Róm. 11,1 Mondom és leszögezem tehát: hát csak nem
taszította, nem lökte el magától Isten az ő népét?*
Távol legyen! Szó
sincs róla! Mert én is izraelita, vagyis Izrael leszármazottja vagyok, az
Ábrahám magvából, az ő utódai közül, Benjámin nemzetségéből, vagyis törzséből
való**
*Már Dávid így
prófétál Isten népéről: „Bizony nem
veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét! Mert megigazulásra fordul vissza az ítélet,
és utána mennek mind az igazszívűek” (Zsolt. 94,14-15)
Még ha eltérnek is az Úrtól, az Úr hűséges
marad az ígéretéhez: „De mindamellett is, ha az ő ellenségeik földén lesznek
is, akkor sem vetem meg őket, és nem útálom meg őket annyira, hogy mindenestől
elveszítsem őket, felbontván velük való szövetségemet, mert én, az Úr, az ő
Istenük vagyok. Sőt megemlékezem érettük az elődökkel kötött szövetségről,
akiket kihoztam Egyiptom földéről, a pogány népek láttára, hogy Istenük legyek
nékik. Én vagyok az Úr” (Jer. 33,24-26)
„Ezt mondja az Úr: Ha
megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld
fundamentumait: én is megutálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, amiket
cselekedtek, azt mondja az Úr!” (Jer.
31,37).
Róm. 11,2 Nem vetette, nem taszította el Isten az ő
népét, melyet eleve, vagyis öröktől fogva előre kiválasztott az üdvösségre, és a
magáénak ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésről, vagyis hogy
Illés történetével mit akar mondani az Írás? Amint könyörög Istenhez Izráel
ellen, és ahogy panaszkodott Izraelre Istennél mondván:
Róm. 11,3 Uram, a te prófétáidat, akik előtted állnak, akik jelenlétedben élnek,
és Tőled vesznek Igéket megölték, és a te oltáraidat lerombolták,
feldúlták, felforgatták, lerontották, és csak én maradtam meg egyedül, és engem
is halálra keresnek, és nekem is életemre törnek*
Róm. 11,4 De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam félretettem, tartalékoltam magamnak hétezer
embert, és gondoskodtam a megmaradásukról azoknak, akik nem hajtottak térdet a
Baálnak*
*Így válaszolt az Úr, ez így igaz: „De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem
hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt” (1 Kir.
19,18).
Róm. 11,5 Ekképpen azért a jelenlegi korszakban is van maradék
a kegyelemből való kiválasztás végett*
*Ézsaiás így szólt a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint
tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod,
igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22).
A próféciát megismétli az apostol, de a menekülés
útjáról is szól. Az a „maradék”, akik elfogadják
Isten üdvözítő kegyelmét: „Ézsaiás… ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel
fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék
üdvözül” (Róm. 9,27).
Hiszen: „Isten ingyen igazítja meg őket
kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által, mert egy az Isten,
aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által” (Róm.
3,24.30).
És a próféciát Jóel prófétán keresztül folytatja az
Úr, ismét szólva a menekülés útjáról is: „De mindaz, aki az Úrnak nevét
hívja segítségül, megmenekül. Mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a
szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok,
akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32).
Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion
hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének, amely
Korinthusban van, a Krisztus Jézusban
megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal
együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus
nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1
Kor. 1,2).
Róm. 11,6 Hogyha pedig kegyelemből, akkor többé már nem
cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor
nem kegyelemből*
*Ugyanis: „Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből
számítják, hanem azért, mert tartoznak vele” (Róm.
4,4).
Róm. 11,7 Micsoda tehát? Hogyan állunk hát? Amit Izráel keres, amire törekedett, azt nem nyerte meg,
azt nem érte el: a kiválasztottak
ellenben megnyerték, elérték, megszerezték, hozzájutottak. A többiek pedig megátalkodtak,
megvakultak, megkövesedtek, megkérgesedtek, érzéketlenné váltak.
Róm. 11,8 Amint meg van írva: Az Isten kábultság,
érzéketlenség, mély álom szellemét adta nékik; mindmáig érteni nem
tudó szellemet. Szemeket hogy ne
lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig*
*És ennek addig kellett tartania, amíg eljön
a Szent Szellem, mert amikor az Úr Jézus testben járt közöttük: „… még nem adatott a
Szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg” (Jn.
