi magatartás, és tanítás. Egy olyan tanítási mód, amely „keleszt”, tovább hat és erjeszt; tehát a meglévőt valamilyen irányban megváltoztatja kedvezőtlen irányban. Ez egy mindent átjáró, meegerjesztő tan, eszme, amely lehet vallásos vagy politikai] és a Heródes [világi, politikai hatalmak, és elvek] kovászától” (Márk. 8,15).

 És Pál apostol is arra buzdítja a mindenkorban élő hívőket, hogy: „Tisztítsátok [és takarítsátok] el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász (vagyis romlás, és erjedés) nélküliek vagytok, mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, [a mi pászkaáldozatunk] a Krisztus, megáldoztatott [föláldoztatott; megöletett már] érettünk. Azért ne régi (vagyis nem a romlott) kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak [vagyis nem romlottság, gonoszság, becstelenség; hitványság, gyávaság, és álnokságnak] és gonoszságnak [ne a boldogtalanság állapotából kiinduló tettekkel, ami a boldogtalanság áradásából eredő romlottság, és rosszindulat] kovászával, hanem tisztaságnak [egyeneslelkűség; napfény-tisztaság; őszinteség; nyíltszívűség] és igazságnak [valóságnak, Isten Igéjének] kovásztalanságában. [azaz: nem romlott, nem megrontott kenyereivel]” (1 Kor. 5,7 -8)

9-es ZSOLTÁR

Imádság: Taníts Uram!

 Jézusom! Te kimondhatatlan szenvedéseken mentél keresztül értem, helyettem, miattam. Taníts engem, hogy tudjak szenvedni, tűrni érted, a Te nevedért! Ámen

A nap gondolata:

A lelkiismeret - így mondta valaki - olyan, mint egy napóra. A napóra csak világosságban működik. Éjfélkor, ködben nem használható. Emellett megfelelő forrásból származó fényt igényli. Holdfényben rossz időpontot mutat. A lelkiismeret csak akkor működik helyesen, ha a Szentlélek által megvilágított Ige ragyog rá. (John White)

Napi Ige és gondolat

   „Gondoljatok Jézusra! Türelmesen elviselte, amikor a bűnös emberek gonoszul bántak és makacsul ellenkeztek vele. Ha erre gondoltok, nem fogtok belefáradni a munkátokba, sem nem vesztitek el a kedveteket. A bűn elleni harcotokban még nem kellett szembenéznetek a halállal.” (Zsidók 12:3-4)

Amikor úgy érzed, hogy legszívesebben feladnád, kezded sajnálni magad, elbátortalanodsz, vagy teljesen elmerülsz az önsajnálatban, állj meg egy pillanatra, és kezdj el gondolkozni azon, hogy mit bírt ki Jézus érted. Gondolkodj azon, hogy milyen támadásokon és bírálatokon ment át. Gondolj a durvaságra és kegyetlenségre, amit meg kellett tapasztalnia nem önmaga miatt, hanem érted.

Lehet, hogy néhány kemény és komoly kihívással szembesülsz életed során, de valójában, amin keresztül mész, az nem más, mint a hited próbája. Könnyű Istenben bízni, amikor rendben mennek a dolgok. Nehéz Benne bízni, amikor munkanélküli vagy egy éve, vagy még régebben. Nehéz Benne bízni, amikor nem tudod, honnan lesz pénzed, és hogy tudsz anyagilag kijönni majd.

Nehéz Istenben bízni, amikor valaki, akitől függsz, kisétál az életedből. Ezek azonban próbák. Ki fogod bírni? Ki fogsz tartani? Végigcsinálod? Fegyelmezett leszel? Jól fogod befejezni? Milyen próbában vagy most? Fel fogod adni, vagy kitartasz? Mit kezdtél el, amit be is kell fejezned?

Egy évvel azelőtt, hogy Pál megírta a levelet a Korintusbeliekhez, az ottani gyülekezet elkötelezte magát, hogy adománnyal segítik a jeruzsálemi gyülekezetet. Azok a napok nagyon nehezek voltak a gyülekezetek számára, de felajánlottak egy adományt, amit még nem adtak oda. Pál írt, és emlékeztette őket: „…jó lenne, ha befejeznétek, amit tavaly elkezdtetek. Ne csak a jó szándék legyen bennetek, hanem tegyétek is meg, amit elhatároztatok! Tehát gyűjtsétek össze, amit adni akartok - mindenki annak megfelelően, amennyi pénze van.” (2 Kor. 8:10-11)

Milyen ígéretet tettél, amit be kell váltanod? Bármi is az, be kell fejezned. Bízzál Istenben, hogy segíthessen neked átmenni a próbán.

