Kijelentés arról, hogy honnan
ismerhetők meg a felülről – vagyis: újjonan - született emberek: „
Aki felülről [vagyis Istentől]
jött, feljebb való mindenkinél. [mert hatalmasabb, és mindeneknek fölötte van].
Aki a földről való [a földről
származik],
földi az [a földhöz
tartozik]
és földieket szól; aki a
mennyből jött, feljebb való mindenkinél.
[mindeneknek fölötte van].
És
arról tesz bizonyságot [és Ő arról beszél, arról tesz tanúságot],
amit látott [és ami felől látást kapott]
és hallott; és az Ő bizonyságtételét
[amit mond]
senki sem fogadja be. Aki az Ő bizonyságtételét befogadja,
[azt, amit mond]
az megpecsételte [és
az elismeri],
hogy az Isten igaz. Mert akit az Isten küldött, az Isten
beszédeit szólja [Isten szavait közvetíti; az Isten igéit hirdeti];
mivelhogy [neki
] az Isten nem mérték
szerint, mérték nélkül adja a
[Szent]
Szellemet”
(Ján. 3,31-34).
Arról is bizonyságot tesz Isten Igéje, hogy hogyan lehet
újjá születni: „Valakik pedig befogadák
őt (az Urat, vagyis a Szent Szellemet /2
Kor. 3,17/), hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada
azoknak [és azokat felhatalmazta arra], hogy
Isten fiaivá legyenek [azaz Isten gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [és ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából],
hanem Istentől [vagyis Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13).
Az új teremtésről, vagyis a szellemi emberről így beszél az
Úr: „Nincsen azért immár semmi
kárhoztatásuk [vagyis elmarasztaló ítéletük, mert nincsen helye velük
szemben, de nem is érvényesül ellenük semmiféle elmarasztaló, halálos ítélet] azoknak,
akik Krisztus Jézusban vannak, [és Krisztus Jézusban élnek] kik nem (hús)test szerint járnak, hanem Szellem szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet [a természetfeletti élet] szellemének törvénye megszabadított [és felszabadított a
kötelékekből, és szabaddá tett] engem
a bűn és a halál törvényétől. Mert a (hús)test szerint valók [a
(hús)test szerint élők, a húshoz
igazodók] a (hús)test dolgaira gondolnak. [és a hús dolgain jár az eszük; a hústest
dolgaira összpontosítanak; (A (hús)testi ember bizony (hús)testiekre vágyik) törekszik,
ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai] a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. [a Szellemhez igazodók pedig a Szellem
dolgaival törődnek (a szellemi ember pedig szellemiekre törekszik)]” (Róm.
8,1-2.5).
„Azért ha valaki [mindenki, aki] Krisztusban van, új [ismeretlen,
szokatlan, meglepő] teremtés az
[vagyis új teremtmény]; a régiek [az eredeti, a kezdeti, az ősi]
elmúltak [és a régi megszűnt, tovatűnt], ímé, újjá lett minden [és valami új valósult meg; új jött létre; új
állt elő]” (2 Kor. 5,17).
Dávid próféciája is így hangzik: „Tudjátok meg, hogy az Úr az
Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; (az övéi vagyunk) az ő népe és az
ő legelőinek juhai (juhnyája) vagyunk”
(Zsolt. 100,3).
És Pál apostol folytatja a kijelentést: „Mert az Ő alkotása [remek(műv)ei] vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre,
amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk [és azok szerint
éljünk]” (Eféz. 2,10).
„Aki önmagát adta mi érettünk, hogy
megváltson minket minden hamisságtól (és gonoszságtól), és tisztítson
önmagának kiváltképpen való népet (a maga népévé), jó cselekedetekre igyekezőt (és törekvőt)” (Tit. 2,14).
Hiszen: „Az ő akarata
szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami
zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).
Ez a menyei Atya akarta, amit cselekedni kell: „Mert
[mindenki] aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem [mind] fitestvérem
[fivérem], nőtestvérem [nővérem] és [az én] anyám” (Mát. 12,50).
Az újjászülő beszéd pedig: „… az igazság beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5).
És ti: „…nem romlandó,
hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje
által” (1Pt. 1,23).
És aki már újonnan –
vagyis a Szent Szellemből, és Isten Igéje által – született, az ilyen
megvallást tesz: „Áldott (imádni
való) az Isten és a mi Urunk Jézus
Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága (könyörületessége, gyengéd,
szerető irgalma) szerint újonnan szült
minket élő reménységre (ami biztos várását jelenti valaminek, ami be is fog
következni. Itt: az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló, „földöntúli”
remény) Jézus Krisztusnak a halálból való
feltámadása által” (1Pét 1,3).
„Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket,
amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet
részeseivé legyetek…” (2 Pét. 1,4).
Aki: „nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért,
hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent
Szellem által” (Tit. 3,5).
Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek
figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon
tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…”
(Ésa. 43,18-19).
„Mert ímé, új egeket és új földet teremtek,
és a régiek ingyen sem említtetnek (és a régire nem is emlékeznek), még
csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17).
És itt már: „Nincs
[többé] zsidó, sem görög [hellén,
azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő;
mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).
„Mert hiszen egy
Szellem által [vagyis egy Szellemben] mi
mindnyájan egy testté [egy szómává
= személlyé] meríttettünk be, akár
zsidók, akár görögök, [hellének, vagyis pogányok;] akár szolgák, [rabszolgák] akár
szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. [és valamennyiünket
egy Szellem itatott át]. (1 Kor. 12,13).
Mert: „… akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Nincs
zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti
mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,27-28).
És hogy mi a feladatuk, arról már a prófétákon keresztül így
szólt az Úr: „A nép, amelyet magamnak
alkoték (amelyet magamnak formáltam),
hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,21).
