2016. június 6.
Imádság:
Uram! Köszönöm világos útmutatásodat, mely szerint egy valamit
kell szorítanom egész életem során: a te kezedet. Sokszor nem így teszek, akkor
mindig tévelygek és ártok magamnak is. Szeretném elengedni mindazt, ami nem a
te kezed. Ámen
Servier: A tőr.
A tőr - ahogyan a bűn -
először egy kicsinyke rést üt át a testen, hogy azután halálos szúrással járja
át.
Megvallás.
KRISZTUSBAN
Mennyei elhívás részese
vagyok, ezért, a mi vallásunknak apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra
figyelek
(Zsid. 3.1)
Vida Sándor: Mézcseppek:
A hit sohasem vár bizonyítékokra, hanem Isten igéje szerint
cselekszik, és akkor ezt kétségkívül követik a bizonyítékok.
Az Úr dicsérete
„Áldom, és térdet hajtva dicsőítem az Urat, Jahvét, az Örökkévalót
minden időben, és mindenkor. Dicsérete szüntelen ajkamon van!”
(Zsolt. 34,2)
Úgy gondolod, hogy hit által üdvözülsz, de
cselekedetek által szentelődsz meg? Isten minden munkája az életünkben teljes
mértékben és mindenkor kegyelemből van. Isten Krisztus igazságosságát írta a
javunkra, ezért Krisztus igazságosságának a talaján állunk, és miatta várhatjuk
a Szent Szellem kiáradását az életünkben. Talán Isten több kegyelmet ad
azoknak, akik kiérdemlik? Ebben az esetben már nem beszélhetnénk
kegyelemről. A megszentelődésünk egyedül Krisztusban van, és nem a mi
erőfeszítésünk által. „Őt (Krisztust) tette Isten... megszentelődéssé” (1 Kor
1,30). Minden forrásunk Őbenne van. Mi, vérrel-mosott Isten gyermekei, Krisztus
érdeméért akár már ma megjelenhetnénk Isten dicsősége jelenlétében. Csodálatos,
ó, mily csodálatos kegyelem! Áldjon az Úr benneteket! REINHARD BONNKE
2016. június 3.
Az Úr Jézus gondviselése.
„Az Úr szemmel tartja az
őt félőket, az ő kegyelmében, szeretetében
bízókat, hogy kimentse őket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket” ( „Nem szégyenülnek meg a gonosz,
veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban is”
(Zsolt. 33,18-19; 37,19).
Megvallás.
Megvallás.
Magasztallak Uram, amiért még akkor sem kell félnem, ha rossz
hírt kapok a gyermekemről, és azt mondják, hogy hiába fárasztod az Urat
imáiddal, mert Te viszont azt mondtad Úr Jézus: Ne félj csak Higgy! És
megtartatik gyermeked. (Luk.8,49.50) és Ne félj! Mert néked adtam ajándékba
mindazokat, akik veled hajóznak ez élet viharos tengerén, és egy lélek sem vész
el közülük (Csel.27,22.24)
Imádság:
Krisztusom kívüled nincs kihez járulnom, de Hozzád jövök
rendszeresen, mert erőt, áldást, vigaszt, irányt kapok. Tőled, általad.
Ámen
Frank Herbert: A hívők feladata.
A hívőknek az a feladatuk, hogy beleilleszkedjenek Isten
terveibe, nem pedig az, hogy Istentől várják az emberi tervek követését.
Az Úr Jézus Isten
„dicsőségének visszatükröződése, ragyogása, kisugárzása, visszfénye,
Szó szerint: kifénylése, Belőle kiáradó
fénysugár, és az Ő valóságának képmása, létezésének alátámasztása és bizonyítéka, lenyomata, kifejező képmása,
külső megjelenése, lényegének látható kifejeződése. Aki hatalmas szavának, igéjének erejével,
hatalmával, energiájával fenntartja és hordozza,
összetartja és irányítja az egész
világmindenséget. Aki minket
bűneinktől, vagyis céltévesztésünket, tévedéseinket, hibáinkat leemelve, eltávolítva, minket
megtisztítva, és lemosva, üle a Felségnek, a nagyságnak, és nagyszerűségnek jobbjára, a hatalom és méltóság helyén ül a magasságban, a mennyekben, fenségbe”
(Zsid.