(Forrás: Napi remény)

Csodálatos, Szent és Fenséges Megváltóm vagy.

Igei megvallások anyagi szükség esetén

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2&Itemid=7

Örökkévaló szövetséget kötött velem az Úr, mindennel

ellátva és állandót. Mert az én teljes üdvösségemet és

minden kívánságomat előhozza Ő. (2Sám. 23,5.)

Megemlékezem az Úrról, az én Istenemről, mert Ő az,

aki erőt ad nekem a gazdagságnak megszerzésére,

hogy megerősítse az Ő szövetségét. (5Móz. 8,18.)

Áldást parancsol mellém az Úr mindenben, amire ráteszem

kezem. Bővölködővé tesz engem az Úr minden jóban.

Megáldja kezem minden munkáját. Fejjé tesz engem az

Úr, és mindinkább feljebbvaló leszek. (5Móz. 28,8. 11–13.)

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. (Zsolt. 23,1.)

Jézus szegénnyé lett, hogy én az Ő szegénysége által

gazdaggá legyek. (2Kor. 8,9.) Jézus azért jött, hogy életem

legyen és bővölködjem. (Ján. 10,10.)

Jézus megváltott a törvény átka alól. Jézus megváltott

a szegénység, a betegség és a szellemi halál alól. (Gal. 3,13.)

A szegénység helyett gazdagságot, a betegség helyett

egészséget, a halál helyett örök életet adott nekem.

(2Kor. 8,9. Ésa. 53,4. 5. Ján. 10,10. 5,24.)

Mindez igaz és beteljesedik az életemben Isten Igéje

szerint. Mert ezt mondja az Úr Isten: Amit szólok, az

a szó meglészen. Nem töröm meg az én szövetségemet,

és ami kijött az én számból, el nem változtatom. (Ján. 17,17.

Ezék. 12,28. Zsolt. 89,34.)

Így szól az Úr: Gazdagság és tisztesség van nálam,

megmaradandó jó és igazság. Hogy az engem szeretőknek

valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket meg-

töltsem. (Péld. 8,18. 21.)

Gyönyörködöm az Úrban, és megadja nekem szívem

kéréseit, mert az én szívem örömét az Isten kedveli.

(Zsolt. 37,4. Préd. 5,20.)

Adtam és nekem is adatik, jó mértéket, megnyomottat

és megrázottat, színig teltet adnak az én ölembe. (Luk. 6,38.)

Amilyen mértékkel mérek, olyan mértékkel mérnek nekem

is. Bőven vetek, ezért bőven is aratok. Az Isten pedig

hatalmas arra, hogy rám árassza minden kegyelmét;

hogy mindenben, mindenkor teljes elégségem legyen,

minden jótéteményre bőségben legyek. (2Kor. 9,6. 8.)

Aki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül,

ád és megsokasítja az én vetésemet, és megnöveli az

én igazságomnak gyümölcsét; hogy mindenben meg-

gazdagodjak a teljes jószívűségre, amely általam hálaadást

szerez az Istennek. (2Kor. 9,10. 11.)

Először Isten országát és az Ő igazságát keresem, és

mindaz, amire szükségem van, megadatik nekem Jézus

nevében. (Mát. 6,33.)

Nem szenvedek hiányt semmiben, mert az én Istenem

betölti minden szükségemet az Ő gazdagsága szerint

dicsőségesen a Krisztus Jézusban. (Fil. 4,19.)

Az élő Istenben reménykedem, aki bőségesen megad

nekem mindent gazdagon a megélhetésemre. (1Tim. 6,17.)

Elfogadtam a kegyelem és a megigazulás ajándékát, és

ezáltal mint egy király uralkodom az életben Jézus

Krisztus által. (Róm. 5,17.)

A Mindenható Isten, aki az Ő tulajdon Fiának nem kedve-

zett, hanem Őt értem odaadta, mimódon ne ajándékozna

Vele együtt mindent nekem? (Róm. 8,32.)

Így szól az Úr, az én Istenem: Akkor meglátod és

ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel

hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jön a

népeknek gazdagsága. (Ésa. 60,5.)

Néked adom a sötétségnek kincseit és a rejtekhelyek

gazdagságait, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr, aki

téged neveden hívtalak, szeretettel szólítottalak és felövez-

telek téged, bár nem ismertél. (Ésa. 45,3–5.)

A világ gyűjtött kincse és nyeresége hozzád mennek és

tieid lesznek, téged követnek, előtted leborulnak. (Ésa. 45,14.)

