"Ha gyűlölsz valakit, gondold meg, van-e értelme; ha viszont szeretsz
valakit, ne gondolkodj azon, hogy van-e értelme." /Lucian Blaga/
2012. január 10.
Carl Eichhorn: Tévelyegve, elveszve
Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az õ útára
tértünk.
(Ézs 53, 6)
(Ézs 53, 6)
Úgy hangzik ez az Ige, mint valami gyónás. Mindnyájan
elmondhatjuk, hiszen mindnyájan, kívétel nélkül utat tévesztettünk. S nem kell
valamiféle súlyos eltévelyedésekre gondolnunk. Elég vétek már a
valamennyiünkben megbúvó önzés is. Ki-ki a maga útját nézi.
Benne van ez már a természetünkben. Az ember elsõsorban
mindig önmagára gondol, a maga szívének gondolatait és terveit dédelgeti s
mindenekelõtt a maga elõnyét keresi. Még a legrendesebb, legderekabb embereknek
is be kell vallaniok, ha lelki látásra jutnak, hogy az önzés legsötétebb útjait
járták. Természettõl fogva önmagunknak és legszûkebb családi körünknek élünk."Ti
pedig siettetek, ki-ki a maga házához" (Agg 1, 9).
Kedveseink felé még csak van szeretet bennünk, de másokat
már nem igen veszünk észre, vagy csak önzésünk szemüvegén keresztül látjuk
õket. Nem azt kérdezzük, mit tehetnénk másokért, hanem hogy mit várhatunk mi
tõlük. Ha valaki természet szerint rokonszenves elõttünk, szívesen közeledünk
feléje. De ha nem kellemes egyéniség, távol tartjuk magunkat tõle. Mivel saját
énünk ennyire hatalmában tart minket, önszeretetünk valóságos betegségként
nehezedik reánk. Azonnal ingerlékenyek és kedvetlenek leszünk, amint valaki
énünket érinti. Önzésünk annyira megfertõzte lényünket, hogy szinte lehetetlen
tõle megszabadulnunk.
Az önszeretettõl csakis az Úr iránt való szeretet tehet
szabaddá. Saját énünktõl csak úgy szabadulunk meg, ha átadjuk magunkat Neki.
Így is mondhatnánk, hogy énünktõl csak a halál révén van szabadulás. Önmagunkat
kellene állandóan öldökölnünk, ami elég fájdalmas és kilátástalan dolog! De
mikor kiszolgáltatjuk magunkat az Úrnak, õ a maga életébe és halálába von bele
minket. Elfoglalja énünk helyét és mi ismét önmagunkra találunk õbenne. Nem
tévelygünk többé, mert az õ útját járjuk. Neki élünk, aki értünk meghalt és
feltámadott. Most már az õ szeretete szorongat és hajt minket. Minden emberben
azt a lelket látjuk, akiért Megváltónk a vérét adta.
Bárcsak valamennyiünknél valósággá válna ez az Ige: "olyanok
voltatok, mint a tévelygõ juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és
gondviselõjéhez" (1 Pét 2, 25).
Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Kenneth Copeland: Emlékezz meg Isten kegyelméről
Erről emlékezem meg, azért van reménységem. Az Úr
kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az Ő
irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a Te hűséged! (Jeremiás
Siralmai 3,21-23)
Isten hűséges. Irgalommal teljes. Minden reggel megújul a
kegyelme. Hívőként ezt mind tudod. De csak tudni nem elég.
Ahhoz, hogy a javadra szolgáljon, az emlékezetedbe kell
idézned. Újra és újra emlékeztetned kell magad erre, hogy lángra lobbanjon a
reménységed, és felgerjedjen a hited.
Tehát tűzd ki célul, hogy minden reggel emlékezteted magadat
Isten hűségére. Emlékeztesd magad a kiváltságaidra Jézusban.
