2012. január 23.
Keersztény könyvek
Bővített Biblia (forrás: Minden Lehetséges)
már 1 könyv kivételével mindet megvettem és egyik jobb, mint a másik. Hit erősítők, és buzítók, bátorítók
2012. január 22.
Ige: Az Úr Jézus tanítása az imáról
„Ti azért így imádkozzatok: Mi
[mennybéli] Atyánk, ki vagy a mennyekben,
szenteltessék meg [legyen szent] a te
neved. Jöjjön el a te országod [a
te királyi uralkodásod; a királyságod]; legyen
[és valósuljon] meg a te akaratod, (a)mint a mennyben, úgy a földön is. A mi [létezéshez szükséges] mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És
bocsásd meg a mi vétkeinket, [vagyis: Engedd el tartozásainkat,
adósságainkat] miképpen [és amint] mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk
vétkeztek [ahogy mi is elengedtük azokat a nekünk tartozóknak].
És ne vígy minket kísértetbe [(peiraszmosz): kísértés. Itt a
görög kifejezés mondanivalója: „ne engedj olyan helyzetbe kerülni minket, amely
bűnbe vinne”] de szabadíts meg [ments meg, óvj meg, védelmezzél] minket a gonosztól [és ragadj ki a
rosszból. Hanem (ragadj meg) és vonj magadhoz a gonosztól] Mert tiéd az ország [királyság, uralom, királyi hatalom] és a hatalom [az erő] és a dicsőség mind örökké [(aión): a világkorszakokon át]. Ámen!” (Mát. 6,9-13).
Dávid megvallása és buzdítása:
„Országodnak dicsőségéről szólnak, és a
te hatalmadat beszélik. A te országod örökre fennálló (örökkévaló) ország, és a te uralkodásod nemzedékről
nemzedékre (tart)” (Zsolt. 145,11.13)
„Az Úr a mennyekbe helyeztette az ő székét
(állította fel trónját) és az ő
uralkodása mindenre kihat (királyi hatalmával mindenen uralkodik). Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas
erejűek, akik teljesítitek az ő rendeletét (parancsát), hallgatván az ő rendeletének
(parancsának) szavára. Áldjátok az Urat
minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői (és végrehajtói)! Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő
uralkodásának minden helyén!” (Zsolt.
103,19-22)
Ige: Isten nem kísért:
Az apostol
bátorítása: Isten nem kísért: Ezért: „Senki se mondja, mikor kísértetik
(amikor kísértésbe jut): Az Istentől
kísértetem: mert az Isten gonoszsággal (a gonosztól) nem kísérthető, (és) ő maga
pedig senkit sem kísért. Hanem
mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti (csalogatja) a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság
megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz” (Jak. 1,13-15)
Az Úr Jézus kijelentése: A megbocsájtásról
„És mikor imádkozva megálltok [amikor felálltok imádkozni], bocsássátok meg [engedjétek el], ha valaki ellen valami panaszotok van [ha nehezteltek
valakire; ha valami sérelmetek van valaki ellen; (ekhó): kifogása, ellenvetése van]; hogy
a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek [elengedje] a ti vétkeiteket [(paraptóma):
hibás lépés, botlás, baklövés,
melléfogás]. Ha pedig ti meg nem
bocsátotok [el nem engeditek], a ti
mennyei Atyátok sem bocsátja meg [engedi el] a ti vétkeiteket [(paraptóma):
hibás lépés, botlás, baklövés,
melléfogás]” (Márk. 11,25-26).
Ti pedig: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek
jóindulatúak], irgalmasok
[könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a
Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek”
(Eféz.
4,32).
És
kijelenti azt is, hogy miért kell megbocsájtani: „Mert ha megbocsátjátok [elengeditek]
az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat; Ha ugyanis elengeditek az
embereknek eleséseiket hibás lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket,
melléfogásaikat], megbocsát [elengedi] néktek is a ti mennyei Atyátok
[azokat]. Ha pedig meg nem bocsátjátok [de ha ti nem engeditek el]
az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat, eleséseiket, hibás lépéseiket,
baklövéseiket, melléfogásaikat], a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg [sem
fogja elengedni] a ti vétkeiteket [botlásaitokat; eleséseiteket]” (Mát. 6,14-15).
Az Úr Jézus megmossa a
tanítványok lábát, hogy megtisztuljanak, példát adva ezzel arra, hogy mit
jelent a bűnbocsánat: „Mikor azért
megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén (és
ismét letelepedett), monda nékik:
Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? Ti engem így hívtok: Mester, és Uram.
