Jób.
8,1
Akkor [(ʿánáh): megszólalt],
és felele [('ámar): válaszol] a
sukhi [jelentése: elnyomás, gödör, árok,
mélység, hajlat; hajlott, görbe] Bildád, [jelentése: Bél szerette; a viszály fia; nyakas] és monda:
Jób.
8,2
Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél, és [(rúaḥ): üres hiábavalóság]?
Jób.
8,3
Elforgatja-é az [('él): erős, hatalmas] Isten az ítéletet, vagy
a [(mišəpáṭ): döntését]? Avagy a Mindenható [(šaddaj)] elforgatja-é [valaki
igazságát, elferdíti-e, elcsavarja-e] az igazságot?*
*Jób barátai így
szólnak Istenről: Vajon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője, és Alkotója előtt tiszta-é az ember? Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő
angyalaiban is talál hibát” (Jób.
4,17-21)
Ezért: „Ki mondhatja: megtisztítottam,
és tisztán tartottam szívemet, tiszta
vagyok, nincs vétkem, és nem
tévesztettem el a célt” (Péld. 20,9).
Ábrahám ismerve az Urat, így
könyörög Szodoma lakosaiért: „Távol
legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal,
és úgy járjon az igaz, mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld
bírája nem szolgáltatna-é igazságot?” (1
Móz. 18,25).
Elihu válasza: „Azért ti okos emberek, hallgassatok rám!
Távol van Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság. Bizonyára az
Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!” (Jób. 34,10.12).
Pál apostol kérdése és
megvallása: „Mit mondunk tehát:… Vajon
hamisság van-e az Istennél? Távol legyen!”
(Róm. 9,14).
„Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan
ítélhetné meg, és hogyan hozhatná helyre, és különböztetné meg a
helytelent, és hogyan döntene Isten a teremtett, a
látható világ, e világ felett?” (Róm.
3,6).
Mózes megvallása az Úrról: „Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden
útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő” (5 Móz. 32,4).
Jób. 8,4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, ha ők [(ḥṭ'): vétették el a lépést, és
félrelépve letértek az útról] úgy
az ő gonoszságuk [(pešaʿ):
lázadásuk, elszakadásuk] miatt
vetette el [(šálaḥ): hagyta magukra] őket, így [a saját lázadásuk,
elszakadásuk miatt estek, az (enantiosz)
ellenség kezébe].
Jób. 8,5 De ha te az [('él):
erős, hatalmas] Istent
buzgón [(šáḥar): szorgalmasan] keresed, és a Mindenhatóhoz [(šaddaj)] bocsánatért
[(ḥánan): kegyelemért,
irgalomért] könyörögsz,*
*És ezt tanácsolja
az általa bűnösnek tartott Jóbnak Bildád: „Azért [('úlám): mindazonáltal] én
a Mindenhatóhoz, az [('él): erős, hatalmas Istenhez] folyamodnám, és Hozzá [(drš):
járulva], tudakozódnék, és az Istenre bíznám [Isten elé (śím
śúm): helyezném, terjeszteném] ügyemet,
[segítségül híva Őt]. Ímé ezt kutattuk mi
ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak. [Más fordítás: Kikutattuk ezt, és bizonnyal így van.
Így hallottuk. Te is vésd jól az eszedbe]” (Jób. 5,8.27) .
Igen: „Ha
megtérsz a Mindenhatóhoz felépülsz, és az álnokságot távol űzöd a te
sátorodtól” (Jób. 22,23).
Jób. 8,6 Ha tiszta és becsületes [(jášár): megigazult] vagy,
akkor legott felserken [(ʿúr):
felkel] éretted, és
békességessé [(šálam):
helyreállítja, éppé és biztonságossá]
teszi a te igazságodnak [(ceḏeq):
a te megigazulásodnak] hajlékát.*
*És így folytatják
Jób barátai: „Majd megtudod
[(jḏʿ)
megismered, megtapasztalod], hogy
békességben lesz a te sátorod, hogy [(šálóm šálôm) épség, egészség,
teljesség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás,
biztonság, siker van a te sátorodban] s
ha megvizsgálod a te hajlékodat [('óhel): otthonodat], nem találsz benne hiányt [(ḥṭ'):
céltévesztést]. Majd megtudod [(jḏʿ): megtapasztalod], hogy a te magod [(zeraʿ): utódod] megszaporodik [(raḇ): gyarapszik],
és a te sarjadékod, [(ce'ĕcá'):
leszármazottaid] mint a mezőn a fű.