7,3).
Az Úr Jézus példázatokban
szól hozzájuk: „Azért beszélek nekik
példázatokban, vagyis példabeszédekben, mert látván nem látnak, és hallván nem
hallanak, és nem fogják fel, sem nem értenek, ezért belátásra sem jutnak. És
beteljesedék rajtuk Ézsaiás próféciája,
amely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne
ismerjetek: Mert megkövéredett, és megkeményedett, megkérgesedett, elhízott,
érzéketlenné vált, eltompult e népnek szíve. Mert háj nőtte be e nép szívét, és
füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták. Hogy valami módon ne lássanak
szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne
térjenek, hogy ne forduljanak hozzám, hogy meggyógyítsam, és helyreállítsam
őket” (Mát. 13,13-15).
Ézsaiás
kérdésére, hogy ha nem hisznek neki, így válaszol az Úr: „És monda: Menj, és mondd ezt e népnek. Hallván
halljatok, és ne értsetek, s látván lássatok,
és ne ismerjetek. Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit
kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg
ne térjen, és meg ne gyógyuljon” (Ésa.
6,9-10)
„Mert tanács-vesztett, vagyis tanácstalan nép és
nemzet ez, és nincs bennük értelem, ezért értelmetlen” (5 Móz. 32,28).
Pál apostol Rómában hirdeti a
zsidóknak a Krisztust, de: „Mivel pedig
nem egyeznek meg, és nem értettek egyet egymással szétoszlottak. Miután Pál ez
egy szót kijelentést, igét
mondá: Jól és helyesen szólott a Szent Szellem Ézsaiás próféta által a mi
atyáinknak, mondván: Eredj és menj
el ehhez a néphez és mondd: Hallván halltok, és nem értetek; és nézvén néztek,
és nem láttok meg! Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen
hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne
halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
Legyen azért néktek tudtotokra, és vegyétek tudomásul, hogy a pogány népeknek
küldetett az Istennek ez üdvözítése, és ők meg is hallgatják. És mikor ezeket
mondotta, eltávoztak a zsidók, maguk között sokat vitatkozva” (Csel.
28,25-29).
„Mert bár az Istent
megismerték,
és az Ő létezésének tökéletesen tudatában
vannak, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem
adtak. Hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, belevesztek
gondolataikba, és üressé váltak, holtpontra jutottak elgondolásaikkal.
Bolonddá, azaz bálványimádókká váltak, és az ő balgatag, érteni nem
akaró, és oktalan szívük, azaz az ő bensőjük megsötétedett, vagyis egészen
sötétségbe borult, és megvakult”
(Róm. 1,21).
Mert ezek azok: „Kik értelmükben, gondolkozásmódjukban
meghomályosodtak, akiknek sötétség borult az értelmükre, elidegenültek az
isteni élettől, vagyis elszakadtak Isten életétől,
Istentől, aki az élet forrása, mert
megmaradtak tévelygésükben, a tudatlanság miatt, mely az ő szívük, azaz az ő
bensőjük keménysége, elkérgesedése, érzéketlensége, vaksága miatt van bennük” (Eféz. 4,18).
És kijelentés az értetlenség
okáról: „Ha mégis leplezett, vagyis nem
elég világos a mi evangéliumunk, és azoknak leplezett, csak azok számára nem
világos, akik elvesznek. Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek
elméit, gondolkozását, mert hitetlenek, és így nem is látják meg a Krisztus
dicsőséges evangéliumának, vagyis a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium
világosságát, aki az Isten képmása” (2 Kor. 4,3-4).
Mert: „… megtompultak, megkérgesedtek,
érzéketlenné váltak az ő elméik és érzékeik, gondolkozásuk, értelmük,
felfogóképességük. Mert ugyanaz a lepel, ugyanaz a fedél, és fátyol mind e mai
napig megmaradt az Ószövetség olvasásánál, vagyis az Ószövetségen, amikor
olvassák felfedetlenül, s rajta is marad, mivelhogy a Krisztusban tűnik el.
