1Korintusi levél 7. fejezet: VÁLASZ AZ APOSTOLNAK FÖLTETT KÉRDÉSEKRE (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

1 Kor. 7,1 Amik felől pedig írtatok nékem, ezt válaszolom: jó, vagyis hasznos, előnyös, kívánatos, célszerű a férfiúnak^* azaz: az embernek asszonyt nem illetni, ha asszonyhoz hozzá sem ér^**

*Férfiú (anthróposz): ember.

**Asszony (güné): nő, asszony, test / Mohay András: Újgörög-Magyar kéziszótár /.

1 Kor. 7,2 De a paráznaság, a kicsapongás, és fajtalanság veszélye, és elterjedtsége miatt azonban minden férfiúnak tulajdon, vagyis saját felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon, azaz saját férje.

1 Kor. 7,3 A feleségének, vagyis az asszonynak adja meg a férj, amivel tartozik, azaz a köteles jóakaratot, és teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben. Hasonlóképpen a feleség, vagyis az asszony is ugyanúgy a férjének^*

*Férfi és asszony a görög szövegben: Ha a testi emberről szól az Ige, akkor a görög azt mondja: férfiúvá (arszen: hímneművé) és asszonnyá (thélüsz: nőneművé). Ha szimbólumokban szól az ige az emberről, akkor a görög: (güné): asszony, vagy nő, vagy test. (anér): férfi.

1 Kor. 7,4 A feleség nem ura a maga testének, vagyis személyének, hanem a férje; Az asszony testével, azaz személyével nem maga rendelkezik teljhatalommal, hanem a férje, hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, személyének, hanem a felesége, vagyis éppígy a férfi testével, azaz személyével sem ő rendelkezik, teljhatalommal, hanem a felesége^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek, azaz teljes személyetek a Krisztusnak tagjai, vagyis részei, azaz az Ő személyének egy-egy funkciót végző része?” (1 Kor. 6,15).

A testi keresztényekhez, akik még kisdedek a Krisztusban, így szól Pál apostol, megismételve a test gyengeségét: „Emberi módon szólok, és fejezem ki magam a ti testeteknek erőtlensége, gyengesége miatt. A test gyönge, ugyanis enged a kísértésnek.” (Róm. 6,19).

Ezért: „… amíg test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a halálnak termettek gyümölcsöt” (Róm. 7,5).

Ezért figyelmeztet az Úr Jézus így: „Vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek; mert jóllehet a szellem kész, hajlandó, és készséges ugyan, de a test erőtlen.

[Más fordítás: Mert a szellem azt akarja tenni, ami jó, de a test gyenge]” (Mát. 26,41).

1 Kor. 7,5 Ne fosszátok meg egymást, és ne tartózkodjatok, ne vonakodjatok egymástól legfeljebb közös megegyezéssel, egyenlő akaratból bizonyos ideig, vagyis egy időre. Hogy ráérjetek a böjtölésre és időt szentelhessetek az imádkozásra azután ismét együvé, vagyis egymáshoz térjetek, és legyetek együtt hogy a sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok, vagyis az önmegtartóztatás, az önfegyelmetek hiánya miatt^*

*Amikor Izráel népe az Úr jelenlétére várt, így szólt a parancs: „Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé, vagyis Isten céljaira elválasztja a népet, és megmosák, megtisztítják az ő felsőruháikat. És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek (Más fordítás: Ne a testbe kerülve közelítsetek)” (2 Móz. 19,14-15).

1 Kor. 7,6 Ezt pedig kedvezésképpen, engedményként mondom, nem parancsolat szerint, és nem parancsként.

1 Kor. 7,7 Mert szeretném, ha minden ember úgy és olyan volna, mint én magam is; de kinek-kinek tulajdon, saját kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, vagyis mindenkinél másképpen nyilvánul meg a kegyelem Szelleme, egynek így, másnak pedig úgy^*

*Mert: „A kegyelem Szellemének megnyilvánulásában pedig különbség van, de ugyanaz a Szellem” (1 Kor. 12,4)

Az Úr Jézus így beszél erről: „Nem mindenki érti meg ezt a beszédet, ezt az igét, hanem akinek megadatott Istentől, csak az fogja ezt fel, akiknek képesség adatott annak befogadására. Mert vannak heréltek, vagyis olyan férfiak, akik nemzésre alkalmatlanok, akik képtelenek a házasságra. Ilyenek az eunuchok, akik önmegtartóztató életet élnek.  Ők anyjuk méhéből születtek így hogy nem képesek a házaséletre. És vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki, vagyis akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná, képtelenné. És vannak heréltek, vagyis nemzésre alkalmatlanok, akik maguk herélték ki. Ők maguk döntöttek úgy, hogy alkalmatlanok lesznek a házaséletre, és önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná a mennyeknek országáért. Aki képes arra, hogy ennek az igének helyet adjon, az adjon neki helyet. Aki képes ezt felfogni, fogja fel” (Mát. 19,11-12).

1 Kor. 7,8 Mondom pedig a nem házasoknak, vagyis az egyedülállóknak, és az özvegyasszonyoknak, hogy jó, hasznos, előnyös nékik, ha úgy maradnak, mint én is.

