Mától minden más (Continental Singers) + szöveg

Kívánom Neked !

Karácsony 2011.

Ünnepeld a karácsonyt az év minden napján!

Ünnepeld a karácsonyt az év minden napján! 
http://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=200429966715652&id=100002459490077

Pray Keresztény Ima Közösség

„…ezért küldettem.” (Lukács 4:43)

Egyszer egy édesanya el akarta csomagolni a kis betlehemet karácsony után, amikor észrevette, hogy a gyermek Jézus hiányzik. Megkérdezte négyéves gyerekét,tudja-e, hova lett a Kisjézus? „Igen, tudom, de Ő nem akarja, hogy bárkinek is elmondjam.” „Miért nem?” – kérdezte az édesanyja. „Azért, mert nem akarja, hogy őt is elpakolják a többi dísszel együtt.”
Mekkora bölcsesség egy gyerek szájából! Ha tudod, hogy miért jött Jézus, akkor minden nap karácsonyt fogsz ünnepelni!

Ő azt mondta:
1) „…azért jöttem, hogy a törvényt betöltsem” (Máté 5:17 NKJV). Az énekíró így fogalmazta: „A mindenség teremtője, az emberért átokká lett. A követelést, melyet Ő maga állított fel törvényében, teljes mértékben kifizette.” Teljes fedezet! Minden bűnödért, mulasztásodért, még a gondolatban elkövetettekért is, megfizetett a Golgotán. 

2) „…az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon…” (Máté 20:28 NKJV). Jézustól egy anya ezt kérte: „Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől üljön a te országodban” (Máté 20:21). Jézus így válaszolt: „Szolgálat, nem pedig versengés!” 

3) „…hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát…” (Lukács 4:43). Minden alkalommal, amikor Isten akaratának engedelmeskedünk a magunké helyett, arról „prédikálunk” másoknak, hogy mit jelent Isten országa állampolgárainak lenni.
4) „…az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Lukács 19:10).

Képzeld el, milyen lenne találkozni valakivel a mennyben, akivel együtt dolgoztál, vagy együtt éltél, és ő ezt kérdezné: „Hogy lehet, hogy te sohasem beszéltél nekem erről?” Tartsd szem előtt ezt a négy dolgot, és minden napod karácsony lesz! - Bob Gass: Mai ige

Új Forrás Áradj folyó

CSAK 2 PERC!! DE MEKKORA ÁLDÁS!!!

Új Forrás Soha semmi

Hit Gyülekezete - Let's Gospel - Van pásztor, van egy nyáj

Apostolok Cselekedete 2. fejezet: A Szent Szellem kiáradása (szerkesztett)

Csel. 2,1 És mikor a pünkösd napja eljött [betelt, elérkezett], mindnyájan egy [közös] akarattal [egyetértésben, egy indulattal] együtt valának [ugyanazon a helyen].

Csel. 2,2 És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek [(pnoé): lehelet, széllökés] zendülése, és eltelé [betöltötte] az egész házat, ahol ülnek vala

[Más fordítás: hirtelen (hatalmas szélrohamhoz hasonló) zúgás támadt a mennyből, mintha erős sodró szél (heves szélvész) jönne, és az betöltötte az egész házat, amelyben ültek].

Csel. 2,3 És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek [a tűz az isteni hatalom és jelenlét jelképe] és üle [leereszkedtek] mindenikre azok közül.

[Más fordítás: Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre]

Csel. 2,4 És megtelnek [(pléthó): beteljesedtek] mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdenek szólni [(laleó): tagolt (artikulált), érthető hangokat bocsát ki; megszólal] más [(heterosz): másféle, másfajta, különböző] nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk [hogy kimondják; hogy megnyilatkozzanak]

Csel. 2,5 Lakoznak [tartózkodott] vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő [vallásos] férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak [akik a föld minden nemzete között éltek].