És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti
lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam
néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,12-15).
És a Szent Szellem
kijelentése arról, hogy mit tett az Úr Jézus: „… Jézus Krisztus, aki a hű tanúbizonyság (a hű tanú) … aki minket szeretett, és megmosott
bennünket a mi bűneinkből az ő vére által” (Jel. 1,5).
Péter megkérdezi az
Úr Jézust: „… Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki
megbocsátanom? Még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még
hétszer is, hanem még hetvenhétszer (hetvenszer hétszer) is” (Mát.
18,21-22
Idézetek a szeretetről
"Aki szeret, az nem engedi, hogy bármit megtegyél, amit elgondolsz, de ha
megteszed is, melléd áll, hogy kisegítsen a problémákban."
Csendes Percek: A KÉT MÁRIA
Mt 28,1-10.
1 Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a
magdalai
Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. 2 És íme,
nagy földrengés
volt, az ÚR angyala leszállt a mennyből, odament,
elhengerítette a
követ, és leült rá. 3 Tekintete olyan volt, mint a
villámlás, és ruhája
fehér, mint a hó. 4 Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és
szinte holtra váltak. 5 Az asszonyokat pedig így szólította
meg az
angyal: "Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a
megfeszített Jézust
keresitek. 6 Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta.
Jöjjetek,
nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. 7 És menjetek el
gyorsan,
mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak
közül, és
előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme,
megmondtam nektek!" 8
Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy
örömmel
futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. 9 És íme,
Jézus
szembejött velük, és ezt mondta: "Legyetek
üdvözölve!" Ők pedig
odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte.
10 Ekkor
Jézus így szólt hozzájuk: "Ne féljetek: menjetek el,
adjátok hírül
atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak
engem."
A KÉT MÁRIA
Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a
magdalai
Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. (Mt 28,1)
Tetszik nekem a két Mária. Ők voltak az elsők, akik a sírhoz
elmentek,
s akik hallották az angyalt, és megtudták a jó hírt, hogy
Jézus
feltámadt a halálból. Elhitték, és ők voltak az elsők, akik
elmondták a
többieknek ezt az üzenetet, amelyet 2000 év óta ismételnek
szerte a
világon: "Jézus feltámadt a halálból!"
Ezt a két Máriát töltötte el elsőként a feltámadás öröme,
elsőként
látták a feltámadott Jézust, és imádták őt. Ők voltak az
elsők, de nem
az utolsók, - mert elmondták a hírt a tanítványoknak, és a
tanítványok
elmondták másoknak, akik szintén elmondták másoknak... amíg
valaki
elmondta személyesen nekünk is.
A mi feladatunk, hogy folytassuk, amit a két Mária
elkezdett. Elmondjuk
másoknak az evangéliumot, amely megváltoztatta a világot
abban a régi
időben, és azóta is, - a mi személyes világunkat, az Önét és
az enyémet
is. Jézus feltámadt, és mivel ő él, mi is élni fogunk. Ettől
jobb hír
nincs a világon!
Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy úgy szerettél
minket, hogy
Fiadat áldoztad értünk. Add, hogy bátran hirdessük ezt a jó
hírt
mindenfelé. Ámen.
Isten ránk bízta a megváltásról szóló örömüzenetet!
Dan G. Johnson (Florida, USA)
Fel nem foghatom!
Bármennyire is próbálom, akarom,
Nem megy, nem értem, nem tudom
Honnan van számomra ennyi irgalom?
Ennyi szeretet, megbocsátás, bizalom….
Honnan Uram éveken át ennyi irgalom?
Elmémet kínzó, adjon választ nekem,
Értsem meg mért? Miért szeretsz engem,
Annyi kudarc, annyi szégyen, félrelépés után,
Hogyan szerethetsz még mindig?
Miért ragaszkodol hozzám?
Te most is bízol bennem, s a harcot nem adod fel
Ahogy azt én már annyiszor megtettem.
Fel nem foghatom!
Itt megáll az emberi és túllépni nem tud,
Csak némán bámul és csodálkozik,
S kérdi újra meg újra:
Honnan, óh honnan számomra ennyi irgalom?
Fel nem foghatom!
Gondomat viseled s jó vagy hozzám,
Nekem adod mindennap jóságod ajándékát,
De nemcsak nekem, hanem mindenkinek,
Bárkinek, Nem válogatsz és nem méregetsz
Ahogy azt én oly sokszor megteszem.
