Ravasz László: Az imádkozásról

Imádkozni nem annyit tesz, mint különböző dolgokat kérni Istentől, hanem Istent magát elnyerni, mint miden élet adóját. 

Broken/Don't Pass Me By - Indiana Bible College IBC

Oswald Chambers: ELRENDELT A SZOLGÁLATRA

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

"És most így szól az Úr, aki engem anyám méhétől szolgájává alkotott..." (Ézs 49,5).

Miután tudatára ébredünk annak, hogy Isten Krisztus Jézusban kiválasztott minket magának, először leromboljuk előítéleteinket, szűklátókörű véleményünket, a hozzátartozóink és hazánk iránti elfogultságot és azután szolgálni kezdünk Istennek. Csak ezért jött létre az emberi nemzetség, hogy Istent dicsőítse és örökre benne örüljön, de a bűn az emberiséget más vágányra kapcsolta át. Ezzel azonban semmit se változott Isten célja, és amikor újonnan születünk, minket is belevon nagy tervének a megvalósításába: "Isten önmagának teremtett." "Ő alkotott engem." Isten kiválasztásának ez a megvalósulása a legörömteljesebb valóság a földön. Meg kell tanulnunk ráhagyatkozni Isten roppant nagy teremtő céljaira. Az első, amit Isten tesz velünk az, hogy beleplántálja szívünkbe az egész világ iránti érdeklődését. Megkapjuk Isten szeretetét, Isten igazi természetét. A Mindenható Isten természetét János 3,16 fejezi ki: "Úgy szerette Isten a világot..."

Tartsuk nyitva lelkünket Isten teremtő céljai előtt, ne keverjük össze saját céljainkkal. Ő úgyis félretolja ezeket, bármennyire fáj is nekünk. A szolgáló testvér azért van teremtve, hogy Istennek olyan szolgája legyen, akiben Ő megdicsőül. Amikor megértettük, hogy Jézus Krisztus váltsága által Isten szolgálatára tökéletesen alkalmassá lettünk, akkor azt is megértjük, miért olyan könyörtelenül következetesek Jézus Krisztus követelései. Szolgáitól feltétlen egyenességet kíván, mert Isten természetét oltotta beléjük. Vigyázz, ne felejtsd el, mi Isten célja veled!

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

"HALLELUYAH" Dance - Mason Clover

Imádság: Az egymáshoz tartozás

Uram Jézus! Tudom, hogy Hozzád tartozni azt is jelenti, hogy azokhoz is tartozom, akik szintén hisznek benned. Ezt nem kell szégyellnem, sőt vállalnom szükséges az istentiszteleteken való megjelenésem által is. Adj ilyen bizonyságtévő életet! Ámen

A nap gondolata: Az Úr Jézussal való kapcsolatról

Nem fogható semmilyen szeretet, barátság vagy közösség azokéhoz, akiket az ő Urukkal való kapcsolatuk köt össze egymással. (Stalker)

Te vagy a mindenem! (Pintér Béla)

Napi Ige és gondolat: Egységben

Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol meg voltak szállva, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, a Jakab fia. Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban… (ApCsel 1:13-14)

A tanítványoknak voltak közös tapasztalataik: ismerték és együtt követték Mesterüket, együtt tapasztalták meg csodáit, együtt kapták ígéreteit. Jézussal három évig mindennapi életközösségben voltak együtt, ahogy Jézus tanított, gyógyított, csodákat tett. Kitörölhetetlen lett számukra e számtalan közös tapasztalat.

De Jézus nagyobbra is tanította őket: ha ketten vagy hárman egybegyűlnek, az én nevemben, ott vagyok közöttük. S ez teljesedik most ki, amikor fenn vannak a felsőházban és együtt imádkoznak, s látszólag a mennybe ment Jézus nincs jelen, de hisznek az ígéretnek: velük van. Ugyanolyan valóságosan, erővel és bizonyossággal.