Csel. 2,6 Minekutána pedig ez a zúgás lőn [támadt], egybegyűlt [összefutott] a sokaság [a tömeg] és megzavarodik [és nagy zavar keletkezett], mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni [beszélni].     

Csel. 2,7 Álmélkodnak [megdöbbentek, (exisztémi): magukon kívül, önkívületben voltak] pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak [nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették]: Nemde nem Galileabeliek-é (jelentése: csekély, alacsony, megvetett) ezek mindnyájan, akik szólnak [akik beszélnek]?

Csel. 2,8 Mi módon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját [anya]nyelvén, amelyben születtünk?

Csel. 2,9 Pártusok [jelentése: harcosok, kivándoroltak] és médek [jelentése: középső föld] és elámiták [jelentése: fennsík; ifjúság; elrejtve, beláthatatlanul sokáig], és kik lakozunk Mezopotámiában [jelentése: a két folyó felvidéke; két folyó közt], Júdeában [jelentése: dicsőítve lesz; képletesen: vallásos emberek] és Kappadóciában [jelentése: nádas vidék; jó lovak tartománya], Pontusban [jelentése: tenger, hullám] és Ázsiában [jelentése: mocsár],

Csel. 2,10 Frígiában [jelentése: száraz, terméketlen] és Pamfiliában [jelentése: minden nemzetségből való keverék], Egyiptomban [jelentése: kettős teher, dupla nehézség, szorongatás, fogság] és Líbiának [jelentése: szomjas, száraz föld] tartományiban, mely Ciréne [jelentése: kantár fennhatósága, felsőbbrendűsége] mellett van, és a római [jelentése: fenséges, hírnév, erő] jövevények [zarándokok], mind zsidók, mind prozeliták [(proszélütosz): zsidó vallásra áttért],

Csel. 2,11 Krétaiak [jelentése: hazugság, csalás, hús földje] és arabok [jelentése: vadon, pusztaság; terméketlen, meddő], halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos [csodálatos, felséges] dolgait [tetteit].

Csel. 2,12 Álmélkodnak [megdöbbentek; (exisztémi) magukon kívül, extázisban / önkívületben] vala pedig mindnyájan és zavarban [tanácstalanok; és kétségek között] valának, egymásnak ezt mondván: Vajon mi akar ez lennie?

Csel. 2,13 Mások pedig csúfolódva [gúnyolódva] mondának: Édes bortól részegedtek meg. [teleitták magukat édes borral]

Csel. 2,14 Péter azonban előállván [felállt] a tizeneggyel, felemelé szavát [és hangosan így szólt], és szóla nékik [az összegyűlt emberekhez]: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet. »(réma): kijelentés, ige« [vegyétek ezt tudomásul és figyeljetek szavaimra]!

Csel. 2,15 Mert nem [úgy] részegek ezek, amint ti állítjátok [ahogy ti gondoljátok]; hiszen a napnak harmadik órája van [még csak reggel kilenc óra van];

Csel. 2,16 Hanem ez az, ami megmondatott Jóel [jelentése: akinek Jahve az Istene] prófétától [(prophétész): Aki Isten előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket.]:

Csel. 2,17 És lészen az utolsó [a végső] napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden (hús)testre [minden halandóra; kiárasztom Szellememet minden emberre]. És prófétálnak [(prophéteuó): isteni akaratot közvetít] a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok lát(om)ásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak [(enüpnion): látomás álom közben].

Csel. 2,18 És épen az én (rab)szolgáimra és az én (rab)szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Szellememből [kiárasztom Szellememet], és [ők is] prófétálnak.

Csel. 2,19 És teszek csodákat [adok csodajeleket] az égben odafenn, és [természetfölötti] jeleket [(szémeion): tett vagy körülmény, aminek önmagán túlmutató jelentősége, vagy mondanivalója van] a földön [(gé): föld, mint látható világ] idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését [tüzet és füstfelleget; gomolygó füstöt].