[Más fordítás: De bele is kövesedtek
gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel,
s nem hull le róluk, mert csak a Krisztusban veszti hatályát]” (2 Kor. 3,14).
„Mert az Isten igazságát, vagyis az
Istentől eredő megigazulást nem ismerték el, nem értették meg, és az ő tulajdon
igazságukat, azaz a maguk igazságos voltát igyekeztek érvényesíteni, és
elismertetni. Az Isten igazságának, vagyis az Istentől eredő megigazulásnak nem
engedelmeskedtek, és nem vetették, és nem rendelték alá magukat” (Róm. 10,3).
És nem ismerték fel Isten
szeretetét, Aki köztük megjelent: „Mert
úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki
hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte
az Isten az ő Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megtartassék
- hogy üdvözüljön - a világ általa. Aki hiszen ő benne, az nem jut ítéletre;
aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, a görög
szöveg szerint: továbbra is a
sátán hatalma alatt van, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében”
(Ján. 3,16-18).
Róm. 11,9 Dávid is ezt mondja: változzék az ő
asztaluk tőrré, hurokká, hálóvá, csapdává,
kelepcévé,
pusztítássá, botránkozássá, megbotlássá,
botláskővé,
eltántorítássá, megütközéssé, vagy felháborodás tárgyává, és
megtorlássá, és elégtétellé. [Más fordítás: Az asztali közösségük. -
vesztükre legyen, azaz, sorsuk romlás legyen].
Róm. 11,10 Sötétüljenek meg, homályosodjanak el,
boruljanak sötétségbe az ő szemeik, és az ő látomásaik, hogy ne lássanak és az ő hátukat mindenkorra - minden
időn át folyamatosan - nyomorítsd görbére, vagyis a hátukat mindenkorra
görbítsd meg teherhordásra, hogy szemeik csak a földre legyenek szegezve*
*Prófécia az Úr
Jézus elvetéséről, és annak következményeiről: „A gyalázat összetörte szívemet, egészen
belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam.
Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak. Váljék a saját asztaluk
kelepcévé, jólétük idején is csapdává! Homályosodjék el szemük, ne lássanak,
tedd a derekukat mindig erőtlenné! Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó
haragod érje utol őket! Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója!
Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit
megsebeztél. Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez!
Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be! Engem
pedig, aki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te
segedelmed” (Zsolt. 69,21-30)
Őt feszítették kínoszlopra a
golgotán és ebből a Zsoltárból idéz az Evangélium: „És mikor eljutának arra
a helyre, amelyet Golgotának, azaz koponya helyének neveznek, Méreggel
megelegyített ecetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták
az ő ruháit, sorsot vetvén. Hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az
én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. És leülvén, ott őrzik vala őt.
És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA” (Mát. 27,33-37).
Róm. 11,11 Kérdem tehát: Avagy azért botlottak-e meg, és vallottak kudarcot, szenvedtek
vereséget, hibáztak, tévedtek, buktak meg, hogy végleg elessenek? Távol legyen;
hanem az ő esetük folytán, az ő elesésük,
hibás lépésük által lett az üdvösség a pogányoké, vagyis jutott el az üdvösség
a nemzetekhez, hogy ők felingereltessenek, és
vetélkedésre, féltékenységre, versengésre késztettessenek*
*Mózesen keresztül
így szól az Úr: „Semmit érő istenekkel
ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is,
bolond nemzettel bosszantom őket” (5 Móz. 32,21)
És a prófécia beteljesedett.
Antiókiában hirdetik a Krisztust, és egész sokaság figyel az Igére, de: „Amikor
meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene
mondtak Pál beszédének. Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: „Először
nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és
nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk” (Csel.
13,45-46).
Róm. 11,12
De vajon ha az ő elesésük, hibás lépésük,
félre-csúszásuk, botlásuk, melléfogásuk világnak gazdagsága, nyeresége, szerencséje, boldogsága, és
az ő veszteségük, mulasztásuk, vereségük, kudarcuk, lemaradásuk pogányok,
vagyis a nemzetekből valóknak gazdagsága, nyeresége, szerencséje, boldogsága,
mennyivel inkább az ő teljességük? A
maradéktalan beteljesedésük, befejezettségük, ha teljes számban megtérnek.
