Jak. 5,1 Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok, a [(talaipória): szerencsétlenségek,
szenvedések, a fájdalom] miatt, amelyek
elkövetkeznek reátok, amelyek [(eperkhomai):
rátok törnek]*
*Az Úr
Jézus kijelentése: „De jaj néktek, mert rossz lesz nektek,
gazdagoknak, mert ti már megkaptátok a ti vigasztalásotokat” (Luk. 6,24). Mert: „Akik
pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe [az ördög kelepcéjébe] meg tőrbe [(pagisz): csapdába] és sok esztelen [(anoétosz): értelmetlen] és káros [(blaberosz): ártalmas] kívánságba esnek, melyek az embereket
veszedelembe [(olethrosz): pusztulásba] és
romlásba merítik [(büthidzó): sodorják, döntik]” (1
Tim. 6,9).
Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „Ne gyűjtsetek, és ne halmozzatok fel magatoknak
kincseket a földön, hol azokat a rozsda megeszi, és tönkreteszi, és a moly
megemészti, megrágja, és ahol a tolvajok betörnek, és átásva a falat kiássák és
ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda
nem marja, és nem teszi tönkre, sem a moly nem rágja, és meg nem emészti, és
ahol a tolvajok nem törnek be, nem ássák át falat, és el nem lopják. Mert ahol
van a ti kincsetek, ott van a ti
szívetek is” (Mát. 6,19-21).
Tehát: „Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagodj; ez ilyen hústesti eszességedtől szűnjél meg, és
a magad belátásából hagyd abba” (Péld. 23,4)
Mert: „Siet a
marhakeresésre, vagyis a
vagyonszerzésre a gonosz szemű ember és
vagyont akar szerezni a kapzsi ember; De
nem veszi észre, hogy szükség jő reá, hogy
ínségbe jut” (Péld. 28,22)
„Aki
bízik az ő gazdagságában, elbukik…” (Péld.
11,28).
„Kárt
okoz saját házának a nyerészkedő, aki követi a telhetetlenséget…”(Péld. 15,27).
Így figyelmeztet
az apostol: „És akik élnek a világ
javaival, vagyis e világgal, és igénybe veszik, és felhasználják a világ
dolgait; akik hasznot húznak a világból, mintha nem élnének vele: mint akik azt
nem kényük-kedvük szerint használnák, és mintha nem vennék igénybe, mert
elmúlik e világnak ábrázatja, alakja, formája, pompája, külső arculata,
megjelenési formája. Mert változik e világ színtere” (1 Kor. 7,31).
Ezért: „… keressétek
először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek is mind ráadásul megadatnak néktek” (Mát. 6,33).
Jak. 5,2 Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat
moly [rágta] ette meg;*
*Erről
prófétál Ézsaiás is: „… Ímé, mindnyájan, mint a ruha megavulnak,
moly emészti (moly rágja) meg őket! (Ésa. 50.9.
Igen: „Mert mint a ruhát, moly
emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket…” (Ésa.
51,8).
Jak. 5,3 Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája
bizonyság ellenetek, és megemészti a ti (szarx): hús)testeteket, mint a tűz. Kincset
gyűjtöttetek [(thészauridzó):
halmoztatok fel] az utolsó napokban!
Jak. 5,4 Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, amit ti elfogtatok, [(aposztereó): visszatartottatok égre] kiált. És az aratók kiáltásai [panaszai] eljutottak a Seregek Urának füleihez*
*Mert azt mondja az Úr: „… A napszámos
bére ne maradjon nálad másnap reggelig”
(3 Móz. 19,13).
Hanem:
„Azon a napon add meg az ő bérét, és le
se menjen felette a nap; mert szegény (nyomorult) ő, és (sóvárogva) kívánkozik
utána, hogy ellened ne kiáltson az Úrhoz, és bűn ne legyen rajtad” (5 Móz. 24,15).
Mert:
„Aki elnyomja a szegényt, (a
nincstelent) hogy szaporítsa az ő
marháját, (hogy maga gyarapodjék); … végre
szűkölködésre (ínségre) jut”
(Péld. 22,16)
Bizony:
„Jaj annak, aki hamisan építi házát,
felházait pedig álnokul, és (jogtalan módon); aki az ő felebarátjával ingyen szolgáltat, és munkájának bérét néki meg
nem adja” (Jer. 22,13).