A mai keresztyén közösség többlete minden más közösséggel szemben Jézus jelenléte. Szelleme, Igéje által munkálkodik ott, ahol segítségül hívják és Őt magasztalják. Keressük bátran ezt a közösséget! Merítsünk erőt együtt Jézus mellett! (Berencsi Balázs)

Ige: Az Úr kérdése

Azt kérdezi az Úr: „Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását? A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Aki szegény ilyen áldozathozatalra, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, mely nem inog. Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását?” (Ésa. 40,18-21)

Az apostol is így szól a pogányokhoz: „Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség” (Csel. 17,29)

És az Úr így figyelmezteti az Övéit: „Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket (vagyis magatokat), mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben. [a pusztaságban, sivatagban: vagyis a világban] Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére; Képére valamely baromnak, amely van a földön; képére valamely repdeső madárnak, amely röpköd a levegőben; Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, amely van a föld alatt lévő vizekben. Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat, amelyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt. (5 Móz. 4,15-19)

„Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok… Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. Ezüsttel és arannyal megékesíti azt, szegekkel és pörölyökkel megerősítik, hogy le ne essék. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek! Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. Társisból [jelentése: leigázás] hozott lapított ezüst és Ofirból (jelentése vörös; gazdag, zsíros; a gazdagság földjéből) való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetük kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány” (Jer. 10,2-6.8-9)

Nem felejt el az Úr

Nem felejt el az Úr

http://kegyelem.net/ahitat.htm

 

"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-eméhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznek is, én nem feledkezem meg rólad!"

Ézsaiás 49:15

Voltál már olyan helyzetben, mikor úgy érezted, gondoltad,hogy elhagyott az Isten? Bármilyen képtelen dolog, de Izrael népe épp ezthangoztatta, magyarán Istent okolta saját hűtlenségének következményeiért: "DeSion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram!" (14.v.)

Istennek bőven lett volna oka magára hagyni a kemény nyakúnépét. Mégsem tette. Velük volt, vezette, elhordozta őket, és bevezette az ÍgéretFöldjére gyermekeit. Emberi eszünkkel fel sem fogjuk, mit vállalt Istennépéért, mikor negyven éven át személyesen vezette őket a pusztaságban tűz-, ésfelhőoszlopban. A végletekig hű maradt szövetségéhez, ígéreteihez.

A mai igénk üzenete nagyon szívhez szóló, hiszen melyikanyáról tudnánk elképzelni, hogy elfeledkezik gyermekéről. Bár hallunk elhagyott,eldobott gyermekekről, de nem ez a jellemző, nem ez a normális magatartás.Isten azt mondja: soha, de soha nem leszünk egyedül. Mellénk áll, kitartmellettünk. Mi mit teszünk vele? Viszonozzuk-e hűségét?

forrás: reggelidicseret.blogspot.com

Ige: Az Úr Jézus eljövetelének célja

„Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz” (Ján. 12,46).

 Dávid már így prófétál Róla, aki elhozta a világosságot: „Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet (te gyújtasz nekem mécsest); az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet (Uram, fénysugarat ad nekem a sötétségben)” (Zsolt. 18,29).

Mert: „Az Úrtól való szövétnek (az Úrtól kapott mécses) az embernek lelke (pnoé: életet adó ereje), aki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét (egészen átkutatja bensőnket)” (Péld. 20,27).