Mik ezek a kiváltságok? A 103. zsoltár elmondja
nekünk:
1. Isten megbocsátja minden bűnödet.
2. Meggyógyítja minden betegségedet.
3. Megmenti életedet a pusztulástól.
4. Kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg.
5. Jóval elégíti meg a szádat, hogy az ifjúságod
megújuljon, mint a sasé.
6. Igazságot cselekszik, és ítéletet érted, az
elnyomás ellen. Szabaddá tesz téged.
7. Megismerteti veled az útjaid.
8. Könyörülő és irgalmas veled a szükség idején.
Tűzd ki célul, hogy idén minden reggel megvallod ezeket a
dolgokat az Úrnak. Állj meg előtte imádságban, és emlékezz meg az irántad való
kegyelméről. Ne hagyj fel ezzel, és az év végére erősebb leszel a hitben és
nagyobb bizalmad lesz Isten szeretetében, mint valaha.
Ne elégedj meg azzal, hogy ismered Isten áldásait. Emlékezz
meg róluk minden nap, és figyeld, hogyan válnak élővé benned!
Igei olvasmány: Zsoltárok 103,1-17
Kenneth Copeland
Emlékeztesd magad...
Tehát tűzd ki célul, hogy minden reggel emlékezteted magadat
Isten hűségére. Emlékeztesd magad a kiváltságaidra Jézusban.
Mik ezek a kiváltságok? A 103. zsoltár elmondja nekünk:
1. Isten megbocsátja minden bűnödet.
2. Meggyógyítja minden betegségedet.
3. Megmenti életedet a pusztulástól.
4. Kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg.
5. Jóval elégíti meg a szádat, hogy az ifjúságod megújuljon, mint a sasé.
6. Igazságot cselekszik, és ítéletet érted, az elnyomás ellen. Szabaddá tesz téged.
7. Megismerteti veled az útjaid.
8. Könyörülő és irgalmas veled a szükség idején.
Mik ezek a kiváltságok? A 103. zsoltár elmondja nekünk:
1. Isten megbocsátja minden bűnödet.
2. Meggyógyítja minden betegségedet.
3. Megmenti életedet a pusztulástól.
4. Kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg.
5. Jóval elégíti meg a szádat, hogy az ifjúságod megújuljon, mint a sasé.
6. Igazságot cselekszik, és ítéletet érted, az elnyomás ellen. Szabaddá tesz téged.
7. Megismerteti veled az útjaid.
8. Könyörülő és irgalmas veled a szükség idején.
2012. január 9.
Apostolok Cselekedete: 4. fejezet: HIT ÉS ÜLDÖZÉS (szerkesztett)
Csel. 4,1 Míg ők azonban a néphez szólottak [a néphez beszéltek, megjelentek, és] oda léptek hozzájuk a papok és a
templom felügyelője [a templomőrség parancsnoka] és a sadduczeusok,
Csel. 4,2 Neheztelve [bosszankodtak ugyanis, és fel voltak háborodva] a miatt [mert nehezen szívelték el, és igen rossz néven vették], hogy ők a népet
tanítják, és hirdetik [prédikálják] a
Jézusban a halálból [a halottak közül] való feltámadást;
Csel.
4,3 És rájuk veték kezüket [elfogták Pétert és Jánost, és letartóztatták],
és veték őket őrizet alá [és börtönbe zárták őket] másnapig, mert már este
vala.
Csel. 4,4 Sokan pedig azok közül, kik hallgatják az
igét [a logoszt], hívének [vagyis: sokan
hitre jutottak]; és lőn a [Jézusban hívő] férfiak száma mintegy ötezer.
Csel. 4,5 Lőn pedig, hogy másnapra egybegyűlnek
azoknak fejei, vénei és írástudói [a törvénytanítók, és a jeruzsálemi elöljárók]
Jeruzsálembe.