Érett korban térsz a koporsóba [(qiḇəráh qeḇer): a sírba], amint a maga idején takaríttatik be a
learatott gabona” (Jób. 5,24-26).
És az Úr mindazoknak ígéri
ezt, akik az Övéi „Te békességgel térsz
őseidhez, és késő vénségedben temetnek el” (1
Móz. 15,15).
„… napjaid számát teljessé teszem” (2 Móz. 23,26).
„Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet
szabadításomban” (Zsolt. 91,16).
És folytatódik a Jóbnak
mondott beszéd: „Ha megtérsz a
Mindenhatóhoz, megépíttetel, (felépülsz) és az álnokságot (eltávolítod) távol
űzöd a te sátorodtól. Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te
arcodat Istenhez emeled. Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, (te pedig
teljesíted) és lefizeted fogadásaidat.
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, (ha valamit elhatározol,
meglesz) és a te utjaidon világosság
fénylik. Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost
megtartja. (Más fordítás: Ha megaláztak,
mondd azt, hogy gőgös voltál, mert azon segít Isten, aki lesüti a szemét).
Megszabadítja (megmenti) a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek
tisztaságáért szabadul meg az” (Jób. 22,23.26-30).
Igen, az Úr ígéri ezt: „Akkor felhasad, mint hajnal a te
világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod
(megigazultságod) előtted jár; az Úr
dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt
mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszűnsz ujjal
mutogatni és hamisságot beszélni (Más fordítás: Ha
segítségül hívod az URat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha
majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul)”
(Ésa. 58,8-9).
Jób. 8,7 És ha előbbi [(ré'šíṯ):
korábbi] állapotod szegényes
volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon. [Héber szerint: Bár először (micəʿár): kicsiny voltál, ('aḥăríṯ): végül igen (śáḡáh): naggyá leszel].*
*Akkor majd a
Zsoltár szavaival megvallhatod, hogy: „Ha
szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet” (Zsolt. 138,7).
Mert:
„Kicsoda az [('íš): az ember], aki féli [(járé'):
tiszteli] az Urat [(jəhóváh): Jahvet, az Örökkévalót]? …Annak lelke [(nep̄eš):
élete] megmarad a jóban [élete (ṭôḇ): boldog, sikeres, áldott], és
magzatja [(zeraʿ): és utóda, gyermeke] örökli a földet, [(járéš járaš): birtokba
veszik ('erec): az országot]” (Zsolt. 25,12-13).
És minden fiai az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz
fiai békessége” (Ésa. 54,13).
„És én ő velük ily szövetséget szerzek, szól az Úr:
Szellemem, amely rajtad nyugszik, és beszédeim (igéim),
amelyeket szádba adtam, el nem távoznak (nem fogynak ki) szádból, és magodnak szájából, és magod
magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mind örökké!”
(Ésa. 59,21).
„És nagy örömük lesz a szenvedőknek, mert újra örömüket lelik az engedelmesen készségesek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak
Izráel Szentjében” (Ésa. 29,19).
Jób. 8,8 Mert kérdezd meg csak az azelőtti [(ri'šón ri'šôn): a letűnt] nemzedéket,
és készülj csak fel az ő atyáikról, az ő [('áḇ): őseikről] való
tudakozódásra!*
*És a Jób barátai
folytatják: „Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e
földre helyezte, Az istentelenek (az
Isten nélkül élők vigadozása), és
vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?” (Jób. 20,4-5).
„Mert tudakozzál csak a régi időkről, és (kutasd át a régi időket) amelyek te előtted voltak, ama naptól fogva, amelyen az Isten embert
teremtett e földre, és pedig az égnek egyik szélétől az égnek másik széléig”
(5
Móz. 4,32).
És: „Emlékezzél meg az ősidőkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd
meg atyádat és megjelenti néked, a te vénjeidet és megmondják néked!” (5 Móz. 32,7).
