2012. január 20.
Vida Sándor: Mézcseppek:
Nem azok a dolgok zavarnak engem a Bibliában, amelyeket nem
értek, hanem amelyeket értek.
Bob Gass: Lassan járj
2Thesszalonika
3,3:…hűséges az Úr, aki…. megőriz a gonosztól
Egy
földműves és a fia a városba utaztak, hogy eladják terményeiket. Az apa pihent,
míg a fia az ökröt egyre gyorsabb tempóra ösztökélte. Amikor egy barátjuk háza
előtt haladtak el, az idősebb férfi ragaszkodott hozzá, hogy álljanak meg és
látogassák meg. Később, mikor újra úton voltak, a lassúbb, de szép tájakon át
vezető utat választotta. Alkonyatkor megálltak éjszakára. A fiú csalódottan és
haragosan ezt mondta:
-
Téged jobban érdekel a naplemente és a virágok, mint a pénzkereset!
-
Ez a legkedvesebb dolog, amit valaha mondtál nekem – felelte az apa.
Másnap
reggel utazás közben egy vakító villámlás hasított át a felhőkön, hatalmas
dörrenés követte, és az ég teljesen fekete lett.
-
Ha siettünk volna, elkerülhettük volna ezt a vihart – zúgolódott a fiú.
-
Lassan járj, tovább érsz – volt az apa válasza.
Késő
délutánra elérték a városra néző hegyet. Miután örökkévalóságnak tűnő ideig
bámultak lefelé, a fiú végül megfordult és ezt mondta: - Most már tudom, hogy
értetted apa. Lassan megfordultak és eldöcögtek a romhalmaztól, ami
maradt – Hirosima városából.
A
Biblia azt mondja: …hűséges az Úr, aki….megőriz a gonosztól. Te talán
nem is tudod, hogy mitől védett meg, de Isten tudja. A Biblia azt
mondja: megváltja életedet a sírtól (Zsolt. 103,4) minden nap. A
lépteidet és megállásodat is Ő irányítja. Ő tudja, mi van a következő kanyar
után. A bosszantó közlekedési dugó, egy váratlan telefonhívás, mind a számodra
készített tervének része lehet, és nem biztos, hogy az ördög hozta az
akadályokat. Szóval tanulj meg bízni benne, kevesebbet panaszkodni, kevesebbet
aggódni, és kevesebbet rohanni! Rendben?
Bob Gass
Spurgeon: Teljes bizonyosság hűségéről
"Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak
téged!" (Zsid 13,5).
Ezt az ígéretet jó néhányszor elmondja az Úr az
Írásban. Azért ismétli olyan gyakran, hogy hűségéről kétség nélküli
bizonyosságot adjon nekünk. Ne kételkedjünk ebben az ígéretben egy pillanatig
sem! Annál kevésbé, mert különösen erős ígéret ez. A görög szöveg ugyanis
ötszörös tagadásban fejezi ki ezt a gondolatot, mintegy teljesen kizárva még a
lehetőségét is annak, hogy Isten valaha is elhagyja népe egyetlen tagját, és
így az joggal érezhetné Istentől elhagyottnak magát. Ez a drága igevers nem
ígér mentességet a bajoktól, de biztosít bennünket az elhagyatottság ellen.
Lehet, hogy rögös és nehéz utakon kell járnunk, de az Úr segítségére és
gondviselésére mindig számíthatunk. Nem kell a pénz után futnunk, mert Isten
mindig lesz, és Ő többet ér, mint az arany. Az Ő pártfogása, szeretete nagyobb
kincs, mint a gazdagság vagy a szerencse.
Elégedjünk meg azzal, amink van, mert aki az élő
Istenben hisz, az gazdagabb, mint a világ. Mi egyebet kívánhatnánk még, mint az
örökkévaló Isten szeretetét.
Jöjj, én lelkem! Ha Isten azt mondja, hogy soha nem
hagy el téged, sem tőled el nem távozik, akkor ne tegyél mást, csak azért a
kegyelemért könyörögj, hogy te se maradj el Uradtól, és egy pillanatra se hagyd
el útjait.
Spurgeon: Isten
ígéreteinek tárháza
Válogatás C.S.Lewis gondolataiból
Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Ha szeretsz valakit vagy
valamit, az a szívedet veszi célba, töri össze nem egyszer.
SPURGEON: Még a leghalkabb hívást is...
"De
megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét" (Jóel 3,5).
Miért nem hívom segítségül az Úr nevét?
Miért futok egyik vagy másik
szomszédomhoz,
amikor Isten olyan közel van, és leghalkabb hívásomat is
meghallja?
Miért ülök le, töprengek megoldásokon és szövök terveket?
Miért
nem teszem magamat és terheimet közvetlenül az Úr kezébe? A
legrövidebb
út az egyenes út, miért nem futok egyenesen az élő
Istenhez?
Hiába keresgélek szabadulást mindenfelé, azt csak Istennél
találhatom
meg. Hatalmas ígérete bizonyossá kell tegyen efelől.
Fölösleges kérdeznem, hogy segítségül
hívhatom-e Őt vagy sem, hiszen
a
"mindenki" szó tág kaput nyit. A "mindenki" engem is
jelent, mert
mindenkit
jelent, aki csak segítségül hívja az Úr nevét. Ezért követni
akarom
az Úr vezetését, és segítségül hívom Őt most mindjárt, Őt, aki
ezt
a hatalmas ígéretet tette.
Nagy szükségben vagyok, és nem látom a
kiutat, de éppen ezért megyek
Hozzá.
Aki az ígéretet tette, megtalálja majd a módját, hogyan
teljesítse
azt. Az én dolgom az, hogy engedelmeskedjem parancsainak,
nem
pedig hogy tanácsokat adjak neki. Szolgája vagyok, nem ügyvédje.
Hozzá
kiáltok, és Ő meghallgat engem.
Csendes Percek: MIÉRT VÁRAKOZNI?
Préd 3,9-15.
9 Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed
legjavából,
10 akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad
sajtóidból.
11 Az ÚR intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne
utáld!
12 Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja, de mint apa a
fiát, akit
kedvel.
13 Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az
az ember,
aki értelmet kap.
14 Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb
jövedelme,
mint a színaranynak.
15 Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá,
amiben kedved
leled.
MIÉRT VÁRAKOZNI?
Akik e világban gazdagok... ne a bizonytalan gazdagságban
reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent
bőségesen
megad nekünk. (1Tim 6,17)
Ahogy visszatekintek az életemre, egy állandóan visszatérő
elemet
fedezek fel benne: a várakozást. Úgy tűnik, hogy mindig
vártam valamire.
Amikor gyerek voltam, izgatottan vártam a születésnapokat és
a
karácsonyestét, a nyári vakációkat és a tanulmányaim
befejezését.
Fiatalként a megfelelő munkahelyre, a házastársra,
gyermekekre
vágyakoztam. Most, hogy mindezek megadattak, szeretnék több
szabadidőt.
Várom a nyugdíjas éveket, amikor több időm lesz utazni.