1 Kor. 7,9 De ha magukat meg nem tartóztathatják, ha nincs önuralmuk, házasodjanak meg: mert jobb, előnyösebb, és hasznosabb megházasodni, és házasságban élni, mint vágy tüzében égni^*

*Én: „Ezt pedig a ti érdeketekben mondom. Nem hogy tőrt vessek, vagy csapdát állítsak néktek, hanem hogy osztatlan szívvel, akadály nélkül ragaszkodjatok az Úrhoz, és azért hogy úgy élhessetek az Úr mellett, hogy ne legyetek ide-oda rángatva. És hogy arra indítsalak benneteket, ami állandó szolgálatkészséget jelent az Úr iránt, figyelemelterelődés nélkül. De ha valaki úgy gondolja, hogy helytelenül jár el szüzességével szemben – ha az túl van már a fiatalkor virágzásán, és így kell történnie – tegye meg, amit akar, nem vétkezik. Akinek azonban szilárd a meggyőződése, és szívében elvégezte, és minden kényszerítő ok nélkül, teljesen szabadon úgy döntött, - hatalma lévén akarata szerint cselekedni - hogy megőrzi szüzességét, jól teszi” Azért, aki házasságra adja szüzességét az is jól teszi, de aki nem adja házasságra, még jobban teszi. (1 Kor. 7,35-38).

1 Kor. 7,10 Azoknak pedig, akik házasságban élnek, hagyom és utasítást adok, de nem én, hanem az Úr, hogy a nőtől a férj nehogy eltávozzon, és elváljon^*

*Az Úr Jézus kijelentése a házasság mindkét szereplőjéről: „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el” (Mát. 5,32)

Mert: „…Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el” (Márk. 10,11-12)

Hát: „…Nem olvastátok-é, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket, És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy hústestté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy hústest. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Mát. 19,4-6)

Az Úr az apostolon keresztül folytatja kijelentést: „Mert a férjes asszony, míg él a férj, a férfi, ehhez van kötve, ezzel van összekapcsolva törvény szerint, vagyis férfi hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti. De ha meghal a férj, felszabadul, feloldoztatott az asszony a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának, házasságtörőnek mondatik, ha más férfihoz megy. Ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, megszabadul a törvényes kötöttségtől, úgy hogy nem lesz parázna, vagyis házasságtörő, ha más férfihoz megy” (Róm. 7,2-3)

„És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még szellem. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! Gyűlölöm, és megvetem azt, aki elválik feleségétől - mondja az ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak, és gonoszság tapad ruhájára - mondja a Seregek Ura. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek! (Malak. 2,14-16).

Mert aki házasság – vagyis szövetségtörő – lesz, azaz: „Aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. …a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz. Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire” (Péld. 2,17-19).

1 Kor. 7,11 Hogyha pedig elválik is, és ha mégis elhagyná, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg a férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét, vagyis nehogy elhagyja.

1 Kor. 7,12 Egyebeknek, vagyis a többieknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak, vagyis testvérnek hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, azaz: aki kész vele együttélni el ne bocsássa, ne küldje és ne hagyja el azt.

1 Kor. 7,13 És ha valamelyik hivő asszonynak hitetlen férje van, és az szívesen marad vele, és vele akar lakni, és jónak látja vele együtt élni, ne hagyja el férjét, és el ne bocsássa azt.

1 Kor. 7,14 Mert meg van szentelve, vagyis megszenteltetik, a hitetlen férj az ő hívő feleségével való közösségben, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő hívő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, így azonban szentek és az Istennek, az Ő szolgálatának fenntartottak.

1 Kor. 7,15. Ha pedig a hitetlen, vagyis a nem hívő fél elválik, vagy fogja magát és elmegy, ám váljék el, és menjen el. Nem vettetett rabszolgaság alá, és nincs rabszolgasorsra ítélve a keresztyén tetsvér, vagy testvérnő az ilyenben. De békességre hívott minket az Isten, azaz arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk^*

*És így folytatja az apostol: „Azért tehát törekedjünk azokra, és igyekezzünk elérni azt, amik a békességre, vagyis arra az állapotra, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, és amik az egymás épülésére valók, az egymás megerősítésére szolgálnak” (Róm. 14,19).

1 Kor. 7,16 Mert mit tudod, te asszony, vajon megmentheted-e a férjedet; vagyis hogy üdvösségre vezetheted-e a férfit, vagy mit tudod te férfiú, hogy vajon megmentheted-e a feleségedet, vagyis, hogy üdvösségre vezetheted-e az asszonyt?

1 Kor. 7,17 Csak amint kinek-kinek adta az Isten, mindenki úgy éljen, ahogy az Úr kiosztotta néki, és amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden, vagyis az összes kihívott közösségben / eklézsiában ekképpen rendelkezem.

1 Kor. 7,18 Körülmetélten hivatott el valaki? Ne fedezze el, ne tüntesse el azt; körülmetéletlenül hivatott el valaki? Ne metélkedjék körül^*

*Azért rendelkezik így az apostol, mert: „Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat, a testvéreket: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek” (Csel. 15,1).

1 Kor. 7,19 A körülmetélkedés semmi, hasonlóképpen a körülmetéletlenség is semmi; hanem csak az Isten parancsolatainak és végzéseinek megtartása fontos, és ér valamit^*

*És kifejti Isten Igéje, hogy mi az, ami számit: „Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem csak az új teremtés” „… és csak a szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 6,15; 5,6)

 Hiszen: „Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11).

1 Kor. 7,20 Mindenki, amely hivatásban, állapotban, vagy kapcsolatban hívatott el, maradjon meg abban a társadalmi, emberi helyzetben, amelyre Isten rendelte, amelybe Ő helyezte bele^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok” (Eféz. 4,1).

1 Kor. 7,21 Szolgai állapotban, azaz rabszolgaként hivattattál el? Ne gondolj, és ne törődj vele, és ne is bánkódj emiatt, sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal, és használd ki azt, és maradj meg abban^*

*Az Úr Jézus a mindenkori tanítványainak adta az Ő beszédét az Ö Igéjét, ezért azt mondja: „Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek” (Ján. 15,15)

 Ezért: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28)

 „Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1 Kor. 12,13)

És ha Krisztusba, vagyis a Szent Szellembe bemeríttettünk: „Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11).

