Ige: Az Úr Jézus tanítása az imáról

„Ti azért így imádkozzatok: Mi [mennybéli] Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg [legyen szent] a te neved. Jöjjön el a te országod [a te királyi uralkodásod; a királyságod]; legyen [és valósuljon] meg a te akaratod, (a)mint a mennyben, úgy a földön is. A mi [létezéshez szükséges] mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, [vagyis: Engedd el tartozásainkat, adósságainkat] miképpen [és amint] mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek [ahogy mi is elengedtük azokat a nekünk tartozóknak]. 

És ne vígy minket kísértetbe [(peiraszmosz): kísértés. Itt a görög kifejezés mondanivalója: „ne engedj olyan helyzetbe kerülni minket, amely bűnbe vinne”] de szabadíts meg [ments meg, óvj meg, védelmezzél] minket a gonosztól [és ragadj ki a rosszból. Hanem (ragadj meg) és vonj magadhoz a gonosztól] Mert tiéd az ország [királyság, uralom, királyi hatalom] és a hatalom [az erő] és a dicsőség mind örökké [(aión): a világkorszakokon át]. Ámen!” (Mát. 6,9-13).

Dávid megvallása és buzdítása: „Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik. A te országod örökre fennálló (örökkévaló) ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre (tart)” (Zsolt. 145,11.13) 

„Az Úr a mennyekbe helyeztette az ő székét (állította fel trónját) és az ő uralkodása mindenre kihat (királyi hatalmával mindenen uralkodik). Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek az ő rendeletét (parancsát), hallgatván az ő rendeletének (parancsának) szavára. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői (és végrehajtói)! Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén!” (Zsolt. 103,19-22)

Ige: Isten nem kísért:

Az apostol bátorítása: Isten nem kísért: Ezért: „Senki se mondja, mikor kísértetik (amikor kísértésbe jut): Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal (a gonosztól) nem kísérthető, (és) ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti (csalogatja) a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz” (Jak. 1,13-15)

Az Úr Jézus kijelentése: A megbocsájtásról

„És mikor imádkozva megálltok [amikor felálltok imádkozni], bocsássátok meg [engedjétek el], ha valaki ellen valami panaszotok van [ha nehezteltek valakire; ha valami sérelmetek van valaki ellen; (ekhó): kifogása, ellenvetése van]; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek [elengedje] a ti vétkeiteket [(paraptóma): hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás]. Ha pedig ti meg nem bocsátotok [el nem engeditek], a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg [engedi el] a ti vétkeiteket [(paraptóma): hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás]” (Márk. 11,25-26).

Ti pedig: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek” (Eféz. 4,32).

És kijelenti azt is, hogy miért kell megbocsájtani: „Mert ha megbocsátjátok [elengeditek] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat; Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket hibás lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat], megbocsát [elengedi] néktek is a ti mennyei Atyátok [azokat]. Ha pedig meg nem bocsátjátok [de ha ti nem engeditek el] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat, eleséseiket, hibás lépéseiket, baklövéseiket, melléfogásaikat], a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg [sem fogja elengedni] a ti vétkeiteket [botlásaitokat; eleséseiteket]” (Mát. 6,14-15).

Az Úr Jézus megmossa a tanítványok lábát, hogy megtisztuljanak, példát adva ezzel arra, hogy mit jelent a bűnbocsánat: „Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén (és ismét letelepedett), monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,12-15).

És a Szent Szellem kijelentése arról, hogy mit tett az Úr Jézus: „… Jézus Krisztus, aki a hű tanúbizonyság (a hű tanú) … aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által” (Jel. 1,5).

Péter megkérdezi az Úr Jézust: „… Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer (hetvenszer hétszer) is” (Mát. 18,21-22

humor

Az áram alatt lévő alkatrész ugyanúgy néz ki, mint amelyik nincs áram alatt. Csak más a fogása...

Idézetek a szeretetről

"Aki szeret, az nem engedi, hogy bármit megtegyél, amit elgondolsz, de ha megteszed is, melléd áll, hogy kisegítsen a problémákban."

A menny a hazánk.

Csendes Percek: A KÉT MÁRIA

 Mt 28,1-10.

1 Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai

Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. 2 És íme, nagy földrengés

volt, az ÚR angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a

követ, és leült rá. 3 Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája

fehér, mint a hó. 4 Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és

szinte holtra váltak. 5 Az asszonyokat pedig így szólította meg az

angyal: "Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust

keresitek. 6 Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek,

nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. 7 És menjetek el gyorsan,

mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és

előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!" 8

Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel

futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. 9 És íme, Jézus

szembejött velük, és ezt mondta: "Legyetek üdvözölve!" Ők pedig

odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. 10 Ekkor

Jézus így szólt hozzájuk: "Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül

atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem."