Csel. 4,6 És Annás [jelentése: alázatos], a főpap, és Kajafás [jelentése: kőfaragó; elnyomás] és János [jelentése: Jahve kegyelmes] és Sándor [jelentése: férfit legyőző], és akik csak főpapi nemzetségbeliek [főpapi származásúak] valának.
Csel. 4,7 És mikor őket a középre állaták, tudakozzák
[kikérdezték, vallatták őket, és így faggatóztak]
vala: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által [vagy kinek a nevében] cselekedtétek ti ezt.
Csel. 4,8 Akkor Péter, Szent Szellemmel megtelve [akkor Péter, aki tele volt Szent Szellemmel], monda
nékik: Népnek fejedelmei [népünk vezetői;
ti, főemberei a népnek] és Izráelnek
vénei!
Csel. 4,9 Ha e mai napon mi egy nyavalyás [egy nyomorék,
magatehetetlen, beteg] emberrel való
jótétemény felől hallgattatunk ki [folyik
a vizsgálat ellenünk, és ítélkezés alá
kerültünk, hogy], mi által gyógyult meg ez:
Csel.
4,10 Legyen tudtotokra mindnyájatoknak és az Izráel egész népének [és vegyétek
tudomásul valamennyien, Izráel egész népével együtt], hogy [a mi Urunknak] a názáretbeli Jézus
Krisztusnak neve [és hatalma] által [történt. Ő az], akit ti megfeszítettetek [karóra húztatok, kivégeztetek], kit Isten
feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben
[Más
fordítás: A
feltámadott Jézus hatalma gyógyította meg ezt az embert. Ezért áll itt
előttetek teljesen egészségesen].
Csel. 4,11 Ez [vagyis Jézus] ama kő [Ő lett a sarokkő], melyet ti építők megvetettetek [félredobtatok; semmibe vettetek], mely lett a szegletnek fejévé [akiből mégis a ház sarokköve lett].
Csel.
4,12 És nincsen senki másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között
az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk [vagyis üdvözülhetnénk].
»Más
fordítás: Jézus
az egyetlen, aki megmentheti az embereket, és az Ő neve az egyetlen hatalom a
világon, ami üdvözíthet bennünket«.
Csel. 4,13 Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban
való bátorságukat [az ő hitvalló bátorságukat, és merészségüket] és
megértették, hogy írástudatlan [tanulatlan,
képzetlen] és közönséges [tudatlan, és egyszerű, faragatlan] emberek csodálkoznak [meglepődtek]
vala; meg is ismerik őket, hogy a Jézussal voltak vala.
Csel. 4,14 Mikor azonban látták, hogy amely ember
meggyógyult vala, ővelük együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenük szólni [őket megcáfolni, vagy tagadni].
Csel. 4,15 [Felszólították
tehát őket, hogy menjenek ki a nagytanács elől]. Mikor pedig őket a
gyűlésből kiküldötték, tanácskoztak [tanakodtak, megvitatták, meghányták-vetették]
maguk közt, mondván:
Csel. 4,16 Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló
[közismert]
csoda lőn általuk, mindazoknak, kik Jeruzsálemben laknak [és tartózkodnak],
tudtukra van [ismert], és el nem
tagadhatjuk.
Csel. 4,17 De hogy tovább ne terjedjen a nép között [ez a hiedelem],
fenyegetéssel fenyegessük meg őket [és
szigorúan tiltsuk meg], hogy [ezentúl]
többé egy embernek se szóljanak ebben a névben [vagyis: többé senkinek se merjenek szólani a Jézus
nevében].
Csel.
4,18 Azért beszólítván [behívatták]
őket, megparancsolták nékik [és arra
utasították őket], hogy teljességgel [egyáltalán]
ne szóljanak [és ne
beszéljenek] és ne tanítsanak a Jézus nevében.
Csel. 4,19 Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: [Hozzatok ítéletet,
és döntsétek
el ti magatok] Vajon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk
inkább, hogysem Istenre, ítéljétek meg
[Más fordítás: Gondoljátok meg,
jónak látja-e Isten, ha inkább nektek engedelmeskedünk, mint neki]!