Csel. 2,20 A nap sötétséggé változik [elsötétedik], és a hold vérré [vérvörös lesz; vérbe borul], minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes [fenséges; hatalmas és dicsőséges; tündöklő; és ragyogó; nyilvánvaló, emlékezetes] napja.

Csel. 2,21 És lészen, hogy mindaz [bárki], aki az Úrnak nevét [(onoma): hatalom, tekintély] segítségül hívja, megtartatik [(szódzó) : üdvözül: megmenekül, épségben marad, biztonságba kerül]

Csel. 2,22 Izraelita férfiak, halljátok meg e beszédeket [ezeket az igéket (logosz)]: A názáreti Jézust [(héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó) Józsué neve görög formában], azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert [akit az Isten igazolt] előttetek erők [(dünamisz): erő-megnyilvánulás, csoda(tevő erő)], csodatételek [(terasz): csoda, természetfölötti dolog] és  jelek [(szémeion) jel; ismertetőjel; jelzés; intő jel; figyelmeztető jel. Olyan tett, amelynek önmagán túlmutató jelentősége, vagy mondanivalója van] által, melyeket Őáltala cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok.

Csel. 2,23 Őt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből [aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint] adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára [kínoszlopra] feszítve megölétek.

[Más fordítás: Azért, aki az Isten elvégzett tanácsából és rendeléséből hatalmatokba adatott, ti az istentelenek által kínoszlopra szegeztétek és megöltétek]:

Csel. 2,24 Kit az Isten feltámasztott, a halál [a pokol] fájdalmait [bilincseit] megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia [mert nem volt lehetséges, hogy a halál hatalmában tartsa (legyőzze, visszafogja, akadályozza) őt]

Csel. 2,25 Mert Dávid [már eleve] ezt mondja Őróla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor [(pasz): állandóan], mert Ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam [hogy meg ne inogjak; Meg ne rendüljek, hogy biztonságban legyek].

Csel. 2,26 Annakokáért örvendezett az én szívem [(kardia): szellemi élet központja; bensőm], és vígadott az én nyelvem [Örül hát szívem és nyelvem énekel]; annak felette az én (hús)testem is reménységben nyugszik [még a húsom is  reménységgel lakik (sátorozik) itt].

Csel. 2,27 Mert nem hagyod az én lelkemet [az én életemet] a sírban [a pokolban; a halottak birodalmában (országában); a koporsóban; az alvilágban (a Hádesben)] és nem engeded, hogy a te Szented rothadást [(diaphthora): bomlás, pusztulás, enyészet elmúlást] lásson.

Csel. 2,28 Megjelentetted nékem [megismertetted velem] az életnek útjait [megmutattad nekem az életre vezető ösvényeket]; betöltesz engem örömmel [örvendezéssel] a Te orcád előtt

[Más fordítás: közel jössz hozzám, és nagy örömmel töltesz be; Életre vivő utakat ismertettél meg velem. Orcáddal (proszópon: jelenléteddel) együtt lakva meg fogsz majd tölteni jókedvvel]

Csel. 2,29 Atyámfiai [testvéreim] férfiak, szabad nyilván [nyíltan] szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja [koporsója] mind e mai napig minálunk van [hogy ő életének végére jutott, el is temették].

Csel. 2,30 Próféta [(prophétész): Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személy] lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött [(omnüó): esküvel fogadta], hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust (hús)test szerint, hogy helyeztesse az ő királyi székibe [trónjára],

Csel. 2,31 Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az Ő lelke [(pszükhé): élete] nem hagyatott a sírban [(hadész) az eltávozott lelkek helye, állapota, pokolban; halottak birodalmában; nem marad az alvilágban], sem az Ő (hús)teste rothadást [(diaphthora): bomlás, pusztulás, enyészet] nem látott

Csel. 2,32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai [tanúi] vagyunk.

Csel. 2,33 Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván [felemeltetett], és a megígért Szent Szellemet megnyervén az Atyától, kitöltötte [kiárasztotta] ezt, amit ti most láttok és hallotok.