Lábam előtt mécses (szövétnek) a te igéd, és ösvényemnek világossága” (Zsolt. 119,105)

Kinek az asztaláról étkezel?

 http://www.judaoroszlanja.gportal.hu/gindex.php?pg=34041781

Isten mutatott egy álmot, amiben:
1. rész: Egy középkorú házaspárt gyerekeikkel együtt kísértem be a városba. Az ő kocsijukkal mentünk be. Előtte az asszony azon aggodalmaskodott, hogy az autó központi zárja nem működik /védelem/, nem lehet bezárni, mi lesz vele a városban. Úgy éreztem a hátsó ajtó zárja be van szorulva, és emiatt a többi sem működik, akadályozza azokat /hitetlenség/. Elkezdtem a kezemmel megmozgatni és akkor elkezdett működni rendesen. Elindultunk, és jobb első ülésen foglaltam helyett, a férj vezetett, az asszony és a gyerekek hátul ültek. Beirányítottam őket a városba, ott egy parkolóban megálltunk. Kiszállás után a család szétszéledt, mindenki a saját útjára ment, eltűntek, beolvadtak a város forgatagában /a világ hatása/.

2. rész: Én ott egy fagylalt árushoz mentem, megálltam előtte és néztem a kínálatát. Érdekes módon ott egy asztalra kitéve kupacokban több féle fagylalt volt, nem volt pult mögé téve edényekben. Olvastam az árus gondolataiban, aki éppen azzal foglalkozott, hogy az egyik fagylaltja már romlott, azt le kéne vennie és kiöntenie a szemétbe. Ennek olyan márvány színe volt /keveredett/, mint amikor a csokit és a vaníliát /sötétet és a világosat/ félig összekeverjük. Az árus kínálta a portékáját és azt sem vette le az asztalról, de én nem kértem belőle, pedig az árus mellett álló nő bizonygatta /befolyásolás/ hogy jó az a fagylalt. Csak az egyszínűből kértem, amibe volt még rizs és kókusz is belekeverve, de arról tudtam, hogy az fogyasztható és ízletes.

Isten azt üzeni, hogy e világban élünk, de nem vagyunk e világ szerint valók. Őrá kell bíznunk magunkat. Ha az Úrban vagyunk, hinnünk kell abban, hogy mindenünk az Övé, mi csak használjuk, sáfárkodunk azokkal és védelme alatt állnak, állunk. Lehet az egy autó, az életünk, családunk, kapcsolatok, szolgálatunk, az anyagiak, vagy bármi más.

Átalakul a tulajdonosi szemléletünk. Egyre többen fogják ezt megérteni, az Istenre utalva, hitben, az Ő védelme alatt élni, és nem félelemben, aggodalmaskodásban a világ és a sátán befolyása alatt sodródni.

Mi leszünk hatással a világra, vagy a világ van hatással ránk? Mennyei állampolgárok, vagy csak világi állampolgárok vagyunk? A keveredés egyenlő a bukással és a halállal. Olyan nincs, hogy egy kicsit ebből, egy kicsit abból, ahogy éppen nekem megfelelő. A világ /a sátán eszköze/ szereti összekeverni az igazat a hamissal, hogy látszólag fogyaszthatóvá tegye, de ha az Úrral vagyunk, és szentségben járunk, kivédjük ezeket a csábításokat.

Kérni kell az Úrtól, hogy érzékszerveinket, szellemünket is állítsa rá ezek érzékelésére és helyes kezelésére. Minden nap, amikor kilépünk a világba, rengeteg olyan dologgal találkozunk, amiben keveredik az igaz a hamissal, el kell döntenünk, hogy kinek az asztaláról eszünk, és hogy mit választunk, mi az ehető és mi, ami méreg és halál számunkra. Lesznek, akik ott állnak melletted, és azt bizonygatják, hogy az még jó és édes, mert ők is fogyasztják és élnek, és nem is tudják, hogy ők élő halottak. A pillanatnyi örömszerzés, önzés és engedetlenség, tudatlanság világában „élnek”. Nekünk kell fáklyaként világítani köztük, nem megengedve, hogy eloltsák azt.

Nem engedhetjük meg, hogy az egyházon belül is féligazságokkal tápláljanak, vagy az igaz és a hamis keveredéséből, elegyéből együnk, mert az távol tart Istentől és az Ő királyságától, nem engedi a kenetet és az áldásokat felszabadulni az életünkben és szolgálatunkban.

