A hit sosem kérdezi, merre vezetik, hanem szereti és ismeri
azt, Aki vezeti. (Oswald Chambers)
2012. január 29.
Oswald Chambers: "MENJ EL" PARANCSA FELKÉSZÜLÉSÜNKBEN
"Azért ha áldozati ajándékodat az oltárra viszed és ott
megemlékezel arról, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd az
oltár előtt ajándékodat, menj el, békülj meg előbb a testvéreddel és csak
azután jöjj és vidd fel a te ajándékodat" (Mt 5,23.24).
Könnyű elképzelni, hogy végül csak eljutunk arra a helyre,
ahol készek és mindenre hajlandók leszünk, de a felkészülés nem egy pillanat
műve, hanem olyan folyamat, amelyhez állhatatosság kell. Veszélyes, ha
keresztyén megtapasztalásunkban egy bizonyos állapotba belerögződünk.
Felkészülés alatt vagyunk, formálódunk.
A fiatal keresztyén hajlandó az áldozatkészségre. Emberi
módon szólva: Jézus Krisztus iránti vonzódásunk egyik alapja a hősiesség iránti
érzékünk; de túláradó lelkesedésünket azonnal próbára teszi Urunk komoly szava:
"Menj el, békülj meg előbb a testvéreddel." A "menj el" itt
azt jelenti: engedjük, hogy Isten szava alaposan megvizsgáljon. Nem elég a
hősies áldozatkészség átérzése. A Szent Szellem felszínre hozza bennünk azt a
hajlamot, amely nem akar az Ő szolgálatában munkálkodni. Ezt a hajlamot bennünk
senki sem tudja felfedezni, csak Isten. Van Őelőtte valami rejtenivalód? Ha
igen, akkor engedd, hogy Isten átvilágítson téged. Ha bűn az, valld meg, ne
tűrd meg magadban.
Kész vagy-e engedni Uradnak és Mesterednek, bármennyire
megalázó is ez? Fel kell adnod a magadhoz való jogodat! Ha meggyőz a Szent
Szellem valamelyik bűnödről, soha ne tiltakozz. Miután elég fontosnak találta,
hogy erre rávezessen, ezért éppen ez a bizonyos bűn az, amit fel akar fedni.
Valami nagy bűn után kutattál, hogy feladhasd, és Isten most egy
jelentéktelennek látszó dologról beszél neked; de e mögött a kis bűnöd mögött
van makacsságod központi erődje. "Nem akarok lemondani a magamhoz való
jogomról" - pedig ezt akarja Isten, ha valaha is Jézus Krisztus tanítványa
akarsz lenni.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Életcseppek
"Az alázatosság nem abban bizonyul, hogy alázatosnak
tartjuk magunkat, hanem abban, hogy egyáltalán nem is foglalkozunk
magunkkal." /D.L. Moody/
Bob Gass. Napi elmélkedés: Hol van a szívem?
„Mert ahol a kincsed
van, ott lesz a szíved is.” (Máté 6:21)
William Randolph Hearst a Hearst Kastélyban lakott, melynek
területe több, mint 8000 m² volt, és egy százezer hektárnál is nagyobb birtokon
feküdt. Egy időben az övé volt több mint 80 km Kalifornia partszakaszából.
Emellett 88 éven át gyűjtögetett „mindenféle dolgokat”. Voltak 3500 éves
egyiptomi szobrai, középkori flamand gobelinjei, évszázados kézzel faragott
rozettás mennyezetei, és néhány minden idők legnagyobb művészeti alkotásai
közül.
Miután nyolc évtizeden át gyűjtött mindenfélét, William
Hearst meghalt. Most ezrével látogatják az emberek a házát, és mind ugyanazt
mondják: „Hű, tényleg jó sok cucca volt!”.
Éljük az életünket, megszerzünk dolgokat, aztán meghalunk,
és a dolgainkat itt hagyjuk. Mi történik velük azután? A gyerekeink vitatkoznak
rajtuk. A gyerekeink, akik még nem haltak meg, átnézik a dolgainkat. Mint a
keselyűk lecsapnak, és eldöntik, hogy mit akarnak elvinni az ő házukba. Azt
mondják maguknak: „Ez most már az enyém”, aztán meghalnak, és újabb keselyűk
jönnek.
Nemzetek háborúkat indítanak nyersanyagok miatt, családok
szakadnak szét tárgyak miatt. Férjek és feleségek sokkal többet vitatkoznak
tárgyak miatt, mint bármi más kérdésen. A börtönök tele vannak utcai
rablótámadások elkövetőivel, és vállalatigazgatókkal, akik bűnügyekbe
bonyolódtak dolgok megszerzéséért. Miért? Hiszen csak tárgyak!
