2012. január 17.
2012. január 16.
Lukács evengélium 10. fejezet: A hetven tanítvány kiküldése (szerkesztett)
Luk. 10,1 Ezek után
pedig [kiválasztott;
kijelölt], és kirendelt [vagyis szolgálatba állított] az Úr másokat is, hetvenet [vagyis
hetven tanítványt], és elküldé azokat kettőnként az ő orcája [vagyis a maga személye] előtt, minden városba
és helyre [és helységbe], ahová ő menendő vala [ahova Ő menni készült]
Luk. 10,2 Monda azért
nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; [Imádkozzatok hát, és] kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő
aratásába.
Luk. 10,3 Menjetek el [és jegyezzétek meg]: Ímé, én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
Luk. 10,4 [Az útra ne vigyetek magatokkal, és] ne hordozzatok erszényt [vagyis
pénzes zacskót], se táskát [se tarisznyát], se sarut; és
az úton senkit ne köszöntsetek, [és
senkinek se köszönjetek].
Luk. 10,5 Valamely
házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség [vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó
egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás]
e háznak!
Luk. 10,6 És ha lesz
ott valaki békességnek fia, a ti békességetek azon marad [és megnyugszik
rajta]; ha nem, ti reátok tér vissza.
Luk. 10,7 Ugyanazon
házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők adnak: mert méltó [és megérdemli] a munkás az ő
jutalmára [a maga bérére]. Ne járjatok házról-házra [tilos
házról-házra járnotok]
Luk. 10,8 És valamely
városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit előtökbe adnak:
Luk. 10,9 És
gyógyítsátok a betegeket [(aszthenész):
erőtlen, gyenge, beteges, és
tehetetleneket], akik ott lesznek, és [hirdessétek, és]
mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten
országa [az Isten királysága, uralma]
Luk. 10,10 Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak
utcáira [vagy a piacára, és
tereire] kimenvén, ezt mondjátok:
Luk. 10,11 Még a port is, amely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek
letöröljük
[Más fordítás: lerázzuk még a port is, amely városotokból
lábunkra tapadt, bizonyságul ellenetek]; mindazáltal
ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok [közel jött
hozzátok Isten királysága, Isten uralma]
Luk. 10,12 Mondom pedig néktek, hogy a Szodomabeliek [Jelentése: körülzárás, körülzárt hely; égő; fás tájék;
meszes hely] állapota tűrhetőbb [(anektoterosz): elviselhetőbb, tűrhetőbb, kibírhatóbb] lesz ama
napon, hogysem azé a városé
[Más fordítás: Szodomának elviselhetőbb sorsa lesz, mint annak a városnak]
Luk. 10,13 Jaj néked Korazin! [jelentése: fekete hal; füstölgő kályha]. Jaj néked
Bethsaida! [jelentése: halászat háza, vadászat háza; halászháló
helye] mert ha Tírusban [jelentése: sziklák, sziklák városa] és Sídonban [jelentése: lapos
város) (héb. a halfogás helye] lettek [és történtek] volna azok a csodák [(dünamisz) erő megnyilvánulások, és
támadtak volna azok a hatalmas jelek], melyek te
benned lőnek [amelyek tebenned
támadtak, és amelyek
nálatok történtek], régen zsákban és
hamuban ülve megtértek volna [és
régen más felismerésre tértek volna, és gondolkodásmódot
változtattak volna].
Luk. 10,14 Hanem Tírusnak [jelentése: sziklák,
sziklák városa] és Sídonnak [jelentése: lapos várost) (héb. a halfogás helye] tűrhetőbb lesz állapota [elviselhetőbb lesz a helyzete, a sorsa] az ítéletkor, hogysem néktek.