Sokakat most tanít az Úr ezeken a területeken és nehéz próbákon mennek keresztül, de őket a megszentelteket fogja az elkövetkezendő időkben szolgálatba állítani. Hatással lesznek a világra, az emberekre, az egyházra és a sötétség erői nem tudják őket befolyásolni ebben, mert mint megszentelt edényekből folyik ki belőlük Isten mennyei kenete, és elárasztja környezetüket.

Péter első levele 5: 6-8,
„Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.
Legyetek józanok, vigyázzatok, mert az ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el:”

Győr, 2011. 03. 29.

Such Attila

Kim Walker & JCB válogatás - Gyönyörű vagy Uram

Messiah

Idézetek

"A legnagyobb meleg a nap közelében van, a legnagyobb boldogság Jézus közelségében van." (C.H. Spurgeon)

Csendes percek: Isten akarata

http://csendespercek.wordpress.com/2010/02/21/isten-akarata/

Szeretnék értelmesen élni, úgy, hogy minél kevesebb megbánni valóm legyen életem végén, ha tudnám mi az életem célja, s nem csak tengnék-lengnék egyik napról a másikra, egyik évről a másikra.  Mitől is lesz értelmes, értékes egy ember élete? Ha hiszem, hogy Isten teremtett, hogy terve, célja van az életemmel, akkor beteljesedett életem csak akkor lehet, ha megismerem, elfogadom Isten tervét az életemre. Ez elsősorban azt jelenti, hogy elfogadom Jézus váltsághalálát bűneimért. De nem csak ennyi? Mi Isten akarata rám vonatkozóan?

A Római levél 12. rész 2. versét megnéztem több fordításban és román nyelven is. Nagyon tetszik a Károli fordítás, a Ravasz László által átdolgozott szöveget írom ide:

És ne szabjátok magatokat a jelenlevő világhoz, hanem alakuljatok át a ti elmétek megújúlásával, hogy megítélhessétek, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

Isten akarata milyen? Jó, kedves és tökéletes.

Jó lenne ezt megismerni, hogy ez valósuljon meg az életemben. De hogyan? Hogyan ismerhetem fel biztosan, könnyedén (román ford.) Isten akaratát? Úgy hogy átalakulok, megváltozik a gondolkozásmódom. Értelmem, elmém megújulása által. Miért kell, megváltozzon és jó-e ez nekem? Milyen most a gondolkozásmódom, hogyan alakult? Különc és csodabogár kell legyek? Sokkal jobb elvegyülni a tömegben és menni az árral, nem vállalni felelősséget semmiért.

Mit tegyek? Ne szabjam magam a jelenvaló világhoz. Ne … e jelenvaló világhoz? Milyen is ez a jelenvaló világ? Humanista. Az én kényelmem, jólétem a cél. És minél több pénz (mert ezzel minden megvásárolható) és hatalom bármi áron. Lebontva az én mindennapi életemre ez nagyon konkrét dolgokat jelent minden nap… Ne legyek olyan, mint a világ, ne gondolkozzak úgy, mint a többség, ne éljek úgy, mint a jelenvaló világ lelkülete, szellemisége diktálja. Ne menjek a tömeggel. Gyáváknak itt nincs hely!

Nem túl nagy ez az ár? Vajon ez az útja, módja annak, hogy felismerjem Isten jó, kedves és tökéletes akaratát? Mi az, amit többre tartok: az emberek jó tetszését vagy Isten jó, kedves és tökéletes akaratát? A másság nem marad észrevétlen: tiszteletet vagy lenézést vált ki, a mássággal szembesülve döbbenünk rá, milyenek vagyunk. Isten szentségét látva lesz utálatossá számunkra a bűn. Merek-e más lenni? S rám nézve mit, kit látnak?

József élete csodálatos átalakuláson ment át. Átformálódott a gondolkodásmódja. Az 1 Mózes 50:20-ban ezt mondja testvéreinek apjuk halála után, amikor ők attól féltek, hogy József megtorolja az őt ért sérelmeket:

Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.

