*Az apostol újra-és újra arra buzdítja a Krisztusban élőket, hogy: „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek” (Fil. 4,4).
Mert: „… a Szellem gyümölcse: öröm…” (Gal. 5,22).
Már Dávid így prófétál róluk: „Az igazak, azaz a megigazultak… örvendeznek és vígadnak az Isten színe előtt, és ujjongnak örömmel” (Zsolt. 68,4).
Hát: „Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek, örvendezzetek együtt velem” (Fil. 2,18).
És ismét: „Mindenkor örüljetek” (1 Thess. 5,16).
Mert: „Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked” (Sof. 3,17).
Ezért: „Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének (Más fordítás: Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt)!” (Zsolt. 81,2).
Fil. 3,2 Őrizkedjetek az ebektől, a kutyáktól, őrizkedjetek, és óvakodjatok a gonosz, alkalmatlan, rossz munkásoktól, őrizkedjetek a megmetélkedéstől: és óvakodjatok a megmetéltektől; [Más fordítás: Legyetek óvatosak, és maradjatok távol azoktól, akik gonosz ügyet szolgálnak, és azoktól is, akik körülmetélnek]*
*És így folytatja az apostol: „Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok, ravasz, alattomos, csaló munkások, akik a Krisztus apostolaivá, Krisztus kiküldötteinek, követeinek változtatják át, és adják ki, hazudják magukat. (Más fordítás: Mert ezek hamis, álapostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai). Nem is csoda, és nem is rendkívüli; hisz maga a sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává, a fény követévé, és elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala, mert a világosság angyalának képére változik át. Nem nagy dolog azért, és nem csodálkozom tehát, ha az ő szolgái, az ő követei, küldöncei is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá, követeivé, küldönceivé; akiknek megérdemelt végük az ő cselekedeteik, az ő munkájuk szerint lészen. (Más fordítás: Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek)” (2 Kor. 11,13-15).
Így folytatódik a kijelentés, ezek: „Nem szépen, és nem jó szándékkal buzgólkodnak érettetek, sőt, inkább minket ki akarnak rekeszteni, el akarnak titeket tőlem szakítani, el akarnak fordítani benneteket tőlem, hogy velük tartsatok, hogy mellettük, és értük buzgólkodjatok. (Más fordítás: Azok az emberek nagy érdeklődést mutatnak irántatok, és minden áron azon mesterkednek, hogy elszakítsanak titeket tőlem. A szándékuk azonban nem tiszta. Azt akarják elérni, hogy csak őket kövessétek, sőt ki akarnak rekeszteni titeket Isten kegyelméből, hogy körülöttük buzgólkodjatok)” (Gal. 4,17).
„Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. (Más fordítás: Krisztus azért szabadított fel bennünket, hogy éljünk is ebben a szabadságban. Ezért ne engedjétek magatokat újra rabszolgává tenni]. Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ. Akkor Krisztus nem jelent semmi áldást számotokra. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. (Más fordítás: Most megismétlem, hogy aki hagyja magát körülmetélni, annak az egész Törvényt be kell tartania). Én pedig atyámfiai, testvéreim, ha még a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? Akkor eltöröltetett, megszűnt, megsemmisült a kereszt, azaz a kínoszlop botránya. Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik titeket bujtogatnak, akik megzavarnak, lázítanak, zavart támasztanak. Mert ti szabadságra hívattatok atyámfiai, testvéreim; csakhogy a szabadság ürügy kiindulási pont, támaszpont, ok, alkalom, indok, indíték, ösztönzés ne legyen a hústestnek, (Más fordítás: Csak ne használjátok ezt a szabadságot a bűnös természetetek kívánságaira; nem olyan szabadságra, mely ugródeszka a húsnak), sőt Isten szerinti szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, embertársadat, a hozzád legközelebb levőt, a szomszédodat, a másik: vagyis minden embert, úgy mint saját magadat” (Gal. 5,1-3.11-13).