Luk. 10,15 És te Kapernaum [jelentése: vigasztalás
faluja, Vigaszfalva], mely mind az égig
felmagasztaltattál [azt hiszed, hogy a Mennybe emelkedsz], a pokolig [(hadész):
láthatatlanul ítélő; a szó szoros értelmében:
láthatatlan, azaz Hádész vagy az eltávozott lelkek helye vagy állapota. Egy más
fordításban: észrevehetetlen, vagy kérdéses hely, a holtak birodalma, az emberi
érzékszervek száméra érzékelhetetlen, felfoghatatlan, és láthatatlan] fogsz lealáztatni
[Más
fordítás: a pokolig
fogsz levettetni, és lesüllyedni, és a holtak országáig
szállasz alá. Az alvilágig leszel
ledobva]
Luk. 10,16 Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet [és aki titeket
elutasít], engem vet meg [engem utasít el]; és aki engem vet meg [aki pedig engem elutasít], azt veti meg
[azt
utasítja el], aki engem elküldött
Luk. 10,17 Visszatére pedig a
hetven [vagy hetvenkét]
tanítvány örömmel [és ujjongással jelentette], mondván: Uram, még az ördögök [még a gonosz szellemek, a démonok] is engednek [és engedelmeskedtek] nékünk [(hüpotasszó): aláveti magát; meghódol]
a te neved [(onoma): hatalom, tekintély] által [amikor a nevedben rájuk parancsoltunk]!
Luk. 10,18 Ő pedig monda nékik:
Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből [és amint
villámként zuhant, és bukott le a mennyből]
Luk. 10,19 [Figyeljetek rám]
Ímé adok néktek hatalmat [(exúszia): felhatalmazás, hatalom,
tekintély, jog, jogosultság], hogy a
kígyókon és skorpiókon [(pateó): a lábatok alá tiporjatok] és tapodjatok, és
az ellenségnek minden erején.
[Más
fordítás: Hatalmatok
van az ellenség minden ereje fölött, mert hatalmat adok, hogy minden ellenséges erőn és hatalmon úrrá
legyetek]; és semmi nem árthat néktek
Luk. 10,20 De azon ne örüljetek, hogy a szellemek néktek engednek [hogy a gonosz szellemek engedelmeskednek; és hogy a szellemek alátok vannak rendelve]; hanem inkább
azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva [(graphó): be vannak vésve] a mennyben
Luk. 10,21 Azon órában örvendeze [(agalliaó): a szó szoros értelmében: ujjong,
ugrál az örömtől] Jézus a Szent
Szellemben [abban az
órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szent Szellemben, ezekkel a
szavakkal], és monda: Hálákat adok néked [dicsérlek; magasztallak,
dicsőítelek, és áldalak téged], Atyám, mennynek és
földnek Ura, hogy elrejtetted [(apokrüptó): titokban tart, eltitkol]
ezeket a bölcsek és értelmesek [(szünetosz): értelmes, éles eszű, okos]
elől, és a kisdedeknek megjelentetted [és felfedted, és
feltártad, leleplezted, kinyilatkoztattad, kijelentetted a gyermekeknek, a kiskorúaknak]. Igen, Atyám, mert
így volt kedves te előtted [így láttad jónak, és mert így határoztál, és döntöttél (eudokia): elhatározás, döntés]
Luk. 10,22 Mindent nékem adott [mindent
átadott nekem] az én Atyám: és senki sem tudja [(ginószkó): nincs tudatába, senki sem
érti], kicsoda a Fiú, csak az Atya. És kicsoda
az Atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni [akinek a
Fiú ki akarja kinyilatkoztatni, és aki elől a
leplet el akarja vonni; (apokalüptó): feltár, nyilvánvalóvá tesz, felfed, leleplez, kijelent]
Luk. 10,23 És a tanítványokhoz fordulván, [külön ezt] monda [csak nekik] ő maguknak: Boldog szemek, amelyek látják azokat, amelyeket ti láttok
Luk. 10,24 Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti
láttok, de nem látták; és hallani, amiket hallotok, de nem hallották
Luk. 10,25 És ímé egy törvénytudó [egy
törvénytanító] felkele [felállt], kísértvén őt
[(ekpeiradzó): próbára tesz rossz értelemben,
vagyis megkísért], és mondván: Mester,
mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem [(kléronomeó): hogy osztályrészül kapjam, vagyis az örök élet örököse lehessek]?
