2011. december 17.
Vida Mézcseppek:
A sátán romboló munkáját az egyénben kezdi, majd a családban
folytatja, s a gyülekezetben fejezi be. A sátáni rombolásnak lappangási ideje
van, majd kitör. (Kiss F. prof.)
Napi remény: Isten a megtéréssel szolgálatra is hív
„… másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk (szolgáljunk)* Istennek.” (Róm 7:4)
Amikor Isten üdvösségre hív minket, akkor a szolgálatra is meghív. A két elhívás ugyanaz. Függetlenül hivatásunktól vagy karrierünktől, Isten teljes idejű keresztény szolgálatra hívott el bennünket. A „nem szolgáló keresztény” kifejezés önmagában ellentmondásos.
A Biblia így tanít: „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint…” (2 Tim 1:9)
Péter kiegészíti: „Ti azonban választottak (vagytok)* …, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki … elhívott titeket.” (1 Pét 2:9)
Isten szolgálatra hívott el bennünket. Fiatalon azt gondolhattuk, hogy Isten igazi szolgálói csak lelkipásztorok, misszionáriusok, apácák vagy más teljes idejű gyülekezeti dolgozók lehetnek. A Biblia azonban azt mondja, hogy Isten mindenkit elhívott a szolgálatra. ( Ef 4:4-14; lásd még: Róm 1:6-7; 8:28-30, 1 Kor 1:2,9,26; 7:17; Fil 3:14; 1 Pét 2:9; 2 Pét 1:3)
Isten elhívását töltjük be minden alkalommal, ha használjuk a Tőle kapott adottságainkat. Ezt mondja az Írás: „…másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk (szolgáljunk)* Istennek.” (Róm 7:4)
Az időnk mekkora részében szolgálunk Istennek? Kína egyes gyülekezeteiben így köszöntik az új hívőket: „Jézusnak mostantól újabb szeme van látni, új füle hallani, új keze segíteni, és új szíve szeretni másokat.”
(Daily Hope by Rick Warren, 2010. június 2.)
Merd elfoglalni a helyedet
Krisztus Szeretete Egyház, 2011. december 17., 10:20
De amikor a mi üdvözítő Istenünknek jósága és az emberekhez való szeretete megjelent. Amit kitöltött reánk bőséggel a mi Üdvözítőnk, a Jézus Krisztus által; hogy az Ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint. (Titus 3:4,6-7)
A kegyelem szövetsége. Ez a szövetségünk a Mindenható Istennel. Ha egyszer igazán megérted ennek a jelentőségét, többé nem leszel ugyanaz.
Mi is pontosan a kegyelem szövetsége? Ez egy kegyeltségi kapcsolat, amely révén hozzáférésed van valaki más erejéhez.
A kegyelem szövetségére egy példa az a szövetség, amellyel a régi szicíliai "családok" rendelkeznek a "család keresztapjával".
Abban a csoportban egy gyenge ember kérheti a Don pártfogását (kegyelmét). A Don azt mondja: "Biztosítalak pártfogásomról, cserébe kérek tőled egy szívességet, és amikor eljön az ideje, eljövök érte."
Ha egyszer ezt kimondták, a gyenge ember izgatottá vált. Hirtelen tudta, hogy többé nem lesz problémája, mert ezentúl ha valaki szembe akar vele szállni, annak a keresztapával gyűlik meg a baja, akinél minden hatalom van. Hirtelen a srác hozzáállása megváltozott. Azzal a szilárd bizonyossággal távozott el a család fejétől, hogy semmi oka nincs az aggodalomra. Többé nem tekintette magát kicsinek és gyengének. Kegyeltséget (kegyelmet) kapott az erős embertől.
Azt gondolta: "Minden rendben van. Ezentúl annyi a dolgom, hogy amit a Don kér tőlem, azt megtegyem - és a Don tudja, hogy nincs semmim, ezért ha kér tőlem valamit, ahhoz megadja a hozzávalót is."