Ők: „Akik testre szépek szeretnének lenni, akik testi értelemben akarnak tetszést aratni, azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre; csak azért, hogy a Krisztus keresztjéért ne üldöztessenek. Mert maguk a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti testetekkel dicsekedjenek” (Gal. 6,12-13)
„mi pedig a megfeszített Krisztust hirdetjük, és prédikáljuk, aki a zsidóknak ugyan megütközés, tőr, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve, a pogányoknak,azaz a nemzeteknek pedig bolondság, balgaság, oktalanság” (1Kor. 1,23)
Ezek még hústesti emberek, és: „…a hústest gondolata, bölcsessége, törekvése, észjárása, gondolatvilága, vágya ellenségeskedés, és ellenszegülés Isten ellen. Minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, nem veti alá magát, mert nem is teheti, sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van. Mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet. Akik pedig hústestben vannak, akik hústest szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt, Istennek nem tetszhetnek, de nem is törekednek arra, hogy örömet okozzanak, hogy tetszenek” (Róm. 8,7-8).
Pedig: „… nem az a zsidó, aki külsőképpen, szemmel láthatóan az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van, ami a hústesten látható: Hanem az a zsidó, vagyis az számít zsidónak, aki belsőképpen, aki titkos belsejében az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van” (Róm. 2,28-29).
Pál apostolon keresztül jelenti ki Isten, hogy Őelőtte mi számit körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk”. „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus”.„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, (szóma)=az Ő személyében. És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök hústestét a Krisztus körülmetélésében” (Fil. 3,3; Kol. 3,11; 2,9-11)
Így teljesedett be Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes éneddel, hogy élj” (5 Móz. 30,6)
Fil. 3,3 Mert mi vagyunk a körülmetélkedés* a körülmetélt nép, akik Isten Szelleme szerint, és Isten Szellemében szolgálunk, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk és nem a hústestben bizakodunk**
*Körülmetélkedés (peritomé): körülmetélt nép.
**És így folytatja az apostol: „Aki - az Úr - megszabadított, kiragadott minket a sötétség hatalmából, fennhatóságából, és általvitt, áthelyezett az Ő szerelmes és szeretett Fiának országába, királyságába. Akiben van a mi váltságunk, kiváltásunk, váltságdíjunk kifizetése az Ő vére által, bűneinknek, azaz céltévesztésünknek bocsánata, eltörlése, elengedése. (Más fordítás: Aki által a megváltás és a céltévesztés bocsánata is birtokunkká lett)” (Kol. 1,13-14.22).
Az Ő emberi, halandó hústestében a halál által, a halála árán, hogy mint szenteket, tisztákat, hibátlanokat, kifogástalanokat, szeplőteleneket és feddhetetleneket, azaz vádtól menteseket, támadhatatlanokat állasson titeket Őmaga, az Ő színe elé. Hiszen a Júdabeliek csak azért akarják, hogy körülmetélkedjetek: „… hogy a ti hústestetekkel dicsekedjenek, kérkedjenek. Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, azaz kínoszlopában, aki által nékem megfeszíttetett a világ, azaz evilág, és én is a világnak, azaz evilágnak. [Más fordítás: Nálam pedig szóba se jöjjön a dicsekedés, hacsak Urunknak, a Krisztus Jézusnak keresztjével, azaz kínoszlopával nem, akin keresztül nekem a világ meg van feszítve, én pedig a világnak” (Gal. 6,13-14).
És ismét: „Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1 Kor. 1,31).
Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24).
És újra: „Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17).
Az apostol dicsekvése pedig így hangzik: „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség” (Fil. 1,21).
Azért, mert: „Krisztussal együtt megfeszíttettem, azaz oszlopra szegeztettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most hústestben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta, és feláldozta érettem” (Gal. 2,20).
Az Úr Jézus kijelentése: „A Szellem az, aki megelevenít, aki életre kelt, a hústest nem használ semmit: a beszédek, a kijelentések, amelyeket én szólok néktek, Szellem és élet” (Ján. 6,63).
És mert: „Az Isten Szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy Szellemben és igazságban, a valóságban, azaz az Igében imádják” (Ján. 4,24).
Ezért hangzik a parancs, hogy ezt cselekedhessétek: „Metéljétek azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak” (5 Móz. 10,16).