Luk. 10,26 Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? [mit szab meg a törvény] mint olvasod [hogyan
értelmezed]?
Luk. 10,27 Az pedig felelvén, monda: Szeresd [(agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni
magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni,
feloldódni a szeretetben] az Urat, a te
Istenedet teljes szívedből [teljes
bensődből] és teljes lelkedből [(pszükhé): élet, elme, benső] és minden erődből [(iszkhüsz) férfias erőt,
küzdőképességet jelent] és teljes elmédből [(dianoia): és
minden gondolatoddal; és
teljes értelmedből]; és [szeresd (agapaó): szeret önzetlenül,
tárgya érdemeitől függetlenül] a te
felebarátodat [és a legközelebbi (plészion): embertársadat, és szomszédodat is], mint önmagadat.
Luk. 10,28 Monda pedig annak: Jól [helyesen] feleltél; ezt
cselekedd, és élsz.
Luk. 10,29 Az pedig igazolni akarván magát [és keresve a maga igazát], monda Jézusnak: De ki az én felebarátom [(plészion): ki
az én legközelebbi embertársam]?
Luk. 10,30 Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből
Jerikóba, és rablók [(lésztész):
rablók, útonállók, haramiák] kezébe esék,
akik azt kifosztván [véresre verték] és megsebesítvén,
elmenének, és ott hagyják félholtan.
Luk. 10,31 Történet szerint [(szügküria) véletlenül, történetesen] pedig megy
vala alá azon az úton egy pap, aki azt látván [és bár látta, és észrevette], elkerüli [és átment az út
másik oldalára, és elment mellette].
Luk. 10,32 Hasonlóképen egy
Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta [megnézte és], elkerüli [és ő is átment az út másik oldalára, és elment].
Luk. 10,33 Egy szamaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az vala: és mikor
azt látta, [megszánta; megesett
rajta a szíve; megsajnálta, és] könyörületességre indult.
Luk. 10,34 És hozzájárulván, bekötözi annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba;
és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára [a saját állatára], vivé a
vendégfogadó házhoz, és gondját viseli néki [és ápolta].
Luk. 10,35 Másnap pedig
elmenőben két (ezüst)pénzt kivévén [vagyis elővett két dénárt], adá a gazdának [a fogadósnak], és monda
néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor
visszatérek, megadom néked.
Luk. 10,36 E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja [legközelebbi embertársa] volt annak, aki a rablók [a
haramiák, az útonállók] kezébe esett?
Luk. 10,37 Az pedig monda: Az, aki [aki irgalmas szívű volt iránta, és] könyörült
rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is akképpen cselekedjél
Luk. 10,38 Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Márta
nevű [jelentése: hölgy, úrnő, parancsoló asszony, tanítónő] asszony pedig befogadá őt házába [(hüpodekhomai): szívesen vendégül látja].
Luk. 10,39 És ennek vala egy Mária [jelentése: keserűség, szomorúság, viszály; ellenálló, lázadó, fegyelmezetlen] nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő
beszédét [(logoszát, igéjét].
Luk. 10,40 Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban [és Mártát eközben
a sok készülődés teljesen lefoglalta, és sürgött-forgott a sok felszolgálásban]; előállván
azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod [és nem törődsz
azzal], hogy az én testvérem magamra hagyott
engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.
Luk. 10,41 Felelvén pedig, monda néki Jézus: Márta, Márta, szorgalmas vagy és
sokra igyekezel [és sokat töröd
magad, és sok mindenre van gondod, és az zaklatottá tesz]:
Luk. 10,42 De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el
nem vétetik őtőle [azt, amelyik örökre megmarad]
Türelem?