Ez a kegyelem. Isten hajlandósága arra, hogy vérszövetségre lépjen veled, és megadjon neked mindent, ami Neki van, cserébe azért, ami neked van.
Elvette a bűnödet, hogy az Ő megigazultságát adja cserébe. Elvette a betegségedet, hogy az Ő egészségét adja neked. Elvette a szegénységedet, hogy betöltse minden szükségedet az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen. Amikor kér tőled valamit, akkor megad neked mindent, hogy teljesíteni tudd a kérését.
A hatalmas Jehova, a menny és föld Istene a te Atyád. Érted ezt? Ha Jézus vére alatt vagy, akkor a világegyetem legerősebb lényének lettél a szövetséges gyermeke.
Merd elfoglalni a helyedet a családban!
Igei olvasmány: Lukács 4,14-21
Kenneth Copeland
2011. december 16.
Ige: A böjtről
„Mikor pedig
böjtöltök, ne legyen komor a nézésetek, mint a képmutatóké, [és ne legyetek szomorúak; búsképűek; ne
járjatok sötét arccal, és ne öltsetek
olyan ábrázatot, mint a képmutatók; mint a kétszínűek, a színészkedők].
Akik eltorzítják [és komorrá
változtatják, elrejtik, eltakarják, elhomályosítják a valódi] arcukat [és keserű képet vágnak], hogy lássák az
emberek [és hogy így feltűnjék az
embereknek], hogy ők böjtölnek. Bizony mondom néktek, elvették jutalmukat.
[és ezzel meg is kapták fizetségüket és
elestek jutalmuktól]. Te pedig mikor böjtölsz, kend meg a te fejedet, és a
te orcádat mosd meg; Hogy ne az
emberek lássák böjtölésedet [és hogy ne
az embereknek tűnjön fel böjtölésed], hanem a te Atyád, aki titkon [és rejtve] van; és a te Atyád [aki a rejtekben is jelen van, és] aki
titkon néz [mert a rejtekben is lát, és
aki látja, ami titokban történik]. megfizet néked [és megjutalmaz téged] nyilván [vagyis
nyilvánosan fog neked megfizetni]” (Mát. 6,16-18)
És hogy milyen az igazi böjt, ami kedves
az Úr előtt, és annak mi az eredménye, arról így szól az Úr: „Hát ilyen a böjt, amelyet én kedvelek
(amely nekem tetszik), és olyan a nap,
amelyen az ember lelkét (vagyis magát) gyötri?
Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít (és hamut
szór) maga alá: ezt nevezed-e böjtnek és
az Úr előtt kedves napnak? Hát nem ez-é a böjt, amit én kedvelek (ami nekem
tetszik): hogy megnyisd a gonoszságnak
bilincseit (és amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket), az igának köteleit megoldjad (és
kibontod a járom köteleit), és szabadon
bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek (és összetörsz
minden jármot)?
Nem az-é, hogy az
éhezőnek megszegd (és éhezővel megoszd) kenyeredet,
és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és
tested előtt el ne rejtsd magadat (hogy ne zárkózz el testvéred elől)?
Akkor felhasad (és
eljön), mint hajnal(hasadás) a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan
kivirágzik (és hamar beheged a sebed), és
igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ (és az Ő dicsősége lesz
mögötted). Akkor kiáltasz, és az Úr
meghallgat (segítségül hívod az Urat, és ő válaszol), jajgatsz (és kiáltasz), és ő
azt mondja: Ímé, itt vagyok.
Ha elveted közüled az igát (és ha majd
senkire sem raksz jármot), és megszűnsz
ujjal mutogatni és hamisságot (és álnokul) beszélni; Ha odaadod utolsó falatodat (a kenyeredet) az éhezőnek, és az elepedt lelkűt (az
elepedt életet) megelégíted (és jól
tartod a nyomorultat): feltámad
(fölragyog) a setétségben világosságod,
és homályosságod olyan lesz, mint a dél(i napfény).