Hogyan válhatnak ezek a várakozások a javamra? Ha nagyon
várom a
holnapot, hamarabb el fog jönni? Jézus azt mondta: "Ne
aggódjatok tehát
a holnapért, mert a holnap aggódik majd magáért".
A várakozásnak előnye is lehet, ha a várakozási időt okosan
és hasznosan töltjük. Az élet
legfontosabb eseményei - a továbbtanulás, új lakásba
költözés, gyermekek
vállalása - tervezést és előkészületeket igényelnek. Ha
türelmetlenül
töltöm napjaimat a következő életszakaszra várakozva,
elmulasztom a
mában elrejtett örömöket és értékeket.
Szeretném megbecsülni, örömmel elfogadni és nagyra értékelni
az élet
minden szakaszát. A mai napot szeretném teljességgel
megélni. Isten azt
akarja, hogy itt és most éljünk.
Imádság: Istenünk, segíts, hogy figyelmünket a jövőről a
jelenre
irányítsuk, és minden nap teljes életet élhessünk. Ámen.
Minden nap Isten ajándéka, hogy élvezzük zamatát.
Angie Kay Dilmore (Louisiana, USA)
Nem érted? Bízz Istenben
"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad
eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja
ösvényeidet" Péld. 3,5-6
Lehetséges, hogy most úgy érzed, egy zsákutcában vagy
-anyagilag, érzelmileg, kapcsolatilag- de ha bízol Istenben és hitben tovább mész,
még akkor is, ha nem látod merre, Isten fogja kikövezni az utat számodra.
Ahogy haladsz előre az úton, amit Isten rakott le eléd,
egyre jobban meg fogod érteni azt. De a megértés nem feltétele annak, hogy
elindulj ezen az úton. A Példabeszédek 4,18 ezt mondja: "Az igazak ösvénye
olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig."
Egy nap ott fogsz állni az örökkévalóság fényében és látni a
teljes képet. Látni fogod Isten célját azon az úton, amit Isten külön neked
választott.
Addig is cselekedjünk úgy, ahogy a Példabeszédek 3
mondja: "Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére
támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja
ösvényeidet".
Legyél türelmes. Isten tudja, hogy mit csinál. Isten
tudja, hogy mi a legjobb számodra. Ő látja a végcélt. Te nem. Mindazok
a problémák, szívfájdalmak, nehézségek és késlekedések - azok a dolgok amik
miatt azt kérdezed "miért?" - egy nap mind világosak lesznek Isten
szeretetének a fényében.
De addig, tanuljunk meg bízni Istenben!
(Daily Hope by Rick Warren, 2011. 10. 24.)
Ne a félelmeidre hallgass!
"Aki ekkor a halálos veszedelemből megszabadított
minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, és ezután is
megszabadít." (2Korinthus 1:10)
Isten rajtad tartja a szemét, úgyhogy ne hallgass a
félelmeidre! Döntsd el: bízz Istenben, és ne engedj a félelmeidnek.
Isten azt ígéri nekünk, hívőknek, hogy bármi is történik,
azt Ő a mi javunkra fordítja – ha szeretjük és követjük őt (Róma 8:28). Ha
hívő vagy, a Biblia nem azt mondja neked, hogy csak jó dolgok történhetnek
veled, de azt igen, hogy minden a javadra válik.
Ez azt jelenti, hogy végre nem kell a félelmeidre
hallgatnod; a hívő életében nincs olyan nehézség, döntési helyzet, vereség vagy
csapás, amiből Isten ne tudna végül valami jót kihozni. Nem kell, hogy féljünk
a jövőtől.
A félelmeid megmutatják az életednek azokat a területeit,
amelyeken nem bízol Istenben. Csinálj ma egy listát azokról a dolgokról,
amiktől félsz, és kérd Istent, hogy mutassa meg, miért félsz ezeken a
területeken! Aztán kérd Őt, hogy vegye el a félelmeidet, és a helyüket töltse
be iránta való bizalommal.
Egy dolog nagyon fontos: készülj fel rá, hogy Isten minden
egyes területen elkezd megtanítani arra, hogy bízz Őbenne. És figyeld, hogyan
segít neked!
Beszéljünk róla!
Milyen félelmeket tudtál azonosítani?
Miből ered az, hogy az életed egyes területein bízol
Istenben, más területeken pedig nem?
Milyen olyan esetre emlékszel, hogy Isten a segítségedre
sietett, pedig azt hitted, nem fog?
(Daily Hope by Rick Warren, 2012.01.12.)
2012. január 19.
Lukács evangélium 10. fejezet: A hetven tanítvány kiküldése (göröggel és kapcsolódó igékkel)
Luk. 10,1 Ezek után pedig [kiválasztott; kijelölt], és kirendelt [vagyis
szolgálatba
állított] az Úr másokat is, hetvenet [vagyis hetven tanítványt], és elküldé azokat kettőnként az ő orcája [vagyis a maga személye] előtt, minden városba
és helyre [és helységbe], ahová ő menendő vala [ahova Ő menni készült]*
*És így folytatódik a kijelentés:
„Sokkal jobban van dolga a kettőnek,
hogysem az egynek (és jobban boldogul kettő, mint egy); mert azoknak jó jutalmuk vala az ő
munkájukból (és fáradozásuknak szép eredménye van). Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedül
valónak (az egyedülállónak), ha
elesik, és nincsen, aki őt felemelje. Ha az egyiket megtámadja is valaki,
ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el” (Préd. 4,9-10.12)
Luk. 10,2 Monda azért
nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; [Imádkozzatok hát, és] kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő
aratásába.
Luk. 10,3 Menjetek el [és jegyezzétek meg]: Ímé, én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
Luk. 10,4 [Az útra ne vigyetek magatokkal, és] ne hordozzatok erszényt [vagyis
pénzes zacskót], se táskát [se tarisznyát], se sarut; és
az úton senkit ne köszöntsetek, [és
senkinek se köszönjetek].
Luk. 10,5 Valamely
házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség [vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó
egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás]
e háznak!
Luk. 10,6 És ha lesz
ott valaki békességnek fia, a ti békességetek azon marad [és megnyugszik
rajta]; ha nem, ti reátok tér vissza.
Luk. 10,7 Ugyanazon
házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők adnak: mert méltó [és megérdemli] a munkás az ő
jutalmára [a maga bérére]. Ne járjatok házról-házra [tilos
házról-házra járnotok]*
*Pál apostol
bizonyságtétele így hangzik: „Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az
evangéliumot [az örömüzenet, a jó hírt] hirdetik,
[és prédikálják] az evangéliumból [az
örömüzenetből, a jó hírből] éljenek. (1
Kor. 9,14)
Luk. 10,8 És valamely
városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit előtökbe adnak:
Luk. 10,9 És
gyógyítsátok a betegeket [(aszthenész):
erőtlen, gyenge, beteges, és
tehetetleneket], akik ott lesznek, és [hirdessétek, és]
mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten
országa [az Isten királysága, uralma]
Luk. 10,10 Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak
utcáira [vagy a piacára, és
tereire] kimenvén, ezt mondjátok:
Luk. 10,11 Még a port is, amely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek
letöröljük [Más fordítás: lerázzuk még a port is, amely városotokból
lábunkra tapadt, bizonyságul ellenetek]; mindazáltal
ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok [közel jött
hozzátok Isten királysága, Isten uralma]*
*Hirdessétek, hogy: „… megjelent az Isten üdvözítő kegyelme
minden embernek” (Tit. 2,11).