Jobb akármi dolognak vége annak kezdeténél; jobb a türelmes, hogynem a kevély
szellemű. (Préd 7,8)Lehet, hogy valamibe belekezdtél már és eltelt valamennyi idő, de még nem látod, hogy a dolgok olyan jól alakultak volna, mint ahogyan vártad. Ne add fel! Tarts ki, mert minden amire a kezedet ráteszed az áldott, nem vallhat kudarcot. Hinned kell ezt. Tarts ki, bízz az Úrban, és kérd hogy segítsen.
Jobb akármi dolognak vége annak kezdeténél, még akkor is, ha az elején nem úgy tűnik. Hidd el. Ha ezt hiszed akkor könnyebb lesz türelmesnek lenned ami a szellem gyümölcse.
Fizikai és szellemi értelemben is a kisgyermekek, ha akarnak valamit azt most akarják. Ahogy felnőnek, megtanulják, hogy vannak dolgok amikre várni kell. Egyre türelmesebbé válnak. Ha szellemben felnősz akkor te is türelmes leszel, mivel tudod, hogy akkor is amikor azt nem látod, Isten a színfalak mögött a te előnyödre munkálkodik, és nem sok idő múlva meglátod az Ő dicsőségét!
Hit és békességes tűrés által örököljük az ígéreteket. :-)
http://mennyorszagklub.hu/index.php
Gloria Copeland: A nagy menekülés
Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből, a magad
értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden útjaidban ismerd el Őt; akkor Ő igazgatja
a te útjaidat. ( Példabeszédek 3: 5-6)
Ha egyszer kilépsz hitben, és elkezdesz Szellemben járni, az ördög gondoskodik róla, hogy bőséges alkalmad legyen orra bukni. Megpróbál olyan helyzetbe hozni, ahonnan látszólag nincsen kiút.
Én voltam már ilyen helyzetben, ezért fogadd el tőlem a
következő tanácsot: ha Istenre tekintesz, és az Ő bölcsességében bízol a
sajátod helyett, akkor mindig mutat neked kiutat. (1Korinthus 10:13) Sőt mi
több, úgy teszi, hogy közben megmutatja az Ő dicsőségét, és a végén te fogsz
nevetni az ördögön.
Emlékszem egy ilyen esetre. A texasi Wichita Fallsban
prédikáltam. A megigazultság valóságáról beszéltem, és a kenet igen erőteljes
volt. Az üzenetem tetőpontján egy hölgy hirtelen elkezdett nyelveken szólni.
Háromszor mondtam neki, hogy hagyja abba, de csak egyre hangosabban imádkozott.
Mire elcsendesedett, a kenet eltávozott, és a prédikációról mindenki
megfeledkezett. Szigorúan néztem az asszonyra, és kezdtem kiigazítani, amiért
megbontotta a rendet.
Ekkor megszólalt a mellette ülő férfi: "Copeland
testvér, ő teljesen süket. Egy szavadat sem hallja."
Ezen a ponton tehetetlenné váltam. Nem elég, hogy
befellegzett a tanításnak, az egész gyülekezet mérges lett rám, amiért
rátámadtam szegény süket asszonyra. (Később megtudtam, hogy az a bizonyos férfi
mellette, gyakran használta arra az asszonyt, hogy megzavarja az
istentiszteleteket, és elkergesse a prédikátorokat a városból. Amikor egy
alkalom elérte a tetőpontját, megbökte az asszonyt, és a tudtára adta, hogy itt
az ideje, hogy prófétáljon.)
Megálltam tehát egy pillanatra, elcsendesedtem, és vártam,
hogy az Úr megmondja, mit tegyek. Meg is mondta: "Hívd ki, tedd rá a
kezed, és megnyitom a fülét."
Ez aztán a váratlan fordulat! Amikor Isten meggyógyította az
asszonyt, a "katasztrófát" az egyik legerősebben felkent alkalmammá
változtatta. Mindannyian nagyon áldottak voltunk!