1 Kor. 7,22 Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úrnak szabadosa, felszabadítottja, hasonlóképen, aki szabadságban, vagyis szabad emberként hívatott el, Krisztusnak rabszolgája^*

*Az Úr Jézus kijelentése, mert: „… megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket” (Ján. 8,32)

Vagyis aki az Urat megismeri, mert Ő mondja: „…Én vagyok… az igazság” (Ján. 14,6)

„Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (Ján. 8,36)

 S az apostol így folytatja: „Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a hústestnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak” (Gal. 5,13)

„Mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái” (1 Pét. 2,16)

Tehát: „Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát egész lényetekkel” (Eféz. 6,6).

1 Kor. 7,23 Nagy áron vétettetek meg, nagy váltságdíjat fizetett értetek, ne legyetek, és ezért ne váljatok embereknek rabszolgáivá^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent egész valótokban” (1 Kor. 6,20)

„Tudván, hogy nem veszendő holmin nem romlandó, múlandó, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló, értéktelen, üres életetekből, hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen, be nem szennyezett, mocsoktalan bárányén, a Krisztusén” (1 Pét. 1,18-19).

1 Kor. 7,24 Kiki amiben, és amilyen állapotban elhívatott, atyámfiai, testvéreim abban maradjon meg az Isten előtt.

1 Kor. 7,25 A hajadonok felől, vagyis a szüzességet illetően nincs ugyan külön parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelt érdemlő legyek.  

1 Kor. 7,26 Úgy ítélem, és úgy gondolom azért, hogy jó, és hasznos, és ez az állapot ajánlható a jelenvaló szükség, a küszöbön álló megpróbáltatások^* a közeledő/fenyegető, szükségszerűen bekövetkező nyomorúság, a kikerülhetetlen, szükségszerű szenvedés miatt, hogy tudniillik jó az embernek szűzen maradni, úgy ahogy én vagyok

*Megpróbáltatások (ana(n)gké): kényszerítés, kényszerhelyzet, kényszer; szükségszerűség; szorultság, szorult helyzet, nyomorúság. Itt: „a reánk váró, bekövetkezendő nyomorúság.

1 Kor. 7,27 Feleséghez, vagyis asszonyhoz köttettél? Ne keress elválást ne törekedj elválni. Megszabadultál feleségedtől? Fel vagy oldva az asszonytól, és ha feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget, vagyis asszonyt.

1 Kor. 7,28 De ha veszel is feleséget, vagyis megházasodsz, nem vétkezel, és nem hibázol; és ha férjhez megy, vagyis házasságra lép is a hajadon, a szűz, nem vétkezik; azaz: nem téveszti el a célpontot, de az ilyeneknek háborúságuk, és gyötrelmük lesz a hústestben, mert szorongattatásuk lesz a hústól. Én pedig kedveznék néktek, és meg akarlak kímélni benneteket^*

*És így folytatja az apostol:  „De boldogabb, ha úgy olyan állapotban marad, az én véleményem szerint; pedig hiszem, hogy  bennem is Istennek Szelleme van, és én is az Isten Szelleme birtokában vagyok” (1Kor. 7,40).

1 Kor. 7,29 Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, testvérek, mert a hátralevő időszak rövidre van szabva, a rendelkezésünkre álló idő^* korlátozott. Mert ezentúl az Istentől megszabott tartalommal telített időszak, amely el van határolva a többitől lejár. Azért a jövőben, akiknek van is feleségük, úgy, és olyanok legyenek, és úgy éljenek, mintha nem volna^**

*Idő (kairosz): - alkalom, vagyis megállapított vagy megfelelő idő. Itt: az Istentől megszabott tartalommal telített időszak, amely el van határolva a többitől.

**És így folytatja az apostol: „Ezt pedig cselekedjétek, tudván, és felismerve az időt, hogy ideje, - mert jelen van már a ti időtök az üdvösség bekövetkezésére - Hogy az álomból, a szellemi kábultságból felserkenjünk, és felébredve fölkeljünk. Mert most a küszöbön áll, vagyis közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk” (Róm. 13,11).

 „Annakokáért ha feltámadtatok, ha életre keltetek a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafelvalókkal, vagyis a mennyeiekkel törődjetek, azokon elmélkedjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben” (Kol. 3,1-3).

1 Kor. 7,30 És akik sírnak, mintha nem sírnának; és akik vigadnak, és örülnek, örvendeznek, mintha nem vigadnának. Akik vesznek, mintha semmijük sem volna.

[Más fordítás: A sírók úgy éljenek, mintha nem volna sírni valójuk; az örvendezők, és örülők mintha nem volna örülni valójuk; akik vásárolnak valamit, mintha nem volna tulajdonuk az, mintha semmit meg nem tartanának].

1 Kor. 7,31 És akik élnek a világ javaival, vagyis e világgal, és igénybeveszik, és felhasználják a világ dolgait; akik hasznot húznak a világból, mintha nem élnének vele: mint akik azt nem kényük-kedvük szerint használnák, és mintha nem vennék igénybe, mert elmúlik e világnak ábrázatja, alakja, formája, pompája, külső arculata, megjelenési formája. Mert változik e világ színtere^*

*Hát: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a hústest kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel, a létezés jelenlegi állapotával való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)

Mert: „Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!” (Zsolt. 39,7)

Ezért tehát úgy éljetek: „Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által, amely él és megmarad örökké.  Mert minden hústest olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké. Ez a beszéd pedig az az evangélium, amelyet hirdettek nektek” (1 Pét. 1,23-25)

„Mert sokan járnak másképpen, kik felől sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének, azaz: kínoszlopának ellenségei; Kiknek végük veszedelem, kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, kik mindig a földiekkel, földön lévő, a Földhöz tartozó dolgokkal törődnek. Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil. 3,18-20).