Az apostol így követi az Úr szavát: „Elterjedt pedig az Úrnak igéje az egész tartományban. A zsidók azonban
felindítják (és felingerelték ellenük) az
istenfélő és tisztességbeli (a tekintélyes) asszonyokat és a városnak eleit (és a város előkelőit), és üldözést támasztanak Pál és Barnabás
ellen, és kiűzték őket határukból. Ők pedig lábuknak porát lerázván ellenük,
elmenének Ikóniumba” (Csel. 13,49-51)
Luk. 10,12 Mondom pedig néktek, hogy a Szodomabeliek [Jelentése: körülzárás, körülzárt hely; égő; fás tájék;
meszes hely] állapota tűrhetőbb [(anektoterosz): elviselhetőbb, tűrhetőbb, kibírhatóbb] lesz ama
napon, hogysem azé a városé
[Más fordítás: Szodomának elviselhetőbb sorsa lesz mint annak a városnak]*
* „És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket [sőt meg sem hallgatja
szavaitokat (logosz: igéiteket), távozzatok abból a házból, vagy városból és], mikor kimentek abból a házból, vagy
városból, [még] lábaitok porát is
verjétek [rázzátok] le
[lábatokról]. Bizony mondom néktek: Az
ítélet [(kriszisz): döntés, (meg)ítélés, válság] napján
könnyebb [elviselhetőbb (tűrhetőbb, kíméletesebb) sorsa, helyzete] lesz a Szodoma [jelentése: körülzárás,
körülzárt hely; égő; fás tájék] és Gomora [jelentése: elsüllyedés, árvíz, elpusztulás; hasadék, szakadék] földjének,
mint annak a városnak” (Mát. 10,14-15).
„Mert (az) a föld, amely beissza a gyakorta reá hulló
esőt és hasznos füvet (és hasznos növényt) terem azoknak, akikért (és akik számára) műveltetik, áldást nyer Istentől; Amely pedig töviseket (és
tüskebokrot) és bojtorjánokat (és
bogáncskórót) terem, megvetett és közel
van az átokhoz, annak vége megégetés” (Zsid. 6,7-8).
„Amely pedig a tövisek [a szúrós bogáncs] közé esett [hullott], ez az,
aki hallja [meghallgatja] az igét
[a (logoszt)]. De e világnak [de a kor, (aión):
a világ(korszak)] gondja [a
világ dolgai miatti aggodalom, aggódás, gondoskodás és törekvés] és a [csalóka] gazdagságnak csalárdsága [csábítása] elfojtja az igét [a (logoszt)].
És gyümölcsöt nem terem [és meddő
marad]” (Mát. 13,22).
„Mert ha szándékosan
vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs
bűnökért (vagyis bűneinkért) való
áldozat. Hanem az ítéletnek valami (félelmes, és) rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az
ellenszegülőket” (Zsid. 10,26-27).
Mert: „Uram! Magas
(és erős) a Te kezed (a Te karod), de nem látják! De látni (észlelni) fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való
buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet. (Uram, fölemelted
kezedet, de nem látják. Majd meglátják, hogy féltőn szereted népedet, és megszégyenülnek:
tűz emészti meg ellenségeidet)” (Ésa. 26,11)
Luk. 10,13 Jaj néked Korazin! [jelentése: fekete hal; füstölgő kályha]. Jaj néked
Bethsaida! [jelentése: halászat háza, vadászat háza; halászháló
helye] mert ha Tírusban [jelentése: sziklák, sziklák városa] és Sídonban [jelentése: lapos
város) (héb. a halfogás helye] lettek [és történtek] volna azok a csodák [(dünamisz) erő megnyilvánulások, és
támadtak volna azok a hatalmas jelek], melyek te
benned lőnek [amelyek tebenned
támadtak, és amelyek
nálatok történtek], régen zsákban és
hamuban ülve megtértek volna [és
régen más felismerésre tértek volna, és gondolkodásmódot
változtattak volna].
Luk. 10,14 Hanem Tírusnak [jelentése: sziklák,
sziklák városa] és Sídonnak [jelentése: lapos várost) (héb. a halfogás helye] tűrhetőbb lesz állapota [elviselhetőbb lesz a helyzete, a sorsa] az ítéletkor, hogysem néktek.
Luk. 10,15 És te Kapernaum [jelentése: vigasztalás
faluja, Vigaszfalva], mely mind az égig
felmagasztaltattál [azt hiszed, hogy a Mennybe emelkedsz], a pokolig [(hadész):
láthatatlanul ítélő; a szó szoros
értelmében: láthatatlan, azaz Hádész vagy az eltávozott lelkek helye vagy
állapota. Egy más fordításban: észrevehetetlen, vagy kérdéses hely, a holtak
birodalma, az emberi érzékszervek száméra érzékelhetetlen, felfoghatatlan, és
láthatatlan] fogsz lealáztatni [a pokolig fogsz
levettetni, és lesüllyedni, és a holtak országáig
szállasz alá. Az alvilágig leszel
ledobva]*
*Máté így ír erről: „Ekkor elkezdi [meginteni, feddeni,
korholni, és] szemükre hányni ama városoknak, amelyekben legtöbb csodái
lőnek [melyekben hatalmát a legtöbbször mutatta meg, ahol a legtöbb erő
működött általa és ahol a legtöbb erő-megnyilvánulás történt], hogy nem tértek vala meg [nem
változtatták meg a gondolkodásukat, és az életüket; nem tértek más
felismerésre].
Jaj [rossz lesz] néked Korazin [népe (jelentése: fekete hal; füstölgő kályha]! Jaj [rossz lesz] néked Bethsaida [lakói (jelentése: halászat háza, vadászat háza]! Mert ha Tírusban [jelentése:
sziklák városa] és Sídonban
[jelentése: lapos város] történnek vala azok az
[erő-megnyilvánulások, és hatalmas] csodák [és működtek volna azok az erők],
amelyek bennetek lőnek [amelyek
bennetek történtek]. Rég megtértek volna
[és az ő lakóik már régen megváltoztatták volna életüket, régen más
felismerésre tértek volna, és gondolkozásmódot változtattak volna] gyászruhában [szőrzsákban] és hamuban [fejükre hamut szórnának,
hogy ezzel is kifejezzék, mennyire bánják a bűneiket].
De mondom néktek:
Tírusnak és Sídonnak könnyebb dolga
[elviselhetőbb, tűrhetőbb sorsa] lesz az
ítélet [(kriszisz): döntés, (meg)ítélés, válság] napján, hogysem néktek. Te is Kapernaum, aki az égig
felmagasztaltattál [talán az égig emelkedsz; tán nem az égig emelted-e
magad], a pokolig fogsz megaláztatni
[levettetni; A láthatatlan országig (Hádész) fogsz alászállni; Egészen az
alvilágig fogsz lesüllyedni].