Legközelebb, amikor az ördög sarokba akar szorítani,
csendesedj el. Kérd Istent, hogy mutasson kiutat. Minden esetben
győzedelmeskedni fogsz Általa!
Fordította: Orbán Tibor
Olvasásra ajánlott Ige: Apostolok Cselekedetei
14:8-22
Apcs 14:8 És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt.
Apcs 14:9 Ez hallá Pált beszélni: aki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul,
Apcs 14:10 Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt.
Apcs 14:11 A sokaság pedig mikor látta, amit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!
Apcs 14:12 És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő.
Apcs 14:13 Jupiter papja pedig, akinek [temploma] az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala.
Apcs 14:14 Mikor azonban [ezt] meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván
Apcs 14:15 És [ezt] mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat:
Apcs 14:16 Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni:
Apcs 14:17 Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.
Apcs 14:18 És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék.
Apcs 14:19 Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt.
Apcs 14:20 De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe.
Apcs 14:21 És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.
Apcs 14:22 Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.
Apcs 14:8 És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt.
Apcs 14:9 Ez hallá Pált beszélni: aki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul,
Apcs 14:10 Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt.
Apcs 14:11 A sokaság pedig mikor látta, amit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!
Apcs 14:12 És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő.
Apcs 14:13 Jupiter papja pedig, akinek [temploma] az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala.
Apcs 14:14 Mikor azonban [ezt] meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván
Apcs 14:15 És [ezt] mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat:
Apcs 14:16 Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni:
Apcs 14:17 Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.
Apcs 14:18 És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék.
Apcs 14:19 Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt.
Apcs 14:20 De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe.
Apcs 14:21 És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.
Apcs 14:22 Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.
A drog eredménye
Elrettentő példának szánták
Sokkoló
fotósorozat: erre képes néhány hónap alatt a drog
A Multnomah megyei seriff hivatala sokkoló fotó párokat tett közé:
egy-egy drogost ábrázolnak első őrizetbe vételük idején és pár évvel, vagy akár
csak pár hónappal később.
Az Oregon
államban található megye rendőrei 2004-ben már közé tettek egy hasonló
képsorozatot. Mint akkor, most is azt várják az akciótól, hogy elriasztja a
fiatalokat a drogtól. Főleg a lányokat, akik bizonyára nem akarnak viharos
gyorsasággal megcsúnyulni.
Metamfetamin
használó 2001-ben és 2008-ban
Metamfetamin
használó 2008 januárjában és augusztusában
Metamfetamin
használó 1997-ben és 2008-ban
Heroin és
kokain használó 2003-ban é s 2007-ben
Metamfetamin
használó 2000-ben és 2004-ben
Metamfetamin
használó 2000 májusában és novemberében
Metamfetamin
használó 2003-ban és 2006-ban
Ne aggodalmaskodj!
Ne aggodalmaskodjatok tehát. (Máté 6,31)
Isten rendkívül ellene van az aggodalmaskodásnak. Jézus
prédikált ellene. Pál prédikált ellene. Az egész Biblia prédikál ellene, mert
az aggodalmaskodást a sátán találta ki, hogy általa stresszt, feszültséget és
halált idézzen elő.
Mégis sokan úgy gondoljuk, hogy szabadon
aggodalmaskodhatunk, ha akarunk. De nem! Az aggodalmaskodás bűn. Egyike azon
dolgoknak, amit Isten Igéje világosan tilt nekünk.
Akkor mit tegyél a problémákkal? Az 1Péter 5,7-ben Isten
azt mondja, hogy minden gondodat vesd Őrá. Az összeset. Nem a háromnegyedét.
Nem az összeset, kivéve a gyermekeiddel kapcsolatos aggodalmakat. Mindegyiket!
Minden reggel ezt kellene megvallanod: „Nincsen gondom a
világon, mert mindegyiket az Úrra vetettem.”