Jézus ezt így fogalmazta meg: „Ne gyűjtsetek magatoknak
kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok
kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem
a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem
lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Máté 6:19-21-
19.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és
a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20. Hanem gyűjtsetek
magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti,
és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21. Mert a hol van a
ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Nos, miután elolvastad ezeket a sorokat, tedd fel magadnak a
kérdést: „Hol van a szívem?”
Imádság: A helyes értékelésért
Istenem! Mennyire meg tud szépülni a múlt. Még annak
számtalan nehézsége, kínja, nyavalyája is. Pedig helyén és értékén kezelni
akkor tudunk valamit, ha ígéreteid fényébe állítjuk bele. Ebben kérem
segítségedet! Ámen
A nap gondolata:
Az embernek szelleme van, amely hinni és repülni tud, s ez a
szellem halhatatlan és farkasszemet néz a világgal. (Márai Sándor)
Napi Ige és gondolat
Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban
olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát.
Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül. (4Móz 11:4-6)
A mai Igében egy hátrafelé tekintő népet látunk. Izrael népe
a pusztában van, az Isten ott táplálja őket mannával, a legédesebb eledellel,
ami létezik. S a nép felkel és egy nagy, kollektív emlékezésbe kezd, akkor
hangzik el mai Igénk. Isten népe hátratekint. De ez egy veszélyes
visszatekintés. Telve van szívük felhánytorgatással az egyiptomi szabadításért,
aminek máskülönben örülni kellene. Megszépült a múlt!
Ó, mennyire ilyenek vagyunk, mi emberek! Ha bánt a jelen,
akkor valami fogódzót keresünk a múltban, ami a hátunk mögött van. De vajon
valóban olyan jó volt Egyiptomban? Hiszen ostorozták, dolgoztatták őket,
fiaikat a Nílusba dobták, népirtás volt kihirdetve ellenük. S ők azt a hitvány
eledelt emlegetik, mert éppen éhesek.
Időnként a múlt nagyon meg tud szépülni! Főleg, ha nagyon
erős a hiányérzete az embernek. Szinte kifordítja az embert magából.
Elkeseríti, előhozza szívéből, ami igazából benne van, lázadóvá, hamis
emlékezővé teszi.
Hány ilyen múltba révedő szempár van ebben a mai világban
is! Nem tudnak előrefelé nézni, mert jobb napokra emlékeznek. Talán annyira
elviselhetetlen a jelen, gonoszabbak az emberek, alig van jövőkép, és a múltat
hívják segítségül, ami vigasztaló lehet. De biztos, hogy a múlt olyan jó volt?
Most jónak mondják, de valószínű azért nem tartott örökké, mert hazugság volt
az egész. Csak látszat.
Lehet ilyen látszat volt egy ember, lehet ilyen látszat volt
egy politikai rendszer, bármi. Vigyázzunk: megszépülhet a múlt, de csak a
gondolatainkban, csak mi érezzük így… (Berencsi Balázs)
A szülők munkaköri leírása
http://www.maiige.hu/
Ábrahámnak volt egy unokaöccse, Lót, aki sikeres volt az
üzleti életben, de elvesztette családját. Hogy lehet ez? Mert: a) rossz helyre
tette a hangsúlyt – az anyagi sikereket nagyobbra értékelte a lelki sikereknél;
b) rossz környezetben élt – azt hitte, hogy gyermekei Sodomában élhetnek
anélkül, hogy az hatással lenne rájuk; c) téves elképzelései voltak – azt
hitte, meg tudja változtatni körülményeit, ha kompromisszumokat köt; d) nem
adott jó példát – azt hitte, hogy családja követni fogja utasításait, de
életpéldáját követték; e) rossz kapcsolatai voltak – és csak akkor vette észre,
amikor már túl késő volt, hogy mekkora hatással volt Sodoma a családjára (ld.
1Mózes 19:4-5).
Ha azt hiszed, hogy nyugodtan élhetsz a világ szabályai szerint, de elvárod, hogy gyermekeid Isten törvényeit kövessék, önmagadat csapod be. Ne csak prédikálj azokról a cipőkről, melyekbe gyermekeidnek bele kell nőniük, járj te is azokban! Példaadással vezess!
Szülői útmutatásodon kívül négy másik hatás is befolyásolja
gyermeked életét: kortársaik, az internet, a média és a zene. Mind a négy vagy
veled, vagy ellened dolgozik. Azt mondod: „De én mostanában nagyon elfoglalt
vagyok”. Tedd szabaddá magad! Gondold át újra a fontossági sorrendet! Gyermeked
jelleme minden nap formálódik; a kérdés az, ki formálja?
Isten Igéje világosan kimondja, hogy a következő hat dolog
alkotja szülőként a munkaköri leírásodat: 1) tanítsd őket (5Mózes 6:6-7); 2)
neveld őket (Példabeszédek 22:6); 3) gondoskodj róluk (2Korinthus 12:14); 4)
buzdítsd őket (Efézus 6:4); 5) fegyelmezd őket (1Timóteus 3:4); 6) szeresd őket
(Titusz 2:4). Ennél nagyobb felelősséged nincs!
2012. január 28.
Ige: A logoszról
Az Úr Jézus
az üresen maradt ház sorsáról tanít, és: „Lőn pedig mikor ezeket mondá,
fölemelvén szavát egy asszony a sokaság közül [a tömegből, és] monda néki: Boldog [és szerencsés az az anya]méh, amely téged hordozott, és az emlők, melyeket
szoptál, [és amelyek tápláltak].
Ő pedig monda: Sőt [még]inkább [azok az igazán] boldogok akik hallgatják [megértik, és felfogják] az Istennek beszédét [logoszát, Igéjét ], és
megtartják [és megőrzik] azt [és
engedelmeskednek]” (Luk. 11,27-28)
„Mert az Istennek
beszéde
(Istennek (logosza): igéje) élő és ható (működő, tevékeny, hatékony;
élő energia). És élesebb (metszőbb,
áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű
fegyvernél (és minden kétélű kardnál). És
elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig (Más
fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig,
felosztásáig, és megosztásáig), és
megítéli (vagyis döntésre alkalmassá teszi) a gondolatokat és a szívnek (vagyis a szellemi élet központjának) indulatait (és szándékait, gondolatait,
nézeteit, véleményét, és gondolkodását)”
(Zsid. 4,12).
„És most (ezért) fiaim, hallgassatok engemet
(hallgassatok rám), mert boldogok, akik
az én útjaimat (megőrzik, és) megtartják.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok
(és ne hanyagoljátok el azt)! Boldog
ember, aki hallgat engem (és aki hallgat rám), az én ajtóm előtt virrasztván (és vigyázva) minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. Mert aki (megtalál, és) megnyer engem, (az életet találja meg,
és) nyert életet, és szerzett (és
nyert) az Úrtól jóakaratot
(kegyelmet)” (Péld. 8,32-35).
„Az igének pedig megtartói (és cselekvői)
legyetek és ne csak hallgatói, (és be
ne csapjátok) megcsalván magatokat. Mert
ha valaki (csak) hallgatója az igének
és nem megtartója (és cselekvője), az
ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti
ábrázatát: Mert megnézte (ugyan) magát
és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság
tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt
cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében (Más
fordítás: De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad
mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt
boldoggá teszi cselekedete)” (Jak.
1,22-25)
Ige: Az igazi evengélium
Az apostol
megvallása arról, hogy milyen Evangéliumot hirdetett, példaként minden kor
igehirdetői számára: „(Mivel)hogy a mi Evangéliumunk [az örömüzenet] ti nálatok nem áll csak szóban [nemcsak
szavakban jutott el hozzátok, nem csak üres beszéd volt (logosz)], hanem isteni
erőkben [erő-megnyilvánulásban, csoda(tevő erőben)] is, Szent Szellemben
[a Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző erejével] is, sok bizodalomban [és teljes bizonyossággal és sok
meggyőződéssel, nagy biztonsággal] is
[és annak a teljes bizonyosságával, hogy
ez az igazság]; amiképpen tudjátok [láttátok], hogy milyenek voltunk [hogyan éltünk, hogyan léptünk fel] közöttetek ti érettetek [a ti
érdeketekben, és hogy mindent értetek tettünk]” (1 Thess. 1,5).
Az apostolok mindenhol Isten Igéjét hirdették tisztán,
vegyítetlenül: „Mert az Istennek beszéde
(logosz: Igéje) élő és ható, (élő energia) és élesebb minden kétélű fegyvernél (minden kétélű kardnál), és áthatol az elme és a szellem, az ízületek
és a velők szétválásáig és megítéli (kritikosz:
döntésre alkalmassá teszi) a gondolatokat és a szívnek (a benső) indulatait (és szándékait)”
(Zsid. 4,12)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)