Mert ha Szodomában
történnek vala azok a [hatalmas] csodák
[működtek volna azok az erők], amelyek te
benned lőnek [történtek; amelyeket ti láttatok], mind e mai napig megmaradt volna [még ma is állna]. De mondom néktek, hogy Szodoma földének
[népének] könnyebb dolga
[elviselhetőbb, tűrhetőbb sorsa] lesz az
ítélet napján, hogysem néked” (Mát.
11,20-24).
Hiszen látták az Ő csodáit, és még sem változtatták meg a
gondolkodásmódjukat: „És alámenvén
ővelük, megálla a síkságon (egy sík helyen), és (vele együtt) az ő
tanítványainak serege (nagy sokasága) és
a népnek nagy sokasága (és nagy néptömeg) egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki
határából, akik (azért) jöttek, hogy
hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből. És akik tisztátalan
szellemektől gyötrettek, meggyógyulnak. És az egész sokaság igyekezik vala őt
illetni (megérinteni): mert erő
származék (erő áradt ki) belőle, és
mindeneket (és mindenkit) meggyógyíta”
(Luk. 6,17-19)
És mert nem változtatták meg a gondolkodásukat, és az
életüket: „Mert azt mondja az Úr Isten
(az én Uram, az ÚR): Mikor én téged
elpusztult várossá (romvárossá) teszlek,
mint amely városokat nem laknak (amilyenek a lakatlan városok). Mikor a mélység ((təhóm təhôm): hullám; roppant víz, tenger, óceán; aljzat
nélküli, feneketlen mélység) árját
felhozom reád (és rád zúdítom), hogy
beborítsanak (katakalüptó: teljesen
befed; betakar), a sok (és nagy) vizek (majim: víz; szimbolikusan a veszedelmet; vagy a
félelem okozta lágy, olvadt állapotot fejezheti ki).
Akkor levonszlak téged
azokkal, kik sírgödörbe szállnak (és letaszítalak a sírba roskadókhoz), a hajdan népéhez (a hajdan élt emberekhez);
és lakatlak téged a mélységek országában
(és ott kell laknod a föld mélyében), a
hajdan pusztaságaiban (az ősidők óta puszta helyen), együtt azokkal, akik sírgödörbe szálltak (a sírba roskadóknál, és
lakatlan leszel), hogy többé senki ne
lakjék benned.
És ha megmutattam
dicsőségemet az élőknek földén (és bár ékessé tettelek az élők földjén). Rémségesen cselekszem veled (rettenetes
véget adok neked) és nem leszel; s
keresni fognak, de többé örökké (soha többé) meg nem találnak, ezt mondja az Úr Isten (az én Uram, az ÚR)” (Ezék.
26,19-21)
Luk. 10,16 Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet [és aki titeket
elutasít], engem vet meg [engem utasít el]; és aki engem vet meg [aki pedig engem elutasít], azt veti meg
[azt
utasítja el], aki engem elküldött
*De: „Aki titeket befogad, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja
be, aki engem (el)küldött”
(Mát. 10,40).
Bizony, bizony mondom
néktek: Aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem
befogad, azt fogadja be, aki engem küldött” (Ján. 13,20).
És hogy ne maradjunk bizonytalanságban, hogy kit küldött az
Úr, arról így hangzik az Úr Jézus szava:
„… az igazságnak Szelleme… Ő tesz
majd én rólam bizonyságot. És: Ő
engem dicsőít majd…” (Ján. 15,26; 16,14)
Luk. 10,17 Visszatére pedig a
hetven [vagy hetvenkét]
tanítvány örömmel [és ujjongással jelentette], mondván: Uram, még az ördögök [még a gonosz szellemek, a démonok] is engednek [és engedelmeskedtek] nékünk [(hüpotasszó): aláveti magát; meghódol]
a te neved [(onoma): hatalom, tekintély] által [amikor a nevedben rájuk parancsoltunk]!
Luk. 10,18 Ő pedig monda nékik:
Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből [és amint
villámként zuhant, és bukott le a mennyből]*
*Az Úr Jézus készülve a kínhalálra, így
imádkozik: „Atyám, dicsőítsd meg a
te nevedet! (Erre hang hallatszott, és) szózat
jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem. A sokaság
azért, amely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások
mondának: Angyal szólt néki. Felele Jézus és monda: Nem én érettem
(hallatszott ez a hang, és) lőn e szó,
hanem ti érettetek. Most van e világ kárhoztatása (most megy végbe az ítélet e világ felett); most vettetik ki e világ fejedelme”
(Ján. 12,28-31).
Ézsiás is prófétál erről, ezt kérdezve: „Miként estél alá az égről fényes csillag,
hajnal fia!? Levágattál (és lehulltál) a
földre, aki népeken tapostál (népek legyőzője)! Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai
fölé helyezem ülőszékemet (a trónomat), és
lakom a gyülekezet hegyén (és
odaülök az istenek hegyére) messze
északon. Felibök hágok a magas felhőknek (és fölmegyek a felhők csúcsára), és hasonló leszek a Magasságoshoz (a
Felségeshez)” (Ésa. 14,12-14).
János apostolon keresztül jön a felelet: „(Ezután háború
támadt a mennyben). És lőn az égben
viaskodás: Mihály (jelentése: kicsoda
olyan, mint Isten) és az ő angyalai
viaskodnak vala (és harcra keltek) a
sárkánnyal; és a sárkány is viaskodik vala (és harcra kelt) és az ő angyalai; De nem vehetnek diadalmat
(és nem tudott felülkerekedni), és az ő
helyük sem találtaték többé (mert nem volt maradása) a mennyben. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó (és
levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó), aki neveztetik ördögnek és a sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét
elhiteti (és megtéveszti), vetteték a
földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. És hallék nagy szózatot az
égben (és hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben), amely ezt mondja vala: Most lett meg az
üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma;
mert a mi atyánkfiainak (a mi testvéreink) vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi
Istenünk (színe) előtt. És ők
legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért (a
bizonyságtételük igéjével); és az ő
életüket nem kímélték mind halálig” (Jel. 12,7-11).
És beteljesült Isten ígérete, amelyet az ember bukásakor
jelentett ki az Édenben: „És monda az Úr
Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom
(minden állat) és minden mezei vad
között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban (vagyis egész
életedben). És ellenségeskedést szerzek
(ellenségeskedést támasztok) közötted és
az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre
tapos (és ő a fejedet tapossa), te
pedig annak sarkát mardosod” (1 Móz. 3,14-15)
Luk. 10,19 [Figyeljetek rám]
Ímé adok néktek hatalmat [(exúszia): felhatalmazás, hatalom, tekintély,
jog, jogosultság], hogy a kígyókon és
skorpiókon [(pateó):
a lábatok alá
tiporjatok] és tapodjatok, és az
ellenségnek minden erején. [Más fordítás: Hatalmatok van az ellenség minden ereje
fölött, mert hatalmat adok,
hogy minden ellenséges erőn és hatalmon úrrá legyetek]; és semmi nem
árthat néktek*
*Márk írása szerinti Evangélium
bizonyságtétele minden Krisztusban hívő ember számára: „Azokat pedig, akik hisznek [akik hitre
jutottak], ilyen [vagyis ezek a] jelek követik [és fogják kísérni]: az én nevemben [(onoma): név, amely jelenti: a hatalom, tekintély,
jellemvonást is] ördögöket [gonosz szellemeket;
démonokat] űznek [haj(í)tanak ki]; új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő.
Nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is különbözik a korábbitól. Új az,
ami a régebbi helyét foglalja el, és addig még nem használták, nem volt
érvényben] nyelveken szólnak. [Ha] Kígyókat
vesznek föl [(airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít,
félretesz, eltávolít, elvisz], és
ha valami halálost [azaz halálos mérget] isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik [és teszik rá a] kezeiket, és [azok] meggyógyulnak” (Márk.
16,17-18).
Ez az ígéret az újjá született embernek szól. Erről így
beszél az Úr Jézus Nikodémusznak (jelentése: diadalmas a népe között): „…Bizony,
bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be
az Isten országába. Ami (hús)testtől
született, (hús)test az; és a mi
Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld (ne csodálkozz), hogy azt mondám néked: Szükség néktek
újonnan születnetek” (Ján. 3,5-7).
A feltámadott Úr ígérete az Övéinek: „… monda azért nékik (a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek) Jézus: Békesség néktek! Amiként engem
küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta,
rájuk lehelt, (és így folytatta) és
monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet”
(Ján.
20,21-22).
Mert ez a hatalom – erő – csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a
Szent Szellem eljő
[leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim
[bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint
az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel.
1,8).
Már Dávid így
prófétál az új teremtésről: „Oroszlánon
és áspiskígyón jársz (és eltaposod az oroszlánt és a viperát), megtaposod (és eltiprod) az oroszlánkölyköt és a sárkányt (és a
tengeri szörnyet)” (Zsolt. 91,13).
És Pál apostolon mutatja be a Szent Szellem, hogy a fenti
prófécia a látható világ szintjén is működik. „Mikor pedig Pál nagy sok venyigét szedett (vagyis összegyűjtött
egy csomó rőzsét) és a tűzre tette, egy
vipera a melegből kimászva, (a kezébe mart, és) az ő kezére ragadt. De néki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi
baja sem lőn” (Csel.
28,3.5)
Luk. 10,20 De azon ne örüljetek, hogy a szellemek néktek engednek [hogy a gonosz szellemek engedelmeskednek; és hogy a szellemek alátok vannak rendelve]; hanem inkább
azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva [(graphó): be vannak vésve] a mennyben*
*János apostol bizonyságtétele:
És látám a halottakat, nagyokat és
kicsinyeket, állani az Isten (trónusa) előtt;
és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek
könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az
ő cselekedeteik szerint” (Jel. 20,12).
És a mennyei Jeruzsálembe: „… nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot és
hazugságot cselekszik, hanem csak akik beírattak az élet könyvébe, amely a
Bárányé” (Jel. 21,27).
Luk. 10,21 Azon órában örvendeze [(agalliaó): a szó szoros értelmében: ujjong,
ugrál az örömtől] Jézus a Szent
Szellemben [abban az
órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szent Szellemben, ezekkel a
szavakkal], és monda: Hálákat adok néked [dicsérlek; magasztallak,
dicsőítelek, és áldalak téged], Atyám, mennynek és
földnek Ura, hogy elrejtetted [(apokrüptó): titokban tart, eltitkol]
ezeket a bölcsek és értelmesek [(szünetosz): értelmes, éles eszű, okos]
elől, és a kisdedeknek megjelentetted [és felfedted, és
feltártad, leleplezted, kinyilatkoztattad, kijelentetted a gyermekeknek, a kiskorúaknak]. Igen, Atyám, mert
így volt kedves te előtted [így láttad jónak, és mert így határoztál, és döntöttél (eudokia): elhatározás, döntés]*
*Máté
bizonyságtétele így hangzik: „Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked
[magasztallak, dicsőítelek; áldalak téged; Vallást teszek rólad], Atyám, mennynek [égnek] és földnek Ura. Hogy elrejtetted [titokban tartottad, eltitkoltad] ezeket
[az igazságokat] a bölcsek és az
értelmesek [okosok éles eszűek] elől,
és a kisdedeknek [de kiskorúak előtt] megjelentetted
[Más fordítás: de megmutattad azoknak, akik
olyanok, mint a kisgyermekek; és kijelentetted, kinyilatkoztattad (leleplezted,
láthatóvá tetted) (ezeket) a kisgyermekeknek (a kisdedeknek, a kicsinyeknek)]. Igen, [valóban így van] Atyám, mert így volt kedves te előtted
[mert így láttad jónak; mert így tetszett neked; mert ezt te is így láttad
helyesnek]” (Mát. 11,25-26).
És az apostolon keresztül jelenti ki a
Szent Szellem az okot: „Mert ami az Isten felől tudható
[megismerhető] nyilván van őbennük; [világosan
ismerik] mert az Isten megjelentette
[nyilvánvalóvá (láthatóvá) tette; kijelentette] nékik. Mert ami Istenben láthatatlan tudniillik az ő örökké való
hatalma [ereje, ami képessé tesz bármi megtételére]. És istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból
[műveiből; munkái értelmes vizsgálata révén] megértetvén megláttatik;
[és világosan látszanak, mivel a teremtett dolgokból érzékelhetők] úgy, hogy ők menthetetlenek. [Nincs hát
mentségük].
Mert bár az Istent megismerték [az Ő
létezésének tökéletesen tudatában vannak] mindazáltal
nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő
okoskodásaikban hiábavalókká lettek, [belevesztek (üressé váltak)
gondolataikban; holtpontra jutottak elgondolásaikkal; bolonddá azaz
bálványimádókká lettek] és az ő balgatag [érteni nem akaró; oktalan] szívük megsötétedett. [és sötétségbe borult, megvakult].
Magukat bölcseknek vallván, [kérkedtek] balgatagokká [oktalanná; bolonddá;
esztelenné] lettek. És az örökkévaló
[halhatatlan] Istennek dicsőségét
[fölségét] felcserélték a mulandó
[halandó] embereknek és madaraknak és
négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. [kifaragott
ábrázatával, képével]” (Róm. 1,19-23).
„Mivel tehát a világ [koszmosz: világegyetem; világmindenség]
a saját [maga] bölcsessége [(szophia):
a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt
alkalmazásának képessége] útján nem
ismerte meg Istent a maga bölcsességében. Tetszett Istennek [úgy látta
helyesnek, és jónak] hogy az igehirdetés
bolondsága [ostobaságnak, képtelenségnek látszó igehirdetés
(prédikálás)] által üdvözítse. [(szódzó):
bűnbocsánatot szerez, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól,
betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból);
megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől
/démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és
szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] a hívőket. [azokat, akik hisznek].