1 Kor. 7,32 Azt akarnám pedig, és azt szeretném, hogy ti gond nélkül legyetek, hogy gond ne terheljen titeket, és nem lenne okotok aggodalmaskodásra. Aki házasság nélkül van, - vagyis egyedülálló nő, ill. hajadon, vagy férfi, vagy elvált - arra visel gondot, ami az Úré, vagyis az Úr dolgaival törődik; az Úr dolgaiért szorgoskodik, hogy mimódon kedveskedhessék az Úrnak, és hogy hogyan járjon az Úr kedvében, hogyan legyen tetszésére az Úrnak.

1 Kor. 7,33 Aki pedig feleséget vett, vagy férjhez ment, a világiakra visel gondot, a világi dolgokkal törődik, azokról gondoskodik, hogy mimódon kedveskedhessék a feleségének. Csak arra ügyel, hogyan keresse felesége kedvét ezért meg van osztva élete^*

*És hogy a házasembernek hogyan kell a felesége tetszését keresni, arról így szól Isten Igéje: „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje. Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket, mint a saját énjüket. Aki szereti a feleségét az önmagát szereti. Mert a maga hústestét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat” (Ef. 5,25-26.28-29).

1 Kor. 7,34 Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. Aki nem ment férjhez, a nem házas asszony és a szűz hajadon az Úr dolgaira visel gondot, szorgalmatos az Úr dolgaiban. És azokról gondoskodik, hogy szent legyen mind teljes lényében, mind szellemében. Aki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék az embernek. Azokról gondoskodik, azok miatt aggódik, melyek a világéi, hogy mint tessék az embernek.

1 Kor. 7,35 Ezt pedig a ti hasznotokra, és javatokra, a ti érdeketekben mondom. Nem hogy tőrt vessek, vagy csapdát állítsak néktek, és nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy osztatlan szívvel, akadály nélkül ragaszkodjatok az Úrhoz, és azért, hogy úgy élhessetek az Úr mellett, hogy ne legyetek ide-oda rángatva. Hogy illendőképen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatatlanul, és hogy az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket, és arra, ami állandó szolgálatkészséget jelent az Úr iránt figyelemelterelődés nélkül.

1 Kor. 7,36 De ha valaki úgy gondolja, hogy helytelenül jár el szüzességével szemben – ha az túl van már a fiatalkor virágzásán, és így kell történnie – tegye meg, amit akar, nem vétkezik. Menjen, és adja férjhez.

1 Kor. 7,37 Akinek azonban szilárd a meggyőződése, és szívében már elvégezte, és minden kényszerítő ok nélkül, teljesen szabadon úgy döntött, hatalma lévén akarata szerint cselekedni, hogy megőrzi saját szüzességét, jól teszi^*

*Azért teszi jól, mert: „Ezek azok, akik asszonyokkal nem fertőztették meg magukat; mert szüzek. Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül” (Jel. 14,4).

1 Kor. 7,38 Azért, aki házasságra adja szüzességét, az is jól teszi, de aki nem adja házasságra, még jobban teszi.

1 Kor. 7,39 Az asszonyt törvény köti, és össze van kapcsolva a férjével, míg férje él. De ha férje meghal, vagyis elszenderül, szabadon férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban^*

*Az apostol több gyülekezetben megismétli a kijelentést: „Mert a férjes asszony, míg él a férj - de jelenti az érettkoru embert is, ellentétben a gyermekkel - ehhez van kötve, vagyis össze van kapcsolva törvény szerint. hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti. De ha meghal a férj, felszabadul, feloldoztatott az asszony - az asszony szó többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli; de jelenti a nőnemű emberi lényt is - a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében házasságtörőnek mondatik, ha más férfihoz megy, ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, megszabadul a törvényes kötöttségtől, úgy hogy nem lesz házasságtörő, ha más férfihoz megy” (Róm. 7,2-3)

1 Kor. 7,40 De boldogabb, ha úgy, ha ilyen állapotban marad, az én véleményem szerint, pedig hiszem, hogy én is az Isten Szellemének birtokában vagyok.

Az Úr Jézus vére adatott védelmedre.

Amikor befogadtad az Úr Jézust, az Ő vére elfedezi füledet, és szemeidet. – hogy azt halljad, amit az Úr mond, és szemeid csak az igében gyönyörködjön – Ő megvéd a gonosztól, és a világot ért csapások téged nem érnek.

(2 Móz. 12,7.13) 

Nem félek: A rossz hírtől.

Nem olvad el az én szívem és nem félek a hírtől, amely hallatszik e földön, mikor egyik esztendőben hír jő, és a másik esztendőben is a hír, hogy erőszakosság van a földön, uralkodó tör uralkodóra. (Jer.51,46) Egy romlás a másikra jő, s egy hír után más támad. (Ezék.7,26) Hallunk háborúkról és háborúk híreiről, mert nemzet támad nemzet ellen, és ország, ország ellen, - ahogyan Te ezt megmondtad Úr Jézus. (Mát.24,6.7)

Megvallás

„Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; Ő az ő erősségük a háborúság idején. Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak” 

(Zsolt. 37,39-40)

Megvallás.

„Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan.

Fenséges, és ragyogó dicsőséges…”  

(Zsolt 145,3.5)

Azt mondj az Úr!

„Minden istentelen, aki Isten nélkül él fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig biztosnak érzik magukat, mint az ifjú oroszlán, és bátrak” 

(Péld. 28,1).

Lisa E Szanyel

 "A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! (Szela.)" 