„Miattuk száll
hozzá a nincstelenek kiáltása, ő pedig meghallgatja a nyomorultak kiáltását” (Jób. 34,28).
És:
„ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú
leszek … azok ellen, akik megrövidítik a munkásnak bérét, (akik kizsarolják
a napszámost) … és nem félnek engem, azt
mondja a Seregeknek Ura” (Malak. 3,5).
Jak. 5,5 Dőzsöltetek e földön és tobzódtatok; szívetek legeltettétek, mint
áldozás napján. [Görög szöveg: (trüphaó
szpatalaó): fényűzően / élvezeteknek éltetek, zabolátlanul / kicsapongóan, és (kardia):
bensőtöket (trephó): hizlaltátok a (szphagé hémera): leölés levágatás napjára]*
*Az Úr
Jézus egy példázattal szemlélteti a gazdag ember gondolkodását, és sorsát: Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala
bíborba és patyolatba [finom lenvászon
ruhába],
mindennap dúsan [pazarul, pompával, fényűzően] vigadozván [Más fordítás: és nap, mint nap fényes lakomát rendezett, és dúsan lakmározott, és pompában
vigadott]: És vala egy Lázár [jelentése: akit Isten
megsegít] nevű [szegény, magával tehetetlen] koldus,
ki az ő kapuja elé volt vetve [aki ott feküdt a
gazdag kapubejárata előtt], fekélyekkel tele [fájdalmas gennyes sebekkel borítva]. És kíván vala [és vágyódott, és örült volna] megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak
vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit [az ő fekélyeit]. (Más fordítás: És azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a
gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, abból, ami a gazdag
ember asztaláról hulladékként lekerült; de csak a kutyák jöttek hozzá, és
nyaldosták az ő sebeit). Lőn pedig, hogy meghala a [szegény, nincstelen, nélkülöző] koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám
kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemettették [vagyis elhantolták]. És [amint ez] a pokolban [a láthatatlan országban, az alvilágban] felemelé
az ő szemeit [az ő tekintetét], kínokban lévén [és kínok között gyötrődve], és látá [megpillantotta,
és észrevette, a feltűnő, megjelenő, és láthatóvá váló] Ábrahámot távol, és Lázárt [jelentése: akit Isten megsegít]
annak kebelében [vagyis: ölében]. És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! Könyörülj
rajtam [és szánj meg engem], és bocsásd el [és küld el] Lázárt,
hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert
gyötrettetem [fájdalmasan szenvedek, és kínlódok, és iszonyúan gyötrődöm] e lángban. Monda pedig Ábrahám: Fiam, [jusson eszedbe], és emlékezzél
meg róla, hogy te javaidat elvetted [vagyis megkaptad, és hogy milyen jó dolgod volt] a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ő bajait [éppen úgy, mint Lázár a bajokat, szerencsétlenségeket,
viszontagságokat, és hogy kijutott neki a rosszból]. Most pedig ez [ő] vigasztaltatik,
te pedig gyötrettetel [te pedig
szenvedsz, és a te osztályrészed pedig a gyötrelem]” (Luk.
16,19-25).
Jób így beszél az Isten nélkül élő emberről: „Mert micsoda reménysége lehet a
képmutatónak, (az istentelennek, az Isten nélkül élőnek) hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis
elragadja az ő lelkét (vagyis az ő életét)? (Más
fordítás: Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten,
és számon kéri tőle életét)? Meghallja
(vagy meghallgatja) -e kiáltását az
Isten, ha eljő a nyomorúság reá (és ha végszükségbe kerül)? Vajon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban;
segítségül hívhatja-e mindenkor az Istent?”
(Jób. 27,8-10).
Mert ahogy: „Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a
pokol (vagyis a holtak hazája) azokat,
akik vétkeznek. Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz (csemegéjévé), és édességévé, nem emlékeznek róla többé, és
összetörik (az álnokság), mint a
reves fa” (Jób. 24,19-20).