„Mert nézzétek [tekintsétek, és
lássátok] csak a ti [tőle való] elhívatásotokat, [és meghívásotokat] testvéreim; [atyámfiai] nem sokan vannak köztetek, [olyanok] akik emberi megítélés [vagyis akik a
világ (a hústest)] szerint bölcsek,
hatalmasok vagy előkelők [vagy nemesek]. Sőt [ellenkezőleg] azokat
választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, [balgák;
oktalanok; ostobák] hogy megszégyenítse a
bölcseket.
És azokat választotta [azokat válogatta] ki az Isten,
akik a világ szemében erőtlenek, [és gyöngék] hogy megszégyenítse az erőseket: és azokat választotta ki az Isten,
akik a világ szemében nem előkelők, [hanem alacsonyrendűek] sőt lenézettek; és a semmiket, [a gyöngéket;
a megvetetteket; a nem-létezőket] hogy
semmikké tegye [megszégyenítse, megsemmisítse; félretehesse] a valamiket [az erőseket, a
létezőket]” (1Kor. 1,26-28)
Luk. 10,22 Mindent nékem adott [mindent
átadott nekem] az én Atyám: és senki sem tudja [(ginószkó): nincs tudatába, senki sem
érti], kicsoda a Fiú, csak az Atya. És kicsoda
az Atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni [akinek a
Fiú ki akarja kinyilatkoztatni, és aki elől a
leplet el akarja vonni; (apokalüptó): feltár, nyilvánvalóvá tesz, felfed, leleplez, kijelent]*
*Mert: „Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. Aki hisz a
Fiúban, (annak) örök élete van; aki
pedig nem enged (vagyis nem engedelmeskedik) a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,35-36).
És az Úr Jézus imája: „Amiként
te hatalmat adtál néki minden (hús)testen
(és minden halandó felett), hogy örök
életet adjon mindennek, amit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy
megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus
Krisztust” (Ján. 17,2-3).
Pál apostol bizonyságtétele: „Mert mindent az ő lábai alá vetett [Isten]. Mikor
pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló hogy azon kívül [és annak
kivételével], aki neki mindent alávetett.
[vagyis aki a mindenséget alá rendelte].
Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak,
[azaz: Istennek] aki neki mindent
alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
[Más fordítás: amikor azonban alá fogja rendelni a
mindenséget, akkor majd maga a Fiú is alá fogja rendelni magát Annak, aki a
mindenséget alá rendelte, hogy Isten legyen minden mindenekben]” (1
Kor. 15,27-28).
A feltámadott Úr átadja ezt a hatalmat a kihívottak
közösségének, az eklézsiának: „És
hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom
mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket,
bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván
őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek
vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen” (Mát. 28,18-20).
És hogy ez a hatalom – amelyet visszaad Istennek – a
Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé –
arról így beszél az Ige: „Sőt bizonyságot
tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel őróla, avagy
az embernek fia, hogy gondod van reá? Rövid időre kisebbé tetted őt az
angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá
vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne
lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll,
azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az
angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel
koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,6-9).
Erről tesz bizonyságot a
Szent Szellem Dávidon keresztül is: „micsoda
a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?
Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.
Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Juhokat és
mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger
halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges
a te neved az egész földön!” (Zsolt.
8,5-10).
Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak
gyülekezete, mely Uráról, Krisztusról neveztetik – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a
kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert
tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és
benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden
fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol.
1,18-19; 2,9-10).
És az apostolon keresztül hangzó
kijelentés: „Akár Pál (jelentése: kis vagy kicsi), akár Apollós (jelentése: Apolló
által adott), akár Kéfás
(jelentése kő; szikla), akár világ [g. koszmosz: világegyetem;
világmindenség; a teremtett világ (azaz: az angyalok és emberek együtt)] akár élet [g.(dzóé): Itt: a fizikai,
vagy biológiai élet] akár halál, akár jelenvalók (vagyis jelenlegi),
akár következendők, [az eljövendők, a
bekövetkezendők] minden a tiétek. Ti pedig
Krisztusé [vagytok] Krisztus pedig Istené” (1
Kor. 3,22-23).
És Ő, vagyis az Úr Jézus: „Felül (van) minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon
és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is:
Mert Isten: az Ő lábai alá vetett mindeneket, és Őt tette mindeneknek fölötte
az anyaszentegyháznak fejévé, Mely az Ő teste (szóma: személyisége), teljessége Őnéki, aki mindeneket betölt
mindenekkel” (Eféz. 1,21-23).
„Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész
teljessége testileg (szóma), És ti
Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak”(Kol. 2,9-10).
Ugyanis: „Az Istent soha senki nem látta ((horaó): Istent –
tudniillik olyat, aki igazán Isten – soha senki nem látott); az egyszülött Fiú [(monogenész): egyszülött fiú, aki Isten, de mint ilyen a maga sajátos jellegében
egyedülálló], aki az Atya kebelében
van [és nyugszik], Ő jelentette [és nyilatkoztatta] ki Őt.
[Más fordítás: Ő jelentette ki, hirdette
meg félreérthetetlenül, és tette nyilvánvalóvá]” (Ján. 1,18).
Mert: „Nemhogy
(mintha) az Atyát valaki (vagy bárki)
látta, csak az, aki Istentől van, az
látta az Atyát” (Ján. 6,46).
És mi: „…
tudjuk (ismerjük, és megtapasztaltuk)
azt is, hogy az Isten Fia eljött (megérkezett), és értelmet (és képességet) adott
nékünk arra, hogy megismerjük (és felismerjük) az Igazat (aléthinosz: valódi,
igazi), és hogy mi az Igazban (aléthinosz:
valódi, igazi), az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ő az igaz (aléthinosz:
valódi, igazi) Isten, és az örök (vagyis
természetfeletti) élet (azaz: a más létezési forma)” (1
Ján. 5,20)
Luk. 10,23 És a tanítványokhoz fordulván, [külön ezt] monda [csak nekik] ő maguknak: Boldog szemek, amelyek látják azokat, amelyeket ti láttok*
*Salamonnak (jelentése: béke), mintegy
előképül mondja Sába királynője: „Boldogok
az embereid, és boldogok azok a szolgák, akik állandóan előtted állnak, és
hallgatják bölcs szavaidat” (1 Kir.
10,8)
Luk. 10,24 Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti
láttok, de nem látták; és hallani, amiket hallotok, de nem hallották*
*Péter
apostol bizonyságtétele: „Amely üdvösség (és
megmenekülés) felől tudakozódtak és
nyomozódtak (és keresték, kutatták és vizsgálták) a próféták, akik az irántatok való (a nektek szánt) kegyelem felől jövendöltek (és
prófétáltak). Nyomozódván
(vizsgálták), hogy mely vagy milyen időre
(és körülményekre) jelenté [azt] ki a Krisztusnak őbennük levő (őbennük
lakozó, és működő) Szelleme. Aki eleve
(és előre) bizonyságot tett (és
hirdette) a Krisztus szenvedéseiről és az
azok után való dicsőségről (a megdicsőülésről)” (1Pét 1:10-11)
Luk. 10,25 És ímé egy törvénytudó [egy
törvénytanító] felkele [felállt], kísértvén őt
[(ekpeiradzó): próbára tesz rossz értelemben,
vagyis megkísért], és mondván: Mester,
mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem [(kléronomeó): hogy osztályrészül kapjam, vagyis az örök élet örököse lehessek]?