Zsoltárok 46:12.

Mai Ige

„Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel.” (Zsoltárok 29:11)

www.maiige.hu

Dicséret

1Korintus levél 6. fejezet: A keresztények vitás ügyeinek intézése (göröggel és kapcsolódó igékkel / reviedált)

1 Kor. 6,1 Merészel valaki, vagy van bárkinek bátorsága ti közületek, ha peres dolga, vitás ügye van a másikkal, az igaztalanok, az istentelen, vagyis Isten nélkül élő hitetlenek előtt törvénykezni, pereskedni, és keresni igazát és nem a szentek előtt?^*

*Már az Ószövetség népét is így figyelmezteti Isten Igéje: „Ne állj ki elhamarkodottan, amikor perelsz, mert mit csinálsz majd a végén, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod, és mikor ellenfeled megszégyenít? A magad perét, vitáját, peres ügyedet pereld ellenfeleddel, de a más titkát ne fedd föl, és ne leplezd le, mert aki hallja, szidalmaz téged, és rágalmazásod, és rosszindulatú beszéded nem vonhatod vissza, hanem visszafordul rád)!” (Péld. 25,8-10).

1 Kor. 6,2  Vagy nem tudjátok, és nem vagytok tisztába vele, hogy a szentek a világot, az egész világegyetemet, világmindenséget, a teremtett világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, arra talán méltatlanok, és alkalmatlanok vagytok, hogy a legkisebb, a legjelentéktelenebb dolgokban, vagy a legkisebb mindennapi ügyekben, és az egészen mellékes dolgokban ítéletet tegyetek?^*

*János apostol ezt így látja elragadtatásban: „És láttam trónokat. Helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak szellemei, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért…” (Jel. 20,4).

1 Kor. 6,3 Nem tudjátok-é, nem vagytok tisztában vele hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat?

[Más fordítás: angyalok fölött is ítélkezünk majd, akkor mennyivel inkább ítélkezhetünk a világi ügyekben, és a mindennapi megélhetésre tartozó dolgok fölött]

1 Kor. 6,4 Azért ha életszükségre való dolgok felől, vagyis a mindennapi, az evilági élet, és a megélhetés dolgai, és ügyei felől van törvénykezéstek, és kell ítélkezni, akik a gyülekezetben, vagyis a kihívottak közösségében, az eklézsiában legalábbvalók, akiket a legkevesebbre becsültök, akik jelentéktelenek, akik semmit sem számítanak a gyülekezet, vagyis a kihívottak közössége, az eklézsia előtt, azokat ültessétek le. És olyanokat tegyetek meg és rendeljetek bírónak.

1 Kor. 6,5 Megszégyenítésetekre mondom, bizony azért mondom ezt, hogy szégyenkezzetek. Hát úgy állunk, hogy nincs, és nem akad ti köztetek egy bölcs, értelmes ember sem, aki ítéletet tehetne, aki igazságot tudna mondani az ő atyjafiai, vagyis a testvérei között? Aki testvérei ügyében döntőbíró lehetne?

1 Kor. 6,6 Hanem atyafi, vagyis testvér atyafival, testvérével törvénykezik, és pereskedik, még pedig ráadásul hitetlenek előtt?

1 Kor. 6,7 Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, és már az is hiba közöttetek, és veszteség nálatok, sőt teljességgel vereséget jelent nektek, és teljes kudarcot, hogy törvénykeztek, és pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek, és miért nem viselitek el inkább a bántalmazást, az igazságtalanságot, sérelmet, méltatlanságot, azt hogy vétsenek ellenetek? Miért nem tűritek inkább a kárt, hogy kifosszanak, hogy csalást kövessenek el veletek szemben^*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is” (Mát. 5.40).

„Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza” (Luk. 6,30).

Pál apostol is erre buzdítja a szenteket: „Magatokért bosszút ne álljatok, és ne szolgáltassatok a magatok ügyében igazságot szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak, amely a bűn vagyis a gonosz = a sátán ellen irányul. Mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, vagyis az igazságszolgáltatás, és a megvédelmezés én megfizetek, vagyis igazságot szolgáltatok, vagy megigazítok ezt mondja az Úr” (Róm. 12,19).

Hát: „Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt” (1 Thess. 5,15).

Már az Ószövetségben erre figyelmeztet Isten Igéje: „Bosszúálló, vagyis igazságszolgáltató ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18)

„Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!” (Péld. 20,22)

„Ne mondd ezt: amiképpen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek mindenkinek az ő cselekedete szerint” (Péld. 24,29).

Mert: „Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt. És mert az értelmes ember türelmes és ékességére van néki, és díszére válik elhallgatni, és megbocsátani a vétket” (Péld. 19,11).

Ezért: „Távol maradni a perpatvartól: dicsőség, a bolond pedig mind belekeveredik” (Péld. 20,3).

1 Kor. 6,8 Sőt ti okoztok, és ti követtek el bántalmazást, és igazságtalanságot, sérelmet, méltatlanságot, és fosztotok ki mást, sőt ti követtek el csalást még pedig éppen atyátokfiainak, vagyis testvéreiteknek és okoztok kárt^*

*Tehát vigyázzatok: „… hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben” (1Thessz. 4,6).