A Példabeszédek is említi: „Mint a sír és a pokol meg nem elégednek
(vagyis amilyen telhetetlen a halál és az elmúlás helye, éppoly telhetetlen az
emberi szem), és úgy az embernek szemei
meg nem elégednek” (Péld. 27,20).
És így
folytatódik a kijelentés: „De jaj néktek [rossz
lesz nektek], gazdagoknak [(plúsziosz):
vagyonos; bővölködő], mert [ti már] elvettétek [megkaptátok] a ti vigasztalásotokat” (Luk. 6,24).
Jób pedig így
elmélkedik a gazdagnak, és a szegénynek sorsáról: „Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is
gyarapodnak? Miért maradhatnak életben a bűnösök? Magas kort érnek el, sőt meg
is gazdagodnak. Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; Noha
azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utjaidnak tudásában nem
gyönyörködünk! Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele,
ha esedezünk előtte? Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájuk az
ő veszedelmük! Hányszor osztogatja részűket haragjában. Olyanok lesznek, mint a
pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, amelyet forgószél ragad el. Ez meghal
az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan; Fejőedényei
tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad. Amaz elkeseredett
lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval. Együtt feküsznek a porban, és
féreg lepi őket” (Jób.
21,7.12-15.17-18.23-26).
Ezért figyelmeztet az Úr: „Ne
légy azok közül való, akik borral dőzsölnek; azok közül, akik hússal tobzódnak.
Mert a részeges és tobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az alvás” (Péld. 23,20-21).
És a nyáj pásztoraihoz is szól az Úr,
bemutatva gondolkozásukat, és sorsukat: „Ti
azt gondoljátok, hogy messze van a veszedelem napja, ezért az erőszak uralmát
közel hoztátok! Elefántcsont ágyakon heverésznek, pamlagokon terpeszkednek,
megeszik a nyájból a bárányokat, és a hizlalóból a borjúkat! Hárfakísérettel
danolásznak, és azt hiszik, hogy zenéjük olyan, mint Dávidé. Kelyhekből isszák
a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek.
Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a terpeszkedők
mulatozásának” (Ámós. 6,3-7).
Hát: „Jajgassatok,
pásztorok, kiáltozzatok, fetrengjetek, ti vezetői a nyájnak, mert eljött rátok
a ti megöletéseteknek és szétszóratásotoknak ideje, és elhullotok, noha drága
edények vagytok. Nincs hová futniuk a pásztoroknak, és menekülniük a nyáj
vezetőinek” (Jer. 25,34-35).
Jak. 5,6 Elkárhoztattátok, [(katadikadzó): elítéltétek, bűnösnek nyilvánítva], és megöltétek
az igazat, a [(dikaiosz): megigazultat]; nem áll ellent
néktek*
*És hogy kiről beszél az apostol, azt az Evangélium mutatja
be: Az Úr Jézust átadják a zsidók a helytartónak: „A helytartó pedig [nyomatékosan] monda: Mert mi rosszat
cselekedett? Azok pedig még inkább [és
még hangosabban, és harsányabban]
kiáltoznak [és ordítoztak] vala, mondván:
Feszíttessék meg! Akkor elbocsátá [és
szabadon engedte] nékik Barabást;
Jézust pedig megostoroztatván, kezükbe adá [és kiszolgáltatta],
hogy megfeszíttessék (hogy
kivégezzék)” (Mát. 27,23.26).
Jak. 5,7 Legyetek azért, atyámfiai, [testvéreim] béketűrők [(makrothümeó): türelmesek,
állhatatosak, kitartóak] az Úrnak eljöveteléig [(parúszia): látogatásáig, megjelenéséig]. Ímé a
szántóvető [(geórgosz): a földművelő] várja a
földnek drága gyümölcsét, béketűréssel [(makrothümeó): türelmesen, állhatatosan,
kitartóan] várja, míg reggeli [(proimosz): korai] és esteli [(opszimosz):
kései] esőt [(hüetosz): záport] kap*
*Az apostol is így bátorítja a hívőket: „Mert békességes tűrésre, és (állhatatosságra) van szükségetek, hogy az Isten akaratát
cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő,
eljő és nem késik” (Zsid. 10,36-37).