Jób. 8,9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk, és semmit nem tudunk,
mert a mi napjaink [életünk] csak [átsuhanó] árnyék [(cél):
árnyék (az erőtlenség, múlandóság jelképe is)] e földön.*
*Mert: „Bizony
árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de
nem tudja, ki takarítja be azokat!” (Zsolt. 39,7)
Bizony:
„Az asszonytól született ember rövid
életű és háborúságokkal bővelkedő, (tele nyugtalansággal). Mint a virág, (kihajt), és kinyílik (majd elfonnyad) és elhervad, árnyékként tűnik el és nem
állandó (és nem marad meg) (Jób.
14,1-2).
„Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy
virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha (végigsöpör), és általmegy rajta a szél, nincsen többé, (vége van) és az ő helye sem ismeri azt többé (még
a helyét sem lehet felismerni)” (Zsolt.
103,15-16).
Hisz:
„Olyan az ember, mint a lehelet; napjai,
mint az átfutó (a tűnő) árnyék” (Zsolt.
144,4).
Mert: „… a mi életünk napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben
állandóság nincsen” (1 Krón. 29,15).
Dávid is így panaszkodik: „Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék;
magam pedig, mint a fű, megszáradtam”
(Zsolt. 102,12).
„Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor;
ide s tova hányattatom, mint a sáska”
(Zsolt. 109,23).
Jób.
8,10
Nem tanítanak-é meg, nem [(járá' járáh): felvilágosítanak-e fel]
azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívük szerint
néked? [(léḇ jácá' milláh): bensőjükből származik az Ige]!
Jób.
8,11
Felnövekedik-é a káka [(góme'): a nád] mocsár nélkül, felnyúlik-é [(śáḡáh): megnő-e] a sás víz nélkül?
Jób.
8,12
Még gyenge korában, [('éḇ): amikor még zsenge] ha fel nem
szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad. [Más
fordítás: Alig hajt ki, és ha le
sem tépik, akkor is elszárad, minden fűnél előbb].
Jób.
8,13
Ilyenek az ösvényeik [('óraḥ): ilyen a sorsa] mindazoknak, akik az [('él): erős, hatalmas]
Istenről elfeledkeznek, akik Őt [(šáḵéaḥ šáḵaḥ): figyelmen kívül hagyják], és a képmutatónak, az [(ḥánép̄): Isten nélkül élő hitetlennek] reménysége, és [(tiqəváh):
várakozása] is elvész [('áḇaḏ): semmivé lesz].*
*És így folytatódik
a kijelentés: „A maga
álnokságai fogják meg az istentelent,
(az Isten nélkül élőt) és a saját bűnének
köteleivel kötöztetik meg” (Péld. 5,22).
Mert: „A
gonoszt gonoszság öli meg…” (Zsolt.
34,22).
Igen: „… a
gonoszok [hitetlenek, istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők] útja pusztulásba [semmibe] visz” (Zsolt. 1,6);
„Mert a gonoszok megsemmisülnek, és az Úrnak ellensége, mint a liget
ékessége, elmúlik, füstként múlik el”
(Zsolt. 37,20).
És: „…elvesznek, akik elszakadnak tőled, megsemmisülnek mind, akik hűtlenül
elhagynak” „A lázadók és a gonoszok elvesznek, és akik elhagyták az Urat,
elpusztulnak” (Zsolt 73,27; Ésa. 1,28).
Jób.
8,14
Mivel szertefoszlik bizakodása, [(kesel): megcsalja az ő reménysége]
és bizodalma [(miḇəṭáḥ): biztonsága] olyan lesz, mint a pókháló. [Más fordítás: Úszó
ökörnyál a reménysége, póknak hálója minden birodalma].*
*Bizony: „Vipera tojásait költik ki, és pókhálót
szőnek; aki tojásaikból eszik, meghal, és ha egyre rátapodsz, vipera kél ki.
Pókhálójukból nem lesz ruha, csinálmányuk nem felvehető (nem takarózhatnak
készítményükbe); cselekedeteik
hamisságnak cselekedetei, (készítményük csak bajt okoz) és erőszak tette van kezeikben
(erőszakos tetteket követnek el)” (Ésa. 59,56).
Ezért:
„… az istenteleneknek (az Isten
nélkül élőknek) várakozása elvész
(semmivé lesz)” (Péld. 10,28).
És:
„Mikor meghal az istentelen (az Isten
nélkül élő) ember, elvész az ő
reménysége; és odalesz az erősökhöz fűzött várakozása is” (Péld.