1,3)
Évekkel ezelőtt megkérdeztem Bonnke evangélistát: „Mi van, ha
imádkozom valakiért, és semmi nem történik?” A válasza örökre megváltoztatta a
szemléletemet a hitről és a gyógyulásról. „Ha száz emberért imádkozol egymás
után, és az első kilencvenkilenc nem gyógyul is meg, úgy imádkozz a századikért,
mintha az összes ember előtte meggyógyult volna!”
- Daniel Kolenda
2016. május 31.
Hangzik a figyelmeztetés az újjászületettet ember számára:
„Meg ne
szomorítsátok* meg ne bántsátok, vagy
sértsétek az Istennek ama Szent Szellemét,
aki által, és Akiben megpecsételtettetek
a teljes váltságnak napjára. [Más fordítás: Hiszen
Isten a Szent Szellem által előre megjelölt benneteket arra az időre, amikor
elnyeritek a teljes megváltást. Ez a megjelölés mutatja, hogy ti Istenhez
tartoztok, és az övéi vagytok]” (Eféz. 4,30).
*Szomorít (lüpeó): megszomorít, megbánt;
bosszant, megsért.
Hogy
mivel szomoríthatjuk meg a Szent Szellemet, arról így beszél Isten
igéje:
„Minden
mérgesség, keserűség, fölgerjedés, indulat, düh, bosszúság és harag, vagy haragtartás, és
lárma, kiabálás, szóváltás és káromkodás, vagyis istenkáromlás, szitkozódás,
rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés kivettessék közületek, és legyen távol
tőletek minden gonoszsággal együtt. [Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok
rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]. (Eféz. 4,31)
És újra-és újra hangzik a figyelmeztetés a minden
korban élő, újjászületetett ember számára: „Most
pedig tegyétek le, hagyjátok el, és vessétek el magatoktól ti is mindazokat.
Haragot, és ne haragudjatok többé senkire, fölgerjedést, vagyis az indulatot,
és a rosszindulatot, rosszakaratot, és ne dühöngjetek. Gonoszságot, és a
rosszaságot; a gyűlölködést és szátokból az istenkáromlást, rágalmazást, az
ocsmány beszédet, az átkozódást, és a gyalázatos mocskos, trágár beszédet.
Ne hazudjatok egymás ellen és egymásnak,
mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel, és szokásaival
együtt” (Kol. 3,8-9)
Hanem: „vessetek le, és tegyetek
hát félre minden gonoszságot, romlottságot, rosszindulatot, minden álnokságot,
ármánykodást, ravaszságot, csalást, cselt, körmönfontságot, képmutatást,
megtévesztést, színlelést, irigykedést, rosszakaratot, becsmérlést,
féltékenységet, és minden rágalmazást, megszólást, és gonosz beszédet” (1Pét 2,1).
És: „Ne szóljátok meg, ne rágalmazzátok egymást atyámfiai, testvéreim. Aki megszólja, vagy rágalmazza atyjafiát,
testvérét, és aki ítélkezik felette, az a törvény ellen szól az a törvény
felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem
ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényhozó, vagyis a törvényadó és az
ítélőbíró, aki hatalmas megtartani és elveszíteni, aki megmenthet és
elveszthet: de kicsoda vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12).
A helytelen
beszéd, helytelen cselekedeteket eredményez, de ti: „Semmit nem cselekedvén versengésből, vetélkedésből, önzésből,
viszálykodásból, perlekedésre való hajlamból, sem hiábavaló hiú
dicsőségből, vagy önhittségből,
se hiú dicsőségvágyból, hanem alázatosan egymást különbeknek, kiválóbbnak tartván, és többre becsülvén ti magatoknál” (Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés,
irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a
másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok)” (Fil. 2,3).