Hát: „Metéljétek magatokat körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőreit, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyulladjon az én haragom, mint a tűz, és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága miatt” (Jer. 4,4).
Fil. 3,4 Jóllehet énnékem lehetne, és van bizakodásom hústest szerint is. Ha bárki más mer hústestben bizakodni, én sokkal inkább;
Fil. 3,5 Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében törvénytartó farizeus, [Más fordítás: Nyolcadnapra körülmetéltek, Izrael népéből, Benjamin törzséből származom, zsidó vagyok a zsidók közül. A törvény megtartásában farizeus]*
*A törvény kimondta, hogy: „Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból való. Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken. A körülmetéletlen férfi pedig, aki körül nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen személy kivágattatik az ő népe közül, mert elutasította, és felbontotta az én szövetségemet” (1 Móz. 17,12-14).
Fil. 3,6 Buzgóság tekintetében az egyházat, az eklézsiát üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében, vagyis a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. [Más fordítás: Isten kihívott gyülekezetének szenvedélyes üldözője, s a törvényhez szabott igaz életben kifogástalan voltam]*
*Így folytatja az apostol: „Mivelhogy sokan dicsekednek hústest szerint, vagyis emberi módon, dicsekszem én is. [Más fordítás: Miután sokan dicsekednek olyanok, akik magukat a hús sugalmaihoz szabják, hadd dicsekedjem hát én is]. Héberek ők, ezek a hamis apostolok? Én is. Izráeliták-é, Izrael népéhez tartoznak? Én is. Ábrahám magva-é, Ábrahám leszármazottai? Én is” (2 Kor. 11,18.22).
Pál apostol újra-és újra bizonyságot tesz megtérése előtti énjéről a nemzetekből megtértek, és zsidók előtt: „Én zsidó ember vagyok, születtem a ciliciai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, itt kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint. Buzgó lévén az Istenhez, és rajongtam Istenért, miként ti mindnyájan ma: És ezt a tudományt üldöztem mind halálig, vagyis e tanítás, ez út követőit halálra üldöztem, megkötözvén és tömlöcbe juttatva mind férfiakat, mind asszonyokat” (Csel. 22,3-4).
Hiszen: „Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják, és ismerik a zsidók mindnyájan. Kik tudják rólam eleitől fogva, ha bizonyságot akarnak tenni, hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. (Más fordítás: Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus)” (Csel. 26,4-5).
A Galatáknak így ír: „Mert hallottátok, mint forgolódtam, és viseltem magamat én egykor a zsidóságban, a zsidó vallásban, hogy én felette igen háborgattam, és könyörtelenül üldöztem az Isten kihívott gyülekezetét, eklézsiáját, és pusztítottam azt. A romlására, pusztulására törtem. És felülmúltam a zsidóságban, vagyis a zsidó vallásosságban nemzetembeli, és fajtámbeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért. És: mert fölöttébb vakbuzgó követője voltam atyáim, és őseim hagyományainak” (Gal. 1,13-14).
A római százados előtt is erről beszél: „Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják, és ifjúságomtól fogva ismerik a zsidók mindnyájan. Kik tudják rólam eleitől fogva, ha bizonyságot akarnak tenni, hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. (Más fordítás: Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus). Én egykor bizonyára elvégeztem vala, vagyis elhatároztam magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetnek, szavazatommal hozzájárultam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük, féktelen őrjöngésemben, kergettem, üldöztem őket mind az idegen városokig is” (Csel. 26,4-5.9-11).
De az Úr lehajolt hozzá, és szolgálatra rendelte, ezért írja: „És hálát adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt, mert megbízhatónak tartott. Rendelvén a szolgálatra, Ki előbb istenkáromló, őt káromló, az övéit, üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam, mégis irgalmat nyertem, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben” (1 Tim. 1,12-13).
Fil. 3,7 De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak, és veszteségnek ítéltem. [Más fordítás: Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem, és akadálynak tartom].
Fil. 3,8 Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus fenséges ismeretének túláradó gazdagsága miatt, és páratlan nagyságáért: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem. [Más fordítás: Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak ismeretéhez mérten, és az Ő mindent fölülmúló voltáért mindent szemétnek, és veszteségnek tartok. Érte mindent elvetettem, veszni hagytam, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam, és benne élhessek].