Az Úr Jézus kijelentése, mert: „Úgy van az Isten országa, az Isten királysága, mint mikor az ember beveti a
magot a földbe. És alszik és felébred, és fölkel éjjel és nappal, közben múlnak az
éjszakák és a nappalok; a mag pedig kihajt, kisarjad és nő, és a szár megnyúlik
és felnő, ő maga sem tudja miképpen. [Más fordítás: Akár
alszik, akár virraszt, s éjszaka van vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba
szökken, maga a gazda sem tudja hogyan]. Mert magától terem a föld, először füvet, vagyis először zöld sarjat, szárat, azután kalászt, azután teljes búzát, vagyis érett
magot a kalászban” (Márk. 4,26-28).
Mert az Úr megígérte: „Lészen azért, hogyha valóban
engedelmeskedtek az én parancsolataimnak, amelyeket én ma parancsolok néktek,
úgy hogy az Urat, a ti Isteneteket, szeretitek, és néki szolgáltok teljes
szívetekből és teljes lelketekből: Esőt adok a ti földetekre a maga idejében,
alkalmatos időben: korai és kései esőt, hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat
és olajodat” (5 Móz.
11,13-14).
És hogy miért késik az ígéret
beteljesedése, arról így beszél a Szent Szellem: „De ennek a népnek lázongó és dacos szíve van, állandóan lázadozik.
Eszükbe sem jut, hogy féljék Istenüket, az URat, aki az őszi és a tavaszi esőt
megadja a maga idejében, és biztosítja az aratásra rendelt heteket” (Jer. 5,23-24).
„Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő eljövetele
bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint a korai és mint a késői eső,
amely megáztatja a földet” (Hós. 6,3).
És akkor: „Sionnak fiai! Örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben;
mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat
néktek az első hónapban” (Jóel. 2,23).
Jak. 5,8 Legyetek ti is béketűrők,
[(makrothümeó): türelmesek, állhatatosak,
kitartóak] és erősítsétek meg szíveteket, [a ti
bensőtöket] mert az Úrnak eljövetele [(parúszia): látogatása, megjelenése] közel van.
Jak. 5,9 Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, [ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra] hogy el ne
ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll.
Jak. 5,10 Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben [a (kakopatheia):
szerencsétlenség, nyomorúság elszenvedésére a baj elhordozására] és béketűrésben [(makrothümia): és hosszútűrésben, állhatatosságban, kitartásban] a
prófétákat [(prophétész): Isten nevében
szóló, isteni akaratot közvetítő személy, aki Isten előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket], akik az Úr nevében szólottak*
*Az Úr Jézus bátorítása: „Örüljetek és
örvendezzetek, sőt ujjongjatok, és vigadjatok ilyenkor, mert a ti jutalmatok, a
ti kárpótlásotok bőséges, és nagy fizetség jár nektek a mennyekben: mert így
háborgatták, és üldözték, zaklatták, és vádolták a prófétákat, az Isten nevében szóló, isteni akaratot
közvetítő személyeket is, akik előttetek voltak, akik előttetek éltek” (Mát. 5,12).
Az
apostol bizonyságtétele: „Mások
megszégyenítések (megcsúfoltatások) és
megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is.
Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket, (kínpróbát
szenvedtek); juhok és kecskék bőrében
bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, akikre nem volt
méltó a világ; (bujdosva) bolyongtak
pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld szakadékaiban” (Zsid. 11,36-38).