Csel. 2,34 Mert nem Dávid ment [(anabainó): emelkedett] fel a mennybe; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől,

Csel. 2,35 Míglen vetem a te ellenségeidet [(ekhthrosz): ellenfél (ellenség) (különösen a Sátán)] lábaid alá zsámolyul [amíg ellenségeidet hatalmad alá vetem].

Csel. 2,36 Bizonnyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek [akit ti (sztauroó): kínoszlopra feszítettetek]

Csel. 2,37 Ezeket pedig mikor hallották [mintha szíven találták volna őket], szívükben [(kardia): bensőjükben, a fizikai, lelki és a szellemi élet központja] megkeseredének [a szó átszúrta a szívüket], és mondának, Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai [testvérek], férfiak?

Csel. 2,38 Péter pedig monda nékik: Térjetek meg [változtassátok meg gondolkozásotokat] és merítkezzetek be mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek [(hamartia): céltévesztés] bocsánatára [eltörlésére]; és veszitek [megkapjátok] a Szent Szellem ajándékát.

Csel. 2,39 Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze [távol] vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.

Csel. 2,40 Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri [(diamartüromai): hirdet, bizonyságot tesz, bizonyít, tanúsít] és inti [(parakaleó): bátorít, buzdít] vala őket, mondván: Szakasszátok el magatokat [meneküljetek el, szabaduljatok meg] e gonosz [(szkoliosz): romlott, konok, makacs, önfejű] nemzetségtől. [(genea): generáció, nemzedék, nemzetség]!

Csel. 2,41 Akik azért örömest vevék az ő beszédét [hittek a (logosz): Igének], még azon a napon bemerítkeztek; és hozzájuk [az eklézsiához] csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek [(pszükhé) személy; (Mohay András: Újgörög - Magyar kéziszótár 705. oldal)]

Csel. 2,42 És foglalatosok valának az apostolok tudományában [kitartóan, folyamatosan részt vettek az apostolok  tanaiban (didakhé: tan)] és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben [és az imádkozásban].

Csel. 2,43 Támada pedig minden lélekben [(pszükhé): mindenkiben] félelem [tisztelet], és az apostolok sok csodát és jelt tesznek vala

[Más fordítás: Mindenkiben félelem és tisztelet keletkezett, mert az apostolok sok csodát és jelet tettek].

Csel. 2,44 Mindnyájan pedig, akik hisznek, együtt [egy akaraton] valának

[Más fordítás: A hívők mind ugyanazon a helyen, ugyanabból a célból tartózkodtak], és mindenük köz vala [mindent közösnek tekintettek];

Csel. 2,45 És jószágukat és marháikat [vagyonukat, birtokaikat és javaikat] eladogatták, és [árát] szétosztogatták azokat [egymás között] mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége vala.

Csel. 2,46 És minden nap egy akarattal [(homothümadon): teljes egyetértésben; közös elhatározásból, és közös akarattal] kitartva [folyamatosan] a templomban [állandóan a szent helyen tartózkodtak], és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben [táplálékban] örömmel [ujjongással] és tiszta szívvel [egyszerűséggel].

Csel. 2,47 Dicsérve [dicsőítették] az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva [az egész nép szerette őket]. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala [gyarapította] a gyülekezetet [a kihívottak közösségét] az üdvözülőkkel [megváltottakkal, megmentettekkel, megszabadítottakkal]

Jó vagy, jó Nálad

Idézetek a szeretetről

"...A földi szeretet csak halvány visszfénye,árnyékos képe annak a szeretetnek,amely az Isten szívéből árad feléd a lélek ezer meg ezer láthatatlan hajszálcsövén..." /Ravasz László/

Gyöngyszemek

A fogadalmakból a kevés is sok, a hűségből a sok is kevés.

Ravasz László

Kenneth E. Hagin: A megtestesült kijelentés

http://www.facebook.com/notes/krisztus-szeretete-egyh%C3%A1z/a-megtestes%C3%BClt-kijelent%C3%A9s/312739702081478

Monda néki Jézus… aki engem látott, látta az Atyát… (JÁNOS 14,9.)