1 Kor. 6,9 Avagy nem tudjátok-é, és nem vagytok tisztában vele, hogy igazságtalanok, hamisak, engedetlenek, hűtlenek, és hitetlenek nem örökölhetik Istennek országát, Istennek királyságát? Ne tévelyegjetek. Ne ámítsátok, ne csaljátok meg, és ne ejtsétek tévedésbe magatokat. Ne vezessenek félre titeket. Se paráznák, azaz: buja, fajtalan, lányfuttató, vagy prostituált férfiak, se bálványimádók, vagyis istenszobrot, vagy isten képet szolgálók, vagy imádók ne legyetek. Se házasságtörők, se pulyák, vagyis kéjenc, kicsapongó, homoszexuális férfi partnere, se férfiszeplősítők, vagyis homoszexuális férfi, azaz: férfiakkal paráználkodó és közösülő, férfivel háló ne legyen köztetek^*

*Az apostol részletesen kifejti, hogy ezek a hústest cselekedei, ettől óvakodjanak: „A hústestnek cselekedetei, pedig nyilvánvalók, és jól láthatók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, fajtalanság, prostitúció, tisztátalanság, bujálkodás, szemtelenség, arcátlanság, kicsapongás, féktelenség, szemérmetlenség. Bálványimádás, varázslás, kuruzslás, boszorkányság babonaság, mágia. Ellenségeskedések, gyűlölet, gyűlölködés, versengések, azaz: viszály, veszekedés, vita, vetélkedés, harc, civakodás, gyűlölködések, féltékenység, harag, indulat, düh, bosszúság. Patvarkodások, azaz: viszály, irigység, vetélkedés, hivatalért történő versengés. Visszavonások, vagyis meghasonlás, széthúzás, elszakadás, lázadás, pártütések, megosztottság, pártoskodás, meghasonlás, versengések, szakadások. Irigységek, féltékenység, rosszindulat, gyűlölet. Gyilkosságok, részegségek, tobzódások, vad mulatozás, lakmározás, dőzsölések, és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, és figyelmeztetlek benneteket, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, és akik így élnek, Isten országának, Isten Királyságának örökösei nem lesznek” (Gal. 5,19-21).

 És újra megismétli a Szent Szellem: „Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék, és nyerészkedés még szóba se kerüljön ti közöttetek, amint szentekhez illik; Sem undokság, szemérmetlenség, vagy bolond, és ostoba beszéd, vagy trágárság, vagy kétértelműség, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, vagy nyerészkedőnek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában” (Eféz. 5,3-5).

Már az Ószövetségben így figyelmeztet az Úr: „Férfiúval ne hálj úgy, amint asszonynyal hálnak: útálatosság az” (3 Móz. 18,22).

„És ha valaki férfival hál, úgy amint asszonynyal hálnak: útálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak; vérük rajtuk” (3 Móz. 20,13).

„Mert halálba süllyed a háza, és útja az árnyak közé. Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire” (Péld. 2,18-19).

1 Kor. 6,10 Se lopók, tolvajok, se telhetetlenek, se kapzsik, fösvények, nyerészkedők, haszonlesők, se részegesek, vagyis iszákosak, se szidalmazók, se átkozódók, rágalmazók, gyalázkodók, káromkodók, gúnyolódók se ragadozók^* rablók, harácsolók, zsarolók, nem örökölhetik Isten országát, Isten királyságát.

*Ragadozó (arpax): erőszakkal eltulajdonít; a zsákmányt gyors, hirtelen mozdulattal elragadja és elviszi, mint a farkas a zsákmányát.

1 Kor. 6,11 Bizony régen ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattatok, megtisztultatok, mert Isten megmosott, de megszentelődtetek, vagyis megszenteltettetek, szentek lettetek, de megigazíttattatok, megigazultatok, Isten igazzá tett benneteket az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által.

1 Kor. 6,12 Minden szabad nékem, de nem minden használ, minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá.

[Más fordítás: Minden megengedett nékem, de nem minden hasznos, vagy előnyös. minden szabad nékem, csak ne váljak semminek rabszolgájává, semmi hatalmába ne kerítsen, és ne igázzon le, és nem fogom hagyni, hogy bármi is hatalma alá vonjon]^*

*Mert bár: „Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít” (1 Kor. 10,23).

1 Kor. 6,13 Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett, ugyanis az étel a gyomorért van a gyomor pedig az ételért. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli, és teljesen tétlenné, haszontalanná, teljesen működésképtelenné teszi. A test a szómátok: vagyis a ti teljes valótok azonban nem a paráznaságnak, és nem a fajtalankodásnak, házasságtörésnek, kicsapongásnak, vagy bálványimádásnak rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek a szómának: vagyis egész valótoknak^*

*És így folytatódik a figyelmeztetés: „Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel” (Kol. 3,2).

 „Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének azaz: kínoszlopának ellenségei; Kiknek végük veszedelem és pusztulás, kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, kik mindig a földiekkel törődnek. Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket a mi szómánkat, vagyis  a mi egész valónkat, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez szómájához: azaz: az Ő személyéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,18-21).

„Azt pedig állítom atyámfiai, hogy hústest és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot” (1 Kor. 15,50)

Tehát: „Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd az emberek parancsolatai és tanításai szerint? - Pedig mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve – Ezek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta alázatoskodásban és a test a szóma: vagyis egész valótok gyötrésében; de nincs bennük semmi becsülni való, és valójában semmi értéke és haszna nincs, mivelhogy a hústest hízlalására valók, és csak öntelt felfuvalkodottsághoz vezet, mert ez a hústesti vágyakat nem tudja megfékezni” (Kol. 2,20-23)

Azok: „Akik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az igazságot. Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek Igéje és könyörgés által” (1 Tim. 4,3-5)

És az Úr Jézus ezek következményeiről így szól: „Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,8-9).

És mert ti: „Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái” (1 Kor. 7,23).

1 Kor. 6,14 Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, és életre keltette, minket is feltámaszt, és életre kelt a halálból az ő hatalma, és az Ő ereje által^*

*Hisszük: „Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ővele eggyé lettünk, vagyis egybenőttünk, és egyesültünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk, azaz feltámadásával is összenőttekké leszünk” (Róm. 6,5).