Róm. 11,13 Mert néktek mondom a pogányoknak, a nemzetbelieknek
amennyiben hát én pogányok, vagyis nemzetekbeliek apostola vagyok, a
szolgálatomat dicsőítem, és dicsérem.
Róm. 11,14 Ha ugyan felingerelhetném, és valamiképpen féltékennyé
tehetném, versengésre serkenthetném, és követésre indíthatnám az én atyámfiait,
azokat, akik saját hústestem és vérem. És megtarthatnék, azaz üdvösségre
vezethetnék közülük némelyeket.
Róm. 11,15 Mert ha az ő elvettetésük, elutasításuk, veszteségük a világnak megbékülést, kicserélést
hozott, vagyis az isteni jóindulat helyreállítását hozta, micsoda lesz a
felvételük, a beengedésük,
elfogadásuk, visszavételük, ha nem élet a halálból, vagyis mi mást hozna
visszafogadtatásuk, mint halottak közül feltámadó életet*
*Az Úr Jézus a
tékozló fiú példázatával szemlélteti a pogányokból megtértek, és a zsidók
magatartását, és Istenhez térését, azt mondva a pogányokból megtértekre: „… mert ez az én fiam meghalt és feltámadott,
elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek. Az idősebb fiú pedig a mezőn
volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot.
Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. Mire a
szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút,
mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni.
De az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány
esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem
adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig
megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki
a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és
mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és
feltámadott, elveszett és megtaláltatott” (Luk. 15,24-32)
És ezt kérdezve a zsidóktól: „Hát
nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért
gonosz, mert én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók” (Mt. 20,15-16).
Róm. 11,16 Ha pedig a zsenge, vagyis minden
termés első érett gyümölcse, vagy az áldozat*
kezdete szent, akkor a tészta is. És ha a gyökér szent, az ágak,
vagy a sarj, a hajtások is azok
[Más fordítás: Ha
szent a búza zsengéje, szent lesz a belőle készült kenyér is]**
*Ezt az áldozatot az Úr Jézus mutatta be,
Aki meghalt, és feltámadott; akiről így tesz bizonyságot az apostol: „Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak,
azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. Mindenki pedig a maga
rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi,
az ő eljövetelekor” (1 Kor. 15,22-23)
Máriához angyalt küld Isten, Aki bejelenti az Úr Jézus
születését: „…A Szent Szellem száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be
téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának
(Luk. 1,35)
És akik Tőle születtek, szintén szentek: „Az ő
akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek
valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).
**Ézsaiás így
prófétál a gyökérről, és az abból kihajtó hajtásról: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás
sarjad gyökereiről” (Ézs. 11,1)
Pál apostol idézi a
próféciát, amely beteljesedett a Krisztusban: „Ézsaiás… így szól: „Hajtás
sarjad Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a
népek”(Róm. 15,12)
A feltámadott Úr szava: „Én,
Jézus… vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag” (Jel.
22,16).
Róm. 11,17 Ha pedig egyes ágak kitörettek,
vagyis lemetszettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé,
vagyis a vadhajtást oltották be a nemes gyökérbe, és részese lettél az olajfa
gyökerének és zsírjának, és részesültél éltető nedvéből*
Róm. 11,18 Ne kevélykedjél, és ne
kérkedj, ne dicsekedj, és ne ujjongj, és ne büszkélkedj az ágak ellenében, az
ágak rovására, az ágakkal szemben: ha pedig kevélykedel, és ha mégis kérkednél,
dicsekednél, büszkélkednél, és ujjongnál miattuk, tudd meg, nem te hordozod, és
nem te tartod, viseled el, cipeled, tartod fenn a gyökeret, hanem a gyökér
téged.
Róm. 11,19 Azt mondod azért:
Kitörettek, vagyis letörettek, lerontattak az ágak, hogy én oltassam be a
helyükbe.