Az Úr Jézus
jelentette ki, hogy: „A jó ember az ő
szívének jó kincseiből, a jó
tárházából hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz, rossz,
káros, semmirekellő, hitvány kincseiből,
tárházából hozza elő, és szórja ki a rosszat, a gonoszt. De mondom néktek: Minden hivalkodó, haszontalan, hiábavaló,
felesleges, hatástalan, eredménytelen
beszédért megnyilatkozásért,
amit beszélnek, és amit valaha kimondanak az emberek, számot adnak majd az
ítélet napján. Mert a te beszédedből, ami lehet kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás, üzenet ismertetel,
és szavaid alapján nyilvánítanak igaznak, azaz igazulsz meg. És a te
beszédedből ismertetel hamisnak. Szavaid alapján mentenek fel, és szavaid
alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet” (Mát. 12,35-37).
Hiszen: „Amik pedig a szájból jőnek
ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg, azok teszik tisztátalanná az embert. Mert a
szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések,
paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, és tanúskodások, káromlások. Ezek
fertőztetik meg és teszik tisztátalanná az
embert…” (Mát. 15,18-20).
Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt, azaz bomlasztó
beszéd, ami lehet kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás, üzenet,
a ti szátokból ki ne származzék, ki ne jöjjön. Hanem csak amely hasznos, és
csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a
hallgatóknak, és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (Eféz. 4,29).
Hiszen ha már
Krisztus Jézusba bemerítkeztetek, akkor már: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja
szerint való ismeretre, aki teremtette azt, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban
megismerje Őt” (Kol. 3,10).
Már az
Ószövetségben így hangzik a prófécia az új emberről: Nem fogtok lopni, csalni, és hazudni…”! (3 Móz. 19,11).
És: „Ezek azok a dolgok, ezek az Igék,
amelyeket cselekedjetek: Igazságot, azaz
a valóságot, - ami Isten Igéje - szóljon ki-ki az ő felebarátjával: igazságos
és békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban. Ne tervezzetek magatokban
egymás ellen semmi rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm
én - így szól az ÚR” (Zak. 8,16-17).
A mindenség is zengje az Úr kegyelmét!
„Zengjetek dicséretet,
egek, és ujjongj, te föld! Hegyek, daloljatok örömötökben! Mert az Úr
megvigasztalja népét, és megkönyörül szegényein”
(Ésa 49,13)
Megvallás
KRISZTUSBAN
A világosság fia
vagyok, mert meg van írva, hogy ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal
fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!
(Thess. 5.5)
John Bunyan: A világról.
„Ha a világot, amely Isten előtt oly csekély, az emberek oly
nagyra tartják, mi akkor a mennyország, amelyet Isten ajánl?!”
A feltámadott Úr ígérete:
„János ugyan vízbe
merített, ti azonban Szent Szellembe
fogtok bemeríttetni nem sok nap
múlva” (Csel. 1,5)
Ki az, aki így szól?
„Szenteljétek meg azért
magatokat, és szentek legyetek, mert én, az Úr Jahve az Örökkévaló, vagyok a ti Istenetek. És legyetek szentek, mert én, az Úr Jahve az Örökkévaló, szent vagyok, aki kiválasztottalak titeket a népek közül, hogy enyéim
legyetek. Én az ÚR Jahve az Örökkévaló vagyok, a
ti megszentelőtök”
(3 Móz. 20,7.26).
És
ki a megszentelő?
Ő, aki
azért áldozta fel az életét: „Hogy az Ő
népét megszentelje, Istennek
elkülönítse, szentté tegye, megtisztítván
a víznek fürdőjével az ige az élet igéje által”
Eféz 5,26-27).
2016. május 29.
Zsoltár 45. Üdvözlő ének a király menyegzőjére; (héberrel és kapcsolódó igékkel)
Zsolt. 45,1 Az éneklőmesternek [(nácaḥ): a karmesternek] a sosannimra, [(šóšán
šôšán šúšán): A liliomok kezdetű
ének dallamára]. Kóráh [jelentése: kopasz, tarfejű; jégeső, hideg]
fiainak tanítása [(maśəkíl): verse]; ének [(šíráh šír): dal] a [(jáḏíḏ):
szeretettről]*
*Dávid: „beállítá a Lévitákat (jelentése: kísér, csatlakozik, kötődik) az Úr (jəhóváh): Jahve, Örökkévaló) házába cimbalmokkal, (cintányérokkal) lantokkal és citerákkal (kinnôr:
hárfa) Dávidnak (jelentése:
szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember) és Gádnak (jelentése:
szerencse, jó sors, ostromló) a
király prófétájának, és Nátán (jelentése: az Úr adta) prófétának parancsolatja szerint; mert az Úrtól volt a parancs az ő
prófétái által” (2 Krón. 29,25).