1 Kor. 6,15 Nem tudjátok-é, nem vagytok tisztába vele hogy a ti testeitek szómátok: vagyis a ti egész személyetek, teljes lényetek: a Krisztusnak tagjai, azaz testrészei, az Ő testének - szómájának = személyének - egy-egy funkciót végző része? Elszakítva, és leválasztva, és elvéve hát a Krisztus tagjait, vagyis testrészeit, paráznának, szajha, prostituált, vagy bálványimádó tagjaivá, testrészeivé tegyem? Távol legyen. Isten mentsen, szó sem lehet róla^*

*Hiszen: „az Ő alkotása, az Ő remekművei vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk, és azok szerint éljünk” (Eféz. 2,10).

„Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és gonoszságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet a maga népévé, jó cselekedetekre igyekezőt, és jó cselekedetekre törekvőt” (Tit. 2,14).

Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).

Az újjászülő beszéd pedig: „… az igazság beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5).

És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által”  (1Pt. 1,23).

„Azért ha valaki, és mindenki, aki Krisztusban van, új, ismeretlen, szokatlan, meglepő teremtés, az egy új teremtmény. A régiek, az eredeti, kezdeti, ősi elmúltak, a régi megszűnt, tovatűnt, ímé, újjá lett minden, mert valami új valósult meg, új jött létre, új állt elő” (2 Kor. 5,17).

1 Kor. 6,16 Avagy nem tudjátok-é, nem vagyok tisztába vele, hogy aki a paráznával, a tisztátalan szajhával, prostituálttal, vagy bálványimádóval egyesül, és összeforr vele, vagy ragaszkodik, és tapad hozzá, az egy test egy szóma: azaz: egy személy lesz vele? Az Írásban ugyanis ez áll: „ketten lesznek, úgymond, egy testté, vagyis egy hússá^*

*Már a teremtéskor kijelentést nyert, hogy: „Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté, egy hússá” (1 Móz. 2,24)

Az Úr Jézus pedig így fejti ki a kijelentést: „… Nem olvastátok-é, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket, És ezt mondá: Annakokáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté, egy hússá. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy hústest. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Mát. 19,4-6).

1 Kor. 6,17 Aki pedig az Úrral egyesül, az Úrral forr össze, vagy ragaszkodik, és tapad hozzá, az egy szellem Ővele^*

*Hiszen: „Az Ő testének az Ő szómájának: = a személyének, lényegének, erejének tagjai, azaz egy - egy funkciót végző része vagyunk, //az Ő testéből szarx: vagyis húsából, és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30).

Mielőtt földi szolgálatát elvégezte az Úr Jézus, azt kérte az Atyától: „Hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: Én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél” (Ján. 17,21-23).

1 Kor. 6,18 Kerüljétek, és tartsátok távol magatoktól, és távoztassátok el a paráznaságot, a prostitúciót, szajhaságot - beleértve a házasságtörést és a vérfertőzést, - és a bálványimádást. Minden bűn, vagyis minden tévedés, hiba, vétek melyet az ember cselekszik, amit elkövet a testen, a szómán: a személyen, a teljes lényünkön kívül van. De aki paráználkodik, prostitúciót, szajhaságot művel, vagy bálványt imád, a maga teste, vagyis saját szómája: saját személye, a teljes lénye ellen vétkezik, és eltéveszti, elhibázza a célpontot^*

*Mert nézzétek a világiakat: „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant” (1Kor. 9,25)

Hát: „Ne engedjétek, hogy uralkodjék a bűn a ti halandó, és mulandó testetekben, a ti szómátokban: vagyis személyetekben, ami ki van téve a halálnak, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban, és engedjetek az ő vágyainak” (Róm. 6,12)

Mert: „Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól” (1Thessz. 4,3)

Hiszen: „Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten” (Zsid. 13,4)

Mert a paráznaság – akár fizikai, akár szellemi, vagyis bálványimádás, a test cselekedete. Arról pedig azt mondja az Úr: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő hústestének, a hústestből arat veszedelmet; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8).

1 Kor. 6,19 Avagy nem tudjátok-é, nem vagytok tisztában vele hogy a ti testetek, a ti szómátok: vagyis a ti személyetek, amit Istentől kaptatok a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, sőt a templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély, akit Istentől nyertetek, aki Isten ajándékából a tiétek és nem a magatokéi vagytok^*

*És újra és újra figyelmezteti az apostol Isten népét: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma, vagyis a templom magva, a Szentek Szentje, a legfőbb szentély vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, lerontja, megszeplősíti, megfertőzteti, lerombolja, elpusztítja, azt megrontja, elpusztítja, elveszti, lerombolja, lerontja Isten, mert ugyanis az Isten temploma szent, vagyis a világtól, és annak szennyétől elkülönített, és ez a templom ti vagytok” (1Kor. 3,16-17).

 „… ha ugyan valóban az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé, ugyanis akinek a Krisztus Szellemét nem birtokolja, az nem is az Övé” (Róm. 8,9).

1 Kor. 6,20 Mert drága, és nagy áron vétettetek, vásároltattok meg, nagy volt a váltságdíjatok, dicsőítsétek meg tehát, és hordozzátok azért az Istent a ti testetekben, a ti szómátokban, azaz: személyetekben, és szellemetekben, amelyek az Istenéi*

^*És így folytatódik a kijelentés: „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén” (1 Pét. 1,18-19)

Azért: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében” (Kol. 1,10)

Mert: „Az igaznak, vagyis a megigazultnak gyümölcse életnek fája; és lelkeket, vagyis életeket nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30)

Az Úr szava

Nem félek: A rossz hírtől.