Az ember — beleszületve a sátán uralta világba — természeténél fogva nem ismerte Teremtőjét. Ádám bűne óta — amikor az ember halottá vált szellemében — Isten és az ember szellemileg elkülönült.

Az embernek kikerülhetetlen szüksége volt a megtestesülésre. Jézus Krisztus megtestesülése — Isten megjelent hústestben — megadta a világ számára Isten természetének valóságos megismerését.

A szellemileg halott emberek nem tudták megismerni a Teremtő természetét, a tőle származó kijelentés nélkül. Istent úgy képzelték el, mint egy riasztó, kegyetlen, furcsa, erkölcsön felüli, távoli, valami személytelen energiát, de sohasem gondoltak Rá úgy, mint a szeretet Istenére — a szerető mennyei Atyára.

„Milyen is Ő valójában?” — kutatják az emberek. Kedves Barátaim, ha meg akarjátok tudni, milyen az Isten valójában — csak nézzetek Jézusra!

Megvallás: Én láttam Jézust Isten Igéjének a kijelentésében. Ezért, én láttam az Atyát. Tudom, hogy milyen az Atya. Ő pontosan olyan, mint Jézus! Ő a szeretet Istene. Ő egy Atya Isten. És, Jézusnak köszönhetően, Ő az én Atyám. Én az Ő tulajdon gyermeke vagyok. Túláradóan hálás vagyok ezért a hatalmas megváltási tervért, amelyben az én Atyám kijelentette magát a világ számára!

Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Tél

Csak Isten ígéreteiben bízzál!

Ekkor Péter így szólt hozzá: „Ha mindenki megbotránkozik benned, én soha meg nem botránkozom" (Mt 26,33).

   Hiszen ez nem isteni ígéret - mondhatja valaki, és igaza is van.

Nem Isten, hanem egy ember ígérete, és ezért nem is vált valóra. Péter komolyan hitte, hogy meg tudja tenni, amit mondott. De az olyan ígéret, amelynek nincs jobb alapja, mint egy ember elhatározása, az eleve kudarcra van ítélve. Alighogy jött a kísértés, Péter megtagadta

mesterét, sőt tagadását esküvel is megerősítette.

   Ennyit ér az ember szava. Az első ütésre eltörik, mint a cserépedény. Mit érnek a nagy elhatározások? Annyit, mint a gyümölcsfa virága, amely Isten gondozásával gyümölccsé érhet, de magára hagyatva lesodorja az ágról az első szél.

   Valakinek a becsületszavára csak annyit adjál, amennyit az ér.

Saját elhatározásaidban azonban egyáltalán ne bízzál. Isten ígéreteiben bízzál egyedül. Azokra építsd a jelenedet és jövődet, itteni életedet és az eljövendőt és mindent, ami csak rád és szeretteidre vonatkozik.

   Ezen kis könyv minden lapja egy beváltandó ígéretet, „csekket" tartalmaz a hívők számára. A mai lap figyelmeztetni akar arra, hogy nem mindegy, hogy hol váltjuk be a csekket és kinek az aláírása van azon. Csak Isten „csekkjeiben" bízzál, de azokban határtalan bizalommal.

 Ne bízz magadban vagy bárki másban a kelleténél jobban, hanem teljesen és kizárólag az Úrra építs!

 Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza

adullam konferencia 2011 12 18.mp4

♥ A SZERETET DICSÉRETE

Pásztorom

Kéz a kézben

http://www.mindenlehetseges.hu/kez_a_kezben/

Rúgtak-haraptak-csíptek

mázos mosolyba csomagolva

kiöklöztek-űztek

a csillagtalan éjszakába

hol  a remény cserepekre

tört összetiporva 

lelkem sebesülten vergődik

szárnyaszegett-haldokló madár

a súlyos ütések kínjai

megannyi tüske a koronán

fájdalom borítja elmémet

sötét felhőként telepszik rám

a keserű magány érzése

Van még tovább?