És mert Jeremiás
hirdette az Úr igéjét: „Ezért megverette
Pashúr Jeremiás prófétát, majd kalodába záratta, amely a felső benjámini
kapuban volt az ÚR háza mellett. És:
a fejedelmek megharaguvának Jeremiásra, és megvereték őt, és veték a fogházba
az írástudó Jónatán házába: mert azt rendelték vala fogháznak. Így került
Jeremiás a tömlöcbe, egy föld alatti üregbe. Ott kellett maradnia Jeremiásnak
sokáig. És újra-és újra: Elvivék
Jeremiást, hogy bevessék Melkiásnak, a Hammélek fiának vermébe, amely a tömlöc
pitvarában vala; és lebocsáták Jeremiást köteleken; a veremben pedig nem víz
vala, hanem sár, és beesék (belesüllyedt) Jeremiás a sárba” (Jer. 20,2;
37,15-16; 38.6)
Jak. 5,11 Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat [(hüpomenó): elviselni, kibírni]. Jóbnak [jelentése: a megtámadott, a gyűlölt, üldözött] tűrését [(hüpomoné): kitartását, állhatatosságát] hallottátok, [(akúó
kai): megértettétek, akkor] az Úrtól
való végét [(telosz): eredményét, végét]
láttátok, [(eidó oida hoti):
megismertétek, hogyan intézte a sorsát az Úr, mert] igen irgalmas az Úr és könyörületes*
*A kísértés –
melynek célja Istentől való elszakadásra bírni a hívőket – csapások,
szeretteink elvesztése, elszegényedés, betegség, üldözés, és ezek okozója a
sátán, ahogy ezt Isten igéje bemutatja: „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart;
mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért
az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem:
mert az Isten gonoszsággal (és a gonosztól) nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Mert mindenki saját
kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság
megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne
tévelyegjetek szeretett atyámfiai (szeretett testvéreim)! Minden jó adomány és minden tökéletes
ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akiben nincs
változás, vagy változásnak árnyéka (sem fénynek és árnyéknak váltakozása)”
(Jak. 1,12-17).
És mert: „Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy” (Zsolt. 103,8).
A türelmes elviselés
eredményeként: „…eltávolítá Isten Jóbról
a csapást, miután imádkozott vala az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadá az
Úr Jóbnak mindazt, amije volt. …jobban megáldá a Jób életének végét, mint
kezdetét, mert lőn néki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és
ezer szamara. És lőn néki hét fia és három leánya. Jób pedig él vala ezután
száznegyven esztendeig, és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig. És
meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel” (Jób. 42,10.12-13.16-17).
Jak. 5,12 Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, [testvéreim] se az égre, se a földre, [se más egyébre] se semmi
más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás
[ítélet] alá ne essetek [(hüpokriszisz eisz piptó): szerepjátszásba, tettetésbe,
színlelésbe, képmutatásba esve megszálljon a sátán]*
*Az Úr
Jézus kijelentése: „Teljességgel, sőt egyáltalán ne esküdjetek;
se az égre, mert az az Istennek királyi széke, az Istennek trónja. Se a földre,
mert az az Ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy, a hatalmas
Királynak városa. Se a te fejedre ne esküdjél, mert arra sem vagy képes, és nem
áll hatalmadban, hogy egyetlen hajszáladat fehérré vagy feketévé tedd. Hanem
legyen a ti beszédetek inkább: Úgy, úgy, és legyen az igen, igen; a nem, nem;
ami pedig ezeken felül vagyon, és ami ezt túlhaladja, a gonosztól vagyon, és
tőle ered” (Mát. 5,34-37).
Az Úr így figyelmezteti Izráelt: „Az
Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd, és ne mondd ki hiába, vagyis
jogtalanul, sem gonoszságra, rombolásra, pusztításra, hazugságra, vagy
valamilyen bálványra. Mert nem hagyja
azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi, és hiába mondja ki,
vagyis jogtalanul, vagy gonoszságra, rombolásra, pusztításra, hazugságra, vagy
bálványra mondja ki” (2 Móz. 20,7)
„És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert
megfertőzteted, és meggyalázod, és megszentségteleníted, vagyis
profánná teszed a te Istenednek
nevét. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,12).
Pál apostol
megvallása: „… amit akarok, hústest szerint akarom-é, hogy nálam az igen,
valóban igen és a nem, nem legyen? Vagy nálam a tervek csupán földi szándékból
születnek, és nekem az igen és a nem mindegy? De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt
egyszer igen és máskor nem. Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, akit
köztetek mi hirdettünk, és prédikáltunk, én és Silvánus és Timóteus, nem
volt IGEN is meg NEM is, hanem Őbenne valósult meg az IGEN. Mert Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné és Őbenne lett
Ámenné az Isten dicsőségére miáltalunk, és rajtunk keresztül” (2 Kor. 1,17-20).