Fil. 3,9 És úgy találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, mely a Krisztus Jézus hitéből való. Istentől való igazságom, azaz megigazulásom a hit alapján. [Más fordítás: S hogy én Őbenne legyek, nem a saját megigazulásom alapján, amely a törvényből származik, hanem az által a megigazulás által, amely Krisztus hitéből való, vagyis amely az Istentől van a hit révén]*
*Az apostol tudja, és hiszi, hogy Isten királysága az Úr Jézusban jött el,és ezért érdemes mindent kárba veszni hagyni: „Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett, elásott kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté, és titokban tartja azt. És a felett való örömében elmegy, és eladván mindenét, amije van, megveszi azt a szántóföldet. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki pompás, szép igazgyöngyöket keres; Aki találván egy igen nagy értékűt, egy sokat érő drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván, amije volt, megvevé azt” (Mát. 13,44-46).
„És aki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, százszor annyit kap vissza, és örökség szerint nyer örök életet” (Mát. 19,29).
A megigazulásról sokszor beszél az apostol: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy hústest sem igazul meg Őelőtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon. Most pedig a törvény nélkül, a törvénytől függetlenül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták. Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit, azaz Jézus Krisztus hite által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség. Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz. Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit „törvénye” által. Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekedetei nélkül” (Róm. 3,20-28).
Mégpedig az Úr Jézusba vetett hit által: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért” (Róm. 4,25).
„Mert azt, aki bűnt, azaz céltévesztést nem ismert, bűnné, azaz céltévesztéssé tette helyettünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne, hogy általa megigazultak legyünk Istenben” (2 Kor. 5,21).
Mert: „Krisztus váltott meg minket, vásárolt ki bennünket, és szabadított fel váltságdíj ellenében a törvény átka alól, átok hordozójává levén átok alá került érettünk. Mert meg van írva: Átkozott minden, aki szárazfán függ. Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, azaz szálljon a nemzetekre, hogy a Szellem ígéretét elnyerjük és befogadjuk hit által, és a hiten keresztül” (Gal. 3,13-14).
Mert: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, vagyis tettei alapján, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, azaz Jézus Krisztus hite által. Mi is Krisztus Jézusban hittünk, vagyis elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy megigazuljunk, azaz, hogy igazzá váljunk a Krisztusban való hitből, azaz a Krisztus hite által, és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem. Mert a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá” (Gal. 2,16).
„Mert akik a törvény cselekedeteiből vannak, vagyis a törvény szerint élnek, és akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak, átok alatt vannak, azokat átok sújtja; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, aki nem tartja meg hűségesen, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje. Hogy pedig a törvény által, a törvény útján senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, világos, egyértelmű, mert az igaz ember hitből él” (Gal. 3,10-11.)
És így figyelmezteti az apostol a minden korban élő hívőket. „Senki titeket meg ne csaljon, ne vezessen félre, meg ne tévesszen, el ne csaljon, ne ámítson el üres beszédekkel, üres hazugságokkal, hiú beszédekkel, üres fecsegéssel; mert ezekért, az ilyen dolgokért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira” (Eféz. 5,6).
Fil. 3,10 Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának hatóerejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához.
Fil. 3,11 Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására.
Fil. 3,12 Nem mondom, hogy már elértem, vagy, hogy már tökéletes* bevégzett, érett volnék; hanem igyekezem, és törekszem rá, hogy el is érjem, és meg is ragadjam, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. [Más fordítás: Nem mintha már elértem volna vagy már végcélba értem (jutottam) volna, de futok utána, és törekszem rá, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magával ragadott engem].
*Tökéletes (teleioó): bevégzett, felnőtt, érett korú.
Fil. 3,13 Atyámfiai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna:
Fil. 3,14 De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, nekifeszülvén, nekilendülvén, célegyenest igyekszem, és futok egyenest a cél felé: az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. [Más fordítás: Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért].