Te mindenkit egyformán szeretsz!
Hogyan tudsz ennyire jó lenni s én nem ?!
Fel nem foghatom!
Honnan ennyi könyörület, irgalom?
Bűnös, gyarló életem ellenére
Kész vagy megbocsátani bármikor,
Ahogy megbántam vétkem,
S elveted messze, nagyon messze,
Hisz megígérted: nem emlékszel meg többé soha
De soha éltem e rút fejezetére.
Bűnös, gyarló életem ellenére
Kész vagy megbocsátani bármikor,
Ahogy megbántam vétkem,
S elveted messze, nagyon messze,
Hisz megígérted: nem emlékszel meg többé soha
De soha éltem e rút fejezetére.
Fel nem foghatom!
Honnan számomra ennyi irgalom?
Életem, minden sorba
Némán hullik Előtted a porba.
Íme itt vagyok: rongyosan, tépetten, gyarlón.
Nincs szavam, nincs erőm, nincs hangom;
Csak te vagy s remegő gyermeked,
Itt vagyok hát, jöjjön aminek jönni kell!
Ekkor szelíden s lágyan, de szorosan magához ölel,
És büntetés helyett: Újra irgalmát ajánlja fel.
Életem, minden sorba
Némán hullik Előtted a porba.
Íme itt vagyok: rongyosan, tépetten, gyarlón.
Nincs szavam, nincs erőm, nincs hangom;
Csak te vagy s remegő gyermeked,
Itt vagyok hát, jöjjön aminek jönni kell!
Ekkor szelíden s lágyan, de szorosan magához ölel,
És büntetés helyett: Újra irgalmát ajánlja fel.
Fel nem foghatom!
Itt megáll az emberi és túllépni nem tud,
Csak némán bámul s csodálkozik,
S kérdi újra meg újra:
Honnan, óh honnan számomra ennyi irgalom?
Fel nem foghatom!
Csak némán bámul s csodálkozik,
S kérdi újra meg újra:
Honnan, óh honnan számomra ennyi irgalom?
Fel nem foghatom!
Imádság: Közösségért
Istenem! Ha még nem tudom, akkor kérlek, mutasd meg, hol a
helyem a gyülekezetben, hogy mi az, amit én tehetek hozzá a közösséghez. Nem
fogyasztó, hanem tevékeny hívő szeretnék lenni! Ámen
A nap gondolata:
A malomkő egymagában nem képes lisztet őrölni, de egy
másikkal hasznos munkát végez. – Isten népének természete megkívánja, hogy összetartson
és közösséget ápoljon. – A fenevad egymaga kóborol az erdőben, a juhok nyájba
tömörülnek. (Spurgeon )
Napi Ige és gondolat
Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol meg
voltak szállva, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás,
Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, a Jakab fia.
Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az
imádkozásban… (ApCsel 1:13-14)
A közösség feladatokkal is jár. Jellemzője az adok is,
nemcsak a kapok elve. Pál apostol figyelmeztet: egymás hite által kell
épülnünk. Ő azt mondja, én a tietek által és ti az enyém által. A jó közösséget
az jellemzi, hogy mindenki beletesz a közösbe. Közös teherhordozás, de a közös
örömök az elért eredmények fölötti hálaadás is összeköt, jótékony kapocs
közöttünk.
A közös feladatok összekötötték az első tanítványokat is. Az
Úr rájuk hagyta a nagy misszióparancsot: tegyetek tanítványokká minden népeket!
Ez nagyon komoly, nem egy emberes feladat. A ma gyülekezetében sem. Együtt,
karöltve kell nekünk is végeznünk azt a munkát, amit reánk bíz Urunk. Valójában
azt kell látni, hogy ezek nem terhek, ha megoszlanak a feladatok.
Hallottam, hogy az egyik gyülekezetben az igeszolgálatok
rögzítését három ember (!!) végzi. Az egyik csak beviszi a felvevő eszközt az
alkalomra, majd beviszi az alkalmat követően a Lelkészi Hivatalba. A másik
annyit tesz csupán, hogy áttölti a számítógépre és elküldi a harmadiknak. Az
pedig kétféle formátumot csinál belőle, egyet, hogy CD-n lehessen hallgatni,
meg egy kisebbet, amit kirak az internetre. Így már másnap hallgatható az
igehirdetés a világhálón. Érdekessége a dolognak, hogy sokan megmosolyogják a
dolgot: minek ehhez három ember? Meg milyen szolgálat az, hogy valaki csak
benyomja a felvevő gombot. Aztán egyszer nem volt ott az a gyülekezeti tag, azt
se tudták hol van az a felvevő gomb. Elmaradt az egész felvétel..