                           A KÉT MÁRIA

Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai

Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. (Mt 28,1)

Tetszik nekem a két Mária. Ők voltak az elsők, akik a sírhoz elmentek,

s akik hallották az angyalt, és megtudták a jó hírt, hogy Jézus

feltámadt a halálból. Elhitték, és ők voltak az elsők, akik elmondták a

többieknek ezt az üzenetet, amelyet 2000 év óta ismételnek szerte a

világon: "Jézus feltámadt a halálból!"

Ezt a két Máriát töltötte el elsőként a feltámadás öröme, elsőként

látták a feltámadott Jézust, és imádták őt. Ők voltak az elsők, de nem

az utolsók, - mert elmondták a hírt a tanítványoknak, és a tanítványok

elmondták másoknak, akik szintén elmondták másoknak... amíg valaki

elmondta személyesen nekünk is.

A mi feladatunk, hogy folytassuk, amit a két Mária elkezdett. Elmondjuk

másoknak az evangéliumot, amely megváltoztatta a világot abban a régi

időben, és azóta is, - a mi személyes világunkat, az Önét és az enyémet

is. Jézus feltámadt, és mivel ő él, mi is élni fogunk. Ettől jobb hír

nincs a világon!

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy úgy szerettél minket, hogy

Fiadat áldoztad értünk. Add, hogy bátran hirdessük ezt a jó hírt

mindenfelé. Ámen.

Isten ránk bízta a megváltásról szóló örömüzenetet!

Dan G. Johnson (Florida, USA)

http://www.csendespercek.hu/

Csodállak és imádlak

Fel nem foghatom!

Akik Vágynak Isten Szeretetére

 http://www.facebook.com/profile.php?id=100003054586037

 Bármennyire is próbálom, akarom,
Nem megy, nem értem, nem tudom
Honnan van számomra ennyi irgalom?
Ennyi szeretet, megbocsátás, bizalom….
Honnan Uram éveken át ennyi irgalom?

Elmémet kínzó, adjon választ nekem,
Értsem meg mért? Miért szeretsz engem,
Annyi kudarc, annyi szégyen, félrelépés után,
Hogyan szerethetsz még mindig?
Miért ragaszkodol hozzám?

Te most is bízol bennem, s a harcot nem adod fel
Ahogy azt én már annyiszor megtettem.
Fel nem foghatom!
Itt megáll az emberi és túllépni nem tud,
Csak némán bámul és csodálkozik,
S kérdi újra meg újra:
Honnan, óh honnan számomra ennyi irgalom?

Fel nem foghatom!
Gondomat viseled s jó vagy hozzám,
Nekem adod mindennap jóságod ajándékát,
De nemcsak nekem, hanem mindenkinek,
Bárkinek, Nem válogatsz és nem méregetsz
Ahogy azt én oly sokszor megteszem.
Te mindenkit egyformán szeretsz!
Hogyan tudsz ennyire jó lenni s én nem ?!

Fel nem foghatom!

Honnan ennyi könyörület, irgalom?
Bűnös, gyarló életem ellenére
Kész vagy megbocsátani bármikor,
Ahogy megbántam vétkem,
S elveted messze, nagyon messze,
Hisz megígérted: nem emlékszel meg többé soha
De soha éltem e rút fejezetére.

Fel nem foghatom!

Honnan számomra ennyi irgalom?
Életem, minden sorba
Némán hullik Előtted a porba.
Íme itt vagyok: rongyosan, tépetten, gyarlón.
Nincs szavam, nincs erőm, nincs hangom;
Csak te vagy s remegő gyermeked,
Itt vagyok hát, jöjjön aminek jönni kell!
Ekkor szelíden s lágyan, de szorosan magához ölel,
És büntetés helyett: Újra irgalmát ajánlja fel.

Fel nem foghatom!

Itt megáll az emberi és túllépni nem tud,
Csak némán bámul s csodálkozik,
S kérdi újra meg újra:
Honnan, óh honnan számomra ennyi irgalom?
Fel nem foghatom!