És vezérel téged az Úr
szüntelen, megelégíti lelkedet (vagyis tégedet) nagy szárazságban is (és kopár földön is jól tart téged), és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel,
mint a (jól) megöntözött kert, és
mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy. És megépítik fiaid a régi romokat,
az emberöltők alapzatait felrakod (mert falat emelsz a régiek által
lerakott alapokra), és neveztetel romlás
építőjének (és a rések befalazójának), ösvények
megújítójának (aki romokat tesz újra lakhatóvá), hogy ott lakhassanak.
Ha megtartóztatod
szombaton (a nyugalom napján) lábadat,
és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot (a nyugalom napját)
gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és
dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem
találván (és nem keresed kedvteléseidet), hamis beszédet sem szólván (és nem tárgyalsz ügyeidről).
Akkor gyönyörűséged
lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt művelem, hogy Jákóbnak,
atyádnak örökségével élj (és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében). Mert az Úr szája szólt!” (Ésa. 58,5-14)
Ige: Az újjászületett ember felismeréséről
Kijelentés arról, hogy honnan
ismerhetők meg a felülről – vagyis: újjonan - született emberek: „Aki felülről [vagyis Istentől] jött, feljebb való mindenkinél. [mert hatalmasabb, és mindeneknek fölötte van]. Aki a földről való [a földről
származik], földi az [a földhöz
tartozik] és földieket szól; aki a
mennyből jött, feljebb való mindenkinél. [mindeneknek fölötte van]. És
arról tesz bizonyságot [és Ő arról beszél, arról tesz tanúságot], amit látott [és ami felől látást kapott]
és hallott; és az Ő bizonyságtételét
[amit mond] senki sem fogadja be. Aki az Ő bizonyságtételét befogadja,
[azt, amit mond] az megpecsételte [és
az elismeri], hogy az Isten igaz. Mert akit az Isten küldött, az Isten
beszédeit szólja [Isten szavait közvetíti; az Isten igéit hirdeti]; mivelhogy [neki] az Isten nem mérték
szerint, mérték nélkül adja a
[Szent] Szellemet” (Ján. 3,31-34).
Arról is bizonyságot tesz Isten Igéje, hogy hogyan lehet
újjá születni: „Valakik pedig befogadák
őt (az Urat, vagyis a Szent Szellemet /2
Kor. 3,17/), hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada
azoknak [és azokat felhatalmazta arra], hogy
Isten fiaivá legyenek [azaz Isten gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [és ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából],
hanem Istentől [vagyis Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13).
Az új teremtésről, vagyis a szellemi emberről így beszél az
Úr: „Nincsen azért immár semmi
kárhoztatásuk [vagyis elmarasztaló ítéletük, mert nincsen helye velük
szemben, de nem is érvényesül ellenük semmiféle elmarasztaló, halálos ítélet] azoknak,
akik Krisztus Jézusban vannak, [és Krisztus Jézusban élnek] kik nem (hús)test szerint járnak, hanem Szellem szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet [a természetfeletti élet] szellemének törvénye megszabadított [és felszabadított a
kötelékekből, és szabaddá tett] engem
a bűn és a halál törvényétől. Mert a (hús)test szerint valók [a
(hús)test szerint élők, a húshoz
igazodók] a (hús)test dolgaira gondolnak. [és a hús dolgain jár az eszük; a hústest
dolgaira összpontosítanak; (A (hús)testi ember bizony (hús)testiekre vágyik) törekszik,
ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai] a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. [a Szellemhez igazodók pedig a Szellem
dolgaival törődnek (a szellemi ember pedig szellemiekre törekszik)]” (Róm.
8,1-2.5).
„Azért ha valaki [mindenki, aki] Krisztusban van, új [ismeretlen,
szokatlan, meglepő] teremtés az
[vagyis új teremtmény]; a régiek [az eredeti, a kezdeti, az ősi]
elmúltak [és a régi megszűnt, tovatűnt], ímé, újjá lett minden [és valami új valósult meg; új jött létre; új
állt elő]” (2 Kor. 5,17).