Hadd szemléltessem, hogyan működik. Mondjuk öt méterre állsz
tőlem, és odadobom a slusszkulcsomat neked. Ha valaki odajönne hozzám, és azt
mondaná: „Copeland testvér, szükségem van a slusszkulcsodra,” azt válaszolnám:
„Sajnálom, odaadtam a kulcsomat neki. Nincs nálam.”
Ezt kell tenned az aggodalmaiddal. Át kell adnod az Úrnak,
és nem szabad visszavenned. Ha a sátán egy nyugtalanító gondolatot juttat
eszedbe, mondván „Mi lesz, ha ez a szörnyűség megtörténik?”, akkor megmondhatod
neki, hogy erről beszéljen Istennel. Az Ő kezében van, nem a tiedben!
Ha ezt megteszed, változások fognak történni az életedben. A
problémák, amelyek felől évekig nyugtalankodtál, meg fognak oldódni. Többé nem
fogod megkötni Isten kezét az aggodalmaskodásoddal. Az ereje működésbe tud
lépni, mert hitben jársz, és Őrá vetetted a gondjaidat!
Ne felejtsd el azonban, hogy Isten nem fogja elvenni az
aggodalmaidat. Neked kell átadnod azokat, és az Igével helyettesítened. Neked
kell irányítanod a gondolataidat. Meg tudod tenni. A Nagyobb él benned. Ő képes
téged győztessé tenni. Ragaszkodj ehhez! Semmi miatt nem kell többé aggódnod!
Igei olvasmány: Zsoltárok 55
A beszédről
Amit kimondasz, az a hited
tükörképe. A negatív dolgok megvallásával kizárod Istent az életedből, és az
ördögöt engeded be, a betegségekkel és fájdalmakkal együtt.
Kezdj el figyelni arra, mi az amit kimondasz, és mi az amit a többiek mondanak. Soha ne felejtsd el: amit valaki kimond, azt hiszi igazán a szívében. Ha rajtakapsz valakit helytelen megvallásokon, ne támadj rögtön rá. Csak figyelj, miket mondanak ki az emberek, miben hisznek a szívükben. Sajnos, meg fogod látni, hogy általában nem a helyes dolgokban hisznek.
Sokszor a keresztények is a helytelen dolgokat vallják meg, mert helytelen, az Igével ellentétes dolgokban hisznek. Tehát a legfontosabb az, hogy miben hiszel. A hitedet Isten Igéjébe kell vetned, mert Isten Igéje az igazság.
A Biblia azt tanítja, hogy újítsuk meg az elménket Isten Igéje alapján. A keresztények többnyire nem kételkednek a Biblia Igéiben, de amikor oda jutnak, hogy megvallást kellene tenniük, akkor egész mást mondanak ki. A feladat nem csupán annyi, hogy meg kell tanulni egy új nyelvet és azt kell beszélni, hanem a hitnek is ott kell lennie mellette.
Egyszer Magyarország északi részén tartottam gyógyító alkalmat. Az ottani református pásztor szervezte az összejövetelt, aki egy szót sem tudott angolul, de tökéletes angolsággal felolvasott egy üdvözlő levelet, mivel angolul szertett volna köszönteni. A keresztények sokszor ugyanezt teszik. Nem a helyes dolgokban hisznek, de megtanulják ezt a fajta "igei" nyelvet. Megtanulják a megvallások nyelvét, mindenhol a helyes és igei dolgokat mondják, mégsem kapnak semmit Istentől, mert nem a szívükből mondják ki. Sok keresztény úgy gondolja: ez egy formula, amelyben beszélni kell. Ez nem egy formula, hanem egy élet.
Ugyanez a helyzet a megvallásokkal is. Kimondhatod a helyes dolgokat, de nem fog működni a számodra, amíg nem a szívedben élő hitből mondod ki. Mert amit hisztek a szívetekben, az sokkal fontosabb, mint amit kimondotok. Ha az ördög nyomást gyakorol rád, meg fogod látni, mi az, amit valójában hiszel a szívedben.