Ők ajtónállók voltak, akik az ő beosztásuk
szerint szolgáltak: Az ajtónállók
(kapuőrök) rendje (beosztása) ez: A Kóriták közül Meselémiás, (jelentése: Isten által helyreállított; akit az
Úr barátjának tekint) a Kóré
(jelentése: fogolymadár, kiáltó,
felszólító) fia, aki az Asáf
(jelentése: gyűjtő) fiai közül való volt” (1 Krón. 26,1).
És
ők dicsérték folyamatosan az Urat. „A
Kéhátiták (jelentése: gyülekezet) fiai
közül és a Kóriták fiai közül való Léviták
pedig felállának, hogy az Urat, (jəhóváh): Jahvet, az Örökkévalót), Izráel Istenét nagy felszóval (egyre
hangosabban) dícsérjék” (2 Krón. 20.19).
Erre
a dallamra írt Dávid, és Aszáf is több dicséretet: „Az éneklőmesternek (a karmesternek) a susanheduthra, (Liliomok bizonysága kezdetű ének dallamára) Dávidnak tanító miktámja (tanító
bizonyságtétele)” (Zsolt. 60,1).
„Az éneklőmesternek (a karmesternek) a sósannimra; (Liliomok kezdetű ének
dallamára) Dávidé”
(Zsolt. 69,1).
És
Aszáf: „Az éneklőmesternek (a
karmesternek) a sosannim-éduthra
(Liliomok bizonysága kezdetű ének dallamára); Aszáf zsoltára” (Zsolt. 80,1).
Zsolt.
45,2 Fölbuzog
szívem [(léḇ):
bensőm] szép [(ṭôḇ):, vidám, boldog, igaz] beszédre. Mondom: művem [(maʿăśeh mּeleḵ): alkotásom az uralkodó] királynak
szól. Nyelvem [(máhir máhír): képzett], és gyors [(sáp̄ar): írástudó] írónak [(ʿéṭ): íróvesszeje] tolla. [Más fordítás: Szívem zsong a szép szavaktól, zengem
dalomat a királynak. Nyelvem siet vele, gyors, mint az író vesszeje]*
*És így szól Dávid beszéde a Királyról: „Nagy az ő dicsősége [(gəḏóláh
gáḏôl, káḇóḏ káḇôḏ): és nagy lett a hírneve, tisztessége] a te segítséged [(jəšúʿáh): üdvösséged,
szabadításod] által; fényt [(háḏár):
pompát adtál neki] és méltóságot adtál
reája [(hôḏ): fenséggel és dicsőséggel övezted, és nagy ékességgel
ruháztad fel őt]. És: „Uralkodik az ÚR!
Fenségbe öltözött, felöltözött az ÚR, erőt övezett magára. Szilárdan áll a
világ, nem inog. Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te” (Zsolt. 93,1-2).
Ézsaiás
is ír a királyról: „A királyt ékességében
látják szemeim; látnak széles (tágas) országot”
(Ésa. 33,17).
Zsolt.
45,3 Szebb,
szebb, és [(jáp̄áh): ragyogóbb] vagy az emberek fiainál, kedvesség, ömledez
ajakidon [(ḥén jácaq śep̄eṯ
śáp̄áh): kegyelem árad szavaidból], azért áldott meg az Isten
örökké*
*Az Úr Jézusról így tesz
bizonyságot Isten igéje: „És
mindnyájan …elálmélkodnak kedves beszédein, amelyek szájából származtak, és
csodálattal hallgatták a gyönyörű szavakat, amiket mondott. Majd elcsodálkoztak
azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti…”(Luk.
4,22).
„Az ő ínye csupa édesség, és ő
mindenestől fogva kívánatos! Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom, oh
Jeruzsálemnek leányai!” (Én. 5,16).
Zsolt.
45,4 Kösd
derekadra kardodat [(gibbór gibbôr): erős, hatalmas, hős] vitéz! Dicsőségedet [(hôḏ): fenségedet, méltóságodat]
és ékességedet*
*Dávid – és minden hívő –
megvallása: „Uralkodik az ÚR!