Felnézek a tintaszínű égre

a felhők hirtelen oszlanak

egy hatalmas kéz sodorja őket

és gyengéden megsimogat

Már nem vagyok egyedül

velem van a testté lett Szeretet

maga a Teremtő

Aki mindent újjá tett

fájdalmaimat Ő hordozta

egykor egy véres kereszten

minden sebet begyógyítva

gyötrelmeimet viselte

Újra látom Őt a Megmentőt

a drága vért mely elfedez

a pusztító gyűlölőtől

felszárnyalhat a lelkem

Kezem egy átszögezett

Szent tenyérbe simul

a vihar tomboló ereje

távoli messzeségből zúg

S már nem látok mást

csak a sugárzó dicsőséget

mely a Királyt 

palástként takarja be 

Szemei perzselő tűz lángja

felszárítja könnyeim

hangja sok vizek zúgása

hozzám szelíden érkezik

a fájdalom és sóhaj

Benne semmivé válik

Meggyógyított a Szeretet.                 

A KUPAKTANÁCS (2009)!

A Szeretetről

http://www.mindenlehetseges.hu/a-szeretetrol/

A SZERETETről szeretnék most beszélni neked. Arról a Szeretetről, amely minket – ha akarjuk -átemelhet a sötétség birodalmából a Szeretet Országába. Amelynek minden mozzanatát pontosan ismerjük, s amely véres kínhalállal végződött – ráadásul érted és értem! Ez a Szeretet képes volt mindent feláldozni anélkül, hogy cserébe bármit elvárna, vagy kapna érte. 



ISTEN SZERETET.

Ő nem szeret, hanem MAGA A SZERETET. Éppen ezért Ő nem képes arra, hogy ne szeressen, hogy bántson, fájdalmat okozzon. Nem képes mindezekkel (betegséggel, szenvedéssel, csapással) „tanítani”, vagy „szentségre vezetni”, de még büntetni sem azokat, akiket szeret – minket, embereket. Ő mindezekből ki akar menteni!





Szeretet (agapé) az agapaó főnévi alakja, amelynek jelentése: szeret, megszeret, önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja. Aki szeret, abban megvan a szeretet az iránt, akit szeret, vagyis megbecsüli őt, örömét leli benne, vágyik jelenlétére, igyekszik neki örömet szerezni, javát és jólétét elősegíteni; függetlenül attól, hogy a szeretet tárgya ezt bármivel kiérdemelte volna. 



Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, örömét leli benne, vágyik jelenlétére; igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni.

Íme, Isten szerelmes levele, melyben bemutatkozik: ilyen vagyok. Az Ő szeretetét mutatja be nekünk – ŐT MAGÁT. Egyúttal azt a krisztusi embert, aki az újjászületés által Isteni természet részesévé lett.



1Kor 13:1 Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem (de szeretetem nincs, nincs a birtokomban) , olyanná lettem (váltam), mint a zengő érc (réz; mint a visszhangzó gongütés) vagy pengő cimbalom (megzendülő cintányér). 



1Kor 13:2 És ha jövendőt tudok is mondani (és ha prófétálni is tudok, ha bennem van is a prófétálás ajándéka), és minden titkot és minden tudományt (bölcsességet) ismerek is (tudok; felfogom) (úgyhogy teljes ismeretem van, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat); és ha egész (teljes) hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről (helyezhetnék át), szeretet pedig nincsen én bennem (de szeretetem nincs, ha szeretet nincs bennem), semmi vagyok (mit sem érek). 



1Kor 13:3 És ha (egész) vagyonomat mind felétetem is (osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek, nélkülözőknek), és ha testemet (szóma = a földi élet megjelenési formája, a személyiség lényege, ereje, teljes lénye) tűzre adom is (hogy meg(el)égessenek, tűzhalálra, tűz martalékául) (égőáldozatul [hogy dicsekedhessem]), szeretet pedig nincsen én bennem (szeretetem azonban nincs), semmi hasznom abból (mit sem használ nekem). 