Jak. 5,13 Szenved-é valaki köztetek? [(kakopatheó): nehéz helyzetben van, nehézségen megy keresztül]? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen*
*Mert
azt mondja az Úr: „És hívj segítségül engem a nyomorúság
idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem” (Zsolt.
50,15).
Jak. 5,14 Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet, az [(ekklészia): a kihívottak közösségének,
az eklézsiának] véneit [(preszbüterosz): presbitereit], és
imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében*
*Az apostolok is
így cselekedtek a Szent Szellem kitöltése előtt: „És sok ördögöt, vagyis gonosz szellemet, démont űznek,
és hajtottak vala
ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala” (Márk. 6,13).
Jak. 5,15 És a hitből való imádság megtartja [(szódzó): meggyógyítja] a beteget,
[megszabadítja a szenvedőt] és az Úr
felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki*
*Mert: „Ha megvalljuk
[(homologeó): elismerjük, és bevalljuk] bűneinket [(hamartia): céltévesztésünket, akkor
megtapasztaljuk, hogy Isten], hű és igaz
[megbízható és igazságos], hogy
megbocsássa bűneinket [hogy (aphiémi): elengedje
tartozásunkat, és felmentsen a céltévesztés alól] és megtisztítson [(katharidzó): tisztának
nyilvánítson] minket minden hamisságtól.
[(adikia): igazságtalanságtól, istentelenségtől]” (1
Ján. 1,9).
Igen: „Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Amilyen
távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi
vétkeinket” (Zsolt. 103,3.12)
Már Dávid
próféciájában kijelentést nyer a betegség oka, és az Úr megbocsátó szeretete: „Az ÚR megőrzi, és életben tartja, boldog
lesz a földön; nem engedi át ellenségei
dühének. Az ÚR enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor
betegen fekszik. Ezt mondom: Uram, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened!” (Zsolt. 41,3-5).
Jak. 5,16 Valljátok meg bűneiteket [(paraptóma):
botlásaitokat, eleséseiteket] egymásnak és
imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos [(iszkhüó): nagy az ereje] az
igaznak, a [(dikaiosz): megigazultnak]
buzgóságos könyörgése*
*Az ima
meghallgatás feltételeiről is beszél az Úr: „Bizony, bizony mondom néktek:
Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én
cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz
megyek. És akármit kértek
majd az én nevemben, megcselekszem azt,
hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek (tőlem) az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,12-14).
Hát: „Kérjetek és (meg)adatik néktek [kapni fogtok]; keressetek
és találtok; zörgessetek [kopogtassatok] és megnyittatik néktek [és ajtó nyílik előttetek]. Mert [mindenki] aki kér, mind kap [megnyeri azt, amit kér]; és aki keres, talál [megtalálja, amit keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és aki kopogtat, annak ajtó nyílik]. (Mát.
7,7-8).
De: Amit könyörgésetekben kértek higgyétek,
hogy mindazt megnyeritek [higgyétek, hogy már megkaptátok],
és meglészen néktek [és a tiétek lesz az]” (Márk. 11,24).
És hogy előbb mit
kérjünk: „Mert aki kér, mind kap; és aki
keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. És… ád a ti mennyei Atyátok Szent
Szellemet azoknak, akik tőle kérik” (Luk. 11,10-11).
„De kérje hittel, semmit sem kételkedvén:
mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához (az olyan, mint a tenger hulláma), amelyet a szél hajt (sodor) és ide s tova-hány (és ide-oda hajt). Mert ne vélje (tehát) az ilyen ember, hogy kaphat valamit
(bármit is) az Úrtól; A kétszívű (a
kétlelkű), a minden útjában állhatatlan
ember” (Jak. 1,6-8).
Az ima
teljesülésének további feltételei: „Én
vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az
terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha én bennem
maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok
(bármit akartok), és meglesz az néktek
(és megadatik nektek)” (Ján. 15,-5.7).
„És akármit kérjünk, megnyerjük (megkapjuk) tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik
kedvesek előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus
Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk
(ahogyan erre parancsolatot adott nekünk)” (1 Ján. 3,22-23).