Fenségbe öltözött, felöltözött az ÚR, erőt övezett magára. Szilárdan áll a
világ, nem inog. Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te” (Zsolt. 93,1-2)
És az apostolon keresztül világosítja meg a Szent
Szellem, hogy kiről is szól a prófécia: „Ámde
a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten, örökkön örökké. Igazságnak pálcája
a te országodnak pálcája” (Zsid. 1,8)
Mert Ő a: „...Krisztus,
aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen” (Róm. 9,5).
Zsolt.
45,5 És
ékességedben haladj diadallal
az igazságért, a szelídségért és jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a
te jobb kezed. »Más fordítás: Szállj
síkra a hűségért, alázatért és igazságért! Feszítsd a húrt az íjadon; Csodákra
tanítson jobb kezed!«. //Egyszerű fordítás: Így lovagolj előre, győzelmesen, az igazságért és a helyes
ítéletért! Erős jobb karod vezessen félelmetes tettekre!//. [Héber szerint: [(háḏár): fenséggel (ráḵaḇ): lovagolva, és (cáléaḥ
cálaḥ): sikeresen, befejezve, bevégezve, és ('ĕmeṯ): megbízhatóvá téve az (dáḇár)
igében tett ígéretet az (ʿănáváh) :
alázatosoknak, szelídeknek, és (ceḏeq járé'): valóságos csodákkal, (járá'
járáh) megalapozva az (jámín)
áldást]*
*János apostol így látja a testben megjelent
Krisztust: „És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íj vala;
és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön” És Ő: hivatik vala Hűnek és Igaznak, és igazságosan dönt és hadakozik”
(Jel. 6,2; 19,11).
És Ő teszi
győzelmessé Isten igéjét, amely: „élő
energia. És élesebb, és mélyrehatóbb minden kétélű kardnál: és áthatol az elme
és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és
megosztásáig, és döntésre alkalmassá teszi a szív szándékait, gondolatait” (Zsid. 4,12).
Zsolt.
45,6 Nyilaid
élesek; népek hullnak alád [(náp̄al): vetik földre és hajtják meg magukat]; a király ellenségeinek
szívében*
*Pál apostol így ír a népekből megtérteknek: „Titeket is, kik
hajdan elidegenültek és ellenségek
valátok, mert azelőtt elszakadtatok,
ezért idegenek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok, gonosz cselekedetekben,
haszontalan, káros tetteitekben gyönyörködő értelmetek
miatt, most mégis megbékéltetett, és most
nektek is megszerezte a kiengesztelődést” (Kol. 1,21).
És most már a Király: „… Jézus Krisztus bennetek van,
bennetek él]” (2 Kor. 13,5). És
azért imádkozik: „Hogy állandóan ott
lakozzék Krisztus hit által a ti szívetekben” (Eféz. 3,17).
Zsolt.
45,7 Trónod, oh
Isten örökkévaló, és [mindörökké
megmarad]; igazságnak
pálcája a te királyságodnak pálcája [uralmad
jogara az igazság jogara].
Zsolt.
45,8 Szereted
az igazságot, [(ceḏeq): megigazultságot] gyűlölöd a gonoszságot, [(rešaʿ): gonoszság, jogtalanság,
bűnösséget, a céltévesztést] azért
kent fel Isten, a te Istened öröm [(śáśón śáśôn): örvendezés, ujjongás] olajával társaid fölé [(ḥáḇér): egyesülve társaiddal]*
*És így folytatja Dávid a próféciát: „Szereti az igazságot, és [(cəḏáqáh): igazságosságot,
egyenességet, irgalmasságot, hitet] és törvényt [a
jogosságot; rendet, döntést]; az
Úr kegyelmével [(ḥeseḏ): irgalmával;
jóvoltával, szeretetével]
telve a föld” (Zsolt. 33,5).
„Kezeinek cselekedetei hűség és igazság; minden ő
végzése tökéletes, és
(maradandó). Megingathatlanok (rendíthetetlenek) örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak
(igazán és helyesen vannak megalkotva)” (Zsolt. 111,7-8).