Fil. 3,15 Valakik annakokáért tökéletesek, azaz felnőttek, érett korúak vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek, feltárja, nyilvánvalóvá teszi majd előttetek: [Más fordítás: Mindazoknak, akik bevégzettek, vagyis végcélra törők, szellemileg érettek vagyunk, ilyen észjárásunk van, és ha valamiben a ti észjárásotok más volna, Isten azt is le fogja előttetek leplezni]
Fil. 3,16 Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk. [Más fordítás: Csak éppen, hogy ha valamire eljutottunk már, abban szilárdan meg kell állni, azt az igazságot követnünk is kell]*
*A szentek célba jutásáért imádkozik is az apostol: „És kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek, kinyilatkoztatásnak, leleplezésnek Szellemét az Ő megismerésében (Más fordítás: annak a bölcsességnek és leleplezésnek Szellemét adja néktek, melyet az ő megismerése nyújt)” (Eféz. 1,17).
De: „Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, a jó munkát, elvégzi, be is fejezi a Krisztus Jézusnak napjáig” (Fil. 1,6).
Ezt az Úr az Ő küldöttei által el is végzi, mert amíg el nem érjük a felnőttkort, addig: „Ő adott némelyeket apostolokul, követként. Némelyeket prófétákul. Némelyeket evangélistákul, az evangélium, az örömüzenet hirdetőjeként, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul, ajándékul az embereknek: A szentek tökéletesbbítése, azaz teljességre juttatása céljából szolgálat munkájára, vagyis hogy felkészítse, és alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének (szóma): személyének építésére. [Más fordítás: Azért adta őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten népét feladatukra, a szolgálatra – hogy ez által felépítsék és megerősítsék a Krisztus Testét]: Míg eljutunk, elérünk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének és megértésének egységére. Érett férfiúságra, a felnőttkorra, a Krisztus teljességéve ékeskedő kornak, vagyis az érett kor mértékére. [Más fordítás: Amíg a meglett, végcélba érkező férfiasságra, s a Krisztussal való teljes beteltség korának mértékéig el nem jutunk]: Hogy többé ne legyünk gyermekek, vagyis kiskorú, éretlen hívők, kiket ide s tova hány a hab, akik ingadoznak, és akiket hajt vagyis megszédít a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága, csalása, becsapása által, a tévelygés és félrevezetés ravaszságához való csalárdság által. [Más fordítás: Hogy ne legyünk tovább kiskorúak, vagyis gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak, az emberek csalásától, álnokságától, tévútra csábító ravaszságától, úgy, ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők csalárd módszerei, és álnok fogásai diktálják]. (Eféz. 4,11-14).
„És így megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig, vagyis hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig” (Eféz. 3,19)
Tehát: „Atyámfiai, Testvéreim, ne legyetek gyermekek értelemben, vagyis a gondolkozásban; hanem a gonoszságban, és a rosszban legyetek gyermekek, azaz kiskorúak, értelemben, vagyis a gondolkozásban pedig érettek legyetek” (1 Kor. 14,20)
És hogy ez bekövetkezhessen: „Mint most született, azaz mint újszülött csecsemők, a tiszta, hamisítatlan szellemi tej után vágyakozzatok, azt kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre” (1 Pét. 2,2).
És: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság és gonoszság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, azaz újuljatok meg szellemetekben és elmétekben. És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten tetszése szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben” (Eféz. 4,22-24).
Fil. 3,17 Legyetek én követőim velem együtt követők atyámfiai, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak, és a szerint élnek, amiképpen mi néktek példátok vagyunk*
*Pál apostol minden kor keresztényeinek tanácsolja: „Kérlek, és buzdítlak azért titeket, legyetek az én követőim, az én utánzóim, akik igyekeznek mindenben lemásolni és megpróbálni ugyanúgy tenni, mint én” (1 Kor. 4,16).
Vagyis: „Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé” (1 Kor. 11,1).
És hogy hogyan kell őt követni, és az Evangéliumot hirdetni, arról így beszél az Ige: „Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek.” Mert: „... a mi evangéliumunk ti nálatok nem áll csak szóban, hanem isteni erőkben is, Szent Szellemben is, sok bizodalomban is. Amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek” (1 Thess. 1,5-9).