Dávid próféciája is így hangzik: „Tudjátok meg, hogy az Úr az
Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; (az övéi vagyunk) az ő népe és az
ő legelőinek juhai (juhnyája) vagyunk”
(Zsolt. 100,3).
És Pál apostol folytatja a kijelentést: „Mert az Ő alkotása [remek(műv)ei] vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre,
amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk [és azok szerint
éljünk]” (Eféz. 2,10).
„Aki önmagát adta mi érettünk, hogy
megváltson minket minden hamisságtól (és gonoszságtól), és tisztítson
önmagának kiváltképpen való népet (a maga népévé), jó cselekedetekre igyekezőt (és törekvőt)” (Tit. 2,14).
Hiszen: „Az ő akarata
szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami
zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).
Ez a menyei Atya akarta, amit cselekedni kell: „Mert
[mindenki] aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem [mind] fitestvérem
[fivérem], nőtestvérem [nővérem] és [az én] anyám” (Mát. 12,50).
Az újjászülő beszéd pedig: „… az igazság beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5).
És ti: „…nem romlandó,
hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje
által” (1Pt. 1,23).
És aki már újonnan –
vagyis a Szent Szellemből, és Isten Igéje által – született, az ilyen
megvallást tesz: „Áldott (imádni
való) az Isten és a mi Urunk Jézus
Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága (könyörületessége, gyengéd,
szerető irgalma) szerint újonnan szült
minket élő reménységre (ami biztos várását jelenti valaminek, ami be is fog
következni. Itt: az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló, „földöntúli”
remény) Jézus Krisztusnak a halálból való
feltámadása által” (1Pét 1,3).
„Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket,
amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet
részeseivé legyetek…” (2 Pét. 1,4).
Aki: „nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért,
hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent
Szellem által” (Tit. 3,5).
Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek
figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon
tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…”
(Ésa. 43,18-19).
„Mert ímé, új egeket és új földet teremtek,
és a régiek ingyen sem említtetnek (és a régire nem is emlékeznek), még
csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17).
És itt már: „Nincs
[többé] zsidó, sem görög [hellén,
azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő;
mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).
„Mert hiszen egy
Szellem által [vagyis egy Szellemben] mi
mindnyájan egy testté [egy szómává
= személlyé] meríttettünk be, akár
zsidók, akár görögök, [hellének, vagyis pogányok;] akár szolgák, [rabszolgák] akár
szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. [és valamennyiünket
egy Szellem itatott át]. (1 Kor. 12,13).
Mert: „… akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Nincs
zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti
mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,27-28).
És hogy mi a feladatuk, arról már a prófétákon keresztül így
szólt az Úr: „A nép, amelyet magamnak
alkoték (amelyet magamnak formáltam),
hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,21).
Napi ige
Alapos megtisztulás
http://www.eurochrist.net/hungary/spurg/1030.txt
Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok.
Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak
benneteket" (Ez 36,25).
Micsoda nagy öröm ez! Isten, aki megváltott minket Jézus Krisztus
vérével, meg akar szentelni Szent Szellemének vizével. Isten megígérte
ezt, és így is lesz, hogy megtisztuljatok". - Urunk, érezzük és
bánjuk tisztátalanságunkat, ezért most örvendezünk ígéretednek,
amelyben kijelentetted, hogy megtisztítasz minket. Bárcsak hamarosan
beteljesítenéd ígéretedet!
Meg akarsz szabadítani bennünket még leggonoszabb bűneinktől is.
Hitetlenségünk lázadásától, a szellem ellen harcoló testi vágyainktól,
büszkeségünk utálatos gondolataitól és a Sátán ösztönzésére elkövetett
istenkáromlásunktól. - Mindezektől megtisztíthatsz, hogy soha többé
vissza ne térjenek.
Isten meg akar tisztítani minden bálványunktól is, akár aranyból,
akár agyagból készültek azok, tisztátalan szeretetünktől vagy túlzott
szeretetünktől valami iránt, ami önmagában véve tiszta. Mindentől meg
akar szabadítani, amit istenítünk, és így bálvány lett a számunkra.