Tény az, hogy Jézus Krisztus már mindent megszerzett a számodra, amire valaha is szükséged lesz az életben. Ha hiszed ezt a szívedben, ki is kell mondanod. Utána válik valósággá az életedben.
Nagyon sok keresztény veszíti el úgy a gyógyulását, hogy miután meggyógyult, a helytelen dolgokat mondja ki és az ördög vissza tudja rá tenni a betegséget. Ezért nagyon figyeljetek arra, amit kimondotok. Ha nem az Ige szerint beszéltek, akkor közelednetek kell Isten Igéjéhez, és el kell mélyednetek benne. Ellenkező esetben e világ istene, az ördög kerít benneteket a hatalmába, e világi rend szerint fogtok gondolkodni és beszélni.
A II. Kor. 5:7 igevers írja: Mert hitben járunk, nem látásban - vagy egy másik fordítás szerint - nem a szemlélésben. Pál apostol itt arról tanít, hogy amíg vándorként élünk e testben, addig távol vagyunk az Úrtól. A Biblia azt tanítja: e földi sátorházunk, vagyis a testünk nem a végleges otthonunk. Itt csak árutazók vagyunk. A Mennyország a végleges otthonunk.
Jézus Krisztus a tanítványoknak búcsúzóul azt mondta: Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. (János 14:2-3.) Örök életű szellemi lények vagyunk, a fizikai testben csak "rövid" ideig élünk. Egyszer mindenkinek szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy e földi ideje lejárt. Pál ezt így fogalmazza meg: kiköltözik a fizikai testéből és elköltözik az Úrhoz. A testünk tehát nem a lényegi valónk.
Jézus elvárja a tanítványaitól, és tőlünk is, hogy hitben járjanak és ne látásban. Más szóval ne az határozza meg a hitünket, amit látunk vagy érzünk. Jó példa erre, amikor Jézus a hitetlen Tamáshoz szólt. Amikor Tamásnak elmondták a többiek, hogy látták a feltámadt Jézust, Tamás így felelt: Ha nem látom az Ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az Ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem. (János 20:25.)
Vagyis Tamás nem hitt addig, amíg nem látott, és ujjaival és kezével nem tapinthatta Jézus sebeit. Nézzük meg, hogyan tekint Jézus az ilyen fajta hitetlenségre: Azután, mikor asztalnál ülnek vala, megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy azoknak, akik Őt feltámadva látták, nem hittek. (Márk 16:14.)
Jézus a szemükre vetette hitetlenségüket, és azt felelte: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek. (János 20:29.)
Kezdj el figyelni arra, mi az amit kimondasz, és mi az amit a többiek mondanak. Soha ne felejtsd el: amit valaki kimond, azt hiszi igazán a szívében. Ha rajtakapsz valakit helytelen megvallásokon, ne támadj rögtön rá. Csak figyelj, miket mondanak ki az emberek, miben hisznek a szívükben. Sajnos, meg fogod látni, hogy általában nem a helyes dolgokban hisznek.
Sokszor a keresztények is a helytelen dolgokat vallják meg, mert helytelen, az Igével ellentétes dolgokban hisznek. Tehát a legfontosabb az, hogy miben hiszel. A hitedet Isten Igéjébe kell vetned, mert Isten Igéje az igazság.
A Biblia azt tanítja, hogy újítsuk meg az elménket Isten Igéje alapján. A keresztények többnyire nem kételkednek a Biblia Igéiben, de amikor oda jutnak, hogy megvallást kellene tenniük, akkor egész mást mondanak ki. A feladat nem csupán annyi, hogy meg kell tanulni egy új nyelvet és azt kell beszélni, hanem a hitnek is ott kell lennie mellette.