És a mindennapi életben való követésről pedig: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, aki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, amelyet mi tőlünk kapott. Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek” (2 Thess. 3,6-12).
Fil. 3,18 Mert sokan járnak, és élnek másképpen, kik felől sokszor mondtam néktek, most pedig könnyezve, és sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének, azaz kínoszlopának ellenségei;
Fil. 3,19 Kiknek végük veszedelem, és pusztulás, kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, mert azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik. Akik mindig a földiekkel törődnek, a földiekhez ragaszkodnak, s eszüket földi dolgokon járatják*
*Az apostol megvallása, példaként a mindenkorban élő keresztényeknek: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, azaz kínoszlopában, aki által nékem megfeszíttetett a evilág, és én is a evilágnak. [Más fordítás: Nálam pedig szóba se jöjjön a dicsekedés, hacsak Urunknak, a Krisztus Jézusnak keresztjével, azaz kínoszlopával nem, akin keresztül nekem a világ meg van feszítve, én pedig a világnak]” (Gal. 6,14).
Hogy betöltsem a próféciát: „Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1 Kor. 1,31).
Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24).
„Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16).
Ezért: „Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17).
Az apostol dicsekvése pedig így hangzik: „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség” (Fil. 1,21).
Azért, mert: „Krisztussal együtt megfeszíttettem, azaz oszlopra szegeztettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most hústestben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta, és feláldozta érettem” (Gal. 2,20).
Amíg a világban és a világ szerint élt, vagyis amíg csak vallásos volt, azokat megtagadva így vall: „De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem” (Fil. 3,7).
Mert Ő a Krisztusé, így buzdítja a mindenkori hívőket: Akik pedig Krisztuséi, a hústestet, vagyis a bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt megfeszítették” (Gal. 5,24).
[(sztauroó): a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést eltörli, kiirtja (legyőzi). Minden olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus megfeszítésének jegyében megtagadja hústesti életét, és a világban őt körülvevő bűnt. (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár 879. oldal: sztauroó)]”
Akik a földi dolgokra irányítják figyelmüket, azok a hústesti emberek: „Mert a hústest szerint valók, és élők, a húshoz igazodók a hústest dolgaira gondolnak. A hús dolgain jár az eszük, és a hústest dolgaira összpontosítanak. A hústesti ember bizony hústestiekre vágyik, arra törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai. A Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira, a szellemi ember ellenben szellemiekre törekszik. Mert a hústestnek gondolata, kívánsága, törekvése, okossága, bölcsessége, a hústest gondolatvilága, és észjárása halál, vagyis halálra visz, halálra vezet. A Szellem gondolata, vágyódása, törekvése, okossága, bölcsessége, gondolatvilága, és észjárása pedig élet és békesség, vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás. [Más fordítás: Mert az elmének a hústestre való irányítása halált jelent, de az elmének a szellemre való irányítása életet és békét jelent]. Mert a hústest gondolata, bölcsessége, törekvése, észjárása, gondolatvilága, vágya ellenségeskedés, és ellenszegülés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, nem veti alá magát, mert nem is teheti, sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van. [Más fordítás: Mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet]. Akik pedig hús testben vannak, vagyis hústest szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt, és Istennek nem tetszhetnek, de nem is törekednek, hogy örömet okozzanak, vagyhogy tetszenek” (Róm. 8,5-8).
Az embernek kell eldöntenie, hogy melyik utat válassza, de a választás következményeivel együtt: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a hústestének vet, az a hústestből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8).
Hát: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten” (Kol. 3,5-6).
„És akik élnek a világ javaival, vagyis e világgal, akik felhasználják, igénybe veszik a világ dolgait, és hasznot húznak a világból, mintha nem élnének vele; mint akik azt nem kényük-kedvük szerint használnák; mintha nem vennék igénybe, mert elmúlik e világnak ábrázatja, alakja, formája, pompája, külső arculata, megjelenési formája. Mert változik e világ színtere” (1 Kor. 7,31).
Hát: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a hústest kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel, a létezés jelenlegi állapotával való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17).