Róm. 11,20 Úgy van; hitetlenségük,
és hűtlenségük, engedetlenségük miatt törettek ki, te pedig hit által állasz;
téged pedig a hit tart egyenesen. Fel ne fuvalkodjál, és ne légy hát
fennhéjázó, elbizakodott, gőgös, hanem félj, vagyis tisztelettel légy*
*Nékünk szól a
figyelmeztetés: „Mindezek pedig
példaképen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az
időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne
essék” (1 Kor. 10,11-12).
Róm. 11,21 Mert ha az Isten az
emberi természet szerint való ágaknak nem kedvezett, és nem
kímélte, majd néked sem kedvez, téged sem fog kímélni*
*Ézsaiás pedig így
prófétál a nagy – az utolsó – aratás előtti időről: „Mert aratás
előtt, virágzás után, ha fürtté érnek a szőlőszemek, akkor levágja a vesszőket
metszőkéssel, lemetszi róla a vadhajtásokat is” (Ésa. 18,5).
És hogy mik a vadhajtások azt
Úr Jézus jelenti ki: „Ha valaki nem marad
énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik
valamennyit, tűzre vetik és elégetik” (Ján.
15,6).
És
aki nem marad Krisztusban, azokra vonatkozóan példaként jelenti ki a Szent
Szellem a gonosz angyalok, és Sodoma és Gomora sorsát: „Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett, azaz a céltévesztett
angyaloknak, és nem kímélte meg őket, hanem mélységbe / az
alvilág sötét mélységébe taszítván, a fény legteljesebb hiányába hajította /
és taszította. És a sötétség láncaira
adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre, hogy őrizetben maradjanak az
ítéletig, vagyis a döntésig.
És ha a régi világnak sem kedvezett, és nem kímélte meg az őskor világát sem,
vagyis az eredeti,
kezdeti, az ősi világegyetemet, teremtett világot, de Noét az igazság
hirdetőjét, nyolcadmagával megőrizte. Özönvízzel borítván el az istentelenek,
vagyis az Isten nélkül élők világát. És ha Szodoma és Gomora városait
elhamvasztotta, végromlásra, vagyis pusztulásra ítélte például tévén azokra
nézve, akik istentelenkedni fognak, akik Isten nélkül élnek” (2 Pét. 2,4-6).
Róm. 11,22 Tekintsd és értsd meg azért az Istennek jóságát, kedvességét,
szeretetét, és keménységét, szigorát: azok iránt, akik elestek keménységét,
szigorúságát. Irántad pedig a jóságát, kedvességét, szeretetét, jó voltát, ha
megmaradsz jóságában, kedvességében, szeretetében; különben te is kivágatsz,
téged is lemetszenek*
*Mert az Úr azt
akarja, hogy ha elestél, állj fel: „Vagy
megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed
tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?” (Róm. 2,4)
Mégpedig az Úr Jézushoz, aki
azt mondja: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden
szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig,
amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Maradjatok
énbennem, és én tibennetek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a
szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket, és a tűzre vetik, és
megégnek” (Ján. 15,1-2.4.6)
Az apostol így inti a
mindenkori hívőket: „Ti tehát szeretteim,
mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne
sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. Inkább
növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk
ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” (2 Pét. 3,17-18).
Róm. 11,23 Sőt azok is, ha meg nem
maradnak, és ha nem tartanak ki a hitetlenségben, és a tagadásban,
engedetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. Mert
Istennek van hatalma, és képes arra, hogy újra beoltsa őket*
*Ha megtérnek az Úr
Jézushoz, beoltatnak a Krisztusba: „De
az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel
mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el.
Sőt mind máig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívükre. Mikor
pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel”
(2 Kor. 3,14-16).
Róm. 11,24 Mert
ha te a természet szerint való, az eredeti, vagyis a testi származás szerint való
vadolajfából kivágattál, és természet ellenére, a természet rendjén felülemelkedve beoltattál a szelíd olajfába, mennyivel inkább beoltatnak ezek a
természet szerint valók, vagyis a természetes ágak az ő saját, olajfájukba,
akik természet szerint is oda tartoznak*
*A szelíd olajfáról – aki a Krisztus - így
prófétál Jeremiás: „Zöldellő, szép gyümölcsű és
formás olajfának nevezett el téged az ÚR. Nagy vihar zúgása közben lángba
borította lombját, letördelte ágait. A Seregek Ura, aki plántált téged, rosszat
végzett felőled Izráel házának és Júda házának rosszasága miatt, amit
elkövettek magukban, hogy engemet haragra ingereljenek, áldozván a Baálnak. Az
ÚR tudatta velem, ezért tudom, mit akarnak tenni velem; megmutatta nekem. Én
pedig olyan valék, mint a mészárszékre hurcolt szelíd bárány, és nem tudtam, hogy ilyen
terveket szőttek ellenem, mondván:
Pusztítsuk el e fát gyümölcsével együtt; irtsuk ki ezt az élők földéből, hogy
még a nevét se emlegessék többé!” (Jer. 11,16-19).