„És ez az a bizodalom, amellyel Őhozzá
vagyunk (az iránta való
bizalmunk pedig azt jelenti), hogy ha
kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy
meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink
(hogy már megkaptuk), amelyeket kértünk
Őtőle” (1 Ján. 5,14-15).
Dávid így
prófétál: „A szegények (alázatosok) kívánságát meghallgatod, oh Uram!
Megerősíted szívüket, (feléjük fordítod füledet, és) füleiddel figyelmezel” (Zsolt.
10,17).
Mert: „Az Úr szemei az igazakon
(megigazultakon) vannak, és az ő fülei
azoknak kiáltásán (Az ÚR szeme látja az igazakat (megigazultakat), füle
meghallja kiáltásukat)” (Zsolt. 34,16).
Hiszen: „Közel van az Úr minden őt hívóhoz;
mindenkihez, aki hűséggel (igazán) hívja
őt. Beteljesíti az őt félőknek (Őt tisztelőknek) kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,18-19).
Bizony: „…
az igazaknak (megigazultaknak) …
könyörgését (imádságát) meghallgatja”
(Péld. 15,29).
„Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten
közületek egy akaraton [(szümphóneó): összhangban; Szó szerint: együtt
hangzanak, azonos véleményen vannak, egyetértenek, megegyezésre jutnak,
megállapodnak, szövetséget kötnek] lesznek
a földön minden [bármely] dolog felől [pragma): Esemény,
fordulat, jelenség, tárgy, tény, ügy, téma; feladat, vállalkozás, jogi
ügy(let), per. Vagyis: ha közületek ketten egyetértenek a földön
mindabban], amit csak kérnek [azt
mind], megadja nékik az én mennyei
[égi] Atyám (g: meg lesz nékik az én
mennyei Atyámtól). Mert [ugyanis] ahol ketten
vagy hárman egybegyűlnek [(szünagó): szó szerint: együvé vezettetnek, összegyűjtetnek, (Isten
vezeti/gyűjti együvé az érintetteket, nem csak puszta emberi kezdeményezésről
van szó)] az én nevemben, ott [mindig jelen] vagyok közöttük” (Mát. 18,19-20).
És így folytatja
az Úr Jézus: Mert: „Vajon járnak-é ketten
együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” (Ámós
3,3).
Ha pedig nem
teljesül a kérésünk, az: … A ti
hitetlenségetek miatt [kishitűségetek miatt. Mert kevés, gyenge a hitetek].
Mert bizony [igazán] mondom néktek: Ha [csak] akkora [annyi] hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj
innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek [számotokra]” (Mát.
17,20).
És az Úr Jézus a
terméketlen hívő életről is mond egy példázatot: „És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe
ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És (erre)
monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje (ide)járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem
találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén,
monda néki: Uram, hagyj békét néki (hagyd meg) még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom (körülásom) és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó;
ha pedig nem, azután vágd ki azt” (Luk.
13,6-9).
Jak. 5,17 Illés ember volt, hozzánk hasonló
természetű; [és amikor buzgón imádkozott] és imádsággal
kéré, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat
hónapig:
Jak. 5,18 És ismét imádkozott, és az ég esőt adott,
és a föld megtermé az ő gyümölcsét [(karposz):
és a föld meghozta termését]*
*Erről
így tesz bizonyságot Isten igéje: „És szóla Thesbites (jelentése: a visszajövő) Illés, (jelentése: erősségem az Úr; az
én Istenem az Úr) a Gileád
(jelentése: szirtes, szakadékos vidék, a tanúbizonyság kőrakása). / Az Egyház) lakói közül, Akhábnak (jelentése: az atya fivére): Él az Úr,
az Izráel (jelentése: akiért Isten harcol) Istene, aki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem
lészen; hanem csak az én beszédem szerint”
(1 Kir. 17,1).
„És lőn sok idő multán, a harmadik
esztendőben, az Úrnak beszéde Illéshez, mondván: … esőt adok a föld színére” (1 Kir. 18,1).