1Kor 13:4 A szeretet hosszútűrő (hosszan tűr, türelmes), kegyes (jóságos, kedves); a szeretet nem irígykedik (nem féltékeny), a szeretet nem kérkedik (nem cselekszik álnokul (rosszul); nem dicsekszik (henceg), nem fuvalkodik fel (nem gőgös, kevély, nem fújja fel magát).



1Kor 13:5 Nem cselekszik éktelenül (nem tapintatlan, nem viselkedik bántóan; nem nagyravágyó; nem illetlen; nem illemsértő), nem keresi a maga hasznát (a magáét, érdekeit, javát), nem gerjed (lobban) haragra (nem bőszül fel; nem válik ingerültté), nem rója fel (nem számítja fel; nem tartja számon) a gonoszt (rosszat, sérelmet; nem gondol rosszra), 



 

1Kor 13:6 Nem örül (örvendezik) a hamisságnak (gonoszságnak, igazságtalanságnak), de együtt örül (örvendezik) az igazsággal (örömét az igazság győzelmében leli); 
 

1Kor 13:7 Mindent elfedez (eltakar), mindent hiszen (elhisz, mindig bizakodik), mindent remél, mindent eltűr (elvisel, elszenved, teher alatt marad, kitartással tűr, mindenben állhatatos) 



1Kor 13:8 A szeretet soha el nem fogy (el nem múlik; alább nem hagy; nem roskad össze; nem vall kudarcot; nem merül ki): de legyenek bár jövendőmondások (prófétálások), eltöröltetnek (véget érnek; hatályukat vesztik); vagy akár nyelvek, megszűnnek (elhallgatnak); vagy akár ismeret (tudomány), eltöröltetik (elenyészik, hatását veszti, hatálytalanná válik, semmivé lesz). 





1Kor 13:9 Mert rész szerint van bennünk az ismeret (tudásunk csak töredékes, csak egy részt ismerünk, amit ismerünk csak részlet), rész szerint (töredékes) a prófétálás (részlet, amit jövendölünk, amit prófétálunk, csak részleges) . 



1Kor 13:10 De mikor eljő (elérkezik) a teljesség (teljes, beteljesedés, a tökéletes; a befejezettség; a végcélba jutás]), a rész szerint való eltöröltetik (ami töredékes, véget ér, elenyészik, elmúlik; a részleges feleslegessé válik). 



1Kor 13:11 Mikor (még) gyermek (kiskorú) voltam, úgy szóltam (beszéltem), mint gyermek (kiskorú), úgy gondolkodtam (éreztem, olyan törekvéseim voltak), mint gyermek (kiskorú), úgy értettem (itéltem, számítottam, vélekedtem), mint gyermek (kiskorú): minekutána pedig férfiúvá lettem (amikor elértem a férfikort), elhagytam a gyermekhez illő dolgokat (a gyermek szokásait, felhagytam azokkal a dolgokkal, mik gyermeknek valók). 



1Kor 13:12 Mert most (ugyanis) (ma még) tükör által (tükörben, tükrön át) homályosan (képes beszédben, talányokban) látunk, akkor pedig színről-színre (majd szemtől szembe fogunk); most rész szerint van bennem az ismeret (töredékes a tudásom) (most részt [töredékesen] ismerek) , akkor pedig úgy ismerek majd (úgy ismerek rá a dolgokra), amint én is megismertettem (ahogy én is ismert vagyok, ahogy én rám ismert az Isten) .



1Kor 13:13 Most azért (így hát, addig) megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig (de közülük) legnagyobb a szeretet. 

S kik az Ő szerelmesei, akiknek a „levele” íródott? 
Ján 3:16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 

Ha szeretnéd megismerni a Szeretet Istenét, aki érted odaadta a legdrágábbat, itt lehetőséged van rá.