Nemcsak el akarja venni bálványainkat, hanem teljesen szabaddá
akar tenni tőlük.
Isten maga mondja itt, hogy ezt meg fogja cselekedni. Ezért ez az
ígéret megalapozott és biztos. Bátran elkérhetjük Istentől azt, amit
így megígért nekünk. A megtisztítás a szövetségi áldások közé
tartozik, és amit Isten a szövetségben megígért, az mind tökéletes és
biztos.
Válogatás C.S.Lewis gondolataiból
Ha Isten mindazt a bolond imádságot meghallgatta volna, amit életem során elmondtam, hol lennék most?
Ahol összeérnek a sinek

http://havannacsoport.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=932466#ixzz1ghldOxNh
Ott ültem a vonatsíneken, vártam....az egyetlen megoldást.
Nem az jött... amit vártam. Egy kisfiú közeledett felém a sínek között. Csak képzelődöm, gondoltam, és tovább bámultam a talpfák közé szórt köveket.
- Mit csinálsz itt?
Szőke hajú, ötéves forma kisfiú állt előttem. Nagy barna szemeivel a tekintetemet fürkészte. Éreztem, hogy olvas benne, most olvassa ki belőle az elmúlt évtizedeket.
Elfordultam, nem akartam, hogy lássa. Elkéstem.
- Ezen a vonalon nem jár vonat.
- Honnan?...
- Honnan tudom, miért vagy itt? Ismerlek, ugyanúgy, mint önmagadat. Ismerlek már több évtizede... Most eljöttem, hogy mutassak neked valamit.
- Mit?
- Állj fel! Nézz egyenesen a sínek közé a távolba, látod azt a pontot, ahol összeérnek a sínek?
- Látom.
- Ott van a boldogság. Ezen a pályán mindenki arra tart. Gyere induljunk mi is.
Szegény gyermek, hogyan mondjam meg neki, hogy sohasem érhet oda... ahol összeérnek a sínek...
- Tudom, ne gyötörd magad, Tudom, hogy nem érhetek oda, de mutatok valamit. Nézz le a lábad elé, mit látsz?
- Semmit.
- Nézd meg jobban, láss is, ne csak nézz. Mit látsz?
- Egy kis virágot, lila szirmokkal...Sok kis virágot...Hiszen itt mindent elborítanak az ibolyák! Ez gyönyörű!
- Most nézz fel az égre. Ott, mit látsz?
- Felhőket... Bárányfelhőket. De érdekes! Ott az egyik... Most olyan alakja van, mint egy angyalnak... Gyönyörű felhőcske! Ott egy másik épp most alakul ki, mintha gomba nőne ki az ég kék szőnyegéből! Csodaszép!
- Mit érzel most, ebben a pillanatban?
- Boldog vagyok!... Boldog vagyok?
- Igen... itt és most összeértek a sínek.
Read more:
Címkék: Biblia, Videók, Igeképek
Ahol összeérnek a sinek
Amikor minden a helyére kerül

forrás: http://www.uzenetek.com/2011/02/amikor-minden-helyere-kerul.html#ixzz1ghhWVnmf
Egyszer egy apa szerette volna kedvenc magazinját olvasni, de kislány állandóan körülötte legyeskedett, nem hagyta békén. Azért, hogy lefoglalja kitépett egy lapot a magazinból, amin a Föld képe volt, ahogy a világűrből látszik. Apró darabokra tépte és ragasztószalaggal a lányának adta: „Menj át a másik szobába, nézzük meg, milyen gyorsan tudod a Földet újra összerakni!”
Pár perc múlva a kislány megjelent a szobaajtóban, kezében az összeragasztott képpel. Az apa igen meglepődött, hogy volt képes a kislány ilyen hamar kirakni a földgömböt.
„Ó, nagyon egyszerű volt!” – mondta „ A papír másik oldalán Jézus volt. Amikor Jézus minden darabja a helyére került a Föld is rendbe jött.”
Címkék: Biblia, Videók, Igeképek
Amikor minden a helyére kerül
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)