Megvallom az Úr Jézus nevében, hogy semmi rossz hírtől nem félek, mert szívem erős és az Úrban bizakodó.

(Zsolt 112,7)

Ige: Hálaadás

 „Hálát adok szüntelenül értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, az Isten ama ajándékáért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben, vagyis Őbenne, mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben, azaz (logoszban): vagyis Igében, és minden ismeretben, vagyis Istenismeretben, tudományban, Abban a mértékben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel, vagyis tanúságtétel megerősödött, és megszilárdult bennetek*(1Kor. 1,4-6)

 *Isten tesz bizonyságot az apostolokkal együtt a Krisztusról, hogy megerősödjenek Őbenne: „Aki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken, az Isten az” (2 Kor. 1,21).

A bizonyságtétel módjáról, pedig így ír az Írás: „Velük együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Szellemnek közléseivel az ő akarata szerint” (Zsid. 2,4).

Ne aggódj!

Légy tüzes

A gondolkozásról

Megvallás

Isten ken fel.

Ma hálaadó szívvel érkeztünk

Ige: Az Úr Jézus példázatokban hirdet az igét, hogy megérthessék:

 „És sok példázatban hirdeti vala nékik az igét a [logoszt]: Isten üzenetét, úgy amint megérthetik, ahogy felfoghatják vala” 

Példázat nélkül pedig nem szól, és nem tanít vala nékik; maguk közt azonban, amikor egyedül voltak, a tanítványoknak mindent megmagyaráz és kifejt vala (Márk. 4,33-34)**

[Más fordítás: Még sok hasonló példázattal prédikált nekik, ameddig csak figyelni tudtak rá, hogy képesek legyenek megérteni]*

*És az Úr Jézus azért beszélt példázatokban:  „Hogy beteljesedjék a kijelentés, amit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra, vagyis példabeszédekre. És kitárom, amik e világ, a teremtett világ alapítása, vagyis ledobása, levetése, / Isten színe elől való elvetése / óta rejtve valának. 

[Más fordítás: Példázatokra nyitom ajkamat, elmondom, ami a világ levettetése óta rejtve volt]. (Mát. 4,35)

A prófécia így hangzik a továbbiakban, de már az Úr Jézusról: „… Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire. Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből, és ősrégi titkokat akarok hirdetni” (Zsolt. 78,1-2)

„Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány, szívemnek gondolatai értelmesek. Példabeszédre hajtom fülemet, és példázatra figyel fülem, hárfaszóval nyitom meg mesémet, és hárfakísérettel adom elő talányomat” (Zsolt. 49,4-5) .


**A Szent Szellem kitöltetése előtt az Úr Jézus ezt mondta tanítványainak: „Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok” (Ján. 16,12).

És azért nem hordozhatták el, mert a Szent Szellemmel való beteljesedés előtt még a „hús” szerint gondolkodik az ember: „Mert a hústest szerint valók a hústest dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. Mert a hústestnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség. Mert a hústest gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti” (Róm. 8,5-8).

Ezért: „Érzéki / hústesti, vagyis természeti / ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg” (1 Kor. 2,14) .

Az Úr parancsa így hangzott:

„Tartsátok, és őrizzétek meg azért az én rendeletimet, döntéseimet, és végzéseimet, amelyeket HA MEGCSELEKSZIK AZ EMBER, ÉL AZOK ÁLTAL. Én vagyok az Úr!” (3 Móz. 18,5)

                   És az apostol idézi a törvényt:

„Mert Mózes a törvényből való, a törvényből eredő igazságról, azaz MEGIGAZULÁSRÓL azt írja, hogy AKI AZOKAT cselekszi, megtartja, betölti, TELJESÍTI, ÉL AZOK ÁLTAL” (Róm. 10,5)

Jeremiás próféta így szól a hamis pásztorokról.

„Elveszett, és pusztuló juhnyáj volt az én népem. Pásztorai félrevezették őket, a hegyeken tévútra terelték. Idegen istenekhez vezették őket és a hegyekben bujdostatták őket. Hegyről halomra jártak, elfelejtkeztek az ő legelőjükről, és tanyájukról. Aki csak rájuk talált, pusztította őket, és az ő ellenségeik ezt mondták: Nem vétkeztünk. És azt gondolták, hogy nem fognak bűnhődni, pedig vétettek az Úr ellen, Aki az ő igazi hajlékuk, és atyáiknak reménysége volt” (Jer. 50,6-7)

Az én Uramnak gondja van azokra, akik az Ő kegyelmében bíznak:

 „ én is szerencsétlen, elnyomott és szűkölködő, rászoruló vagyok, és az én uram gondoskodik rólam. Ezért vallom meg, hogy: Te vagy segítségem, segítőm, szabadítóm, megmentőm, gyámolítóm, támogatóm, aki biztonságba helyez, ne késsél, ne maradj el, Ó Istenem!”  (Zsolt. 40,18)

Amaro Del - Szívem tágra nyitom

Péld 30,6

"Ne tegyél hozzá és el ne vegyél belőle, hogy hazugnak ne találtassál”

Megvallás.

Szeretem az Urat, az én Istenemet teljes szívemből, teljes lényemmel, és teljes erőmből” (5 Móz. 6,4-5

Így teljesítve a királyi törvényt. (Jak 2,8)

KIÉ VAGYOK KRISZTUSBAN?

Az Úr Jézusé, a Teremtőé vagyok, mert megváltott a szorongatónak kezéből, és nevemen hívott, megerősítve azt, hogy az Övé vagyok. 

(Zsolt. 107,2; és Ésa. 43,1)

Mai Ige

„Az ima az az ajtó, amelyen át Isten belép a helyzetedbe, de neked kell behívnod Őt!”

www.maiige.hu