Ezt vallja meg az apostol is:
„De hű [(pisztosz): és hűséges, megbízható, szavahihető] az
Úr, aki megerősít [(sztéridzó): támogat, táplál,
szilárddá és elmozdíthatatlanná tesz] titeket és megőriz [és megvéd, megóv,
vigyázással és erővel megoltalmaz] a
gonosztól [(ponérosz): a
rosszakaratú, rosszindulatú ördögtől, és a káros, ártalmas, azaz gonosz
dologtól, szerencsétlenségtől, és minden bajtól]” (2 Thess. 3,3).
Mert:
„Halálos eszközöket fordít reá, és
megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14)
A
tüzes nyíl pedig, amit Isten készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok,
és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14).
És hogy kiről prófétál Dávid, azt a Zsidólevél fejti
ki: A fiúról így szól az Úr: „A te
királyi széked [a te trónod] óh Isten
örökkön örökké [megáll, és megmarad]. Igazságnak [(euthütész): egyenesség,
igazságosság, jogosságnak] pálcája [(rabdosz):
jogara] a te országodnak [(baszileia):
királyságodnak, birodalmadnak, uralmadnak, és a te királyi hatalmadnak] pálcája [(rabdosz): jogara]. Szeretted [(agapaó): és többre tartottad] az igazságot [(dikaioszüné):
igazságosságot, jogosságot, méltányosságot] és
gyűlölted [(miszeó): ellenszenvet éreztél, és megvetetted, semmibe vetted] a hamisságot [a gonoszságot,
törvénytiprást, és a törvénynélküli állapotot]: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek
[ujjongásnak, és vigasságnak] olajával a
te társaid felett. [Más fordítás: Te
mindig az igazságosságot szeretted, és gyűlölted a gonoszt, ezért öntötte Isten
az öröm olaját a te fejedre, inkább, mint a társaidra]” (Zsid. 1,8 -9).
Pál apostol vallástétele
Istenről: „… Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó
[imádni való]
Isten [aki Isten mindenek felett] Ámen” (Róm. 9,5).
Mert az Úr Jézusban maga a
Teremtő jött el, erről tesz bizonyságot János apostol: „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és
képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az
Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet”
(1 Ján. 5,20).
Zsolt.
45,9 Mirha,
áloé, kácia illatú minden öltözeted; elefántcsont palotából [hárfák] vidámítnak téged zeneszóval, és az [elefántcsont termekben húrok pendülnek vidámításodra]*
*A Király
menyasszonya így énekel Uráról: „Ha a király az asztalnál ül, nárdusom árasztja
illatát. Mint egy köteg mirha, mely keblemen nyugszik, olyan az én szerelmesem” (Én. 1,12-13).
Az apostolok jelentik ki a
prófécia beteljesedését, mindhárom evangéliumi író által: „És
mikor Jézus Bethániában [jelentése:
a nyomorúság, szomorúság, szegénység háza], a
poklos [leprás] Simon házánál [tartózkodott] vala. Méne [és odalépett] Őhozzá egy asszony, akinél vala drága
kenetnek alabástrom szelencéje [akinél
egy alabástromedény volt valódi és igen drága, illatos (nárdus) olajjal, és
eltörvén az alabástrom edényt], és az Ő fejére tölté, amint az asztalnál ül [az étkezéshez ledőlt] vala.
” (Mát. 26,12-13).
Márk így írja le a
történteket: „Mikor pedig Bethániában
[Jelentése: szomorúság, nyomorúság,
csapás, szegénység háza] a
poklos [leprás] Simon házánál vala, amint asztalhoz üle [asztalhoz
dőlt], egy
asszony méne oda, akinél alabástrom edény [korsócska] vala valódi
és igen drága nárdus olajjal [kenettel]; és eltörvén
az alabástrom edényt kitölté azt [a
kenetet] az ő [Jézus] fejére”
(Márk. 14,3).
A János bizonyságtétele: „Jézus azért hat nappal a húsvét előtt méne
Bethániába, ahol a megholt Lázár vala, akit feltámasztott a halálból. Vacsorát
készítének azért ott néki, és Márta szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok
közül, akik együtt ülnek vala ő vele. Mária azért elővévén egy font igazi,
drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait
a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával. (Ján. 12,1-3).