Egyszer Magyarország északi részén tartottam gyógyító alkalmat. Az ottani református pásztor szervezte az összejövetelt, aki egy szót sem tudott angolul, de tökéletes angolsággal felolvasott egy üdvözlő levelet, mivel angolul szertett volna köszönteni. A keresztények sokszor ugyanezt teszik. Nem a helyes dolgokban hisznek, de megtanulják ezt a fajta "igei" nyelvet. Megtanulják a megvallások nyelvét, mindenhol a helyes és igei dolgokat mondják, mégsem kapnak semmit Istentől, mert nem a szívükből mondják ki. Sok keresztény úgy gondolja: ez egy formula, amelyben beszélni kell. Ez nem egy formula, hanem egy élet.
Ugyanez a helyzet a megvallásokkal is. Kimondhatod a helyes dolgokat, de nem fog működni a számodra, amíg nem a szívedben élő hitből mondod ki. Mert amit hisztek a szívetekben, az sokkal fontosabb, mint amit kimondotok. Ha az ördög nyomást gyakorol rád, meg fogod látni, mi az, amit valójában hiszel a szívedben.
Tény az, hogy Jézus Krisztus már mindent megszerzett a számodra, amire valaha is szükséged lesz az életben. Ha hiszed ezt a szívedben, ki is kell mondanod. Utána válik valósággá az életedben.
Nagyon sok keresztény veszíti el úgy a gyógyulását, hogy miután meggyógyult, a helytelen dolgokat mondja ki és az ördög vissza tudja rá tenni a betegséget. Ezért nagyon figyeljetek arra, amit kimondotok. Ha nem az Ige szerint beszéltek, akkor közelednetek kell Isten Igéjéhez, és el kell mélyednetek benne. Ellenkező esetben e világ istene, az ördög kerít benneteket a hatalmába, e világi rend szerint fogtok gondolkodni és beszélni.
A II. Kor. 5:7 igevers írja: Mert hitben járunk, nem látásban - vagy egy másik fordítás szerint - nem a szemlélésben. Pál apostol itt arról tanít, hogy amíg vándorként élünk e testben, addig távol vagyunk az Úrtól. A Biblia azt tanítja: e földi sátorházunk, vagyis a testünk nem a végleges otthonunk. Itt csak árutazók vagyunk. A Mennyország a végleges otthonunk.
Jézus Krisztus a tanítványoknak búcsúzóul azt mondta: Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. (János 14:2-3.) Örök életű szellemi lények vagyunk, a fizikai testben csak "rövid" ideig élünk. Egyszer mindenkinek szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy e földi ideje lejárt. Pál ezt így fogalmazza meg: kiköltözik a fizikai testéből és elköltözik az Úrhoz. A testünk tehát nem a lényegi valónk.
Jézus elvárja a tanítványaitól, és tőlünk is, hogy hitben járjanak és ne látásban. Más szóval ne az határozza meg a hitünket, amit látunk vagy érzünk. Jó példa erre, amikor Jézus a hitetlen Tamáshoz szólt. Amikor Tamásnak elmondták a többiek, hogy látták a feltámadt Jézust, Tamás így felelt: Ha nem látom az Ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az Ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem. (János 20:25.)
Vagyis Tamás nem hitt addig, amíg nem látott, és ujjaival és kezével nem tapinthatta Jézus sebeit. Nézzük meg, hogyan tekint Jézus az ilyen fajta hitetlenségre: Azután, mikor asztalnál ülnek vala, megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy azoknak, akik Őt feltámadva látták, nem hittek. (Márk 16:14.)
Jézus a szemükre vetette hitetlenségüket, és azt felelte: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek. (János 20:29.)
2012. január 15.
Ige: A bölcsességről
Az Úr azt
kérdezi: „Hol a bölcs? Hol az írástudó?
Hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak
bölcsességét? (1 Kor. 1,20)
„Nincs bölcsesség, és
nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.” (Péld. 21,30)
Mert csak: „Őnála van
a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem” (Jób. 12,13)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)