Ez megtanít a közösséggyakorlás feladatai között arra, hogy
a szolgálatban egyáltalán nem a mennyiség, az erő számít, hanem a hűség és az
összefogás. Ott tudnak összefogni emberek, ahol szeretik és elfogadják egymást.
S ott szívesen is tevékenykednek egymás mellett. Ez egy átlag közösségben is
így van, de milyen nagy áldás, ha ezekhez az egymásra épülő szolgálatokhoz még
Isten is adja, hozzáteszi áldását! (Berencsi Balázs)
Idézetek
"Akinek szívében isteni békesség honol és aki
megszabadult kedélyállapota szeszélyes hullámverésétől, az élhet boldogan és
vidáman, és egy ilyen élet felér egy gyémántheggyel." (C.H. Spurgeon)
C. H. Spurgeon: Keresztyén nagylelkűség
"Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba
kerül, megmenti az Úr" (Zsolt 41,2).
A szegényre gondolni, sorát szívünkre venni: keresztyén
kötelesség. Maga Jézus Krisztus helyezte a szívünkre: "a szegények mindig
veletek lesznek" (Mt 26,11).
Sokan sietve, meggondolatlanul adnak pénzt a szegényeknek,
még többen semmit sem adnak. Ez a drága ígéret azoknak szól, akiknek gondjuk
van a szegényekre, közelről megvizsgálják az ügyüket, terveket készítenek
megsegítésükre és körültekintően véghez is viszik azokat. Ezzel a
gondoskodással többet tehetünk, mint a pénzzel, de a legtöbbet a kettővel
együtt. Akik így gondolnak a szegényre, azoknak maga az Úr ígér segítséget, ha
bajba kerültek.
Különleges gondviselésben lesz részünk, ha az Úr látja, hogy
mi is próbálunk másokról gondoskodni. Mert akármilyen nagylelkűek vagyunk is, a
bajokat mi sem fogjuk elkerülni; de jótékonyságunk feljogosít arra, hogy
számítsunk az Úr szabadítására. Ő nem szegi meg adott szavát és ígéretét.
Lehet, hogy a szőrösszívű fösvények is kiabálnak valahogy a bajokról, de a
bőkezű és nagylelkű hívőkön maga az Úr segít.
Ahogyan másokkal szemben cselekedtél, úgy cselekszik az Úr
veled. Ezért bátran adj oda mindent, amivel csak segíthetsz másokon!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Erő az erőtlenségben
De
ő ezt mondta nekem: “Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség
által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a
Krisztus ereje lakozzék bennem. (2 Kor. 12: 9)
Nagyon
bízató ez az igevers. A versenyszellem mindenütt fellelhető, a legjobb lenni, a
legjobbat nyújtani, nem csak az iskolában, munkában, de a kapcsolatokban is.
Nem mintha ez rossz lenne. Csak egyszerűen nem lehet mindig, mindenütt a legjobb
lenni (ez nem jelenti azt, hogy nem kell a legjobbat nyújtani, ami tőlünk
telik).
Isten
amikor feladatot bíz ránk, ezt nem aszerint teszi elsősorban, hogy mi mit
gondolunk magunkról, mire érezzük magunkat képesnek (lásd Mózest, Gedeont), bár
Jézus beszél arról, hogy mielőtt belefogsz valamibe jó lenne előtte felszámolni
a költségeket, mégis a szuverén és gondviselő Isten útjait sokszor nem értjük.
Elhívhat olyan feladatra, amihez nincs elég erőnk – és ez kegyelem. És
lehetőség élni Isten ereje által. Nem könnyű. De aki nem kockáztat, az veszít –
hallottam egyszer. Nem meggondolatlanságra, felelőtlenségre bíztatok.
Bátorításul írtam e néhány sort elsősorban magamnak. Engedelmeskedni Isten
felismert vezetésének, akkor is ha úgy tűnik erőm feletti a feladat. Csak így
lehet megtapasztalni Isten megtartó erejét.
Gyöngyszemek
Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak.
Egyszerűen csak szeress, és fontos leszel. (Simon András)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)