Megváltozott, megújult gondolkodásmód: szebbé teszi az életet. Sok mindent nem változtathatunk meg. A nehezet, a fájdalmat nem kerülhetjük el. Nem kérdeztek mikor, hol, milyen családban akarunk megszületni és sorolhatnám…

Hogy valaki nem szeret, nem ért meg, megbánt, gyűlöl, kiszolgáltat (mindezt én élem úgy meg), nem változtathatom meg sok esetben. De merek-e Istenben bízni, hogy mindenről tud és hatalma van mindenből jót kihozni – mikor és hogyan nem tudom?

Merek-e máshogy gondolkozni? Merek-e máshogy élni akkor is ha nem tenné (lásd Dán. 3: 17-18)? József élete nem volt könnyű, mégis szépen élt, mert máshogy gondolkozni, viszonyulni élethelyzetekhez, emberekhez, mint ahogy úgymond természetes lett volna. Szép példa.

Akarom-e hogy életemben megvalósuljon Isten jó, kedves és tökéletes akarata?

Hogyan tedd túl magad a múlton?

http://www.jezusazur.hu/iras/hogyan_tedd_tul_magad_a_multon_1

„…boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.” (Ézsaiás 51:11)

Mindannyiunk életében vannak fejezetek, melyeket szívesen átírnánk. Dr. Harold Bloomfields mondja: „A megoldatlan érzelmi fájdalmak pusztítóan hatnak az immunrendszerre, a szívműködésre, a hormonszintre és más fiziológiai funkciókra. Meg kell békülnünk a múltunkkal, mert szó szerint az életünk múlhat rajta.”

Ahhoz, hogy túl tudd tenni magad a múltadon, először gondold végig újra, de most másként nézve! Fogalmazd át! Kérdezd meg: „Miben lettem erősebb általa? Mi az, amit akkor nem tudtam, de most már tudok?” Ne a veszteségre összpontosíts, hanem arra, amit nyertél.

 Másodszor: értsd meg, hogy különbség van a bűntudat és a szégyen között! A bűntudat az, ha rosszul érzed magad amiatt, amit tettél – ez egészséges dolog; a szégyen, ha rosszul érzed magad amiatt, aki vagy –
ez mérgező hatású, és elveszi az erődet.

Mindannyiunknak vannak olyan dolgai, amit szeretnénk megváltoztatni magunkban, de amikor Isten megteremtett minket, ezt mondta: „…igen jó…” (1Mózes 1:31), tehát kezdj úgy tekinteni magadra, amilyennek Ő lát!

Harmadszor: ne büntesd magad tovább a „bárcsak…”-okkal! Miután csúfos bukása után Isten felemelte, Dávid ezt írta: „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett… akinek az Úr nem rója fel bűnét…” (Zsolt 32:1-2).

Bocsáss meg magadnak, hiszen Isten megbocsátott! Mivel Ő a kereszten át néz rád, ezért elfogad (ld. Efézus 1:5).

Végül: indulj el a fájdalomtól a nyereség felé! A gyógyuláshoz idő kell, tehát fogadd el, hogy még érzel bizonyos haragot, félelmet és szomorúságot. Ne tagadd meg őket, ezek a folyamat részei. De ne is tedd őket magadévá, tudd, hogy mikor van itt az ideje továbblépni! Nem mehetsz háttal a jövőbe, és az Isten által neked készített jövő több boldogságot tartogat, mint amennyire a múltadból emlékszel.

(A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass.

Mától minden más

Casting Crowns Lifesong

Napi gondolat

Amikor Isten elvezet bennünket egy felismerésre, akkor ne habozzunk, ne a veszteséget latolgassuk, hanem induljunk azon az úton, amelyet helyesnek ismertünk meg. Emlékezzünk a próféta szavaira: Az Úr neked annál sokkal többet adhat.