Imádság: Közösségért

Istenem! Ha még nem tudom, akkor kérlek, mutasd meg, hol a helyem a gyülekezetben, hogy mi az, amit én tehetek hozzá a közösséghez. Nem fogyasztó, hanem tevékeny hívő szeretnék lenni! Ámen

A nap gondolata:

A malomkő egymagában nem képes lisztet őrölni, de egy másikkal hasznos munkát végez. – Isten népének természete megkívánja, hogy összetartson és közösséget ápoljon. – A fenevad egymaga kóborol az erdőben, a juhok nyájba tömörülnek. (Spurgeon )

Napi Ige és gondolat

Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol meg voltak szállva, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, a Jakab fia. Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban… (ApCsel 1:13-14)

A közösség feladatokkal is jár. Jellemzője az adok is, nemcsak a kapok elve. Pál apostol figyelmeztet: egymás hite által kell épülnünk. Ő azt mondja, én a tietek által és ti az enyém által. A jó közösséget az jellemzi, hogy mindenki beletesz a közösbe. Közös teherhordozás, de a közös örömök az elért eredmények fölötti hálaadás is összeköt, jótékony kapocs közöttünk.

A közös feladatok összekötötték az első tanítványokat is. Az Úr rájuk hagyta a nagy misszióparancsot: tegyetek tanítványokká minden népeket! Ez nagyon komoly, nem egy emberes feladat. A ma gyülekezetében sem. Együtt, karöltve kell nekünk is végeznünk azt a munkát, amit reánk bíz Urunk. Valójában azt kell látni, hogy ezek nem terhek, ha megoszlanak a feladatok.

Hallottam, hogy az egyik gyülekezetben az igeszolgálatok rögzítését három ember (!!) végzi. Az egyik csak beviszi a felvevő eszközt az alkalomra, majd beviszi az alkalmat követően a Lelkészi Hivatalba. A másik annyit tesz csupán, hogy áttölti a számítógépre és elküldi a harmadiknak. Az pedig kétféle formátumot csinál belőle, egyet, hogy CD-n lehessen hallgatni, meg egy kisebbet, amit kirak az internetre. Így már másnap hallgatható az igehirdetés a világhálón. Érdekessége a dolognak, hogy sokan megmosolyogják a dolgot: minek ehhez három ember? Meg milyen szolgálat az, hogy valaki csak benyomja a felvevő gombot. Aztán egyszer nem volt ott az a gyülekezeti tag, azt se tudták hol van az a felvevő gomb. Elmaradt az egész felvétel..

Ez megtanít a közösséggyakorlás feladatai között arra, hogy a szolgálatban egyáltalán nem a mennyiség, az erő számít, hanem a hűség és az összefogás. Ott tudnak összefogni emberek, ahol szeretik és elfogadják egymást. S ott szívesen is tevékenykednek egymás mellett. Ez egy átlag közösségben is így van, de milyen nagy áldás, ha ezekhez az egymásra épülő szolgálatokhoz még Isten is adja, hozzáteszi áldását! (Berencsi Balázs)

Uram mindenre gondolsz.

Idézetek

"Akinek szívében isteni békesség honol és aki megszabadult kedélyállapota szeszélyes hullámverésétől, az élhet boldogan és vidáman, és egy ilyen élet felér egy gyémántheggyel." (C.H. Spurgeon)

C. H. Spurgeon: Keresztyén nagylelkűség

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

 

"Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr" (Zsolt 41,2).

A szegényre gondolni, sorát szívünkre venni: keresztyén kötelesség. Maga Jézus Krisztus helyezte a szívünkre: "a szegények mindig veletek lesznek" (Mt 26,11).

Sokan sietve, meggondolatlanul adnak pénzt a szegényeknek, még többen semmit sem adnak. Ez a drága ígéret azoknak szól, akiknek gondjuk van a szegényekre, közelről megvizsgálják az ügyüket, terveket készítenek megsegítésükre és körültekintően véghez is viszik azokat. Ezzel a gondoskodással többet tehetünk, mint a pénzzel, de a legtöbbet a kettővel együtt. Akik így gondolnak a szegényre, azoknak maga az Úr ígér segítséget, ha bajba kerültek.

Különleges gondviselésben lesz részünk, ha az Úr látja, hogy mi is próbálunk másokról gondoskodni. Mert akármilyen nagylelkűek vagyunk is, a bajokat mi sem fogjuk elkerülni; de jótékonyságunk feljogosít arra, hogy számítsunk az Úr szabadítására. Ő nem szegi meg adott szavát és ígéretét. Lehet, hogy a szőrösszívű fösvények is kiabálnak valahogy a bajokról, de a bőkezű és nagylelkű hívőkön maga az Úr segít.