Mert: „Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!” (Zsolt. 39,7).
Ezért: „Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafenn valókkal törődjetek, ne a földiekkel” (Kol. 3,1-2).
„Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által, amely él és megmarad örökké. Mert minden hústest olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké. Ez a beszéd pedig az az evangélium, amelyet hirdettek nektek” (1 Pét. 1,23-25).
Ugyanis: „Senki sem szolgálhat, és senki sem lehet rabszolgája két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és ellenszenvet érez iránta, és a másikat szereti, és teljesen odaszánja magát; vagy az egyikhez ragaszkodik és tiszteli, és a másikat megveti, lenézi, lekicsinyli. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak, vagyis e világi gazdagságnak, a vagyonnak, a pénznek” (Mát. 6,24).
És hogy az Úr mit ért mammonon, vagyis bálványon, azt Jakab apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem. Hát: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, és e világgal barátságot köt, az Isten ellenségévé lesz” (Jak. 4,4).
„Ezek azok, akik különszakadnak, érzékiek, azaz hústesti emberek, kikben nincsen Szent Szellem” (Júd. 1,19).
Fil. 3,20 Mert a mi országunk* azaz polgárjogunk / modern szóval: állampolgárságunk / = magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk a mennyekben van, ahonnét a megtartó** szabadító, megmentő, üdvözítő, védő, pártfogó, gyógyító Úr Jézus Krisztust is, mint üdvözítőt várjuk*** türelmetlenül, sóvárogva;
*Országunk (politeuma): polgárjogunk / modern szóval: állampolgárságunk / = magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk a mennyekben van.
**Megtartó (szótér): szabadító, megmentő, üdvözítő; védő, pártfogó; gyógyító.
***Várjuk (apekdekhomai): türelmetlenül / nagyon / sóvárogva vár;
Fil. 3,21 Aki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket* (szóma): személyünket, énünket, lényünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez (szóma): személyéhez, énjéhez, lényéhez, amaz Ő hatalmas munkája** ereje, energiája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket***
*Testünket (szóma): személyünk, énünk / egónk, lényünk.
**Munkája (energeia): erő, energia.
***Mert Isten: „Jézussal együtt feltámasztott, életre keltett és vele együtt ültetett maga mellé a mennyekben minket, Krisztus Jézusban. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, vagyis idegenek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei, vagyis háza népe, családtagjai az Istennek” (Eféz. 2,6.19).
És tovább folytatja az apostol: Hiszen: „…titeket, kik holtak valátok a bűnökben - hibás lépések, botlások, elesések baklövések, melléfogások, tévedésekben - és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket, A bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül” (Kol. 2,13.12).
És tette ezt azért: „Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, azaz hogy megdicsőülve állítsa maga mellé a kihívottak közösségét, az eklézsiát, úgy hogy azon ne legyen szeplő, folt, vagy sömörgözés, ránc, vagy bármi hasonló. Hanem hogy legyen szent és feddhetetlen. [Más fordítás: Krisztus azért halt meg, hogy a Gyülekezetet felkészítse a maga számára, mint dicsőséges, szent és tökéletes szépségű menyasszonyát]” (Eféz. 5,27).
És tovább így buzdít az apostol: „Annakokáért ha feltámadtatok, életre keltek a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafelvalókkal, az odafent való dolgokkal törődjetek, azon elmélkedjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, Aki a mi életünk, megjelenik, és láthatóvá lesz, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben, vagyis akkor ti is megdicsőülve vele együtt láthatókká lesztek” (Kol. 3,1-4).
Hiszen az Úr Jézusé minden erő és hatalom: „Mert tetszett az Atyának, az egész Teljességnek, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség. [Más fordítás: Minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti]” (Kol. 1,19).
Isten Őbenne vett lakozást, ahogy most az Ő gyermekeiben: „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, azaz (szóma): az Ő énjében” (Kol. 2,9).
Őbenne: Aki képe, azaz képmása a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; Ő az egész teremtés elsőszülöttje // LEGELŐSZÖR ELŐHOZOTTja //” (Kol. 1,15)