Miután az Úr
szólt Illéshez: „Akkor monda Illés
Akhábnak: Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esőnek zúgása hallszik. És felment Akháb, hogy egyék és
igyék. Illés pedig felment a Kármel (ültetvény) hegy tetejére, és leborula a földre, és az ő orcáját az ő két térde
közé tevé; És monda az ő
szolgájának: Menj fel, és nézz a tenger felé. És felment, és arrafelé nézett,
és monda: Nincsen semmi. És monda Illés: Menj vissza hétszer. És lőn hetedúttal, monda a szolga:
Ímé egy (tenyérnyi) kis felhőcske,
mint egy embernek a tenyere, jő fel a tengerből. Akkor monda: Menj fel, mondd
meg Akhábnak: Fogj be és menj le, hogy meg ne késleljen az eső. És lőn azonközben, hogy besötétedett
az ég a fellegektől és a széltől, és nagy eső lett. Akháb pedig szekérre ült és
elment Jezréelbe (jelentése: Isten új vetést, új népet fog alapítani,
plántálni)” (1 Kir. 18,41-45).
Jak. 5,19 Atyámfiai, [(adelphosz):
testvéreim] hogyha
valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, a [(alétheia): valóságtól], és
megtéríti őt valaki*
*Ha
pedig eltévelyedik valaki az igazságtól: „Atyámfiai (testvéreim), még ha előfogja is az embert valami bűn
(ha valakit tetten is érnek valamilyen hibás lépés, botlás, baklövés,
melléfogásban), ti szellemiek (akik
szellemi emberek vagytok), igazítsátok
útba (igazítsátok helyre) az olyant
szelídségnek (jóindulat, barátságosság, higgadtság) szellemével. Ügyelvén (de azért vigyázva) magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is” (Gal. 6,1).
És azért kell
figyelmeztetni, mert azt mondja az Úr: „És
ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek
eléje botránkozást: ő meg fog halni. Ha
meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket
cselekedett; de vérét (vagyis életét)
a te kezedből kívánom meg. (Más fordítás: Ha
az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom,
és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt,
és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled
kérem számon). Ha pedig te megintetted
(és figyelmeztetted) azt az igazat, hogy
az igaz ne vétkezzék (többé), és ő
nem vétkezik többé: élvén él (mert akkor életben marad), mert engedett az intésnek (és a
figyelmeztetésnek), és te (is) a te lelkedet (vagyis életedet) megmentetted” (Ezék. 3,20-21).
Júdás apostol is erre figyelmezteti a hívőket: „És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket. [Más fordítás: Könyörüljetek
azokon, akik kételkednek, győzzétek meg őket, ha még ingadoznak,
némelyeket pedig utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak]. Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg,
kiragadva őket a tűzből, és utálva még a ruhát is, amelyet a hústest
beszennyezett, [(miszeó): undorodva még a hústól bemocskolt köntösüket is]”
(Júd. 1,22-23).
Jak. 5,20 Tudja, és [(ginószkó):
értse] meg, hogy aki bűnöst [(hamartólosz) a célt eltévesztőt] térít meg az ő tévelygő útjáról, életet ment meg a haláltól és sok bűnt [(hamartia): tévedést, hibát] elfedez [(kalüptó):
befed, betakar, elrejt, eltitkol; fátylat borít a vétkek sokaságára]*
*De ezt csak az tudja
megtenni, aki szeret, ezért buzdít így az apostol: „Mindenek előtt legyetek hajlandók (és
tartsatok ki) az egymás iránti
(elszánt, megállás nélküli, heves, forró) szeretetben,
mert a szeretet sok vétket elfedez
(befed, betakar)” (1Pét 4,8).
Mert: „A gyűlölet viszályt teremt, de minden
vétket elfedez (kalüptó: befed, betakar, elrejt, eltitkol) a szeretet” (Péld. 10,12).
Ezért
így bátorít János apostol is: „Ha valaki
látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnt, könyörögjön, és az
Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik. Van halálos bűn; nem az
ilyenért mondom, hogy könyörögjön. Minden igazságtalanság bűn; de van nem
halálos bűn is” (1 Ján. 5,16-17).
Már
Dávid így könyörög: „Add vissza nékem a
te szabadításodnak örömét, és engedelmesség szellemével támogass engem. Hadd
tanítsam a bűnösöket (a hűtleneket) a
te útjaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád” (Zsolt. 51,14-15)