Zsolt.
45,10 Királyok
leányai a te ékességeid, [királyleányok
vannak díszes udvarodban, ők viselik
ékszereidet]; jobb
kezed felől királyné [a te jegyesed]
áll ofiri aranyban*
*János apostol így látja a menyegzőt: „Örüljünk
és örvendezzünk
(és ujjongjunk), és (dicsőítsük Őt) adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány
menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, És monda nékem: Írd meg:
Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda
nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei, (igaz igéi)” (Jel. 19,7-9).
Zsolt.
45,11 Halld
csak leány, nézd csak [(rá'áh): figyelj ide]; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád
házát.
Zsolt.
45,12 [(jŏp̄í): ragyogó] Szépségedet a király kívánja;* hiszen Ő Urad [('áḏón
'áḏôn): Istened, férjed],
hódolj hát néki [(šáḥáh): borulj le
előtte]!**
*Azért: „… hogy majd
a Gyülekezetet felkészítse a maga
számára, mint dicsőséges, szent és tökéletes szépségű menyasszonyát. Hogy
szent legyen és kifogástalan; Ragyogó
tisztává akarta tenni, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen” (Eféz. 5,27).
**És így
folytatódik a kijelentés: „Mert férjed
(aki alkotott), a te Teremtőd, seregeknek
Ura az Ő neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének
hívattatik” (Ésa. 54,5).
Zsolt.
45,13 Tyrus [jelentése:
sziklák, sziklák városa] leánya is, a nép dúsai [(ʿášír):
gazdagjai], ajándékkal hízelegnek
néked [(páním):
személyednek].
Zsolt.
45,14 Csupa ékesség [(kəḇuddáh): dicsőség, pompa]
a király leánya bent, vont [(mišəbəcáh záháḇ): fényes, csillogó, ragyogó] aranyból van
a ruhája*
*János apostol így prófétál erről: „Örüljünk és örvendezzünk (ujjongjunk), és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő
felesége elkészítette magát” (Jel.
19,7-8).
Ezékiel
is prófétál Krisztus feleségéről: „És
felöltöztetélek hímes ruhába, és felsaruztalak borjúfóka bőrrel, s övezélek
fehér gyolccsal s befedélek selyemmel. És
felékesítéd magadat aranynyal és ezüsttel, és öltözeted vala fehér gyolcs és
selyem és hímes ruha; lánglisztet, mézet és olajat ettél, és megszépültél
felette igen, s királyságra jutál”
(Ezék. 16.10.13).
És Péter apostolon keresztül hangzik a kijelentés,
ezek a díszek nem külső pompát jelentenek: „Ne
a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek
felrakása vagy különféle ruhák felöltése; ne törődjetek a külső ékességgel. Mert így ékesítették, és díszítették magukat hajdan ama szent asszonyok
is, akik Istenben reménykedtek, és bíztak engedelmeskedvén, és alárendelve
magukat az ő férjüknek” (1 Pét. 3,3.5).
Zsolt.
45,15 Hímes
öltözetben [(riqəmáh): színes, tarka, hímzett
ruhákban] viszik
[(esztjḇl): vezetik] a királyhoz, szüzek vonulnak utána, az ő társnői; néked
hozzák őket. [Más fordítás: a királylányt aranyba foglalt drágakövekkel, színpompás öltözékben viszik a királyhoz. Hajadonok kísérik, és társnői
hozzád vezetik].
Zsolt.
45,16 Bevezetik
őket [(gíl): ujjongó] örömmel, vígsággal; bemennek a
király palotájába [(hêḵál): templomába].
Zsolt.
45,17 Atyáid
helyett fiaid lesznek, [('áḇ): Őseid helyébe fiaid lépnek]
megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön az [('erec): országok felett]*
*Krisztus népének boldog megvallása.
„És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a
földön.” (Jel. 5,10). És beteljesült az ígéret: „És lesztek ti nékem papok birodalma és
szent nép….” (2 Móz. 19,6)
Zsolt.
45,18 Hadd
hirdessem a te nevedet [(záḵar jáḏáh): megemlékezve, és megvall] nemzedékről nemzedékre; örökkön
örökké dicsérnek [és magasztalnak] majd téged a népek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)