Luk. 10,26 Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? [mit szab meg a törvény] mint olvasod [hogyan
értelmezed]?
Luk. 10,27 Az pedig felelvén, monda: Szeresd [(agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad
Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni,
feloldódni a szeretetben] az Urat, a te
Istenedet teljes szívedből [teljes
bensődből] és teljes lelkedből [(pszükhé): élet, elme, benső] és minden erődből [(iszkhüsz) férfias erőt,
küzdőképességet jelent] és teljes elmédből [(dianoia): és
minden gondolatoddal; és
teljes értelmedből]; és [szeresd (agapaó): szeret önzetlenül,
tárgya érdemeitől függetlenül] a te
felebarátodat [és a legközelebbi (plészion): embertársadat, és szomszédodat is], mint önmagadat.
Luk. 10,28 Monda pedig annak: Jól [helyesen] feleltél; ezt
cselekedd, és élsz.
Luk. 10,29 Az pedig igazolni akarván magát [és keresve a maga igazát], monda Jézusnak: De ki az én felebarátom [(plészion): ki
az én legközelebbi embertársam]?
Luk. 10,30 Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből
Jerikóba, és rablók [(lésztész):
rablók, útonállók, haramiák] kezébe esék,
akik azt kifosztván [véresre verték] és megsebesítvén,
elmenének, és ott hagyják félholtan.
Luk. 10,31 Történet szerint [(szügküria) véletlenül, történetesen] pedig megy
vala alá azon az úton egy pap, aki azt látván [és bár látta, és észrevette], elkerüli [és átment az út
másik oldalára, és elment mellette].
Luk. 10,32 Hasonlóképen egy
Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta [megnézte és], elkerüli [és ő is átment az út másik oldalára, és elment].
Luk. 10,33 Egy szamaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az vala: és mikor
azt látta, [megszánta; megesett
rajta a szíve; megsajnálta, és] könyörületességre indult.
Luk. 10,34 És hozzájárulván, bekötözi annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba;
és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára [a saját állatára], vivé a
vendégfogadó házhoz, és gondját viseli néki [és ápolta].
Luk. 10,35 Másnap pedig
elmenőben két (ezüst)pénzt kivévén [vagyis elővett két dénárt], adá a gazdának [a fogadósnak], és monda
néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor
visszatérek, megadom néked.
Luk. 10,36 E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja [legközelebbi embertársa] volt annak, aki a rablók [a
haramiák, az útonállók] kezébe esett?
Luk. 10,37 Az pedig monda: Az, aki [aki irgalmas szívű volt iránta, és] könyörült
rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is akképpen cselekedjél*
*Máté így ír erről: Amikor egy
törvénytanító megkérdezi az Úr Jézust, Ő így válaszol: „… Szeresd [(agapaó) magadat
teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele.
Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] az
Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből [(pszükhé) egész lényeddel] és teljes elmédből [egész gondolkozásmódoddal].
A második pedig hasonlatos ehhez [ugyanannyira
fontos, mint ez, úgy]: Szeresd [(agapaó) szeret,
önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása
az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja] felebarátodat
[(plészion): közelálló
személy, embertárs, szomszéd, a másik, a különböző; „másféle” más fajtából való
idegent], mint [saját] magadat. E két parancsolaton függ (és ezen
alapszik) az egész törvény és a próféták]” (Mát. 22,37-40).
Ezt már a törvény kimondta: „Halld (meg) Izráel: az Úr, a
mi Istenünk, egy Úr (vagyis egyedül az ÚR=
JHVH/Jehova)! Szeressed azért az
Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből (teljes lényeddel) és teljes erődből” (5 Móz. 6,4-5).
És: „Bosszúálló ne
légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen (a népedhez tartozókkal), hanem szeressed felebarátodat, mint magadat.
Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18).
„Mert az egész törvény ez egy igében [logoszban] teljesedik be: Szeresd [(agapaó):
Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni. Vagyis teljesen odaszánni
magad] felebarátodat [(plészion):
a másik embert; embertársadat, a hozzád
legközelebb levőt, szomszéd, a másik: vagyis minden embert], mint
[saját] magadat” (Gal.
5,14).
Ez a királyok Királyának törvénye: „Ha ellenben megtartjátok (betöltitek) a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól (helyesen) cselekesztek” (Jak. 2,8).
Tehát: „Amit akartok azért [és amit szeretnétek
tehát], hogy az emberek ti veletek
cselekedjenek [és megtegyenek, és bánjanak], mindazt ti is úgy [és ugyanazt] cselekedjétek
[és tegyétek meg] azokkal [ővelük]; mert ez a törvény és [ezt tanítják] a próféták [Más fordítás: Ez a törvény
és a próféták tanításának lényege]” (Mát. 7,12).
Ezért. „Senkinek
semmivel ne tartozzatok [ne
legyetek adósok] hanem csak azzal, hogy egymást [ugyanabból a fajtából egy másikat (a
Krisztusit)] szeressétek. [kölcsönös
szeretettel; (agapaó): SZERET
önzetlenül, a másik érdemeitől függetlenül] mert aki szereti a felebarátját [embertársát;
különböző; „másféle” más fajtából való (az Ádámi); idegent] a törvényt [Isten útmutatását,
tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesít; véghezvisz, megvalósít;
tartalmat adott neki]. Mert ez: Ne
paráználkodjál [ne légy házasságtörő] ne
ölj, ne orozz, [ne lopj] hamis tanúbizonyságot
ne szólj, ne kívánj, [a másét] és ha valamely más
parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: [egy egészbe foglalja ez az egy ige] Szeressed felebarátodat [a
közel levő embert, szomszédot, embertársadat] mint tenmagadat. [mint
saját magadat]. A [felebaráti] szeretet [(agapé): isteni tulajdonság
nyilvánuljon meg a másik ember iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a
másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a
másikat, igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni] nem
illeti gonosszal a felebarátot. [nem szerez az embertársnak gonosz
bántalmazást (nem tesz rosszat)] Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. [tehát a szeretettel
teljesen betöltjük a törtvényt]” (Róm. 13,8-10).
Luk. 10,38 Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Márta
nevű [jelentése: hölgy, úrnő, parancsoló asszony, tanítónő] asszony pedig befogadá őt házába [(hüpodekhomai): szívesen vendégül látja].
Luk. 10,39 És ennek vala egy Mária [jelentése: keserűség, szomorúság, viszály; ellenálló, lázadó, fegyelmezetlen] nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő
beszédét [(logoszát, igéjét].
Luk. 10,40 Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban [és Mártát eközben
a sok készülődés teljesen lefoglalta, és sürgött-forgott a sok felszolgálásban]; előállván
azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod [és nem törődsz
azzal], hogy az én testvérem magamra hagyott
engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.