Csel. 4,20 Mert nem tehetjük [és nem is lehetséges],
hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.
Csel. 4,21 Amazok pedig nem találván semmi módot, [semmi lehetőséget arra, hogy] hogyan
büntessék meg őket, még megfenyegetvén, elbocsáták őket a nép miatt, mert
mindnyájan dicsőítik [és magasztalják]
vala az Istent azért, ami történt.
Csel.
4,22 Mert több vala negyven esztendősnél az az ember, akin a gyógyításnak
ez a csodája lett vala.
Csel. 4,23 Mikor pedig elbocsáttattak, menének az
övéikhez, és elbeszélék, amiket a főpapok [a papi fejedelmek] és a vének mondottak nékik.
Csel. 4,24 Ezek pedig mikor hallották, egy
szívvel-lélekkel [egyetértésben, közös
akarattal] felemelik szavukat az Istenhez, és mondának: [Mindenható] Urunk, te vagy az Isten, ki
teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot.
Csel. 4,25 Ki Dávidnak, [a mi atyánknak, és] a te szolgádnak szája [és a Szent Szellem] által ezt mondottad: Miért zúgolódtak [miért zúdultak fel; zúgolódnak, háborognak, morognak] a pogányok [a nemzetek], és gondoltak [miért
foglalkoznak, törekednek, elmélkednek,
mit forgatnak az elméjükben] a népek [a nemzetek]
hiábavalókat [haszontalan, hiábavaló,
tartalom nélküli dolgokat]?
Csel. 4,26 Felállottak [felkeltek, fellázadtak] a földnek királyai, és a fejedelmek [megegyeztek és] egybegyűltek az Úr ellen
és az ő Krisztusa [az ő Felkentje]
ellen.
Csel. 4,27 Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad [a te szent Szolgád], a Jézus ellen, akit
felkentél, [valóban megegyezett]
Heródes és Poncius Pilátus [ebben a
városban] a pogányokkal [a nemzetekkel]
és Izráel népével,
Csel. 4,28 Hogy véghezvigyék [hogy végrehajtsák azt], amikről a te kezed [és amit hatalmad] és a te tanácsod [és akaratod] eleve elvégezte [előre
elrendelt; elhatározott] volt,
hogy megtörténjenek.
Csel. 4,29 Most azért, Urunk, tekints [figyelj oda] az ő fenyegetéseikre:
és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal [minden módon, és mindig és állandóan nyíltan, világosan, és őszintén]
szólják a te beszédedet [hirdessék igédet],
Csel. 4,30 A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és
hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak [a te szent Szolgádnak], a Jézusnak neve által.
Csel. 4,31 És minekutána könyörögtek [és imájukat
befejezték], megmozdult [megrendült; megrázkódott]
a hely, ahol egybegyűltek; és betelének [beteljesednek] mindnyájan Szent
Szellemmel, és az Isten beszédét [Isten
Igéjét, logoszát] bátorsággal szólják vala.
Csel. 4,32 A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy
vala [kihívott gyülekezet egy akaraton,
vagyis teljes egységben volt]; és senki semmi marháját [vagyonát]
nem mondá magáénak [sajátjának],
hanem nékik mindenük köz [közös] vala
[és mindenüket
megosztották egymással].
Csel. 4,33 És az apostolok nagy erővel [és hatalommal] tesznek vala bizonyságot
az Úr Jézus feltámadásáról [és hirdették mindenkinek az Úr Jézus halottak közül való életre
kelését]; és nagy kegyelem [vagyis: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] vala
mindnyájukon.
Csel. 4,34 Mert szűkölködő [nélkülöző] sem vala ő közöttük
senki; mert valakik földek [szántóföldek] vagy házak birtokosai [tulajdonosai] voltak, eladván, elhozák
az eladottak árát,
Csel. 4,35 És letevék az apostolok lábainál: aztán
elosztatott az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége vala.