És Ézsaiás is Róla –
Krisztusról - szól: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga
útját járta. De az ÚR őt
sújtotta mindnyájunk bűnéért. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem
nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely
megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből
ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők
földéből, hogy népem bűnéért, azaz céltévesztéséért lőn rajta vereség?!”
(Ésa. 53,6-8).
Róm. 11,25 Mert nem szeretném, hogy
ne tudjátok. Sőt fontosnak tartom, hogy ne a magatok eszétől vezettessétek
magatokat, hanem akarom, hogy értsétek meg atyámfiai, testvéreim ezt a titkot.
Hogy magatokat el ne hitessétek, és nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozva el
ne bízzátok magatokat, hogy a megkeményedés, a megátalkodottság, a vakság,
konokság, és érzéketlenné válás Izraelre nézve csak részben történt.
Vagyis Izráelnek csak egy részét érte, hogy részleges megkövesedés támadt
Izraelen mindaddig ameddig a pogányok, azaz a nemzetekből kiválók teljessége
be megyen, vagyis teljes számban meg nem tér.
Róm. 11,26 És így az egész Izráel
megtartatik, vagyis üdvözül, amint meg van írva: Eljön Sionból a Szabadító* a Megmentő és eltörli, elveszi, eltávolítja
Jákobtól a gonoszságukat, vagyis az istentelenséget, a hitetlenséget, és
elvetemültséget, és az istentelen gyakorlatokat**
**Ézsaiás így
prófétál erről: „És félik napnyugattól
fogva az Úrnak Jahvénak, az
Örökkévalónak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét, mikor eljő, mint egy
sebes folyóvíz, amelyet az Úr, Jahve szele hajt. És eljő Sionnak a megváltó, a Megmentő, és azoknak, akik Jákóbban megtérnek hamisságukból, szól az Úr. És én
ővelük ily szövetséget szerzek, szól az Úr: Szellemem, amely rajtad nyugszik,
és beszédeim, amelyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak
szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mindörökké!” (Ésa.
59,19-21)
„Ez által nyer engesztelést Jákób bűne, és ez lesz
vétke eltávolításának a gyümölcse: Olyanná teszi az oltár minden kövét, mint az
összetört mészkövek: nem lesznek többé szent fák, sem tömjénező oltárok!” (Ézs. 27.9)
„Bizony Te elrejtőzködő
Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító üdvözítő! Izráelt megszabadítja az ÚR
örökké tartó szabadságra. Nem ér benneteket szégyen és gyalázat soha többé. Ezt
mondja az ÚR
Jahve, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta
és megszilárdította, nem kietlennek teremtette, hanem lakóhelynek formálta: Én
vagyok az ÚR, nincs más! (Ésa. 45,15.17-18).
Róm. 11,27 És ez nékik az én
szövetségem, vagyis akkor én ilyen szövetséget kötök velük, midőn megbocsátom,
eltörlöm, megszüntetem az ő bűneiket, azaz az ő céltévesztésüket*
Róm. 11,28 Az evangéliumra nézve,
vagyis az örömüzenetnek megfelelően most ugyan ellenségek hozzátok, de a isteni
kiválasztásra nézve, vagyis a kiválasztás szerint szerelmetesek, kedveltek,
drágák az ősatyákért*
*Az Úr szava a
zsidókhoz: „Nem azért szeretett
titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen
volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok, hanem azért, mert szeret
benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért
hozott ki benneteket az ÚR erős kézzel, és ezért
váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből.
Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az ÚR az Isten. Állhatatos Isten ő, aki
hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik
szeretik őt és megtartják parancsolatait. De megfizet azoknak személy szerint,
akik őt gyűlölik, elvesztvén őket; nem késlekedik az ellen, aki gyűlöli őt,
megfizet annak személy szerint” (5 Móz. 7,7-10).
„Íme, az Úré, Istenedé az
ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta levő. De egyedül a ti atyáitokat
kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvukat: „… aki a Krisztus”
(Gal. 3,16.)
titeket választott ki ő utánuk minden nép
közül, amint e mai napon is látszik. Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne
legyetek többé keménynyakúak! Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak
Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem
lehet megvesztegetni” (5 Móz. 10,14-17).
„Mert ezt mondja az Úr
Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek
tövisek közé! Metéljétek magatokat körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek
előbőreit, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyulladjon az én
haragom, mint a tűz, és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága
miatt” (Jer. 4,3-4).
Az apostolon keresztül nyitja
meg Igéjét az Úr: „Őrizkedjetek az ebektől, őrizkedjetek a gonosz
munkásoktól, őrizkedjetek a megmetélkedéstől: Mert mi vagyunk a
körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban
dicsekedünk, és nem a hústestben bizakodunk” (Fil. 3,2-3).
Így teljesül be az ígéret: „És
körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy
szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy
élj” (5 Móz. 30,6)
„Mert nem az a zsidó, aki
külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképen van: Hanem
az a zsidó, aki belsőképen az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való
körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől,
hanem Istentől van (Róm.
2,28-29).
Róm. 11,29 Mert megbánhatatlanok és visszavonhatatlanok az
Istennek ajándékai, vagyis Isten kegyelme és a Szellem megnyilvánulása és az ő
elhívása*
*És ha – kérdezi az apostol: „De hát, hogyha
némelyek nem hittek? Vajon azoknak hitetlensége és engedetlensége nem
teszi-e hiábavalóvá, és
hatálytalanná az Istennek hűségét? Nem
lehet pedig, hogy meghiúsult, vagy kudarcot vallott, megdőlt, megbukott, erejét
vesztett legyen az Isten beszéde / igéje. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók” (Róm.
3,3; Róm. 9,6)
Mert: „Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg
nem tagadhatja” (2 Tim. 2,13).
Már a prófécia is így szól az Úrról: „Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem
is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit” (1Sám. 15,29).
Mert: „Nem ember az
Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék, vagy hogy bármit megbánna. Mond-é
ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4 Móz. 23,19).
Róm. 11,30 Mert miképpen ti egykor
engedetlenkedtetek* és nem hittetek az
Istennek, és nem hallgattatok szavára, most pedig irgalmasságot, és
könyörületet nyertetek az ő engedetlenségük, és az ő hitetlenségük miatt**
*Mert bizony
engedetlenek, és hitetlenek voltatok, írja az apostol: „Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek,
tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és
irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők” (Tit. 3,3).
„Melyekben jártatok, és éltetek
egykor e világ folyása, vagyis e
létkorszak szokása, és életmódja szerint, a
levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, igazodva
a levegő birodalmának fejedelméhez. Ama szellem szerint, mely most az
engedetlenség és hitetlenség fiaiban munkálkodik, és működik”
(Eféz. 2,2).
Róm. 11,31 Azonképpen ők is most
engedetlenkedtek, és hitetlenek lettek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok
folytán ők is irgalmasságot nyerjenek, vagyis hogy egykor majd kegyelmet
nyerjenek az Istennek veletek tett kegyelme által*
*És akkor
teljesedik be a prófécia: „…. E
napokban lesz az, hogy a minden nyelvű pogányok közül tíz ember ragad egy zsidó
férfiúba s ragad annak ruhája szélébe, mondván: Hadd menjünk veletek, mert
hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (Zak. 8,23).
És hogy ki a
zsidó, erről az apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen, vagyis szemmel láthatóan az. Sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten
külsőképpen van és látható: Hanem az a zsidó, vagyis az számít zsidónak, aki
belsőképpen, vagyis titkos belsejében az; és a szívnek Szellemben, nem betű
szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van,
Istentől jön, és származik” (Róm. 2,28-29).