Luk. 10,41 Felelvén pedig, monda néki Jézus: Márta, Márta, szorgalmas vagy és
sokra igyekezel [és sokat töröd
magad, és sok mindenre van gondod, és az zaklatottá tesz]:
Luk. 10,42 De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el
nem vétetik őtőle [azt, amelyik örökre megmarad]*
*Az
Úr jézus tanácsa az aggódás helyett, az egyetlen szükséges dologról: „Hanem keressétek először
Istennek országát [a királyságot, az Isten királyi uralmát], és az ő igazságát [igazságosságát]; és ezek [is] mind [ráadásul] megadatnak
[hozzáadatnak] néktek [ezek a dolgok
pedig mind elétek lesznek téve ráadásként]”
(Mát. 6,33).
Ezért: „Semmi felől
(és semmiért) ne aggódjatok, hanem
imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal (mindenkor) hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat
(kéréseiteket) az Isten előtt” (Fil. 4,6)
És: „Minden gondotokat (aggályosságot,
nyugtalanságot, gondot, és aggodalmat) Őreá
vessétek (minden gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki gondja van (és gondot visel) reátok (mert törődik veletek, gondoskodik rólatok)” (1Pét 5,7)
Már Dávid ezt tanácsolja:
„Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsolt. 55,23)
És az aggodalmaskodás helyett: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az
Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti (mert ő munkálkodik)” (Zsolt.
37,4-5).
Már a prédikátoron keresztül kijelenti az
Úr, az egyetlen szükséges dolgot: „A
dolognak summája, mindezeket hallván (a végső tanulság), ez: féljed (vagyis tiszteld) az Istent, és az ő parancsolatit megtartsad;
mert ez az embernek fődolga!” (Préd. 12,15).
Mert: „Bizony
szereti ő a népeket! Mind kezednél vannak az ő szentjei, oda szegődnek (és
letelepednek), a te lábaidhoz, és
hallgatják (és befogadják) a te
beszédeidet” (5 Móz. 33,3).
Dávid is ír az egyetlen szükséges dologról:
„A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme (vagyis
az Úrnak tisztelete); jó belátása van mindenkinek,
aki ezt gyakorolja (és a józaneszűek mind eszerint élnek); és azok dicsérete megmarad (örökre) mindvégig” (Zsolt. 111,10)
Idézetek: A fontos és a sűrgős
"Néha fontos
dolgok maradnak ki, a sürgős dolgok miatt. És minden sürgőssé válik sokszor
éppen az, ami Istentől talán elsodor minket. Pedig egyáltalán nem fontos."
Cseri Kálmán
A szív és az élet tisztasága
http://www.eurochrist.net/hungary/spurg/0108.txt
"Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az
Istent" (Mt 5,8).
Tisztaságra, főként
szívünk tisztaságára kell törekednünk. Ha
belülről a Szent Szellem és az Ige tisztít meg bennünket,
akkor a
megszentelődés és az engedelmesség által kívülről is tiszták
leszünk.
Szoros kapcsolat van a szív hajlandósága és a megtérés
között: ha azt
szeretjük, ami rossz, nem érthetjük meg a jót. Ha a szívünk
szennyes,
szemünk is homályos lesz. Hogyan láthatnák meg a Szent
Istent azok,
akik a tisztátalan dolgokat szeretik?
Mekkora kiváltság,
hogy már itt is megláthatjuk Istent! Ha csak egy
pillantást is vethetünk rá, az már a mennyország a földön! A
tiszta
szívűek Krisztus Jézusban látják az Atyát. Látjuk Őt,
igazságát,
szeretetét, szándékát, felségét, szövetségét, valóban Őt
magát látjuk
a Krisztusban. De mindezt csak olyan mértékben fogjuk fel,
amilyen
mértékben távol tartjuk a bűnt szívünktől. Csak akik igazán
kegyesen
akarnak élni, azok mondhatják: "Szemem állandóan az
Úrra néz" (Zsolt
25,15).
Mózes kívánsága:
"Mutasd meg nekem dicsőségedet!" (2Móz 33,18)
csak akkor teljesedhet be a mi életünkben is, ha
megtisztítjuk magunkat
minden vétektől. Akkor "olyannak fogjuk látni Őt,
amilyen valójában.
Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát"
(1Jn 3,3). Az
Atyánkkal megtapasztalt közösség gyönyörűsége és a mennyei
színről-
színre látás reménysége sarkalljon bennünket arra, hogy
tartsuk tisztán
a szívünket és az életünket. Urunk, adj nekünk tiszta
szívet, hogy
megláthassunk téged!
Hagyd el a régi borostömlőidet 2012 előtt
"És senki sem tölt újbort régi tömlőbe,
mert szétrepesztené a bor a tömlőt, s odalenne a bor is, a tömlő is; hanem
az újbor új tömlőbe való." Márk 2:22
A házamhoz közel van egy töltőállomás és vegyeskereskedés,
amely épp most esett át egy átalakításon, az utilitarista külsejét lecserélték
egy meleg, hívogató, szomszéd mennyországra, olyan lett, mint egy kávézó,
benzin töltőkkel. Ám amikor beléptem erre a helyre, úgy tűnt, mintha az
alkalmazottak elvesztették volna az emléküket az átalakításról. A fiú a pult
mögött új egyenruhát viselt, ami illett az új külsőhöz, viszont ugyanazzal a
mogorva arckifejezéssel, mint azelőtt, talán egy kicsit unottan és bosszankodva
azon, hogy egy új vásárló jött, hogy őt zavarja.
Ez elgondolkodtatott azon, hogy mi hogyan próbáljuk meg
beletölteni az új bort a régi tömlőbe. Jézus azt mondja, hogy bukásra vagyunk
ítélve, mert "szétrepesztené a bor a tömlőt, s odalenne a bor is, a tömlő
is". (Márk 2,22)
Ahhoz, hogy olyan emberré válj 2012-ben, amilyenné Isten
szeretné, hogy válj, el kell hagynod életed régi borostömlőit azért, hogy Isten
önmagát tudja beleönteni a Krisztusban lévő új életed tömlőjébe.
Ez azt jelenti, hogy nem próbálhatjuk meg beletölteni az
"őszinteség a munkahelyen" új borát a "megkönnyített
munkavégzés" régi tömlőjébe, mert "odalenne a bor is, a tömlő
is".
Ebben az évben változtatnod kell annak érdekében, hogy olyan
ember légy, amilyennek Isten szeretne látni. Készen állsz arra, hogy megtedd a
változásokat? Érzed annak a tudatnak az izgalmát, hogyIsten ott van veled és
nemcsak segít változni, hanem vezet a változásban?
Ahogy Rick pásztor gyakran mondja:"Isten melletted
van". Azt szeretné, hogy sikeres légy 2012-ben. Melyek azok a régi
borostömlők, amelyeket el kell dobnod az újév közeledtével?
(Daily Hope, Jon Walker, 2011. december 27.)
Spurgeon idézetek
"Ha átadod magadat Jézusnak és mész, amikor
hív, Ő szüntelenül mondja másoknak is - rajtad keresztül: "Jöjj!"
(Oswald Chambers)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)