11,7).
Jób.
8,15
Házára [(bajiṯ): lakóhelyére] támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik
belé, [(šáʿan): bízik benne, (ḥázaq):
szorosan fogja, szorítja, erősen ragaszkodik hozzá], de nem marad meg. [Más fordítás: Házába fogódzik, de az nem tartja, kapkod
utána, de nincs semmi tartása].*
*És folytatódik a kijelentés: „(Azt képzelik), és a gondolatuk ez: az ő házuk (örökké megmarad), örökkévaló, lakóhelyeik
nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevüket hangoztatják a földön, és
(földeket neveznek el róluk). Pedig az
ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, amelyeket
levágnak. (Más fordítás: De a gazdag ember
sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak)” (Zsolt. 49,12-13).
„Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan
állatnak végéhez, és egyenlő végük van azoknak; amint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy életerő van
mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál,
(nem különb az ember az állatnál) mert
minden hiábavalóság. Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból
való, és mindenik porrá lesz. (Más fordítás: Mindegyik
egy helyre kerül, mindegyik porból lett, és újból porrá lesz). »Héber szerint: „Az ('áḏám): emberi - ádámi - faj (miqəreh):
sorsa olyan, mint az (bəhémáh):
állat (miqəreh): sorsa ('eḥáḏ): ugyanaz a (miqəreh): sorsuk. (máveṯ): csapás, romlás, pusztulás éri
úgy az (zeh): egyiket, mint a
másikat, és ('eḥáḏ): ugyanaz a (rúaḥ): a teremtő, életet meghatározó
erő van az egyikben, mint a másikban; és az ('áḏám): emberi - ádámi fajnak nincs (môṯár): előnye az (bəhémáh):
állatokkal szemben, mert (haḇél heḇel):
hiábavalóság. ('eḥáḏ): ugyanazon a (máqômáh máqóm máqôm) helyen (hálaḵ): pusztul el, hal meg az egyik,
mint a másik, mert (ʿáp̄ár) porból
lett, és a porba (úḇ): tér vissza«” (Préd.
3,19-20).
Jób. 8,16 Bő nedvességű [(ráṭóḇ): friss, üde] ez a napfényen, a
(šemeš páním: napon), és [(jôneqeṯ): hajtása] ágazata túlnő a kertjén. [Más fordítás: Életnedvtől duzzad, mikor rásüt a nap,
szálai egészen ellepik a (gannáh):
kertet].
Jób. 8,17 Gyökerei átfonódnak a kőhalmon [átbújnak
a kőrakáson]; átfúródnak a
szikla-rétegen [megkapaszkodnak a kőhalomban is].*
*Dávid így prófétál róluk: „Láttam
elhatalmasodni a
[(ʿáríc):
vad, erőszakos] gonoszt, az
istentelent [az Isten nélkül élőt] és
szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa [mint egy terebélyes (raʿănán): zöldellő fa].
(Zsolt. 37,35)
Ézsaiás is róluk beszél: „Alig ültették el, alig vetették el őket,
alig vert gyökeret törzsük a földben, a szél csak rájuk fúj, és kiszáradnak,
elragadja őket, mint szélvész a polyvát”
(Ésa. 40,24).
Jób. 8,18 Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem
láttalak. [Más
fordítás: De ha elhagyja
helyét, az megtagadja: „Nem ismerlek téged, sohasem láttalak]!*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye [lakóhelye] nem ismeri őt többé, [nem tud róla többé]” (Jób. 7,10). Dávid is erről tesz
megvallást: „Az embernek napjai olyanok,
mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha általmegy (ha
végigsöpör) rajta a szél, (vége van) nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt
többé” (Zsolt. 103,15-16).
„Láttam elhatalmasodni a [(ʿáríc): vad, erőszakos] gonoszt, az istentelent [az Isten nélkül
élőt] és szétterjeszkedett az, mint egy
gazdag lombozatú vadfa [mint egy terebélyes (raʿănán): zöldellő fa].
De elmúlt [(ʿáḇar): egyszer csak eltűnt] és ímé nincsen! Kerestem, de nem található” (Zsolt. 37,35-36).