Ahogyan másokkal szemben cselekedtél, úgy cselekszik az Úr veled. Ezért bátran adj oda mindent, amivel csak segíthetsz másokon!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Erő az erőtlenségben

http://csendespercek.wordpress.com/2010/05/28/ero-az-erotlensegben/

De ő ezt mondta nekem: “Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. (2 Kor. 12: 9)

Nagyon bízató ez az igevers. A versenyszellem mindenütt fellelhető, a legjobb lenni, a legjobbat nyújtani, nem csak az iskolában, munkában, de a kapcsolatokban is. Nem mintha ez rossz lenne. Csak egyszerűen nem lehet mindig, mindenütt a legjobb lenni (ez nem jelenti azt, hogy nem kell a legjobbat nyújtani, ami tőlünk telik).

Isten amikor feladatot bíz ránk, ezt nem aszerint teszi elsősorban, hogy mi mit gondolunk magunkról, mire érezzük magunkat képesnek (lásd Mózest, Gedeont), bár Jézus beszél arról, hogy mielőtt belefogsz valamibe jó lenne előtte felszámolni a költségeket, mégis a szuverén és gondviselő Isten útjait sokszor nem értjük. Elhívhat olyan feladatra, amihez nincs elég erőnk – és ez kegyelem. És lehetőség élni Isten ereje által. Nem könnyű. De aki nem kockáztat, az veszít – hallottam egyszer. Nem meggondolatlanságra, felelőtlenségre bíztatok. Bátorításul írtam e néhány sort elsősorban magamnak. Engedelmeskedni Isten felismert vezetésének, akkor is ha úgy tűnik erőm feletti a feladat. Csak így lehet megtapasztalni Isten megtartó erejét.

Via Dolorosa

Gyöngyszemek

Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak.

Egyszerűen csak szeress, és fontos leszel. (Simon András)

Életcseppek

"A törvény ceremóniákat vár, a kegyelem szívtapasztalatokat nyújt." /Vida Sándor/

Bob Gass. Napi elmélkedés: Kemény szeretet

 http://www.hajnalcsillag.net/forum/index.php?topic=969.0

 „Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lukács 23:34)

Az egyik író rámutat arra, hogy a Sátán az ellenséged, és nem az a személy, akivel kapcsolatban állsz. Az igazi csata a gonoszság erői ellen folyik (ld. Efézus 6:12).

A Sátán azt akarja, hogy azt gondold, ez egyedül a te harcod, és úgy viselkedj, mintha el lennél választva Istentől. Nem! „Az Úr harca ez” (1Sámuel 17:47 KJV).

Ő veled van. Akkor hát mit kell tenned?

1) Imádkozz a bántalmazóért! Azokat az embereket, akik folyamatosan bántanak másokat, a saját bűnük kötözi meg. Bár ez nem menti fel őket, viszont megmutatja neked, hogyan imádkozz értük. Isten tartósnak szánta ezt a kapcsolatot, de aláásta az alkohol, a harag és más hamisítványok, amiket a sátán arra használ, hogy szövetségeket és családokat romboljon le. Imádkozz a bántalmazóért, hogy azzá az emberré legyen, akivé Isten tervezte!

2) Állj meg szilárdan! Lehet, hogy szükséged lesz egy támogató csoportra és egy közvetítőre, aki jelen lehet, ha közbe kell avatkozni. Isten világossága a legnagyobb sötétséget is átjárhatja reménységgel, megújulással és megbékéléssel, és ha ez megtörténik, ez a leggyorsabb út a gyógyuláshoz. Mindazonáltal szükséged van arra, hogy szilárdan állj, és ha kell, hívj segítségül másokat!

3) Kérdezd meg Istent: „Menjek vagy maradjak?” Naivság lenne azt sugallni, hogy a külső közbeavatkozás imádsággal megfűszerezve hirtelen mindent megváltoztat. Vannak emberek, akik reagálnak a szembesítésre, másokat Isten szeretete lágyít meg. De sokan mérgezőek és bántalmazók maradnak, még akkor is, ha szeretettel szembesítjük őket, megbocsátunk, és kegyelemmel árasztjuk el őket. Lehet, hogy véget kell vetned a kapcsolatnak, bármennyire nehéz is. Ne felejtsd el, nem a te dolgod, hogy megváltoztasd a másik embert, és nem a te kudarcod, ha nem változik meg, még akkor sem, ha Isten szeretetével és igazságával szembesül.