Csel. 4,36 József is [jelentése: felmagasztalt], ki az apostoloktól Barnabásnak neveztetett el, ami
megmagyarázva annyi [vagyis lefordítva
azt jelenti], mint Vigasztalás [buzdítás,
bátorítás, vagyis a Szent Szellem] Fia, Lévita [azaz Lévi leszármazottja], származása szerint ciprusi [jelentése: szeretet].
Csel. 4,37 Mivelhogy néki mezeje [szántóföldje] vala, eladván, a pénzt
elhozá, és az apostolok lábainál letevé.
Felkészültél?
Sok ember tiltakozik még az ellen
is, hogy bárki a halálra emlékeztesse őket.
A japán nyelvben például ugyanaz a szó jelenti a négyes számot és a halált. Ezért aztán Japánban a szállodáknak nincs olyan emeletük, amelyet "negyediknek" neveznek. Ennek ellenére a harmadik emelet után ott is a negyedik következik, akárminek nevezik is.
A japán nyelvben például ugyanaz a szó jelenti a négyes számot és a halált. Ezért aztán Japánban a szállodáknak nincs olyan emeletük, amelyet "negyediknek" neveznek. Ennek ellenére a harmadik emelet után ott is a negyedik következik, akárminek nevezik is.
"És amint
elrendeltetett, hogy az emberek
egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet
következik, úgy Krisztus is egyszer
áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye;"
egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet
következik, úgy Krisztus is egyszer
áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye;"
Zsidókhoz írt levél
9.27.-28.
Bob Gass: Ne csak mondd, érvényesítsd is!
„…mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti…” (Zsidók 12:6)
A Biblia megkérdezi: „Milyen apa az, aki nem igazítja helyre
a fiát?” A válasz: „Nem valami jó apa!” Nem tudjuk, hogyan kezdte Éli főpap két
fiának, Hofninak és Fineásnak nevelését. Egyszerűen csak ennyit olvasunk:
„…fiai… átkot vonnak magukra, és mégsem fenyítette meg őket” (1Sámuel 3:13).
Lehet, hogy Éli hallott azokról a szörnyű dolgokról, amiket
fiai tettek, és ezt mondta: „Ejnye fiúk, ezt azért nem kellett volna!” A fiúk
pedig így válaszoltak: „Igen, apa”, és aztán folytatták tovább a templomi
istentiszteletre érkezők megkárosítását, és az asszonyok elcsábítását. A gond
nem az volt, hogy Éli nem mondta el a gyermekeinek, mi a helyes; hanem az, hogy
nem tette számukra kötelezővé azt, amit mondott nekik.
Nyilván nem ismersz
egyetlen olyan szülőt sem, aki azt mondja a gyermekének: „Menj, rabolj bankot,
10-20 év börtön jót fog tenni neked!”. Nem, ezek a szülők valószínűleg helyes
dolgokat mondtak a gyermekeiknek. Sok börtönlakó szülője szintén jó dolgokat
mondott. Az érvényesítés azonban hiányzott ezekből az annyira jó szándékú
szülőkből.
Éli nem érvényesítette az igazságot, csak állította. Nem
mozdította ki fiait pozíciójukból, és nem fosztotta meg őket papi
kiváltságaiktól. Hagyta, hogy tovább folytassák azt, amit addig tettek,
miközben azt mondta, hogy nem kellene. Szülők, ne csak mondjatok valamit, hanem
tegyetek is! Ha gyermeked rossz útra téved, és te hallgatsz, akkor magadat
kíméled, őt pedig feláldozod. Szülőként a legjobb módja a gondoskodásnak, ha
szeretettel fegyelmezed a gyermeked.
1Krón 17,1-20 Zsid
11,4-12,3 Zsolt 18,20-29 Péld 4,18
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)