És így folytatódik a
gonoszok, az Isten nélkül élők sorsáról a kijelentés: „Láttam,
[(rá'áh): észrevettem] hogy
egy bolond [('ĕvíl): esztelen, ostoba, istentelen, azaz Isten nélkül
élő] gyökerezni kezdett [(šáraš):
gyökeret vert], de nagy hamar [(piṯə'óm piṯə'ôm):
hirtelen, váratlanul] átok szállt
szép hajlékára, és [hirtelen
elkorhadt a lakóhelyén]. [Héber szerint: „Mert nem a (ʿáp̄ár): földből (jácá'):
származik a ('áven): hazugság, csalás,
romlottság, gonoszság, igazságtalanság, baj, csapás, szerencsétlenség, és nem a ('ăḏámáh): földből (cámaḥ): nő ki a (ʿámál): fáradságos munka, erőfeszítés, szenvedés,
gyötrődés, vesződés. Hanem nyomorúságra születik az ember, amint
felfelé szállnak a parázs szikrái. [Héber szerint: Hanem
az ('áḏám): emberi faj úgy (jálaḏ): teremti, hozza
létre a (ʿámál): fáradozást, vesződséget, kellemetlenséget,
fáradtságot, kimerültséget, fájdalmat, szenvedést, mint ahogy a (rešep̄): láng (bén): fia (gḇhh): gőgösen,
dölyfösen, fennhéjázóan (ʿúp̄): magasra repül]”
(Jób. 5,3-7).
Ézsaiáson
keresztül folytatódik a kijelentés: „Még
alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben
törzsük, és Ő csak rájuk fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát,
forgószél ragadja el” (Ésa. 40,24).)
„Az istenteleneknek (az Isten nélkülieknek) háza
elvész…” (Péld. 14,11).
Jób.
8,19
Ímé ez az ő pályájának [(dereḵ): sorsának
az ö életének] öröme! És más,
egy [('aḥér): másik] hajt ki [(cámaḥ): sarjad ki ] a porból.*
*A Prédikátor is a
testi ember életének értelmén elmélkedik:
„Micsoda haszna van az embernek minden ő
munkájában, mellyel munkálkodik (minden fáradozásából, ha fáradozik) a nap alatt? Egyik nemzetség elmegy, és a
másik eljő; (nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek) a föld pedig mindörökké megmarad.
(Préd. 1,3-4).
Jób. 8,20 Ímé az [('él):
erős] Isten nem veti meg [nem (má'as):
utasítja el] az ártatlant, [(tám ḥázaq): a feddhetetlent, hanem támogatja, segíti, megerősíti]. De a gonoszoknak, a [(ráʿaʿ): számítóknak, az ártalmasoknak,
a rosszat, gonoszat cselekvőknek, akik gonoszul élnek] nem ad előmenetelt, és nem ad [(jáḏ): segítséget].*
*Mert: „Az Úr
szilárdítja meg, és [(kún): megerősíti, irányítja] az igaz ember, és [(geḇer): mindenki] lépteit, és útját kedveli. [Más fordítás: Az
ÚR irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki, akinek
(ḥáp̄éc):
gyönyörködik útjaiban]”
(Zsolt. 37,23).
Mert: „Aki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: aki pedig gonoszt keres,
(aki azt hajhássza) ő magára jő rossz” (Péld. 11,27).
Jób. 8,21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat
vigassággal [(tərúʿáh):
örömujjongással, ujjongó csatakiáltással].
Jób. 8,22 Gyűlölőid [(śáné'):
gyűlölő ellenségeid] szégyenbe
[(bóšeṯ): gyalázatba] öltöznek, [(láḇéš
láḇaš): szégyen borítja őket] és
a gonoszok sátora megsemmisül.*
*És így folytatódik
a kijelentés: (Romlás éri a bűnösöket a
céltévesztőket). Leomlanak az
istentelenek, (az Isten nélkül élők) és
oda lesznek; az igazak háza pedig megáll (megmarad)” Péld. 12.6)
„Az istenteleneknek (az Isten nélkül élőknek) háza
elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik”
(Péld. 14,11).
Dávid is erről tesz
megvallást: „Megszégyenül [és félelem szállja meg, pirulnak,
megzavarodnak, és reszketni fognak] majd
és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek
[menekülnek, távoznak mind] hirtelen
[tüstént, egy pillanat alatt, és szégyent vallanak]” (Zsolt 6,11)