Róm. 11,32 Mert az Isten minden embert engedetlenség, azaz hitetlenség, csökönyös és lázadó
makacsság alá rekesztett, vagyis
mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni, és összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében,
hogy mindnyájukon könyörüljön, és irgalmazzon*
*Az engedetlenség alá rekesztés oka: „Mi tehát az igazság? Mentegetőzünk? Egyáltalában
nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók és görögök, azaz
pogányok mindnyájan engedetlenségben vannak” (Róm. 3,9)
Mert: „… az Írás mindenkit engedetlenség alá
rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék
azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket,
egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a törvény, nevelőnk volt
Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem
vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus
Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek
magatokra. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem
nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi
vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,22-29).
Róm. 11,33 Óh Isten gazdagságának,
bölcsességének és tudományának mélysége! És Isten szélsőséges és túl nem
szárnyalható állapota, és rejtélye. Mely igen kikutathatatlanok,
kifürkészhetetlenek, és megfoghatatlanok az Ő szándékai, döntései, s
kinyomozhatatlanok, és megvizsgálhatatlanok az ő útjai, és módszerei,
tevékenysége!*
Róm. 11,34 Mert kicsoda ismerte meg
az Úr értelmét, szándékát, elgondolását, elhatározását? Vagy kicsoda
volt néki tanácsosa, és tanácsot ki adott neki?*
*Ézsaiáson keresztül így szól a Szent Szellem: „Kicsoda igazgatta az Úr Szellemét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa?
Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes
eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre?” (Ésa.
40,13-14).
És folytatja Jóbon keresztül: „Ki
kérheti tőle számon magatartását? Ki meri azt mondani róla, Igazságtalanságot
cselekedtél?” (Jób. 36,23).
Csak az értheti az Úr szándékát,
akaratát, aki Krisztusban van, és telve van a Krisztus beszédével, igéjével: „Érzéki ember
azaz: pusztán emberi, testi, vagyis olyan ember, akinek életét a saját emberi
értelme, akarata, érzelmei irányítják, pedig nem foghatja meg, és nem fogja
fel, ezért nem fogadja be az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki, mert balgaságnak tartja, oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség az számára. Meg sem
értheti, mert nem képes, és nem is lehetséges
számára, hogy megértse, és megismerje, mivelhogy szellemileg kellene
megvizsgálni. Noha a szellemi ember mindent megítél, vagyis mindent alaposan
megvizsgál, de őt nem ítéli meg senki, vagyis ő maga azonban senki vizsgálata
alá nem esik. Mert
ki ismerte meg, ki látta át, és érte fel úgy az Úr gondolatát, értelmét, hogy
Őt kioktathatná, vagy taníthatná? Bennünk
pedig Krisztus értelme, gondolkozásmódja, megértése van. [Más fordítás: Mi
azonban birtokában vagyunk Krisztus értelmének]”(1
Kor. 2,14-16).
Róm. 11,35 Avagy kicsoda adott
előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? És ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné
tőle?*
*Maga az Úr is azt
kérdezi: „Ki adott nékem elébb, hogy
azt visszafizessem? Ami az ég alatt van, mind enyém!”(Jób. 41,11).
Róm. 11,36 Mert Őtőle, Őáltala és
Őreá nézve vannak mindenek. Mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé
halad minden, és Beléje torkollik a mindenség. Övé a dicsőség mindörökké, a
dicsőség Neki jár az örökkévalóságban is. Ámen*
*Az apostol
vallástétele: „… nekünk egy
Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is Őbenne; és egy Urunk, a
Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is Őáltala” (1 Kor. 8,6).
„Minden Őáltala lett és
nála nélkül semmi sem lett, ami lett” (Jn. 1,3).
„Mert Őbenne teremtetett
minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár
királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok;
mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és
minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,16-17).
„…akit tett mindennek
örökösévé, aki által a világot is teremtette, Ő Isten dicsőségének a
kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget,
aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid.
1,1-3).
„Hiszen egy atyánk van
mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket!” (Mal. 2,10).
Az apostol megvallja a
prófétai szót: „Egy az Istene és Atyja
mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben” (Eféz. 4,6).