Isten adott nekem bölcsességet és tudományt és örömöt,

a gonosznak pedig adott foglalatosságot az egybegyűjtésre

és az egybehordásra, hogy adja annak, aki igaz az Isten

előtt. (Préd. 2,27.)

A bölcseknek ékességük az ő gazdagságuk. Az én böl-

csességem az Úrtól van, az én gazdagságom az Úrtól van.

(Péld. 14,24.)

Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Sere-

geknek Ura. E naptól fogva megáldalak. (Agg. 2,8. 19.)

Megnyitom neked az egek csatornáit, és árasztok reád

áldást bőségesen. (Mal. 3,10.)

És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem

zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát.

(Ésa. 60,11.)

Megesküdt az Úr jobbjára s erőssége karjára: többé nem

eszi az ellenség gabonámat. (Ésa. 62,8.) Mert így szól az Úr:

Megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el föl-

detek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn.

És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert

kívánatos földdé lesztek ti. (Mal. 3,11. 12.)

És adok esőt a magra, amellyel a földet beveted, és a

kenyér, a föld termése, bő és tápláló lesz, és széles mezőn

legelnek nyájaid. (Ésa. 30,23.)

Uram, Te meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon

meggazdagítod azt. A Te folyód telve van vizekkel;

gabonát szerzel nekem, mert úgy rendelted azt. (Zsolt. 65,10.)

Békességet ád határaimnak, megelégít engem a legjobb

búzával. (Zsolt. 147,14.)

Telve lesznek tárházaim, eledelt eledelre szolgáltatnak.

(Zsolt. 144,13.)

Gazdagság és bőség van házamban, s igazságom mind-

végig megmarad. (Zsolt. 112,3.)

Én az Úr vagyok, a Te Istened: nyisd szét a te szájad

és betöltöm azt. Szorongatóid ellen fordítom kezem, és

megelégítelek java búzával, és sziklából folyó mézzel

töltelek be téged. (Zsolt. 81,10. 14. 16.)

Így szól az Úr: És örvendezek benned, ha jót cseleked-

hetem veled, és rád hozom mindazt a jót, amiket én felőled

mondok. (Jer. 32,41.)

Adott nekem az Isten gazdagságot és kincseket, mert az

én szívem örömét az Isten kedveli. (Préd. 5,19. 20.)

Az Úrnak öröme van az Ő szolgájának gyarapodásában,

és az Ábrahám áldása az enyém. (Zsolt. 35,27. Gal. 3,14.)

Hálát adok az én Istenemnek mindenkor az Isten ama

kegyelméért, melyet nékem a Krisztus Jézusban adott,

mivelhogy mindenben meggazdagodtam Őbenne, és

semmiben nem szűkölködöm. (1Kor. 1,4. 5. 7.)

Köszönöm Atyám, hogy elém hoztad javaidnak áldásait;

színarany koronát tettél fejemre. (Zsolt. 21,3.) Ámen.

Válogatás C.S.Lewis gondolataiból

A megtérés a leggyorsabb lépés - előre.

NAPI ÁHÍTAT: Akinek érzékeny a lelkiismerete

...igazságot teszek bárány és bárány között!" (Ez 34,22).

Vannak, akik természetüknél fogva erősek, és ezért kíméletlenek a gyengékkel szemben. Ez súlyos bűn, és sok szomorúságot okoz. A szeretetlen tolakodás, a gyengék és betegek félreállítása sajnos előfordul még a hitvallók gyülekezetében is. Az Úr azonban látja ezt a büszke és kegyetlen magatartást, és nagyon haragszik miatta, mert Ő szereti a gyengéket.

Kedves olvasóm, te is a gyengék között vagy? Azok között, akik szomorúak a tolakodás miatt, és akiket megbélyegeztek érzékeny lelkiismeretük miatt? Keményszívűek hozzád a testvérek? Ne neheztelj rájuk viselkedésükért, és főleg ne akard nekik visszaadni a tolakodást és a könyöklést. Tedd ügyedet az Úr kezébe". Legyen Ő a bíró! Miért is avatkoznál a dolgába? Sokkal jobban és igazságosabban tud elintézni mindent, mint mi. Ő a legmegfelelőbb időben ítél, miért is siettetnénk?

A keményszívű elnyomó pedig reszkessen! Még ha úgy látszik is, hogy most büntetlenül léphet másokon keresztül, minden büszke és bántó szava fel van jegyezve és mindegyikért számot kell majd adnia a Nagy Bíró ítélőszéke előtt.

Légy türelemmel, én lelkem! Az Úr ismeri szomorúságodat, és meglátod, megsegít.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből