Áldott légy Uram

Lukács evangélium 11. fejezet: Kérjetek, és én válaszolok! (szerkesztett)

Luk. 11,1 És lőn [történt egy alkalommal hogy Jézus imádkozott, és] mikor ő imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte [amikor befejezte], monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts [meg] minket imádkozni, miképpen János is megtanította az ő tanítványait [az ő követőit].

Luk. 11,2 Monda pedig nékik: Mikor [és valahányszor] imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg [és legyen szent] a te neved. Jöjjön el a te országod [a Te királyságod, a Te királyi uralmad, és nyilvánuljon meg a Te hatalmad]. Legyen [és valósuljon] meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is

Luk. 11,3 A mi mindennapi [és a létfenntartáshoz szükséges] kenyerünket add meg nékünk naponként [és minden nap]

Luk. 11,4 És bocsásd meg [és engedd el] nékünk a mi bűneinket. Mert mi is megbocsátunk [és elengedjük] mindeneknek [minden ellenünk vétkezőnek, és azoknak, akik rosszat tesznek nekünk], akik [ezért] nékünk adósok [vagyis aki nekünk tartozik] És ne vígy minket kísértésbe [azaz: ne engedd, hogy kísértésbe essünk]; de szabadíts [ments meg, óvjál, és védjél, és őriz] meg minket a gonosztól [a rossz, káros, gonosz, rosszakaratú ördögtől]

Luk. 11,5 És monda nékik: Ki az közületek, akinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor [vagyis az éjszaka közepén], és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret,

Luk. 11,6 Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie [és nincs mit elébe tegyek];

Luk. 11,7 Az pedig onnét belülről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts [ne zaklass, ne zavarj, és ne háborgass] engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked?

Luk. 11,8 Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása [szemtelensége, és alkalmatlankodása] miatt felkél és ád néki, amennyi kell [amire szüksége van].

Luk. 11,9 Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.

Luk. 11,10 Mert aki kér, mind kap [és elnyer, hozzájut]; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.

Luk. 11,11 Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret kér [kenyér után sóvárog, és vágyakozik], és ő talán követ ád néki? Vagy ha halat, vajon a hal helyett kígyót ád-é néki?

Luk. 11,12 Avagy ha tojást kér [ha tojás után sóvárog, és vágyakozik], vajon skorpiót ád-é néki?

Luk. 11,13 Ha azért ti gonosz [rossz, káros] létetekre [ti, akik rosszak vagytok, akik romlást árasztó életet éltek] tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik tőle [sóvárogva, és vágyakozva] kérik

Luk. 11,14 És [egyszer azután] ördögöt [vagyis egy gonosz szellemet; egy süketnéma démont] űz vala ki [egy emberből], mely néma vala [aki azelőtt nem tudott beszélni]. És lőn, [hogy], mikor kiment az ördög [a démon], megszólala a (süket)néma [és elkezdett beszélni]; és csodálkozék a sokaság [a tömeg].

Luk. 11,15 Némelyek pedig azok közül mondának: A Belzebub [jelentése: a legyek, a férgek ura; a szemétnek, a trágyának, a bálványáldozatnak az ura] által, az ördögök [a gonosz szellemek, a démonok] fejedelme [segítsége] által űzi [és hajtja] ki az ördögöket [vagyis a démonokat].

Luk. 11,16 Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánnak [sőt követeltek] tőle.

Luk. 11,17 Ő pedig tudván [ismerve]  azoknak gondolatát [mert átlátott rajtuk], monda nékik: Minden ország [és minden királyság, és minden birodalom], amely magával meghasonlik [és amelyben megosztás van, és önmaga ellen harcol], elpusztul [és semmivé lesz]; és ház a házzal ha meghasonlik, leomlik [és az a család, amely önmaga ellen harcol, szétesik].

Luk. 11,18 És a Sátán is, ha ő magával meghasonlik [és önmaga ellen harcol], mi módon állhat meg az ő országa [és hogyan maradhatna fenn a királysága]? Mert azt mondjátok, hogy én a Belzebub által [Belzebub segítségével] űzöm [és haj(í)tom] ki az ördögöket [a gonosz szellemeket, a démonokat].

Luk. 11,19 És ha én a Belzebub által [ha Belzebub segítségével] űzöm [és haj(í)tom]  ki az ördögöket [a démonokat], a ti fiaitok ki által [kinek a segítségével] űzik ki [haj(í)tják ki őket]? Annakokáért ők maguk lesznek a ti bíráitok [és így ők maguk bizonyítják, hogy nincs igazatok].

Luk. 11,20 Ha pedig Isten ujjával [Isten hatalmával] űzöm [és haj(í)tom] ki az ördögöket, [a démonokat, a gonosz szellemeket, akkor]  kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa [és nyilvánvaló, hogy eljött hozzátok Isten királysága]

Luk. 11,21 Mikor az erős fegyveres [teljes fegyverzetben] őrzi az ő palotáját, amije van [a vagyona], békességben [biztonságban] van;

Luk. 11,22 De mikor a nálánál erősebb reá jövén [de ha rá tör, és megtámadja őt valaki, aki még nála is erősebb] legyőzi őt, minden fegyverét [a teljes fegyverzetét] elveszi, melyhez bízott, és amit tőle zsákmányol, elosztja

Luk. 11,23 Aki velem nincs, ellenem van, [és aki nem velem dolgozik, ellenem dolgozik]; és aki velem nem takar [aki velem nem gyűjt, az], tékozol [és széjjelszór]

Luk. 11,24 Mikor a tisztátalan [gonosz] szellem kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár [száraz sivár helyeken vándorol, és bolyong], nyugalmat [felüdülést, csillapodást] keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem.

Luk. 11,25 És oda menvén [amikor visszamegy], kisöpörve és felékesítve [kicsinosítva, rendbe hozva, és feldíszítve] találja azt.

Luk. 11,26 Akkor [tüstént elsiet, és útra kél, és] elmegy, és maga mellé vesz más hét szellemet, magánál gonoszabbakat, és [és ezek mind] bemenvén ott lakoznak [behatolnak, letelepednek, és ott élnek]; és annak az embernek utolsó [vagyis az utóbbi] állapota gonoszabb [és rosszabb, nyomorúságosabb, nehezebb, veszélyesebb] lesz az elsőnél [a korábbi állapotánál]

Luk. 11,27 Lőn pedig mikor ezeket mondá, fölemelvén szavát egy asszony a sokaság közül [a tömegből, és] monda néki: Boldog [és szerencsés az az anya]méh, amely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál, [és amelyek tápláltak].

Luk. 11,28 Ő pedig monda: Sőt [még]inkább [azok az igazán] boldogok akik hallgatják [megértik, és felfogják] az Istennek beszédét [logoszát, Igéjét ], és  megtartják [és megőrzik] azt [és engedelmeskednek]

Luk. 11,29 Mikor pedig egyre nagyobb sokaság [egyre nagyobb tömeg] gyülekezett [tódult] hozzá; [és mikor a tömeg összetorlódott mellette], kezdé mondani: E nemzetség [ez a nemzedék] gonosz [káros, veszélyes, ellenséges, ártalmas, azaz gonosz]: jelt kíván [csodajelt követel], de (csoda)jel nem adatik néki, hanem ha Jónás [jelentése: galamb] prófétának ama jele;

Luk. 11,30 Mert miképpen Jónás [jelentése: galamb] jelül volt [jellé vált] a Ninivebelieknek [jelentése: gondtalanság sarja; maradandó ivadék; a nap lakhelye], azonképpen [és úgy jel] lesz az embernek Fia is e nemzetségnek [ennek a nemzedéknek]

Luk. 11,31 A Délnek királynéasszonya [királynője] felkél [feltámad, és életre kel a szellemi halálból] majd az ítéletkor [válságos helyzetben] e nemzetség [és e nemzedék] férfijaival, és kárhoztatja [vagyis elítéli] őket: mert ő eljött a földnek széléről [a föld végső határáról, a föld legvégéről], hogy hallhassa a Salamon bölcsességét; és ímé nagyobb van itt Salamonnál

Luk. 11,32 Ninive [jelentése: gondtalanság sarja; maradandó ivadék; a nap lakhelye] férfiai az ítéletkor [a válságos helyzetben] együtt támadnak majd fel [együtt kelnek életre a szellemi halálból] e nemzetséggel [ezzel a generációval, nemzedékkel], és kárhoztatják [és elítélik] ezt. Mivelhogy ők megtértek [megváltoztatták a gondolkodásmódjukat, és visszatértek, visszafordultak Isten felé] a Jónás [jelentése: galamb] prédikálására [igehirdetésére;

[Más fordítás: Ninive lakói ugyanis megváltoztatták az életüket Jónás üzenetét igehirdetését hallva, mivelhogy észre tértek, és gondolkozásukat megváltoztatták, és más felismerésre tértek]; és ímé nagyobb van itt Jónásnál

Luk. 11,33 Senki pedig, ha gyertyát [vagy lámpást, mécset, világot] gyújt, nem teszi rejtekbe [nem teszi rejtett helyre, hogy eltakarja], sem a véka alá [hogy elrejtse], hanem a gyertyatartóba [vagy a lámpatartóra, a mécstartóra, a mécslábra állítja], hogy [a belépők] akik bemennek, lássák a világosságot [a ragyogást, sugárzást, a fényt]

Luk. 11,34 A testnek [(szóma): személyednek] lámpása [mécsese, világa] a szem: ha azért a te szemed [és a te tekinteted] őszinte [nyílt, egyenes, egyszerű, becsületes, tettetés nélküli, érthető, tiszta], a te egész tested [(szómád): egész személyed, egész lényed] is világos [fénylő, ragyogó, és fénytelt] lesz; ha pedig a te szemed gonosz [rossz, káros, rosszakaratú, rosszindulatú, amelynek oka a boldogtalanság áradása, ömlése], a te tested [(szómád): egész személyed, egész lényed] is sötét [fény nélküli, és tudatlanságban lévő].

Luk.11,35 Meglásd [vigyázz] azért, hogy a világosság [a fény, a tűz,], mely tebenned van, sötétség [homályosság, vakság, és tudatlanság] ne legyen

[Más fordítás: Vigyázz tehát, hogy az a világosság, ami benned van, nehogy sötétséggé váljon].

Luk. 11,36 Annakokáért ha a te egész tested [(szómád): egész személyed, egész lényed] világos [fénytelt; csupa világosság, és fénylő, ragyogó], és semmi részében sincs homályosság [és nincsen benne egyetlen sötét, és tudatlanságban lévő rész sem], olyan világos [fényes, fénylő, és ragyogó] lesz egészen [és teljesen], mint mikor a lámpás [vagy mécses] megvilágosít [megvilágít, és beragyog] téged az ő világosságával [mint amikor a mécs fénybe borít téged a fényével];

[Más fordítás: mintha a villám fénye világított volna meg]

Luk. 11,37 Beszéd közben pedig kéré őt egy farizeus [jelentése: elkülönülő, elzárkózó („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos férfiak zárt csoportja, szektája], hogy ebédeljen nála. Bemenvén azért, leült enni [és asztalhoz telepedett, asztalhoz dőlt].

Luk. 11,38 A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozék, hogy ebéd előtt előbb nem mosdott meg [hogy Jézus étkezés előtt nem merítette vízbe a kezét]

Luk. 11,39 Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománnyal [és csordultig tele vagytok rablásvággyal, kapzsisággal] és gonoszsággal.

Luk. 11,40 Bolondok [esztelenek, balgák], aki azt teremtette, ami kívül van, nem ugyanaz teremtette-é azt is, ami belül van [Más fordítás: Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is]?

Luk. 11,41 Csak adjátok alamizsnául [vagyis adományképpen] ami benne van; és minden tiszta lesz néktek [Más fordítás: Ne így cselekedjetek. Adjátok oda inkább, ami benne van a rászorulóknak, és akkor tiszták lesztek egészen]

Luk. 11,42 De jaj néktek farizeusok! Mert megadjátok a dézsmát [a tizedet] az (illatos)mentától, rutától [vagyis a kaporból] és minden paréjtól [és minden veteményből, és minden zöldségféléből]. de hátra hagyjátok [figyelmen kívül hagyjátok, mellőzitek, és elhanyagoljátok,] az [igazságos] ítéletet [a döntést], és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni [figyelmen kívül hagyni, és elhanyagolni]

Luk. 11,43 Jaj néktek farizeusok! Mert szeretitek [és többre tartjátok] az előlülést a gyülekezetekben [a főhelyet a zsinagógában, a gyülekezés helyén], és a piacokon [a vásártéren; és a tereken] való köszöntéseket

Luk. 11,44 Jaj néktek képmutató írástudók [törvénymagyarázók] és farizeusok! Mert olyanok vagytok, mint a [jeltelen, és felismerhetetlen sírboltok, és mint a rég beomlott] sírok, amelyek nem látszanak, és az emberek, akik azokon járnak, nem tudják [ezért mit sem sejtve járnak felettük]

Luk. 11,45 Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz [és sértegetsz]. »Más fordítás: Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol«.

Luk. 11,46 Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! Mert elhordozhatatlan [elviselhetetlenül nehéz és nyomasztó] terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjatokkal sem illetitek [sem nyúltok hozzá, és meg sem érintitek] azokat a terheket

[Más fordítás: Rossz lesz nektek is, törvénytanítók! Olyan szabályokat hoztok, és kényszerítetek az emberekre, amiket nehéz betartani. Ti viszont meg sem próbáljátok betartani ezeket a szabályokat]

Luk. 11,47 Jaj néktek! Mert ti építitek a próféták sírjait [a síremlékeit]; a ti atyáitok pedig megölték őket

[Más fordítás: Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket].

Luk. 11,48 Tehát bizonyságot [tanúságot] tesztek és jóváhagyjátok atyáitok cselekedeteit [és bűntársaik vagytok]; mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat

[Más fordítás: Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek]

Luk. 11,49 Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök őhozzájuk prófétákat [Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] és apostolokat [követeket]; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek [és kiűznek, azaz kiutasítanak, és kérlelhetetlenül, és folyamatosan üldöznek];

Luk. 11,50 Hogy számon kéressék e nemzetségtől [e nemzedéktől] minden próféták vére, mely e világ fundamentumának felvettetésétől fogva [eddig a nemzedékig] kiontatott.

 [Más fordítás: hogy számon kéressék minden próféta vére, amelyet e látható világ alapjának levetésétől / elvetésétől fogva kiontottak]

Luk. 11,51 Az Ábel [jelentése: átmeneti, mulandó, lehelet, elmúlás, esendőség] vérétől fogva mind a Zakariás [akiről az Úr / vagyis Jehova megemlékezett] véréig, ki elveszett [akit meggyilkoltak] az [áldozati] oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől [Más fordítás: Igen, mondom néktek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek]

Luk. 11,52 Jaj néktek törvénytudók! Mert elvettétek [mert magatokhoz vettétek, magatokhoz ragadtátok, és lefoglaltátok] a tudománynak [az ismeretnek] kulcsát ti magatok nem mentetek be, és akik be akartak menni, azokat meggátoltátok

[Más fordítás: mert az emberektől elvettétek a kulcsot, amely Isten ismeretére vezet. Ti magatok nem használtátok, és megakadályoztátok - útját álltátok - ebben azokat is, akik be akartak menni]

Luk. 11,53 Mikor pedig ezeket mondá nékik, az írástudók [a törvénymagyarázók] és farizeusok [vagyis a vallási vezetők] kezdenek felette igen ellene állani [rettentően neheztelni, és nagyon feldühödtek rá] és őt sok dolog felől kikérdezgetni, és faggatni.

[Más fordítás: Amikor Jézus elment onnan, a törvénytanítók és farizeusok rosszindulattal kérdezgetni kezdték őt mindenféléről],

Luk. 11,54 Ólálkodván ő utána [és kelepcét állítottak neki], és igyekezvén valamit az ő szájából kikapni [hogy valamely szaván, mely száját elhagyja, megfoghassák], hogy vádolhassák őt.

[Más fordítás: Közben azt figyelték, hogy hol használhatnák föl ellene, amit mondott. leselkedtek rá, és alattomban figyelték. És vadásztak arra, hátha valami olyat talál mondani, amivel vád alá helyezhetnék].

Uram, hogyan cselekedjek?

http://napiremeny.blog.hu/2012/01/22/uram_hogyan_cselekedjek

"Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk." 2Kor. 4,8-9

Amikor megvalljuk hitünket Jézusban, Isten egyszülött fiában, gyakran azt feltételezzük, hogy az életünk könnyebb lesz. Nem számít, hogy sokan erről jó szándékkal, mint bibliai igazságról tanítanak.

Jézus valóban arról tanított, hogy az ő igája könnyű (Mt.11,30), Pál apostol pedig a szombatról, mint a nyugodalom napjáról beszélt (Zsid.4,9), de ezek a példák arra tanítanak, hogy meg kell tanulnunk mélyen bízni Istenben és nem pedig arra, hogy Jézust könnyű követni. Mi, akik az Úr akaratát követjük és megtartjuk, abban bízunk hogy Ő szívén viseli a mi legfőbb érdekeinket (Jer.29,11; Róma. 8,28).

Az Isten Szentlelkének segítségével, aki bennünk és általunk munkálkodik, meg tudunk birkózni azokkal a dolgokkal, amiken épp keresztül megyünk. Pál apostol azt mondja, hogy épp ilyen helyzetekben kell megtanulnunk bízni Jézusban: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." Filippi 4,13

Ha Isten országának kiemelkedő polgárai szeretnénk lenni, akkor nem térhetünk ki az élet nehéz időszakai elől. Úgy, mint Pál, láthatjuk, hogy az Úr nem engedi, hogy megszorongattassunk, amikor nagy rajtunk a nyomás, Ő reményt ad, amikor úgy tűnik, hogy a dolgoknak nincs semmi értelme, Ő velünk van, ha mások elfordulnak tőlünk, és felemel, ha mélyponton van az életünk.(2Kor.4,8-9)

Ahhoz, hogy megbirkózz azzal, amin most épp keresztülmész, szemléletváltásra van szükség. Ahelyett, hogy azt kérdezed, "Miért pont én?" kérdezd azt, hogy "Uram, hogyan cselekedjek?"

Beszéljünk róla!

• Isten miért nem veszi el a problémákat az életünkből, ha átadtuk az életünket Jézusnak?
• Szerinted mit tenne Isten, ha így imádkoznál "Uram, segíts meg hitetlenségemben"?
• Mikor mondod azt az életed során, hogy "Miért pont én?" Mit gondolsz, mi történne, ha ehelyett inkább azt kérdeznéd, hogy "Uram, hogyan cselekedjek?"
  
  (Daily Hope by Rick Warren, 2012.01.15.)

C.H.Spurgeon: Tökéletes áldozat

 http://johir.neobase.hu/isten_igeretei/0123_Tokeletes_aldozat

"Tegye kezét az áldozat fejére, hogy kegyelmet és engesztelést nyerjen" (3 Móz 1,4).

Ha egy tulok engesztelő áldozattá lehetett az azt feláldozó bűnös helyett, aki rávetette a kezét és ezzel a bűneit is az áldozati állatra, mennyivel inkább engesztelő áldozat Krisztus érettünk, ha áldozatát hittel elfogadjuk.

Hitem ráveti kezét
ó Krisztus, drága fődre,
vezeklőn állok eléd,
bűneimet kiöntve.

Ha egy tulkot elfogadott Isten az áldozótól engesztelésül, mennyivel inkább engesztelés Krisztus minden vétkünkért. Egyesek vitatják az engesztelő áldozat nagy igazságát, pedig nekünk ez a reménységünk, örömünk, dicsekvésünk és mindenünk. Isten elfogadta Jézus Krisztus áldozatát engesztelésül miérettünk, és szeretett Fiában minket is elfogad és "megajándékoz kegyelmével" (Ef 1,6).

Ezért tedd rá most mindjárt hited kezét Krisztus tökéletes áldozatára, hogy azt így magadénak vallva, élvezhesd Isten kegyelmét. Ha egyszer már megtetted, tedd meg újra. Ha pedig még nem tetted volna, tedd rá most a kezedet haladék nélkül. Az Úr Jézus a tiéd lehet már most, ha akarod. Bízzál benne erősen, és kétség nélkül a tiéd lesz Ő. Így kiengesztelődtél Istennel, bűneid eltöröltettek és az Úré vagy.

Ef. 1.6 Kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben,

Kenneth Copeland: Hidd el Isten szeretetét

http://www.facebook.com/notes/krisztus-szeretete-egyh%C3%A1z/hidd-el-isten-szeretet%C3%A9t/329912303697551

És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. (1János 4,16)

Egyszer az utcán sétáltam, és egy parkon keresztül vezetett az utam. Közben imádkoztam, és egyszerűen megkérdeztem Istentől: „Uram, mit akarsz, hogy mondjak a népednek?” Egy pillanat alatt megkaptam a választ a szellememben és az elmémben:

Mondd meg nekik, hogy mennyire szeretem őket.

Annyi szeretet és könyörületesség volt ezekben a szavakban, hogy nem lehet leírni. Napokig csak az1János 4,16-ra tudtam gondolni. „És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét.”

Olvastunk Isten szeretetéről. Hallottunk róla. De nem hiszem, hogy túl sokan elhittük. Ha megtettük volna, az mindent megváltoztatott volna az életünkben.

Ez az a szeretet, ami arra indította Jézust, hogy letegye az életét értünk, és megtapasztalja azokat a fájdalmakat és gyengeségeket, amiket mi. Ez az a szeretet, ami azt mondja nekünk – akkor is, ha méltatlannak érezzük magunkat –, hogy „gyere hozzám, és megadom, amire szükséged van. Ne félj. Én is voltam ott. Gyere bátran a kegyelem trónjához, hogy kegyelmet és könyörületességet találj a szükség idején.”

Gondolkozz el ezen. Isten szeret téged – annyira szeret, hogy mindenét neked adta! Minden gyógyulást, bölcsességet, gazdagságot, erőt neked adott, amire valaha is szükséged lehet.

„De mi van a sötét múltammal?”

Ezért kaptad Isten kegyelmét! Gondoskodott a múltadról. Minden bűnödet és kudarcodat eltörölte. Most már csak annyit kell tenned, hogy elhiszed és elfogadod a szeretetét.

Micsoda szégyen, hogy az emberek betegségtől és minden más átoktól szenvednek, csak azért, mert nem hiszik el, hogy Isten szereti őket. Veled ne legyen így! Tanuld meg elhinni Isten szeretetét!

Hidd el, hogy Isten szeret téged! Az Ő szeretete kiáradt Jézus vérében.

Hidd el az Ő szeretetét! Szeretete kiáradt Jézus nevében.

Hidd el az Ő szeretetét! Szeretete kiáradt az Igében.

Elmélkedj el a fenti Igén újra és újra. Mondogasd magadnak egész nap, hogy „elhiszem Jézus irántam való szeretetét”. Ha ezt egyszer a szívedbe fogadod, soha többé nem leszel ugyanaz az ember.

Igei olvasmány: Zsoltárok 139,1-18

Kenneth Copeland 

Keresztelő srácok- RTL klub Fókusz Plusz

Jézus Imája

"Solo Cristo" Hillsong

Sylvester Stallone megtért!

Margit Fodorné megosztotta Magvető Ifjúsági Misszió Emberhalászok fényképét.

Üzenőfalra feltöltött fényképek

Sylvester Stallone megtért!
Sylvester Stallone a "kemény fiú" bizonyságot tesz Jézus Krisztusba vetett hitéről.A híres filmsztár és színész a keresztyén hit elkötelezettje. Szerinte nincs köztes út: vagy Istennel, vagy nélküle. Újjá lehet születni! – nyilatkozta a 63 éves sztár. A Keresztyén Küzdősportok Egyesületének honlapján mondta el gondolatait a született new yorki színész, aki szerint arról van szó, hogy az életben Krisztust kell követni, s nem magányos farkas módjára kell küzdenünk. Egy kerekasztal beszélgetés során, amit Stallone lelkészekkel folytatott, elmondta: Amikor csak templomba megyek, amikor a Jézus Krisztusba vetett hit vonzásának átadom magam, hallgatom Igéit és engedem, hogy kézen fogva vezessen, lehullik rólam mindenféle külső-belső nyomás. Szerinte nagyon fontos, hogy a keresztyének gyülekezetekhez tartozzanak, és a hitüket gyakorolják. A keresztyén alapok nagyon fontosak, ezáltal kapom meg életem értelmét, a szeretetreméltóság értelmét, az adás, odaadás értelmét, a korrektség értelmét, s tudok ellenállni olyan dolgoknak, amikkel naponta bombáz a filmipar: az irigységnek, a kapzsiságnak, a féltékenységnek és az elkeseredésnek. A Biblia Stallone számára a hit, az igazságosság és a győzelem könyve. Jézus akkora erőt ad, amivel mindvégig meg lehet állni, s meg lehet maradni a legnehezebb helyzetekben is. A beszélgetések során több fontos Igét is megemlített a sztár, különösen sokat jelent neki az Efézus 6,12, a 2Timotheus 4,8, és a 2Korinthus 5,17. (Forrás: livenet.ch – 2009-10-19)

Készítette: Magvető Ifjúsági Misszió Emberhalászok

Csákány Marianna - Hű Jézusom kezébe, Mindig velem, Uram

Keersztény könyvek

Bővített Biblia (forrás: Minden Lehetséges)

már 1 könyv kivételével mindet megvettem és egyik jobb, mint a másik. Hit erősítők, és buzítók, bátorítók

Keresztény könyvek

kereszteny-konyvek.hu

Hit erősítő, karizmatikus keresztény irodalom, film.

Ige: Az Úr Jézus tanítása az imáról

„Ti azért így imádkozzatok: Mi [mennybéli] Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg [legyen szent] a te neved. Jöjjön el a te országod [a te királyi uralkodásod; a királyságod]; legyen [és valósuljon] meg a te akaratod, (a)mint a mennyben, úgy a földön is. A mi [létezéshez szükséges] mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, [vagyis: Engedd el tartozásainkat, adósságainkat] miképpen [és amint] mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek [ahogy mi is elengedtük azokat a nekünk tartozóknak]. 

És ne vígy minket kísértetbe [(peiraszmosz): kísértés. Itt a görög kifejezés mondanivalója: „ne engedj olyan helyzetbe kerülni minket, amely bűnbe vinne”] de szabadíts meg [ments meg, óvj meg, védelmezzél] minket a gonosztól [és ragadj ki a rosszból. Hanem (ragadj meg) és vonj magadhoz a gonosztól] Mert tiéd az ország [királyság, uralom, királyi hatalom] és a hatalom [az erő] és a dicsőség mind örökké [(aión): a világkorszakokon át]. Ámen!” (Mát. 6,9-13).

Dávid megvallása és buzdítása: „Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik. A te országod örökre fennálló (örökkévaló) ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre (tart)” (Zsolt. 145,11.13) 

„Az Úr a mennyekbe helyeztette az ő székét (állította fel trónját) és az ő uralkodása mindenre kihat (királyi hatalmával mindenen uralkodik). Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek az ő rendeletét (parancsát), hallgatván az ő rendeletének (parancsának) szavára. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői (és végrehajtói)! Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén!” (Zsolt. 103,19-22)

Ige: Isten nem kísért:

Az apostol bátorítása: Isten nem kísért: Ezért: „Senki se mondja, mikor kísértetik (amikor kísértésbe jut): Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal (a gonosztól) nem kísérthető, (és) ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti (csalogatja) a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz” (Jak. 1,13-15)

Az Úr Jézus kijelentése: A megbocsájtásról

„És mikor imádkozva megálltok [amikor felálltok imádkozni], bocsássátok meg [engedjétek el], ha valaki ellen valami panaszotok van [ha nehezteltek valakire; ha valami sérelmetek van valaki ellen; (ekhó): kifogása, ellenvetése van]; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek [elengedje] a ti vétkeiteket [(paraptóma): hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás]. Ha pedig ti meg nem bocsátotok [el nem engeditek], a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg [engedi el] a ti vétkeiteket [(paraptóma): hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás]” (Márk. 11,25-26).

Ti pedig: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek” (Eféz. 4,32).

És kijelenti azt is, hogy miért kell megbocsájtani: „Mert ha megbocsátjátok [elengeditek] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat; Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket hibás lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat], megbocsát [elengedi] néktek is a ti mennyei Atyátok [azokat]. Ha pedig meg nem bocsátjátok [de ha ti nem engeditek el] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat, eleséseiket, hibás lépéseiket, baklövéseiket, melléfogásaikat], a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg [sem fogja elengedni] a ti vétkeiteket [botlásaitokat; eleséseiteket]” (Mát. 6,14-15).

Az Úr Jézus megmossa a tanítványok lábát, hogy megtisztuljanak, példát adva ezzel arra, hogy mit jelent a bűnbocsánat: „Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén (és ismét letelepedett), monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,12-15).

És a Szent Szellem kijelentése arról, hogy mit tett az Úr Jézus: „… Jézus Krisztus, aki a hű tanúbizonyság (a hű tanú) … aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által” (Jel. 1,5).

Péter megkérdezi az Úr Jézust: „… Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer (hetvenszer hétszer) is” (Mát. 18,21-22

humor

Az áram alatt lévő alkatrész ugyanúgy néz ki, mint amelyik nincs áram alatt. Csak más a fogása...

Idézetek a szeretetről

"Aki szeret, az nem engedi, hogy bármit megtegyél, amit elgondolsz, de ha megteszed is, melléd áll, hogy kisegítsen a problémákban."

A menny a hazánk.

Csendes Percek: A KÉT MÁRIA

 Mt 28,1-10.

1 Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai

Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. 2 És íme, nagy földrengés

volt, az ÚR angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a

követ, és leült rá. 3 Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája

fehér, mint a hó. 4 Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és

szinte holtra váltak. 5 Az asszonyokat pedig így szólította meg az

angyal: "Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust

keresitek. 6 Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek,

nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. 7 És menjetek el gyorsan,

mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és

előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!" 8

Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel

futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. 9 És íme, Jézus

szembejött velük, és ezt mondta: "Legyetek üdvözölve!" Ők pedig

odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. 10 Ekkor

Jézus így szólt hozzájuk: "Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül

atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem."

                           A KÉT MÁRIA

Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai

Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. (Mt 28,1)

Tetszik nekem a két Mária. Ők voltak az elsők, akik a sírhoz elmentek,

s akik hallották az angyalt, és megtudták a jó hírt, hogy Jézus

feltámadt a halálból. Elhitték, és ők voltak az elsők, akik elmondták a

többieknek ezt az üzenetet, amelyet 2000 év óta ismételnek szerte a

világon: "Jézus feltámadt a halálból!"

Ezt a két Máriát töltötte el elsőként a feltámadás öröme, elsőként

látták a feltámadott Jézust, és imádták őt. Ők voltak az elsők, de nem

az utolsók, - mert elmondták a hírt a tanítványoknak, és a tanítványok

elmondták másoknak, akik szintén elmondták másoknak... amíg valaki

elmondta személyesen nekünk is.

A mi feladatunk, hogy folytassuk, amit a két Mária elkezdett. Elmondjuk

másoknak az evangéliumot, amely megváltoztatta a világot abban a régi

időben, és azóta is, - a mi személyes világunkat, az Önét és az enyémet

is. Jézus feltámadt, és mivel ő él, mi is élni fogunk. Ettől jobb hír

nincs a világon!

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy úgy szerettél minket, hogy

Fiadat áldoztad értünk. Add, hogy bátran hirdessük ezt a jó hírt

mindenfelé. Ámen.

Isten ránk bízta a megváltásról szóló örömüzenetet!

Dan G. Johnson (Florida, USA)

http://www.csendespercek.hu/

Csodállak és imádlak

Fel nem foghatom!

Akik Vágynak Isten Szeretetére

 http://www.facebook.com/profile.php?id=100003054586037

 Bármennyire is próbálom, akarom,
Nem megy, nem értem, nem tudom
Honnan van számomra ennyi irgalom?
Ennyi szeretet, megbocsátás, bizalom….
Honnan Uram éveken át ennyi irgalom?

Elmémet kínzó, adjon választ nekem,
Értsem meg mért? Miért szeretsz engem,
Annyi kudarc, annyi szégyen, félrelépés után,
Hogyan szerethetsz még mindig?
Miért ragaszkodol hozzám?

Te most is bízol bennem, s a harcot nem adod fel
Ahogy azt én már annyiszor megtettem.
Fel nem foghatom!
Itt megáll az emberi és túllépni nem tud,
Csak némán bámul és csodálkozik,
S kérdi újra meg újra:
Honnan, óh honnan számomra ennyi irgalom?

Fel nem foghatom!
Gondomat viseled s jó vagy hozzám,
Nekem adod mindennap jóságod ajándékát,
De nemcsak nekem, hanem mindenkinek,
Bárkinek, Nem válogatsz és nem méregetsz
Ahogy azt én oly sokszor megteszem.
Te mindenkit egyformán szeretsz!
Hogyan tudsz ennyire jó lenni s én nem ?!

Fel nem foghatom!

Honnan ennyi könyörület, irgalom?
Bűnös, gyarló életem ellenére
Kész vagy megbocsátani bármikor,
Ahogy megbántam vétkem,
S elveted messze, nagyon messze,
Hisz megígérted: nem emlékszel meg többé soha
De soha éltem e rút fejezetére.

Fel nem foghatom!

Honnan számomra ennyi irgalom?
Életem, minden sorba
Némán hullik Előtted a porba.
Íme itt vagyok: rongyosan, tépetten, gyarlón.
Nincs szavam, nincs erőm, nincs hangom;
Csak te vagy s remegő gyermeked,
Itt vagyok hát, jöjjön aminek jönni kell!
Ekkor szelíden s lágyan, de szorosan magához ölel,
És büntetés helyett: Újra irgalmát ajánlja fel.

Fel nem foghatom!

Itt megáll az emberi és túllépni nem tud,
Csak némán bámul s csodálkozik,
S kérdi újra meg újra:
Honnan, óh honnan számomra ennyi irgalom?
Fel nem foghatom!